Jó napot!
Nem saját magamnak szeretnék segítséget kérni, hanem a páromnak. 2 és fél éve alkotunk nagyon boldog párt, de ő sajnos mar a kapcsolatunk elején is lelkileg “terhelt” volt.Gyerekkorában a szüleivel nem volt jo a kapcsolata, ezt nagyon sokat említette, és mivel akkor még velük lakott ezért folyamatos probléma volt ez. Azóta sikerült elköltöznünk és nagyon is jót tett neki a külön lét. Gyerek korára vissza térve , régóta kísérik a panaszai, amivel barmilyen orvosnál volt kivizsgáláson,senki nem tudott neki segíteni.Refluxa van,allergiás pollenekre,valamint a legnagyobb problémái a szemszárazság és az, hogy hiába alszik, egyszerűen nem tudja magat kipihenni és folyamatosan fáradt és nagyon nyomott. Volt alvás vizsgálaton is, sehol semmi problémát nem találtak nála.
Az utóbbi hónapban a munkahelyén bér előleget vett fel nyaralásra, autóvásárlásra, ami sajnos oda fajult hogy kaszinózni kezdett es 1honap alatt 1 millió (ez az összes pénz volt) forintot eljátszott. Ez az utóbbi rettenetesen érintette saját magát és nagyon magába fordult, ezt a pénzt a munkahelyén most 6 hónapig vonni fogják. Nagyon magába fordult, megerősödtek a fáradt panaszai, a szem fájdalma, azt mondta nem akar élni se, semmit nem szeretne mert semminek semmi értelme. Engem is próbált mondjuk úgy el lökni magától, de kérdésemre a válasz hogy szeret e még engem (igen) megnyugtatott hogy ezt is azért mondja mert lelkileg nincs rendben. Azt mondta nem szeretne engem bántani a szavaival és nem szeretne hogy a fancsali arcát nézzem mindig ezért inkább hagyjam el őt. Természetesen észre vettem hogy ha magára hagyom akkor ebből komolyabb lelki dolog is lehet, senkije nincsen, egykét haver talán, de akivel ilyen problémákról beszélhet az csak én vagyok neki. Szeretnék beszélni vele hogy menjen pszichológushoz, de nyilván elsőre az a válasza hogy miből tudnánk kifizetni hiszen nagyon drága. Én mindenképpen szeretném hogyha elmenne valakihez, amint valahogy rá beszélem őt menni is fog. És azért küldtem üzenetet hogy tanácsot kérjek a magam nevében is, hogyan álljak ehez a dologhoz? Mivel segítsem öt? Mi az amivel erősíteni tudom abban hogy higyjen a pszichológiában? És nem utolsó sorban ez nekem is borzasztó dolog lelkileg hogy 2 és fél éve folyamatosan fáradt és fáj valamilye,hogy mindig van valami ami miatt mérges..nehéz nekem mindig hallgatni és mindig pozitívan hatni ra,nekem is vannak néha problémaim de ezeket mindig eltörpültnek érzem az ő problémái mellet. Én egy nagyon pozitív és energikus ember vagyok a legtöbb esetben, de most kifogytam az ötletekből és mindenből hogy innen hogyan tovább. Köszönöm ha válaszol nekem. Szép napot kívánok!

A férjem elhagyott a betegségem végett azt mondta hogy nem akar sem visszajönni sem válni A mindennapi veszekedések 41 éves kapcsolat amibe én mindent beleadtam de ő csak dolgozott és nem törődött velem amikor elhagyott fontosabb volt a munkája mint én így élek 41 éve magányosan és egyedül üresnek érzem magam belülről azt hittem hogy rendbe tudom hozni a házasságunkat az utóbbi időben ivott szóval bántalmazott mivel én gyengítette születtem csak rosszabbá tette az én egészségem et nagyon szerettem még nem volt ilyen de a fiammal együtt isznak a fiam ellenem van az apját elcsábította és a férjem ezért pártját fogja sem a fiam sem a férjem nem tudja elviselni a betegségem autoimmun betegségem van ami az idegrendszere megtámadta meg sajnos másfél éve így élek hogy a férjem szó nélkül elhagyott És mivel nem dolgozok és nem dolgozhatok mivel erős gyógyszereket kapok nyugtatót rivotrilt amivel élek rendszeresen járok ideg szakrendelőbe 2003 óta kapok erős gyógyszereket de most mióta a férjem megváltozott másfél éve úgy érzem hogy egy mélyponton vagyok nagyon szerettem a férjemet Mindent megadtam neki tiszteltem becsültem ő mégis képes volt azt mondani hogy nem bírom tovább és elhagyott nem gondoskodik rólam se fizikailag érzelmileg anyukám és a nővérem kis nyugdíjából érünk hárman de az Köszönöm a nővérnek hogy mellettem van mert réges régen Márt eldobtam volna az életem Bár nem mondom senkinek hogy belülről üresnek érzem magam magányosnak és sokszor megfordul az eszembe hogy eldobom az életem mert azt érzem hogy Semmire nem vagyok jó a férjed mindig azt mondta Semmire nem vagyok jó még arra se ezért gondoltam hogy írok Nem tudom hogy jól tettem e Senkinek nem mondom el a bánatomat inkább magamba tartom szedem a gyógyszert és megpróbálok kilábalni ebből a helyzetből keveset alszok Másfél év alatt nagyon ritkán tudtam kialudni magam az elmúlt 30 év alatt sokat voltam kórházból zártosztályon amit a férjem idézett elő nagyon sok kórházi kezelésen vettem részt volt hogy altattak hogy rendbe jöjjek idegileg és egy kicsit jobban legyek de őszintén utólag Mikor voltam kórházba a férjem nem látogatott meg azt mondta Semmire nem vagyok jó És már már nem tudok úgy takarítani és rendet rakni nem tudok aludni ezért szóvá tette ezt is hogy nem hagyom pihenni holott lemegyek az utcára sétálni hogy ott ne zavarjam hét hét alatt tehát több mint másfél hónapja 30000 Ft ot küldött utána már semmit jól keres kőműves a szakmája de mégsem törődik velem a nővérem segít hogy ne Haljak éhen és ne az utcán éljek Köszönöm hogy elolvassa és hogy megérti a bánatom mert nem érzek szeretetet se szerelmet csak egy nagy ürességet Maradok tisztelettel Szűcs Zoltánné és köszönöm szépen

A párommal sok problémánk volt más nőkkel levelezett. Internetes örömlányok áll kapcsolatba. A szexuális életünk nincs két hónapja és addig is igen ritkán. Van egy miómám amivel műteni fognak. De nem hiszem hogy ez a gond. Többször elmondta ő nem kíván engem mint nőt. De halálosan szerelmes belém soha nem hagyna el. Én már nem bírom tovább szeretnék tovább lépni de nagyon szeretem őt és elég sok problémám volt anyagi természetű is nélküle nem éltem volna túl. Lehetséges ha rendeződnek a dolgaim vissza kapom őt vagy ne bírálódjak. Azt mondja majd alakul de én sajnos nem hiszem. Sokat sírok és látszik rajtam boldogtalan vagyok. Hogyan tudok változtatni mert beleőrülök ebben az állapotba. Kérem adjon tanácsot mert ez már így nem megy tovább. Előre is köszönöm.

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Azért szeretném igénybe venni ezt a lehetőséget, mert anyagi helyzetem nem engedi, hogy szakemberhez forduljak, illetve a TB-alapon is működő rendelőkbe fél év, vagy annál több is lehet a várakozási idő, annyira leterheltek a rendelők.
Gyerekkorom óta szorongással küszködök, illetve egy éve a pszichiátrián depressziót állapítottak meg nálam, amire antidepresszánst és nyugtatót szedtem, nagyobb mennyiségben, de ezekről lassan leszoktam, mert elveszítették hatásukat és fizikailag rosszabbul lettem tőlük.
Viszonylag szegény családban nőttem fel. Apám időzített bomba volt – nem telt el nap hogy meg ne vert volna valamiért – , anyám behódoló, 5 évvel idősebb bátyám pedig rajtam élte ki a frusztrációit, fizikai bántalmazással. Ha barátokat szereztem, a testvérem mindig elmarta őket tőlem és ellenem fordított mindenkit. Iskolában, óvodában, a tanárok nem engedték a társaimnak hogy barátkozzanak velem. Évekkel később derült ki, hogy apámat akarták ezzel büntetni, mert senkivel sem jött ki. A részleteket nem ismerem.
Gimnáziumban már nagyon szorongó, gátlásos, zárkózott, és halk voltam. Ezért céltábla lettem mások számára, és mivel “furcsának” számítottam, itt már miattam mondták a tanárok, hogy mindenki kerüljön el. Gimnáziumban rendbe jött a család anyagi helyzete, de apám minden pénzt magára költött, én szakadt ruhákban jártam, és hónap közepén általában már nem volt pénz.
Mikor leérettségiztem, nem volt annyi önbizalmam hogy egyetemre jelentkezzek, mert teljesen ki lett irtva az önbizalmam és az önbecsülésem. Mindenben másokhoz igazodtam, azt tettem amit mondanak, mindig azt néztem hogyan járhatok mások kedvében, én pedig nem érek semmit.
Ekkor ismertem meg az első fiúmat, aki 20 évvel idősebb, és azért kezdtem járni velem, mert ő volt az első pasi aki nem lökött fel vagy ütött meg ha megérintettem.
Akkor 58 kiló voltam és 19 éves. Most is együtt vagyunk. Minden nap hallom tőle, hogy kövér vagyok, csúnya, buta, velem taknyos gyerekként kell bánni, mert az vagyok, mindig csak a baj van velem, mindenért kritizál, és ha valamit szeretnék elkezdeni, vagy változtatni, akkor kritizál, megrémít, és belém plántálja hogy úgyse fog sikerülni és akkor szégyent fogok rá hozni. Ha megkérem hogy mondjon rólam valami szépet, akkor nem válaszol, vagy azt mondja hogy nincs mit mondania. Ő amúgy sovány, szőrös, kopasz, tojás fejű, és egy gusztustalan hajbóbita van a hegyes fejének a csúcsán, amit nem borotvál le. Ha szóvá merem tenni, akkor kiabál velem, hogy én ronda vagyok és dagadt, nem vittem semmire, és nincs empátiám, plusz gonosz vagyok és bunkó. A kapcsolat elején még voltak barátaim, de most már nincsenek. Nem tudom hová tűntek. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudok baráti kapcsolatokat kialakítani. Állandóan attól félek, hogy mit gondol rólam a másik, nem merek az érzéseimről beszélni, mert félek hogy megaláznak, vagy amit a párom tesz: fegyverként használja ellenem minden bensőséges titkomat, amit megosztok vele.
A kapcsolat alatt 25 kilót híztam, megszakadt minden kapcsolatom. Anyukám évekkel ezelőtt meghalt rákban, apám hasonlóan szerencsétlen helyzetben van. Kb egy éve huzamosabb ideig zaklattak és fenyegettek, amit nagyon nehezen sikerült leszerelnem.
Vidéken élek, nem találok munkát, pedi szó szerint mindenhová jelentkeztem, minden állásra, de sehová sem vesznek fel. Egy állásra átlagosan 500 ember jelentkezik, annyira nagy a munkanélküliség, így akár “pofára” is válogathatnak a munkaadók.
Szeretnék innen elköltözni és új, saját életet kezdeni, de amikor szétnézek, hogy mik a lehetőségeim, akkor reményvesztettnek és kétségbeesettnek érzem magam, mert egyedülállóként semmi esélyem. Ez az egyik gond. A másik, hogy amikor sikerül találnom valamit az ország másik végében, ahol munka és szállás is akad, akkor pánik jön rám, mert egyedül leszek, pénz nélkül, nem ismerek senkit, félek hogy bántani fognak, és megismétlődik a múltkori zaklatás és fenyegetés (konkrétan az illető öngyilkosságba akart hajszolni). Szapora lesz a szívverésem, szédülök, fáj a fejem, szorít a mellkasom, hányingerem lesz, nem tudom abbahagyni a sírást, remegek és rettegek.
Amikor nem sikerül elszabadulni innen, és visszajövök a páromhoz, akkor kioktat, hogy ő megmondta hogy ez hülyeség volt, én hülye vagyok, nekem semmi se jó, stb.

Kezdem azt érezni, hogy tényleg rossz ember vagyok. Nekem tényleg nem jó semmi. Azért nincsenek barátaim, mert rossz ember vagyok, nincsenek érzéseim, elüldözök mindenkit a közelemből. Azt is mondják, hogy elkényeztetett hülye picsa vagyok. Már nem bízom magamban, minden nap az jut eszembe, hogy nem tartogat számomra semmit a jövő. Anyailag teljesen ki vagyok szolgáltatva a páromnak. Lehet hogy igazából most jó dolgom van, csak én nem tudom megbecsülni. Úgy érzem, hogy nem szeret senki, csak elviselnek. Olyan érzésem van, mintha mindenki hülyének nézne és fogyatékosnak. Úgy beszélnek és bánnak velem, mint egy fogyatékos ötévessel, és azt mondják, hogy ennek örülnöm kell.
Magánéletem lehetne kicsit több is. de lehet hogy rosszul gondolom. Párom nem hajlandó elköltözni az anyjától még az emeleti szobába sem. Anyósom pedig a legváratlanabb helyzetekben ront be a szobába, illetve ha nem vagyok itthon, akkor mindent átkutat, még a szemetet is, és mindent elpletykál mindenkinek. Ő azt mondja, hogy ő jót akar és én vagyok ellenséges, amikor megmondom, hogy ez egyáltalán nem tetszik nekem és ne csinálja. Olyankor sírni kezd, vinnyog, nyüszít, és kiabál. Addig nem hagyja abba, amíg az ember “le nem borul a lábai előtt” és nem kér 8-szor bocsánatot.
Ha párom lekezelően beszél velem, kiabál, és én szóvá teszem, akkor is nekem kell bocsánatot kérni, amiért szóvá tettem, mert “hazudok” és “hisztizek”. Ő még egyszer se ként tőlem bocsánatot semmiért. Legalábbis én nem emlékszem rá. Nekem viszont azt is azonnal felróják ha csak egyetlen szót nem a számukra megfelelő hangsúllyal ejtettem ki.

Mivel nincsenek szüleim vagy barátaim, akikkel beszélgethetnék, párommal pedig egy szót sem tudok váltani anélkül, hogy kritizálna és kigúnyolna, ezért írok. Már én magam se tudom, hogy mit akarok. Rossz embernek tartom magam, aki mindenkit elüldöz a közeléből, akit nem lehet szeretni, nem tud elérni semmit az életben, nem jó semmire, fölösleges, mindenki terhére van.

Tisztelettel,
T. Bernadett

Jónapot!
Olyan problémám lenne hogy nem tudok eggyes dolgokba beletörődni és szorongok esténként és nincs olyan nap hogy ne gondolnák rá ez pedig az iskola. A korona vírus alatt eléggé leromlottak a jegyeim hiába igyekeztem sajnos a bukás szélén állok és félek hogy nem sikerül az amit magam elé kitűztem egyszer már megbuktam az is azért volt mert mondhatni lelki terrorba tartott akkori tanárom és azt is nehezen tettem félre és nem akarom még egyszer megélni és most az angol és a matek miatt nagyon arra hajlik az egész hogy nem jutok el 11.-be és a rokonság nagy elvárásnak tesz ki engem ami miatt még plusz súj nehezedik rám eddigi országos verseny eredményeimre is csak azt szajkózták hogy “bárcsak a matek is így menne” ami miatt az a érzetem van hogy senkinek nem tudok megfelelni, ha meg megbukok egy senki leszek akinek nem érdemes élnie. Nem tudok már semmire koncentrálni nem tudok aludni hajnalok hajnalán is fent vagyok minden barátom elhagyott és már én se nagyon foglalkozok senkivel. Már az öngyikosságot tervezem de nem merem megtenni de minden este azon gondolkozom hogy hogyan és miként kéne megtenni nem akarom de mégis félek is meg nem is és hiába igyekszem az iskolával félek hogy nem fog menni. Senkinek nem merek erről beszélni ezért is gondoltam hogy egy szakemberrel megpróbálok beszélni mert érzem magamon hogy ez nem mehet tovább és vissza szeretném kapni a boldog életet amit a vírus előtt éltem, de úgy érzem sose leszek a régi naponta minimum 2 doboz sört iszok meg sunyiba hogy jobb kedvem legyen de ez se segít mert meglátom hogy valaki tök boldog nekem egyből elmegy a kedvem is az élettől hogy mit rontottam el mit kéne tegyek. Válaszát előre is köszönöm!

Párom gyakran kiabál,ok nélkül,krónikus gerincbetegségem van, gyakran kell orvoshoz mennem, ilyenkor a párom veszekszik velem, kiabál, hogy már megint orvoshoz megyek, nem igazán értem miért csinálja. Páromnak gyermekkori traumája van, az egyik szülő alkohol problémákkal küzdött, folyamatos volt a terorizálás. Valószínű ezis okozta nála bizonyos érzelmi hullámzás! Miért viselkedik velem tiszteletlenül,idegesen, ingerülten, már azon is gondolkodtam hogy abbahagyom a kapcsolatot, mert sokszor soknekem,nem igazán foglalkozik velem, így még sok értelme nincs az egésznek. Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus!
Azert írok mert már nem bírom lelkileg, teljesen össze vsgyok omolva. Egy barátnőm aki van azonkívül teljesen egyedül maradtam azt érzem. Barátom van régóta de ő nehéz eset. Nem ért meg nem egy érzelmes típus, külön lakunk. Elég kemény az érzelmek téren. Nem szojzam neki már sose el mondani ha bánt valami vagy mi bánt mert ő nem olyan személyiség mint én. Az történt hogy a másik barátnőm megbantott. Már sokadik eset ez. Éreztem két napja hogy olyan mintha csak írnék írnék de mintha egy oldalú lenne. Szotlanabb. Meg kérdeztem mondtam valami rosszat vagy van valami baj hogy szótlan. Azt írta hülye vagy. Gondolkodni kéne de az neked úgysem menne. Nagyon rosdzul esett kijott a könnyem. Azóta nem írtam neki tegnap előtt volt ez. Azt reméltem titkon majd ír vagy valami hogy még bánta de nem. Sosem kér bocsánatot ahányszor csúnyán beszélt velem. Teljesen egyedül érzem magam. Élni sem akarok. A szüleimmel élek 30 éves vagyok. Sajnos olyan a helyzet már hogy idegesitenek mindig. Anyám mindenbe bele szól úgy csinál úgy vannak vekem mintha 5evee lennék. Rám erőltettek hogy jelentkezzek az oltasra nem akartam. Úgy hpktvket héten belül sorra kerülök. Minden nap kérdezte na hívtak e? Meg nem. Ma fel hívta a rendelőt hogy mi van és mondták hogy most egy ideig biztos nem kerülök sorra ezért a városi rendszerbe nézett időpontot holnap ráadásul olyan vakcinával amit nem akarok. Rettenetesen sok akit csinálnak ahogy csinálnak meg fulladok itthon. Most nincs munkám itthon vagyok egy ideje. Vajon mi lenne a megoldás? A barátom 7 év alatt nem vitt el innen hogy őssze költözni ő elvan otthon náluk. Nem bírom már tovább. Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Száraz Cintia!

Van egy gyermekem, akit hosszú évek óta egyedül nevelek. Szerettem volna társat és még gyermeket, de sajnos eddig nem sikerült. Mivel gyermekvállalás terén már szorított az idő, így hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy spermadonor segítségével vállalok gyermeket. Ez sikerült is, várandós vagyok. Időközben azonban pont most megismerkedtem valakivel, aki egyre fontosabb a számomra. El szeretném mondani neki, hogy várandós vagyok és milyen módon. Nem szeretném őt elveszíteni. Mit javasol? Hogyan közöljem mindezt vele?
Előre is köszönöm.

Kedves Lili!

Már több, mint 10 éve foglalkozom azzal aktívan, hogy fejlesszen önmagamat! Úgy gondolom, hogy egy külső szemlélő aki valós segítséget tud ebben nekem adni az egy pszichológus lenne!

Minden mozgató energiám azon alapszik, hogy önmagamat megismerjem, minél jobban!

Kérem segítsen nekem abban, hogy rátudjon vezetni arra az útra amin megtalálom önmagam!

Előre is köszönöm!

Üdv,
Gábor

Üdvözlöm! Egy olyan kérdéssel fordulok önhöz, melyben választ szeretnék kapni, hogy mi az oka annak ha egy srác már nem mutataja ki felém az érdeklődését, sőt mi több, kerül. Megvolt a kölcsönös vonzalom és érdeklődés egymás iránt, bár egy nap közelebb kerültünk egymáshoz testileg is,de mind a ketten ittas állapotban voltunk. Úgymond kihasznált a srác, mivel a nap végére már nem szólt hozzám. Most ismét találkoztunk, bár látszólag került és úgy tűnt szégyelli magát, hiszen az a nap után egyáltalán nem írt és nem keresett, így elég kihasználva éreztem magam. Lehetséges hogy tényleg ez lenne az ok amiért kerül és szemkontaktust sem létesít, pedig előtte teljesen máshogy viszonyult hozzám? Lehetséges, hogy szégyelli magát és ezért viselkedik így?

Azért fordulok magához ,mert néha vagy gyakran napi szinten dühkezelési problémám van.
Sajnos gyorsan felkapom a vízet kisebb-nagyobb dolgokon. Már hogyha hozzám szólnak már akkor kiakadok.
És ez sajnos kihat a családommal való együttéléssel is. Ezért gyakran összeveszek velük.
És nemtudom mit tehetnék, néha ugy érzem egyedül vagyok a problémáimal, és senki nem hallgat meg.

Remélem tud segíteni, vagy legalább valami tanácsot tud adni nekem, hogy megtudjam fékezni ez ami belölem tör ki .

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Amennyiben a múltban történt nemi erőszak miatt a szexhez való viszonyom ambivalens lett (lényegében az öröm és az iszonyat kéz a kézben jár), úgy érdemes szexuálpszichológust felkeresnem, vagy inkább egy klinikai végzettségű pszichológus lenne számomra a megfelelő választás? Nem tudom, hogy mennyire befolyásolja a helyzetet, hogy borderline-os vagyok. Évek óta járok terápiába, fél éves kihagyás után most kezdenék újra bele. Két külön szakembert semmiképp nem szeretnék.
Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt Virág!
Problémáim vannak a felsőoktatási létemmel.Járok Magyarországon egy egyetemre,(lényegtelen h melyikre) ,ahol sztem sokat kell tanulni,ami nem lenne baj mivel minden egyetemen sokat kell tanulni,de az viszont probléma,hogy nincs nagy mértékű motivációm az egyetemre mert az adott városban nem nagyon van értelmes program,színvonalas szórakozási lehetőség,így nem nagyon tud az ember feltöltődni.Ezen vonakodásomat én ignorálással fejezem ki,amin az ott lévő hallgatók és oktatók megsértődnek,így iskolai bántalmazás áldozata vagyok.Sztem az is nagyon nagy probléma ha az ember egyáltalán nem tud elfogadni semmilyen kritikát.Én egy másik városból jövök,és számomra az ottani emberek gondolkodása nagyon kirekesztő,az ő gondolatvilágukon kívül semmilyen más gondolatot nem fogadnak el,csak az ő gondolkodásmódjuk a megfelelő.Probálom fel sem venni,azonban egyre agresszívabbak.Mit lehet az ilyen iskolai bántalmazókkal szemben tenni?

Jó napot kívánok!
A mi történetünk ott kezdődik hogy van egy kislányom. Az édesapjával nem élünk együtt 2 éves kora óta.
Az édesapa rendszertelenül látogatja a gyermeket. Nincs vegzesunk mert úgy gondoltuk hogy megoldjuk egymás közt.
Nekem is azóta párom van illetve neki is.
Én úgy érzékelem hogy nem igazán érdekli őt a kislány mióta párja van, illetve a párjával egyáltalán nem jövök ki mert nagyon féltékeny rám.
Az apuka saját maga elmondta egyszer hogy azért nem hívja fel a lányát mert akkor a párja féltékenykedik hogy én nehogy bele szóljak a telefonba.
Erre oka nincs egyébként.
A probléma az hogy egy ideje a lányom egyszerűen nem akar menni hozzájuk. Ha néha fel is hívja öt az apja akkor sem nagyon akar vele beszélni tordeli a kezeit látszólag mintha zavarban lenne.
Sajnos rá kell beszéljem hogy menjen az apjához mert hiszti rohamot kap hogy ő nem szeretne menni.
Ha találkoznak akkor is látszólag zavarban van tordeli a kezét piszkálja a haját nem nagyon beszélget az apjával.
Viszont van hogy hiányolja és azt mondja szereti. Én szerintem elhidegult tőle picit vagy érzékeli hogy nem úgy foglalkozik vele ahogy kéne.
Viszont nem lehet vele megbeszélni semmit mert ha próbálom a barátnője féltékenykedik. Az apja mindenre kifogást hoz. Illetve engem ököl érte mert valószínű én téli beszélem a gyerek fejét. Pedig sosem tettem!
Igazából anyira engem hibáztatna már mindenért illetve a kislányt mert hogy ő nem akar menni azért nem keresi igazán hogy nem is tudok vele megbeszélni semmit.
Szeretnék pszihologusal beszélni erol hogy mi lehet ennek az egésznek az oka mert amíg én állítok bármit is addig ő nem hiszi el vagy csak kifogásolja nem tudom. De szeretném tudni a gyerekem mert áll így az apjához néha.

Jó napot! Van egy párom akivel 14 éve vagyunk együtt ez alatt két gyermekünk született egy 8 és egy 1 éves mindkettő fiú. A párom sofőrként dolgozik ami azt jelenti hogy elmegy reggel 6kor és össze vissza ér haza. Így nem nagyon tudok rá számítani. A második fiút úgy vállaltuk hogy megbeszéltük hogy megpróbál majd többet segíteni meg ilyenek. Persze nem így lett sőt a baráti társasággal maszekot vállalt szinte minden hétvégére.Össze is jött a Boti de közben egy nem várt esemény történt nálam egy nagyon kedves férfi kollégám akivel nagyon jó barátságot ápoltunk egymásra találtunk. Viszonyba kezdtünk. Neki sem volt jó a hátassága és hát mondjuk nekem sem elég magányos voltam. Ez az egész tartott októbertől januárig. Én ugye januártól már itthon pihentem a tehesség végéig. Utolsó találkozásunkkor megpróbáltuk lezárni ezt a viszonyt hogy majd beszélüni majd meglátjuk mi lesz. Annyit mondott jobb is hogy vége mert már kedett elkomolyabb érzéseket táplálni. Közben majdnem lebuktunk mert a felesége talált egy üzenetet de kibeszéltük ő is és én is a párommal. Persze hazudtunk és állítottuk hogy nem volt semmi. El is telt most már egy év. Nem találkoztunk csak futólag nem beszéltünk csak intettünk egymásnak de nekem mindig megdobbant a szívem és remegtem mint a nyárfalevél. Elég magányosnak érzem magam és próbáltam a párommal ezt megbeszélni de semmire nem jutottam. Na és erre a minap mentem az uton és jött velem szembe villog megállok és csak annyit mond hogy van egy kis időm beszélhetnénk. Persze belementem remegett mindenem kiszálltunk a kocsiból és persze egymának estünk. Kész voltam. Meg történt minden. Még órákkal a találkozás után is remegett mindem. Annyit mondott hogy az egy év alatt rengeteget nézte a erotikus képeimet amit küldtem neki. Persze számot cserélt ait figyel a felesége letiltott a közösségi oldalakról a felesége. Annyit mondott be kell szerezzen egy másik telefont hogy tudjunk beszélbi ezek után. Rengeteget fantáziál rólam. Mondjuk nekem sincs olyan nap hogy ne jutott volna eszembe bármiről.egyszerűen nem tudom elfelejteni pedig próbáltam magam és a gyerekek miatt. A párommal mostanában a szex sem jó. Amúgy is külön alszink 8 éve mert nagyon horkol én pedig nagyon ébren alvó vagyok mióta megszületett az első fiúnk. Próbálja úgy hogy nekem is jó legyen de nem megy. A szeretővel sem jobb a szex még is retentően hiányzik. Szeretem a párom de… Beleszerettem a szeretőbe is?? Van neki három gyereke köztük egy autista kislány is. Nem tudom mitévő legyek. A párom örökségéből szeretnénk bővíteni a házat de tiszta lelki furrdalásom van ez az egész miatt. Mind a kettő kell nekem. Nem tudom ki lesz ha visszamegyek dolgozni. Ráadásul a párom ott sofőr ahol a szerető és én is dolgozom. Mi tévő legyek??? Nem tudok dönteni. Nem tudom hogy a szex miatt kellek e vagy más miatt?de a páromat is szeretem!! Köszönöm a segítséget