Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Lili!
Kétségbeesetten fordulok Önhöz van egy 18 éves fiam (egyke) sajnos az utóbbi időben megváltozott a viselkedése nagyon zárkózott lett és elutasító eddig sem volt túl barátkozó típus szeretett egyedül lenni számítógépezni(informatikusnak tanul)
van pár barátja de nem jár el sehova nem iszik nem dohányzik és nem drogozik.Velem ezidáig jó kapcsolta volt elmondta mi bántja meghallgattam segítettem ha tudtam kB másfél éve volt pár pánik rohamja elvittem pszichológushoz kineziológushoz úgy tűnt rendbe van de sajnos tévedtem.Tegnap este bementem a szobájába pár szót kihuzni belőle amikor rémülten tapasztaltam,hogy a karja mind kettő alul fölül tele van karcolássokkal nem mélyek inkább felületi sérülések de vannak. Amikor megláttam azt hittem megsemmisülök rákérdeztem ,hogy mi ez de kimagyarázta azzal, hogy csak viszkedett és ne csináljak ebből ekkora gondot,engedte hogy jobban megnézzem és láttam régebbi hasonló már begyógyult sérülést bár arra is adott terelő magyarázatot(edzésen a tatai szőnyeg okozta)Leültem mellé és elég sokat beszélgettünk kértem hogy monja el mi bántja miért zárkózott be ennyire az utóbbi időben de csak azt mondta nyugalomra vágyik és,hogy hadjuk békén meg ne képzelődjek vele kapcsolatban véleménye szerint túl aggódom magam Felvetettem pszichológushoz és pszichiáter segítséget de elzarkozik mondván nincs baja tehetetlen vagyok, hogy győzzem meg hogy kérjünk segítséget 18 éves elmúlt nem tudom kényszeríteni csak rettegek nekem dolgoznom kell nem tudom ellenőrizni mindig félek hogy kárt okoz magába lehet hogy most csak felületi a sérülés de mivan ha egyszer elvéti és baj lesz. Nem tudom hogy hogyan segítsek beleőrülök az aggódásba a férjemnek el sem mertem eddig mondani mert megigértem hogy nem teszem de nincs kivel megosztanom a fájdalmakat félelmemet kérem adjon tanácsot mit tegyek nem vagyunk gazdag család de igyekszem mindent megadni neki és szeretni
Üdvözlettel:Viktória
Kedves Viktória,
Köszönjük levelét!
Ha jól értelmeztem levelét, akkor a 18 éves fia sebeket ejt a karján, s nagyon félti őt. A bizalmat a kapcsolatukban mindenképpen érdemes lenne megerősítenie a fiával, akár több közös program szervezésével, hogy érezze, hogy Ön ott van mellette, s megnyílhat, ha problémái vannak. Több pszichológus is szervez művészetterápiás vagy kalandterápiás élménytábort vagy egyéni foglalkozást, amely segíti az aktuális feszültségek feldolgozását, érdemes lenne rákérdeznie, hogy szeretne-e valamelyikbe eljutni. Javaslom, hogy nézzen utána ezeknek a terápiás lehetőségeknek.
Az alábbi blogbejegyzésben foglalkozunk a falcolás okaival és kezelése lehetőségeivel, az érzelmi támogatás nyújtásának a formáit is részletezzük benne:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Segítséget, tanácsot szeretnék kérni a következő élethelyzetre.
Férjemnek lett egy szeretője. Mint később kiderült, a nő pszichopata. Minden, pszichopatás kapcsolatos cikk teljes mértékben igaz rájuk! A nő lelki terrorban tartja a férjemet, mindenért őt hibáztatja, az összes pénzét, idejét és szeretetét elszìvja. Férjem egy forintot sem ad haza, a nőt szolgálja. A saját gyerekeivel sem törődik, a nő miatt. Folyamatos kontroll alatt van, a nő egész nap vagy vele van, vagy ahogy elköszönnek, már üzenget neku, hívja szünet nélkül.
Férjem már lelkileg összeomlott. Folyamatosan veszekednek, és egyre durvábban! Órákon keresztül ordítanak egymással, majd a nő újra beeteti, beállítja az egészet úgy, hogy a férjem és én vagyunk a hibásak az ő közöttük lévő problémák miatt. Férjem ennek újra bedől, és ki akarja engesztelni, megvigasztalni.
Mindig eléri a célját a pszichopata.
Abban szeretnék tanácsot, segítséget kérni, hogy tudjuk végre kiszabadítani férjemet ebből a terrorból? Ő lelkileg összeomlott, gyenge, magától nem fogja megtenni, és teljesen belerokkan ő is, a gyerekek is.
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének segítségre lenne szüksége. Érdemes lenne vele beszélni arról, hogy felkeressen egy klinikai szakpszichológust. A beszélgetések során lehetne felderíteni, hogy mi miatt tartja fenn a férje ezt a kiszolgáltatott viszonyt, miért van neki erre szüksége, mire van neki igénye, mit kap meg abban a kapcsolatban, amit máshol nem. Ha a férje kellő önismeretet tudna szerezni, akkor a belátás útján véget tudna vetni a kapcsolatnak. Mindezek után párterápia lenne javasolt az Önök számára, hogy a párkapcsolatukat megerősíthessék.
Az oldalunkon is több szakember közül választhat a férje, amennyiben szimpatikusnak talál valakit, a foglalás menetéről itt tudnak olvasni:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kivanok!
Tanacsot szeretnek kerni
Az öcsém 31 eves sulyos alkohol problemaban szenved szinte a nap 24 orajabol 18 orat iszik 5-6 orat alszik es e mellé drog fogyaszto is de egyszeruen keptelen segitseget kerni probaltam mar mentot hivni de nem volt hajlando elfogadni hogy ellatast…mar teljesen tanacstalan vagyok kerem mondja meg mit tehetnek vegig nezem ahogy lassan meg oli magat …varom valaszT elore is köszönöm!
Szep napot !
Kedves KÉrdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján néhány kérdés felmerült bennem. Az öccse milyen keresetből tudja ezt a mostani életmódot folytatni, ki finanszírozza neki a függőségét? Az is támogatja a kényelmes helyzetben és függőségben maradását, aki pénzt ad neki, hogy igyon. Ha a támogatást megvonnák Tőle, s így kérnék, hogy már más megoldás nincs, mint hogy keresse fel a területileg illetékes Addiktológiai Gondozót illetve az A.A.-t (Anonim Alkoholisták önsegítő csoportját), akkor valószínűleg elgondolkodna rajta.
Javasolt lenne az alábbi terápiás lehetőséget elolvasni:
Önnek javaslom, hogy keresse fel az Al-Anon Családi csoportot (Hozzátartozók támogatói csoportja).
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Kedves Dr. Nő
Lenne egy kérdésem. Van egy párom aki most lesz 27 éves. Sok minden történt már a 4 év alatt mióta kapcsolatba vagyunk. Egyszerűen hiába mondom neki ha csúnyán ha szépen nem érti,hogy már nem akarom ezt a kapcsolatot tovább.
Nem akarja megérteni. Nem hagy békén mindig jön ha nem engedem be veri az ajtót vagy ha nem írok neki akkor itt áll a ház előtt és vár míg hazajövök stb. Adjon nekem tanácsot ,hogy tudnom neki el magyarázni, hogy vége és nem akarok vele lenni?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy párterapeuta szakember együttműködését kellene kérni ebben az esetben, aki a leválásban, elválásban is tudna segíteni Önöknek (mivel Ön egyedül őt nem tudja meggyőzni). A területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál is lehetne érdeklődni, hogy dolgozik-e ilyen végzettségű szakemberük, ott ingyenesen látnák el Önöket, illetve magán úton lehetne még keresni szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Volt egy párkapcsolatom 10 évig, az első komoly. 3 évvel ezelőtt a párom minden szó nélkül összepakolt és elment. A kapcsolatunkban sokat beszéltünk kettőnkről, a jövőnkről. A kapcsolatunk utolsó 2 évében egy komoly, felelősségteljes munkahelyi pozicíót töltött be. Ebben az időben sokat segitettem neki, hogy ott megfeleljen. Akkor valtozott meg nagyon. Utólag már világosan látom. Csak dolgozott és morgolódott, dolgozott otthon is. Aztan egy külföldi útja előtt összepakolt és elment. Próbaltam utána megbeszélni vele, hogy legalább mondja el mit rontottunk el. Miután elment 2 hónap múlva már volt új társa és egy év múlva kisbabajuk is született. Amit én is nagyon szerettem volna, mindig arra hivatkozott hogy az új munkája mellett erre nincs ideje. En vártam és türelmes voltam vele. A szakítas után 1,5 évvel beszéltunk elmondta, hogy ő boldog és az én hibám, hogy akkor elment. Nyilván én is hibáztam valahol a folyamatban, de esélyt sem adott arra hogy megbeszéljük vagy tisztázzuk. Nagyon megviselt, hogy az életemből erre ennyi idő ment el és nekem kell ezzel dolgoznom, ő meg éli boldogan a világát. Nagyon elzártam magam a világ elől. Magamat önvizsgálva, hogy mit rontottam el. S bár nagyon kötődöm igy is még most is hozzá, tovabb kell lépnem. Ez nehéz. Volt pár kísérletem arra, hogy társat keressek, de nem volt sikeres. Úgy érzem nem tudok szeretni mást. Nem is hiszem, hogy tudnék így szeretni újra barkit is, de talán megkedvelhetem a másikat, mint embert. Erre tettem próbalkozasokat az elmúlt 3 évben. Sikertelenül, gondolom a másik fél is megérzi. Azt gondoltam, menni fog egyedül is. De vannak nagyon rossz időszakok, amiken nehezen lendülök túl. Szeretnék családot, de félek ez sem adatik meg, hogyha nem kezdek magammal valamit. Lehet, hogy csak egy embert vagyunk képesek szeretni igazán?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a bizalmát, hogy megosztotta problémáját.
Nehéz lehet, hogy ilyen hosszú ideje vívódik és szenved. Úgy gondolom, amíg érzelmileg nem zárja le az előző kapcsolatát, addig nehéz elköteleződni egy másik kapcsolatban. Véleményem szerint egy párkapcsolat felbomlása nem fogható kizárólag egyik félre, mindazok ellenére, hogy a volt partnere ezt állítja. Ha Ön hibáztatja magát emiatt, ez is akadályozhatja az elengedést és egy új kapcsolat kialakítását is.
Ahhoz, hogy megértse hol és miért akadt el az elengedés folyamata, ajánlom, hogy keressen fel egy szakembert ahol ezt részleteiben át tudják beszélni és tovább tud lépni, hogy kialakíthassa a vágyott jövőképet.
Üdvözlettel,
Jó reggelt kívánok, csak ezért keresem fel önt így online mert komolyabb evés zavarokkal küzdők és alig bírok valamit is enni, hogy ez mitől lehet nehezen tudok enni, hányinger kerülget, nem tudok hízni hiába is próbálkozom.
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett problémák valóban rendkívül megterhelőek lehetnek fizikailag és mentális szempontból is. A súlyvesztéssel vagy testsúlygyarapodással kapcsolatos nehézségek esetén elsődlegesen javallott lépés a szomatikus kivizsgálás, mely során feltárhatók az esetleges emésztőrendszeri problémák, hormonális zavarok vagy egyéb rendellenességek. Ebben az esetben szükség lehet szakorvosi kezelésre, esetleg dietetikussal folytatott konzultációra. Amennyiben a szomatikus okok kizárhatók, érdemes a pszichés tényezők feltárására koncentrálni. Az Ön által említett hányinger, vagy összeszoruló/összeszűkülő gyomor, esetleg gombóc-érzés, nyelési nehézségek gyakran utalhatnak szorongással kapcsolatos problémákra, feldolgozatlan traumákra, a mindennapokban jelentkező stresszorokra adott fokozott válaszreakciókra. Az említett nehézségek kezelése érdekében pszichológiai megsegítés, rendszeres konzultációkon való részvétel ajánlott.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok. Szülésem után elég hamar vágyat éreztem arra, hogy kistestvért szeretnék kisfiamnak. Sajnos ebben egyedül vagyok. Tavaly volt egy nem tervezett terhességem, ami a férjem nyomására abortusszal végződött, erről csak a közvetlen családom tud. Az elmúlt időben újra felerősödött bennem a babázni szeretnék- érzés. Ezt ahogy tudtam igyekeztem a férjem tudomására juttatni, de falakba ütköztem. Ő nem akar újabb gyereket, mert neki elég a fiúnk és ő már ehhez öreg (42 éves) címszóval. De ezzel belül összetör, ma össze is vitáztunk emiatt. Szívem szerint itthagynám, mert úgy érzem én így nem vagyok boldog. A legnagyobb vágyam nem akarja teljesíteni és így én nem tudok élni. Őrlődőm nap mint nap, mert a fiúnk imádja, pedig közel sem olyan apa amit én reméltem. Keveset van velünk, sokszor játék helyett csak benyomja a zenét a fiúnknak, ahelyett hogy játszana/foglalkozna vele. Emiatt is vannak vitáink, igazán egy hullámhosszon nem vagyunk, mit én tiltok, azt ő sokszor engedi. Szeretném hinni, hogy fontosak vagyunk neki, de most erősen él bennem az a késztetés, hogy elhagyom és egy új párral talán boldogabb lehetnék. Őt nem érdekli, ha depis vagyok, ha emiatt nem tudok jó anya lenni, mert én nem dolgozom.
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz helyzetben van, úgy tűnik érlelődik Önben a gondolat, hogy a jelenlegi élethelyzetén valamilyen formában változtani szeretne. Leveléből úgy tűnik mérlegeli, hogy milyen nehézségek és milyen pozitívumok vannak kapcsolatában. Érdemes a döntés hozás előtt ezt a kérdést alaposabban körbejárni, esetleg előny-hátrány elemzést végezni. Végiggondolni, hogy válásuk milyen előnyökkel és hátrányokkal járna, illetve ha nem válnának el az milyen előnyökkel és hátrányokkal járna. Ez segíthet tisztábban látni a képet. Ha úgy érzi ez egyedül nehezére esik, egyéni konzultáció formájában egy pszichológus segítségével támogató, biztonságos közegben kaphat segítséget gondolatai és érzései kibogozásához. Levelében nem csak a második gyermek vállalásával kapcsolatos ellentétekről ír, úgy tűnik apaként, és partnerként is vannak Önök között nehézségek. Amennyiben nyitottak rá érdemes lehet felkeresni család- és párterapeutát, aki segíthet ezen kérdések feldolgozásában.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
A barátommal 2 éve vagyunk együtt, együtt is élünk egy vidéki nagyvárosban. Mióta találkozunk egymás családjával feltűnt hogy mekkora kommunikációs különbözősegek lépnek érvénybe. Az édesanyja (az édesapja sajnos meghalt, és van egy fiú es egy lánytestvére akiknek mar vannak gyerekeik) amikor találkozunk teljesen passzív agresszív viselkedést mutat felém, nem beszélget velem, semmit nem kérdez vagy mond, csak a barátommal beszélget minden alkalommal. Az utóbbi par alkalommal konkrétan rám se nézett, a fia mellé ült az asztalnál, es olyan dolgokról beszélgettek amikhez nem tudok hozzá szólni. Alapvetően én nem szeretnék rossz kapcsolatot ápolni vele, de mivel háttal ül nekem, a szemembe se néz, es egyesszam első személyben beszél amikor mindketten ott vagyunk, nem tudom mi a teendő.
Kedves Kérdező!
Bántó és fursztráló lehet, ha párja édesanyja nem beszélget Önnel, figyelmen kívül hagyja. Sok minden állhat a viselekdés hátterében, könnyen előfrodulhat, hogy inkább párjának szól, nem nem Önnek. Érdemes lenne párjával beszélgetnie arról, hogy ő is észrevette-e édesanyja furcsa viselkedését, talán ő többet tud arról, hogy mi lehet a háttérben. Amennyiben úgy érzi van lehetősége beszélgetnie párja édesanyjával, akkor konstruktív lehet beszélgetést kezdeményeznie vele azzal kapcsolatban, hogy mi miatt van Önök között feszültség és vajon hogyan lehetne ebben változást elérni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Van egy munkatársam. Korábban szimpatikus voltam neki ő is nekem. Érzelmileg közel kerültünk, de a párkapcsolataink miatt úgy döntöttünk, hogy eltávolodunk inkább. Sajnos hónapok óta tart az az állapot, hogy nem tudunk normális munkatársi viszonyt kialakítani. Ha beszélgettünk akkor megint túl közel kerültünk. Most jelenleg az ő javaslatára teljes távolságtartás van. Azt mondta, szerinte ez jó mindkettőnknek. Én igyekeztem kialakítani olyan kapcsolatot vele, ahol azért néha megbeszélnénk, hogy kivel mi a helyzet mostanra. De ő ezt nem fogadta úgy, ahogy gondoltam. Nem tudom, hogy azért mert már nem vagyok neki szimpatikus vagy nem akar közel kerülni. Szinte csak köszönünk egymásnak és kerüljük a közös társaságot. Sajnos azt is mondta, hogy részéről már megszűnt a szimpátia. (de lehet, hogy ezzel csak védekezik) Mit tegyek? Engedjem el, hogy köztünk egy barátságosabb kapcsolat legyen? Olyan a légkör mintha tényleg nem kedvelnénk egymást. Köszönni barátságosan szokott. De ennél több nincs. Tudok ezen változtatni? Vagy ennek nincs itt a helye, ideje?
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik, többször megpróbáltak egymáshoz barátsággal közeledni, de ilyenkor mindig túl közelivé vált kapcsolatuk. Kollégája úgy fogalmazott, mindkettejüknek jó, ha teljes távolságtartás van Önök között. Úgy tűnik Önnék mégsem ez a legideálisabb megoldás, hiszen szeretne barátságosabb viszonyt kialakítani. Javaslom, hogy gondolja végig miért olyan fontos Önnek, hogy ismét közeledjenek egymáshoz a kollégájával, mi miatt zavaró, ha csak köszönnek egymásnak. Az is érdemes lehet végiggondolni, hogy Önnek mi lenne az elfogadható megoldás ebben a helyzetben? Amennyiben kollágja nyitott rá, megpróbálhatják közelíteni a nézőpontjaikat, és kialakítani egy olyan kollegiális kapcsolatot amely Önnek és kollágájnak is komfortos.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jo estet kivanok. A problemam az lenne nagyvonalakban…39eves koromig volt egy 8eves kapcsolatom..az utolso evben megismerkedtem egy csaladban elo holgyel aki parjaval es gyermekevel elnek… o segitett elfelejtettni az elozo kapcsolatom kozbe szerelmes lett es en is…ez kb 3evig folyt…kozben az utolso evben gyereket terveztunk de eljonni sajnos nem akart…most dec.volt az utolso ultimatum hogy osszejojjon mert sajnos o mar tovabb nem vallal gyereket… februarban szakitas lett a vege. Kozben a 2021nyaran megismertem egy 33eves lanyt aki csalad gyerek es nagyon megbolonditott… es sajnos most abban a szituacioban vagyok a 40eves holgy szerelmes vagyok bele de o mar nem akar… a 33eves nagyon rossz a kapcsolat de akarom..es egyszer ezt akarom maskor a masikat..tudom ez nem normalis es nagyon lehuzom magamat sokat sirok..es allandoan figyelem mikor van neten
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik nagyon vívódik, mindkét hölgy felé erős érzelmei vannak. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy a hölgyektől függetlenül, Ön mire vágyik. Milyen párkapcsolatban szeretne élni, szeretne-e családot, el tudja-e képzelni az életét család nélkül. Mik azok az értékek amelyeket keres leendő párjában, mik azok amelyekkel semmiképpen sem tud megbarátkozni. Ezek mérlegelése, talán segíthet végiggondolni, hogy kivel szeretne valójában együtt lenne. Érdemes lehet egy kis időt adnia magának, hogy érzései tisztázódhassanak.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Szakértő!
Olyan kérdéssel fordulok,Önökhöz,hogy kevesebb mint egy éve, lettem túl egy erős agorafóbián.Ami hirtelen jött,egyik napról a másikra 1.5 évig tartott, akkor is sokszor fent állt az adott probléma de szinte már tökéletesen vagyok ahhoz képest.
Viszont van egy visszatérő problémám amit nem értek mitől lehet.Bizonyos helyzetekben,főleg ami ételhez köthető,vagy ritkán ha izgatottabb vagyok, a torkom elkezd szorulni,olyan érzés mintha öklendeznem kellene, de nem kell, csak ahhoz hasonló érzés.Teljesen kizökkent. Nyugtalanít, és korlátoz.Igyekszem rendszeresen vitamint szedni.
Tudnának segíteni, milyen pszichikai magyarázata lehet ennek? Hogy tudjam,hogyan változtassak rajta?
Válaszukat előre is köszönöm
Tisztelettel:
Báló Dominika Nóra
Kedves Kérdező!
Kellemetlen lehet ilyen érzéseket megtapasztalni. Egyrészt javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, hogy kizárhassák, hogy nincs-e valamilyen szervi probléma a torokszorítás hátterében. Pszichés szempontból fontos lenne pontosan meghatározni, hogy milyen étkezéshez, ételhez, milyen izgatottságot kiváltó helyzetekben jelentkezik a probléma. Ha megfigyeli a kiváltó helyzeteket, talán találhat valamilyen mintázatot a panaszok megjelenésében. Tanulságos lehet végiggondolni azt is, hogy “Mi az amit nem tud lenyelni, mi az amit nem vesz be a gyomra?” (szimbolikusan), vajon a torokszorítás érzése milyen élményeket követően, vagy előtt, vagy közben jelenik meg. Ezek feltárásában egyéni konzultáció formájában pszichológus segíthet Önnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm.
Kedves Levélíró!
Sajnos nem ír arról, hogy milyen nehézség kapcsán szeretne segítséget kérni, azonban úgy tűnik valami foglalkoztatja Önt. A témakör megjelelöléséből úgy tűnik az indulatkezeléssel kapcsolatos a probléma. Nem írja, hogy valaemly Önhöz közelálló személynek, van Önnek vannak az indulatkezeléssel nehézségei, de mindenképpen biztatni szeretném, hogy ha úgy érzi a fennálló nehézséggel nem tud egyedül megbirkózni, ne féljen segítséget kérni! Bátran forduljon családjához, barátaihoz, egy szakemberhez, akiktől támogatást és segítséget remélhet!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm tisztelt pszichológus!
Az utóbbi 3-4 évben egyre inkább azt érzem, hogy romlik a tudásom minden téren, a megszerzett tapasztalataim fokozatosan vesznek el, például olyan dolgok is, amiket napi szinten gyakorlok, egyszerűen csak elfelejtem, hogyan csináltam, illetve azt veszem még észre, hogy nagyon nehezen tudok megtanulni új dolgokat, ami elég fura, mert régen szinte mindenre azonnal ráállt az agyam. A körülöttem lévők, ismerőseim is észrevették, hogy lassacskán a változások miatt a személyiségem is elkezdett megváltozni. Nem tudom, milyen kategóriába soroljam ezt a levelet, gondoltam arra, hogy esetleg elmenjek egy szakértőhőz, orvoshoz, aki ezzel foglalkozik, viszont nem jöttem még rá, hogy ez pszichológiai probléma-e vagy más, ha ez még segít, régen óvodás koromban volt egy fejsérülésem, foglalkozva nem lett vele különösképpen, ami után nem lett semmi bajom, viszont az utóbbi időben elkezdtem érezni, mintha a fejem azon része fájna, ahol annak idején megsérült volna. Azt is hozzáteszem, hogy mindigis felejtősebb voltam az átlagnál, de már elértem arra a pontra, hogy nem vagyok képes egy receptet vagy útmutatót követni, mert nem tudom észben tartani, mit is olvastam fel. Azt szeretném megkérdezni, mit gondol, milyen irányba kéne elmenjek, hogy pontosan meg tudják állapítani, mi a gond?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Panaszai alapján fontos lenne, hogy felkeressen szakembert. A kognitív képességek vizsgálata neurológiai kivizsgálás során történik, ezért javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki beutalót tud Önnek adni ehhez.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktor Úr!
A következő a problémám: stresszhelyzetben nagyon sokszor rámtör a székelési inger. Ez régebben is így volt, de most már egész bagatell helyzetekben is előfordul. Sokszor olyan erős, hogy kibírhatatlan és ha nincs WC a közelben, bizony előfordult, hogy “baleset ért”. Ha pl. ugyanabban a helyzetben vagyok ahol már egyszer előfordult akkor “megrendelésre” rámtör, pl. a temetőben ha a szüleim sírjánál vagyok, vagy ha megyek dolgozni van a városban egy tér amin ha átmegyek, de ha itthon keresek valamit és nem találom akkor is, és hasonló szituációkban. Félek ismeretlen helyekre menni, ahol nem tudom, hogy megoldható e a probléma, pl. kirándulás. Ha elmúlik a stresszhelyzet akkor lényegesen csökken az inger, sokszor az is előfordul, hogy teljesen elmúlik. Már előre félek ezektől a helyzetektől és ha lehet kerülöm őket.
Válaszát köszönöm.
Kedves Levélíró!
Panaszát, a gyakorivá váló székelési ingert és az ehhez köthető “balesetek” fizikai hátterét fontos lenne kivizsgáltatni! Javaslom, hogy forduljon háziorvosához, aki megfelelő irányú kivizsgálás felé tudja Önt irányítani. Leveléből úgy tűnik, hogy a stressz, illetve a korábbi élmények nyomán kialakuló szorongás jelentősen fokozza a problémáját. Valószínűleg automatikusan felbukkanó negatív gondolatai, mint például “Ha olyan helyre megyek, ahol egyszer már baeleset ért, biztos megint elő fog fordulni.” “Csak akkor nem történik “baleset”, ha bizonyos helyekre nem megyek”, jelentősen befolyásolják egyes helyzetek értelmezését. Azaz egy olyan Ön által bagatellnek hívott, hétköznapi szituációt is szorongáskeltő, stresszes helyzetként értelmez, amely korábban nem jelentett semmilyen problémát. Ez az értelmezés fokozhatja szorongását, amely panaszai felerősödéséhez vezetnek, így egy ördögi kör alakul ki. Mivel a problémája komplex, ezért javaslom, hogy keressen fel pszichológus egyéni konzultáció formájában, aki segíthet felderíteni és oldani a szorongáskeltő gondolatait és a székeléssel kapcsolatos félelmeit, aggondalmait!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó estét kívánok!22 éves 3 gyermekes édesanya.. A körülöttem elők,és én magam is észre vettem,hogy nem igazán érzem magam a legjobban a bőrömben..Sok minden össze jött az elmúlt 1 évben.. Rengeteg dolog zavar,és frusztrál.
Gondolok itt a párkapcsolatomra,féltékenységemre,önbizalom hiányra,negatív gondolatok önmagamról és az életemről.
Nem igazán érzem magam Jó anyának,társnak. Sokszor lennék egyedül, sokszor el sírom magam mindenen,még az apró dolgokon is..
Kaptam tanácsot már a noveremtől,hogy keressek fel egy pszichológust, de sajnos erre nincs keretem 3 gyermek mellett. Szeretnék segítséget kérni, kapni,mert tudom,hogy ha időben lépek, akkor sokkal jobb a gyógyulás esélye..
Szeretnék a gyermekeimmel önfeledten játszani, de jelen pillantban nem tudom meg tenni.. Dühös vagyok mindenért ami körülöttem zajlik,és úgy érzem el rontottam az életem.. Nagyon szégyenlem,hogy ilyen gondolatok járnak a fejemben,mert szeretem a gyermekeimet de valahogy még sem érzem azt amit érezni kellene irántuk.. Rengeteg mondani valóm lenne,de nagyon sok lenne ezt igy mind le írni.. Köszönöm előre is a válaszukat.!
Kedves Kérdező!
Valóban rendkívül nehéz lehet Önnek szembesülni az említett problémákkal. A fokozott frusztráció, hangulati érintettség, önértékelési nehézségek, párkapcsolati gondok mind megterhelőek lehetnek, felőrölhetik energiáit. Az Ön nővére által javasolt pszichológiai ellátás felkeresése valóban indokolt lehet. Amennyiben az anyagi lehetőségek korlátozottak, úgy a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat vagy Családsegítő Szolgálat szakemberei tudnak segítséget nyújtani gyermeknevelési kérdésekben, szülői önbizalom erősítésében. Amennyiben az időbeli lehetőségei (utazás, gyermekek elhelyezése) korlátozottak a szakember felkeresését illetően, kompromisszumos megoldásként az online vagy telefonos ellátás felkeresését javasolnám. Egyéni pszichoterápiás megsegítésen kívül ajánlott lehet szülőcsoportok, szülőklubok, baba-mama klubok felkeresése, ahol más szülőkkel oszthatja meg gondolatait, már kipróbált technikákat, ötleteket sajátíthat el a többi szülőtől. Amennyiben problémái súlyosbodnak, saját életéről és önmagáról alkotott negatív gondolatok depresszív formát öltenek, mindenképpen érdemes az orvosi segítség megfontolása, területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresése.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
