Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot, már írtam többször is önöknek, és mindig könnyebb lett utána, szóval úgy gondoltam most is írok. A barátommal már lassan másfél éve vagyunk együtt, de az év kezdete óta rengeteget vitázunk. És mind az én hibámból, túl sokat várok el. Nem szeretnék tulozni de mindig itt van mellettem és sok lehetősége lett volna elhagyni engem a viselkedésem miatt, de mindig kiált mellettem és azt mondta hogy velem akar lenni és tudja hogy meg tudok változni. A gond ott van hogy én Mindent de tényleg mindent TÚLgondolok, és emellett szorongok és még kényszergondolataim néha cselekedeteim is vannak. És ezt mind a baratomon vezetem le. Szeretném elmondani mi az a dolog ami a fejembe van és nem tudok nyugodt lenni tőle.na szóval tudom hogy ez egy butaság, és itt a baj hogy tisztában van vagyok vele, mégse tudom legyozni és ha ez nem lenne, én boldogan tudnák élni. Szóval hát arról lenne szó hogy félek attól hogy más leszek.ezt úgy kell értelmezni hogy valaki más leszek aki nem akarok lenni, és hogy más lesz a világ nézetem. Lényegében hogy kicserélődök valaki olyanná aki nem akarok lenni. Tudom hogy lehetetlen de valami a fejemben nem akarja elhinni, és néha anyira megijedek hogy elképzelem hogy most olyan lettem es olyankor csak sírok és pánikba esek. És ilyenkor van az hogy a baratomon vezetem le. Felsorolok pár dolgot amit mondok vagy csinálok neki: amikor ez ramtor akkor elkezdem benne keresni a hibát, és hogy mibe tudnék belekotni, és hogy neki se legyen jó, ha elmegy a fiúkkal valamit keresek hogy elrontsam a kedvét hogy ne legyen boldog, hogy ne élvezze. És sorolhatnám még mik szoktak lenni… Anyummal is rengeteget beszélek és tudom hogy igaza van de továbbra is folytatom. És nem bírom irányítani. Barátom szerint pszichológushoz kéne mennem, mert hogy jobb lesz. De nemtudom, van egy barátnőm aki pszichológiát fejezett és azt mondta amit anyum mondd mindig. És persze könnyebb utána ha beszélek valakivel, de mindig visszajonnek ezek a gondolatok. Tudnának valamit ajánlani vagy mit csináljak hogy legyőzzem hogy nem úgy van ahogy azt én gondolom. Kérem segitsenek mert mindig egyre rosszabb a helyzet… És már kezdek félni, mivel sokszor arra gondolok hogy az lenne a legkönnyebb ha nem lennék… De viszont képtelen lennék ártani magamnak,mert élni akarok de félek hogy egyszer anyira magam alatt leszek hogy tennék valamit… Tudom hogy kicsit zavart az egész amit leirtam, de próbáltam röviden és érthetően leirni. Kérem segítsenek. Előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy ismét bizalmat adott nekünk, és leírta gondolatait, érzéseit! A kényszeres gondolatok, és viselkedés egy nehéz helyzet, és sok lelki erőre vall, hogy feltudja ismerni, és próbál ellenne tenni is. Nem könnyű ilyen helyzetben figyelni a gondolatainkra, de sokat segít ha felkészülünk és tudjuk mikor kezdődik, vagy hogyan ismerjük fel a gondolatok megjelenését. Valóban nagyon sokat segít ilyen helyzetben a pszichológus, és magam is azt javasolnám ha módja van rá akkor keressen egy szakembert. Az időnként megkapott segítség is nagyon hasznos, azonban egy rendszeres kapcsolat kialakít egy folyamatot, amely biztonságot ad Önnek. Segít abban, hogy kontrollálni tudja saját érzéseit, és viselkedését. Fontos, hogy ne tegyen kárt magában, hiszen Önnek nagy ereje van, képes felül emelkedni a gondolatain, és képes azok ellen tenni is, ahogyan eddig is megtette. Mindenképp javaslom, hogy a honlapon található cikkek között is nyugodtan olvasgasson, sok hasznos információt talál.
Üdvözlet ! Sajnos koraimagömlésem van + merevedési zavarom is + mióta elhanyagol az élettársam azota heti 2 szer pornot nézek és maszturbálok rá ha nincs senki otthon ! Kérném a segítségét ! Köszönöm !
Kedves Kérdező!
Párterápia, ha nem jön szóba Önöknél, akkor Önnek egyénileg szexuálterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel Száraz Cintia
Kedves Cintia!
Korábban mindig hosszú kapcsolatokban éltem, azonban az utóbbi években – kezdetben saját választásom miatt, a későbbiekben pedig más okok miatt, – nem volt tartós párkapcsolatom. Sokat dolgoztam/dolgozom magamon különféle módokon, nemrég egy pszichoterápián is részt vettem. Megtanultam, és azt hiszem, elég jól alkalmazom az érzelmeim megélését és kifejezését, ami korábban jóval nehezebben ment. Időközben egymásra találtunk egy régi ismerősömmel is, és mondhatni, gyakorlatilag teljes összhangban működünk az élet minden területén. Egyetlen bökkenő van csupán: a korábbi sérelmei és csalódásai után nem engedi meg magának, hogy szerelmes legyen. Így engem is blokkol. Szeretjük egymást, családra vágyunk, harmóniában telnek a napok, de időről-időre felbukkan ez az elbizonytalanító érzés, amelyet egyre nehezebben viselek. Tudom, hogy szeret, és fontos vagyok neki, ezerféle módon ki is mutatja, és hihetetlen módon gondoskodik rólam, úgy, mint még soha senki, mégis folyamatosan ott van a kontroll benne. Egy példa: a minap arról beszélgettünk, hogy én igencsak érzelmes ember vagyok, és belekezdett egy mondatba, ami valahogy így hangzott volna: “Szeretem benned, hogy ilyen érzelmes vagy.”, de ‘időben’ kapcsolt, és ehelyett azt mondta: “Az nagyon jó dolog, ha valaki érzelmes.”
Ezek persze az ő érzései és a blokkjai, amelyekkel neki van dolga, de közben azt érzem, hogy az a különleges kapcsolat, ami közöttünk van, ez a nagy egymásra találás megérdemelne annyit, hogy segítsek neki, magunknak. De hogyan is tudnék ebben segíteni neki? Egyáltalán lehetséges?
Közben pedig ezekben az elbizonytalanító napokban az is bennem van, hogy hagynom kellene az egészet, mert időhúzás az egész.
Tanácstalan vagyok, mert nem látom azt, mi az, ami előrevinne.
Ha tud ebben némi támpontot adni, azért nagyon hálás lennék!
Üdvözelettel,
Emma
Kedves Kérdező!
Párterápiát javasolnék, mert ha már Ön többször is kifejezte, mi az, ami rosszul esik Önnek és ő nem tud változtatni, szakember segítségére lesz szükség. És mivel kapcsolatuk a tét, ezért javaslom a párterápiát.
üdvözlettel Száraz Cintia
Már alvászavarom is akad,mert éjjel zajon. Közösképüviselő kb lépett,de a többi a szomszéd dolga éa a rokona. .Erre jön,hogy beteg lettem a szárazlevegő miatt,pedig párásítunk,takarítunk stb.Tény régebben is ez időnként elért.. Nehezen fogyok így is. Alvás hiány miat ez csökken. Kb 10 kilót kellene fogyni.Egx ismerőssel srm tuok igazá n beszélni,mert mindenki elfoglalt Igazán nem lenne bajom,ha töbet lehetne menni ,sőt edzeni valahol . Eleve nemrég lett vége kapcsolatnak és nőiség is ingadozik a ki és megélése. Szex néha segített,de most az sem lehet ,de mást sem. Nem voltam függőm,de a szomszéd miatt kezdek kikészülni. Idős,unatkozik és nem megy ki sétálni,sehova Panaszkoddik,nyűgölődik Semmi után nem megy. Se gyógyszer ,semmiNem alaszik,nappasl.éjjel zajoong egy helyen ül Volt mikor arra ugrodtam fe,hogy becsapt az ajtót éjjel. Tény néha a hideg vagy mensi miatt nehezebben alszom,de ezektől még dolgozni sem tudok semi.Volt,hogy kirándultam így is eldugodtabb helyen feltöltőtt vagy relaxáltam aztán két-három nappal megint érezztem és,hogy zajong Van,mikor nevet ,élvezi,hogy zavaroghat. Beszámíthatatln. Nem értem,miért nem viszik el innét Mit tegyek?hogyan kezeljem ? Elnyomást érzem visszatérően Így is akad rosszindulat,ebbe a lépcsőházba. Többször másként léptem meg és amíg nem tudok költözni,muszáj itt maradni,de kikészít.
Kedves Kérdező!
Sok mindent fogalmazot meg a levelében. A szomszéd hatása valóban irritáló lehet Ön számára, ami nehezíti a mindennapi rutint, életet. Fontos kérdés, hogy a többi lakó közül tud e valakivel beszélni erről, számíthat e esetleg barátokra, rokonokra ebben a helyzetben. A korlátozások és a vele járó bezártság nagyon frusztráló és egyre több indulatot vált ki belőlünk. Ezeknek azonban nem szabad engedni. Mindenképp javaslom, hogy valami olyan módot keressen, akár mint elfoglaltság, amivel képes feltölteni önmagát és tud rendszert vinni a mindennapokba. Az alvás fontos, és ha nem tudja kialudni magát, akkor sokkal nehezebb lesz nyugodtnak maradnia. Kérem, ha úgy érzi, hogy szeretne többet beszélni erről a helyzetről, vagy segítségre lenne szüksége, akkor keressen pszichológust, akár a mi munkacsoportunkon belül is. Az online találkozások elérhetőek, és részletesebben tud beszélni a gondolatairól, érzéseiről.
Nagyon sok opciót tudtam volna választani a felsorolt kategóriák közül, de szerintem ez ami mostanaban a leggyakoribb.. Szorongok es felek nem erzem magam biztonságban
Kedves Kérdező!
Ha fél és szorong az ember annak több oka is lehet. Fontos, hogy miért nem érzi magát biztonságban, honnan ered ez az érzés. Milyen hatással van Önre, milyen helyzetekben érez szorongást, félelmet. Ezek a kérdések segítenek feltárni az okokat, és könnyítik az érzések megértését. Ha szeretne beszélni a félelmeiről, javaslom keressen fel egy pszichológust, akár munkacsoportunkon belül is tud időpontot foglalni.
Jó napot!
Olyan problémám lenne, hogy 4 hónapja vagyok kapcsolatban és nagyon szerelmes vagyok. Viszont a barátnőmnek van egy múltja, amit nem birok elfogadni. Van neki egy fiú haverja akivel a múltban már 3x csókolóztak… Fel tettem neki a kérdést, hogy a haverja vagy én? Nagy veszekedés lett a vége. A családja is próbálja lebeszélni elről a barátságról. A srác ráadásul még ki is beszéli őt. Folyamatos szorongás es lelki fájdalom dolgozik bennem, néha már fizikailag is fáj. Nem bírok benne megbízni… Pedig igazából nem csinál semmi rosszat mióta velem van. Egyszerűen annyira szeretném, hogy ez örökké tartson, de nem birok hinni abban, hogy jó lesz. Mindenben csak a rosszat látom mindig… A test súlyom is eléggé csökkent enni sem bírok… És ez a barátnőm illetve a családom is megviseli… Mi velem a baj? Miért nem bírok a múltból kilépni? Miért görcsölök mindenre rá? Miért gondolok mindenbe csak rosszat? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Először azt javaslom, próbáljon meg úgy beszélgetni barátnőjével, hogy abban valóban meghallgassák egymást. A vádak és kétségek helyet, próbálják megérteni egymás indokait, érzéseit. Ne választás elé állítsa, hanem beszéljék meg miért is fontos számára ez a barátság, még akkor is ha nem túl pozitív az Ön leírása alapján. Beszéljék meg, hogy Önnek miért ennyire fájdalmas, és hogy milyen félelmek vannak Önben. Mit érez ha arra gondol, hogy találkoznak, és ilyen hasonló kérdések. Ha szeretik egymást, akkor inkább egymás érzéseit próbálják meg megérteni.
A másik kérdés tekintetében, a múltat nehéz elengedni valóban. Ha olyan gondolatok rögzülnek bennünk, amelyektől nehéz megszabadulni, akkor gyakran hatással vannak a viselkedésünkre, még akkor is ha nem akarjuk. Javaslom, hogy személyes keretek között keressen fel egy szakembert, akivel részletesebb módon is megtudja beszélni ezeket a negatív érzéseket, gondolatokat. Akár az online térben is tud segítséget kérni.
Tisztelt uram!
15 éves vagyok és hát nagyon beteges vágyaim vannak és nem is tudom micsoda valami hangulatingadozasos dühroham…viszont a szüleim egyáltalán nem támogatnak ilyen téren és most azért írok, mert már régóta késztetést érezek, hogy megöljek valakit és ez az érzés egyre erősebb..Ez elég furcsán hangzik, de úgy érzem ha megtörténne megkönnyebbülnék vagy nem is tudom, de fogalmam sincs ,hogy mit tegyek és ez egyre nehezebb.
Kedves Kérdező!
Az Ön korában sokszor nehéz hova tenni az emberben megjelenő érzéseket. Nagyon kaotikusnak és szétszórtnak tűnik a bennünk lévő érzelmek tömege ebben a korban. Néha jó kedvűek vagyunk, néha pedig indokolatlanul nagyon dühösek. A mostani helyzet nem segít ebben, hanem még inkább összekuszál mindent. Azt gondolom, hogy fontos lenne megérteni, hogy miért vannak ezek az érzések Önben. Honnan erednek, és miért érezne megnyugvást ha ilyet tenne. Fontosnak tartanám, hogy mindenképp kérjen segítséget ebben a kérdésben. Egy iskolai pszichológustól, vagy akár ha módja van rá itt is tud időpontot foglalni. Mielőtt bármit is megtenne, beszéljen egy szakemberrel, hogy megértse saját magát.
Jó napot! Gondjaim vannak… Nem érzem jól magam… A családom egy olyan nagy nyomást gyakorol rám, hogy egyszerűen nem bírom!
Így, pályaválasztás előtt, szüleim határoznak a jövőm felett…Nem is akarnak hallani a véleményemről… A múltkor húgom kiállt mellettem e tekintetben, de egy durva veszekedés folytán ő is kapott pofont.
Nem is tudom, hogy beszéljek velük. Egyszer régen- naivan- elmondtam apámnak mindent nehézségem, de hülyére vettek…
Úgy érzem nem értenek, de nem is akarnak!!!
Uralkodni akarnak teljesen felettem. Nem merek elmondani nekik semmit, mert sose tudom kiszámítani őket. Emellett ellenzik tanulásomat is. Rettenetesen szeretek az oktatásomba fektetni, mert minél hamarabb el akarok menni innen, de ők egyszerűen nem engednek!
Óriási fájdalom nap mint nap köztük lenni.
Kérem, segítsen…
Múlt héten arra ébredtem, hogy zokogok. Éjszaka belegondoltam, hogy mennyire felek attól, hogy valaha családom legyen, mert rettegek, hogy olyan leszek, mint anyám… Egyszerűen felemészt a tudat, hogy ilyenné váljak…
Egy pár éve annyit sírtam… Minden este a fal felé fordulva suttogtam magamnak, hogy “semmi baj, minden rendben lesz… És, hogy büszke vagyok magamra” emlékszem,milyen jól esett ezt hallani, meg ha csak magamtól is…
A minap ismételten salátát vágtunk, mert tetszik tudni, mi kertészettel foglalkozunk..igen, MI… Együtt dolgozzuk a földeket, de egyre nehezebb az iskola miatt és mert ugye itt a vizsga a nyakamon… A héten az esőben, szélben hordtuk a ládákat, de szüleink nem engedtek be…
Szerintem jó, hogy tényleg befognak minket is a munkába, de az én szememben is van egy határ…
Legtöbbször vasárnap éjszaka megyünk ki, s másnap iskola… A tanárok olyan rosszindulatúan néznek rám, S nem értik, miért asítozom. Persze nem mondhatom el…
Tegnap a hidegben mentünk ki megint, s nekem különösen fájt a torkom és a fejem, de a munka az munka… Holnap írom az “elővizsgát” és azt sem tudom, hol a fejem… Rettenetes fájdalmak gyötörnek, melyek egyre csak gyarapodnak, ha ők is itt vannak.
Ma este, könnyeimmel küzdve írok Önnek a sötét szobában…
Észrevettem egy nap, hogy ha úgy jövök haza, hogy nincsenek itt a szüleim – elég ritka eset- máris valami megmagyarázhatatlan nyugalom vesz erőt rajtam. Olyan, mintha minden félelmem hirtelen tova szállna, míg eszembe nem jut, hogy nemsokára újra itt lesznek…
Kérem szépen, segítsem, mert szükségem van Önre!!!
Kedves Kérdező!
Nagyon nagy fájdalom, amiről ír! Hatalmas lelki erő, hogy ilyen módon kibírja, és hogy küzd azért hogy jobb legyen. A tanulmányok valóban fontosak, és sokat számítanak az ember életében. Sajnos így a rovaton keresztül sokat nem tudunk tenni, azonban mindenképp fontos hogy keressen fel valakit ott a környezetében, aki segíteni tudna. Ha bántják a szülei akkor kérjen segítséget! Az iskolájában egy ott dolgozó pszichológustól vagy iskolai szociális dolgozótól. Ha félnek, és nem tud beszélni szüleivel, akkor mindenképp fontos hogy egy felnőtt is tudjon Önöknek segíteni. Itt mi bármikor segítünk ha megkell hallgatni, de sajnos a konkrét helyzetekben nem tudunk ott lenni, hogy segítsünk. Ön okos és erős, mindenképp büszke lehet önmagára.
Pár hete… pontosabban kettő, beütött a rosszullét. Rosszul voltam, úgy éreztem nincs helyem a világban és nem nekem találták ki. Hanyagoltam a barátaimat, és inkább a fal felé fordulva gondolkoztam azon, mennyire lenne megoldás ha csak megszűnnék létezni. Jónak tűnt tekintve, hogy a környezetemben nem igazán vannak olyan emberek, akik megértenek, vagy segítenek. Egy hét múlva elfelejtettem csakúgy mindent. A rosszullétnek, majd a végezetének sem volt oka. Csak úgy visszajött. Felgyorsultak a gondolataim, hirtelen terveim és céljaim lettek a jövőre nézve. Jobban szerettem magam, mint bárki mást. Végre volt önértékelésem… aztán ma… minden megromlott. Eddig olyan jól éreztem magam, eddig olyan jó volt minden. Olyan üresnek, elhagyatottnak és egy undorító embernek érzem magam. Akinek soha nem sikerül semmi… nem akartam tényleg, de volt arra példa, hogy megvágtam magam. Mert olyankor mindig helyrejöttek a dolgok. Mi történik?
Kedves Kérdező,
A leírás alapján úgy látom, most nagyon nehéz Önnek és aggódik. Olyan mint ha reménytelenséggel küzdene és nehezen fordul külső segítségért barátaihoz és családtagjaihoz. Azt gondolom így fokozottan nehéz, hogy úgy érzi nem tudja megosztani a gondolatait és nehézségeit másokkal, mintha nem számíthatna a környezete támogatására. Úgy tűnik többször előfordult, hogy rossz érzései és gondolatai támadtak, majd mégis megküzdött velük. Feltudná idézni mi segíthetett a megküzdésben, mit csinált pontosan? Fontos lehet, hiszen a korábban bevált megküzdési stratégiát újra alkalmazhatná, így pl. mégis beszélt valakivel a panaszairól vagy örömforrást talált? Történt-e esetleg valami, ami miatt újra rossz állapotba került? Olyan mint ha hirtelen elöntenének az érzések és nem igazán tudja őket irányítani, így emiatt félelmei vannak. Beszámol önsértésről is, mely cselekvés fokozott figyelmet igényel, hiszen a háttérben meghúzódó érzések és kulcsélmények átdolgozása elengedhetetlen a javulás érdekében. Amennyiben rossz gondolatai vannak és újra önsértésen gondolkozik keresse fel a Lelki Elsőségely Szolgálatot, illetve Kék Vonal Gyermekkrízis Alapitványt, melyek ingyenesen hívhatóak. Ha egyedül érzi magát és nem tud kihez fordulni a Yelon.hu weboldalon elérhető chat szolgáltatás, olyan fiatalok számára akik hasonló nehézségekkel küzdenek. A panaszaival nincs egyedül, hiszen vannak olyan fiatalok akik hasonló nehézségekkel küzdenek. Ugyanakkor jó lenne ha szakemberrel tudna beszélni, így a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat, továbbá Családsegítő és Gyermekjóléti Központhoz forduljon.
Nagyon remélem, hogy tudtam segíteni és köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Bízom benne, hogy rendeződni fog a nehézsége és mielőbb szakemberhez jut.
Kedves Doktornő!
19 éves végzős gimnazista vagyok. Már lassan két éve van az, hogy többször lehangoltnak érzem magam. Ezek mellett sokszor van az hogy, egyedül érzem magam, mindig fáradt és étvágytalan vagyok.Sokszor céltalannak és de-motiváltnak érzem magam. De talán a legrosszabb az, hogy olyan mintha nem éreznék semmit. Nem érzek szomorúságot, boldogságot, örömöt,fájdalmat és még sorolhatnám. Az egész olyan, mintha nem lennének érzéseim. Nem tudom, hogy érdemes lenne e orvoshoz fordulnom, illetve, hogy mennyire komoly e helyzet. Ebben a témában kérném segítségét.
Választ előre is köszönöm,
Kedves Kérdező,
A személyiségjogok védelme érdekében a nevét törölni fogjuk a kérdés közzététele előtt. Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. A leírás alapján nem először érzi magát így, már korábban is voltak hasonló nehézségei. Úgy tűnik mint ha most jobban megviselné Önt az állapota és ezért fordult szakemberhez. Történt- e esetleg az elmúlt két évben olyan esemény, ami meglehetősen megviselte Önt? Kihez fordulhat a családi vagy baráti köréből a panaszaival? Nagyon nehéz lehet most Önnek, és azt gondolom az aggodalma teljesen érthető. Mindenképpen forduljon szakemberhez, hiszen a beszámolója alapján a tünetei szenvedésnyomást okoznak, így mindenképpen odafigyelést érdemelnek. Elsőkörben pszichológussal kellene beszélni, mely szolgáltatást ingyenesen is megkaphatja a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatban, illetve Családsegítő és Gyermekjóléti Központban.
Nagyon remélem, hogy tudtam Önnek segíteni és mielőbb megkapja a megfelelő ellátást.
Jó napot kívánok!
Megnéztem egy horror filmet, és azóta nagyon félek.Minden kis kattanásra azt hiszem hogy szellem.Nem tudom hogy hogy győzzem le ezt a félelmet.
Kedves Kérdező,
Ha jól értem egy film kapcsán kezdett el félni ennyire. Esetleg voltak rémálmai vagy egyéb nehézségei a film megtekintése óta? Van-e esetleg olyan személy akihez fordulhat ilyenkor a félelmei miatt? Ha jól értem egyedül él, és ezért fokozottan odafigyel a kisebb jelzésekre is. Hogyan szokta elterelni a figyelmét, mi segít ilyenkor? Korábban is előfordult ilyen Önnel vagy ez az első alkalom? Bízom benne, hogy idővel megoldódik a nehézsége, amennyiben mégsem sikerül megküzdeni a problémával forduljon szakemberhez.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk. Remélem tudtam segíteni.
Jó napot kívánok!
A nevem Katalin. A párommal 7 hónapja nem vagyunk együtt. Én akartam vele szakítani, mert valaki másba lettem szerelmes, akivel egyszer meg is csaltam. Ez a kapcsolat 3 hónap után véget is ért, mert nem illettünk össze és, mert sokat gondoltam a volt páromra, hiányzott nekem. Ezek után fel is kerestem, amikor kiderült, hogy barátnője van. Viszont ennek ellenére ő is keresett engem, és 3 hónapja beszélünk, úgy, hogy kapcsolatban van. A legnagyobb probléma, amiért önhöz fordulok az, hogy megtudtam tőle, hogy nem tudta feldolgozni, hogy megcsaltam őt, ezért nem működik a szexuális élete. Még megbízik bennem, ezért szeretnék neki segíteni.
A válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Katalin!
Kedves Katalin,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, a volt párjának abban tudna segíteni, ha bíztattná őt abban, hogy szakemberrel dolgozza fel a megcsalás mögött húzódó traumáit, amely a potenciazavart okozza.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Az történetem nem most kezdődött. 1 évvel ez előtt élettársam bántalmazott.
Rá 2 hónapra alvásból arra ébredtem hogy nem kapok levegőt illetve halál félelmem volt. Ekkor bementem a kórhazba. Ahol 5 órás vizsgálatok után az ott lévő Neurologus szerint pánik zavar és depresszióm van.
Nem használtam sem nyugtatót sem semmiféle gyógyszert.
Az állapotom azóta alvas zavar, félelem, hirtelen gyengeség és sűrű önértékelési probléma.
Szeretném tudni valóban depresszióban szenvedek?
Vagy csupán átmeneti betegség?
Nincs betegségem egészséges vagyok.
Válaszát köszönöm. Tisztelettel
Szilvia
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Diagnosztizálni ezen a felületen sajnos nem tudunk, részletes első interjú, s tesztvizsgálat lenne szükséges ehhez.
Javaslom, hogy keressen fel személyesen szakembert a pontos diagnózis meghatározására.
Az alábbi blogbejegyzést tudom Önnek ajánlani, amely sok hasznos információt tartalmaz a traumáról (amit akár egy bántalmazás is kiválthat):
Az alábbi oldalunkon tud depresszió, szorongás, alvászavar tesztet kitölteni:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlet
26 éves vagyok és az évek során tudatosult bennem, hogy egy súlyos fóbiával küzdök ami igencsak befolyásolja az életminőségemet. Igyekszem röviden és tömören, erre a fő gondra koncentrálva megfogalmazni a levelemet. A fóbia maga orvosfélelem, tűfóbia, mindenféle beavatkozástól rettegek. Pár évvel ezelőtt volt utoljára egy vérvételem, amit ráadásul egy olyan családtagom végzett el, akiben a világon a legjobban megbízom, ezért is vettem rá magam és a párom is velem volt akiben szintén nagyon megbízom. Végül sikerült a vér levétele, de totális pánikroham tört rám közben, már-már fulladozva sírtam,erős hányinger, remegtem a félelemtől. Ilyenkor hiába tudom, hogy ez egy gyerekes és buta viselkedés mégsem tudom szabályozni ezt, mondhatni “nincs hatalmam ilyenkor a történések felett”. Sok utánaolvasás után tudom, hogy valószínűleg hogyan alakult ki ez az egész viszont azt, hogy hogyan tovább azt nem tudom.
Mindenféle orvosi ellátást kerülök, szerencsére többnyire egészséges vagyok. Viszont ami egyre több és nagyobb szorongást okoz már napi szinten, hogy sokszor eszembe jut, ez nem tarthat így örökké, nem kerülhetem el életem végéig. Főleg mert az utóbbi 1 évben megfogalmazodott bennem (amiről évekig a szöges ellentétét gondoltam), hogy szeretnék kisbabát. Minden adott lenne hozzá, tartós, szerető párkapcsolat, anyagi háttér és ugye az érzés, hogy azt sem bánnám ha már velünk lenne egy kisbaba, viszont az út számomra odáig egy szakadék amiről úgy gondolom soha nem fogom tudni átugrani és azt is tudom, hogy örökké bánnám, ha ez tényleg így is lenne. Ugye a társadalmi nyomás sem segít, hogy minden második hozzánk szegezett kérdés, hogy na mikor jön már? Meg ha már nektek is lesz…(senki nem tudja, hogy emögött az a mélységes fájdalom és önmarcangolás van, hogy igen, ez az én hibám az én hülyeségem…)mivel az ember nem szeretné világgá kürtölni a lelki gondjait, így többnyire elkerülöm a válaszadást.
A párkapcsolatunkban(ami egyébként minden más területen 100%-os) is ez egy kimondatlan probléma, amikor felerősödik a szorongásom emiatt, van, hogy inkább elutasítom az együttlétet, az esélyét elkerülve, hogy nehogy olyan helyzet alakuljon ki amit nem állok készen megoldani. Ez az első alkalom, hogy ezt a problémát akár csak magamnak is így megfogalmazzam. Nem igazán tudom, hogy kommunikálhatnám ezt a párom felé. Nem hangoztatja sem nekem, sem másoknak, mégis tudom, hogy már ő is nagyon vágyik arra, hogy ezt a szintet meglépjük.
Mindenképp szeretnék terápiát, tudom, hogy szükségem lenne rá, de egyelőre a személyes kezelést sehogy sem tudnám megoldani, és az online tanácsadással is az a problémám, hogy mindenhol csak ‘videó hívásos’ lehetőséget találtam, ami számomra a kezdetekben nem megoldható.
A kusza és hosszú történetem összegzéseként a következő főbb kérdésekre szeretnék választ kapni:
Hogyan tudnám ezt a párom felé szégyenérzet nélkül kommunikálni?
Van-e lehetőség olyan online tanácsadásra(természetesen nem ingyen) ahol azonos idő és videóbeszélgetes helyett akár üzenetváltásban történik?
Tudom, hogy az átfogó terápiát nem tudja helyettesíteni és akár a hatásfoka is alacsonyabb, de úgy érzem a kezdetekben erre az első lépcsőfokra lenne szükségem.
Előre is köszönöm a segítő választ.
Kedves Réka!
Köszönjük a levelét!
A fóbiák összessége általában mélyen gyökerezik, melyek feltárására elengendő időt és energiát érdemes fordítani. Láthatóan ez a mindennapjait nagy mértékben nem akadályozza, de abban egyte értek Önnel, hogy a gyermekvállalás során az orvoshoz való járás és a vizsgálatok száma jenentősen megnövekszik, ami nagyfokú félelemmel tölti el. Véleményem szerint ezt a párjának úgy lenne érdemes elmondania, hogy ide is, szépen és összeszedetten leírta, hiszen azt írta a párját támogatónak érzi, s ebben az esetben biztosan meg fogja érteni a félelmeit, s tudna Önnek segíteni. A terápia elkezdésében is egyetértek Önnel, viszont hosszú távon az írásban való kommunikáció nem nyújthat megoldást. Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi miatt nem megoldható akár a személyes, akár a videótelefonos megoldás? Ha a fóbia ebben a döntő, akkor mindenképp érdemes lenne arról olvasnia, hogyan néz ki egy terápiás ülés, mi történik ott, mert valószínűleg nem reális erről a kép a fejében. Hosszú távon az intergarív hipnoterápiát, vagy a kognitív viselekdésterápiát látnám az Ön esetében hatásosnak, de ehhez talán a személyes megjelenés a legjobb és leghatásosabb.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Egy ideje eléggé rosszul éreztem magam. Azon aggódok, hogy a körülöttem levők idegesítőnek vagy bunkónak találnak-e, meg minden más miatt is, feladatok, órai munka, minden és az önbizalmam is megszenvedi. Máskor is szoktam aggódni, de most rosszabbodott. Mintha csomó lenne a gyomromban, ami egyre rosszabb, minél jobban aggódom. Mikor sikerül elterelnem a figyelmemet, akkor eltűnik, de mikor elkezdek gondolkodni és aggódni, visszatér. Ebbek az aggodalomnak köszönhetően napokig ehy szót sem szóltam, mert nem akartam mások idejét rabolni vagy figyelmét elvenni más, fontosabb dolgokról. Hiába vannak barátaim, akikre az életemet is képes lennék rábízni, valami mindig azt mondja, “de mi van ha nem érdekled öket, mi van, ha csak udvariasságból hallgatnak meg”, ami tudom, hogy nem igaz, mert folyton kimutatjak a törődést, apró gesztusokkal és tiszta szavakkal egyaránt. Viszont ez a valami mégis ott bújkál és nem tudom, mit tegyek vele. Általában, ha előjön, egyszerűen figyelmen kívül hagyom, most viszont ez nem megy és nem tudom miért. Itt maradt, arra vár, hogy hibázzak, vagy csak mondjak valamit, akármit és ezt felhasználva elhitesse velem, hogy nem éri meg megszólalni vagy itt lenni. Most, ha beszélnem kell vagy szeretnék, egyszerre van hányingerem és sírhatnékom.
E közben pedig egyszerűen nem érdekel semmi. Nem csinálok semmit, vagy ha van is valami, egyszerűen csak bambulok és nem csinálok semmit. Már nagyon el sem tudom játszani, hogy érdekel mi fog történni. Még ha fontosnak is tartom, még ha tudom is hogy ez fontos, egyszerűen nem tudok koncentrálni, nem tudom megcsinálni. Egyszerűen sokszor azt kívánom, bárcsak eltűnnék, mert tudom,hogy meg kell csinálnom, meg is akarom csinálni, de végül nem teszem meg és csak halasztgatom, ameddig az utolsó pillanatban össze nem hozok valamit.
Már a hobbijaimmal sem tudok mit kezdeni, egyszerűen nincsen kedven csinálni, pedig szeretném. Ez vezetett már vitákhoz a szüleimmel. Szóval csak létezek. És nem tudom mihez kezdjek.
Végül sikerült túljutnom ezen és beszélnem erről az érzésről a barátaimnak, akik azt ajánlották, írjak ide, hátha valhogy lehet ezen segíteni. Nem igazán tudom, hogy mit tegyek. Először nem akartam írni, mert vannak olyanok, akiknek jobban kell a segítség. Nem kellene rám pazarolni az időt, viszont meggyőztek arról, hogy inkább írjak, szóval megtettem.
Előre is köszönöm szépen a válasz és a rám szant időt.
Kedves Lilla!
Köszönjük a levelét!
Örülök annak, hogy írt ide, és fontos az Ön problémája is! Továbbá azt is nagyon jó dolognak találom, hogy beszélt erről a barátainak, hiszen sokmindenben tudnak ők is segíteni Önnek. Például bebizonyítani, hogy számukra fontos és jó ember és számít, hogy hogyan érzi magát, mit gondol. A negatív irányú hangulati eltolódás miatt mindenképpen ajánlanám pszichológus felkeresését, aki segítene Önnek megtalálni a nehézségek okát, s együtt kitalálnák, hogyan tudná őket könnyebben, gördülékenyebben kezelni. Életkorából adódóan ajánlanám, hogy beszéljen erről a szüleivel is, hiszen ők tudnak majd Önnek segíteni szakember keresésben és a beleegyezésben. Pszichológust TB támogatottan a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magánellátásban tudnak felkeresni, illetve az iskolapszichológust is érdemes megkeresni. A mindennapi szorongások oldására pedig relaxációs technikák elsajátítását tartanám a legjobban, amiben ugyancsak egy pszichológus tud Önnek segíteni, de addig ajánlom figyelmébe az oldalunkon található gyakorlatokat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
