Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Úgy érzem túlságosan magamba fordulok, nehezebben tudok nyitni a vilag felé, nehezebben is bizok más emberekben, a kapcsolataim többnyire felszínesek,szeretnék fejlődni, minden ujjabb nap egy újabb verziója lenni a tegnapi önmagamnak, de azon kapom magam, mintha egy mókus kerékben élnek,úgy érzem mivel sosem fodultam még senkikhez sem aki kellő szakértelemmel feltérképezné a probléma forrasat, nem is fogok tudni ezen változtatni. Szeretnék tovább lépni, de mintha követne és kísértene a múlt és az ott megélt sérelemek és ez behatással van a jelenemre. Úgy érzem 22 évesen még mindig felszínre tőr bennem az a törékeny sebzett kisfiú, szeretnék végre teljes életet élni, félelmek és aggályok nélkül kiaknázva és nem elhalasztva az élet nyújtotta lehetőségeket. Szeretnék kapcsolatokat és karriert építeni és pozitívabb életet élni ahol valódi céljaim vannak.
Kedves Kérdező!
Klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel Száraz Cintia
Tisztelt szakértő.
42 éves leszbikus nő vagyok.9. éve élek párkapcsolatban egy nálam 12 évvel idősebb nővel. A szexualitás évek óta nem működik köztünk , én gyakran kívánnám az együttlèteket, ő sosem kezdeményezte ezeket, ha történik is valami , így érzem ,nem hat rá és nem is érzem rajta azt, hogy kívánná az együttlèteket. Ezert többször előfordult már hogy fèlrelèptem és megcsaltam. Csak szex történt , érzelmeket nem éreztem a titkos kapcsolatban egyszer sem, de nem tudom hogy mit kellene tenni hogy ne történjen meg mègegyszer a fèlrelèpès….. Lelkiismeretfurdalásom sem volt az együttlètek után, ami engem is meglepett.
A párom szeretem, de szex nélkül nem tudok élni..ő megvan enèlkül..mindent megpróbáltam már…de ezt nem lehet erőltetni. Azt szeretném kérdezni ,hogy van e valami módszer,mert nem szeretném megcsalni többet,mivel szeretem, de nem tudok szex nélkül élni..és ha van is az is…izgalommentes részéről és nem kapom meg azt, amire vágyom. Sokat beszélgettünk erről a párommal, tud vagyonról, de nem történik semmi változás. Azt mondja ,nem lesz a szexrabszolgám, majd ha érzi szeretem, akkor talán lesz valami…Rossz érzés hogy nem érzi hogy szeretem, pedig igen. Mindig is feltelelekhez kötötte az együttlétet, majd ha rend lesz majd ha…majd ha…úgy érzem hogy ez nem normális így.Mit tehetnék? Köszönöm válaszukat.
Anikó
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterapeuta szakembert felkeresni a problémájukkal kapcsolatban. A szexualitás vágyának megszűnéseinek okairól, a kapcsolatuk erősségéről és gyengeségéről, a kompromisszum készségről, milyen jövőkép él Önökben a kapcsolatukról stb. Ezek fontos kérdések, amelyek átbeszélése egyfajta megoldáshoz vezethet.
Az oldalunkon Dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta párterapeuta jelöltet tudom Önöknek ajánlani.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Szép Napot!
Patrik vagyok és segítséget szeretnék kérni a folyamatos munkahely miatt történő pánikolásomra valamint stressz és depressziós életvitelemre.
Olyan szintű izgulás, görcs és pánikolás kap el ha munkába indulok vagy ha otthon vagyok akár napokkal előtte hogy szinte már összeesek… Sosem dolgoztam még és rettegek attól hogy nemfogom bírni..a fizikumom nem erős de 22 éves 183cm magas férfi vagyok széles vállal.. sokak szerint a mentális problémám szól közbe ha munkavégzésről van szó..
Óriási nyugtatást és bíztatást kapok a családomtól valamint a barátaimtól is.
De sajnos ez sem elég sokszor.. könnyű fizikai 5-6 órás alkalmi munka.. bírtam fizikailag bár fáradtam de amikor jött a kimerülés elkezdtem pánikba esni hogy nemfogom bírni.(mindenki szerint szoknom kell mert eléggé elvagyok gyengülve a több mint egy éves itthon ülésem miatt.. valamint mert sosem dolgoztam és főleg nem fizikai munkát de amikor pánikba estem akkor eszembe jutott hogy az öcsém milyen talpraesett, bátor és ahogy ő is mondta nekem ő belecsapna a lecsóba menne és csinálná mindenféle mentális stressz vagy bármilyen probléma nélkül és kaptam egy lelki löketet és visszatért a fizikumom miközben sokadjára erre gondoltam munka közben.(igaz neki jobb a fizikuma és az állóképessége de valószínűleg nálam ez ebben a helyzetben fejben dől el..jelenleg ez a munka van csak de ez egyszerű bárki szerint.Az élet bármely táján ha korábban is stressz vagy pánik ért elgyengültek a végtagjaim.
Nagyon nagy hangulatingadozásaim is vannak.Ha stresszelek nem érzem a végtagjaim és elgyengülök.. ha kapok egy motivációt megerősödök ami a munkahelyen ritka viszont ilyenkor másik ember vagyok… elég bármi az életben ha munkában vagyok ha otthon.. akár percenként is változhat a mentálom és a hangulatom.Az átlagos az 5×8 óra heti 40 óra munka.. de a mentális egészségem nemtudom mikor fogja ezt engedni.. kisgyerekkorom óta betegesen izgulok parázok mindenen ami új vagy amire azt tippelem hogy nemfogom bírni.
Nemtudom hogyan küzdhetném ezt le.
Annyira borzalmas a kedvem ilyenkor hogy szinte felállni sem tudok a stressztől.
Talán a helynek és az embereknek a szokása is segíthet nekem.. sőt biztos mert mindenhol nehéz volt nekem a kezdet.
Előre is köszönöm a segítséget!
Patrik
Kedves Patrik,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a háziorvosával beszélnie a panaszairól, szükség esetén tudna szorongásoldó gyógyszert felírni, hogy a munkába járás kevesebb stresszt jelentsen, amíg hosszútávú segítséget nem kap. Hosszútávú segítségként a pszichoterápiás ellátás lenne javasolt Önnek, hogy a problémái mögé lehessen látni, milyen tényezők játszhatnak szerepet a hangulati változások mögött. Javaslom pszichoterapeutai végzettségű szakember felkeresését!
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jónapot kivanok.
2010ben megszületet kisfiam terhességgel nem volt gond de a szulés után nálam felmerültek komplikáciok. 2016-2017-2018 volt vetélésem és azota nem tudok teherbe esni. nem tudom hogy ennek lehet-e lelki oka vagy nem. természetesen ezen felül is vannak problémáim de én talán erre gyanakszom.
Kedves Kérdező!
A teherbeesés szomatikus hátráltatóit (ha van ilyen) kell kezeltetni, kivizsgálni. Lelki okok is lehetnek a háttérben, ezt pszichológussal való többszöri találkozás alapján lehet felmérni.
üdvözlettel Száraz Cintia
Tisztelt Hölgyem/Uram! 30 közeli fiatal férfi vagyok, hivatásomat tekintve műszaki szakember. A problémám a következő: néhány évvel ezelőtt, a felsőoktatásból kikerülve azonnal elhelyezkedtem a szakmámban és szinte megállás nélkül, keményen dolgoztam éveken keresztül. Mindig is voltak kisebb motiváció ingadozásaim, de soha nem olyan mértékben, hogy az komolyabban, vagy hosszabb ideig befolyásolja a teljesítményemet. Irreálisan sok túlórát és felelősséget vettem a vállamra, de mivel szeretem amit csinálok és elbírtam, ezért bevállaltam (önszántamból, nem kényszerített rá senki). Mindennek meglett az eredménye is: minden évben 2 számjegyű %-al nőtt a fizetésem, 1-2 évente léptem szakmai szintet, ami magasabb fizetési besorolást és komolyabb elvárásokat jelentett, de még nem vezetői pozíciót. Négy év megfeszített, kitartó munka után, előléptettek közép-vezetőnek. Egy kisebb, néhány főből álló csapatért felelek. Az alkalmasságom tekintetében nem érzek bizonytalanágot, igaz, introvertált vezető vagyok (ez önmagában valahogy nem okozott soha gondot), de már jóval korábban kiderült, hogy megvannak az emberek vezetéséhez szükséges legfontosabb képességeim (ez kollégák visszajelzéseiből, önismeretből és részletes, professzionális személyiség elemzésekből állapítottam meg, már tizenéves koromban is részt vettem egy kiválasztás alapú, vezetői hajlammal rendelkező fiataloknak szóló képzési programban), illetve mindig is voltak vezetői ambícióim, amit jeleztem a felettesimnek is, ők pedig ezt elismerve, hosszabb időn keresztül, szisztematikusan készítettek fel a vezetői pozícióra. Az előléptetés óta eltelt egy év és sajnos úgy érzem, hogy teljesen földbe állt a motivációm. Bizonyos feladatok egyszerűen már nem kötnek le, nem ráznak fel. A beosztottjaimra odafigyelek, minden eszközt és információt ami csak kell rendelkezésükre bocsájtok, meghallgatom őket és minden problémájukat igyekszem a lehető legrövidebb időn belül a lehető legmegfelelőbb módon megoldani, szervezem a közös munkát és könnyedén hozok döntéseket, illetve minden vezetői feladatomat komolyan veszem és imádok fiatalabb, tapasztalatlanabb kollégákat képezni/oktatni (ez utóbbit kedvelem leginkább a munkámban, hihetetlen mértékű örömforrás látni, ahogyan egy “zöldfülűből” kompetens, rátermett szakember lesz), de sajnos minden mást amit azon kívűl kell csinálnom (adminisztráció, dokumentumok készítése, tervezgetés, stb), ami korábban a munkám szerves részét képezte egyszerűen nem vagyok képes elvégezni. Utolsó utáni pillanatig halogatok, összecsapom, elfelejtem, stb. Ezek sajnos olyan feladatok, amelyek nem nagyon delegálhatóak, tehát muszály lenne foglalkoznom velük, de szinte fizikai fájdalmat érzek, ha neki kell állnom, pedig ezek a feladatok legalább a munkám felét tennék ki. Korábban azért volt egyszerűbb fenntartani a motivációt, mert ezeket a feladatokat az én feletteseim is direktben ellenőrizték, azóta viszont, hogy közép-vezető lettem már nem ellenőrzik (idejük sem lenne rá és nem az ő “szintjük”). Minidg is volt egy hagyon erős belső késztetésem, hogy minden igéretemet betartsam, ez segített az “ígért” határidők betartásában is, fenntartotta a motivációmat. Fontosnak tartom, hogy a környezetem számíthasson rám és vágyom az egészséges mértékű elismerésre. Értelemszerűen az nem lehet megoldás, hogy minden apró (de sok) adminisztratív feladatot a magasabb szinten álló vezetőmmel ellenőriztessek (mint mondtam, nem az ő szintje és ideje sem lenne rá), saját magamat kellene ösztönöznöm valahogyan, hogy betartsam a határidőket. Hogyan lehet ezt hosszú időn keresztül, fenntartható módon kivitelezni? Szerencsére nem vagyok depresszióra hajlamos, de egyre inkább tompa, kedvetlen és egyszerűen lusta vagyok.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy kiégés (érzelmi kimerülés) okozza-e a motiválatlanságát, kedvetlenségét.
Javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert akivel részletesen át tudja beszélni az említett tüneteket illetve el tudná sajátítani a megfelelő stressz-kezelést.
Üdvözlettel,
Tisztelt doktor nö/úr
Az elmúlt pár évben romlod s stresz türö képeségen olyan szinten,hogy a 3 harmadik munkáltatómat hagytam ott.
Kedves Kérdező!
Több lehetőség is van a stressztűrő képesség fejlesztésére: egyéni pszichoterápia pszichológussal, vagy ajánlom a WÉK tréninget. Utóbbit a magatartástudományi intézetben szokták tartani, 2 napos program.
üdvözlettel Száraz Cintia
Jó napot kívánok. Segítségre lenne szükségem. 2016-2017-2018 veteleseim voltam az utolsó 3. Hónapban ment el. Azóta nem tudok teherbe esni. Páromnak volt sperma vizsgálata ott rendben van.
Kedves Szilvia!
Fontos lehet a problémáról részletesen, négyszemközti helyzetben bővebben beszélni, hogy esetlegesen milyen pszichológia háttértényezők húzódnak meg a probléma mögött. Ha online terápiában gondolkodik, bármelyik szabad kapacitással rendelkező kollégánk segítségére áll.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
4 éve vagyunk együtt a párommal, külföldön élünk, de rá kellett jönnöm, hogy bár szeretem őt mint társamat, de nem vagyok szerelmes, és ez egyre inkább felszínre kerül. A párom viszont nekem szenteli az életét, mindennél jobban szeret, a gondolatát sem tudja elviselni, hogy nem vagyok mellette. Én úgy érzem, teljesen felőrlődöm, mert szeretnék új életet kezdeni, megtalálni önmagam és egy társat akit én is úgy szeretek ahogy ő engem, de félek kimondani, mert teljesen tönkretenné a párom. A családjához nem tud visszamenni, és félek ha elhagyom, nem jár be többé dolgozni, azt mondta, nélkülem nem akar élni, mert csak én adok neki értelmet mindenhez. Szeretem és fontos nekem, de úgy érzem megőrülök, nem akarok örökké így élni, de rettegek attól, mi jön ha kimondom..
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindkettőjük részéről nehézségbe ütközik az elengedés, szorongás kíséri ennek a gondolatát is. Ilyen esetben is javasolt lenne a párterápia, ahol is az egymásról való leválási, elengedési folyamatot segítenék a szakemberek. Érdemes lenne keresniük egy szakembert (családterapeutát), akivel tudnának beszélni ezekről a problémákról. Javaslom, hogy nézzen körül, hogy van-e kint magyar párterapeuta, vagy ha jól beszélik a nyelvet, akkor külföldi. Illetve online is sokan vállalnak a jelenlegi helyzetben üléseket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó naqpot nekem olyan problémával küzdők hogy nem tudok enni mert azh játszódik le az agyamba hogy én az ételt nemtudom le nyelni pedig tudom hogy tudok enni és amikor probálkozok hogy eszek akkor fére megy és meg ilyedek és be pánikolok van 3 csodálatos gyerekem és valoszinű hogy szülés utáni depreszióról van szó és nemtudom hogy küzdjem ezt le szedek rá valerina relaxot probaljak kicsit nyugodtabb lenni de nemsokkat használ mit tegyek ? köszönöm a választ
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy tüneteivel érdemes lenne kognitív viselkedésterapeutát felkeresni, hogy a gyötrő gondolatok enyhüljenek, s ne befolyásolják az evését.
Az alábbi blogbejegyzéseinkben részletesebben olvashat a kognitív viselkedésterápiáról:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem
A segítségèt vagy tanàcsàt szeretném kérni,egy talàn màsoknak nagyon könnyen de nekem iszonyat nehezen kezelhetö tèmàban. Hàzassàgban èlek immàr 2 éve,amikor a pàrommal megismerkedtem volt màr egy 3 hönapos kisfia és egy boldogtalan pàrkapcsolata. Szerelmesek lettünk,összeköltöztünk már van egy közös gyönyörü 5 hònapos kislànyunk. A problèmàm a kisfiànak az édesanyjàval van. Egyszerüen valamiert a feltekenyseget magamban nem tudom legyözni,nem tudom elviselni,hogy tudom ha elhozza töle a gyereket, nevetgèlnek jòl elvannak,idönkent irogatnak. Tudom el kellene fogadnom azt is tudom,hogy eltulzom, azt is tudom,hogy tudtam mit vällaltam… de mègis annyira nehèz ès èrzem ,hogy erre rà fog menni a kapcsolatunk. Engem az exe semmiben nèz mindenben csak a ferjem tanacsat keri ki mindig csak egyes szämban beszel. Nem tudom,hogyan tudnàm ezt egyszerüen elfogadni,hogy nem èn vagyok az egyetlen nö az èletèben….
Nagyon szèpen köszönöm
Remèlem ha csak egy kis tanàccsal de tud majd nekem segíteni
Üdvözletem
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján az a benyomásom, hogy a féltékenység érzése összefügghet azzal, hogy az említett hölgy átnéz Önön, s ez felerősítheti a negatív érzéseit. Történt-e már az Ön életében az, hogy nem adták meg Önnek a megfelelő emberi bánásmódot? Ha igen, akkor visszatérő helyzet ez, azaz többször átélte akár több személy kapcsán?
Pszichológussal való konzultáció során lehetne a probléma mögé tekinteni, hogy mi okozza a leírt tüneteket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Segítséget szeretnék kérni, mostanában nagyon szorongok és stresszelek lényegtelen dolgokon, a családomban senki nem segít, sokszor rosszabb a helyzet a szüleim miatt, abarátaimmal pedig nem is beszélek… A kérdésem az lenne, normális kamaszkorban ha öngyilkos gondolataim vannak, el fog ez múlni vagy tennem kell ellene?
Kedves Kérdező,
Úgy látom, most nehéz Önnek és úgy érzi egyedül van. Fontos ilyenkor tudni, hogy nincs egyedül és bátran fordulhat segítségért, akár szakemberhez is. Történt-e esetleg valami az elmúlt időszakban ami megviselte? A leírás alapján úgy érzi, hogy a családjára nem számíthat, van-e valaki aki mégis közel áll Önhöz és elmondhatja neki a nehézségeit? Szuicid gondolatok esetén mindenképpen érdemes segítséget kérni. Területileg illetékes ellátóhelyekhez lehet fordulni, illetve felnőttek segítségét kérni a környezetében, akikben megbízik. A lelkielsősegélyhívó vonalak, Yelon chat szoba és más krízistelefonszolgálatok ilyenkor nagy segítség lehetnek, akár csak valakivel megosztani a mostani érzéseit és gondolatait.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Remélem segítettem.
Van egy barátom akit nagyon szeretek de néha enyhülnek az erzeseim asztan szinte bele örülök a hiányában. De par hét hangulat ingadozások vannak és megváltoztam. Ezt kamaszkornak nevezhetjük? És a barátom iránt mindent úgy fogok érezni mint régen?
Kedves Kérdező,
Úgy tűnik mint ha aggódna az érzései miatt, amit ingatagnak érez a kapcsolatában. Olyan mint ha változó lenne a hangulata is, esetleg ez összefügghet a barátjával kapcsolatos érzéseivel? Fontos, hogy a rossz hangulat, időnkénti szomorúság még nem feltétlen jelent nehézséget, ez valóban kamaszkori sajátosság is lehet. A barátjával megpróbálta megbeszélni az érzéseit, gondolatait? Amennyiben a hangulati hullámzásait nehezen viseli el és emiatt funkcióromlást is tapasztal (iskola, otthon, baráti kapcsolatok), érdemes szakemberrel konzultálni.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Remélem tudtam segíteni.
Céltalanság, a munka bírásom nem jó. Ha túl hajtom magam akkor zavart vagyok… Stb…
Kedves Kérdező!
Levele rövid, de több kérdéskört is említ. Úgy tűnik megfogalmazódott Önben, hogy segítségre van szüksége. Elsőként a céltalanságot említi, azonban arról nem ír, hogy ezt általánosságban, munkájával kapcsolatban esetleg magánéletében tapasztalja? Az is fontos kérdés, hogy mióta érzi magát céltalannak, történt-e valami, amikor elvesztek szeme elől a céljai. Azt írja munkabírása nem jó, és arról számol be, ha túl sokat/túl keményen dolgozik, akkor zavarttá válik. Amennyiben céltalansága a munkájára is vonatkozik, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy annak ellenére, hogy most céltalannak érzi magát, vannak olyan időszakok, amikor nagy erőfeszítéseket tesz a munkájába. Érdemes lehet megfigyelni, hogy motivációja miként változik, vannak-e olyan tényezők (például feladatok típusa, valakinek a társasága), amelyek befolyásolják. Betegségeként említi a skizofréniát, ezért érdemes fontolóra venni, hogy panaszai ezzel is kapcsolatban állhatnak. Javaslom keresse fel kezelőorvosát (pszichiáter) és számoljon be neki az Ön által említett nehézségekről, így megfelelő segítséget kaphat.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm! A problémám a következő lenne. Az egész éltem nehéz volt eddig is. 3 éve ismerkedtem meg párommal, akinek már volt egy akkor 4 éves kislánya, akit ő nevelt. Nekem ezzel elsőre sem volt semmi problémám. Aztán sajnos úgy alakult, anyósomnál kellett lakunk, de nagyon nem jöttünk ki egymással,ezért majdnem szakítottunk is. Én sajnos az állandó érzelmi “terror” miatt nyugtatót kezdtem szedni, melyet két éve abba is hagytam, miután elköltöztünk szüleimhez. Sajnos egyenlőre nem tudunk más megoldást. Párom kislánya azonban folyamatos hisztikkel és kiabálásokkal nehezíti meg a mindennapokat. Nem tudjuk már, mit tegyünk. Szüleimnek is egyre nehezebb ezt elvisleni. Imádjuk a kislányt, én is sajátomként, de egyre nehezebb a mindennapokban. Munkám sincs két éve. Párommal is néha vannak gondok. Egyszerűen már nem látom a kiutat. Kezdek idegileg tönkremenni, és nagyon sokszor érzem, jobb lenne ha nem lennék. Nem akarom páromat és a kislányt elhagyni, ki tenni, de egyre nehezebb. Néha már egyszerűen csak egyedül akarok lenni, úgy hogy senkit ne lássak, senki ne szóljon hozzám. Édesanyámtol is minden nap hallgatok. Elfogyott az erőm. Mit tegyek?
Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Levélíró!
Nem könnyű helyzet, amikor felnőtt emberként, szüleinkkel vagy párunk szüleivel kell osztoznunk a hétköznapokban. A közös fedél, számos kérdést felszínre hozhat, mint például mennyire sikerül a szülőknek felnőttként elfogadniuk gyermeküket, mennyire sikerült a megfelelő mértékű leválás, illetve tud-e felnőttként viszonyulni az ember a szüleihez. Azonban emellett zajlik az Önök élete párként, családként és egyénenként is. Ezen területek egyszerre generálnak megoldandó helyzeteket, problémákat, amelyek nagy mértékű feszültséghez vezethetnek, amellyekkel fontos foglalkozni! Látható, hogy a helyzet meglehetősen összetett. Úgy tűnik a feszültség egyik fontos forrásának, párja kislányának viselkedését gondolja. Javaslom, hogy olvassa el a dühkitörés lélektanáról szóló cikkünket ( a linket alább találja). Segíthet jobban megérteni, hogy mi történik kislányban, és azt, hogy miként függhet össze viselkedése a családban jelenlévő feszültséggel. Szervezete erőteljesen jelez, úgy tűnik hiányzik Önnek a személyes tér, a lehetőség arra, hogy visszavonuljon: feltöltődhessen, kiadja a stresszt, a gondolataiba merülhessen. Azt javaslom hallgasson erre a jelzésre és adjon magának “énidőt”, amikor a saját öröméért tesz dolgokat, amikor saját magával foglalkozik. Ez történhet például valamilyen hobbi gyakorlásával, egy kellemes sétával, valamilyen stresszoldó technika gyakorlásával (meditáció, légzőgyakorlatok, sport), gondolatainak leírásával és még sok más módon. Amennyiben van rá lehetősége keressen fel pszichológust, akivel dolgozhatnak azon, hogy csökkenjen a belső feszültsége. Mivel az Ön által felvázolt problémák a teljes családját érintik, jó ötletnek tartom családterapeuta felkeresését, amennyiben a család többi tagja is nyitott a változtatásra!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Ádám!
Nagyon rosszul érzem magam attól, hogy úgy érzem a családomon kívűl senki nem szeret igazán, nincsenek barátaim, akikkel eddig kapcsolatom volt mindenki kibeszélt és tönkretette a lelkemet és úgy érzem mindenki aki beszél velem azt is csak muszájból vagy aki megsajnál az is csak szánalomból teszi, közben a hátam mögött ő is kibeszél.
Úgy érzem nincs egy igaz társam és még sok dolgon nem lehettem ezek miatt túl amin a korsztályom nagy része már túl van( sex, bandázás a városban-senkise hív ugye, stb..)
Ön szerint mit csináljak hogy elfogadjanak és szeressenek és ne csak púp legyek mindenkinek a hátán és akarjon velem szexelni a kiszemeltem?
Mit tanácsol, ahhoz, hogy jobb legyen az életem?
Jelige: egy elkeseredett tinilány
Kedves Kérdező!
Megértem elkeseredettségét, hiszen tinilányként nem egyszerű megfelelni minden szociális és társasági szabálynak, normának. Rossz érzés megtapasztalni, hogy mindenki csak kihasznál, pletykál. Fontosnak tartom, hogy Önben is biztos sok érték van, és ezeket Önnek is látnia kell. Az, hogy felismeri mások valódi énjét, és észreveszi, hogy csak átverik, vagy azt hogy megbízhatatlanok önmagában is érték. Nem teszi egyszerűvé a barátkozást, azonban ezek szerint jó emberismerő. Mivel nem tudom, hogy a párkapcsolatok terén hogyan próbálkozik, esetleg mik történtek Önnel, így abban konkrét tanácsot nem tudok adni, azonban a honlapon rengeteg kapcsolati cikket talál, amelyek hasznosak. Azt javasolnám, hogy ha van lehetősége, akkor mindenképp keressen egy pszichológust személyes beszélgetéshez is, hogy eltudja mondani érzéseit, gondolatait. Ezt akár itt online formában is megteheti. Bátran kereshet minket!
