Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szép jó napot kívánok. Hollo Csilla vagyok és külföldön élek 32 éves párommal. Több mint 4 év mióta együtt vagyunk. Páromnak véleményem szerint duh kezelési problémái vannak. Egyedüli gyerek, apa anya nagyon sokat dolgoztak hogy mindent megadjanak neki. Ezáltal nagyon sokat volt egyedül (állítás szerint volt hogy egész nap nem látta a szüleit. Reggelente Egyedül ment iskolába mikor haza jött is egyedül volt este is egyedül.)Nem nagyon szeret a gyerek korától beszélni, annyit tudok hogy apa alkoholista volt, verte néha az anyukáját es öt is. Mikor már nagyobb volt szembeszallt vele. Sokat veszekedtek a szulei(o azt mondja ez a baj, hogy nagyon sokat veszekedtek a szülei és ezért ha hangos szót hall, gondolom beugrik neki vagy nem is tudom.) Az én édesapám is alkoholista volt és bántotta édesanyámat, kemény gyermekkorom volt, este mezítláb menekultunk a 2 tesveremmel és édesanyámma, és ez csak egy emlék a sok közül. Nálunk is voltak nagy balhek, rendőrség és minden. De én mégsem értem ezt. Szerintem itt más is van a dologban. Vagy tényleg ennyire másak vagyunk mi emberek? Nagyon talpraesett és megel a jég hátán is. Nagyon intelligens, jól nevelt. De ha egy hangos szó is feluti a fejét o “átváltozik” lehet az csak egy hangos szóváltás vagy egy vita. Teljesen eldurran az agya. Agresszív és hatalmas düht látok rajta. Elofirdul hogy ebbe abba beleut.engem sosem bantott(ma imosszekaptunk mert már feszült volt, megfogta a grabancom veszekedés kozben majd rántott kettőt rajtam,mondván csak akarta h ne menjek el) Ilyet még sosem csinált.
Elég morgos fajta, ha mondható így. Mint egy vén hazsartos bácsi. (én így fogadtam el és így szeretem) Bár vannak nekem is nehezebb napjaim és akkor nem mindig bírom tolerálni az ő házsártosságát. Ma azt mondta hogy kurva anyad (ilyet még sosem mondott) én meg ha az anyukámat valaki a szájára veszi, az az egy amit nem hagyok szó nélkül. És még volt a szikra. Hatalmas veszekedés, mérgemben felmentem az emeletre hogy osszepakolok. Jött hogy ne menjek. Meg hogy ne csinlajam hisz egy kis butasagon kaptunk össze. Én mondtam neki hogy de akkor sem beszélünk így a másikkal. Majd mondta hogy ő vonat elé ugrik o mar ezt nem bírja, tudom nagyon jól hogy gyengéd az idegei… Majd lefekudt az ágyba, osszekuprodott és remegett. Odafekudtem mellé. Mert tudtam, hogy ez már nem a vitankrol szól.. Itt nagyobb probléma van. Édesapja 5 éve hogy meghalt. (kigyulladt a házuk, elektorom meghibásodás egy töltő végett. Apukája bent aludt. Ki akart jönni de a füst… Parom talált rá az ajtóban. Nem igazán voltak jóban szerintem. Amiket el el mesél én úgy veszem ki. De mégis biztos hogy nagy traumát hagyott benne ez is. Én abszolút megértem, és nagyon toleráns vagyok. De nem lehet így élni az életet, hogy ne legyen soha az hogy ne kapjunk össze.Ha már feszültséget érez a hamgomban(lehet az bármi, egy rossz nap vagy a főnököm idegesített fel vagy bármi.) ha én nem kedvesen, nyugodtan szólok hozzá azt ő támadásnak veszi. Kérem irjon pár gondolatot, mert fogalmam sincs, hogy mi tevő legyek.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Leveléből látszik, hogy nagyon szeretne párján segíteni, de mintha eszköztelennek érezné magát. Ha valaki érzelmileg elzárkózó, valóban nehéz dolgunk van, hiszen akaratán kívül senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy beszéljen számára nehéz, fájdalmas érzésekről. Ugyanakkor egy terápiás kapcsolatban sokszor könnyebb ezeket megosztani egy olyan személlyel, aki egy neutrális légkörben ugyan, de mégis empatikus hozzáállással hallgat meg minket, illetve kérdéseivel, meglátásaival próbál segíteni a probléma gyökerének feltárásában. Egy párkapcsolatban ez a hozzáállás nyilvánvalóan nem tud megvalósulni, mivel mindkét fél érzelmileg involválódik. Éppen ezért azt javasolnám Önnek, hogy mondja el párjának, hogy szeretne neki segíteni, de jelenleg eszköztelennek, tehetetlennek érzi magát, és amennyiben nyitott rá, javasolja neki, hogy keressen fel egy szakembert. Amennyiben kifejezetten a párkapcsolatukban szeretne változást elérni, természetesen párterápiában is érdemes lenne gondolkodniuk.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Doktornő/Doktorúr!
A volt párommal a szakításunk óta eltelt több, mint két év. 2020 szeptemberében újra találkoztunk, mivel ugyanarra az egyetemre felvételizett, ahova én járok. Elkezdett újra alakulgatni valami, de be kellett vallanom magamnak, hogy ő már nem azaz ember, akivel én kapcsolatban szeretnék élni. Ha lehet így mondani, akkor szétnőttünk.
2020 novembere óta nem láttam, mert a vírus miatt kiköltöztettek minket a kollégiumból, 1 hónapja nem is írtunk üzenetet egymásnak.
Jóval mielőtt találkoztunk szeptemberben, elkezdtem írni egy könyvet, ami már sok ideje a fejemben volt. Amit a könyvben eddig leírtam, az szeptembertől megtörtént az exemmel is. Szinte ugyanúgy. Nem tudom folytatni a könyvet, nem tudok rengeteg zenét hallgatni, vagy a szexre gondolni anélkül, hogy ő eszembe nem jutna. Mivel megtörténtek ugyanazok vele, mint a könyvben, ezért nem tudok elvonatkoztatni, hogy nem ő a könyvben szereplő főszereplő (a karaktert már azelőtt kitaláltam nagyjából mielőtt megismertem). A történet fontos számomra, szeretném folytatni, de így képtelen vagyok.
Az exemmel nem akarom tartani a kapcsolatot, mérgezőek vagyunk egymás számára.
Tudom, az én problémám eltörpül másoké mellett, de el szeretném felejteni végre őt.
Köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Rózsa!
Köszönöm bizalmát! Mivel több mint két éve már megtörtént a szakítás, és még mindig komoly nehézségei vannak az elengedéssel, azt gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amit szerencsésebb lenne szakember segítségével körbejárnia. Egy terápia során ugyanis sok esetben derül fény arra, hogy azok a sérelmeink, melyekről úgy gondoljuk, hogy pl. csak egy adott párkapcsolatban éltünk meg, valójában valamilyen korábbi sérülésünket, elakadásunkat jelzik. Hosszú távon pedig ezek feloldása jelentheti a megoldást arra is, hogy az aktuális, számunkra mérgező kapcsolatot el tudjuk engedni.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Furcsa egyaltalan irni ide, de nem tudok Mar mit kezdeni a helyzettel. Sok ember van, aki szeret. Sok ember van akit szeretek. DE Meg is, amikor olyan allapotban vagyok, ezt nem latom. Gyulolom magam. Napokig az agybol nem tudok felkelni. Utana pedig Gyulolom magam. Mert dolgoznom kene. Mert nem irok senkinek. Nem beszelek senkivel. DE egyszeruen keptelen vagyok ra. Es nem ertem, hogy miert. Es ez nevetsegesen hangzik, es igy leirva Meg semminek, csak picsogasnak, de ez megis tonkreteszi az eletem. Amikor Meg olyan allapotban vagyok, ami kb. Az eletem 20%a akkor Meg normalisan tudok elni, es nem tudom mit csinaljak
Kedves Írisz!
Köszönöm bizalmát! Leveléből az derül ki, hogy határozottan szenved hangulatának változékonyságától, és attól talán különösen, hogy sok esetben nem is igazán érti, hogy minek a függvénye a változás. Éppen ezért mindenképpen azt tanácsolnám, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki segít eldönteni, hogy ezek az állapotok indokolttá teszik-e esetleg a gyógyszeres kezelést, vagy esetleg egy pszichoterápiás folyamat elkezdése jelenthetné a megoldást hosszú távon a problémára.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Dóra!
Párommal 1 éve vagyunk együtt, de az első perctől fogva sajnos problémánk van a szexxel. Ő 40 éves, én 27. Már a legelső együttlétkor is merevedési gondjai voltak, ami azóta is tart. Járt urológusnál, ahol kizárták a szervi problémát. Eleinte magát hibáztatta, de ez mostanra megváltozott, mert elkezdte rám hárítani a dolgot. Mindig kitalál valami újat, amit szerinte rosszul csinálok. Pl. nincs ritmus érzékem, görcsös a kezem … a legújabb gondja, h szerinte a vaginám feljebb van a kelleténél (ezen már csak nevetni tudtam). Semmilyen formában nem tudom kielegiteni őt …
Mielőtt össze jöttünk, állítása szerint 2 évig nem volt nővel. Olyan, mintha annyira hozzá szokott volna a saját kezéhez, hogy máshogy már nem megy neki. Ezenkívül körül is van metélve, ami szintén nehezíti a dolgot, mert a makkja konkrétan érzéketlen.
Sosem kezdeményez, sosem érzem azt h kívánna. És engem sem elégít ki, csak max heti egyszer kézzel. Semmi intimitás nincs a szexben, kb. mintha egy feladat lenne.
Azt mondja, hogy neki nincs is akkora igénye a szexre, mint nekem. Nyilván a korkülünbségből is adòdik ez, de azért mégsem 70 éves, hogy ennyire ne érdekelje…
Vannak jobb időszakok, amikor jól működik minden, de az 1 év alatt sajnos nem sokszor fordult ez elő. Nem tudom, hogy mitől függ.
Maga a kapcsolatunk ezen kívül tökéletes. Ő 1,5 évig kitartóan várt rám, nagyon szerelmes és én is. Jobb társat nem is kìvánhatnék. Ezért is szeretnék valamilyen megoldást a szexuális problémánkra. Kezdek bele fáradni.
Köszönöm a segítséget.
Kedves Fanni!
Elmondásából az derül ki, hogy a szexuális problémát leszámítva kapcsolatuk alapvetően működőképes és harmonikus.
Feltételezem, hogy párját legalább annyira zavarhatja ez a probléma, mint Önt, ezért ha mindketten motiváltak a változásra és a munkára, mindenképpen érdemes lenne felkeresniük egy párterapeutát, hogy ketten együtt jussanak közelebb mind az okok feltárásához, mind pedig a megoldás megtalálásához!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
3 éve mentem nyugdíjba. 2 éve alvászavarban szenvedek.Az elején még csak rosszúl aludtam, de az elmúlt időszak maga a pokol. Szinte mindent kipróbáltam, szedtem Mirapexint a nyugtalanlábszindrómámra, de egy idő után már attól sem tudtam aludni. A házasságom rendben van, nem dohányzom, sokat mozgok, jógázok,meditálok, lehetőség szerint egészségesen étkezem. Ennek ellenére nagyon nehezen alszom el, bá korán ,10 körűl lefekszem. Van, hogy csak 2-3 körűl tudok elaludni és igen felületes az alvásom. Nem nézek TV-vét, csak olvasok ,esetleg meditálok. Sajnos az sem segít.Félek,hogy az egészségemnek árt ez a kevés alvás. Van, hogy nagyon fáradt, kedvetlen vagyok, úgy érzem , hogy 2-3 óránál többet nem aludtam. De olyan is van, hogy szintén alig alszom és még is friss és energikus vagyok. Nem tudom,hogy ez a korral járó dolog e,és ebben a korban ez a természetes, de néha megijedek ,hogy ez még sem természetes. Voltam már alváscentrumban, de nem sokat segített. Szeretnék újra nyugodtan, mélyen aludni!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Megértem, hogy rendkívül nyomasztó lehet ez az évek óta fennálló probléma, ugyanis az alvászavar valóban kihatással van az élet minden területére. Leveléből kiderül, hogy sok mindennel próbálkozott már, de semmi nem hozott ezidáig tartós megoldást. Én mégis azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki kompetens annak eldöntésében, hogy szükség lenne-e esetleg valamilyen gyógyszer felírására, illetve hogy szükség lehet-e esetleg pszichoterápiára. A pszichoterápia abban segítene elsősorban, hogy megértse a probléma mélyebb gyökerét.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
A parom folyton sms-ezik, noket hivogat akik masik kontinensen elnek.sokszor munka utan se siet haza hanem ezzel tolti az idejet.kb 150 nöi nevet lattam a telefonjaba es az elmult 2 hétbe 5 szor lattam hogy irnak neki, hivják.az uzeneteket nem birtam megnezni mert igy is ki vagyok keszulve.Ami megorjit hogy kozbe meg folyton mondja hogy szeret meg hogy milyen jo minden koztunk.a szex is.7eve vagyunk egyutt,ezzel nem birok tovabbelni amitol megorulok hogy hogyan lehet ilyen ketszinu hogy a szemembe a tokeleteset mutatja,a hatam mogott meg igy megalaz.par eve is volt ilyen gond akkor csak interneten csetelt akkor megmondtam neki hogy elhagyom mert ez nem fer bele nekem es tudja hogy kikeszitett.utana nem volt ilyen gond de bocsanatot sohasem kert. Nem tudom osszeegyeztetni amit nekem mutat meg amit csinal a hatam mogott.en sosem voltam rossz hozza,a szexet is en tobbszor kezdemenyezem vele.akkor miert van erre szuksege hogy ilyen nokkel beszelgessen akik meztelenul hirdetik magukat az interneten?meg prostitualtak.kérem segitsen megerteni miert van ez a két szemelyisege.koszonom valaszat!
Kedves Katalin!
Köszönöm bizalmát! Teljesen érthető, hogy megalázva érzi magát ebben a valóban méltatlan helyzetben. Arra a felvetésére, hogy mindazok ellenére, amiket felsorolt, férje miért érzi szükségét annak, hogy más nők szexuális szolgáltatásait vegye igénybe, sajnos nem fogok tudni én sem egyértelmű választ adni. Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy Önt mi akadályozza vajon abban, hogy változtasson ezen az élethelyzeten, azaz mi tarthatja ebben a méltatlan helyzetben? Sokszor egyedül nehéz választ találni ezekre a kérdésekre, ezért azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy szakembert, aki segíthet ebben.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Márta Dóra!
Fiatalabb (17-18 éves) korom óta küzdök ezzel a problémával, szegény családi környezetben nőttem fel és mindig szükségem volt valami pluszra, hogy az anyagi helyzetemen javítsak, így kezdtem el sportfogadással “foglalkozni”. Gyakran játszottam az élvezetért, de leginkább azért, hogy megengedhessek magamnak olyan dolgokat, amikre nem lenne pénzem és hiába tudtam, hogy ez veszélyes, az évek során egyre mélyebbre csúsztam ebben a spirálban. Sajnos az utóbbi időben (1-2 év) ez egyre rosszabb, rendszeresen kapom magam hazugságon, kölcsönökön, elcsúszom a befizetendő számláimmal – és gyakran próbálom ezt újra a sportfogadással kiegyenlíteni. Nem tudom, hogy hogyan tudnék erről beszélni a családommal, a barátaimmal, sőt korábban ha (más témában) jártam pszichológusnál, neki sem említettem ezt. Olyan mintha egy álarc mögött élnék, ami tönkreteszi a kapcsolataimat, feszült vagyok, távolságtartó, nem beszélek a problémámról – amikor persze jön egy “nyerő széria”, akkor ez megszűnik, elhiszem, hogy visszazökkenhetek, sőt, megoldhatom az anyagi és egyéb problémáim, pedig belül tudom, hogy ez nem járható út. Nem tartom magam butának, de nem tudom, hogy az “extra bevételek” nélkül (ami hosszú távon, nettósítva biztosan extra kiadás), hogyan tudnám egyenesbe hozni magam.
Válaszát előre is köszönöm,
KD
Kedves Kérdező!
Köszönöm bizalmát! Leveléből az derül ki, hogy 7-8 éve küzd már a játékszenvedéllyel. Ahogyan említettem, járt már pszichológusnál, de vele sem tudott őszinte lenni. Mindenképpen azt tartanám az első és legfontosabb lépésnek, -amennyiben valóban megérett az elhatározás Önben a változásra-, hogy keressen fel újra egy szakembert, akivel egy bizalomteli, biztonságos kapcsolatban hosszú évek után végre őszintén tudna beszélni a problémáról, illetve egy terápiás folyamat keretein belül fel tudnák tárni a probléma mélyebb gyökereit. A játékszenvedély hosszú távon valóban nagyon veszélyes és romboló tud lenni, és egyedül nagyon nehéz megbirkózni vele.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Túri Márta Dóra!
Következőben kérem tanácsát, 7 éve vagyok együtt jelenlegi párommal – már férjemmel – van 2 kislányunk, viszont utóbbi pár évbe megromlott nagyon, nincs közös program veszekedés nélkül, kettesben meg végképp nincs – eleinte szóvá tettem de feladtam. Sokszor érzem úgy zsarol vagy fenyeget de ezt sose mások elött teszi, többször fordul elő, hogy már a szexuális közeledését is visszautasítom akkor még jobban kötekszik. Szeret korlátozni is abban kivel hova megyek. Mostanában nehezen alszom el hajnalban keveset is alszok, szorongok, nehezen kapok levegőt és nagyon feszült leszek ha közelembe van szinte menekülnék csak nem merek! Ez az élethelyzet hozhatta ki belőlem ezeket amiket tapasztalok? Van valami tanács hogy tudnék enyhíteni rajta? Végső esetben válnék.
Köszönöm válaszát.
Kedves Bettina!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Leveléből az derül ki számomra, hogy jelenleg teljesen tehetetlennek érzi magát ebben a helyzetben. A ” de feladtam”, és a ” szinte menekülnék, csak nem merek” kezdetű kijelentései is mintha erre utalnának. Érdemes feltennie magának a kérdést, hogy mi okozhatja vajon ezt a tehetetlenséget? Két kisgyermekes anyukaként nyilván valóban nehéz ez az élethelyzet, főleg ha anyagi értelemben is kiszolgáltatottnak érzi magát. Ugyanakkor a feszültség, szorongás és az alvászavar mind jelzésértékűek lehetnek arra vonatkozóan, hogy valamilyen komoly változtatásra érett meg a helyzetük. Elsősorban párterápiát javasolnék Önöknek, ahol talán a biztonságos közeg elősegítheti azt is, hogy Ön ki merje fejezni szükségleteit, sérelmeit. Ez általában egy hosszabb folyamat, de mindenképpen segítségére lehet annak eldöntésében, hogy képesek-e még együtt változni, dolgozni a kapcsolatukon.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot kívánok! Olyan problémával fordulok önhöz hogy 1,3 hónapig együtt voltam a párommal össze is költöztünk. Már az elején voltak problémák legfőképpen miattam. Az előző kapcsolatom miatt nem bíztam meg benne de ezen pár hónap múlva tullendultunk és én többször is mondtam neki hogy sajnálom és tettem is erte h jobb legyen. Az elején még alkalmi munkáim voltak majd elkezdtem egy tanfolyamot amit ott hagytam mert panikbeteg lettem. De még ekkor nem költöztünk össze. A volt párom pedig 12 évig volt együtt a feleségével aki meghalt. Én 1 év se telt el úgy jöttem az életébe. Az elején nagyon sokszor megkérdeztem h nem korai e ez mire ő mindig azt mondta h nem. Meg h az a jó hogy teljesen más vagyok mint a volt felesége. Ők már gyereket akartak.Jó párszor feljott a volt felesége és volt h együtt sírtunk.A volt párom úgy jött utánam mint még senki. Az elején amikor én taszítottam ő akkor is jött. Annyira akart engem. Aztán 8 hónap múlva osszekoltoztunk.Az elején so so elvoltunk majd mindenbe belekotott. Én úgy láttam h irányítani akart csak h nem igazán tudott. Emellett pedig ott volt a panikbetegsegem és a munkahelyi problémáim amit mára már egész jól tudok kezelni. Gyógyszereket szedtem/szedek a mai napig igaz kis mennyiségben. Sokszor sírva jöttem haza mert nem tudtam megoldani az ottani konfliktusokat a kollégákkal! Meghallgatott nagyon sokszor de azt mondta erősnek kell lennem meg ne foglalkozzak vele.Nem ment. A szexet sem kívántam így ritkán volt. Aztán végül elkoltozott fel év után. Itt hagyott az albérletbe. Azóta egyedül tartom el magam és ugyanúgy járok dolgozni.Ennek már 5 hónapja. Még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudom elengedni. Magamat hibaztatom! Az önértékelésem nulla. Sokszor bele gondolok abba h ha lesz barátnője mennyire megfog viselni. Ő roma származású. Sokszor nem mentem a családjához és azt mondta h én nem fogadom el őket. Ez nem igaz egyedül egy családtagjat nem igazán tudtam kezelni. Ők azt mutatták h elfogadnak úgy is viselkedtek. De nagyon mások mint az én szüleim.
A volt párom visszajott 3,5 hónap után de akkor sem azt mondta h hiányzom neki hanem h egy két hete gyomorgörccsel kel fel és el kellett ezt mondania..de végül mégis akár engem.. Még a barátnőmet is megkerestel h megpuhitson. Aztán ez 2 hétig tartott mire belementem h próbáljuk meg. De csak veszekedtunk mert nem tudtam lenyelni h ott hagyott és ő pedig azt mondta h okkal történt h elhagyott és h nagy részben én vágyom a hibás..3 hétig csak ez ment mert én azt vártam volna h úgy jöjjön utánam mint az elején. És amikor kerdore vontam h mi változott azóta azt válaszolta h megismert megh udvarolni kellett. Aztán volt h részegen felhívott h neki én vagyok és h eljegyezne majd utána mégsem éreztdm azt h belead mindent. Mert én tudom milyen az ha belead apait anyait. Közben meg olyan ellentmondásokba keveredett. Tisztára bizonytalan volt. Utoljára azt írta nem tudja lenne e értelme újra kezdeni de szeretni szeret de azelott pedig azt mondta lehet leszarnalak mert már egyszer elhagytalak.ezt így ahogy mondom. Szóval a végén én mondtam h befejeztem. Azóta nem keresett. Az lenne a kérdésem hogyan ne hibaztassam magam mindenért?! Mert ő nagyon sokszor engem hibáztatott.
Hogyan fogadjam el saját magam? Hogyan lépjek tul ezen az egészen? Azon h már soha nem lesz semmi sem olyan mint régen amikor állítólag szeretett. A régi emlékek folyamatosan feljonnek és annyira fáj h másnak adja azt a figyelmet, törődést azt hogy akart.amikor még meglátott és senki más nem számított neki. Amikor bárki lehetett ott csak én voltam az első. Most meg már azt mondta kiábrándult belőlem a sok faszsag miatt. hogyan bocsássak meg saját magamnak mindenért,? Válaszát előre is köszönöm,
Tisztelt Kérdező!
Ebben a nehéz élethelyzetben, párkapcsolati válságban főleg, hogy ahogy írta pánikbeteg is lett, azt tanácsolom, hogy forduljon pszichológushoz, vagy pszichoterapeutához, hogy közösen fel tudják oldani a maga belső feszültségeit, bűntudatát, oldani az önvádlását. A lakhelyéhez közeli területileg illetékes pszichiátriai szakrendelésen pszichológusok is dolgoznak, a bejelentkezés nem beutaló köteles.
Remélem mihamarabb megtalálja a megnyugtató megoldást! Üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Nos a problémán az hogy van mikor hetekig is képes vagyok nem fogyasztani alkoholt! Viszont mikor egyedül vagyok akkor viszont gondolok egyet és mérhetetlenül megkívánom! És olyankor 2 napig is vagy több, képes vagyok inni! Hogy tudom ezt kezelni? Valahogy meg szeretném találni azt az utat ami segít megszüntetni ezt a dolgot! A segítséget előre is köszönöm!
Üdvözlettel:Tóth Richárd
Kedves Richárd!
Nagyon fontos, és példamutató hogy belátja a problémáját, és szembe tud nézni vele és szeretné leküzdeni! Az alkoholizmusnak sokféle változata van, akár ez is, amit ön tapasztal , és amit periodikus ivásnak nevezünk. Javasolom hogy keressen fel AA – Anonym Alkoholisták csoportját, ami önhöz közel működik, (interneten megtalálja az elérhetőségeket) itt olyan támogató csoporba kerülhet be, akiket akkor is tud keresni- telefon is például- hisz saját mentora lesz- ha egyedül marad, előtörnek a rossz gondolatai, szorongásai. Hosszú távú támogató csoportról van tehát szó, akik a 12 lépéses programjuk segítségével a visszaesést is képesek megelőzni.
Amennyiben elvonási, megvonási tünetek is jelentkeznek amikor nem iszik – remegeés, heves szívverés érzés, akár hallucinációk, furcsa testérzetek stb.- akkor ezzel kapcsolatban gyógyszeres segítségre is szükség lehet, ilyenkor a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőhöz tud fordulni segítségért.
Kivánok mielőbbi javulást, és hogy elérje a célját! Üdvözlettel:
Üdvözlöm. Érdeklödni szeretnék a pszichoszomatikus betegségek gyógyitàsa irànt.
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt probléma rendkívül sokrétű lehet. A pszichoszomatikus betegségek esetében a kezelés fokozott körültekintést igényel, hiszen egy már kialakult fizikai állapotról, testi tünetek megnyilvánulásáról van szó, melynek hátterében pszichés okok húzódnak meg. A pszichoszomatikus zavarok megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen a pszichés nehézségek történetére, kialakulására, fennállására, jelen állapotára fókuszált problémafeltárás, valamint a jelen szomatikus panaszok súlyosságának, előfordulási gyakoriságának megismerése és megfelelő szakorvosi kezelése. Ebben a helyzetben célravezető lehet a kialakult szomatikus panaszok szakorvos általi ellátása, a lelki tényezők, pszichés nehézségek pszichológus általi kezelése.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Jelenleg 7 hetes terhes vagyok. Ahogy megtudtam hogy állapotos vagyok egyből csökkentettem a gyógyszer adagomat. 0.25 frontin felére és most a negyedére csökkentettem. Napi 3x ez mellé fél coaxil 1x. A kérdésem az lenne hogy mennyire befolyásolja a magzatot? Születhet egészséges kisbabám? Azt is olvastam hogy nem jó ha szorong az anyuka mert a babának nem jó. Viszont nem megy olyan könnyen. 2 éve szedem. Válaszát köszönöm
Kedves Noémi!
Köszönjük a levelét!
Teljesen egyet értek Önnel abban, hogy nem jó, ha valaki szorong, s ez terhesség esetén a magzatra is lehet negatív hatással. A gyógyszeren felül azonban más technikák is rendelkezésre állnak, melyekkel tudja kezelni és csökkenteni szorongását, így a terhesség alatti gyógyszer szedés kockázata is csökkenthető. Ilyen technika lehet például a relaxáció, vagy egy pszichológussal való közös munka. A gyógyszeres kérdésében kérem mindenképp konzultáljon pszichiáterrel, aki választ adhat Önnek a gyógyszerek okozta negatív hatásokra.
Ajánlom figyelmébe az oldalunkon található relaxációs gyakorlatot:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Doktor Úr/Hölgy!
28 éves koromig nem volt párkapcsolatom, szexuális se. Igazából tanulásra, később a munkámra koncentráltam. Az egy éjszakás egymást kihasználós kalandok nem érdekeltek soha. Eljártam bulizni, ismerkedtem is, egyébként ennek ellenére társassági embernek gondolom magam, mert szeretek társaságban lenni, igaz inkább a megfigyelő oldalon vagyok 🙂 nem vagyok olyan bőbeszédű….
De ezekben az években soha nem éreztem magányosnak magam… nem akartam párkapcsolatot, válogatós voltam mindig.
Most egy éve van párkapcsolatom, nagyon kiegyensúlyozott és szerelmes vagyok, viszont azt vettem észre most, hogy minden okés a magánéletemben is a munkahelyen is a családomban is….még is depressziós vagyok… ha látok egy balesetet a tv-ben már egyből oda képzelem magam, hogy ez megtörténhet velem is, ha a párommal autóval utazunk akkor már látom magam előtt ha gyorsan megy megfogunk halni autóbalesetben…és nekem régen ilyen problémám sose volt. Az igaz hogy visszahúzódó voltam de nem féltem mindentől ennyire…
Miért van ez pont most, mikor rendben van az életem???
Kedves Kérdező!
Feltáró pszichoterápia segíthet problémája kezelésében. Pszichiáter pedig meg tudja mondani, hogy depresszióról, vagy más diagnózisról van e szó.
üdvözlettel Száraz Cintia
Soha nem volt könnyű életem, elhagyott az anyám, amikor 11 éves voltam. Aztán 19 év után visszatért, de a kapcsolatunk nem jött helyre. 2 évvel azután,hogy visszajött, elhunyt. Alkoholista volt. Emlékszem, hogy egyszer részegen meg akart ölni még gyerekkoromban. Az apám és a tesóm is alkoholista, a nagyszülők hamar meghaltak s kijutott 1 gonosz mostoha is, szóval a családi helyzet katasztrófa volt, ami kihat az egész életemre. S sikerült szert tennem 1 igazi rosszindulatú anyósra. A mérleg másik serpenyőjében van 1 fantasztikus férj, egy imádnivaló kisfiú és barátok. A sorsom nem akar igazán pozitív irányt venni s elhozni a nyugalmat. Már nagyon fáradt is vagyok jelenleg. 9 hónapja gondoskodok a kisfiamról és az édesapámról párhuzamosan. Nincs önbizalmam mondhatni semmihez. Mindig más életére, másra vágyom. Olyan, mintha más élné azt az életet, amire én vágyok. Bizalmatlan is vagyok, nagyon nehezen ismerkedek és oldódok fel. Nem vagyok jóban magammal. A múltban ragadtam. A nagyszüleim nagyon-nagyon hiányoznak. Mindig azt gondolom, hogy szégyelnem kell magam a családom miatt. Sokszor negatív gondolataim vannak. Nagyon csúnyának is látom magam legtöbbször.
Szeretnék változtatni az életemen. Hogy tudnán a múltat “letenni” és jóban lenni magammal egy kis önbizalmat is összeszedve?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
A sok trauma feldolgozásához pszichoterapeutát lenne érdemes felkeresnie.
üdvözlettel Száraz Cintia
Kedves Doktornő/Úr!28 éve vagyunk együtt a férjemmel, nagy lángoló szerelem volt a miénk.Eleinte ahogy az már lenni szokott, rengeteget szexeltünk.Akkor úgy éreztem, hogy kielégítő az együttlét, hiszen volt orgazmusom.Gyermeket szerettünk volna, sajnos évek alatt sem lett, az örökbefogadás mellett döntöttünk.Szuper döntés volt!Viszont még a kicsi előtt szexuálisan eltávolodtunk.Emberileg- lelkileg nagyon jó kapcsolatban vagyunk, mindig dicsér, hogy szép vagyok, hogy imád.De közel 10 éve nincs köztünk semmi.Nem csal meg, értünk él, de azt gondolom, hogy még csak 45 éves vagyok és ez nem normális, ő 50.Szerinte, ez teljesen normális, közel 30 év után.Mások 3 év után is így élnek.Orális szexben sosem részesített, egyszer kezdeményeztem egy franciázást, amitől merevedési problémái lettek rögtön.Ő nem kötötte ehhez, mert biztos csak fáradt volt, de sem előtte , sem utána nem fordult elő, de én sem agitáltam effelé a pozíció felé.Persze a saját kényeztetésére nem mondott soha nemet.Csak közben a fiatal lány felnőtt, és nekem is lett volna erre igényem, de hiába beszélgettünk erről többször is, már azt is jeleztem, hogy elválok, nem változott semmi.Annyi, hogy elmondta, hogy meg is őrülne nélkülem, és próbál kedveskedni, megvesz bármit amit szeretnék, megcsinálja azt amit máskor hónapokig kértem, azonnal.Viszont már eljutottam odáig, hogy már én sem kívánom őt, sőt, ha a beszélgetéseink hatására belemenne az orális szexbe, rosszul lennék még a gondolatától is, hogy olyat tesz meg, amit nem szeretne.Ezt a problémát egy másik férfi hozta ki belőlem, akivel vonzódtunk egymás felé, de sosem történt semmi.Lassan 2 éve nem vagyok vele kapcsolatban, néha látom.Ő azóta párt talált, de én minden nap gondolok rá, pedig esélytelen a dolog.Néha azt érzem, hogy mit keresek még itt, máskor pedig arra gondolok, hogy mindent megteremtett a párom, értünk dolgozik, egy nagyszerű életet biztosít számunkra, szeretve vagyok, és biztosan más férfival is eljutnék odáig, hogy ellaposodik a szex.Megéri-e egy kiadós szexszért feladni 28 évet? Miközben lelki társak vagyunk, sok mindenen keresztül mentünk, sosem csaltuk meg egymást, sosem hazudtunk? Rengeteget kirándulunk, vannak közös programok, bár inkább a kislányunkkal együtt.Amikor megkérdeztem egyszer, hogy miért nem csak kettesben megyünk, azt mondta, hogy miért hagynánk ki a jóból a kislányunkat, 20 évig élveztük egymás társaságát, mi így vagyunk egy család.Szóval van egy szerető, antialkoholista, nagyon szorgalmas férjem, aki a nők álma.Valaha az enyém is volt.Az életemnél jobban szerettem.De úgy érzem, hogy úgy élünk mint a testvérek, nem vagyunk férfi és nő.Félek felrúgni a kapcsolatot, mert lehet neki van igaza, és mindenhol ez van idővel.De bennem vannak vágyak..És csukott fülekre találtam.És az a borzasztó, hogy testileg már nem vágyom rá én sem..Mi lesz ennek a vége?? Megígérte többször is, hogy változtat, visszahozzuk a szexszet az életünkbe, maximálisan igazat adott, de ismét hónapok teltek el.Ha jól emlékszem utoljára 10 éve csókolt meg.Pedig nem vagyok egy elhanyagolt nő, 53 kg vagyok, sportolok, mindig dicsérnek mások is.Ő viszont pocakos lett( mindig volt neki, de most már engem zavar), kicsit tatásabbra vette a dolgot, de szóltam neki, és most új ruhákat vett, próbál ebben is tetszeni, szóval próbálkozik, de a szex továbbra sem téma.Tényleg normális ennyi év után, hogy nincs vágy csak szeretet? Köszönettel Maya
Kedves Maya!
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával és megosztotta ezeket a problémákat. A közelség-távolság kérdésköre mindig ott van egy kapcsolatban, évektől függetlenül is. Legyen szó erről akár fizikai, akár érzelmi területen. Fontosak egymásnak, van egy nagyon szoros kötődés maguk között, amit a régóta várt gyermek érkezése még inkább erősített. Fontos, hogy ha magának ez probléma, mely megingatja a kettejük közötti biztonságot és bizalmat, akkor fontos, hogy ezt témává tegye és beszéljen róla. Hogy miért nehéz ez? Mi akadályozza a párját? Milyen érzések vannak benne? Ha beszélgetésekkel ezt nem tudják orvosolni, akkor érdemes lehet elmenni néhány párterápiás alakomra, hogy a kimondatlan dolgok és feszültségek miatt ez a távolság ne nőjön maguk között, hanem visszataláljanak egymáshoz.
Üdvözlettel,
