Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Ez az első évem az egyetemen. Szeptemberben kezdtem el angol- etika tanári szakon.
Őszintén nem ez az álom szakmám, de ide volt lehetőségem a tanulmányom alapján bejutni fizetősre.
Eleinte nagyon élveztem, főleg a szaktársak miatt sok új barátot szereztem, azonban mindhárom angolos tárgyamból megbuktam, nagyon nem mennek. Meg ott minden órán kisebb gyomorgörcsökkel ültem, nehogy felszólítson a tanár. Mondjuk én minden órán ettől félek.
Így második felében csak az etikát tudtam tovább vinni, de őszintén annyira nem érdekel a tárgy, ezt is nehéznek találom.
Egy kicsit már kezdem rosszul érezni magam, hogy már egyre kevésbé van kedvem ehhez az egészhez és anyukám pedig fizeti félévente az eléggé drága sulimat.
Okj is megfordult a fejemben, de azzal lehet vinni valamire?
Nagyon kétségbe vagyok esve mi lesz..
Előre is köszönöm a segítséget!
Dorka
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik, hogy korlátozott lehetőségei ellenére, kezdetben megtalálta a motivációját az angol-etika tanári szakon. Átmenetileg segített a jó társaság, az új barátok. Amikor tanulunk, célt tűzünk ki magunk elé, fontos, hogy a megvalósítás útján motiváljuk magunkat. Ahogy levelében is megfogalmazza, sok minden befolyásolja, hogy mennyire vagyunk motiváltak egy adott dologgal kapcsolatban. Szerepet játszhat a belülről fakadó érdeklődés, a jó környezet, a jó társaság, a sikerélmények, vagy éppen a kudarcok és még sok más. A pályaválasztás során fontos ismernie saját erősségeit és gyengeségeit, illetve azt, hogy mi érdekli igazán. Ebben sokat segíthet ha pályaválasztási tanácsadáson vesz részt, a felvi.hu oldalán talál pályaorientáció önismereti teszteket is. Előbbi esetén az egyes tanulmányi lehetőségeken túl, arról is tudnak beszélgetni, hogy milyen pályához milyen lehetőségek kapcsolódnak. Amennyiben van ötlete, hogy milyen képzés, terület érdekelné, felkereshet a pályán aktívan dolgozó felnőttet, aki meg tudja osztani Önnel a tapasztalatait. A lényeg, hogy minél többet informálódjon!
Levelének másik fő kérdése, az édesanyjához fűződik. Nehéz helyzetben van, javaslom, hogy ossza meg édesanyjával aggodalmait, kétségeit a választott tanulmányokkal kapcsolatban, próbáljanak meg közösen gondolkodni!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
bedugult a fülem és ilyenkor bepánikolok mit csináljak?
Kedves Kérdező!
A füldugulás gyakori jelenség, számos dolog állhat a hátterében. Amennyiben a füldugulása nem múlik fontos kivizsgáltatni, elsőként fül-orr-gégész segítségével, hogy mi állhat a hátterében. A hozzá kapcsolódó pánikolás élményéről keveset ír. Gyakran előfordul, hogy bizonyos testi érzetet (itt a füldugulás) félreértelmezünk. Testi tapasztalásaink, érzéseink (pl.: szorongás), gondolataink (pl.: Soha nem fog kidugulni a fülem!) szoros összefüggésben állnak, és hatnak egymásra. Érdemes végiggondolni, hogy milyen érzéseket és gondolatokat vált ki Önből, amikor bedugul a füle, így megérthető, hogy mi okozza a bepánikolást. Kipróbálhat úgynevezett földelési technikákat, melyek segíthetnek az intenzív érzelmi élményből visszatérni az itt és mostba. Például figyelje meg, hogy a környezetében éppen hány zöld tárgy van, és sorolja fel őket hangosan magának. Amennyiben pánikja visszatérő és nagy intenzitású, keressen fel szakembert, aki egyéni konzultáció keretein belül segíthet Önnek!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm! Az lenne a kérdésem anyukám a mai napon kijelentette ő érzi hogy még az idén el fog menni nem éli meg a születésnapját ami novemberben lesz! Sajnos tavaly áprilisban elhunyt testvérem krónikus szívbeteg volt és még a mai napig megviseli! Tanácsot szeretnék kérni hogy mit tehetnék hogy ezt az érzést ne érezze! Köszönöm válaszukat!
Kedves Levélíró!
Fájdalmas lehet hallania, hogy az édesanyját foglalkoztatja az elmúlás kérdése, ijesztő lehet odafordulni ehhez a gondolathoz. Érthető, hogy testvére halála édesanyja figyelmét az elmúlás felé fordította. Emellett természetes módon az életkor előrehaladtával egyre inkább foglalkoztatja az embereket az élet végességének a kérdése. Úgy gondolom sokat segíthet édesanyjának azzal, hogy ha teret ad a benne felmerülő érzéseknek, gondolatoknak, kérdéseknek – ha mellette tud lenni, tudnak róluk beszélgetni. Amennyiben úgy látja, hogy édesanyja negatív érzései nem enyhülnek, érdemes szakembert felkeresnie. Alábbi cikkünkből támpontokat kaphat ahhoz, hogy milyen esetekben van szükség szakmai segítségre:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Egy ideje mind szellemileg mind testileg rosszul vagyok.Ha valamitől félek vagy tartok tőle akkor el kezdem szorongatni a karom vagy az ujjaimat.Ez például akkor van ha felelnem kell sok az osztály előtt vagy szerepelnem kell sok ember előtt. Illetve akkor is ezt csinálom ha egyedül kell tömeg közlekednem.Meg ha be vagyok zárva szűkös helyekre.
Remélem valamennyire érthető amit írni szeretem volna. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kriszti!
Köszönjük a levelét!
A szorongás lehet a serdülőkor velejárója is, de kiválthatja bármely történés is, melyet nehezen kezel. A szorongások oldásában a mindennapokban a relaxáció sokat segíthet. Le lehet vezetni vele a mindennapi feszültségeket, félelmeket és segíthetnek a rossz gondolatok oldásában. Emellett fontosnak tartanám szakember, pszichológus felkeresését, aki segíthetne Önnek abban, hogy feltárják a szorongásának eredetét.
Ajánlom figyelmébe az alábbi relaxációs videónkat:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó estét kívánok!
A járványhelyzet miatt középiskolás diákként online oktatásra kényszerültem. Egy idő után éreztem, hogy motiválatlanná váltam. Tisztában vagyok a feladataimmal, nyomasztanak a határidők, mégsem tudom rávenni magam, hogy leüljek és mindent megcsináljak, ezután pedig rosszul érzem magam, rengeteget sírok, éjszaka nem alszom, vagy ha igen, fáradtabban ébredek, mint előtte voltam.
Ezt említettem a szüleimnek is, de ők csak lustaságnak fogják fel, kiabáltak velem, hogy ez mind az én hibám, mert csak lusta vagyok, és csak “meg kellene erőltetnem magam”. De ha egyszer nem megy? Tudom, mit kéne tennem, de nem megy, főleg nem támogatás nélkül.
Már a pandémia előtt is tapasztaltam ilyen érzést, azonban most, hogy nincs napirend, amihez szigorúan ragaszkodnom kell, egyre nehezebben találok okot arra,hogy felkeljek az ágyamból és valami produktív dologra fordítsam az időm. Elkezdtem az interneten kutakodni, hogy hogyan tudnék javulni, és észrevettem, hogy a tapasztalt tüneteim egyeznek a figyelemzavar és a depresszió bizonyos tüneteivel.
Hol tudnék szakértőtől segítséget kérni a szüleim tudta nélkül?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
A pandémie és az online iskola/munka először jónak tűnhet, de az elmúlt egy év tapasztalata alapján ez komoly nehézségeket is rejt magában. Az Ön által tapasztalt motiváció vesztés, nyomottság, fáradtság emiatt szinte már természetesnek tekinthető. Segítségkérés mellett fontos lehet, hogy találjon rendszert a mindennapokban, próbálja strukturálni az idejét, és az iskolai tevékenységek mellett más, sportolási vagy kikapcsolódási lehetőségeket is kipróbálni és a napirendbe iktatni. Kezdhet új hobbikba, kipróbálhat olyan dolgokat, amikre esetleg eddig nem volt ideje. A segítségkérést illetően első körben az iskolapszichológus felkeresését javaslom, aki tudna Önnek segíteni a további lehetőségek feltárásában. A szülők bevonása esetleg azért lehet fontos, hogy támogatni tudják Önt a terápia során. Ha ez sehogy sem tud megvalósulni, nem bevonhatók, akkor egy megbízható felnőtt keresése is tudja ezt helyettesíteni (pl. nagyszülő, keresztszülők, stb.)
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Cím!
Orsi vagyok 24 éves, pesti fiatal és tanácsot szeretnék kérni.
A családom mondhatni “átlagos”, dolgos szülők és két gyerek. Jól élünk, telnek a mindennapok, húgommal egyetemre járunk, a szüleim pedig a munkájukban igyekeznek helytállni nap, mint nap.
A családi dinamikánk nem a legjobb. Édesapám nagyon robbanékony típusú ember, nagyon könnyen mondhatni a ” plafonon van”, a legkisebb probléma megoldása is általában ordítás és átkozódás kíséretében zajlik. Édesanyám és én erre általában szintén agresszívan reagálunk, beleállunk a konfliktusba, és sajnos sokszor nem a legszebb stílusban beszélünk egymással. A húgom talán az egyetlen, aki próbálja kvázi kizárni a szituációt, és nem törődni vele. Úgy gondolom ő valahol sokszor érettebb mint én és ő csinálja jól, hiszen tudja, hogy értelmetlen vitába szállni, csak várni lehet, hogy vége legyen.
Ezek a viták naponta többször is előfordulnak. Sosem fordul durvaságba vagy fizikai dolgokba, viszont lelkileg nagyon megterhelő. Sokszor előre idegeskedünk, sokszor feszült otthon a helyzet, hisz nem tudni, hogy most épp miért fogunk kapni. Úgy próbáljuk valahogy elkerülni ezeket a konfliktusokat, hogy egyre kevesebb dolgot osztunk meg egymással, vagyis igazából leginkább édesapámmal, hisz mi hárman lányok majd megoldjuk valahogy magunk ha probléma adódik és így megúszok a vitákat is. Nem gondolom, hogy ez túlságosan egészséges megoldás, hisz egyrészt sosem jó titkolózni, másrészt pedig úgy érzem ilyen szituációkban magam mintha a családunk két külön, önálló csapatra oszlana, akik között nem alakul ki egy közös tér.
Sokszor tartottunk már családi kupaktanácsot, hogy ezen kellene változtatni, de igazán sosem jutottunk semmire, nem változik soha semmi. Nem akarunk, vagyis én legalábbis nem szeretnék tovább így élni, de sokszor úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen, aki nyitott a változásra ( a húgomról gondolom még ezt, de az ő nevében én nem beszélhetek). Én többször próbáltam beszélni a szüleimmel, hogy talán egy család terápia, vagy édesapámmal, hogy ők keressen valakit vagy valamit, akinek vagy aminek a segítségével le tudja vezetni ezt a rengeteg feszültséget, ami benne van. Ne a családján töltse ki, mert az ahol mi tartunk, az nem egészséges. Hogy félünk elmondani dolgokat, nem kérünk segítséget, mert félünk a szidástól, hogy a húgommal bizonytalanok vagyunk mindennel kapcsolatban, mert mi “úgy sem tudok semmit sem elintézni”. Viszont a szüleim egyáltalán nem nyitottak ilyesfajta megoldásokra, viszont mi magunktól meg nem tudunk változtatni és egy kiegyensúlyozottabb családi működést kialakítani. (Oldalakat tudnék írni arról, hogy szerintem mi – miért úgy történik ahogy a mi családunkban. Szerintem a szüleim, főleg édesapámon láttam ezt, önmagukkal sincsenek kibékülve. Édesapám elégedetlen és negatív, és ezeknek az érzéseinek sokszor hangot is ad. Úgy szeretném, hogy ha találna valamilyen megoldást arra, hogy feloldja a saját maga konfliktusait, és azt lássam, hogy boldogan éli meg a mindennapokat. Nem mondom azt, hogy minden konfliktus tőle indul ki, de a legtöbb konfliktus igen, nagyon stresszes ember és ezáltal minket is stresszel, és már el is kezdődik valamin a vita. Viszont én nem tudok rá hatni és már nem tudom mitévő legyek)
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni? Fogadjuk el, hogy ez már csak így lesz és kész, gyomorideggel ülve otthon tudva azt, hogy idővel csak rosszabb lesz, vagy van fény az alagút végén és létezik egy olyan csoda praktika, ami tud nekünk segíteni, hogy egy egészségesebb család legyünk?
Válaszát előre is köszönöm,
Orsi
Kedves Orsi!
Köszönöm szépen levelét! Sajnos “csodapraktikát” nem fogok tudni ajánlani Önnek, viszont mindenképpen azt gondolom, hogy nem az az egyetlen megoldás, megküzdési mód, hogy Önt idézve el kellene fogadnia a helyzetet, és “gyomorideggel ülve várni, hogy még rosszabb legyen”. Elsősorban én is a családterápiában látnám a megoldási lehetőséget, ugyanakkor elmondásából az derül ki, hogy szülei erre eddig nem bizonyultak nyitottnak, sajnos motiváció hiányában pedig nem igazán lenne várható változás. Felmerült annak a lehetősége is Önben, hogy Édesapjának kellene talán egyéni terápiás segítséget igénybe vennie, de Ő nem nyitott erre sem. Ugyanakkor, amit ugyan nem vetett fel-de véleményem szerint ebben a helyzetben talán ez lenne a legkézenfekvőbb-, hogy esetleg Ön is belekezdhetne egy terápiás folyamatba, hiszen az Ön esetében egyértelműnek tűnik a változási motiváció és a szenvedésnyomás is, illetve kifejezetten meg is tudta fogalmazni, hogy szinte mindenben bizonytalannak érzi magát. Figyelembe véve tehát a felsorolt tényezőket, azt gondolom, hogy ebben a szituációban egy egyéni terápiában való belekezdés jelenthetné a legadekvátabb segítséget az Ön számára.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Túri Márta Dóra!
Egy különleges esettel kapcsolatban fordulok önhöz. Megpróbálom lehető ldgjobban leírni mi lenne a gond. 4 éve együtt vagyok a párommal, akinek az apja bipoláris depresszióban szendved. Eddig amikor gond volt párom anyja intézte a dolgokat, de sajnos ő már belefáradt. A probléma elég nagy mert melyik nap (Attila-párom apja) majdnem felgyújtotta a házát. A betegségét tagadja és a pszichiáternek is azt hazudta hogy minden rendben van mert nem akar kórházba menni. Teljesen össze van zavarodva ami a betegségének a tünete. Ez a betegsége már kb 15 éve van. Az lenne a kérdésem, hogy ilyen esetben én is tudok hívni pszichiátert és elmondani mi a gond, vagy csak közeli családtag tudna segíteni? (Párommal nem vagyunk házasok, de együtt élünk, külön a szülőktől) Párom anyja belefáradt, párom próbálta rábeszélni hugát hogy ők ketten közössen cselekedjenek, de huga úgyszintén nem hajlandó. Párom egyedül szintén nem akar.
Kedves Diána!
Leveléből kiderül, hogy valóban összetett a probléma. Ön nyilvánvalóan nehéz helyzetben van, mert ha nem is közvetlenül, de párja révén közvetetten mindenképpen érintett párja Édesapjának állapotát illetően. Azt gondolom, hogy alapvetően az lenne a szerencsésebb megoldás, ha párja vagy az ő húga venné fel a kezelőorvossal a kapcsolatot. Ugyanakkor természetesen, ha bármiféle veszélyeztető állapot jut a tudomásunkra bárkivel kapcsolatban, bármelyikünk kapcsolatba léphet a megfelelő intézménnyel vagy személlyel annak érdekében, hogy az illető szakszerű ellátáshoz jusson.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot kívánok. Életembe nem jártam még Pszichológusnál. Kicsit félve jőttem idde. Nagyon jó lenne beszélgetni a gondjaim rol problémáimrol. Segítséget szeretnék kérni. Űdvőzlettel. Lovasi Zsanett.
Kedves Zsanett!
Köszönöm szépen bizalmát, de ez a platform elsősorban arra hivatott, hogy konkrét kérdésekkel foglalkozzunk. Amennyiben kifejezetten terápiás segítségre lenne szüksége, azt javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert!
Megértését köszönöm!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Iszonyatosan szorongom mások előtt legyen ez családtag akár barátok vagy új emberek az életemben.
Nem tudok meg szólalni mások előtt és nem tudok beszélgetni sem velük.
Az utóbbi időben a hozzám közel álló személyektől is teljesen el zarkoztam akaratomon kívül.
Mikor egy új emberrel kell beszélnem vagy olyan személlyel akit nem régóta ismerek el kap egy nagyon rossz érzés és teljen el uralkodik rajtam.
Alvás zavaraim is vannak, van, hogy csak egy két napig tart de van, hogy 3-4 hétig is.
Valami segítségeg szeretnék kérni!
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz lehet, ha szeretne kapcsolódni, de szorongása megakadályozza ebben. Javaslom, hogy szóljon a szüleinek a problémájáról. Fontos lenne szakemberhez fordulnia, aki segíthet a gyógyulásban! Az oktatási intézményekben általában van iskolapszichológus, akihez segítségért fordulhat, vagy felkeresheti a területileg illetékes családsegítőt, pedagógiai szakszolgálatot! Emellett javaslom, hogy olvassa el alábbi cikkünket, melyben szorongásoldó technikákról ovlashat:
Üdvzölettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Túri Márta!
Körülbelül általános iskola 6. osztályától kezdve érzem magam kevesebbnek,értéktelenebbnek másoknál,mindenkinél.Tisztában vagyok vele hogy ez nem így van ,de valahogy mégsem tudom elhinni.A kapcsolatom a külön élő szüleimmel egyáltalán nem szoros. Lassan egy éve hogy a nagymamámhoz költöztem, azóta kicsit stabilabb az érzelmi világom. Édesanyámmal a férjével, és a féltestvéremmel éltem együtt ezelőtt de mindenhol megtűrt személynek érzem magam. Gyakran folytom el az érzéseimet,nagyon nehezen tudom kiadni a feszültséget.Akkor sem tudok sírni ha egyedül vagyok,csak nagyon ritkán akkor viszont órákon át nem tudok megnyugodni és alig kapok levegőt.Egész fiatalon elkezdtem szerelmi kapcsolatokban keresni azt a kötődést amit a családtól kellett volna korábban megkapnom. Folyamatosan megerősítést kell kapnom arról hogy szükség van rám és fontos,szerethető vagyok ahhoz,hogy valamelyest biztonságban érezzem magam,legyen szó baráti,vagy szerelmi viszonyról. Ez sajnos a munkámon is meglátszik,akármennyire is próbálom nem tudom annyira kontrollálni az érzelmeimet mint ahogy azt szeretném, a kollégáktól,felettesektől is folyamatos visszajelzésekre van szükségem hogy tudjam jó e amit csinálok. Évek óta próbálom leküzdeni ezt a felesleges szorongást hiszen mindenben hátráltat,és lépni akarok,fejlődni.Kicsit változott a gondolkodásmódom az idők alatt,de azt kell észrevennem hogy a főbb érzések megmaradtak,a lényeg nem változott. Ugyanazokat a köröket futom újra és újra. Kérem segítsen ezt megtörni és továbblépni.
Köszönöm válaszát: Horváth Laura
Kedves Laura!
Köszönöm levelét, és hogy bizalommal fordult hozzám! Ahogy olvastam sorait, az jutott eszembe, hogy személyiségműködését illetően fiatal kora ellenére mennyi mindenre van rálátása. Nagyon szépen, érthetően levezette, hogy jelen élethelyzeti nehézségeit, az érzelmi instabilitást, a visszajelzések iránti fokozott igényét mire is tudná visszavezetni. Ez már önmagában szerintem nagy eredmény. Ugyanakkor azt is megfogalmazta, hogy sajnos lényegi változást ezidáig nem tapasztalt az évek óta tartó küzdelem ellenére. Előfordulhat olyan helyzet, hogy bármennyire is azt gondoljuk, az érzések tudatosításával, kontrollálásával önmagában változásnak kellene bekövetkeznie, de ez mégsem történik meg, vagy legalábbis elégedetlenek vagyunk a változás mértékével vagy ütemével. Ilyen helyzetekben jelenthet segítséget a pszichoterápia, ugyanis lehetnek vakfoltjaink, azaz lehetnek olyan összefüggések, amelyek felfedéséhez egy elfogulatlan kívülálló kérdéseire, meglátásaira van szükség. Éppen ezért arra biztatnám, hogy keressen fel egy szakembert, illetve azt tanácsolnám, hogy legyen türelemmel saját magával szemben! A személyiségváltozás ugyanis nem egyik napról a másikra történik, hanem hosszú folyamatként érdemes rátekinteni.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Segítőm!
Adott AZ anyós. A nagybetűs, a rém, aki megkeseríti a mindennapokat. Mindannyian ismerjük ezt a sémát. Viszont az én esetemben nem ő a mumus, hanem a vőlegényem öccse. Kapcsolatunk elején azt gondoltam, hogy milyen kedves a páromtól, hogy állandóan gondokodik az öccséről(apjuk halála után úgy gondoltam, hogy természetes), azonban egy ideje kezdett kibújni a szög a zsákból. Az öccs részéről a kapcsolat annyit jelent, hogy ha gond van, előveszi a bátyját, megoldatja a problémáját és tovább áll. Mindez a báttyban úgy vetődik le, hogy “a kisöcsém bajban van, segítenem kell neki”. Bár nagyon zavar ez a hozzáállás az öccsétől, de tiszteletben tartom, hogy a párom segíteni akar. Az utóbbi időben gyakran voltak családi konfliktusok, amelyekben a párom kivétel nélkül az öccse mellett foglalt állást, egyedül hagyva engem a konfliktus helyzetben. Mondanom sem kell szerintem, hogy nagyon fáj ez nekem. Emellett persze az öcsike szava szent. Egy példát hozok csak: rá szerettem volna venni a páromat, hogy oltassuk be magunkat a vírus ellen, hiszen ez a helyes magatartás. A válasz persze a nem volt. Pár nappal később a párom megtudta, hogy az öccse már be van oltva, rögtön kellett neki is az oltás.
Nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet. Minél jobban ragaszkodik a párom (szerintem beteges módon) az öccséhez, én annál távolabbinak érzem őt. Nem segít a dolgon az sem, hogy az én kapcsolatom sem túl jó a tervérrel, jóformán nem is szólunk egymáshoz ha nem muszáj. Ez a kezdetektől így volt. Más a személyiségünk, nem értünk egyet túl sok mindenben. Ezért nyilván minél jobban ragaszkodik a párom az öccséhez, én annál jobban utálom az öccsét.
És végre elérkeztem a kérdéshez: mit tegyek? Hogyan kellene én hozzáálljak ehhez az egészhez, mert azt érzem felőröl ez a helyzet. Tudom, hogy fel kellene hoznom a szavak szintjére ezt az érzést a párommal, de mégsem mondhatom meg, hogy rosszul vagyok ha azt hallom, hogy átjön a testvéred. Valamiféle megoldást mégis kell keresnem erre a helyzetre, hiszen mostmár tovább nem mehet így. A gond az, hogy azt érzem velem van a baj, amiért ez nagyon zavar engem…
Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönöm szépen levelét és bizalmát! Véleményem szerint teljesen érthető, hogy nehezen él meg egy olyan helyzetet, amelyben azt érzi, hogy párja két malomkő között őrlődik. Ugyanakkor nyilvánvalóan komplikált a helyzet azért is, mert párja testvéréről van szó, amely egy rendkívül szoros kötelék. Arra a kérdésére azonban nem gondolom, hogy lenne egy egyértelmű válasz vagy recept, hogy egy ilyen helyzetben mit kellene tennie. Természetesen a válasz függ kettejük kapcsolati működésétől, az Ön céljától és még sok egyéb tényezőtől. Mindenesetre azt is gondolom, hogy Ön némiképpen meg is válaszolta már ezt a kérdést abban a mondatában, amelyben arra utal, hogy tudja, hogy nyílttá kellene tennie párja előtt az Önben zajló belső konfliktusokat, különben felőrli a helyzet. Amennyiben úgy érzi, hogy valamiért ez nagyon nehéz az Ön számára, azt tanácsolnám, hogy keressen fel egy szakembert, és kezdjen bele vagy egy egyéni terápiába, vagy pedig párjával együtt is érdemes lenne kifejezetten párterapeuta segítségét igénybe venniük.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Üdvözlöm!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy mit tudok tenni a túlzott féltékenységgel szemben?
Jelenleg boldog párkapcsolatban el(n)ek ha nem lennek ennyire féltékeny. A páromban nem bizom és nem akarom engedni sehova pedig ő semmit sem tett ami miatt ne bizhatnek benne. Az előző kapcsolatomban ért egy trauma. Gondolom ez lehet ennek az oka amit kivetitek sajnos erre a kapcsolatra. A trauma az volt, hogy megcsalt és minden amit az akkori párom tett a szemem előtt van és ha a Szerelmem valami ahhoz hasonlót cselekszik vagy ha épp köze sincs hozza én bele képzelem és bele beszelem, hogy biztosan Ő is meg akar majd csalni és olyan gondolatok vannak a fejemben, hogy engem nem lehet szeretni velem nem lehet kibírni csak 5-6 hónapot velem nem lehet igazán jó senkinek. Alapvetően én egy kapcsolatban tökéletesen viselkedem Kiveve ezt a dolgot amit sajnos nem tudok kezelni. És ezzel a sok jót szerintem semmivé teszem. Ha valahova el szeretne menni én egybol vagom a fejeket nem akarom hogy menjen. Ha nem akar menni mondom neki hogy menjen persze ezt csak kompenzálásaképpen, hogy ne utaljon túlságosan és ne gondolja, hogy elviselhetetlen vagyok. Én 24 éves vagyok a Szerelmem pedig 30. Nem szeretnem tonkre tenni ezt a kapcsolatot, de jelenleg azt erzem ezzel a nagy feltekenyseggel ami bennem van csak efelé haladok.
Köszönöm!
Üdvözlettel: Szirota Evelin
Kedves Evelin!
Köszönöm bizalmát! Az emberek többsége a féltékenységet általában talán a bizalom hiányával hozza összefüggésbe. Ön is utalt rá, hogy nyilvánvalóan abból fakadhat, hogy nem tud abban bízni, hogy párja nem fogja becsapni, illetve azt is kifejtette, hogy korábbi kapcsolatában érte már egy ilyen jellegű sérelem. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, hogy ezen rossz tapasztalaton kívül mi állhat még annak hátterében, hogy sérelmét egy olyan kapcsolat sem tudja felülírni, amelyben nem lenne oka a kételkedésre, véleményem szerint érdemes lenne belekezdenie egy hosszabb terápiás folyamatba, különösen akkor, ha kifejezetten attól tart, hogy féltékenysége következtében kapcsolata előbb-utóbb véget ér.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Hölgyem.
Egy honappal ezelött covidos lettem.És ekkor jelentkezett elöször pánikrohamom.Nagyon rossz volt.Halàl félelmem volt..Szinte minden nap ràmtört 1x 2x..Azóta kicsit jobb lett.Egyik ismerősöm adott 25mg frontint.Eszt szedem néha igy elviselhetőbb.Félek hogy mikor kap el a pànikroham megint..Aludni màr csak csak tudok.De reggel kedvetlenül és fàradtan kelek.5 gyermekem van sajnos nem engedhetem meg magamnak a gyengeséget.Màr nagyon megviselnek ezek a tünetek.
Kedves Bernadett!
Köszönöm levelét! A koronavírussal való megfertőződés nyilvánvalóan önmagában súlyos kockázatokat rejt magában, ezért teljesen érthető, hogy akár halálfélelmet is átélt abban az időszakban. Annak ténye, hogy ez kifejezetten pánikjellegű rosszullétekkel társult, illetve, hogy ezek azóta is fennmaradtak, és jelenleg csak gyógyszer segítségével tudnak oldódni, azonban arra enged következtetni, hogy a probléma megoldásához segítségre lenne szüksége. Mindenképpen azt javasolnám Önnek, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót vagy egy magánpraxisban dolgozó pszichiáter szakorvost, különösen arra való tekintettel, hogy semmiképpen nem szerencsés, ha szakorvos javaslata, tudta nélkül kezd el valamilyen gyógyszert szedni!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot! Hogyan tudnám megnyugtatni a külföldön dolgozó párom hogy nem csalom meg? Azt gondolja hogy lefeküdtem valakivel,pedig ez nem igaz. Próbáltam megnyugtatni de nem akar hinni nekem.
Kedves Renáta!
Nem gondolnám, hogy erre létezik egy egyértelmű válasz. Az, hogy egy ilyen helyzetben kire mi hat megnyugtatólag, nagyon sok mindennek a függvénye. Nyilvánvalóan függ a kapcsolati dinamikától, de függ a párja, illetve az Ön személyiségétől is. Mindenesetre ilyen töredékes információk alapján számomra az derül ki, hogy párja valamiért mintha nem tudna Önben bízni. Ebből adódóan elsősorban a bizalom hiányának okát próbálnám meg körbejárni az Ön helyében, vagyis valahogy megérteni, hogy párjában miért is merülnek fel kételyek az Ön megbízhatóságát, szavahihetőségét illetően.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Cintia ! Tudna nekem ajánlani egy
szexuálterapeuta hölgyet ! A 4.kerületben lakom Újpesten ! Köszönöm !
Kedves Tamás!
Sajnos nem tudunk ajánlani kifejezetten ezen a területen dolgozó szexuálpszichológust.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
