Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Hihetetlenül szenvedek, eleinte remekül működött a párkapcsolatom az első hónapban, utána pedig annyi rosszat okoztam, hogy már nem sok jó volt. Ostobának, szörnyűnek érzem magam, hogy nem tudtam azt nyújtani, amit elvárt a párom.
Tisztelt Kérdező!
Egy jó párkapcsolat, amely mindkét félnek érzelmileg is kielégítő, a kölcsönösségen, kompromisszumon alapul, amely a kezdeti rózsaszín köd után is biztosítja a közös jóllétet. Ez vonatkozik arra is, hogy nem lehet csak a másik elvárásainak kielégítése a cél. Maga mindenben azt kapta, amit “elvárt”? Szabad volt teljesen önmagát adnia? Nem tudom pontosan milyen rossz dolgokat okozott, de ha ilyen mértékű szenvedést okoz önnek és érez magában motivációt, keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát, akár online is, már egy pár alkalmas elfogadó légkörű konzultáció is segíthet tisztába jönni az érzéseivel.
üdvözlettel
Üdvözlöm!
29éves srác vagyok. Páromat elüldöztem magam mellől sok fejemben kreált félelmeimmel amitől én feszültségben léteztem a kapcsolatunk során (semmire nem adott okot). Megyek orvoshoz sajnos gyerekoromra vezethető vissza. Tenni szeretnék ellene. Szeretni tudjak mint most félelmek nélkül.
Amiben most tanácsot vagy helyes út vonal meglátását szeretném kérni. Mit is tegyek?
Iszonyatosan szeretem Őt 4éve. Szakítás után is közel enged magához megölel megpuszil érdeklődik utánam. De mondta is és kicsit érzem is, hogy meghúzta a vonalat, hogy kapcsolatot velem már nem szeretne. Egy helyen dolgozunk sokszor találkozunk és ha én az érzelmeimet kimutatom felé hosszú távon belefogok örüln,mert Én többet érzek szeretnék . Nem tudom, mégis hogyan viszonyúljak hozzá mit kéne tennem,szeretek vele lenni, feltöltést kapok egy ölelés után. Ha Ő ennyire elhatározta magát, hogy így jó neki amiben nem vagyok biztos. Ugyan akkor Szamítanom kell arra is valóban vége. Tartsam ezt a jó viszonyt vagy legyek hideg? Amitől Ő ideges lesz? Nem tudom. Tanácstalan vagyok
Tisztelt Kérdező!
Ez a se veled, se nélküled kapcsolat nagyon megterhelő érzelmileg, és a valódi továbblépést (akármelyik irányba is) gátolja. Hosszú távon pedig az érzelmi tartalékait is nagyon kimeríti. Javasolom, amennyiben érez magában motivációt, keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát, akár online is, már egy pár alkalmas elfogadó légkörű konzultáció is segíthet tisztába tenni az érzéseit, szándékait.
üdvözlettel
Üdvözlöm.
Én azt hittem online segitenek nekem.Szeretnék egy online pszichológust persze kevés pénzért mert nem állok jól anyagilag
Tisztelt Kérdező!
Ingyenes pszichológiai segítségre is lehetőség van a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban. Minden gondozóban dolgoznak pszichológusok, akik közt biztosan van, aki az online kapcsolattartást is biztosítani tudja. A területileg illetékes gondozó/járóbeteg szakellátás megkeresésében háziorvosa is tud segíteni, de maga az ellátás TB alapú és nem beutaló köteles. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) segítői ingyenesen hívhatóak a nap 24 órájában, skype elérhetőségük is van. https://sos116-123.hu/
üdvözlettel:
Jó napot!2018.03.08-án elvetéltem 16hetesen(azóta is tudom,hogy ezért én vagyok hibás).2020.11 hónaptól próbálkozunk babával,a nőgyógyász nem tálal semmi akadályt azt mondta,majd novemberbe menjek vissza,ha addig nem lesz pozitív tesztem és további vizsgálatok lesznek.Nem tudom úgy érzem velem van a baj.Már kb2-1,5 éve szedem vitaminokat és különböző gyógynövényeket,tornászom hogy minden megfelelő legyen ha megfogan,még sem sikerül. Igazából mikor pici remény felmerült lehet sikerült és tesztett csináltam majd negatív lett,eléggé megviselt. Kérdésem az lenne hogy lehet e lelki oka a sikertelenségnek?
Köszönöm szépen előre is!
Kedves Kérdező!
Ha a nőgyógyászati, belgyógyászati (például endokrinológiai – pajzsmirigy stb.) vizsgálatok mindent rendben találtak, igen, érdemes lenne elindulni a pszichológiai vonalon is. De egyébként még akkor is, ha kis is derülne valamilyen szomatikus ok is (testi betegség), akkor is nagyon sokat tudna segíteni a pszichoterápia. Úgy gondolom leveléből, hogy talán a 2018-as történteket nem sikerült teljes mértékben feldolgozni, elengedni, és ez talán olyan súllyal nehezedik önre, amelynek a feloldásában jó lenne egy segítő, aki támogatja. A bűntudat, szégyen elengedésében, feldolgozásában, és a szorongása oldása miatt mindenképpen javasolnám, ha módja van rá, kérjen pszichológiai, pszichoterápiás segítséget, aki egy lehetséges terhesség során is kísérni tudja önt.
Minden jót kívánok! üdvözlettel:
Nekem nagyon faj amikor a pici unokam keri azt amit az anya jo izuen eszik elotte es nem ad neki.Kerdesem mit valthat ki a bababol ez as=z erzes? Koszonom elore a valaszt
Kedves Kérdező!
Sajnos a leveléből nem derült ki számomra, hogy pontosan milyen érzésre gondol ebben a helyzetben. A babáknak fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, és sok olyan étel, amelyet felnőttként eszünk nem megfelelőek számukra. Ezek az ételek nagyon csábítóak nekik, azonban lehet nem tenne jót a fejlődésben lévő szervezetének.
Tisztelt pszichológus!
Azért fordulok önhöz, hogy segítséget kérjek öntől, gyermeknevelésben.
Van egy 7 és fél éves lányom. Sajnos tavaly gyáron lassan egy éve… történt egy családi, ballagási ebéd ahol sajnos az unoka öcsém ki kezdett a kislányomal. A párom vette észre, h a bugyit le tolta róla és a nemiszervét piszkálta.. A kislányom utána elmesélte, h nyulkált is a nemiszervébe… Ő sajnos nem fogta fel, h ez mekkora baj… nem derült ki, h mivel vette rá …az biztos, h a kislány kiakart menni a szobából és kérte, h hagya abba amit csinál, de a fiú nem engedte… A lényeg az, hogy ebből a dologból a kislány viselkedése meg változott másoknak az iskolában mutogatja a nemiszervét… És azt meséli,h neki van egy barátja akivel majd nem hogy le is feküdt… , sajnos a kislány tagad mindent, hogy ő nem csinált olyat, meg nem is mond senkinek semmi ilyesmit amit le írtam.. ebben szeretnék segítséget kérni, hogy én ezt, hogy kezeljem, hogy tudnám megértetni vele, hogy nem helyes a viselkedése..
Segítségét és a bizalmat köszönöm!!
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet nagyon nehéz. Biztos Önben is hatalmas indulatokat váltott ki az eset, és megértem hogy a kislány azóta megváltozott. Egy ilyen esemény trauma egy gyermeknek, amit sok esetben nem tudnak helyén kezelni. Fontos, hogy hangsúlyozza számára, Önben megbízhat, és nem akar rosszat neki. Nem bünteti meg, de jó ha tudnak beszélgetni dolgokról. Ilyenkor ellehet mondani, hogy a testének vannak bizonyos pontjai, amihez senkinek nincs joga csak ha ő úgy gondolja. Ez nem csak az érintéseket jelenti, hanem azt is, hogy megnézik.
Ön a legtöbbet abban teheti, hogy biztonságot és bizalmat teremt, segít számára feldolgozni ezt a rossz, fájdalmas élményt. Továbbá én javasolnám hogy keressenek fel egy pszichológust, akihez elmehet a kislány. sokszor egy külső, biztonságos személy sokat tud segíteni ilyen helyzetben.
Jónapot nekem van egy 6 éves fiam aki 5 évet nevelőszülőnél volt és már lassan 2 éve ithon van de nem halgat senkire senkit nem szeret csak akkr ha édeséget kap ez miért lehet?
Kedves Kérdező!
A gyermekeknek fontos a következetesség és a megszokott rendszerek. Kiskorukban, mikor a jutalmazás és büntetés kiemelt szerepet tölt be sok berögzült szokás alakulhat ki. Lehetséges esetleg, hogy mikor jól viselkedett mindig édességet kapott, ennek következtében ez kialakult benne, hogy ha jól viselkedem akkor édességet kapok. Ez lehetett olyan megszokás, ami sok esetben indokolatlan volt, így mostmár nem jól követhetővé vált. Megpróbálhat vele beszélgetni, hogy ha nincs édesség, akkor az mit jelent számára. Van e más ami arra ösztönzi hogy a szabályokat betartsa stb. Amennyiben úgy érzi, hogy nem tudnak előre haladni a problémában, szülő konzultációt is kérhet egy pszichológustól.
Ayukám elvált apámtól már rég óta.Csak 5 éves voltam azóta utálok vele lenni mert olyan számomra mint egy idegen akit apámnak kell szólitsak, persze nem úgy mintha sokszor találkoznék vele.Anyukám már 8 éve együtt él az élettársával, akit szeretek de egyben gyűlölök is.17 éves vagyok és most fogok vissza költözni magyarországra 5 év külföldön élés után az ikertestvéremmel Hannával.Csak én és ő, senki más a családomból.Anyukám élettársa a nyolc év alatt fojamatosan bántott lelkileg, de egyben szeretett is és ezt elég sokszor elmondta.Ő nagyon ledomináló személyiség és néhe nagyo egoista.Mikor fel kezdtünk hízni a tinikor változásai miatt akkor anyukám kitalálta hogy diétázzunk,mert akkor az bitos segít.5 éve diétázom.5 éve nem merek olyan ételt enni ami “hízlaló”(legalább is a családom előtt) mert félek a megjegyzéseitől.Egyszer megbánt aztán meg kedveskedik.Nem hiszem hogy hogy gondolhatja azt hogy ez nem e káros egy kiskorunak.Nem tudom hogy ez lelki erőszaknak számít e vagy csak én vagyok ennyire gyenge lelkü de ez már teljesen elveszi az önbizalmam.Köszönöm ha valaki elolvassa a levelemet.
Kedves Kérdező!
Amiket leírt nagyon nehéz lehet Önnek. Nem egyszerű az, ha megakarunk felelni olyan embernek akit nem tudunk hogy most szeret e vagy sem. A folyamatos kritikák rombolóak tudnak lenni, főleg ilyen fiatalon. Ez úgy gondolom nem túl érzékenység. Nagyon örülök neki, hogy felkereste bizalmával a csapatunkat, és úgy gondolom jó hatással lenne, ha tudna beszélgetni néha egy pszichológussal. Ha van lehetősége rá, kérem keressen továbbra is minket, akár időpont foglalással. Ha ez nem megoldható, akkor az iskolában lévő szakembert is felkeresheti. Nagy lelki erő szükséges mindezek elviseléséhez. Könnyebb ha megtudja beszélni.
Tisztelt Dr. Balogh Ádám!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy ha felismertem, hogy bizonyos esetekben úgy reagálok, mint azt az anyám tette, hogyan tudok rajta javítani?
Nem akarok úgy viselkedni a fiammal, ahogy velem viselkedett az anyám. Nincs is jó kapcsolatunk. De néha észre veszem magam, hogy olyan vagyok mint ő. Általában, amikor fáradt és kimerült vagyok, és úgy érzem “szinte zsigerből” reagálok úgy és először nem is tudom irányítani a reakcióm.
Üdvözlettel, Kecskeméti-Kovács Natália
Kedves Natália!
A leírt helyzet valóban rossz érzéseket válthat ki. Nehéz amikor azt tapasztaljuk, hogy egy nem kívánt viselkedés megjelenik az életünkbe. Ilyenkor egy önismereti munka hasznos lehet, ahol megértheti hogy bizonyos helyzetekben miért pont azok a válasz reakciók indulnak el Önben. Ehhez pszichológusi segítséget javasolnék. A honlapon is kiváló szakembereket talál.
Jó estét!
Tanácsot szeretnék kérni, mivel tudnám rávenni a legjobb barátomat hogy válaszoljon nekem.
Van egy fiú barátom akivel már nagyon régóta barátok vagyunk de tavaly elmondta hogy ő többet érez viszont ezt akkor megbeszéltük hogy én nem szeretnék többet, ezért barátként folytattuk..ő közben mindig mondta hogy “megvár”, szerelmes belém stb de mindig újra megbeszéltük hogy barátok vagyunk csak. Nekem ő a legfontosabb a családon kívül, nagyon szeretem barátilag most viszont 2 napja nem válaszol az üzeneteimre miután meglátott egy másik fiúval egy kàvézóban. Azzal a másik fiúval is csak barátok vagyunk, elhívott egy kávéra, régi jó ismerősöm semmi több és ezt a Beni, a legjobb barátom is tudja..ő ott ült abban a kávézóban ahova mi mentünk egy másik lánnyal és egy fiúval ebből gondolom hogy valamit ők mondhattak neki rólam vagy ők beszélgették tele a fejét hülyeségekkel.
Nem szeretném elveszíteni a legjobb barátomat, nagyon félek hogy már soha nem fog írni, és hogy nem kíváncsi rám..
Ön szerint mi lenne a helyes, mit kellene tennem?
Nagyon rosszul érzem magam emiatt és félek hogy elveszítem..
Előre is köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy a kialakult helyzet nyomasztja Önt. Azt javaslom, hogy próbáljon meg vele személyesen beszélni. Elmondhatja, hogy sajnos továbbra sem érez többet mint barátság, de ez azzal is járhat, hogy Ön más férfiakkal találkozik. Ez nyilván neki is rossz, de ezzel nem ellene szeretne rosszat tenni. A honlapon továbbá talál a viszonzatlan érzésekről cikket, ami hasznos lehet Önnek is.
Tisztelt Doktor Úr!,Doktor Nő!
Van egy számomra kardinális problémám, mely zavarólag hat rám, sőt stresszes állapotba kerülök.
Jó párkapcsolatban,szeretetben élek közel 3 éve. Szexuális életünk napi 2-3 alkalmi. Tényleg sok szeretetet kapok és adok is.
Sokat beszélgetünk, közös programokat szervezünk, mondhatni az átlagnál színvonalasabban.
A párom inkább az irányító, de nem elnyomóan.
Van két dolog, amit azonban nehezen tolerálok. Az egyik: Meg kellett szoknom, hogy sokat számítógépezik, ráadásul mindig HÁTTAL ült nekem és ez már idegesített is! Mivel gurulós az asztala, ezt némileg át tudta hidalni egy kis elfordítással.
Így már ez az elfogadható kategóriába esik.
A másik máig is idegesít és nem is egyezik a véleményünk = heves vitát váltok ki.
A telefonfecsgés! Ő egy kibeszélő tipus, az élet dolgait szereti boldog-boldogtalannak többször átjárva kibeszélni,független attól, hogy mi az alaptéma.
Teszi ezt rokon felé, barát, üzletfél felé, de akár egy először beszélt hálózatépítő felé is. Szóval elég széles a repertoár. Amikor már 1 órát meghaladja a beszélgetés és este jólesne egymással foglalkozni, érzem, szabadulnék az egyszobás lakásból százfelé! De volt olyan is, hogy valakivel 3 órát fecsegett! Nem tudom, már hány kört tettem meg ezalatt az idő alatt, hogy levezessem a feszültséget! Az éjjelem is ilyenkor tropa!
A vitát ész-érvvel megmagyarázva ő nyeri! ” miért nézed a dolgok jó oldalát? Miért mindig a rosszat?” stb.
Nem tudom, hogy egyedi-e az esetem, úgy gondolom igen. Azt mondja, makacs vagyok, mert szembeszállok vele. Igen, mondom neki, hogy menjen ki a folyosóra, vagy utcára, mert a TV-t sem hallom tőle! Azt is mondom, hogy velem szemben ezt nem teheti meg!
Ön szerint tényleg makacs vagyok és nem mondhatom a lakásomban, hogy kint intézze ezt el?!
Legutóbb még úgysem tudtam levezetni a feszültséget, hogy este csüggedten másfél órát séta-fikáltam a nagy semmibe!
Különben pedig árad belőle irányomba a szeretet.
Megköszönném érdemi hozzászólását.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, ha Önnek ez frusztrációt okoz, akkor mindenképp fontos kérdés. Ahogyan kivettem a szavaiból nem sok tér jut külön-külön Önöknek a házukban. Érdemes lehet tisztázni, hogy kinek milyen terület jelenti az intimitást közösen, és egyedül. Ha nem a beszélgetés tartalma zavarja Önt, hanem a mennyisége akkor erre talán a legjobb megoldás ha átbeszélik, hogy ki hogyan tud feltöltődni. Továbbá hogy ezek a pillanatok hogyan kivitelezhetőek úgy, hogy az a másikfél számára ne legyen feszültségkeltő. Megbeszélhetik akár, hogy a párja hol telefonáljon a lakáson belül, illetve, hogy Ön hogyan tudna jobban pihenni ez idő alatt. Nagyon fontos a kompromisszum, és hogy ezeket a “szabályokat” közösen hozzák meg. Mindketten nyernek, ugyanakkor mindketten beáldoznak valamit, azért hogy ne alakuljon ki konfliktus.
Üdvözlöm! Idén 2021.08.21. – én lesz az esküvőm a Vőlegényemmel. A problémám az, hogy anyukámat egyáltalán nem érdekli ez a dolog. Teljesen közömbösen viselkedik, azt mondja hogy minek házasság így is lehet élni, meg nem divat a házasság. Meg hogy engem kiforgatnak majd a nem létező vagyonomból. A páromékra gondolt ezzel. És egyáltalán nem kérdezi hogy áll a szervezés. Annyit mondott hogy azt csinálunk amit akarunk de legyen szűk körben csak 10-en legyünk. Meg nem kell nagy lagzit csinálni. Ha szűk körben lenne akkor sem lehetnénk 10-en mert a párom részéről nagy a rokonság. De ő erre azt mondja anyukám hogy akkor is biztos megértenék azok az emberek hogy koronavírus van és meg kellene nekik mondani hogy ez a helyzet. Nem tudom ezek után mitévő legyek. Egy fillérjébe nem kerül az egész és minden baja van. Szerintem azért mondja ezeket mert az én részemről csak ő van, a párja és mamám. Meg neki nincs pénze. Mamám pedig azt mondja hogy két tanúval tartsuk meg és ne legyen vacsora utána. Mamám egyébként nagyon nehéz személyiség. Állandóan bele akar mindenbe szólni, kiabál ha olyanja van. Csúnyán beszél. Másokkal foglalkozik. Áskálódik. Nagyon sok keserűséget okozott már nekem gyermekkoromban is. Neki semmi nem tetszik amit mondunk neki és úgy elkezd hisztizni hogy sír mint egy kisbaba. Hangosan és jajgatva. Nem tud viselkedni. És ha mondunk neki olyat még ő van megsértődve. Nagyon sokat kell neki hazudni is megmondom őszintén mert másképp nem lehet vele beszélni. Remélem tud nekem segíteni ebben az ügyben, ahogy közeledik az időpont egyre feszültebb vagyok.
Kedves Kérdező!
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a közelgő nagy naphoz!
Úgy gondolom, hogy ez az esemény kifejezetten Önről és a párjáról szól. Az Önök szerelme van ezen a napon a középpontban, és a szervezés is ezt segíti elő. A családok közti ellentétek nagyon sok stresszt váltanak ki, azonban úgy vélem a szervezéskor az Önök elképzelése az elsőrendű. Próbálja megnyugtatni édesanyját, hogy a lehetőségekhez mérten szerveznek, és hogy semmilyen hátsó szándék nincs egyik oldalon sem. Ezen a napon szeretnék ha minden úgy zajlana, ahogyan elképzelték és ehhez szeretnék ha hozzájárulna. Ha a szervezésben nem kíván résztvenni a saját véleményei miatt, akkor legalább azt az egy napot hagyja konfliktus nélkül. Úgy gondolom ha eltudják ezt mondani, akkor édesanyja ennyit elfogadhat. Ön pedig próbálja félre tenni ezt a konfliktust, hiszen az esküvő szervezése nem egyszerű, és ha ellentét van Önök között, akkor utána több energiát tud majd rászánni, mint most a rengeteg feladat között.
Üdvözlöm.
Szeretnék tanácsot segítséget kérni öntől.Féltékeny vagyok és nem akarok az lenni de nem megy.Párommal folyton vitatkozunk.De ő nem csak azért vitatkozik velem mert féltékeny vagyok hanem a két gyermekem miatt.Pedig annyira nem rosszak mint ahogy ő elgondolja.De folyton mindenért lenéz.Két gyermek nem közös egy gyermek közös tehát 3 gyermekem van.Picit nehéz ez is.Igen van hogy nem fogad szot az 5 éves kislányom ensem ezt akarom hanem azt hogy nyugodt életetet lehessen élni.Szeretem a párom de nem kapok kellő figyelmet tőle néha van hogy egy héten keresztül vitatkozunk persze nem a gyerekek elött.Reszben magamtól is undorodom hogy féltékeny vagyok.Sok rossz történt velem már.A volt párom csalt vert sokáig eltűrtem mert külföldön dolgozott nem volt sokat velünk.Egyszer megfejelt eltörte az orrom de nem mentem be kórházba.Es nagyon sok idő eltelt azóta de fáj az orr csontom és csúnyának tartom az orrom de nincs pénzem plasztikára.Nagyon sok dolog van még ez csak egy kis rész.Jo lenne ha mindent elmondhatnék valakinek aki nem adja tovább.Koszonom Ha elolvasta.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy kétféle problémát fogalmaz meg: gyermeknevelési kérdésekben nem értenek egyet a párjával, s féltékeny amit köt ahhoz, hogy a volt párja bántalmazta. Úgy gondolom, hogy ezekkel a problémákkal érdemes lenne szakemberhez fordulni: a gyermeknevelési különbségeket családterápiás üléseken, a féltékenység megélését/bántalmazás elszenvedését pedig egyéni terápia keretében tudná feldolgozni. A területileg illetékes családsegítő szolgálatnál is tudnának érdeklődni, hogy tb alapon kaphatnának-e segítséget, van-e családterapeuta szakemberük.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Jelenleg egy nagyon boldog párkapcsolatban élek egy éve és pár hónapja, társammal együtt tervezzük a jövőt. Beszéltünk már eljegyzésről és esküvőről is, azonban én nagyon türelmetlen vagyok sajnos, amit a szerelmem is tud. Elég gyakran felhozom témába, hogy már mikor fog megkérni, ő pedig mindig megnyugtat, hogy ő már tudja, hogy én vagyok az igazi, csak egy különleges alkalmat szeretne a lánykéréshez. Én érzem az ő szeretetét, és semmilyen félelem nincs bennem, hogy elhagy vagy ilyesmi, mert ezt a házasság se változtatná, ha erről lenne szó. Úgy érzem, lehet ha az a problémám, hogy körülöttem sokan házasodnak, és szeretném, ha mások is látnák, hogy engem is szeret a társam, és a mi kapcsoltunk sem kevesebb, mint a házasoké. Az eszemmel tudom, hogy elég ha valamit mi tudunk, nem kell azt mindenkinek tudni ahhoz, hogy igaz legyen, valamint azt is tudom, hogy a kapcsolatunk attól nem lesz jobb, ha összeházasodunk. Így csodálatos, ahogy van. De mindennek ellenére, hogy ezeket mind tudom, az eszem mégis mindig ezen jár, és gyakran elsírom magam a társam mellett is akár, mert én már annyira vágyom erre. Igazából nincs kérdésem, csak nem tudom mit kezdhetnék ezekkel a helyzetekkel, mikor ezek a gondolatok törnek rám, mert nagyon fárasztó számomra, és tudom, hogy hülyeség az egész.
Köszönöm a segítséget! Szép napot kívánok! 🙂
Egy 23 éves lány.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párjával beszélnie arról, hogy mennyi ideig szeretne Ön várni a leánykéréssel,mennyi ideig tud erre várni (pl 2 éven belül történjen meg)? Ha van egy határidő, amelybe tud kapaszkodni, akkor kevésbé fog idegeskedni miatta. Írta, hogy a többiek véleménye lenne fontos Önnek, ha tudnák ők, hogy Ön is feleségül fog menni a párjához. Érdemes erről gondolkodnia, hogy mi mivel lehet összefüggésben: Kikkel szokott beszélni erről? Milyen érzések, gondolatok jelennek meg ezekben a beszélgetésekben Önben? Kinek a véleménye fontos, s miért?
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm
Segítséget szeretnék kérni.
Férjem miatt egyre több a konfliktus a családunkban.Az elmúlt években paranoiás tüneteket produkál.Mostanra oda jutottunk,hogy nem beszél az anyjaval(1éve),húgával (1,5eve),elzárkózik minden féle találkozástól, a rögeszméje, hogy őt homoszexualisnak tartják, hogy mindenki ellene van.A gyerekeink megértőek voltak idáig,de most már nekik is sok ez a feszültség.Segitseget elutasítja.
A kérdésem: milyen módon tudnám olyan belátásra bírni,hogy egyezzen bele egy vizsgálatba?
Tudom,így tömören leírva,erre nem egyszerű a válasz…
Köszönöm válaszukat
Kedves Erika!
Köszönjük a levelét!
A paranoid tünettan természetes velejárója, hogy a személy valóságként éli meg a fejében lévő világot és emiatt szinte lehetetlen belátásra bírni őt kezelés nélkül. Mindenképp pszichiáter felkeresését javasolnám, melybe ha a férje nem egyezik bele, akkor nehéz lesz rábírni. Talán más indokkal, például szrorongás, depresszió vagy harag mentén is el lehetne indulni, melyet annak nyomán élhet meg, hogy őt homoszexuálisnak tartják. Illetve önmagát vagy másokat veszélyeztető élethelyzet esetén mentő is hívható, ahol a területileg illetékes pszichiátriára szállítják kivizsgálás céljából akkor is, ha ő nem egyezik bele. Emellett fontosnak tartom az Ön mentális egészségét is, és mindenbizonnyal felörlő lehet ez a helyzet számára, emiatt jónak látnám egy pszichológussal való közös munka elkezdését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
