Felek emberek kozott oszinten beszelgetni. Van hogy meg se szolalok csak ha konkretan kerdeznek valamit es azt is letudom egy mondatos valasszal, pedig legbelul nagyon el akarnak meselni dolgokat es nagyon szivessen hozzaszolnek a temahoz de felek kitudja mit fognak gondolni, hulyenek neznek majd…
Ez miatt nem voltak alapsuliban sosem barataim, 8evig ugyan aza az osztalyom volt es meg mindig nem merek beszelgetni veluk.

Jó napot kívánok!

Örülnék, ha egy pszichológus elolvasná a történetemet és véleményt mondana. Megpróbálom röviden összefoglalni.
7 évvel ezelőtt költöztünk egy ikerházba, a tő szomszéddal meghagytuk a kiskaput, hogy bármikor átmehessünk egymáshoz. Én úgy próbáltam viselkedni velük, mintha a szüleim lettek volna. (itt hibáztam, tudom). Ők is próbálták fenntartani ezt a látszatot.
5 évig napi szinten többször átmentem, persze soha nem üres kézzel. Bármit csináltam, mindenből vittem át.
Amikor a férjem külföldön dolgozott, megkértem a nőt, hogy ha hazafele jön a munkából, nem e venné ki a kislányomat az óvodából? Ő persze, szívesen kivette! Vagyis nekem akkor az úgy tűnt.
Persze én cserébe, túl hálás akartam lenni, bármit kaptam faluról a szüleimtől vagy anyósoméktól (akik hatvan kilométerre laknak tőlem) mindent megosztottam vele/velük.(65 évesek voltak, a gyerekeik messzebb laknak). Olyan is volt, hogy saját magamtól is odaadtam, mert neki kellett.
Amikor a kertből hazahoztam a uborkát, és nekem már nem volt rá szükségem, megkérdeztem tőle, hogy nem e akarja berakni?, szívesen neki adom. Mondta, hogy hát nem kell! Majd másik nap, azt mondta, hogy hát neki kellene az az uborka, ha be is raknám neki. Én persze, be is raktam! Így kezdődött az, hogy minden évben, kb 4-5 évig az ő kamráját is megpakoltam, természetesen, soha még egy kiló cukrot sem adott érte, igaz nem is kértem. Befőztem neki mindent, paradicsomot, lekvárokat, savanyúságokat, mindent, amit magunknak is raktam. Ő pedig mosolyogva adta a gyerekeinek, mintha ő rakta volna. Az összes tésztát ünnepekre én készítettem neki, hogy ha jön a családja, akkor ne bolti tésztát egyenek, mert ő soha életében egy tésztát nem sütött, mert ő nem tud.
Van egy titkárnőjük, aki utálja őket, de a szemükbe mutatja a jót, mert hát tőlük kapja a fizetést.
Ő lassan szépen felnyitotta a szemem, hogy mit is csinálok, hogy én tartom őket.
Kezdtem érezni, hogy ki vagyok használva, és annak, hogy jó párszor hazahozta a gyerekemet az óvodából én a százszorosát vissza fizettem már.
Kezdtem észrevenni, hogy amíg én a szüleimnek akarom őket tekinteni, addig ő, visszaél a szeretetemmel és ő bizony csak cselédnek néz! Egyszer amikor dühös volt, mert egyre kevesebbet mentem és vittem, ki is mondta, hogy ha már nem vagyok a bejárónője, muszáj főzzön. Mert nagyon sokat megspórolt azon, hogy én a maradékot is átvittem, mindig úgy főztem, hogy nekik is jutott. Legalább heti 4szer nem kellett még főzzön se, mert jó volt nekik a mi maradékunk.
Amikor kezdtem észrevenni, hogy ez nekem már teher, hogy őket is tartom és csak kihasznál, (mert tett rá utalást, hogy nekik már rég nem csináltam derelyét) kezdett érzelmileg zsarolni, ha már egy nap nem mentem át, mert fáradt voltam, kezdte mondani, hogy ezt érdemeljük, hogy ránk sem nézel, mi lesz velük, akkor már halhatnak meg. Persze ők ketten 4szer annyiból élnek, mi mint 4en. De ki is mondta nem egyszer, hogy milyen jól spórol rajtunk, hiszen nekem minden ingyen van a kertben.
Ilyen apró jelzésekből kezdtem rájönni, hogy a titkárnőnek igaza van és ez tényleg kihasznál.
Tudtam, hogy itt most már drasztikusan véget kell vetnem az átjárásnak, mert ebből nem tudok megszabadulni, mert érzelmileg zsarolt, mindig próbált lelkiismeret-furdalást okozni, hogy én rossz vagyok, nem jól nevelem a gyerekeket sem, mert reggelit készítek nekik és nem a bolti vett dolgokkal akarom őket táplálni. Úgy éreztem, hogy próbál rossz útra terelni !
Nem mondtam én neki semmi, csak egyszerűen nem mentem, csak vagy 5ször az elmúlt egy évben.
Persze, ha még most is átmentem vittem valamit. Ők úgy tudták, hogy a titkárnőjük miatt nem megyek, részben igaz, mert ő nyitotta fel a szemem, de ő továbbra is kétszínűsködik nekik és e miatt én már vele is csak köszönő viszonyban vagyok, mert nem tetszik, hogy kétszínű, de valahol érthető, mert tőlük kapja a fizetést.
De a valódi ok, az, hogy belefáradtam abba, hogy a cselédjük legyek, ingyen és bérmentve, ők pedig kacagjanak rajtam családostól, hogy milyen buta vagyok.
Két nappal ezelőtt vendégeim voltak és sütöttem bejglit. Gondoltam viszek át nekik egy tányérral, hogy ne legyek már olyan rossz, hiszen biztosan érezték az illatát és eddig, egy egy adagot sütöttem nekik is mindig, most legalább egy kicsi kóstolót vigyek át.
Vittem mellé 2 darab főtt kukoricát is. Jött velem a majdnem 11 éves lányom is. Ahelyett, hogy örült volna, hogy átmegyünk, elkezdte mondani, hogy számolta a napokat, hogy mikor voltunk utoljára és neki állt a lányomnak, hogy ezt érdemeljük tőled is, hogy ránk sem nézel, hányszor hazahoztalak az óvodából. A lányomnak könnybe szaladt a szeme, köpni nyelni nem tudtunk egyikünk sem. Olyan gyomorgörcsöm lett nekem is. Hazajöttünk és mondta a lányom, hogy olyan rosszul esett neki, amit a szomszéd mondott, próbáltam őt nyugtatni, de magam sem tudom, mi a helyes megoldás. Csak azt tudom, hogy már nem akarok senki cselédje lenni.

Üdvözletem!

Már nagyon régóta küzdök szociális szorongással, ami az évek során súlyosabb lett. Szeretnék már végre elköltözni itthonról és munkát találni, mivel nagyon egészségtelen családban élek. 19 éve egy szobában kell éljek a szüleimmel, mivel nagymamám kb. 10 éve költözött hozzánk. Édesapám alkoholista és külföldön dolgozik, anyámmal és mamámmal lakok itthon. Anyám nárcisztikus viselkedésformákat mutat (saját magát mindig áldozatként állítja be, és én vagyok mindig a rosszfiú). Nem törődik az én érzelmeimmel, gyakran úgy érzem, hogy nem kapom meg azt a figyelmet tőle, amit egy “rendes” anyuka ad meg a gyermekének. Irreális követelései vannak tőlem, és úgy mozgatja a szálakat, hogy úgy tűnjön igaz amit rólam állít. Például kérte, hogy mossam fel a padlót. Megtettem, és szerinte nem mostam fel. Nagymamám állt ki értem. Azt mondja, hogy soha nem főzök neki. Magamtól neki állok főzni, és ő kiabálni kezd velem, hogy biztos azért csinálom mert neki akarok munkát csinálni az eltakarítással. Elvárja, hogy pakoljak el valamit, amiről nem tudok, hogy el kéne pakolni (mert hogy nekem tudni kellene ezt). Egy beszélgetés ragadt meg bennem. Egyik nap beszélgettem vele, hogy milyen jó lenne elmenni nyaralni. Cserébe azt kérte, hogy segítsek neki. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy dolgozzak a kertben, vélhetően enyhe depresszióm lehet (sokszor vagyok levert, és kedvetlen) miután apámat elvitték a kórházba, és 3 hétig láttam, ahogyan részegre issza magát naponta. És azt mondta, hogy nem jön el velem, mivel nem segítettem elég jól neki. Azt mondta csak azért sem fog eljönni, had lássák mások, hogy ő milyen rossz helyzetben van én miattam. Így hát a hétvégén egyedül nyaraltam. Tegnap átlépett egy bizonyos határt. 3 kismacskámat az én engedélyem nélkül adta el. Mikor tudja nagyon jól, hogy ők az egyetlen lények a környékemen, akiktől jó a kedvem. A macskáim az életeim. Ez után ordibáltam vele, hogy soha többet nem fogok vele beszélni. Ő pedig mérges lett és azt mondta, hogy nélküle nem tudok semmit kezdeni magammal és honnan tudom, hogy egyáltalán fog-e még ő élni egy napot. Ezt fogom megbánni egész életemben. Miatta kellett elnyomnom mindig azt, amit legbelül éreztem. Nem tudom neki kifejezni magamat, és soha nem kérdezte még meg, hogy érzem magam. Bizonytalan állapotban vagyok mindig. Úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, pedig tudom, hogy ő igazságtalan.

Köszönöm szépen a választ előre is!

Üdvözlöm!
3 éve vagyok a párommal. Soha nem csókolt meg, csak szájra puszi van. Elterel ha érzelmesen közeledek hozzá. Kapcsolatunk elején próbálkoztunk a szexel de nem volt jó. Semmi erzelem nem volt benne. Nekem nagyon rossz volt. Aztán jöttrk az esték amikor én már fürödtem, lefeküdtem és vártam. De ő autószerelőként koszosan olajosan beült tvzni este és elaludt. Majd valamikor éjjel ha felébredt ment fürdsni. 2 éve már semmi nem volt.
Megkérdeztem többször is miért távolodik el ha én érzelmileg közeledem hozzá. De kitér a válasz alól, terel.
Felesége 4 éve elhúnyt, azt gondoltam a kapcsolatunk elején, hogy nyilván nehéz ezt feldolgoznia, nem erőltetem a témát, de most már nagyon zavar. Meg nem akar velem kettesben lenni, amikor rákérdeztem erre csak annyit mondott, hogy nincs egy szabad perce sem. Egész nap dolgozik és két kisfiát neveli. De nem játszanak, nem mennek szinte sehova, viszi magával öket ha megy alkatrészért, autót vizsgáztatni…. ez az életük.
Kérdeztdm mi kapcsolja ki, miböl töltődik. Évek óta ssmmiből. Csak a motorozás kapcsolta ki de a gyerekek miatt nem ül fel már.
Nem tudom mit tudnék tenni. De egyenlőre mióta próbáltam beszélni vele ezekről inkább menekül, még jobban távolodik.
Nem értem.
Segítene, mit tehetnék?
Köszönöm

Jò estèt kìvànok,a fèrjemmel 7 ève vagyunk hàzasok,az első pàr èvben ő volt a legjobb fèrj, majd 2 ève külön kültöztünk vidèkről vàrosba a szüleimtől albèrletbe ès lassan minden megvàltozott.A fèrjem egy csalàdi buli utàn,amit az unokatestvère tartott, ahol be is rùgott,egyre többet kezdett inni.Ma màr ott tartunk, hogy napi 6 doboz sör is,ès mellè több feles is elmegy,szinte nincs olyan nap,hogy ne lenne berúgva,vagy ne menjen legalàbb egyszer korcsmàba.A termèszete is teljesen megvàltozott, sokat kàromkodik,szòbelileg agresszìv velem szemben ès,ha szòvà teszem,hogy megint berùgott ès mondom neki, hogy milyen rossz őt ìgy làtni,hogy meg sem közelìti azt az embert aki règen volt,hogy tönkre teszi a csalàdunkat,akkor azt mondja,hogy èn teszem tönkre,mert tùl komolyan veszem az ivászatàt.Kèrtem,könyörögtem neki hogy vàltozzon meg,hetente megìgèri,hogy megvàltozik,van 1 vagy 2 nap,mikor ùgy nèz ki betartja,aztàn minden kezdődik előlről.Segìtsèget szakembertől nem hajlandò kèrni,nem szeretnèm elhagyni,mert van 2 gyerekünk,mindennek ellenère mèg szeretem ès nagyon rossz gyerekkora volt,mert,alkoholista apa ès anya nevelte 13 èves koràig,aztàn az anyja elhagyta az apját,egy fiatalabb fèrfièrt aki szintèn alkoholista,ràadásul erőszakos is volt, mert többször megverte a fèrjem anyjàt,ès a fèrjemmel is többször verekedett mikor a fèrjem mèg kiskorù volt,mert a férjem vèdte az anyjàt, dolgozni nem szeret,sokszor nem volt mit egyenek,vagy nem volt tető a fejük fölött,ezèrt a fèrjem kiskorùkènt vàllalt mindenfèle munkàt,hogy legyen valahogy.Anyòsom engem nem szeret,pedig semmi oka nincs rà,ès ezt a fèrjem is tudja,sőt a fèrjem előtt hordott el mindennek,pedig nekem màs fèrfi nem volt az èletemben.Ennek ellenère a fèrjem nagyon kötődik az anyjàhoz ès,ha elmegy nàla vendègsègbe egyedül, akkor biztos,hogy berùg ès ott is alszik,mert nem kèpes hazajönni annyit ivott.A fèrjem vàlasza mikor megkèrdeztem,mièrt kezdett el ìgy inni ès mièrt vàltozott meg ennyire, az volt, hogy azèrt, mert a buli alkalmàval lèpèst akart tartani,az unokatesòjàval aki rengeteg alkoholt kèpes meginni, ùgy, hogy szinte nem is làtszik rajta,aztàn pedig a stresszesmunka utàn, jòl esett neki ès nem gondolta,hogy ez lessz a vège,ès ellazult tőle ès nem gondol arra, hogy szar az egèsz vilàg.Elnèzèst a hosszù levèlèrt,de nagyon kètsègbe vagyok esve,mert nem tudom mit tehetnèk mèg,hogy megmentsem a hàzassàgom?Vàlaszàt előre is köszönöm.

Kedves Doktor Úr/ Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos bipoláris depresszióval küzdök és nincs motivációm semmihez.
Sokat fekszem, nem csinálok egész nap semmit. Csak megfőzök. Semmilyen örömet nem okoz a munka, munkanélküli vagyok, leszázalékolva.
Szeretnék valamilyen motivációt kapni, hogy legyen kedvem legalább a házimunkát elvégezni, esetleg újra munkába állni.
Kilátástalannak látom a helyzetem, ez már 15 éve tart. Semminek nem tudok örülni, gyakran élni sincs kedvem.
Ha tudna esetleg valamilyen megoldást erre, azért hálás lennék.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
S. Melinda

Jó napot kívánok,azt szertném kérdezni,édesanyám demenslett nagyon rövid idő alatt, idősotthonba került. Én teljesen kikészültem tőle, ezt hogy tudom feldolgozni, elfohadni a vele történteket. Novemberben a kórházban rlkapta a covidott és amikor haza hoztuk azt sem tudta holvan.
Segítségüket köszönöm.

Tisztelt Doktornő!
Szeretnék tanácsot kérni. 7 éve vagyunk házasok a feleségemmel. Két napja nagyon csúnyán össze vesztünk. Odáig jutottunk hogy elválunk. Hála Isten sikerült kibékülni. Kicsim múlt. Szeretném tudni mi a véleménye a témában. Feleségem munkát keres. Van még munkahelye kb 3 hónapig még de utánna nem tudják alkalmazni valószínű. A gyermekek miatt nem tudja vallani a beosztást. Ez sem száz százalék meg azért. Egy pár napja keresgélünk itt ott a baráti körben. Egy barátnője ajánlott egy lehetőséget. Valami Gergő. Ennyit mondott a feleségem. Kérdeztem ki mert ismerős volt a neve. Mondta hogy ennek és ennek a heverja stb. Mondom jól van hívd fel. Közben hozzá teszem a Facebook Messenger közös. Tehát nincs privált se neki sem nekem. A lány ezt nem tudta és miközben a párom felvette a kapcsolatot a férfival a lány írt, hogy biztos nagy élmény lessz újra látni és találkozni vele. Ekkor már remlett nekem is hogy beszélt anno erről a férfiról a párom. Mert mi előtte jó barátok voltunk hogy össze jöttünk. Természetesen kiderült hogy szeretők voltak. Ezen én felháborodtam és közöltem hogy nem esik jól hogy a volt exet keresi meg még akkor sem ha ilyen jelleggel. Ezzel kezdődött a vita ami már nem is lényeges, hiszen bocsanatot kert a feleségem és kibekultunk. A lényeg amit szeretnék tudni hogy valós e a sérelmem? Mert én ilyet soha nem tennék vele. Édesanyám és jobb barátaim véleményét megkérdeztem. Ok azt válaszoltak hogy igen. Nagyon szeretem a feleségem és ha nincs igazam bocsánatot kérnek hogy lebeszeltem a munkahelyről Kérném szíves válaszát.
Tisztelettel:
Kerekes Imre

Üdv
A kérdésem az lenne hogy hogy lehetne rávenni valakit hogy hagyja abba az ivást. Ráadásul pszihiater által felirt gyógyszert szed depresziora hogy tudjon aludni.Azt hiszem paranojas is.Ha nem iszik nincs baj szorgalmas vállalkozó.
Köszönöm ezt a lehetőséget hogy lehet kérdezni.

Üdvözlöm!

Pánikbetegként milyen olvasmányt(akár szakirodalmat) vagy videót tudna ajánlani.
Van pszichológusom pár hete,jól haladunk .(cbt+autogén tréning)
Dióhélyban:
3hónapja jött elő erős szorongásom.
Előtte évekig a zárt tereket kerültem ahol hosszabb ideig kellett tartózkodnom.Főleg azokat a helyszíneket ahova “kötelezően” kellett menni.
Az ősbizalmat hogyan tudnám visszaszerezni?(főleg ez érdekelne)
Köszönettel : Ildikó

Tisztelt Tanácsadó!

Sajnos már évek óta időszakosan küszködök depresszióra utaló tünetektől (rengeteg alvás, motiválatlanság, érdemjegyek romlása, nagyobb mértékű fogyás, öngyilkossági gondolatok), de ezek a panaszok mindig pár hét, maximum egy hónap alatt teljesen eltűntek, és felváltotta őket az elszántság és az energikusság. A tavalyi évben kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat, ami nagy boldogsággal töltött el, hiszen már régóta nagy álmom volt ez a szak. Az első vizsgaidőszakomat még rendkívül eredményesen zártam, és a kevés alvás ellenére végig nagyon motivált és kipihent voltam. Aztán olyan április tájékán megint visszajött a „depresszió” (azért írom idézőjelbe, mert nem jártam szakembernél, tehát nem megállapítható, hogy valóban ez a problémám), és azóta ebbe az állapotba ragadtam. A második vizsgaidőszakot már nem teljesítettem, tehát egy vizsgát sem abszolváltam. Jelenleg a szeptemberi pótvizsgára próbálnék készülni, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz sikeres, mivel egyszerűen képtelen vagyok 5 percnél tovább a tankönyvre koncentrálni a kudarctól való félelem miatt. Azért írtam Önnek ezt a levelet, mert úgy érzem, hogy a tüneteim súlyosbodtak, annyi különbséggel, hogy most már álmatlanságban is szenvedek, ami eddig inkább a „normális” időszakomban volt jellemző. Én arra gondolok, hogy ezt a romlást a vírus okozta bezártság váltotta ki nálam. Kicsit el vagyok keseredve, mert ezek a panaszok pár hét alatt mindig elmúltak, most viszont már több hónapja ezzel élek együtt. Ez idő alatt teljesen elszigeteltem magamat a külvilágtól, minden közösségi médiás platformról letöröltem magamat, naponta tör rám rohamos sírógörcs, illetve amit nagyon szégyellek, hogy elkezdtem vagdosni magamat, aminek következtében már mindkét lábamat, illetve karomat viszonylag mélyebb sebek borítják, amiket én okoztam magamnak.
A fentiek fényében az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint érdemes lenne szakember segítségét kérnem, vagy van esetleg más alternatíva is?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Pszichologus!
Sajnos 9 éve küzdök saját magammal, pánikrohamokkal, szorongással. Egyszer már sikerült belölle teljesen kijönni, de egy trauma után 3 éve újra kezdődött
Ugye 12 évesen diagnosztizáltak pánikbetegséggel, hipohondriával. Nagyon rosszul tettek a szüleim, hogy pszichiáterhez vittek mert gyógyszert kaptam,amit aztán csak fél évig szedtem.
Amikor a pánikrohamaim kezdtek csökkeni, már csak szorongás maradt utánna. Minden kezdett jobb lenni, majd mikor egy előadást néztem meg az akkor iskolámba, egy magas karzatról, ahol régebben ért két traumatikus dolog, melettem lettek rosszul és én végig néztem. Majd ezután kértem, hogy ne kelljen megnéznem egy előadást se, de mikor a testvérem fellépett akkor muszáj volt, akkora szorongást éltem át akkor, mint még előtte soha, és akkor azután a mai napig tartó szédülés alakult ki nálam. A szorongással együtt változott mindig az ereje, az intezitása. Voltam több helyen, mindenki szerint lelki eredetű. Mikor kijottem a pánikbetegségemből azután csak 3 v. 1 havonta kapott el egy pár napra ez a szédülés, leginkább akkor mikor lefele vagy felfele hajoltam, vagy a testhelyzetemen változtattam.
Aztán édesapám beteg lett 2018 ba és én akkor diagnosztizált depresszióba, ami már klinikai volt estem bele, szedtem gyógyszereket, és 2020 nyár végére gyógyultam ki belölle teljesen.
De a pánikbetegség az még nem ment el, mindig is tudtam a fő okát, hogy mért vagyok pánikbeteg, ugye mert nem tudtam magamat elfogadni meleg ként, folyton utaltam magamat emiatt, és volt bűntudatom.
Aztán 2021 ben sikerült magam elfogadni, és pszichológus segített benne. A rohamaim szinte teljesen elmúltak, a szorongás maradt meg bennem, kaptam 1 rohamot május végén, és az a roham akkora volt, hogy azt hittem hogy ott halok meg, leszek rosszul, rég kaptam ilyen erőset, magától jött, de ezután nem mertem semmit se csinálni féltem hogy újra elkap. Ebbe a hónapba még volt 4 rohamom, és ezek olyanok voltak hogy konrtolvesztéssel jár, ha van valami a kezembe akkor azt le vágom, összegyurom stb előtte elfutással járt együtt.
Na aztán július elején már sokkal jobban voltam, egészen a nyaralásunkig akkora szorongás volt rajtam előtte, de emiatt közben is, hogy enni is alig bírtam, szédültem egész nap. Majd 2 rohamom is volt közben. Mikor haza fele tartottunk akkor hatalmas nagy szorongás volt rajtam, és a szédülések még erősebbek lettek.
Az a gond, hogy egész nap csak erre tudok figyelni, fóbiám van az ájulás miatt amit ez csak nehezít.
Múlt héten 1 hétig nem szédültem, majd most jött egy olyan tünet ami azt hittem már nem jön újra, össze-vissza veszem, kapkodom a levegőt, ez régebben egy betegség miatt kezdődött el, és ha elkezdett fájni a hátam mindig ez a tünet is. Igen ám emiatt tényleg szédültem, és annyira felhuztam a mostani napba magamat hogy a szédülésem kezd megint rosszabb lenni. Ha elterelem a figyelmem akkor ez elmúlik, folyton rettegek. Aztán e mellé jött most az, hogy valami szivbajom lehet és emiatt pedig tünetek jönnek figyelem a szíverésem, meg rettegek hogy szivrohamot kapok.
Tudom, hogy én tehetek erről, szörnyű ez a hipohondria, egyik tünet hozza a másikat.
Elnézést hogy ilyen hosszúra sikeredett, de nagyon szeretnék erre valami megoldást találni. Mivel nem dolgozok most emiatt így nem tudok pszichologushoz menni, pszichiáterek eddig semmit se segítettek, gyógyszert nem szeretnék szedni.
Meg most jöttem össze nemrég a párommal, és nagyon szeretném magam jól érezni. Csak tanácstalan vagyok, hogy mit kezdjek a pszichoszomatikus tünetekkel. Nagyon szeretnék végre boldog lenni

Tisztelt Tanácsadó.tömören röviden a húsz èves fiamrol lenne szó.három ève alkohol problèmája van.most kb másfèl hete nem iszik a gyomorfekèly hatására hagyta abba a nehezèn túl vagyunk remegès fulladás stb.az alvászavar RAL nem tudunk mit kezdeni.egèsz èjszaka fenn van holt fáradt kèrem adjon tanácsot köszönöm

Üdvözlöm!
Közel 9 éve vagyok együtt a párommal, nem élünk együtt, de egy munkahelyen dolgozunk. Fiaink is egy idősek, egyikünk lakása sem alkalmas az összeköltözésre. Hozzá kell tennem, hogy az elmúlt 4 évben nem volt köztünk testi kapcsolat. Amikor rákérdeztem, azt mondta: “Neked mindig ezen jár az eszed?” Amikor ezt megkérdeztem már 3 hónapja nem voltunk együtt. Amikor pár hónap után meg egyszer rákérdeztem, azt mondta: “Ahhoz úgy kellene viselkednem!” Nem vagyok rossz ember, aki ismer tudja. Majd két évig semmi. Aztán együtt voltunk, és két évig megint semmi, közben kiderült, hogy hólyagdaganata van. Két éve megműtötték. Az elmúlt két évet ennek is be lehet tudni. Most nagy a baj, újra kell műteni. A minap beakartam lépni az email fiókomba és az övét hozta elő, nem lépett ki belőle. Máskor is volt már ilyen, akkor mindig kikapcsoltam. Nem kellett kutakodnom, a beérkező leveleknél hirtelen megütötte a szemem egy női név, mellette pár személyes sor. Megnéztem. Ez egy szex témájú levél váltás volt, amiből nekem az jött le, hogy ismerik személyesen is egymást. Azóta is tagadja, hogy ő levelezett volna. Tény, hogy a munkahelyen sokszor nem lép ki a levelező rendszerből, bárki tud levelezni a nevében. Nagyon meggyőző, amikor azt mondja nem történt semmi, nem csinált semmit. Úgy érzem egy nagy tüske mélyen bennem van, ami már begyulladt, de csak én próbálom eltávolítani. Nincs kihez forduljak, megbeszéljem, ha szóba hozom kis idő után átvált a betegségére. Elhiszem, hogy neki most ez a fontos, de úgy érzem terel, a betegségével akar…nem is tudom…. maradásra bírni! Ha egyáltalán jó ez a szó. Kérem segítsen, nyissa fel a szemem. Tudom minden éremnek két oldala van, ahhoz, hogy biztosat mondjon valaki meg kell hallgatni a másikat is. Segítség!

Tisztelt Szabó Lili!
Megpróbálom röviden leírni a problémám. A barátommal (23 éves) két éve vagyunk kapcsolatban. Elég sok problémánk van a kapcsolaton belül (az utóbbi időben a szexuális életünk sem a régi)de a végén mindig kibékülünk és ragaszkodunk egymáshoz. Megcsalásról eddig szó sem volt, viszont először életemben belenéztem a telefonjába és a volt barátnőjével beszélget hónapok óta, azt is megemlítette neki, hogy gondok vannak a kapcsolattal, illetve legutóbb kezdett szexuális tartalmú lenni a beszélgetés és a barátom meztelen képet kért tőle, igaz nem kapott képet és rövid volt a beszélgetés, de számomra a szándék megvolt és én ezt már megcsalásnak nevezném. Persze a barátom azt mondja nem jelent neki semmit a lány és megbánta, hogy képet akart kérni tőle, de én úgy érzem teljesen hülyének nézett és nem tudok benne bízni többet. Érdemes még ezt megbeszélnünk vagy tovább folytatnunk a kapcsolatot? Válaszát előre is köszönöm.
Üdv.