Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szép napot!
Édesanyám nem szeretne rendes pszichológushoz vinni, ezért írok inkább ide.
Vannak időszakok, amikor semmihez sincs motivációm, borzalmas a kedvem, reménytelennek és haszontalannak érzem a létezésem, még csak arra sincs energiám, hogy kimenjek pisilni, vagy egyek. Nem kelek ki az ágyból napokig és van hogy a fürdést is kihagyom… Rosszul hangzik tudom, de egyszerűen nem megy.
A következő időszakban meg hirtelen rámjön valami, és elkezdem összetakarítani a dolgokat, sütök, rajzolok, mindenféle haj és bőrápolást csinálok, mintha muszáj lenne. kicsit mániákus érzésű ilyenkor ez a takarítási és tisztálkodási “roham”.
Egyébként elég nagy mértékben van szorongásom, már évek óta, de ez az egész csak 2-3 éve “jött ki”.
Ezek mellett folyamatosan mindentől ideges leszek, akár indokolatlanul is rámjönnem dührohamok, és ez sajnos a családomon csattan.
Ezek miatt elég nagy bűntudat gyötör, aludni sem mindig tudok, de nem tudok rajtuk változtatni.
Bármilyen segítségnek nagyon örülök!
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik, hogy hangulatának változásai és erős szorongása, jelentősen megnehezíti a mindennapjait. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy édesanyjától segítséget kért, a leírtak alapján indokolt lenne pszichológus segítségét kérnie! Mivel édesanyja ebben nem partner, próbálja meg az iskolapszichológust felkeresni – életkorából fakadóan felkeresheti szülői beleegyezés nélkül is, és a pszichológus tudna egyeztetni édesanyjával és talán ha jobban értené a problémát, lenne lehetősége egyéni terápiára. Ezen kívül javaslom, hogy próbálja meg hangulati változásai minél pontosabban nyomon követni, figyelje meg, hogy milyen tevékenységektől érzi magát jobban és mely tevékenységektől nem. Ha ezeket megtalálta, próbáljon minél többet foglalkozni azokkal a dolgokkal, melyek pozitív irányban hatnak. Szorongásával kapcsolatban érdemes lenne valamilyen relaxációs technikát gyakorolni. Akár valamilyen meditációs technika, vagy az autogén tréning, légzéstechnikák is hasznosak lehetnek. Ha rákeres, számos gyakorlat, videó elérhető, de például Netflixen a Headspce című sorozatot is érdemes lenne megnéznie.
Illetve ajánlok egy könyvet, amely segítségével önállóan is dolgozhat nehézségein:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Dennis_Greenberger_PhD_Christine_A_Pad&type=22&id=314018&gclid=CjwKCAiAvriMBhAuEiwA8Cs5lbvrNwGSh5nb_7o6c3LzCQU7CnO3JF8swIzGUi6gWJRH8JS-eKSWbRoCsTMQAvD_BwE
Maróti Eszter
Üdvözlöm
Fiam 12 èves. Nagyobb testvère úgy látta este, h magához nyúlt, úgy!!
Telefonjában több rákeresèst találtam,,,, kislány maszturbàl, szexre kènyszerítès, papa sex, sex mostohatestvérrel, stb.
Nem mondtam neki, h láttam.
Nagyon óvatosan kezdtem a beszèlgetèst, mègsem mondd semmit. Kèrtem többször legyen őszínte, segíteni szeretnèk ès fèltem, mègis semmi. Mindig is nehezen mondta el ami bántotta őt.
Mit tegyek? Mivel tudom elèrni, h őszínte legyen???
Várom mielőbbi vàlaszát!
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik fia természetes módon érdeklődik a szexualitás iránt, önkielégítést végez. Leveléből azt látom, hogy úgy látja valamilyen probléma áll fenn és fiának segítségre lenne szüksége. A leírtak alapján számomra nem egyértelmű, hogy mit lát problémának: magát az érdeklődést, vagy azt, hogy testvére előtt végezte az önkielégítést, esetleg a keresések tartalma? Fontos lenne végiggondolnia, hogy mi az, amit problémának lát. Esetleg azt szeretné, ha fia mesélne Önnek arról, mi zajlik benne, szeretné, ha a szexualitással kapcsolatban megosztaná Önnel érzéseit, gondolatait? Egy kamasz fiúnak ez kifejezetten nehéz lehet, ráadásul édesanyjával talán még inkább, hiszen az ellenkező nemű. Fia szexualitása jelenleg alakul, ismerkediik a testével, a vággyal, szexuális fantáziákkal. Nem biztos, hogy az őszinteség hiányát jelzi, hogy fia nem osztja meg gondolatait, érzéseit a témával kapcsolatban. A szexualitást sok tabu, zavar, egyes családokban, kultúrákban szégyen lengi körül. Ahhoz, hogy egy kamasz gyermek úgy érezze beszélhet ilyesmiről olyan elfogadó, biztonságos, támogató légkört kell neki teremteni, ahol úgy érzi szabadon mesélhet. Segíthet, ha teljesen indirekt módon közelíti meg a témát: pl szexualitás vagy kamaszkori érzések, férfivá válás kérdéskörével foglalkozó filmet, sorozatot néznek, amiről később beszélgethetnek egymással. Ez jó lehetőséget teremt arra, hogy megmutassa elfogadó és nyitott a témában, mégsem “saját bőrét viszi vásárra” először a fia. Ezt megtapasztalva, sorozathoz, filmhez kapcsolódva jobban megoszthatja saját érzéseit, gondolatait. Azt is fontos figyelembe venni, hogy talán saját magának is újdonság most minden, és azért nem osztja meg érzéseit, godnolatait, mert még nem tudja őket megfogalmazni. Adjon neki időt. Ha úgy érzi akutabb segítségre van szüksége, akkor van lehetőségük az iskolapszichológu segítségét kérni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Szakember!
Azért fordulok segítségért, mert van egy dolog amit kilátástalannak érzek.
Esti tagozatos iskolába járok, viszont stresszelek attól, hogy bekell járnom. Úgy érzem kirekesztett vagyok. Egyedül érzem magam az iskolában, nem beszélgetek senkivel sem, a kezdeményezés nekem pedig nem megy. Nagyon visszahúzódó személyiség vagyok, de ha beszélgetésbe kerülök, akkor próbálok nyitott lenni. Nem rég elkértem a tananyagot a Facebook-os csoportunkba, 30 emberből(közöttük a tanáraim is)egyetlen egy ember sem reagált rá. Majd rá pár napra látta egy osztálytársam hogy senki nem küldte el(feltételezem), így ő elküldte a tanagyagokat. Ez a dolog jobban rontott a helyzeten, méginkább kirekesztettnek éreztem magam. Olyan kis faluban van az iskola, ami elég veszélyes lányként. Busszal járok haza, így este egyedül kell várnom.
Mivel nem szeretek bejárni, és a tananyagok is így nehézkesen jutnak hozzám, viszont szeretnék leérettségizni, nem tudom hogyan változtassak, mit tegyek!?
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nagyon nehéz lehet Önnek jelenleg. A társas kapcsolatok kialakításában, fenntartásában mutatkozó problémák, visszahúzódó magatartás valószínűleg régebb óta fennálló jelenségek az Ön esetében. A kirekesztettség érzésének elkerülése érdekében javaslom, hogy lehetőség szerint keressen olyan tevékenységet, melyet kedvel, hobbiként tekint rá és emberek között, rendszeres formában is folytatható. Legyen ez akár egy sporttevékenység, akár tanulmányi szakkör, nyelvismeret fejlesztése vagy egyéb, Önt érdeklő dolog. Érdemes lehet olyan osztálytársakkal, ismerősökkel akár az online térben is kapcsolatot kezdeményeznie, akikkel szimpatizál, felfedezni vél valamilyen közös vonást. Amennyiben problémái nem enyhülnek, érdemes lehet szakembert felkeresni, pszichés ellátást igényelni a lakóhelyén illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál vagy Családsegítő-és Gyermekjóléti Központnál, esetleg online formában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szia! Szerintem skizofrén vagyok de nem vagyok benne biztos hogyan tudnam esetleg ezt észrevenni magamon? Nem szeretnek felkeresni szemelyesen pszichologust. Valaszat elore is koszonom!
Tisztelt Kérdező!
A betegség sajátja és jellemzője az érzékcsalódások, esetleges hanghallások, furcsa tévképzetek megléte. Öndiagnózist azonban ennél a kórképnél felállítani szinte lehetetlen és el is zárkóznék tőle, hogy ezt javasoljam, a diagnózis felállítása pszichiáteri kompetencia, nem pszichológusi. Csak bíztatni tudom, hogy jelentkezzen a legközelebbi TB alapon elérhető területileg illetékes mentálhigiénés/ pszichiátriai járóbeteg szakellátásban, ahol relatíve gyorsan egy pszichiáter szakorvos választ tud adni a kétségeire. A szakrendelés nem beutaló köteles, telefonon is tud időpontot kérni.
Krízisben hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is az oldalon)
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Elég komoly szorongást és letargiát élek meg a napokban. Nagyon régóta a szeretteim elvesztésétől félek, szabályosan rettegek. Van mikor egész jól megvagyok, máskor meg meg tudnék őrülni. Nem mellesleg még én is nehezítem a helyzetem.
Kényszeresen eksüdözöm magamban, hogy nem csinálom ezt meg azt különben korán elveszítem a szeretteim utána meg bűntudatom lesz, ha nem tartom be, hogy ugye nem miattam lesz valakinek valami baja? Már csak azért is mert elég babonás vagyok és Istenben is eléggé hiszek.
Természetesen keresni fogok személyesen is egy pszichológust/pszichiátert mert gyakran vannak pánikrohamaim, álmatlan éjszakáim, több napig csak bőgök, nem keveset fogytam a családom is aggódik értem és ez így nekem sem élet, hogy korlátozom magam és szorongok. Egyenlőre szeretnék csak egy biztató választ kapni, hogy nem fog semmi baj történni miattam.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Amihez abszolút tudok kapcsolódni, és én is javasolom, hogy keressen személyes pszichiáteri segítséget mielőbb. A pánikrohamok, szorongás, kényszergondolatok mivel jelenleg már teljesen eluralták a mindennapjait esetleges átmeneti szorongásoldó gyógyszer beállítását teszik szükségessé. Ez lenne az első lépés. Ezután a gyógyszer mellett pszichológus, pszichoterapeuta segítségével átbeszélhetőek lennének azok a problémák, amelyek még fenn állnak az ön esetében, és támogatást kaphatna. TB alapon a területileg illetékes mentálhigiénés/ pszichiátriai járóbeteg szakellátásban tud jelentkezni, itt minden egy helyen van. A szakrendelés nem beutaló köteles, telefonon is tud időpontot kérni.
Mindezekből van kiút, csak ne féljen mihamarabb cselekedni, ezzel a problémával nincs egyedül, ne tartsa vissza a szégyenérzet!
Krízisben hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is az oldalon)
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Nő/Úr!
2021. Oktober 10.en született meg a masodik kisfiam. Az első 3 és fél éves. Olyan problémánk lenne hogy a nagyobbik viselkedése szinte tarthatatlan már. A kistestvére felé nincs semmi negatív tette vagy szava őt nem bántja úgymond viszont engem az anyukáját már sokszot az őrületbe kerget. Szorongok és félek ha egyedül maradok a két gyerekkel és ez már nem normális. Nem boldogságot erzek hanem gyomorideget. Az első kisfiammal nagyon szoros a kapcsolatunk nagyon figyelúnk ra minden percben hogy ne érezze magát mellőzve mindenki a kegyeit lesi. Úgy érzem emiatt át esett a ló túl oldalára. Zsarol, minden mozzanatom irányítani akarja. Ha nem teszem meg amit kér akkor azt mondja sír , nem szeret stb… Szófagadatlan és egésznap csak ellenkezik és vitatkozik velem pedig tényleg a kicsit csak megetetem altatom tisztaba teszem es egesznap csak a nagyra figyelek. Nem tudom hogy viselkedjek már vele engedjek neki vagy mostmar húzzak egy határt ha sír is utana? Köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy keressenek családterápiás segítséget, amennyiben elérhető, személyes formában, ha nem, online konzultációra is van lehetőség. Fontos lenne, hogy maguk a férjével mint szülőpár megerősödjenek és közösen szabják meg a határokat, illetve közösen fektessék le a családjuk szabályait,amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Leveléből azt sejtem, hogy a gyermeknevelés jórészt a maga reszortja, viszont ha a gyermekekről való gondoskodásba a férje is -akár valamilyen más minőségben, pl. fürdetés, vagy napi egy séta apával közös stb.- kapcsolódik be, a maga feszültségei is csökkennének. A legtöbb anya bűntudatot érez, hogy a következő gyermekek születésével az idősebbektől veszi el a figyelmet. Erre a bűntudatra sokszor ráéreznek az idősebbek, és egyre többet és többet akarnak. Minden gyermek születésével átrendeződik viszont az addigi családi struktúra, amihez a család minden tagjának alkalmazkodnia kell. Ha a kistestvérről való gondoskodást sikerül természetesen és örömtelien kezelni, akkor a nagyobbak is annak fogják venni. Az új egyensúly beállta viszont önökön múlik, hogy milyen lesz. Ne feledje, maga és a férje a “főnök”, ha ezt szeretetteljesen tudják képviselni, akkor azzal a gyermekről is lekerül egyfajta stressz, feszültség teher, és már “nem lesz fontos” számára a kirívó magatartás. Kitartást kívánok, ez valóban egy nehéz időszak.
üdvözlettel:
7 eve vagyok egyutt a parommal.A horoszkopunk, az enyem oroszlan az ove merleg. Mar az elejen nehezsegekkel indult a kapcsolatunk de lassacskan elfajultak a dolgok. Neki nehezebb gyerekkora volt, es ugy gondolta hogy jobb ha menekul a csaladtol ezert osszekoltoztunk.Figyelmet igenylek amit nem kapok meg, mert folyamatosan elkell menjen az apjaval,dolgozni. En nem dolgozom, a hazimunkat vallalom. Nagyon sokat veszekedunk az edesapja miatt, mert minidg csak azt akarja hogy dolgozzon es dolgozzon, en pedig csaladot akarok de arra nem kerul ido es persze penz sem ha nem dolgozik. Szorongasaim kezdtek lenni, felek minden reggel attol hogy nehogy elmenjen itthonrol, mar oda jutottam hogy az ereimet is felvagtam, mert mar nem birom ezt. Hozzam is utott egyszer az egyik veszekedesunk kozepen, viszont nagyon szeretem ot es nem akarok nelkule elni de vele sem..o meg nem akarja hagyni az apjat. Nincsenek barataink, es nem tartsuk a kapcsolatot a csaladjaval, a szuleivel sem. Mit tegyek?
Tisztelt Kérdező!
Első körben érdemes lenne az öngyilkossági gondolatok, szorongások miatt személyes pszichiáteri, klinikai szakpszichológiai segítséget keresnie a régiójában. Emellett, ha elérhető párterápiás segítség is jó volna, amelynek során az igényeiket, elvárásaikat jobban egymáshoz tudnák igazítani, kompromisszumra törekedni párjával szakember segítsége mellett. Ilyesmi akár lehet egy egyházi, lelki vezetői segítség is, ha például hívők, és semmi más nem elérhető a környéken. Fontos lenne számba vennie, kik vannak maga körül akikre támaszkodhat, barátnők, testvérek, akivel a mindennapos problémáit meg tudja osztani, kibeszélni, hogy ezáltal is csökkentse a magányosságát. Az ön családjával mennyire tartják a kapcsolatot? Mindemellett higgadt, nyugodt környezetben érdemes lenne beszélgetniük a párjával a jövőről alkotott elképzeléseikről, és ha azok nagyon eltérőek, akkor újra kitalálnia a továbbiakat, ami maga számára a lehető legkedvezőbb.
Krízisben hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is az oldalon)
üdvözlettel:
Kedves Zsuzsanna!
Az első barátommal történő szakításom után az volt a gondolatom, hogy lehet leszbikus vagyok. Mivel előtte nem igazán néztem meg lányokat, főleg nem szexuálisan ezért nagyon megijedtem. Ez a gondolat 4 hónapja nem múlt el és minden nap erre kelek és fekszem, ezen rágódok. Folyamatosan után néztem az embereket ki tetszik jobban. Mostanra meggyőztem magam, hogy a lányokhoz vonzódom, de valahgoy ezt nem tudom elfogadni. Teljesen kétségbe vagyok esve a szexualitásommal kapcsolatban, és tudom hogy nem kell cimkéket aggatnom magamra illet ráérek kitalálni, de nem telik el úgy nap hogy ne ezt próbálnám kitalálni. Rettentően szenvedek emiatt, és nem szeretnék,még álmomban is csak a godolataim vannak és már nem tudom mi az ami igazán tetszik és mi az amit bebeszélek magamnak, teljesen nem tudom a helyzetet kontrollálni és folyamatosan a fejemben vagyok és görcsölk. Mit tudok tenni?
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy érdemes lenne önismereti jelleggel pszichoterápiás tanácsadást kérnie, ahol egy terápiás kapcsolati folyamatban a problémái kibeszélhetővé válnának, illetve csökkentené a feszültségét, bizonytalanságát. A szexuális irányultság inkább egy spektrum, tehát elképzelhető, hogy mind a férfiak, mind a nők vonzzák, sőt akár olyan is, hogy a nők a prioritása, de kissé a férfiakhoz is vonzódik. Érdemes lenne utánaolvasnia az internalizált homofóbia fogalmának, amely röviden annyit tesz, hogy általánosságban véve a társadalom ellenséges attitűdje miatt sok homoszexuális ember maga is elfogadja a homofób társadalmi beállítódásokat, belsővé teszi, internalizálja a homofóbiát. Így sokan nem fogadják el önnön szexuális irányultságukat. Ez is állhat akár a problémái hátterében. Viszont egy terápiás kapcsolatban megtapasztalhatná, azt az elfogadható empatikus közeget, ami felülírhatná ezt az állapotot. Ez akár online terápiás keretek között is működhet. Bátran írhat emailt az info@onlinepszichologus.net email címre is, ha kollégáink közül választana.
üdvözlettel:
Az utóbbi években érzem, hogy saját magamnak nem vagyok elég jó
Mindig a tökéletesre próbálok törekedni, mint anya, feleség, háziasszony, és a munkában is
Mikor azt érzem hogy ez nem sikerült teljesen elkeseredek
Mindig bizonyos időpontokat állítok magam elé, ugymond attól az időponttól minden más lesz, helyt tudok állni minden téren
Hogyan tudnám ezt a saját magamnak való megfelelést elengedni?
Mindenem megvan amire egy nő vágyhat az életben, mégis azt érzem, hogy én ehez nem vagyok elég jó
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A saját önmagunkkal való elégedetlenség érzése jöhet egy korábbi kapcsolati viszonyulásból is, ahol megtanulhatja a gyermek, hogy nem elég jó az adott családtagnak, vagy csak a tökéletes teljesítmény mentén kaphat törődést/elismerést.
Ennek átdolgozása önismereti munka mentén történhet. Egyik kliensünk terápiás tapasztalatait érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Szakértő,
abban szeretném a tanácsát kérni, hogy vajon egy 3 éves gyereket tanácsosa-e elvinni egy szórásos temetésre. Anyukám elhunyt, 3 hét múlva lesz a temetése. A kisfiamnak elmondtam röviden, hogy meghalt, és majd lesz temetés, de egyelőre ennyit tud. Persze biztos fontos neki a szertartás, de félek, hogy inkább traumatizálná ez a procedúra. Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Külön blogbejegyzésekben foglalkozunk a gyermeki gyász kérdésével, amelyeket itt talál:
A leírt szempontok alapján lenne érdemes megbeszélni a kisfia apukájával, hogy elvigyék-e őt a temetésre (pl.a gyermek akarna-e jönni).
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét! Van egy 8 hónapos kislányom. A 24 órából csak azt az időt nem töltöm vele, míg alszik. Ez változó, hogy mennyi. Van, hogy órát van hogy csak 20 percet alszik. Ebben az időben én próbálom elvégezni a házimunkát. Pár napja vettem észre, hogy mintha nem lenne hozzá türelmem. Akár hova megyek csimpaszkodik a nadrágomba. Ha felveszem, nem jó. Ha lerakom, megint nem jó. Csak velem alszik el. A tartalékaim kezdenek lemerülni. Szeretem és imádom de mostanában úgy érzem, hogy nem kapok levegőt és két napja sírógörcsök jönnek rám. Minden reggel úgy kelek, hogy már megint egy új nap. Hiányzik az hogy kicsit egyedül legyek, olvassak vagy bármi. Hová lehet ezzel fordulnom? Olvastam, hogy ez szeparációs szorongás, és ilyenkor szükség van anyára, de én már nagyon fáradt vagyok. Mit tehetek?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Kérdező!
Van-e segítsége, akár a párja, nagyszülők, egy barátnő, testvér személyében? Ha van, érdemes lenne előre megbeszélnie olyan időpontot, amikor valaki vigyáz a kislányára, játszik vele akár egy fél órát, órát, ezidő alatt sétáljon, olvasson, igyon egy teát, kávét, esetleg jelentkezzen be fodrászhoz. Ha ennyire kimerült, kérjen mielőbb segítséget, törődjön magával, mivel csak akkor tudunk adni magunkból, ha mi is fel tudunk, legalább egy kicsit töltődni. Nem kell egyszerre nagy dolgokat tenni, de akár ha a párja munka után hazaér, bízza rá a kislányt egy fél órára és menjen sétáljon a háztömb körül, szívjon friss levegőt! Renszeresítse ezeket az alkalmakat. Érdemes lehet B-vitamin komplexet tartalmazó készítményt, vagy magnézium-B vitamin komplexet szedni kúraszerűen, sokat tud segíteni. Emellett pszichológus segítségét is érdemes lenne kérnie.
üdvözlettel:
Üdv!2020ban született a kisfiam az első covid zár idején,férjemet nem engedték be,egyedül kellett végig csinálnom.A végén kisebb komplikáció volt és összesen 28 órát vajúdtam.6 napig voltunk kórházban,férjem videóchaten látta őt csak. Borzasztó nagy trauma ért ezzel,amit a mai napig nem tudtam elfogadni,de már nem fáj olyan intenzíven.Akkor kértem segítséget online, némileg enyhült a düh.Nem akartam még egy gyereket,akkora trauma után.Most mégis egyre erősebb bennem a vágy egy kistesó után, viszont vívódom és próbálok rájönni, hogy vajon csak az hiányzik hogy átéljem milyen “normálisan” szülni (nem elzárva, férjem jelenlétében, stb), hogy milyen az amikor minden rendben zajlik és megélhetem a szülés – születés csodáját vagy a gyerekre is vágyom? Szeretnék terhes lenni és szülni, de utána nem látom magam hogy merre tovább? Kettővel hogyan boldogulnék? Vajon a fiam szeretne testvért? Elbírok két gyerekkel, két felé futva? Vagy csak a hiányt akarnám pótolni, ami akkor ért? Köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy ezekkel a kérdésekkel – mivel ezek alapvetően befolyásolják, változtatják meg- a családi szerkezetet, a maga jövőjét érdemes lenne pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulnia. Pár alkalmas beszélgetés is hasznos lehet, és megerősödhet a döntésében, vágyában. Esetleg érdemes lenne ezekről a kérdésekről – ha férjével mindketten motiváltak- párterápiás konzultáció formájában beszélgetni, hisz mindkettejükben lehetnek olyan megválaszolatlan kérdések, elnyomott érzések, amelyeket ha párként, egy terapeuta iránymutatása mellett át tudnak beszélni, közösen meg tudnak erősödni, még inkább egymás felé fordulni és a gyermekvállalással kapcsolatban- mely végsősoron minid közös döntés, közös felelősségvállalás is- közös álláspontra jutni. Így a maga válláról is lekerülne egy nagy teher, mert megtapasztalhatná a párja támogatását szeretetét egy más minőségben is.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő! Nagyon szépen köszönöm a válaszát, most szeretném kiegészíteni a kérdésemet,mert nem fogalmaztam nagyon összeszedetten az előző levélben.Elnézést kérek. A gyógyszerek amiket szedek: Frontin 0,5mg, 3×1 /már csökkentetem 0.25mg-al/, CoverexAS komb. 1 naponta, BetalocZok 2 db reggel, 1 db este.Mivel elkezdtem csökkenteni a Frontint,/ma már a reggelit is feleztem/ a kérdésem az ,hogy ezen gyógyszerek mellett,beleértve a Frontint is, együttesen szedhetem-e a gyógynövényes készítményeket? /Valeriana Relax, Citromfű, Harmómium 21, stb? A gyógyszerek és a gyógynövényes készítmények nem “ütik”-e egymást? Rendszeresen szeretném szedni, pótolva az elhagyott Frontint… Szabad ezt? Nagyon szépen megköszönöm a válaszát,Üdvözlettel: P.Elnézést kérek, előző levelemre Dr.Szabó ZSuzsanna váaszolt, most nem találom a nevét. Kérem,szíveskedjenek válaszolni.Köszönöm szépen!
Tisztelt Kérdező!
A kizárólag citromfüvet tartalmazó készítményt esetleg kamillával kiegészítve elkezdheti szedni, de amiben macskagyökér van, (pl valeriana, harmonium 21 stb.) azt javasolom, hogy annak a szedésével várja meg, amíg a Frontint teljesen elhagyja, mivel a macskagyökér hasonló receptorokon hathat, mint a Frontin hatóanyaga.
Frontint felezze, (esetleg később negyedelje) majd először a déli adagot hagyja el, majd a reggelit, legkésőbb az estit. 2-3 naponta csökkentse fokozatosan az adagot, és feltétlenül konzultáljon háziorvosával, mivel ez a válaszadás nem helyettesíti a személyes orvos-beteg konzultációt. Állapotát háziorvosa, kezelőorvosa tudja nyomon követni felelősséggel, ő tudja megítélni meddig van szüksége egyes gyógyszerekre.
üdvözlettel:
Szép estét! A kérdésem az lenne, hogy ha valakit diagnosztizálnak netalán valamilyen személyiségzavarral, mentális betegséggel, mint DPDR,vagy ADHD vagy bipoláris zavar, akkor annak rá kell kerülnie az adott személy életrajzára, vagy valamilyen dokumentumra, ami nem teljesen “egészségesnek” nyílvánitja?
Kedves Rebeka!
Köszönjük a levelét!
A pszichiátria témaköréhez tartozó diagnózisok privát információk, Önnek csak azzal kell megosztania, akivel szeretné. Egy munkahelyi, iskolai jelentkezésnél nem kell ezt feltüntetni és a orvosi dokumentációk között is Magyarországon speciális hozzáférés szükséges, hogy ezt akár egy nem a szakmában dolgozó orvos láthassa. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy diagnózis milyen címkét és ezzel együtt nehézségeket okoz valaki életében, emiatt érdemes óvatosnak lennie az erről való kommunikációban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!Úr! Szeretném s szíves segítségét kérni. Kórházban voltam ké és fél hónapja, ahol béltükrözés volt. Mikor hazaengedtek még nyugodt voltam,aztán elkezdtem izgulni a szövettani eedményem miatt…mikor jön..mi áll bnne st. Kértem a háziorvosomtól egy valamilyen nyugtatót,hogy kibírjam,mig a levél megjön. Fel is írta a FRONTINT. Kénytelen voltam elfogadni. Aztán két nagyon hosszú hónap elteltével megjött a várva várt eredményem.Megnyugodtam. Másnap már a 3×0,5mg Frontinból a déli adagot elfeleztem. Tudom, lassan fokozatosan kell.. Bár a két hónap talán még nem annyira hosszú idő a hozzászokáshoz? Mindenesetre elkezdtem. Kérem, szíveskedjenek segjteni: Jgy folytathatom? Kéthetente elhagyok fél tablettát?Még fontosabb kérdésem :Szedhetek gyógynövényes szereket? Valeriana Relax, citromfű , Harmónium21!Nagyon jó volt a Frontin előtt nekem.Nagyon szépen köszönöm a segítségüket: P.
Tisztelt Kérdező!
A gyógyszer felezése jó ötlet, de mindenképpen érdemes a fokozatosságra törekedni. A felezés után először a déli, majd a reggeli, végül az esti adag elhagyása. Ha korábban beváltak a gyógynövényes szerek, szedheti őket tovább. Mivel a korábbi anamnézisét,kórtörténetét, betegségeit, egyéb gyógyszerszedésére vonatkozó adatokat nem ismerem, illetve a pontos kórtörténete ismeretének hiányában ez csak egy tájékoztató válasz, amely a konkrét kérdésére reflektál. Javasolom, hogy a gyógyszerelési kérdésekben keresse fel háziorvosát, aki eleve felírta a gyógyszereit, és konzultáljon vele is. Ha a szorongása állandósul, további kérdései vannak, érdemes lehet felkeresni a területileg illetékes mentálhigiénés szakrendelést/ gondozót, ahol TB alapon pszichológussal is tud beszélgetni. Szintén háziorvosa tudja segíteni, hogy hová kell pontosan menni, de beutaló nem szükséges.
Üdvözlettel:
