Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm teljesen ki vagyok készülve folyamatosan gyerekkorom tol kezdve csak bántalmazva voltam anyám élettársa 8eves koromtól kezdve 5even át molesztált anyám meg nem én érdekemet nézte hanem akkori élettársát védte az se érdekelte hogy akkori élettársát rajta kapta hogy molesztált meg fogdosott.miutan kiderült hogy én beszámoltam róla mit éltem át anyám megfenyegetett hogy az utcán fogok megdogleni mert minek kellett elmondani hogy miket éltem át gyerekkènt.hiaba nem vagyok egyedül és van tamaszom aki a jelenlegi férjem anyám akarata érvényesülni fog hisz már hétfő óta utcán vagyunk.
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz lehetett Önnek átélni ezeket a gyerekkori traumákat és sajnálom, hogy jelenleg is ilyen nehéz helyzetben vannak. Tekintve, hogy éveken keresztül tartott a bántalmazás és teljesen védtelennek érezhette magát, érthető, hogy a mai napig kísérti a múlt, hiszen ezek a személyiségfejlődésében is mély nyomokat hagytak.
Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, aki segít feldolgozni ezeket a sérelmeket.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
éjjel látok dolgokat, kb hallucinàlok?
Erre az orvosom semmit nem mond.
Éjjel felébredtem,láttam egy fehér/világos folyosót. Ott ült egy kislány, mosolygott (mintha a kisebbik lányom lett volna kisebb korában)
Ez álom volt-gondolom. viszont felébredtem és még mindig láttam.
Nyitva volt a szemem,de N a sötétséget láttam a szobában,hanem a világos folyosót, a kislánnyal. Kezdtem ketsegbeesni,hogy nem látom a valóságot, és a mellettem alvó páromat probaltam kitapogatni és mondtam neki,hogy segítsen,mert nem látok.(vagyis az illúziót)
A kezet éreztem, hallottam ahogy szuszog. Csak azt mondogatták,hogy ne már megint ,ne. Akkor kezdett lassan eltűnni az illúzió és láttam a sötét szobát.
Sokszor fordul elő velem ilyesmi….
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét.
Megértem, hogy aggasztják a tünetei. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost, hogy kiderüljön a pontos diagnózis, majd ennek függvényében kérhet pszichoterápiás segítséget.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm! Tanácsot szeretnék kérni,hogy hogyan kezeljünk egy energiavámpírt. Sajnos nem tudom elkerülni,mert a férjem nővére, és ha elkerülöm,akkor a férjem sértődik meg. Szerencsére külföldön élünk,így telefonon keresztül szívja a vérünket,de most készülünk szabadságra haza utazni,és már nagyjából be is osztotta az időnket,hogy mikor hová kell mennünk.Volt már eset,hogy nemet mondtunk, és akkor rosszullétre panaszkodott,amivel elérte hogy az legyen amit ő akar. Egyedül él,folyton panaszkodik és ha megszólalok valami jó tanács jelleggel,akkor úgy beszél velem, mintha a valagából húzott volna ki.
Nekem is vannak otthon rokonaim akiket meg szeretnék látogatni,de már ránk akaszkodott,hogy ő is jön velünk.
Nagy szükségem lenne a szakmai tanácsukra, hiszen pihenni szeretnék hazamenni.
Nagyon köszönöm előre is!
Üdvüzlettel!
Gréta
Kedves Gréta!
Köszönjük a levelét!
Valóban nagyon megterhelő lehet egy ilyen rokon jelenléte, de vele szemben meg kell tanulni nemet mondani, még akkor is, ha manipulatívan próbálja a figyelmüket felkelteni (pl. rosszullétekkel). A másik kérdés, ami felmerült bennem a levelét olvasva, hogy vajon a férje hogy áll ehhez. Ő is észre veszi-e a testvére viselkedését és megterhelését, illetve miért látja szükségét a testvére igényeinek kielégítésére? Ha igen, akkor lehet közösen beszélni és ötletelni arról, hogy hogyan lehet leállítani ezt a helyzetet és a viselkedést. Ha a férje nem látja, akkor próbálja kifejezni felé, hogy bár tiszteli a testvérét, de vannak olyan tulajdonságai (pl. az uralkodása és ragaszkodása), melyekkel nem ért egyet, és az Önnek szembeni hangnemet sem tűri meg.
A távolság alapvetően pozitív lehet egy ilyen helyzetben, de a telefonálások számát és intenzitását is lehet csökkenteni annak érdekében, hogy ne legyen az Ön számára zavaró és kellemetlen.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszichológusnő!
Végső elkeseredésemben kérek tanácsot. A lányom nagyon fiatalon ismerkedett meg a párjával. Ennek 16 éve. Kapcsolatuk mindig nagyon viharos volt a párja alkohol fogyasztása, agressziója miatt ( lelki testi Bántalmazás) amit szakítás, majd békülés követett. Közelről láttam ezeket, mivel velünk laktak. De a lányom próbálta titkolni, pedig nagyon szenvedett, nem volt boldog. Hét nálunk töltött év után közös otthonba költöznek. Néhány hét után a lányom hazaköltözött. Ezt újabb békülés követte. 2016 tavaszán megszületett az unokám. A kapcsolatuk egyre rosszabb lett. A párterápia sem segített, hiszen a szerető már régóta jelen volt, de ez csak utólag derült ki. 2017 őszén hazaköltözött a lányom az unokámmal. 2018 tavaszán elváltak. Még ez év októberében újabb békülés következett. Néhány hét múlva ismét együtt laktak nálunk. Először újabb közös otthonban gondolkodtak. De időközben örökölt egy 1/2 házat és annak a felújítása mellett döntött. Ez csak az ő tulajdona, amiben nincs is semmi kivetnivaló. A felújítás elkezdődött, vele együtt a stressz levezetése ami a felesekben, és sörben nyilvánult meg. Az apuka és az unokám kapcsolata egyre sekélyesebb lett, ami eddig sem volt szoros.. 2020 szeptemberben elköltöztek. Egyre sűrűbbeklettek a viták, a lelki terror, a megalázás, és az ” én házam” mondatok. Ez odáig fajult, hogy június 13-án részegen,tetlegesség után kidobta a lányomat, és az unokámat az utcára. Amikor értük mentem borzalmas lelki állapotban találtam a lányom, az unokám reszketett a félelemtől. A ruháik zsákokban a kocsi mellett ledobálva,amire 10 percet kapott, hogy összeszedje. Azt hittük hogy ezzel vége a rémálmoknak. De NEM. A lányom a visszaköltözést fontolgatja. Abban bízik, hogy a jelenlegi pszichológiai kezelés segíthet megváltozni a párjának, hogy leteszi, az italt, hogy fel tudja dolgozni azt, hogy alkoholista szülő mellett nőtt fel, és képes lesz szeretni a saját gyerekét. Mi a párommal már nem hiszünk ebben , hiszen már elhangzott részéről az a mondat, hogy a lányom ne korlátozza őt az alkohol fogyasztásban. Már nem vagyok biztos benne hogy jár még pszichológushoz. A lányom is elment pszichológushoz, de nem tudom mire szeretne választ kapni. Nem értjük ezt az erős kötődést egy olyan emberhez akitől ennyi fájdalmat, és megaláztatás kapott 16 év alatt Miért áldozza fel magát, és az unokámat. Nem így nőtt fel, nem ezt látta, mi nem így élünk.Tőlünk biztonságot, és szeretetet kapott mindig, anyagilag is tudjuk támogatni. A 2018-as visszaköltözés után félretettük a fájdalmunkat, mi is megbocsájtottunk a párjának, de erre most képtelenek vagyunk.Nem megy. Rettenetesen fáj, hogy képtelenek vagyunk segíteni, hogy tönkre teszi magát, boldogtalan gyerekként fog felnőni az unokánk.
( Amikor jun 13 beléptünk a házunk ajtaján ezek voltak a mi kis ötévesünk szavai ” Édes otthon! ”
A lányom 32 éves, és diplomás.
Hogyan segithetnénk neki??
Tudom, hogy nagyon hosszú a levelem,, és köszönöm ha elolvassa.
Tisztelettel Nagyné Kata
Kedves Kata!
Köszönjük a levelét!
Egy toxikus kapcsolatban benne lenni valóban egy idegörlő és fájdalmas dolog, s ez sokszor még nehezebb a hozzátartozóknak, akik kívülről, objektívebben látják a történéseket. Ebben az esetben látszik, hogy a lánya nagyon kötődik ehhez a férfihoz (már függő módon is, melyről bővebben itt olvashat: https://onlinepszichologus.net/blog/tarsfuggoseg-avagy-kodependens-kotodes-a-kapcsolatainkban/ ), még akkor is, ha bántalmazó és alkoholista, s emiatt Önöknek el kell fogadniuk a döntését, még akkor is, ha tudják, hogy rosszul dönt. A gyermek kérdése nehezíti ezt a helyzetet, hiszen ő még nem dönthet arról, hogy mit szeretne, s talán még kifejezni sem tudja, de Önök, mint nagyszülők mindenbizonnyal biztos pontként állnak a folyamatosan változó kis életében. Próbálják ezt a szerepüket megtartani, hiszen az unokájuknak szüksége van erre, s kissé visszavonulni a lányuk segítésében és megmentésében, mert úgy tűnik, hogy ő magát nem szeretné megmenteni, s ilyenkor nem lehet mit tenni. Nagyobb változás csak akkor lesz talán elérhető, ha a lányuk rájön, hogy bajban van és nincs, aki mindig kihúzza a pácból. Szülőként nehéz nemet mondani a gyermekünknek, de próbáljanak arra gondolni, hogy hosszú távon azzal menthetik meg az életét, ha most nem segítenek neki és nem próbálják a jelen helyzetből kimenteni.
A pszichológus mellett a lányuknak mindenképp a társfüggők csoportját, a CoDa-t ajánlanám (http://www.tarsfuggok.hu), Önöknek pedig további segítségért a függők hozzátartozóinak csoportját (http://www.al-anon.hu).
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm! 1 hete volt a házasság kötés már több mint 4 éve együtt vagyunk. A páromra volt bízva a szervezés de nem foglalkozott vele,hogy szervezze meg úgy ahogy kellett volna, azon a napon 2 órára elment a barátaihoz beszélgetni azt hittem a virág csokromat intézi de nem, még virágom sem volt… össze vesztem vele le akartam fújni az egészet annyira bántott,hogy őt nem érdekelte fel sem fogta,hogy neki készülődni kell nem beszélgetni menni pont akkor el is késtünk kicsit mert vitáztam vele, vettem egy nagy levegőt és végig csináltam belül nagyon fájt de nem mutattam ki. Azóta is fáj és nem tudom mit tegyek hogyan lépjek túl ezen az érzésen? Mit tegyek,hogy túl tegyem magam nagyon rossz borzasztó arra a napra gonolni.
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne egy semleges helyen, nyugodt körülmények között a párjával beszélnie erről az érzéséről, hogy a kapcsolatuk, kezdődő házasságuk a kölcsönösségen alapulhasson. Ha fél megosztani párjával az érzéseit, negatív megéléseit, és úgy gondolja ezek nem kifejezhetőek, esetleg párterapeuta mediációjának segítségével feltárhatóak lennének azok a problémák, rossz érzések, múltbeli események melyek maguk közé állhatnak.
Üdvözlettel:
Szép napot kívánok!
Hosszú ,évek óta pánikbetegséggel ,agorafóbiával ,és depresszióval küzdök .
Néhány éve, ezekhez társult alvás zavar, állandóan fáradt ,levert vagyok ,szorongok egyedül nem tudok elmenni sehová . 21, éves voltam mikor először jelentkezett nálam ,amihez halálfélelem társult.
Többször voltam kórházban , gyógyszereket kaptam ,és kognitív terápiás kezelést . 3,hónap után némiképp sikerült leküzdenem az agorafóbiát ,így tudtam dolgozni is. Viszont az elmúlt ,kb.15 évben újra visszaestem ,próbáltam ismét kórházi kezelést ,de eredménytelenül!
Escitil, és Rivotril szedek ,amit szeretnék abbahagyni ,,20.kg híztam az escitiltől ,sajnos az orvosom nem cseréli ,fokozatosan elkezdtem csökkenteni , 10mg napi másfél szem ,eddig jól megy de félek az elvonási tünetektől ! Ebben szeretnék segítséget kérni !
Üdvözlettel , Andrea
Tisztelt Kérdező!
Oldalunkon nem foglalkozunk gyógyszeres terápiával, sem ezek módosításával, felülbírálásával, a gyógyszerelés kérdése szigorúan pszichiáter szakorvosi kompetencia, főleg egy hosszan tartó terápia esetén, mint amilyen az ön esete is. Javasolom, hogy próbáljon beszélni a kezelőorvosával még egyszer mindenképpen, mivel ha saját hatáskörében önállóan csökkenti a beállított gyógyszeradagot, annak egyéb előre nem látható mellékhatásai is lehetnek, nem is beszélve az állapotrosszabbodás lehetőségéről. Ha nem megfelelő az ön számára ez az antidepresszáns, nem érzi már hatékonynak, mindeképpen jelezze határozottan orvosa felé, aki módosíthatja ezek alapján, a hízás kapcsán esetleg egy laborvizsgálat is szükségessé válhat.
Országosan számos olyan TB finanszírozott pszichiátriai rehabilitációs lehetőség is van, amely gyógyszeres és pszichoterápiás technikák kombinációjával segíthetne az életminősége javításában, esetleg erre is rákérdezhet kezelőjénél, hogy milyen megoldás lenne reális és előremutató az ön számára.
üdvözlettel:
Szép napot kívánok!
Hosszú ,évek óta pánikbetegséggel ,agorafóbiával ,és depresszióval küzdök .
Néhány éve, ezekhez társult alvás zavar, állandóan fáradt ,levert vagyok ,szorongok egyedül nem tudok elmenni sehová . 21, éves voltam mikor először jelentkezett nálam ,amihez halálfélelem társult.
Többször voltam kórházban , gyógyszereket kaptam ,és kognitív terápiás kezelést . 3,hónap után némiképp sikerült leküzdenem az agorafóbiát ,így tudtam dolgozni is. Viszont az elmúlt ,kb.15 évben újra visszaestem ,próbáltam ismét kórházi kezelést ,de eredménytelenül!
Escitil, és Rivotril szedek ,amit szeretnék abbahagyni ,,20.kg híztam az escitiltől ,sajnos az orvosom nem cseréli ,fokozatosan elkezdtem csökkenteni , 10mg napi másfél szem ,eddig jól megy de félek az elvonási tünetektől ! Ebben szeretnék segítséget kérni !
Üdvözlettel , Andrea
Tisztelt Kérdező!
Oldalunkon nem foglalkozunk gyógyszeres terápiával, sem ezek módosításával, felülbírálásával, a gyógyszerelés kérdése szigorúan pszichiáter szakorvosi kompetencia, főleg egy hosszan tartó terápia esetén, mint amilyen az ön esete is. Javasolom, hogy próbáljon beszélni a kezelőorvosával még egyszer mindenképpen, mivel ha saját hatáskörében önállóan csökkenti a beállított gyógyszeradagot, annak egyéb előre nem látható mellékhatásai is lehetnek, nem is beszélve az állapotrosszabbodás lehetőségéről. Ha nem megfelelő az ön számára ez az antidepresszáns, nem érzi már hatékonynak, mindeképpen jelezze határozottan orvosa felé, aki módosíthatja ezek alapján, a hízás kapcsán esetleg egy laborvizsgálat is szükségessé válhat.
Országosan számos olyan TB finanszírozott pszichiátriai rehabilitációs lehetőség is van, amely gyógyszeres és pszichoterápiás technikák kombinációjával segíthetne az életminősége javításában, esetleg erre is rákérdezhet kezelőjénél, hogy milyen megoldás lenne reális és előremutató az ön számára.
üdvözlettel:
Tiszteletem!
Az utóbbi időben, nehezen megy a stressz helyzetek kezelése. Régen is okozott problémát, de egy ideje, kicsit tovább őrködök egy probléma megoldásán. Nem fogyasztok drogot, alkoholt ritkán. Szükségem volna valakire aki meghallgatja a problémámat és iránymutatást ad, mit változtassak, hogy ismét teljes életet tudjak èlni! Gyakran kapok személyes és Facebookon nagyon meg alázó kritikát egy megosztott kimenet alá (“köcsög” “semmirekellő”rohadj meg”). Ezek sem segítenek, hogy könnyen kezeljem a mindennapi mindamellett,
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy kérje pszichológus segítségét, akivel közösen dolgozva akár egy pár alkalmas segítő beszélgetés során volna módja rálátni a problémái gyökerére, és közösen rátalálni azokra a pontokra, amiket megoldva elérheti a célját, hogy “ismét teljes életet tudjon èlni”. Digitális detoxifikálás segítségével – vagyis átmenetileg visszavenni a közösségi médiahasználatot, megosztásokat- mérsékelni lehetne a toxikus, arctalan, leértékelő és megalázó kommenteket, amik tovább rontják a közérzetét, hangulatát. Próbáljon több személyes kontakust létesíteni azokkal a barátaival, ismerőseivel, akikben nem kellett csalódnia, és szívesen töltene velük időt.
üdvözlettel:
Néhány héttel ezelőttig tulajdonképpen semmi problémám nem volt magammal, kizárólag néha. De az utóbbi időben ez sajnos eléggé megváltozott. Ha belenézek a tükörbe azonnal elkap az undor, ugyanis nagyon csúnya vagyok. Nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni. Eddig nagyon életvidám és viszonylag boldog tinédzser voltam, illetve most is ez szeretnék lenni, de sajnos nem tudok, hisz egyszerűen nem tudok azon túllendülni, hogy milyen ocsmány képem van. Nagyon megköszönném, ha tudna tanácsokat adni!
Kedves Kérdező!
Sorait olvasva úgy tűnik számomra, hogy Ön elég erős negatív töltetű szavakat használ saját magával kapcsolatban. Bizonyára nagyon megterhelő lehet a külsejével kapcsolatos elégedetlenséggel szembesülni. Az Ön által jelenleg megélt serdülőkor magában hordozza a külső megjelenés fontosságát, ebben az időszakban a fiatalok fokozott figyelmet fordítanak arra, hogyan néznek ki, milyen a megjelenésük, más személyek vajon milyen ítéletet alkotnak róluk, hogyan vélekednek róluk a kortársaik. Sokakban élhet az a kép, hogy csak a hibátlan külső elfogadható, minderre ráerősíthetnek a tökéletességet hangsúlyozó média-tartalmak, celebek, sokak által követett személyek is. Említi, hogy néhány hete kezdődtek a problémák. Érdemes lehet visszaemlékezni arra az időszakra, hogy mik történhettek néhány héttel ezelőtt, érte-e Önt negatív minősítés, kritika, történt-e valamilyen fájdalmas, váratlan esemény vagy elutasítás. Illetve fontos lehet átgondolni, hogy a külső megjelenésen kívül, egyéb területekre vonatkozó önbizalma, magabiztossága, önszeretete milyen szinten áll, tapasztalt-e ezeken a területeken nehézségeket. Amennyiben úgy érzi, problémái nem enyhülnek, érdemes lehet szakember segítségét kérni, akár részt venni serdülők számára létrehozott önismereti csoportokon vagy egyéni terápiás ellátáson.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jónapot! 14 éves fiam megbukott matekból az online oktatást kijátszva interneten játszott órák helyett.iskola újrakezdésével is félvárról vette a tanulást.kérdésem mivel segíthetek neki ha magátol rájön mekkora szégyen év elején új osztályt kezdve bukottan? Vagy az csak jót tesz neki ha újra járja? De lehet ugyanúgy nemtanúlna?vagy keressek tanárt neki gyorsan hogy felkèszítse pótvizsgára?
Kedves Kérdező!
Az Ön által feltett kérdés úgy vélem, rendkívül átgondolt, megfontolt döntést igényel. Az online oktatás, és maga a járványügyi helyzet bizonytalansága sokak számára megterhelő lehetett. Lehetséges, hogy gyermekének nehéz volt alkalmazkodni az új körülményekhez, kevésbé megfelelően tudta beosztani az idejét, nehezen számolt a következményekkel, melyek a tanórai feladatok elvégzésének hiányával jártak. Javaslom, hogy kezdeményezzen beszélgetést gyermekével. Érdemes megérdeklődni tőle, hogy miket élt meg az online oktatás alatt, milyen érzései vannak jelenlegi osztályával, osztálytársaival kapcsolatban, mit gondol ő maga az évismétlésről, hogyan képzeli el azt a helyzetet, ha esetleg új osztályt szükséges kezdenie a következő tanévtől. Ebben a döntésben a gyermekének is jelentős felelőssége van. Mivel már megtörtént az évismétlés kilátásba helyezése, szidás, neheztelés, jutalommegvonások és büntetések helyett jelen helyzetben a megoldásra törekvés lehet a legfőbb cél, mielőbb döntést hozni, mérlegelni az előnyöket és hátrányokat, illetve vállalni annak következményeit. Lehetséges, hogy jelen tanulmányi eredmény a gyermeke számára tanulópénz volt, saját maga megtapasztalhatta a felelősségvállalás szükségességét, a döntései következményét, mely fontos lépés lehet felnőtté válásának útján.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv!
Egy olyan kérdés miatt fordulok Önhöz, hogy van egy állítólagos barátom, akit ha nem keresek, ő sem keres engem. Osztálytársak vagyunk, és ha a suliban vagyunk, akkor ő is aktívan kiveszi a részét a dolgokból, programokat ajánl stb. De ha távol vagyunk egymástól mint pl. Nyári szünet, akkor mindig nekem kell keresnem, hogy talalkozzunk, viszont nekem ez megalázó. Mit tegyek? Illetve ha megígéri, hogy írni fog, de nem teszi, hogy álljak hozzá?
Köszönöm a segítséget!
Tisztelt Kérdező!
Én azt javasolom, hogy öntsenek tiszta vizet a pohárba, és tárja a barátja elé ezt a problémáját, mondja el neki, hogy milyen érzés az, hogy mindig csak maga keresi őt, illetve hogy igénye lenne a kölcsönösségre a kapcsolattartásban is, mert ettől érezné, hogy valóban számíthatnak egymásra és barátok. Ha megszegi az ígéreteit, azt is visszajelezném, lehetőleg személyesen, és rákérdeznék, mi áll ennek a hátterében, meghallgatnám a magyarázatát. Továbbá nyitnék mások felé is, barátkoznék többekkel, hátha mások értékelnék a maga jó tulajdonságait, hűségét, kitartását, azt, hogy lehet magára számítani, és fontos magának a “barátság szentsége”.
Üdvözlettel:
Jó napot kívánok!
Egy kis tanácsra lenne szükségem! Januárban elveszítettem nagypapámat ami nagyon megviselt pánikrohamaim voltak 3x vitt el a mentő semmi szervi elváltozást nem találtak. Elmentem pszichológushoz sok antidepresszáns után sikerült olyan gyógyszert találni amit tudtam is szedni nem voltak mellékhatásai. Jelenleg reggel a brintellix 20mg osat szedem este pedig az assimil 25mg osat. Pánikrohamaim mostmár nincsenek viszont kialakukt egy olyan félelem érzés bennem hogy nem merem magamba elhagyni az otthonom. Ha autóval közlekedek kísérővel nincs baj, de ha el kell sétálni valahová egyből érzem azt a fura érzést remegek izzadok szédülés érzésem van. A kérdésem az lenne mit tudna nekem javasolni?
Tisztelt Kérdező!
Ezt a jellegű szorongást a gyógyszeres terápia mellett pszichoterápiával is kezelni kellene, feltétlenül javasolom, hogy jelezze a kezelőorvosa felé is ezt a problémáját. Rendszerint a pszichiátriai gondozókban a kollégák team-ekben dolgoznak, tehát pszichológus is van a csoportban, így ha pszichiátere a gyógyszerelés mellett esetleg nem tudja vállalni a pszichés vezetést, terápiát, biztos, hogy tud segíteni a megfelelő helyi szakemberhez való irányításban. Ne habozzon ezt a problémáját mielőbb megosztani pszichiáterével!
Üdvözlettel:
Jonapot kívánok a nevem Gábor az volna a problémám
Hogy én agyhartya gyuladást szenvetem
és mindent elfelejtetem és most a párom gondoz
De vanak ojan roszul léteim hogy mintha valaki vagy valami
Közeledne eszt belül érzem és utána képeket látok de mingyár
Észre veszi a párom és áttölel és akor elmulik nagyon rosz
Érzés milehet ez a segitséget elöre is köszönöm.
Ja és májd még kérdeszhetek ? vagy kik foglalkoznak ijesmivel
és ingyenes ?
Kedves Gábor!
Mindenképpen érdemes lenne felkeresni egy neuropszichologust, hogy ilyen fajta betegség után egy részletes kivizsgálás szülessen, hogy mi okozza ezt a jellegű problémát. A kivizsgálás után ő tudja meghatározni a kezelési tervet!
Üdvözlettel,
Üdvözlöm,
Férjemmel friss házasok vagyunk és harmonikus, szép kapcsolatunk van. Az anyósom azonban megnehezíti az életünket. Anyósom özvegy és messze lakik tőlünk, de szoktuk látogatni legalább havonta. Dolgozik még de férjemtől gyakran kér pénzt, vagy kéri, hogy fizesse ki a házfelújítással kapcsolatos elképzeléseit. Alkohol problémáktól szenved és azt gyanítjuk, sajnos italra költi a fizetése jelentős részét. Az esküvőnkre nem tudott eljönni, mert annyira ittas állapotban volt, pedig előtte két nappal meglátogattuk és a férjem ismét támogatta pénzzel, hogy ne okozzon neki gondot az úti költség stb. Anyósom elhanyagolja a házát is, télen nem fűt be, nem foglalkozik a háztartással. Néha olyan érzésem van, hogy féltékeny rám és a helyzetre, hogy most már én vagyok az első helyen a férjem szívében. Ugyanakkor az is nagyon zavar, hogy a férjemet ez a helyzet bántja és szomorú tőle. A férjem már azon is gondolkodik, hogy vegyen-e anyósomnak egy kisebb lakást valahol, hogy könnyebbek legyenek a mindennapjai. Szerintem azonban ez túlzás, hiszen mi magunk is saját otthonra gyűjtünk… Megértem valahol a férjemet, de ugyanakkor abszurdnak érzem a helyzetet és nem tudom, hogyan helyes kezelni ezt a problémát az anyósommal. Férjemmel szoktunk erről beszélgetni és mindig oda lyukadunk ki, hogy az ésszerűség határán belül támogassuk a szüleinket, de alapvetően a házaséletünk van első helyen.
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Kedves Orsolya!
Ha az a anyósánál ilyen problémára gyanakodnak fontos lenne a dolgot abba az irányba terelni, hogy segítséget kapjon, főleg ha ez az önellátásban is akadályozza már. Fontos azonban az is, hogy a házassággal a szerepek változnak, de nem lesz valaki fontos vagy kevésbé az, csak a családi rendszer alakul át. Más kapcsolat fűzi magához, mint az édesanyához. Talán a határok felállítása lenne fontos.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kérni a segítségüket.
7 éves kislányom az utóbbi időben (kb 2-3 hónapja) rendkívül szigorú arcot vett fel, akkor, amikor nyilvános helyen vagyunk. A nézése ilyenkor konkrétan félelmetes, rendkívül aggasztó! Ezért írok Önöknek.
Először az utcán kezdte el, másik kisgyereket látván.
Az édesanyja és én is (az édesapja) kérdeztük, miért nézel ilyen szigorúan arra a kisbabára vagy kisgyerekre?
Válasz nincs.
A dolog mostanra már ott tart, hogy bármilyen nyílvános helyre megyünk, mindenhol ugyanezt teszi. És nem csak a gyerekekre! Példa erre a mai mozi.
Duna Plázában voltunk moziban. Az autóban a parkolásig semmi gond nem volt. Amint kiszálltunk, felvette ezt a bizonyos nézést és végig, a mozi előtti várakozás alatt is, séta alatt az üzletek előtt is, végig a mozielőadás alatt is (razfilm ment, gyerekfilm) végig igy nézett. Folyamatosan! Egyetlen egy másodpercre sem volt másképp és ez szó szerint értendő! Ilyenkor a külső ingerekre reagál ugyan, de olyan, mintha egy másik világban lenne, vagy valaki beléköltözött volna. Az anyjára és az apjára is ugyanígy néz ilyenkor, változás, mosoly nélkül! Hiába beszélünk hozzá vagy kérdezünk tőle bármit, válasz ugyan van, de csak rövid (igen, nem), de a félelmetes nézés marad! Senki és semmi nem tudja őt ilyenkor ebből az állapotból kiszedni! Nem a film miatt! A többi (nálánál kisebb és nagyobb gyerekek) is nevettek a filmen. Bevásárlóközpontban is ugyanezt teszi!
Ilyenkor járás közben felsőteste előre görnyed. A székben sem dől hátra. A látvány félelmetesnek tűnik.
A jelenség addig tart amíg hármasban nem maradunk, tehát nincsenek emberek.
Előzmények, illetve utóbbi időben történtek:
Válás után vagyunk, 2 hónapja váltunk el. Édesanyja akarta. Neki másik férfi van, aki odajár a lakására, ahol a gyerek él.
Engem, az édesapját, 2 évvel ezelőtt elküldött a házából. A pasi akkor már megvolt. A gyereket azóta 1 héten egyszer láthatom, átlag nem többet mint 7 órát. A gyerek igényli az apja közelségét, a találkozásokat várja. Nekem is nagyon hiányzik.
Szeretném megkérdezni Önöket: mit lehet tenni? Miért nézhet a kislányom ilyen félelmetesen? A látvány tényleg félelmetes, nem egyszeri és egyedi alkalomról van szó! Az édesanyja egyik ismerőse is kérdezte már az anyját, mi a baj a kislánnyal, miért néz ilyen csúnyán?
Mi lehet az ok a háttérben?
Általános iskola második osztályát kezdi. Kihez fordulhatnék a probléma részletes, teljes és sürgős megoldása érdekében?
Köszönöm. Az édesapa.
Kedves Kérdező!
Bizonyára nagyon aggasztó, félelmet keltő lehet Ön számára a gyermeket ilyen állapotban látni. Az Ön által leírtak alapján a kislányt az utóbbi időben sok változás érte (válás, az édesanya új élettársa, hiányzik neki az édesapja). Mindez dühöt, szomorúságot, csalódást, a biztonság-érzetét és az addigi állandóság megtörését jelentheti számára. Lehetséges, hogy a probléma pszichés eredetű, a közelmúlt kríziseire reagál a gyermek, viszont a fiziológiai okok sem kizárhatók. A pontos diagnózisalkotáshoz javaslom, hogy keresse fel mielőbb a házi gyermekorvost, aki részletesebb kivizsgálásra tudja beutalni a kislányt.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
