A kislanyom 7 eves es evek ota kuzd szorongasos szekrekedessel, voltunk Mar orvosnal, es szihologusnal is korabban, de ezt a problemajat az ok segitsegukkel sem tudtuk megoldani.

Kedves Lili!A parom kikoltozott kulfoldre a testverehez,mivel anyagi gondok is felmerultek amellett hogy kisse elhidegultunk egymastol.Sajnos ugy alakult,hogy nem mehettem vele mert a testvere ellenezte.1honap elteltevel rajott,hogy a kulonlet csak meg nehezebbe teszi a napokat es azt mondta,
nem akarja tovabbfolytatni.Szeret,de mar nem szerelmes illetve mar nem akar kuzdeni masokkal azert,mert en nem tudok beilleszkedni es a testverevel sem tudok kijonni.Nem akarja feladni mindazt amiert kiment,hogy egy jobb eletszinvonalat tudjon teremteni,mert itthon nem jutott elorebb.Harom hettel ezelott meglatogattam,es pont ugy viselkedett velem mint azelott mikor megismerkedtunk,ez 5 eve tortent.Ugyanolyan odaado,figyelmes volt velem de az utolso esten megtort es elmondta hogy a jokedv csak a latszat,o is szenved legbelul de nem akar tavkapcsolatot fenntartani velem.Orlodik, nem tudja mit tegyen, elvesziteni sem szeretne.Azt irta hogy lezarta a kapcsolatot de ennek ellenere minden nap ir.

Jó napot kívánok!

Párkapcsolat témában szeretném a segítségét kérni!
A barátommal közel 4 éve vagyunk egyutt. Volt rá alkalom hogy megcsalt és ezert nagyon féltékeny vagyok.. Ezért nagyon sokat veszekszunk. Többször volt hogy szakitásról beszéltünk mert már nem működik ez a kapcsolat de amint szóba kerül a szakítás kiborulok. Úgy érzem nélküle nincs értelme az életemnek, jobb lenne inkább meghalni. Nem tudom elengedni őt. Nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Ez már depresszió?
Elsőre is köszönöm a válaszát.

3 éve volt egy kiszakadt ágyéki porckorong sérv műtétem. A műtét sikerült, csak utána jöttek a szorongásos tünetek, sokáig nem mertem elaludni, halál félelmem volt. Olyan mélyre kerültem, hogy majdnem beleőrültem. Antidepresszánst is szedtem, de abbahagytam, mert attól még rosszabb lett. Minden létező szakembert felkerestem az eltelt időben, mert erős testi tüneteim lettek azóta is napi szinten.Nyak és hátfájdalom szédülés látásromlás fejnyomás fűlzúgás. Néha azt gondolom, hogy ezek az altatás vagy a műtét mellékhatása, néha meg azt, hogy ezt tényleg a szorongástól van. De vajon mitől félek, semmi okom rá. A hétvégék a legszörnyűbbek.Alig vagyok képes bármilyen komolyabb munkát elvégezn.
Köszönöm a lehetőséget, ugyanis már nem tudok hová forduljak.

Megszeretnék változni mert mostanába túl megyek a határokon

Üdvözlöm!
Van egy 2 éves kisfiam, május óta jár bölcsibe. A beszoktatás darabos volt a betegségek miatt. Most már jól érzi magát abban a közösségben, elfogadja az ételt, megnyugtatható, szereti a nevelőket, megbízik bennük, alszik is. A problémám az, hogy pár hete megváltozott a viselkedése otthon, illetve, ha megjelenek. Szinte minden ellen tiltakozik, ok nélkül hisztizik, rettenetesen akaratos. Miután hazaérünk a nap további részében igyekszem csak vele foglalkozni, játszani, mesét olvasni, mondókázni közösen, amit ő éppen szeretne. Alap esetben is igényli, hogy valaki mindig a közelében legyen,
Az lenne a kérdésem, hogy ez “normális” viselkedés, figyelemfelkeltés és ez csak nekem szól? Ez változhat vagy forduljak szakemberhez? Illetve kell-e változtatnom valamit?
Előre is köszönöm a válaszát!
Egy kétségbeesett Anya

Kedves pszichológus hölgy!
Az lenne a kérdésem, hogy segíthetném a fiúmat a traumája feldolgozásában?Gyerek-és fiatalkorában a szülei elhanyagolták, rendszeresen bántalmazták (verbális, fizikális), és két éve már, hogy kidobták otthonról. Azóta nem beszél a szüleivel, fiatal felnőttként segítség nékül kell megállnia a helyét az életben.
Az említettek miatt most depressziós, nincs önbecsülése, szorong, és öngyilkos gondolatai vannak. Általában jól megvan a bőrében, de néha napokig padlón van a visszatérő emlékei miatt. Tudom, hogy az lenne a legjobb, ha szakemberrel beszélhetne a problémáiról, de ez anyagi okok miatt nem opció.
Hogy támogathatnám a nehezebb napokon? Mit mondjak neki, ha úgy érzi, hogy nincs értelme ezt tovább folytatni? Milyen módszerekkel küzdhetünk a szorongás ellen?

Köszönöm, hogy elolvasta a levelem!

Párommal nem tudok beszélni rendesen, nem akar lefeküdni velem inkább mindig eltereli, hogy fáradt,ideges,.Nemtudom megbeszélni Vele ha gondom van inkább leül laptopozni hogy nekeljen beszélgetni! Szerintem nem szeret de nem tudom miért nem mondja meg, hogy tovább léphessek!Vagy fél, hogyha elmondja egyedül marad!!

milyen terapiat ajanl szoroggok nincs onbizalomnem tudok ezalltal dolgozni

Jó napot!
Úgy érzem segítségre van szükségem. Amióta az eszemet tudom, zárkózott, félős ember vagyok.Gyerekként a boltba, vagy a postára sem mentem, mert féltem hogy elrontok valamit, vagy az utcán is izgultam nehogy valaki leszólítson.Most pedig egy újabb mérföldkőhöz jutottam.A kisebbik lányom is ovis lett,dolgozni szeretnék, de nem merem felhívni a kiszemelt munkaadót,egy E-mailt is nagyon stresszesen, félve küldök el. Ami nehezíti a dolgot,hogy Ausztriában élünk a családommal,és németül kellene mindezt.Tanulom a nyelvet online,mert kurzusra se megyek szívesen mert már a gondolattól is remeg a gyomrom,hogy idegenek közé kell mennem,szóval tudnék szerintem beszélni,de nem merek,hisz félek hogy nem menne.Szeretnék dolgozni de stresszelek hogy elrontok valamit, hülyét csinálok magamból,és vagy hogy barátságtalanok lesznek velem.Az utamban állok,azért sem mentem eddig orvoshoz,mert amiatt is Szorongok.Hogy javulhatna a helyzetem?Gyógyszeres segítségre van szükségem?Köszönöm válaszát

Jó estét kívánok! Olyan problémával fordulok önhöz hogy hónapok óta(kevés szünettel) minden napi rossz érzésem van, negatív gondolataim ami azt jelenti hogy akármilyen jóra gondolok ugyse leszek jobb kedvű, folyton csak rosszra gondolok, hogy mi lesz jövőbe, mi lesz x év múlva,hogy egész életébe mit fogok csinalni, annyira felörli a napjaimat, hogy semmihez nincs kedvem, ez mellett folyamatos mellkasi rossz érzésem van, ami szintén egész napos. Ezt minek lehet nevezni szorongásnak? És hogyan tudnám magam meggyógyítani? Köszönöm szépen a választ!

milyen pszichológiai okai vannak annak ha mindenkit a néven szólítok meg?
pl: Emma gyere ide! ahelyett hogy Gyere ide!
ez milyen lelki háttere utal ha mindig megszolitom az illetőt?

Kedves Doktornő!

Mi a baj velem? Nincsenek konkrét céljaim, terveim, de sosem voltak. Mindig csak haladtam az árral, és belevágtam ebbe-abba, hogy mégis csináljak valamit. Nem voltak megvalósításra váró álmaim, amibe tudnék kapaszkodni, és jelenleg sincsenek kivitelezhetők.
Érettségi után OKJ-ra mentem, mert épp az volt kéznél, majd akadt egy munka, ahol az egyik hobbimmal foglalkozhatok, de évek óta ott vagyok, és már nagyon unom, nem fejlődtem ez idő alatt szinte semmit, nem is akarok, mert nem tudom, mit akarok. Lustának, motiválatlannak érzem magamat.
Sokmindent szeretek egy kicsit, sok hobbim van, de semmi nem köt le hosszútávon, főleg, ha azt parancsra kell végezni, nem azért, mert én épp akkor azt akarom csinálni, de mégis azt érzem, kéne valaki, aki megmondja, mit tegyek, mert ötletem sincs.
Párom elég nehezen viseli, hogy ennyire céltalanul élek, és belátom, hogy számomra sem jelent biztos jövőt ez a hozzáállás.

Kedves Lili!
Kialakult a bizalmi kapcsolat a pszichológusommal. De néha hibázok. Ha alkoholt iszom, bátrabb leszek, sms-t írok neki.Olyat írok, amiről amúgy nem merek beszélni.Következő találkozónkkor pedig emlékeztet, hogy ezt nem lehet, az üléseinkken kell elmondanom az érzéseimet, sms-ben csak időpontot egyeztetünk.Most is ilyen találkozónk lesz, szeretnék szembe nézni a “lecseszéssel”, ugyanakkor szeretném is elmondani neki, hogy már változom,már nem várok választ az smsre, csak “őszinteségi roham” az alkohol miatt. Félek,hogy nem fogja elhinni ezt a vâltozâst.Hogy azt hiszimentegetőzöm. Mindig kedves velem és jóindulatú. De félek hogy mikor mondja azt, hogy elege van a “hatârátlépésemből”, az smsből. Nem akarom feszegetni a határokat,tisztelem őt mint embert és szakembert. Szeretném, ha ezt tudná, de nem tudom milyen szavakkal fejezzem ki magam előtte. Egyféle “beszéddel” szeretném kezdeni a találkozónkat, de nem tudom nem-e fogja magyarázkodâsnak venni.

Kedves szakértő!
Úgy érzem hogy kapcsolatfüggőségben szenvedek már évek óta és nem tudok ebből kitörni de nem tudom hogy mi ennek az oka. Nem szeretek egyedül lenni muszáj hogy legyen mellettem egy társ az egyedüllét gondolata is megrémíszt. Nem volt eddig sok komoly kapcsolatom de mindig mindegyik páromhoz ragaszkodtam még akkor is ha nem voltam boldog mellettük. Most jelenleg is már több mint másfél éve benne vagyok egy olyan kapcsolatban ami nem tesz boldoggá a párommal nagyon sok a probléma amit nem tudok kezelni. Ő egy hirtelen ember aki hamar felhúzza magát mindenen idegbeteg indulatkezelési problémái vannak. Nem tudja magát kordában tartani nem tudja ezt kezelni. Szed nyugtatókat hogy elbírja viselni az embereket maga körül. Engem meg csak mérgez a viselkedésével és nem jó ez így nekem de mégsem tudom elhagyni inkább szenvedek és kínozzuk egymást. Ő más mint én neki pl hiányzik a dohányzás én meg gyűlölöm nem tud mit tehetnék. Boldog akarok lenni de nem megy 🙁