Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Néhány héttel ezelőttig tulajdonképpen semmi problémám nem volt magammal, kizárólag néha. De az utóbbi időben ez sajnos eléggé megváltozott. Ha belenézek a tükörbe azonnal elkap az undor, ugyanis nagyon csúnya vagyok. Nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni. Eddig nagyon életvidám és viszonylag boldog tinédzser voltam, illetve most is ez szeretnék lenni, de sajnos nem tudok, hisz egyszerűen nem tudok azon túllendülni, hogy milyen ocsmány képem van. Nagyon megköszönném, ha tudna tanácsokat adni!
Kedves Kérdező!
Sorait olvasva úgy tűnik számomra, hogy Ön elég erős negatív töltetű szavakat használ saját magával kapcsolatban. Bizonyára nagyon megterhelő lehet a külsejével kapcsolatos elégedetlenséggel szembesülni. Az Ön által jelenleg megélt serdülőkor magában hordozza a külső megjelenés fontosságát, ebben az időszakban a fiatalok fokozott figyelmet fordítanak arra, hogyan néznek ki, milyen a megjelenésük, más személyek vajon milyen ítéletet alkotnak róluk, hogyan vélekednek róluk a kortársaik. Sokakban élhet az a kép, hogy csak a hibátlan külső elfogadható, minderre ráerősíthetnek a tökéletességet hangsúlyozó média-tartalmak, celebek, sokak által követett személyek is. Említi, hogy néhány hete kezdődtek a problémák. Érdemes lehet visszaemlékezni arra az időszakra, hogy mik történhettek néhány héttel ezelőtt, érte-e Önt negatív minősítés, kritika, történt-e valamilyen fájdalmas, váratlan esemény vagy elutasítás. Illetve fontos lehet átgondolni, hogy a külső megjelenésen kívül, egyéb területekre vonatkozó önbizalma, magabiztossága, önszeretete milyen szinten áll, tapasztalt-e ezeken a területeken nehézségeket. Amennyiben úgy érzi, problémái nem enyhülnek, érdemes lehet szakember segítségét kérni, akár részt venni serdülők számára létrehozott önismereti csoportokon vagy egyéni terápiás ellátáson.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jónapot! 14 éves fiam megbukott matekból az online oktatást kijátszva interneten játszott órák helyett.iskola újrakezdésével is félvárról vette a tanulást.kérdésem mivel segíthetek neki ha magátol rájön mekkora szégyen év elején új osztályt kezdve bukottan? Vagy az csak jót tesz neki ha újra járja? De lehet ugyanúgy nemtanúlna?vagy keressek tanárt neki gyorsan hogy felkèszítse pótvizsgára?
Kedves Kérdező!
Az Ön által feltett kérdés úgy vélem, rendkívül átgondolt, megfontolt döntést igényel. Az online oktatás, és maga a járványügyi helyzet bizonytalansága sokak számára megterhelő lehetett. Lehetséges, hogy gyermekének nehéz volt alkalmazkodni az új körülményekhez, kevésbé megfelelően tudta beosztani az idejét, nehezen számolt a következményekkel, melyek a tanórai feladatok elvégzésének hiányával jártak. Javaslom, hogy kezdeményezzen beszélgetést gyermekével. Érdemes megérdeklődni tőle, hogy miket élt meg az online oktatás alatt, milyen érzései vannak jelenlegi osztályával, osztálytársaival kapcsolatban, mit gondol ő maga az évismétlésről, hogyan képzeli el azt a helyzetet, ha esetleg új osztályt szükséges kezdenie a következő tanévtől. Ebben a döntésben a gyermekének is jelentős felelőssége van. Mivel már megtörtént az évismétlés kilátásba helyezése, szidás, neheztelés, jutalommegvonások és büntetések helyett jelen helyzetben a megoldásra törekvés lehet a legfőbb cél, mielőbb döntést hozni, mérlegelni az előnyöket és hátrányokat, illetve vállalni annak következményeit. Lehetséges, hogy jelen tanulmányi eredmény a gyermeke számára tanulópénz volt, saját maga megtapasztalhatta a felelősségvállalás szükségességét, a döntései következményét, mely fontos lépés lehet felnőtté válásának útján.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv!
Egy olyan kérdés miatt fordulok Önhöz, hogy van egy állítólagos barátom, akit ha nem keresek, ő sem keres engem. Osztálytársak vagyunk, és ha a suliban vagyunk, akkor ő is aktívan kiveszi a részét a dolgokból, programokat ajánl stb. De ha távol vagyunk egymástól mint pl. Nyári szünet, akkor mindig nekem kell keresnem, hogy talalkozzunk, viszont nekem ez megalázó. Mit tegyek? Illetve ha megígéri, hogy írni fog, de nem teszi, hogy álljak hozzá?
Köszönöm a segítséget!
Tisztelt Kérdező!
Én azt javasolom, hogy öntsenek tiszta vizet a pohárba, és tárja a barátja elé ezt a problémáját, mondja el neki, hogy milyen érzés az, hogy mindig csak maga keresi őt, illetve hogy igénye lenne a kölcsönösségre a kapcsolattartásban is, mert ettől érezné, hogy valóban számíthatnak egymásra és barátok. Ha megszegi az ígéreteit, azt is visszajelezném, lehetőleg személyesen, és rákérdeznék, mi áll ennek a hátterében, meghallgatnám a magyarázatát. Továbbá nyitnék mások felé is, barátkoznék többekkel, hátha mások értékelnék a maga jó tulajdonságait, hűségét, kitartását, azt, hogy lehet magára számítani, és fontos magának a “barátság szentsége”.
Üdvözlettel:
Jó napot kívánok!
Egy kis tanácsra lenne szükségem! Januárban elveszítettem nagypapámat ami nagyon megviselt pánikrohamaim voltak 3x vitt el a mentő semmi szervi elváltozást nem találtak. Elmentem pszichológushoz sok antidepresszáns után sikerült olyan gyógyszert találni amit tudtam is szedni nem voltak mellékhatásai. Jelenleg reggel a brintellix 20mg osat szedem este pedig az assimil 25mg osat. Pánikrohamaim mostmár nincsenek viszont kialakukt egy olyan félelem érzés bennem hogy nem merem magamba elhagyni az otthonom. Ha autóval közlekedek kísérővel nincs baj, de ha el kell sétálni valahová egyből érzem azt a fura érzést remegek izzadok szédülés érzésem van. A kérdésem az lenne mit tudna nekem javasolni?
Tisztelt Kérdező!
Ezt a jellegű szorongást a gyógyszeres terápia mellett pszichoterápiával is kezelni kellene, feltétlenül javasolom, hogy jelezze a kezelőorvosa felé is ezt a problémáját. Rendszerint a pszichiátriai gondozókban a kollégák team-ekben dolgoznak, tehát pszichológus is van a csoportban, így ha pszichiátere a gyógyszerelés mellett esetleg nem tudja vállalni a pszichés vezetést, terápiát, biztos, hogy tud segíteni a megfelelő helyi szakemberhez való irányításban. Ne habozzon ezt a problémáját mielőbb megosztani pszichiáterével!
Üdvözlettel:
Jonapot kívánok a nevem Gábor az volna a problémám
Hogy én agyhartya gyuladást szenvetem
és mindent elfelejtetem és most a párom gondoz
De vanak ojan roszul léteim hogy mintha valaki vagy valami
Közeledne eszt belül érzem és utána képeket látok de mingyár
Észre veszi a párom és áttölel és akor elmulik nagyon rosz
Érzés milehet ez a segitséget elöre is köszönöm.
Ja és májd még kérdeszhetek ? vagy kik foglalkoznak ijesmivel
és ingyenes ?
Kedves Gábor!
Mindenképpen érdemes lenne felkeresni egy neuropszichologust, hogy ilyen fajta betegség után egy részletes kivizsgálás szülessen, hogy mi okozza ezt a jellegű problémát. A kivizsgálás után ő tudja meghatározni a kezelési tervet!
Üdvözlettel,
Üdvözlöm,
Férjemmel friss házasok vagyunk és harmonikus, szép kapcsolatunk van. Az anyósom azonban megnehezíti az életünket. Anyósom özvegy és messze lakik tőlünk, de szoktuk látogatni legalább havonta. Dolgozik még de férjemtől gyakran kér pénzt, vagy kéri, hogy fizesse ki a házfelújítással kapcsolatos elképzeléseit. Alkohol problémáktól szenved és azt gyanítjuk, sajnos italra költi a fizetése jelentős részét. Az esküvőnkre nem tudott eljönni, mert annyira ittas állapotban volt, pedig előtte két nappal meglátogattuk és a férjem ismét támogatta pénzzel, hogy ne okozzon neki gondot az úti költség stb. Anyósom elhanyagolja a házát is, télen nem fűt be, nem foglalkozik a háztartással. Néha olyan érzésem van, hogy féltékeny rám és a helyzetre, hogy most már én vagyok az első helyen a férjem szívében. Ugyanakkor az is nagyon zavar, hogy a férjemet ez a helyzet bántja és szomorú tőle. A férjem már azon is gondolkodik, hogy vegyen-e anyósomnak egy kisebb lakást valahol, hogy könnyebbek legyenek a mindennapjai. Szerintem azonban ez túlzás, hiszen mi magunk is saját otthonra gyűjtünk… Megértem valahol a férjemet, de ugyanakkor abszurdnak érzem a helyzetet és nem tudom, hogyan helyes kezelni ezt a problémát az anyósommal. Férjemmel szoktunk erről beszélgetni és mindig oda lyukadunk ki, hogy az ésszerűség határán belül támogassuk a szüleinket, de alapvetően a házaséletünk van első helyen.
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Kedves Orsolya!
Ha az a anyósánál ilyen problémára gyanakodnak fontos lenne a dolgot abba az irányba terelni, hogy segítséget kapjon, főleg ha ez az önellátásban is akadályozza már. Fontos azonban az is, hogy a házassággal a szerepek változnak, de nem lesz valaki fontos vagy kevésbé az, csak a családi rendszer alakul át. Más kapcsolat fűzi magához, mint az édesanyához. Talán a határok felállítása lenne fontos.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kérni a segítségüket.
7 éves kislányom az utóbbi időben (kb 2-3 hónapja) rendkívül szigorú arcot vett fel, akkor, amikor nyilvános helyen vagyunk. A nézése ilyenkor konkrétan félelmetes, rendkívül aggasztó! Ezért írok Önöknek.
Először az utcán kezdte el, másik kisgyereket látván.
Az édesanyja és én is (az édesapja) kérdeztük, miért nézel ilyen szigorúan arra a kisbabára vagy kisgyerekre?
Válasz nincs.
A dolog mostanra már ott tart, hogy bármilyen nyílvános helyre megyünk, mindenhol ugyanezt teszi. És nem csak a gyerekekre! Példa erre a mai mozi.
Duna Plázában voltunk moziban. Az autóban a parkolásig semmi gond nem volt. Amint kiszálltunk, felvette ezt a bizonyos nézést és végig, a mozi előtti várakozás alatt is, séta alatt az üzletek előtt is, végig a mozielőadás alatt is (razfilm ment, gyerekfilm) végig igy nézett. Folyamatosan! Egyetlen egy másodpercre sem volt másképp és ez szó szerint értendő! Ilyenkor a külső ingerekre reagál ugyan, de olyan, mintha egy másik világban lenne, vagy valaki beléköltözött volna. Az anyjára és az apjára is ugyanígy néz ilyenkor, változás, mosoly nélkül! Hiába beszélünk hozzá vagy kérdezünk tőle bármit, válasz ugyan van, de csak rövid (igen, nem), de a félelmetes nézés marad! Senki és semmi nem tudja őt ilyenkor ebből az állapotból kiszedni! Nem a film miatt! A többi (nálánál kisebb és nagyobb gyerekek) is nevettek a filmen. Bevásárlóközpontban is ugyanezt teszi!
Ilyenkor járás közben felsőteste előre görnyed. A székben sem dől hátra. A látvány félelmetesnek tűnik.
A jelenség addig tart amíg hármasban nem maradunk, tehát nincsenek emberek.
Előzmények, illetve utóbbi időben történtek:
Válás után vagyunk, 2 hónapja váltunk el. Édesanyja akarta. Neki másik férfi van, aki odajár a lakására, ahol a gyerek él.
Engem, az édesapját, 2 évvel ezelőtt elküldött a házából. A pasi akkor már megvolt. A gyereket azóta 1 héten egyszer láthatom, átlag nem többet mint 7 órát. A gyerek igényli az apja közelségét, a találkozásokat várja. Nekem is nagyon hiányzik.
Szeretném megkérdezni Önöket: mit lehet tenni? Miért nézhet a kislányom ilyen félelmetesen? A látvány tényleg félelmetes, nem egyszeri és egyedi alkalomról van szó! Az édesanyja egyik ismerőse is kérdezte már az anyját, mi a baj a kislánnyal, miért néz ilyen csúnyán?
Mi lehet az ok a háttérben?
Általános iskola második osztályát kezdi. Kihez fordulhatnék a probléma részletes, teljes és sürgős megoldása érdekében?
Köszönöm. Az édesapa.
Kedves Kérdező!
Bizonyára nagyon aggasztó, félelmet keltő lehet Ön számára a gyermeket ilyen állapotban látni. Az Ön által leírtak alapján a kislányt az utóbbi időben sok változás érte (válás, az édesanya új élettársa, hiányzik neki az édesapja). Mindez dühöt, szomorúságot, csalódást, a biztonság-érzetét és az addigi állandóság megtörését jelentheti számára. Lehetséges, hogy a probléma pszichés eredetű, a közelmúlt kríziseire reagál a gyermek, viszont a fiziológiai okok sem kizárhatók. A pontos diagnózisalkotáshoz javaslom, hogy keresse fel mielőbb a házi gyermekorvost, aki részletesebb kivizsgálásra tudja beutalni a kislányt.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Azon problémával küzdök egy jó ideje ,hogy alvás problémáim vannak egyszerűen nem megy hiába próbálkozom. Jár az agyam egyfolytában . Elvesztettem anyukámat faterommal nem fényes a kapcsolatunk úgy érzem a világ összes problémája a nyakamba szakadt. Sanaxot szedek de azt már brutális menyiségben 16 ami után el tudok aludni. Belátom hogy a problémám már súlyos alakolt öltött. Nem tudom kibeszélni magamból a fájó dolgokat és csak emésztem nagam. Segítséget szeretnék kérni. Tisztelettel
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet azt érezni, hogy minden teher az Ön vállát nyomja. Fontos lépés, hogy megfogalmazta és belátja segítségre van szüksége. Azt javaslom, hogy amennyiben a Sanaxot pszichiáter írta fel Önnek, akkor keresse fel őt egyrészt az adagolással kapcsolatban, másrészt amennyiben van lehetősége pszichoterápiás ellátást kérni, ezt is érdemes megkérdezni. Amennyiben még nem járt pszichiáter kollégánál, keresse fel háziorvosát, aki a területileg illetékes pszichiátriai ellátó intézménybe tud beutalót adni, ahol pszichiáter és klinikai szakpszichológus kollégák is tudnak segíteni. A gyógyszeres kezelés mellett, nagyon fontos a lelki munka megkezdése, ahogy Ön is írja, beszélni a fájó dolgokról, ahelyett, hogy emészti magát. Amennyiben nem csak tb támogatott ellátás jöhet szóba, javaslom az onlinpszichologus.net csapatának szakembereit, kifejezetten pszichoterapeuta vagy klinikai szakpszichológus felkeresésért javaslom! Kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Maróti Eszter! Köszönöm a választ a munkatárssal kapcsolatos kérdésre. Úgy gondolom, hogy azért szeretnék kicsit jobban jóban lenni vele, mert kirekesztettnek érzem magam, hogy ő most mindenkivel kedves és nagyokat beszélget csak velem nem. Persze a többiekkel én is jóban vagyok. Általában mindenkivel jól kijövök és ezért érzem magam furcsán. Ő, szerintem, már nem akar sehogy közeledni. Szerintem fog maradni a szimplán köszönés. Bele kell nyugodnom. De az ő szemében én szerintem most elég negatív lehetek. Furán negatívan néz rám és a légkör is olyan körülötte ha ott vagyok.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy ismét megtisztelt a bizalmával. Nem lehet könnyű ezzel a helyzettel megbarátkozni. Úgy tűnik, hogy sok feltételezése van a kollégája Önhöz kapcsolódó gondolatairól és érzéseiről. Fontos lehet ezeket a feltételezéseket megvizsgálni, hiszen korántsem biztos, hogy teljes mértékben igazak. Ez azért megfontolandó, mert ha hibásan értelmezünk egy helyzetet, az negatív érzelmi állapotot idézhet elő, esetleg negatívabbat, mint amiről valójában szó van. Ajánlom kognitív torzításokról szóló cikkünket, amely segít felismerni, ha esetleg valamit félreértelmezünk. Például vizsgálja meg, miből érzi azt, hogy negatívan néz Önre, miből érzi, hogy a légkör negatív, majd próbálja meg véggigondolni, hogy ezek a jelek biztosan csak azt jelenthetik-e, hogy Önről negatív dolgokat gondol. Például a megszemélyesítés nevű kognitív torzítás azt jelenti, hogy egy személy indokolatlanul érzi magát felelősnek negatív események miatt.
Pl. a kollégám nem nézett rám, mert biztosan haragszik rám. De az is lehet, hogy a kollégának nehéz napja van, esetleg magánéleti nehézsége van, vagy nem gondol Önről semmi rosszat, csak tanácstalan, hogy miként viselkedjen a fesszült helyzetben.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jónapot Kívánok!
Egy olyan problémával fordulnék önökhöz hogy volt egy élettársam akivel 7 évet voltunk eggyütt amiből született 2 gyönyörű kislányunk de elváltunk.. az anyuka ugyanis évek óta csalt de ezt sajnos én csak a végén tudtam meg,korábban csak sejtettem de mivel nem olyannak ismertem meg így ez a sejtés mindig eloszlott.. amikor végleg szétmentünk elötte derült ki hogy megcsalt.. Na akkor én mondtam neki hogy válasszon.. a gyerekek meg én vagy oedig a szerető.. ő gondolkodás nélkül a szeretőt választotta..soha nem bántottam,mindent megadtam neki amit csak tudtam,de ő mégis inkább a szeretőt választotta.. bár ő tagadta de az ágyban nyújtott teljesítményem vagy az együttlétek ritkasága miatt hagyott el.. igazábol a probléma az hogy én tartok attol hogy a gyerekeimet nem birom teljesen felnevelni..merthát ugye az anya csak egy van.. sajnos a mai világban párt találni aki így a 2 gyerekkel elfogadna szerintem lehetetlen . egyedül nagyon nehéz.. kilátástalannak látom a helyzetem,a gyerekekről lemondani eszem ágában sincs,de félek hogy sokat fognak szenvedni a későbbiekben merthát lelkileg őket is csak megviseli az anyjuk hirtelen eltünése.. Látni rajtuk hogy hiányzik az anyjuk és én próbálok mindent megtenni a boldogságukért úgy érzem egyedül kevés vagyok ehhez.. Az anyuka teljes mértékben eltünt.. nem keresi a gyerekeit,mintha megsem születtek volna.. sokat stresszelek ez miatt és így hogy egyedül maradtam velük az életem is sokkal nehezebb lett..Nem tudom mit lehetne ez ügyben tenni
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett családi probléma nagyon megterhelő lehet mindannyiuk számára. Említette, hogy úgy érzi, egyedül maradt a gyermekekkel, édesanyjuk hirtelen eltűnt, szeretne megtenni értük mindent a nehezített körülmények ellenére is. Lehetséges, hogy a hosszú évek csalódásai során az Ön magabiztossága, önértékelése, saját magába vetett hite is megingott, kétségek gyötörhetik a férfi szereppel és a szülői szereppel való azonosulással kapcsolatban. Szülői kompetenciáinak megerősítése, önértékelése növelése érdekében javaslom, hogy kérje szakember segítségét a területileg illetékes Családsegítő-és Gyermekjóléti Központ vagy a Pedagógiai Szakszolgálat szakembereinél, esetleg online formában szülőkonzultáció keretében.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt pszichológus!
Volt egy ikertestvérem, aki születésünkkor halt meg. Mostanában gyakran gondolok rá, és olyankor van, hogy sírni kezdek (pedig egyébként soha, vagy csak nagyon ritkán szoktam). Teljesen lehangolttá válok. Nem tudok róla senkivel sem beszélni, mert nem sokaknak mondtam el, akik pedig tudják azt gondolják, hogy el kell engedni a múltat. Szóval nem tudom, mit tegyek, hogyan dolgozzam fel ezt?
Barbara
Kedves Barbara!
Az Ön által említett probléma kapcsán bizonyára súlyos terhekkel szembesül mindennapjai során. Egy ikertestvér elvesztése hosszú gyászmunkával jár, nehéz lehet Önnek, ha úgy érzi, senkivel nem tud erről beszélni, környezetének hozzáállása eltér az Önétől, és amint írta is, ismerősei úgy gondolják, el kell tudni engedni, ami már megtörtént. A gyászfeldolgozás terheivel való megküzdés érdekében javaslom, hogy keressen pszichológiai segítséget.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot kívánok! A problémám az lenne, hogy elváltam a férjemtől, amit nem bántam meg. Van egy 10 éves kisfiam. Illetve egy új társ az életemben, aki mindennél jobban szeret minket. Én is szeretem őt csak ez barátságnak indult, mint kapcsolat. Gyakorlatilag együtt élünk az én albérletemben, eddig nem mertem hozzá költözni. Élhetnénk családként csak félek hogy ez az érzés amit iránta érzek nem lesz e kevés. Intim kapcsolat van közöttünk csak azt a nagy szerelmet nem érzem. Inkább egy mélyebb szeretetet. Kettősség van bennem. Keressem e a nagy szerelmet, amit megtalálni elég nehéz vagy inkább a biztonságot válasszam? Kb 5 éve vagyunk így. Akiket eddig szerelemmel szerettem, nem sok mindenbe néztek. Nem volt jelen édesapám az életemben. Nincs normális apa, férfi képem? Köszönöm a választ.
Kedves Csilla!
Köszönjük a levelét!
Édesapja hiánya nem féltetlenül jelzi a férfikép hiányát, azonban ha ezt nem tudta senki pótolni Önnél, akkor lehet erre is gondolni okként a bensőséges kapcsolatok és az érzelmkifejezés nehézségei esetén. Ebben a témában ajánlom figyelmébe Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyvét, illetve pszichológussal való önismereti munka megkezdését. A jelen kapcsolata esetén érdemes pro-kontra érveket felsorakoztatni, melyek segíthetnek a döntésben, illetve megfigyelni saját magát, míg a társával van (Hogy érzi magát? Tud-e mellette nő lenni? Megkapja-e tőle azt, amire egy kapcsolatban vágyik? Milyen a szex?, stb.)
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt pszichológus !
A párommal 27 éve párkapcsolatban élünk. Az utóbbi jó néhány évben antidepresszánst szedtem , ami miatt elvesztettem a szexuális érdeklődésemet. A párom a sok visszautasítást követően már nem kíván. Sajnos csak most jutottunk el odáig, hogy másik pszichiáter segítségével csökkentem a gyógyszer adagját, mely segít az intimitás megélésében.
A kérdésem az, hogy miként lehetne a párom érdeklődését ismételten felkelteni az irányomban ? Ő is szeretné, csak nem ismerjük a lépéseket. Nagyon szeretjük egymást.
Köszönettel: Anikó
Kedves Anikó!
Köszönjük a levelét!
Az újra közeledés folyamatában fontos azonosítani, hogy mit szeretnének, mire vágynak, mi az, amellyel egymás vágyainak kielégülését tudják segíteni. Fontos erről nyíltan beszélni egy párkapcsolatban, és fokozatosan együtt felfedezni újra saját testüket és egymást. Érdemes figyelniük a fokozatosság elvére, s nem elvárni maguktól és egymástól a korábban “megszokottakat”. Figyeljenek az érintésekre, ölelésekre, csókokra, simogatásokra hiszen ezek minden esetben mélyíthetik az intimitás mértékét és javítják a kapcsolódást.
Ha úgy érzik, akkor pártarepeutától és/vagy szexuálpszichológustól is kérhetnek segítséget.
Illetve ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkünket, ahol további tippeket olvashatnak az intimitás visszahozására:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!
A problémám az lenne, hogy elvesztettem az édesapámat 2 éve és nem beszéltem erről még senkinek, pszichológushoz sem mentem. Nem igazán tudom hogy kezdjek bele a beszélgetésbe. Lehet jobb lenne kiadnom magamból, de hogy csináljam ha nehezemre esik beszélnem róla?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Biztos mélyen megérinthette édesapja halála, ha nem tud megnyílni mások előtt a fájdalmáról.
Mivel még fiatal, s ahogy kivettem a szavaiból nem igazán szeretne verbális terápiát, érdemes lenne akár olyan csoportterápiás lehetőséget keresni, ahol a gyászát, az édesapjával való kapcsolatát meg tudná jeleníteni (pl. művészetterápiás csoport, vagy pszichodráma csoport kamaszoknak).
Javaslom, hogy nézzen körül az interneten, hogy indul-e a lakóhelyén ilyen csoport, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadónál is érdeklődhet.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedved pszichológusnő!
8 éve vagyok együtt a férjemmel,van 2 gyermekünk,7 és 4 évesek. Kapcsolatunk sosem volt túl harmónikus,sokat szoktunk veszekedni. Amikor megismertem sem voltam teljesen szerelmes belé,inkább csak tetszett,hogy a sok rossz kapcsolatom után végre találtam egy megbízható embert. Az elmúlt 4 évben még inkább eltávolodtunk egymástól. Úgy érzem,hogy,mint nő,mint társ lelkileg nincs mellettem semmiben. Kommunikáció sem működik,csak a gyerekekről tudunk beszélgetni. Kb.2 héttel ezelőtt felbukkant az életemben egy régi ismerős (férfi),akinek anno nagyon tetszettem,de mivel felesége volt akkor még,nem volt köztünk semmi. Ő elvált,most én vagyok házas. Messengeren nagyon sokat beszélgetünk,kedves dolgokat ír,sok mindent meg tudok vele beszélni, és ez nagyon jól esik. Olyan érzést vált ki belőlem,amit már nagyon rég nem éreztem. Találkozni szeretne velem,és nem tudom,hogy mit tegyek. Mostanában a férjem is próbálkozik kedveskedni,de ez már nem olyan. Benne maradjak a mem működő,lapos kapcsolatomban vagy lépjek ki belőle és próbáljam meg valaki mással? Köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férjével való kapcsolatuk tisztázását (azaz, hogy ki mennyire elégedett a kapcsolatukkal, tud-e fejlődni a kapcsolatuk, akarnak-e még közös jövőt, tudnak-e változni bizonyos viselkedésekben stb.) párterápia keretén belül lehetne rendezni. Itt őszinte mély beszélgetéssel lehetne megállapodásra is jutni, akár az együttmaradás, akár a különválás terén.
Úgy gondolom, hogy ha a férjével ebben döntést tudnának hozni, akkor kiderülhetne, hogy lesz-e helye az életében a jövőben ennek a régi ismerősnek.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
