Tisztelt Uram!

Azzal kapcsolatban írok Önnek, hogy sajnos évek óta, szinte tényleg felkeléstől lefekvésig stresszelek valamin: egyetemi tanulmányaim, a jövőm, magánéletem, hogy mennyire nem tudom hogy hogy kéne élnem az életem, hogy mennyire nem a saját életem élem, stb.

A sok évnyi stressz eredményeként a korábban koromfekete hajam szinte teljesen eltűnt, mondhatni idő előtt megőszültem.

Ez borzasztóan zavar, és a barátaim is “megszólták” már.

Kérdezem egyrészt, hogy hogyan fogadhatnám el a kialakult őszhajú kinézetem (festeni nem szeretném), másrészt: hogyan csökkenthetném vagy szüntethetném meg az állandó stresszt?

Őszintén szólva lelki békére vágyom, ha három szóban össze kéne foglalnom a dolgot, de nem tudom, hogy érhetném el.

Köszönöm előre is segítő válaszát!

Üdvözletem.Úgy érzem,hogy az önbizalom hiàny miatt vagyok féltékeny típus és ez màr nagyon nehéz nekem.Segítséget szeretnék kérni.Van megoldàs az én problémàmra?

Jó napot kívánok
Ketfeztem már önöktől a felelmeimrol
Az meg ki maradt h nagyon nagy bajom az ha valami tünetet észleltek magamon azonnal nézem Google és már rá is tresszelek h nekem bizony biztos az a bajom félek h rohamaim lesznek vagy ágy vérzésem vagy valami és itthin vagyok a két kicsi gyermekemmel párom. Sokat dolgozik ritkán van itthon még hát nem. Is nagyon érti meg a problémám beszélni nem igen tudok róla senkinek
Orvoshoz el menni nem. Merek nehogx valami nagy baj derüljön ki
Tudni kell h én kicsi voltam amikor anyukámat elvesztettem és én attól félek hogy az én gyermekeim is úgy járnak nagyon félek ettől
Úgymond mindentol
A fizikai képességem is egyenlő a nullával regebbem meg sem kottyant egész nap pörögtem most meg semmi kedvem semmihez egész nap csak fekudnek szívem szerint ha még tehetném persze
De nagyon aggaszt ez meer én nem ilyen voltam állandóan takarítottam pakolgattam
Párom is rafigyelt már h nem. Olyan vagyok mint régen
Szereznek energikus nő lenni és mindet a csaladert tenni
Sexhez sincs kedvem állandóan fáradt vagyok a nap egész szakaszában pedig szedem a vitaminokat is
Szédülök fáj a fejem vagyis nyomás van a fejemben, a mellkasomban stb
Ugye nem. Valami súlyos betegségem van? 🥺😳Kérem segítsenek 😔

Mivan ojankor ha magamtol hagyom aba a gyógyszeres kkezelést és megtanultam néluluk élni rendes normális életmódot.?

Úgy érzem túlságosan magamba fordulok, nehezebben tudok nyitni a vilag felé, nehezebben is bizok más emberekben, a kapcsolataim többnyire felszínesek,szeretnék fejlődni, minden ujjabb nap egy újabb verziója lenni a tegnapi önmagamnak, de azon kapom magam, mintha egy mókus kerékben élnek,úgy érzem mivel sosem fodultam még senkikhez sem aki kellő szakértelemmel feltérképezné a probléma forrasat, nem is fogok tudni ezen változtatni. Szeretnék tovább lépni, de mintha követne és kísértene a múlt és az ott megélt sérelemek és ez behatással van a jelenemre. Úgy érzem 22 évesen még mindig felszínre tőr bennem az a törékeny sebzett kisfiú, szeretnék végre teljes életet élni, félelmek és aggályok nélkül kiaknázva és nem elhalasztva az élet nyújtotta lehetőségeket. Szeretnék kapcsolatokat és karriert építeni és pozitívabb életet élni ahol valódi céljaim vannak.

Tisztelt szakértő.
42 éves leszbikus nő vagyok.9. éve élek párkapcsolatban egy nálam 12 évvel idősebb nővel. A szexualitás évek óta nem működik köztünk , én gyakran kívánnám az együttlèteket, ő sosem kezdeményezte ezeket, ha történik is valami , így érzem ,nem hat rá és nem is érzem rajta azt, hogy kívánná az együttlèteket. Ezert többször előfordult már hogy fèlrelèptem és megcsaltam. Csak szex történt , érzelmeket nem éreztem a titkos kapcsolatban egyszer sem, de nem tudom hogy mit kellene tenni hogy ne történjen meg mègegyszer a fèlrelèpès….. Lelkiismeretfurdalásom sem volt az együttlètek után, ami engem is meglepett.
A párom szeretem, de szex nélkül nem tudok élni..ő megvan enèlkül..mindent megpróbáltam már…de ezt nem lehet erőltetni. Azt szeretném kérdezni ,hogy van e valami módszer,mert nem szeretném megcsalni többet,mivel szeretem, de nem tudok szex nélkül élni..és ha van is az is…izgalommentes részéről és nem kapom meg azt, amire vágyom. Sokat beszélgettünk erről a párommal, tud vagyonról, de nem történik semmi változás. Azt mondja ,nem lesz a szexrabszolgám, majd ha érzi szeretem, akkor talán lesz valami…Rossz érzés hogy nem érzi hogy szeretem, pedig igen. Mindig is feltelelekhez kötötte az együttlétet, majd ha rend lesz majd ha…majd ha…úgy érzem hogy ez nem normális így.Mit tehetnék? Köszönöm válaszukat.
Anikó

Szép Napot!
Patrik vagyok és segítséget szeretnék kérni a folyamatos munkahely miatt történő pánikolásomra valamint stressz és depressziós életvitelemre.
Olyan szintű izgulás, görcs és pánikolás kap el ha munkába indulok vagy ha otthon vagyok akár napokkal előtte hogy szinte már összeesek… Sosem dolgoztam még és rettegek attól hogy nemfogom bírni..a fizikumom nem erős de 22 éves 183cm magas férfi vagyok széles vállal.. sokak szerint a mentális problémám szól közbe ha munkavégzésről van szó..
Óriási nyugtatást és bíztatást kapok a családomtól valamint a barátaimtól is.
De sajnos ez sem elég sokszor.. könnyű fizikai 5-6 órás alkalmi munka.. bírtam fizikailag bár fáradtam de amikor jött a kimerülés elkezdtem pánikba esni hogy nemfogom bírni.(mindenki szerint szoknom kell mert eléggé elvagyok gyengülve a több mint egy éves itthon ülésem miatt.. valamint mert sosem dolgoztam és főleg nem fizikai munkát de amikor pánikba estem akkor eszembe jutott hogy az öcsém milyen talpraesett, bátor és ahogy ő is mondta nekem ő belecsapna a lecsóba menne és csinálná mindenféle mentális stressz vagy bármilyen probléma nélkül és kaptam egy lelki löketet és visszatért a fizikumom miközben sokadjára erre gondoltam munka közben.(igaz neki jobb a fizikuma és az állóképessége de valószínűleg nálam ez ebben a helyzetben fejben dől el..jelenleg ez a munka van csak de ez egyszerű bárki szerint.Az élet bármely táján ha korábban is stressz vagy pánik ért elgyengültek a végtagjaim.
Nagyon nagy hangulatingadozásaim is vannak.Ha stresszelek nem érzem a végtagjaim és elgyengülök.. ha kapok egy motivációt megerősödök ami a munkahelyen ritka viszont ilyenkor másik ember vagyok… elég bármi az életben ha munkában vagyok ha otthon.. akár percenként is változhat a mentálom és a hangulatom.Az átlagos az 5×8 óra heti 40 óra munka.. de a mentális egészségem nemtudom mikor fogja ezt engedni.. kisgyerekkorom óta betegesen izgulok parázok mindenen ami új vagy amire azt tippelem hogy nemfogom bírni.
Nemtudom hogyan küzdhetném ezt le.
Annyira borzalmas a kedvem ilyenkor hogy szinte felállni sem tudok a stressztől.
Talán a helynek és az embereknek a szokása is segíthet nekem.. sőt biztos mert mindenhol nehéz volt nekem a kezdet.
Előre is köszönöm a segítséget!
Patrik

Jónapot kivanok.
2010ben megszületet kisfiam terhességgel nem volt gond de a szulés után nálam felmerültek komplikáciok. 2016-2017-2018 volt vetélésem és azota nem tudok teherbe esni. nem tudom hogy ennek lehet-e lelki oka vagy nem. természetesen ezen felül is vannak problémáim de én talán erre gyanakszom.

Tisztelt Hölgyem/Uram! 30 közeli fiatal férfi vagyok, hivatásomat tekintve műszaki szakember. A problémám a következő: néhány évvel ezelőtt, a felsőoktatásból kikerülve azonnal elhelyezkedtem a szakmámban és szinte megállás nélkül, keményen dolgoztam éveken keresztül. Mindig is voltak kisebb motiváció ingadozásaim, de soha nem olyan mértékben, hogy az komolyabban, vagy hosszabb ideig befolyásolja a teljesítményemet. Irreálisan sok túlórát és felelősséget vettem a vállamra, de mivel szeretem amit csinálok és elbírtam, ezért bevállaltam (önszántamból, nem kényszerített rá senki). Mindennek meglett az eredménye is: minden évben 2 számjegyű %-al nőtt a fizetésem, 1-2 évente léptem szakmai szintet, ami magasabb fizetési besorolást és komolyabb elvárásokat jelentett, de még nem vezetői pozíciót. Négy év megfeszített, kitartó munka után, előléptettek közép-vezetőnek. Egy kisebb, néhány főből álló csapatért felelek. Az alkalmasságom tekintetében nem érzek bizonytalanágot, igaz, introvertált vezető vagyok (ez önmagában valahogy nem okozott soha gondot), de már jóval korábban kiderült, hogy megvannak az emberek vezetéséhez szükséges legfontosabb képességeim (ez kollégák visszajelzéseiből, önismeretből és részletes, professzionális személyiség elemzésekből állapítottam meg, már tizenéves koromban is részt vettem egy kiválasztás alapú, vezetői hajlammal rendelkező fiataloknak szóló képzési programban), illetve mindig is voltak vezetői ambícióim, amit jeleztem a felettesimnek is, ők pedig ezt elismerve, hosszabb időn keresztül, szisztematikusan készítettek fel a vezetői pozícióra. Az előléptetés óta eltelt egy év és sajnos úgy érzem, hogy teljesen földbe állt a motivációm. Bizonyos feladatok egyszerűen már nem kötnek le, nem ráznak fel. A beosztottjaimra odafigyelek, minden eszközt és információt ami csak kell rendelkezésükre bocsájtok, meghallgatom őket és minden problémájukat igyekszem a lehető legrövidebb időn belül a lehető legmegfelelőbb módon megoldani, szervezem a közös munkát és könnyedén hozok döntéseket, illetve minden vezetői feladatomat komolyan veszem és imádok fiatalabb, tapasztalatlanabb kollégákat képezni/oktatni (ez utóbbit kedvelem leginkább a munkámban, hihetetlen mértékű örömforrás látni, ahogyan egy “zöldfülűből” kompetens, rátermett szakember lesz), de sajnos minden mást amit azon kívűl kell csinálnom (adminisztráció, dokumentumok készítése, tervezgetés, stb), ami korábban a munkám szerves részét képezte egyszerűen nem vagyok képes elvégezni. Utolsó utáni pillanatig halogatok, összecsapom, elfelejtem, stb. Ezek sajnos olyan feladatok, amelyek nem nagyon delegálhatóak, tehát muszály lenne foglalkoznom velük, de szinte fizikai fájdalmat érzek, ha neki kell állnom, pedig ezek a feladatok legalább a munkám felét tennék ki. Korábban azért volt egyszerűbb fenntartani a motivációt, mert ezeket a feladatokat az én feletteseim is direktben ellenőrizték, azóta viszont, hogy közép-vezető lettem már nem ellenőrzik (idejük sem lenne rá és nem az ő “szintjük”). Minidg is volt egy hagyon erős belső késztetésem, hogy minden igéretemet betartsam, ez segített az “ígért” határidők betartásában is, fenntartotta a motivációmat. Fontosnak tartom, hogy a környezetem számíthasson rám és vágyom az egészséges mértékű elismerésre. Értelemszerűen az nem lehet megoldás, hogy minden apró (de sok) adminisztratív feladatot a magasabb szinten álló vezetőmmel ellenőriztessek (mint mondtam, nem az ő szintje és ideje sem lenne rá), saját magamat kellene ösztönöznöm valahogyan, hogy betartsam a határidőket. Hogyan lehet ezt hosszú időn keresztül, fenntartható módon kivitelezni? Szerencsére nem vagyok depresszióra hajlamos, de egyre inkább tompa, kedvetlen és egyszerűen lusta vagyok.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt doktor nö/úr
Az elmúlt pár évben romlod s stresz türö képeségen olyan szinten,hogy a 3 harmadik munkáltatómat hagytam ott.

Jó napot kívánok. Segítségre lenne szükségem. 2016-2017-2018 veteleseim voltam az utolsó 3. Hónapban ment el. Azóta nem tudok teherbe esni. Páromnak volt sperma vizsgálata ott rendben van.

Jó napot kívánok!
4 éve vagyunk együtt a párommal, külföldön élünk, de rá kellett jönnöm, hogy bár szeretem őt mint társamat, de nem vagyok szerelmes, és ez egyre inkább felszínre kerül. A párom viszont nekem szenteli az életét, mindennél jobban szeret, a gondolatát sem tudja elviselni, hogy nem vagyok mellette. Én úgy érzem, teljesen felőrlődöm, mert szeretnék új életet kezdeni, megtalálni önmagam és egy társat akit én is úgy szeretek ahogy ő engem, de félek kimondani, mert teljesen tönkretenné a párom. A családjához nem tud visszamenni, és félek ha elhagyom, nem jár be többé dolgozni, azt mondta, nélkülem nem akar élni, mert csak én adok neki értelmet mindenhez. Szeretem és fontos nekem, de úgy érzem megőrülök, nem akarok örökké így élni, de rettegek attól, mi jön ha kimondom..

Jó naqpot nekem olyan problémával küzdők hogy nem tudok enni mert azh játszódik le az agyamba hogy én az ételt nemtudom le nyelni pedig tudom hogy tudok enni és amikor probálkozok hogy eszek akkor fére megy és meg ilyedek és be pánikolok van 3 csodálatos gyerekem és valoszinű hogy szülés utáni depreszióról van szó és nemtudom hogy küzdjem ezt le szedek rá valerina relaxot probaljak kicsit nyugodtabb lenni de nemsokkat használ mit tegyek ? köszönöm a választ

Üdvözletem
A segítségèt vagy tanàcsàt szeretném kérni,egy talàn màsoknak nagyon könnyen de nekem iszonyat nehezen kezelhetö tèmàban. Hàzassàgban èlek immàr 2 éve,amikor a pàrommal megismerkedtem volt màr egy 3 hönapos kisfia és egy boldogtalan pàrkapcsolata. Szerelmesek lettünk,összeköltöztünk már van egy közös gyönyörü 5 hònapos kislànyunk. A problèmàm a kisfiànak az édesanyjàval van. Egyszerüen valamiert a feltekenyseget magamban nem tudom legyözni,nem tudom elviselni,hogy tudom ha elhozza töle a gyereket, nevetgèlnek jòl elvannak,idönkent irogatnak. Tudom el kellene fogadnom azt is tudom,hogy eltulzom, azt is tudom,hogy tudtam mit vällaltam… de mègis annyira nehèz ès èrzem ,hogy erre rà fog menni a kapcsolatunk. Engem az exe semmiben nèz mindenben csak a ferjem tanacsat keri ki mindig csak egyes szämban beszel. Nem tudom,hogyan tudnàm ezt egyszerüen elfogadni,hogy nem èn vagyok az egyetlen nö az èletèben….
Nagyon szèpen köszönöm
Remèlem ha csak egy kis tanàccsal de tud majd nekem segíteni
Üdvözletem

Jó napot! Segítséget szeretnék kérni, mostanában nagyon szorongok és stresszelek lényegtelen dolgokon, a családomban senki nem segít, sokszor rosszabb a helyzet a szüleim miatt, abarátaimmal pedig nem is beszélek… A kérdésem az lenne, normális kamaszkorban ha öngyilkos gondolataim vannak, el fog ez múlni vagy tennem kell ellene?