Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Uram / Hölgyem!
Felmerült bennem a kérdés, hogy távolságtartó viselkedésem pusztán rossz beidegződés, amit magam is képes vagyok gyógyítani, vagy szakemberre van szükségem. A probléma forrásának az önbecsülésem kiújuló hiányát és saját magam folyamatos elutasítását tartom. Minden fontos áttörés előtt nyomást érzek magamon, menekülési vágyat. Jellemzően nehezen elérhető személyiségekhez vonzódom, intim kapcsolataimban nem tudom feldolgozni, hogy valaki csak magamért a rosszabb napjaimom is képes feltétel nélkül szeretni. Ilyenkor szégyellem magam és próbálom megvédeni a környezetemet magamtól, miközben ez az elszigetelődés nagyon fáj. Úgy érzem, a kapcsolataimból tudok leginkább töltekezni, vágyom a biztonságos kötődésre, hogy biztonságban érezzem magam ismeretlenek között is. Ezt logikai szinten felfogtam, mégis érzelmileg és a testem reakciói alapján arra jutottam, minimum érdeklődni érdemes. A szüleim 8-9 éves koromban elváltak, nem túl békés viszonyok között. Akkoriban úgy éreztem, édesanyám első számú támasza vagyok. Sokáig mindenféle kapcsolattal gondjaim voltak, mostanra azonban a testvéreimmel bizalmas, feltétlen a viszonyom, míg a barátságaimban szintén fejlődést tapasztalok. A mélyebb önismeret gyakorlását fél éve kezdtem szakirodalom segítségével egy nagyon fájdalmas szakítás után. Nem emlékszem, hogy valaha lett volna mögöttem egy bizalmas érzelmi háttér, nagyon korán be kellett rendezkednem a túlélésre és nem engedtem meg magamnak semmiféle kikapcsolódást.
Köszönöm, hogy végigolvasta.
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy a távolságtartó viselkedés, mint a menekvési kényszer és az leszigetelődés, védekezési mechanizmusokként jelennek meg az Ön életében. Próbálják megvédeni az újabb veszteségtől, csalódástól.
Ezek feloldhatóak ha mélyebb önismerettel rendelkezik majd, ha nő az önbecsülése és ezáltal szerethetőbbnek érzi magát, így képes lesz az elköteleződésre, az intim kapcsolatai kialakítására, ezek mélyebb megélésére.
Fontos lenne ugyanakkor a gyerekkori veszteségeivel is foglalkozni (szülei válása és ennek következményei), lebontani az érzelmi blokkokat, megtanulni felszabadultabbnak lenni és megengedni magának a kikapcsolódást, hiszen ezek az alapvető érzelmi szükségleteinkhez tartoznak.
Keresse bizalommal szakembereinket az oldalon, üdvözlettel,
Hello.. nm tudom hogy igazabol hogy kezdjem.. am sokszor ugy erzem hogy teljesen ki kelene magam pihenjem hogy regi lehesek.. sok szor nehezen indulnak minden mapjaim keves dolog aminek tudok orulni.. hetkoznapjaimat nm is tervezem csak spontan elem oket.. onbizalom hiany erzete. Es ugy erzem hogy lasab a gondolkodasom is.. emberekhez nagyon nincs turelmem.. ha csak magamra nm birom hogy nem szabad. Ijen hozaalasal. De hangulatom ugyan ojan akor is lehangolt es ez nap 24 orajaban erezheto.. szinte minden nap..
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, mely során úgy érzi, rendkívül kevés dolog okoz Önnek örömet, kevésbé kipihent az utóbbi időben és szeretné visszakapni “régi önmagát”. Nem lehet egyszerű jelen helyzetben magánéleti tevékenységeit, munkáját ellátni. Az Ön által leírt tünetek utalhatnak hangulati érintettségre is. A problémák súlyosbodásának megelőzése, élethelyzeti nehézségeinek feltárása, jelenlegi tüneteinek kezelése végett javaslom, hogy keresse pszichológus szakember segítségét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Dr Úr, Dr No
Erős szorongásom van ami már elég nyomasztoan kihat a testemre, folyamatos pani félelmem van, 6 éve frontint szedek, eddig 3×0,25 de van hogy már egy két szemmel többet, de nem használ már így se, sehogy sem tudok meg nyugodni, a legkisebb feladat is feszültséggel jár, tudna segíteni
Tisztelettel
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A szorongás, a félelmek leküzdése hatékonyan kezelhető pszichoterápiával, amelynek során megértheti a tünetei eredetét, megtanulhatja hogyan kezelhetőek ezek a helyzetek illetve mélyebb önismeretre tehet szert. Konkrét technikákat is elsajátíthat az ülések során, pl. relaxáció, autogén tréning.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát, hogy pszichoterapeutát kellene felkeresnem. Jelenleg nem túl egyszerű ez sem. A 9 hónapos kisfiammal vagyok itthon, őt rábízni csak a férjemre tudom, de ő dolgozik, más segítség nincs. Az alvásidőkben ami általában 11 és 1 óra közé esik, esetleg online tudnék lenni, de az sem a legnyugodtabb körülmény lenne, hisz bármikor tolódhat illetve fel is ébredhet a babóca. Az is elég kiszámíthatatlan, hogy mikor tudja elvinni sétálni a férjem, hogy egyedül legyek itthon. S mindemellett az édesapámról is gondoskodok, mert combnyaktörést szenvedett.
Van esetleg valami ötlete vagy tanácsa,hogy tudnék segítséget igénybe venni? Akár gyakorlat formájában vagy valami más?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Korábbi levelében férjéről nagyon pozitívan írt, javaslom, hogy próbálja vele megbeszélni, hogy esetleg hetente egy órára tudná-e vállalni, hogy vigyáz a gyermekükre, hiszen hosszútávon mindannyiuk érdeke, hogy tudjon lelki gyógyulására időt szakítani. Emellett javaslom Kristin Neff – Együttérzés önmagunkkal című könyvét, amely segíthet, hogy több empátiával, szeretettel fordulhasson saját maga felé. Illetve csodás barátokról is írt korábbi levelében, amely szintén megtartó erő lehet, amíg lehetősége nyílik szakemberhez fordulnia, biztatom, hogy támaszkodjon rájuk – beszélgessenek az érzéseikről, gondolataikról!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Az idősebb fiam feleségével és 2 kislányával (3 és 1 évesek) Bp-en él. Egy idő óta észrevettem, hogy a menyem módszeresen építi le a férje családját, vagyis a kisebbik fiam családját és engem. Pedig – úgy éreztem, közel kerültünk egymáshoz, amikor évekig nem esett teherbe, és én “pátyolgattam” a lelkét. Az édesanyja ugyanis már korábban meghalt, és akkor úgy éreztem, valamiféle anyapótléknak tekint. Mikor a nagyobbik gyermek megszületett, náluk voltam 2 hétig, sokat beszélgettünk, és még közelebb kerültünk egymáshoz. Én folyamatosan mindenben támogattam, soha ellene nem voltam. A kisebbik fiam is bármikor segített nekik, csak hívni kellett, pl. költözéskor, festéskor, stb. Legutóbb a kisebb fiam a feleségével hivatalos ügyben járt Bp-en, ajándékot vittek a gyerekeknek. A pici lányt csak kerítésen keresztül nézhették meg, és az utcán adták át az ajándékot is, be sem hívták őket. (Mikor és telefonon finoman említettem az esetről annyit a menyemnek, hogy ez nem volt szép dolog, a járványra hivatkozott, de a fiaméknak nem indokolta az eljárásukat. Én kb. 1 hónapja mondtam neki, hogy jún. 6-án egy fontos eseményen kell részt vennem Bp-en, és szeretnék náluk aludni (hozzáteszem, másfél éve voltam utoljára náluk, tehát sem én, sem a másik fiamék nem lógnak folyton rajtuk, de ő a fiammal és/vagy a kislánnyal viszonylag gyakran időzött nálunk a járvány előtt.) Ez alkalommal viszont engem is visszautasított, ugyanazzal a magyarázattal (járvány). Ez pedig nem igaz, mert a bátyját is, és az apját is fogadja elég gyakran, másrészt be vagyunk oltva mindannyian, harmadrészt a nagyobbik kislány folyamatosan jár a bölcsibe. Őszintén, arra vártam eddig, hogy biztosan fel fog hívni, és azt mondja, hogy szeretettel várnak, de ez eddig nem történt meg. Nagyon fáj a dolgok ilyetén állása, mert mi mindig szeretettel voltunk irányába, szívesen láttuk, én és a fiamék is, nem tudom mire vélni ezt a “pálfordulást”.
Kérésem Önhöz, legyen szíves tanácsot adni, mit kellene tennem, hogy visszaálljon a korábbi – valós vagy csak vélt? – szeretetteljes légkör.
Köszönettel és üdvözlettel:
Szabó Gabriella!
Kedves Kérdező!
Fájdalmas lehet megélni ezt a változást, hogy a szoros kapcsolatban távolságtartás jelenik meg. Levelében sokat ír menyével való kapcsolatáról, hogy miként alakult az évek alatt. Úgy tűnik sok mély, bizalmas pillanatot éltek át közösen. Talán a jelenlegi helyzetben is előre mutató lehet, ha asszertívan elmondja menyének milyen változásokat érez kapcsolatukban és ez hogy érinti Önt. Illetve keveset említi idősebb fiával való kapcsolatát és annak alakulását. Érdemes lehet akár közösen, akár fiával külön beszélnie a kialakult helyzetről, hátha érthetőbbé válik, hogy milyen változás zajlik a családban.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szép napot!
Az édesanyám és köztem lévő konfliktus kiküszöbölésére szeretnék tanácsot kérni. Évek óta emésztőrendszeri betegséggel küzd, ami miatt a teste megváltozott. Kövér lett. Rettenetesen zavar, mert attól félek, hogy én is így fogok kinézni mint ő. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem bírok rá nézni sem és egyfajta gyűlöletet érzek iránta. Mit tehetnék ez ellen?
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Egy betegség nagy változást tud hozni, nem csak a megbetegedő személy, hanem közeli hozzátartozói számára is. Úgy tűnik édesanyja megbetegedésével valamilyen intenzív frusztráció kerül Önben a felszínre. A zavar, a félelem, a gyűlölet érzései jelennek meg levelében. Érdemes végiggondolnia, hogy honnan jön ez az intenzív reakció. Két irányban érdemes elkezdenie gondolkozni, egyrészt saját maga, másrészt pedig az édesanyja felé.
Saját magával kapcsolatban gondolja végig, hogy mit jelent Önnek a túlsúly? Mit jelentene Önnek, ha túlsúlyos lenne? Volt-e valaha problémája a testsúlyával? Biztosan a túlsúly kérdése-e az, ami a feszültséget kiváltja Önben.
Utóbbi kapcsán fontos megvizsgálnia, hogy milyen Önnek betegként látni az édesanyját. Nem írja, hogy pontosan milyen összefüggés van az édesanyja betegsége és a túlsúlya között, de fontos lehet. Esetleg valamilyen speciális étrendet követ? Vagy a betegsége miatt nehezebb megfelelő intervallumban tartania a testsúlyát? Ki van szolgáltatva a betegségének? Ezt az összefüggést végiggondolva felszínre kerülhet, hogy mi az ami valójában kiváltja önből az indulatot: talán a tehetetlenség, vagy a nem megfelelő öngondoskodás, a betegségbe való beletörődés? Emellett felmerül a kérdés is, hogy Ön mennyire szeretné támogatni édesanyját a betegségében, és mennyire van erre lehetősége, illetve ezek összhangban vannak-e.
Amennyiben sikerült megtalálnia, hogy feszültsége valójában honnan ered, máris könnyebbé válik a levezetése is. Ha úgy érzi egyedül nehéz megtalálni a negatív érzéseinek forrását, javaslom, hogy egyéni konzultáció formájában keressen fel pszichológust, aki segíthet Önnek felgöngyölíteni ezt a kérdést!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Én válás után vagyok, két gyermekkel, 13 és 15 évesekkel, 44 évesen. Párom 15 év együttélés után van, gyermektelenül, 43 évesen.
Régi barátságból lett ez a szerelem.Párom zárkózott, környezete szerint is “magának való”. Egy lovas társaságba tartozunk, neki “csak” ott vannak barátai, de a társaságban is legtöbbször csak ott van, nem igazán beszélget. Rövid ideig nagyon hevesen udvarolt, szerelmet vallott, keresett, megfogalmazta, hogy mint egy hülye csitri, úgy viselkedik. Kb. 3 hónap után behúzta a féket, az érzelmek kifejezésénél leginkább. Elmondta, családot akar és gyereket (nála 13 évvel fiatalabb párjával is szeretett volna már, de végül 15 év alatt nem valósult meg ez, nem tudni miért. Elmondása szerint elhidegültek egymástól), eleinte még velem szerette volna, de aztán megijedt az életkorom miatt, fél, hogy sérült lenne a baba. Én szerettem volna, de nem erőltetem rá. Párom fél, hogy kifut az időből, kétségei vannak (néhány tőmondaton kívül semmiféle érzelméről nem tud beszélni). Párszor már szakítottunk emiatt, de elég heves hiányérzet volt mindkettőnkben, nem igazán ment eddig az elengedés. Kívülről az látszik, hogy én erőltetem a kapcsolatunkat, ami annyiban igaz, hogy én kimutatom a szeretetemet, megfogalmazok dolgokat, keresem őt. Ami kívülről nem látszik, hogy amint hátralépek két lépést a külön út felé, ő azonnal reagál, nem akar vagy nem tud elengedni.Szerintem iszonyúan fél az elköteleződéstől, korábbi élettársával sem volt hajlandó összekötni az életét (talán ezért nem is lett gyermekük?). Tudom, hogy egy egészséges kapcsolatban a párom ki tudná fejezni ragaszkodását, érzéseit. Kérdésemre, hogy miért viseledik velem lekezelően, néha semmibe véve, azt válaszolja nem tudja, szégyenli magát miatta (nem hajlandó tervezni velem egy hétvégi programot, csak a közös lovaglások vannak, heti 2szer az estéket töltjük együtt. Az intim együttlétek mindkettőnk számára nagyon jók. De csak a szexuális együttlét nem tud működtetni egy kapcsolatot.) Dilemmám, hogy valahogy összeszedve magam, megtegyem-e a végső szakítást úgy, hogy azt érzem, hiba lenne. Vagy várjam ki, míg a viselkedése miatt elhidegülök tőle és könnyebb lesz. Nem találkoztam még olyan emberrel, mint ő. Erős, határozott, a határozott nők iránt erős indulatot táplál, uralkodni akar, neki ne mondja meg senki, hogy legyen. Mellette végtelenül segítőkész, mélyérzésű, érzékeny. Ha rövid pillanatra felvillantja ezt. Elmondása szerint tudja, hogy nem talál nálam jobban hozzá illő nőt, akit jobban tudna szeretni. De nem tud lemondani a családról. Édesapja szintén ilyen habitusú volt, szinte soha nem beszélgetett senkivel, csak ha olyan hangulatba került. Párom nem ünnepel se szülinapot, se semmilyen ünnepet, a saját édesanyjában bízik egyedül, szerinte minden nő leigázza a férfit. Szóval fogalmam sincs, hogy lehet kicsit hozzáférni egy ennyire antiszociális emberhez, aki ugyanakkor iszonyúan vágyik a kedvességre, kényeztetésre. És tegyem ezt úgy, hogy az én szükségleteim se sérüljenek, de ne is erőltessek rá semmi olyat, ami a természete ellen való. Vagy hagyjam, ez reménytelen.
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik nehéz helyzetben van, erős kötődés fűzi párjához, azonban sok szükséglete marad válasz nélkül. Sokat ír arról, hogy párja miként viselkedik, mik lehetnek a működésének mozgatórugói, de saját vágyairól keveset ír. Fontos lenne saját érzéseit és vágyait előtérbe helyeznie. Megvizsgálni, hogy Ön milyen párkapcsolatban érezné magát boldognak, mik azok a dolgok melyekről le tud, melyek azok amelyekről nem tud lemondani – és hogy ezek jelenlegi kapcsolatában miként teljesülnek. Látom, hogy felmerül Önben a végleges szakítás, mint opció, de úgy fogalmaz hibának érezné. Gondolja végig, hogy lát-e közös jövőt, pozitív alternatívát is kettejük előtt? Amennyiben igen, annak megvalósulásához a párja aktív közreműködésére is szükségük lesz. Amennyiben párja nyitott rá javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, aki segíthet a kommunikációs nehézségeket áthidalni, a mélyebben húzódó problémákat felszínre hozni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!Olyan problémám van ,hogy a legjobb barátnöm szerint én nagyon ragaszkodok hozzá.Ő egy fura lány a régi sérelmei miatt.Nincs sok barátja,de velük is megtartja a 3 lépés távolságot.Elkövettem azt a hibát hogy sokszor kimutattam hogy fontos nekem.Ràkérdeztem hogy vége a barátságunknak,de konkrét vàlaszt nem ad.Csak azt mondta hogy nem azt mondja hogy sose fogunk már beszèlni,mert fogunk.Az biztos hogy kedvel mert voltak olyan dolgok amit nekem és egykét emberrel osztotta meg.Ön szerint megmenthető még ez a barátság?Vagy csak nem akar megbántani és nem meri kimondani hogy vége a barátságunknak?
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet arra gondolni, hogy legjobb barátnőjével véget érhet a barátságuk. Azt írja, hogy barátnője azt jelezte vissza Önnek, hogy nagyon ragaszkodik hozzá. Arról nem ír, hogy ez a visszajelzés milyen formában történt: egyszerű ténymegállapítás vagy esetleg indulatos kritika volt? Úgy tűnik ebből a visszajelzésből, Ön azt a következtetést vonta le, hogy ragaszkodása a barátságuk végéhez vezethet. Fontos lenne végiggondolnia, hogy Ön milyen szorosságú barátságra vágyik és ez mennyire van összhanggban barátnője igényeivel. Felmerül a kérdés, hogy a két véglet között, mint a szoros, ragaszkodó barátság és a barátság megszűnése, tud-e elképzelni más alternatívát. Úgy tűnik barátnője kedveli Önt, bizalmas dolgokat oszt meg Önnel, és tagja a szűk baráti körének, még ha kissé távolságtartó is. Az elmondottakból úgy tűnik barátője továbbra is szeretné tartani Önnel a kapcsolatot, de mintha Önben valamilyen hiányérzet jelenne meg ezzel kapcsolatban. Javaslom vizsgálja meg érzéseit, és beszélgessen barátnőjével arról, hogy Önnek milyen igényei vannak ebben a barátságban és arról, hogy neki milyen igényei vannak. Ezek felszínre kerülésével, könnyebben elindulhatnak egy olyan megoldás felé, amely mindkettejüknek megfelelő lehet!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Éva.
Van egy két éves kislányom, aki sajnos szinte minden hangos dolgoktól fél. Fél a hajszárítótól, porszívótól, fél a robotfűnyírótól, Fél az olyan játékoktól amik hangot adnak és még nem ismeri (pl. Ő nem az a fajta gyerek, aki élvezi a játék osztályon sétálgatunk, mert ha egy egy játék megszólal néha majd kiugrik a bevásárlókocsiból). Múltkor pl. valaki a játszóházban szárította a haját és teljesen sírógörcsöt kapott tőle amikor meghallotta. Pedig próbáltam már neki jó pár dolgot, hogy megbarátkozzon velük, pl. lerajzoltunk, meséltünk róla, néztünk hajszárítós, porszívós dalokat beszéltünk hozzájuk, felmatricáztuk, Ölbe véve mindig kicsit közelebb mentünk volna… Egyszerűen nem tudom mi lehet a megoldás, teljesen kifogytam az ötletekből. De ez így elég kellemetlen, pl. a játszóházban ha meglát egy játék porszívót, sírva rohan, vagy ha termálban valaki hajat szárított egyik nap, ott is teljesen kikelt magából sajnos. Amúgyis egy szorongó kislányról van szó, nagyon félénk, nehezen barátkozik. Pl. vannak olyan zárt terek, ahova nem hajlandó bemenni. Ilyen például az étterem. Be sem lehet vinni, Annyira kapálózik az ölemben, pedig nyugodt hangon próbálom neki magyarázni, hogy ott csupa jó és finom dolog van. Az utóbbi probléma (zárt terektől való félelem) úgy gondolom meg fog oldódni, most hogy újra lehetőség van menni, ez szépen lassan talán (remélem) oldódik… Remélem. De a hangos, vagy simán csak ismeretlen zajoktól való félelem nem tudom hogy oldódik meg. Vagy csak az idő lesz a barátom? Hogy idővel talán megszokja, hogy ezekkel a dolgokkal együtt élünk? Tanácstalan vagyok. Ő már babaként is az a fajta volt, akire nem lehetett szinte ránézni, mert elsírta magát. Pedig vannak barátaink, de ugye az elmúlt jó egy évben szinte sehova nem lehetett menni. Előtte is félénk és szorongó volt, de ez az utóbbi egy év különösen nem tett jót neki. Egyébként rendezett családban, szépen élünk, nem értem ezt a szorongást, mert úgy gondolom türelmes és biztos támasza vagyok a lányaimnak (van egy 9 éves nővére). Köszönöm szépen hogy elolvasta a levelem. Tisztelettel: Liszkainé Dobos Ivett
Kedves Kérdező!
Nagyon összetett problmáról ír levelében. Nehéz lehet ilyen sok féle megoldási kísérlet után falakba ütközni. Azt írja kislánya egyébként is szorongó, azonban a problémák melyekről ír ezen túl mutatnak. Nagyon jó, hogy ilyen aktívan igyekszik megküzdeni a fennálló problémákkal és mindenképpen jót tesz kislányának, ha megtartja türemes, biztonságot adó attitűdjét! Fontos lenne felderíteni a szorongás eredetét: előfordulhat, hogy valamilyen konkrét negatív élményhez kapcsolódnak kislánya fokozott reakciói, de számos egyéb tényező állhat egy kisgyermek szorongásának hátterében: valamilyen új élethelyzethez köthető változás, családon belüli kapcsolatok alakulása, akár az aktuális pandémiás helyzet okozta változások és még sok más. Javaslom, hogy keressenek fel gyermek klinikai szakpszichológust, aki segíthet kislánya szorongásainak, félelmeinek oldásában, miután megtalálták ezek eredetét.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Doktor Úr!
28 éves koromig nem volt párkapcsolatom, szexuális se. Igazából tanulásra, később a munkámra koncentráltam. Az egy éjszakás egymást kihasználós kalandok nem érdekeltek soha. Eljártam bulizni, ismerkedtem is, egyébként ennek ellenére társassági embernek gondolom magam, mert szeretek társaságban lenni, igaz inkább a megfigyelő oldalon vagyok 🙂 nem vagyok olyan bőbeszédű….
De ezekben az években soha nem éreztem magányosnak magam… nem akartam párkapcsolatot, válogatós voltam mindig.
Most egy éve van párkapcsolatom, nagyon kiegyensúlyozott és szerelmes vagyok, viszont azt vettem észre most, hogy minden okés a magánéletemben is a munkahelyen is a családomban is….még is depressziós vagyok… ha látok egy balesetet a tv-ben már egyből oda képzelem magam, hogy ez megtörténhet velem is, ha a párommal autóval utazunk akkor már látom magam előtt ha gyorsan megy megfogunk halni autóbalesetben…és nekem régen ilyen problémám sose volt. Az igaz hogy visszahúzódó voltam de nem féltem mindentől ennyire…
Miért van ez pont most, mikor rendben van az életem???
Kedves Kérdező!
Ez a folyamatos félelem nagyon nehéz lehet Ön számára. Az állandó aggódást kimeríti lelkileg és fizikailag is az embert. Fontos szempont lenne, hogy mikor kezdődtek ezek a félelmek, továbbá, hogy milyen eseményekkel egy időben. A szorongató gondolatok során milyen képek jelennek meg Önben, és hogy ezek miként jelentkeznek, vagy tűnnek el.
Javasolnám Önnek, hogy a fenti szempontok segítségével egy pszichológussal tudna konzultálni, és mélyebben megpróbálna választ találni a kérdéseire.
Tisztelt szakértő,
Gyermekneveléssel kapcsolatban van problémám.
Férjemmel sokáig nem lett gyerekünk , aztán mikor feladtuk, teherbe estem. Most lesz augusztusban 3 éves a kisfiam. Nagyon szeretjük, örülünk neki.
A problémám az, hogy ha akar vagy nem akar valamit, akkor hisztizik, rugdal, egész testével harcol, és hiába mondok bármit szépen, nem is hallja. Pl. Valahol játszik, jól érzi magát, de haza kéne már indulni, ő csak őrjöng, hogy nem. Elrohan, harcol…. Mindent megtesz, hogy maradjunk. Ilyenkor felvenni lehetetlen,nem vagyok egy izompacsirta, de valahogy menni kellene.
Mit rontottam eddig el és mit tehetek?
Próbálom szép szóval megnyugtatni, de nem használ, szerintem abból annyit szűr le, hogy ő nyert mert erősebben reagált, legalábbis úgy érzem. Megverni nem akarom de ez így nem mehet tovább mert sokszor veszélyes helyzetben sem hallgat rám, csak csinálja amit eltervezett.pl. naptejjel be akarom kenni, és oda kellene menni a vízből a táskámhoz, de ő nem hajlandó kijönni a vízből. Tudom, hogy banálisan hangzik de a mindennapi életben ez szörnyű.
Várom válaszát
Üdvözlettel
Enikő
Kedves Enikő!
Ez egy nagyon nehéz helyzet, egyáltalán nem banális. Természetes, hogy ilyenkor próbál mindent megtenni, hogy ne történjen veszélyes helyzet. A gyermekeknél ez az időszak általában a dac korszak. Ilyenkor erősen feszegetik a határaikat, és érvényesítik az akaratukat. Ilyenkor fontos, hogy találjunk egy egyensúlyt. Engedni is szükséges a gyermeket sok esetben, de szülőként a határokat világosan, következetesen bekell tartatni. A gyermeknek ellehet mondani akár előre, hogy mi a megengedett, és mi az ami már nem az. Továbbá, hogy milyen büntetés várható azért, ha mégis megszegi a szabályokat. Itt fontos, hogy olyan büntetést mondjon, amit be is tud, illetve be akar tartani. Valószínű, hogy a gyermeke sok esetben megpróbál majd ellenállni, de ha mindketten tudnak következetesen fellépni, akkor idővel a gyermek is tudni fogja, hogy mi a megengedett számára. Természetesen megértem, hogy a verést nem szeretné, ezt úgy vélem el is lehet kerülni. A szabályokat, határokat szeretetteli hozzáállással is betudják tartatni.
Amennyiben azonban egyáltalán nem működik semmilyen technika, javasolt egy szülő konzultáció egy pszichológussal.
Szép napot!
Kicsit több mint egy éve elkezdtem szorongani. A tünetek:
– Erős szív verés egyfolytában, hason nem is tudok aludni mert arra szinte rögtön felkelek a rázkódás miatt. Ha leveszem a pólómat azt is látom általában ahogy lüktet a mellkasom. Szinte minden nap többször is érzem a végtagjaimban az erek lüktetését. A végtagjaim egy picit egyfolytában remegnek is, ezáltal aprólékos munkákat nehezen tudok megcsinálni.
-Az izmaim egyfolytában feszültek enyhe mértékben. De ha mondjuk leülök megnézni egy foci meccset akkor sokszor azt veszem észre, hogy az izgalmasabb részeknél teljesen váratlanul a nyakamtól a lábamig teljesen képes vagyok őket befeszíteni tudtomon kívül. Ez kellemetlen érzést szokott okozni.
– Sokáig az is tünet volt, hogy teljesen véletlen szerűen elkezdtem szúró fájdalmat érezni a mellkasomban, de ez pár hónapja elmúlt.
-könnyen feltudom húzni magam apróságokon amiken korábban soha sem pl: ha lekésem a buszt,egyik barátom lemondja az előre megbeszélt találkozási időpontot. Ilyenkor nem leszek nagyon ideges de érzem, hogy feszülté válok.
-nem érzem magamat igazán jól a bőrömben, szinte egyfolytában pedig nincsen nehéz életem vagy ilyesmi. Folyton valami nyugtalanság gyötör. Nincsenek étkezési problémáim, de még az ebédet sem tudom nyugodtan megenni.(nem rágom meg rendesen, nagyon gyorsan megeszem)
-az elmúlt hónapokban az önbizalmam is csökkent, pedig ez rám korábban soha sem volt jellemző. Mások véleménye megnőtt a szememben, pedig korbábban ez sem volt rám jellemző.
– nem vagyok képes ellazulni. Hiába próbáltam már több módszert is (meditáció,légzés gyakorlatok,imádkozás)
-nem tudok megfelelően koncentrálni, hamar elfáradok mentálisan.
-úgy érzem mintha csökkent volna a szókincsem pedig sokat olvasok.
-ha nincs semmi dolgom képes vagyok 10-12 órát is aludni egymást követő napokon. Hiába alszom sokat a napvégére mindig elfáradok
-nagyon könnyen megijedek,(pl: ajtóbecsapástól, kutya hirtelen rám ugat,telefon csengése stb..),(korábban nem lehetett könnyen megijeszteni) ilyenkor csak egy másodpercre azt hiszem hogy megáll a szívem.(Voltam kardiológusnál teljes körű szív vizsgálaton és minden rendben van a szívemmel)
-Havonta egyszer pár napig szorulásom szokott lenni, de aztán mindig magától ez elmúlik.
Ezek a tünetek tavaly március előtt nem voltak rám jellemzőek.
Nem tudom megmondani mikor kezdődött pontosan ez az állapot csak annyit, hogy tavaly március körül. Nem történt velem semmilyen megrázó esemény az elmúlt 2-3 éveb. Most érettségiztem két hete azt hittem amiatt voltam kicsit stresszes. De ez után is megmaradt az állapot sőt rosszabbodott is. Ezért elkezdtem gyanakodni valami nincs rendben velem.
Nem szoktam valamin egyfolytában gondolkozni nem izgulok a jövő miatt. Nincsenek vissza térő álmaim, réképeim. Hetente többször eljárok futni vagy focizni. Nem drogozok nem iszok sok alkoholt.Szerintem nincsenek függőségeim.
Rendszeren találkozok barátokkal, ismerősökkel.
Nincsen semmi felkavaró a jelenlegi életemben. Nincsenek mindennapi nehézségeim. Nincsenek megélhetési problémáim, otthon lakok a családommal. 10 éves koromban sok év betegség után meghalt az anyukám. Ezzel célzottan nem foglalkoztam, de az elmúlt években nem láttam, hogy emiatt lenne valami lelki problémám. Viszont ez elmúlt napokban elkezdtem gondolkodni lehet nem dolgoztam fel megfelelően ezt a traumát vagy hasonlók, mert ezen kívül nincs nagyon ötletem mi az ok amiatt ennyire rosszul vagyok mostanában. Önnek mi a véleménye erről? Ha netán tudna ajánlani egy könyvet ami segíthet a helyzetemben én szívesen elolvasom. Arra sajnos nincs pénzem, hogy pszichológushoz menjek.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel,
Bertalan
Kedves Bertalan!
Köszönjük a levelét, és a sok fontos részletet! Ezek alapján én azt javaslom, hogy mindenképp érdemes foglalkoznia az Önt érő stressz helyzetek kezelésével. Bár azt írta, hogy nincsenek ilyen jellegű események, mégis mindenre szorongva reagál. Ennek okait szükséges feltárni. Továbbá én nagyon fontosnak tartanám az állandó fáradtság, energiátlanság feltérképezését. Itt a honlapon is tud ajánlókat keresni, illetve aktuális cikkeket a stressz, szorongás kulcsszavak használatával. Azonban én javasolnék még egy pszichiáteri konzultációt is a tünetek váratlan megjelenése miatt.
Üdvözlöm! Pár napja írtam, hogy a gyerekem elalvás előtt dúdol és dobol a lábával. Kifejteném bővebben. Kérdésre válaszolva nem a dúdolás zavaró, hanem a dobolás, amit úgy kell elképzelni, hogy ritmusra amit dúdol arra dobol a lábával, de úgy hogy az egész gyerek szinte pattog az ágyon(jó rúgós matracunk van). A beszéddel pedig az a helyzet, hogy csak gajdol tehát érteni nem lehet. De ez is időszakos. Voltak érthető szavak amiket már mondott, de ezek csak egyszer fordulnak elő (véletlenül) egyébként kiválóan megérteti magát másképp. Még annyi hogy intonál, egész mondatokat is ismétel vagy mond magában zárt szájjal. Talán így sikerült érthetőbben leirom a problémát. Várom válaszát ismét, előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönöm újabb levelét, és a benne leírt részleteket! A leírtak alapján fontos kérdések merülnek fel. A gyermek milyen helyzetekben tudja megértetni magát, és milyen helyzetekben mondható, hogy csak intonál. továbbá a dobogás mennyire jelenthet számára feszültség csökkentést. Önök hogyan és miként fejezik ki számára azt, hogy ez a tevékenység nem annyira megfelelő az adott szituációba. Azt javaslom, hogy a részletesebb átbeszélés érdekében fontos lenne egy szülő konzultáció egy pszichológussal, és akár a gyermekkel közösen is.
Üdvözlöm!
Minden egyetemi tanulmányaim alatt kezdődött,legalábbis ami a tüneteket illeti.A gyermekkorom nem volt egyszerű,szüleim válása,édesanyám túl aggódó személyisége stb…Egyetem alatt többször rám jött a pánikroham.Főként este,erős szívdobogás,izzadás,zsibbadás,remegés stb.Halálfélelmem is többször volt.Hipochonder vagyok,szerintem ez vezetett el a pánikhoz.1 éven keresztül rettegtem az estéktől..szinte minden este rám jött.Aztán elkezdtem sportolni,lett egy jó kapcsolatom,boldog voltam,rendet tettem a fejemben,és a rosszullétek elmúltak.Most sajnos megint előjött a hipochondria,amitől féltem utána jártam,minden rendben van.Volt 2 hetem ami nagyon erős stresszel járt,aggódással,fèlelemmel az egészségemet illetően.Megoldódott a helyzet,viszont most a pánik enyhe tüneteit érzem.Szorít a mellkasom,ès szívdobogás érzésem is van.Az lenne a kèrdèsem hogy a 2 heti aggódás,rettegés előidézhette a pánikot?Most már az egészségemet illetően megnyugodtam….ilyenkor aki hajlamos rá eléri a pánik ha megnyugodott?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Amennyiben korábbi időszakban rendszeres volt a pánikroham, akor sajnos előfordulhat, hogy visszatér hasonló tünet az élete során. Ha sikerült ismét feltárni az előidéző okokat, akkor úgy vélem a tünetek csökkenése egy megnyugtató visszajelzés tud lenni ilyenkor.
Azonban ha egy komolyabb stresszes időszak bekövetkezik, akkor enyhébb tünetek megjelenhetnek. Itt az nagyon fontos, hogy eltudja különíteni a korábbiaktól. Ezeket a tüneteket a megterhelő stressz okozta, nem pedig ugyanaz ami a korábbi rohamokat. Fontos látnia, hogy mi miatt alakulnak ki hasonló tünetek.
Kedves Ádám!
Munkahelyemen amikor kapok egy feladatot, begörcsölök. Próbálom átgondolni,hogy mit kell csinálnom, értelmezni a kérdést, problémát, de mintha teljesen vak lennék és nem forog az agyam. Múltkor is kaptam egy feladatot, amelyre a megoldást korábban már megtaláltam, de most egyrészt nem jutott eszembe- ez is piszokul bánt, hogy már egyszer megcsináltam, most meg nem tudom megcsinálni, mert nem emlékszem-másrészt, amikor kaptam egy kis segítséget, hogy hol nézzek utána a kérdésnek, nem találtam meg a választ. Ott volt előttem egy hosszú dokumentum és egyszerűen mintha nem láttam volna,összemosódott az egész,nem fogtam fel a szöveget. Sürgetve is éreztem magam és jól szerettem volna teljesíteni, de nem ment. Nem egyszeri eset, máskor is begörcsölök. Első normális munkahelyem, de sajnos szociális fóbiás is vagyok. Félek, hogy elveszítem a munkámat. Korábban sokáig voltam munka nélkül, ezt az állást is nehezen szereztem meg. Félek, hogy kirúgnak és nem találok másikat. Ugyanakkor azon is elgondolkodtam, hogy ez az irány-e a jó vagy váltani kellene. Sajnos máshoz nem értek, bár ehhez sem, amit most csinálok. Egy dolog van, amiben ügyesnek érzem magam, de abból nem lehet megélni, nagyon messze is van attól, amit most csinálok. Csalódást okozok magamnak, a szüleimnek, a kollégáimnak. A barátaimmal nem merek találkozni, mert mindig érdeklődnek, hogy milyen a munka, de én nem szeretnék beszélni arról, hogy állandóan rosszul érzem magam, illetve borzasztó kisebbségi érzésem van, mert ők házasok és gyerekeik vannak. Nekem sajnos nincs barátom, nagyon régóta egyedül vagyok, mert nagyon félénk vagyok, nem vagyok megelégedve a külsőmmel és nem hiszem, hogy kellek valakinek. Amit korábban elképzeltem, hogy ennyi idős koromra elérem, abból annyi valósult meg, hogy diplomát szereztem, de erre sem vagyok büszke, mert sokat csúsztam. Olyan szakmában dolgozom, ahol állandóan tanulni kellene, mert ami ma még aktuális, az holnapra elavul. Nincs annyi időm, hogy megtanuljam az új dolgokat, közben elvégezzem a napi feladatokat, de az elvárás persze ott van, részemről is, meg a munkatársak részéről is, hogy naprakész legyek. Nem mondhatom, hogy majd utánanézek, mert az elvárás az, hogy ott , akkor tudjam. Egész életemben megfelelési kényszerem volt, emellett gyakran kisebbségi érzésem is. Állandóan nálam okosabb emberekkel voltam körülvéve, akikkel próbáltam tartania lépést, de mivel nem vagyok okos és lassan tanulok, ezért hiába voltam szorgalmas, az okosabbak, gyorsabbak és tapasztaltabbak lehagytak. Jártam korábban pszichoterápiába, de jelenleg anyagi lehetőségeim nem engedik meg. Gyógyteákat iszom, meditálni is szoktam, hogy elviselhetőbbek legyenek a mindennapok, de ezek csak percekre segítenek. Alvászavarom van,valószínű szorongás miatt, mert szervi problémát nem találtak. Ön szerint mit tudok tenni? Köszönöm szépen, hogy elolvasta.
Üdv
Kedves Kérdező!
Rengeteg benyomás éri Önt mindennap, amelyekkel folyamatosan küzdenie szükséges. A munkahelyi elvárások, a sikertelenség érzése, és a kapcsolati problémák. ezek együtt nagyon kimerítőek, de ahogyan kiveszem a szavaiból Ön folyamatosan igyekszik helytállni. Ez arra utal, hogy egy nagyon erős személyisége van. Nagyon kevés pozitívumot sorolt fel önmagáról, pedig ahogy olvasom a levelét sok jó tulajdonság szembetűnő. Ezekre fontos hangsúlyt fektetnie! Bár azt írta, hogy anyagi okok miatt pszichológushoz nincs lehetősége járni, egy önismereti munkát hasznos lenne elkezdenie. Ezt akár csoportos formában is végezheti. Lényeges látnia, hogy honnan tud erőt meríteni, és megtalálni azokat a dolgokat, amelyekre büszke az életét tekintve. Próbáljon meg kialakítani egy rendszert a napjaiban. Egy rutint a munkája, és a szabadideje eltöltésére. A relaxáció hasznos dolog, ehhez akár anyagokat is talál a honlapunkon.
