Tisztelt Szakértő,

közel 1 éve vagyok együtt a párommal, én már 3 éve elváltam, ő pedig egy nagyon kacifántos válási folyamat kellős közepén van.
Rajongott értem kapcsolatunk elején, bókolt is – ezért nem értem hogy mostanában miért borul ki, ha szóvá teszem hogy ezek az apró bokok hiányoznak. Soha nem kiabálunk egymással, en azt gondolom hogy megtanultam jól kommunnikálni, tanulva előző házasságomban elkövetett viselkedésemből. Nagyon sokat segítek neki, az elet minden területén, a válásban is, hogy ne tegye tönkre őt az ex, támogatom anyagilag, érzelmileg és az egészségében is. Latom hogy szeret, és tisztel, megvan az intimitás is, de hiperérzékeny, mindig vigyáznom kell, nehogy ingoványos terepre tévedjek, mert azonnal zár. Igen, feltekeny vagyok, nem is tudom azonban hogy ez klasszikus féltékenység-e… pl.hallgattunk zenét, mire párom megjegyezte hogy “istenem milyen jól nezett kiez a nő” (énekes). Erre én megjegyeztem, hogy ilyeneket nekem miért nem tud mondani.. teljesen kiakadt. Hogy őneki ez nehéz.. és most egy darabig megint ne várjam, nert az olyan lenne mintha azért mondaná mert kierőszakoltam. Nem. Nekem az esik rosszul, hogy másról miért tudja ilyen könnyen mondani, nekem miért nem? Azt gonfolom hogy sokszor erőmön felül segítem, finomakat főzök minden este. Gyertyafényes, halkzenés vacsorákkal várom, gyógyítom ha fáj valamije, és az ágyban is jó vagyok. Jók vagyunk.
Bennem van a hiba?
Vagy hagyjam az egészet – már a gondolat is letaglóz – mert nem fog tudni úgy szeretni ahogy nekem jó?
Vagy változnom kellene? De hogyan? Lehet hogy túl sok vagyok – és ha nekem így jó, akkor ő hagyja, de ha nekrm támad igényem, akkor inkább ennyit nem fektet a kapcsolatba?
Nem tudom mitévő legyek. Szeretem. Nekem ő kell. Ezt ki is mutatom és mondom is. Azt szívesen hallja. Jólesik neki. Nekem is jólesne…
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Cintia!
Pár hete férjem teljesen bizalmatlan lett velem, miután egy régi ismerős, bejelölt a közösségi oldalon ismerősnek, én pedig visszajelöltem. Soha semmi közünk nem volt egymáshoz, egy helyre jártunk szórakozni, a barátnőm tetszett neki annak idején. Ez olyan lavinát indított el a páromnál, hogy azóta csak a múltammal foglalkozik, kérdezősködik, kényes kérdései vannak, a férfi ismerőseimet nézegeti, mit honnan ismerek!!! Én válaszoltam minden kérdésére őszintén, de ő ezt nem tudja sajnos elfogadni, úgy gondolja, hogy kímélni akarom, azért nem mondok el mindent. Nekem nehéz őt látni, ahogy próbál, de nem tud bízni, én igazságtalannak érzem, amit velem csinál, nem jutunk egyről a kettőre. Közben érzelmileg közelebb kerültünk egymáshoz, de ő folyamatosan őrlődik. Én okot soha nem adtam rá, hogy így viselkedjen velem, szeretem őt és ő is engem, hamarosan 17 éve vagyunk együtt, van két szép gyermekünk, anyagi biztonságban vagyunk…Nekem is , neki is nagyon nehéz ez a helyzet. Mit tanácsol, mivel tudnánk helyrehozni a kapcsolatunkat? Kértem, hogy kérjünk segítséget, de ő úgy gondolja, kettőnknek kell ezt megoldani. Én is így érzem, de nem megy ! Előre is köszönöm a válaszát!
L.

Édesapâm 4 éve sajnos elhunyt és nem tudom feldolgozni. Mit tudnék tenni, hogy könnyebben menjen?

Tisztelt Hölgyem/Uram,

A problèma a házasságommal van. 5 ève vagyunk házasok, van egy ugyanennyi idős lányunk is. A felesègemmel nem tudjuk a szülès után fokozatosan kialakult elhidegülèst megbeszèlni. Sokszor próbáltam, de azt mondja hogy “nekem mindig valami bajom van”. Házas èletet kb 8 hónapja nem èlünk semmilyen formában. Az anyósommal èlünk együtt, akinek a nejem szerintem túl sokat enged beleszólni a nevelèsbe. Vele nem jó a kapcsolatom, a nejem folyton őt pártolja. A nevelèsből kiveszem/vettem a rèszem mindig. Főzès, takarítás, gyerek fürdetès, plusz minden nap a szabadidő nagy rèszèt velem tölti ha otthon vagyunk. Váláson gondolkodom, mert a nejem nem akar változtatni, de válni sem, viszont semmiről nem hajlandó beszèlni. Ha pedig az anyósommal vita van akkor a nejem megüt,vagy azt mondja húzzak el. Nem bírok megbirkózni a gyerekem elhagyásának a tudatával, de közben úgy èrzem teljesen kiègek. Fèlek hogy a lányom meggyűlöl. Ennek a feldolgozásában szeretnèk segítsèget kèrni, mi lenne a helyes döntès?

Tisztelt Doktornő!
Leírom röviden az előzményeket.
16 éves koromba elkezdtem támogatásért találkozni m férfiakkal és helyrehozni az életemet anyagilag , próbáltam melette diákmunkát is de nem jutottam egyről a kettőre 27 éves vagyok most anyagilag teljesen rendeződtek a dolgaim, lett szakmám , munkahelyem ,főiskolára járok álmaim megvalósításában szinte teljesült , hogy azt tanulhatom amit szeretnék a munkahelyemet is szeretem.Mégis kapcsolatot nem tudok kialakítani egyszerűen nem tudom elviselni már férfiak közelségét, érintését és semmit ami ezzel kapcsolatos.Rosszul vagyok ha hozzám érnek.
Mi lehetne a megoldás?Fog ez változni?

Tisztelt Szakember! A baráti társaságunk egyik tagja általában nagyon kedves, segítőkész, teljesen rendben van, egyre gyakrabban viszont egy pillanat alatt, teljesen megváltozik és kiabál, semmi nem tetszik akár össze is töri a keze ügyébe akadó tárgyat. Nem tudom mi válthatja ki olyan mintha akár egy hirtelen időjárás változás is okozná, mert a legtöbb esetben nem lenne erre semmi más oka. Semmi magyarázatot ilyenkor nem találunk erre a reakcióra. Néhány óra elmúltával ismét minden a régi. Ez valamilyen betegség lehet? Mi a teendő, szóvá tenni nem merjük.

Külföldön élek 2 éve, édesanyám tavaly lett rákos beteg. A kemoterápiás kezelése most kezdődött el, ezért hazajöttem meglátogatni, mivel általában szezonálisan dolgozom- de most télen sem jöttem haza,főleg a kovid miatt. Szerettem volna vele lenni a kezdeti nehézségekben, támogatni lelkileg és fizikailag is, mivel édesapám ápolja, aki szintén súlyos beteg-egymásra vannak utalva-pár hét múlva pedig vissza kell utaznom, mert kezdődik a szezon.
Szeretek külföldön élni, ott látom hosszú távon a jövőm, de bűntudatom van, hogy amikor szükség lenne rám, nem vagyok a családtagommal és kicsit önzőségnek is érzem ezt a részemről. Ugyanakkor szeretném a jövőmet bebiztosítani a saját utam járni és nem szeretnék függeni senkitől.
Mi az arany középutat ebben a helyzetben? Szívem szerint nem mennék vissza, amíg anya nem gyógyul meg, de most van itt az idő, hogy végre ki tudnám használni a lehetőségeimet a karrierem fellendítéséhez, az anyagi önállósághoz és nem akarom elszalasztani, annyit küzdöttem, hogy végre ideáig eljussak, most kell ezt megragadni.
Annyira jó lenne ha velem lenne a családom, de én itthon nem tudom az álmaimat megvalósítani és kicsit úgy érzem, ez a helyzet most visszatart és örlődöm az önmegvalósítás és bűntudat-önzőség között. Tényleg önző vagyok ha nem maradok itthon? Sokat tudnék az egészségéhez hozzájárulni, de közben meg én mennék tönkre lelkileg, mert néznem kell a szenvedését..

Jó napot!

18 éves lettem ès elkoltoztem a születésnapomon otthonról azert mert szuleim nem fogadták el, hogy meleg vagyok es a baratnomekhez koltoztem fel eve. Nagyon megviselt lelkileg es most jott ki rajtam ez az egesz dolog, mivel szuleim nem jottek utanam en meg probaltam elni az eletem, de nem akartam a szuleimet megbantani csak elfogadasra vagytam. Szeretem oket es nem tudom hogyan tegyem jova amit tettem, hiszen tudom hogy en is hibaztam. Estenkent mindennap mostaban sirok, mert erzem, hogy az eszem es a szivem ket kulonbozo dolgot szeretne es nem tudom mi tevo legyek.

Elore is koszonom válaszát, illettve hogyha tud tanacsot adni azt is megköszönöm.

Kedves Doktornő / Doktor Úr!

27 éves vagyok, majdnem 2 éve házas. Jelenleg az első gyermekünket várjuk a férjemmel. Most járok a hetedik hónapban, és sajnos problémák adódtak a szexuális életünkben.
Néhány hete kezdődött az egész. Sajnos azt érzem, hogy nekem egyáltalán nincs kedvem a dologhoz, sőt kb. két hónappal ezelőtt elég kellemetlen, fájdalmas volt számomra az együttlét, azóta ez az érzés csak fokozódott bennem. Sem akkor, sem azóta nem nyújt semmilyen fizikális élvezetet számomra az együttlét, és ezt a férjem is észrevette. Ő próbál alkalmanként közeledni hozzám, mert ugyanolyan vonzónak talál, mint korábban, én nem is utasítom vissza a közeledéseit, mert nem szeretném, ha elhanyagolva érezné magát, és mert bízom mindig benne, hogy az adott alkalom majd ugyanolyan élvezetes lesz mindkettőnk számára, mint a terhességem előtt, ám ez sajnos nem így van.

Az vett rá, hogy szakembert keressek fel, hogy tartok attól, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, és a férjem az élvezetet előbb-utóbb más nőnél fogja keresni, ha nem javul a helyzet. Már le is ültünk megbeszélni a dolgot, ő is és én is elmondtuk a problémáinkat egymásnak, de attól félek, hogy ez kevés lesz.

A segítségét szeretném abban kérni, hogy orvosolható-e ez a probléma, ha igen akkor hogyan?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Tanácsadó!

Továbbtanulással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Régóta pszichológusnak szeretnék tanulni, egyetlen blokk, ami aggaszt ezzel kapcsolatban, hogy a saját nememhez is vonzódok, pontosabban mindkettőhöz. Ez akadályt jelenthet a képzés során? Pszichés problémának úgy tudom, nem számít.

Köszönettel:
Robi

Üdvözlöm. Van egy 2 éves kisfiam, az lenne a kérdésem, hogy hiperaktivitasrol lehet e szó ha a gyermek egésznap pörög, leülni is csak max 1 percre tud de akkoris csinálnia kell valamit közben. Figyelem zavarrol úgy nincsen szó, akaratos az tény, de sokszor ha kérek tőle valamit azt oda hozza nekem, viszont nagyon hamar kiborul ha nem ugy van ahogy ő szeretné, nem sír hanem ordít torkaszakadtàból. Sajnos óvodai beiratáshoz szükséges iratot sem tudom megcsináltatni neki, mert nem képes egy fényképre megülni,elkezd orditani, es ellök magátol, nemhiszem hogy “csak a dac korszak” – rol lenne szó.
Nagyon hisztis, és lehet ennekoka a hiperaktivság?
Vagy ebben az esetben kikell vizsgáltatni?

A 10 éves lányom bejött a szobámba azzal a kérdéssel, hogy mit hozzanak nekem anyuval az élelmiszerboltból miközben aludtam, mondam, hogy fáradt vagyok, de nem kell most nekem semmi, ő erre erősködött, hogy azért ezt meg azt kérek-e, mondtam alszom, dehogy kérek-e valamit, mondtam ezennel erélyesebben, hogy nem. Erre a lányom megsértődött és becsapta az ajtót.
Később aztán bocsánatot kértem, hogy nem rá voltam mérges, hanem én voltam rossz passzban mert az alvásból ébresztett föl.
Később aztán négyszemközt beszélgettek az anyjával, és az anyja mondja neki, hogy azért a lányom is bocsánatot kérhetett volna, hogy engem felébresztett, utána azt is mondta, hogy az anyját nyugodtan felébresztheti, ő nem fog kiabálni. Erre a gyerek az anyjának ezt megköszönte, hogy ő nem lesz kiabálós.
Mit vált ez ki a gyerekben? Nem azt, hogy az apuka a rossz, az anyuka meg a szent, aki soha nem haragszik?

Tisztelt Pszichológus!
A kapcsolatom a barátommal lassan 2 éve fennáll. A probléma a összeköltözéshez kapcsolódik, hiszen sokat beszélgettünk már erről, egy véleményünk is van róla, de még is úgy látszik és érzem is, hogy soha nem fog elszakadni otthonról. A szülei is olyanok, hogy építenek otthonra valamit a munkájával kapcsolatban csak úgy, mintha csak egy hasznos dolog lenne, közbe nekem úgy jön le, hogy csak oda akarják kötni valamivel még. Nekem olyan rossz érzésem van a jövővel kapcsolatban ezügyben. Ezt persze neki nem említem, mert csak balhé lenne belőle, mint minden alkalommal, ha valami hasonló történik. Maga szerint én gondolom túl vagy van valami alapja?

Üdvözlöm! Segítséget szeretnék kérni. Adott egy olyan helyzet, hogy a van a kisfiam apukája, akivel szakítottunk, mikor megtudta, hogy terhes vagyok. Azóta eltelt 3 év,lezajlott az utolsó tárgyalás januárban. Nekem akkor mondott egy olyat, hogy esetlegesen megpróbálni újra együtt. Én azóta lesem minden vágyát, 2 hetente találkozunk, akkor estéként mindig van aktus. Az utóbbi időben már egyre rosszabbul vagyok lelkileg, hogy ezt csinálom, holott tudom, hogy nem kéne,de mégis megteszem, mert addigis magamhoz közel tudom őt. Ebben szeretnék Öntől segítséget kérni, mit javasol nekem? Engedjem el és lépjek túl rajta? Ha igen, hogyan? Ez a szeretet felé, bennem nagyon mély.

Előre is köszönöm a válaszát!

Klaudia

Jó napot kivánok! Azzal a probléval fordulok önhö hogy 5 éve depresszios vagyok voltam Pszichológusnál kétszer is nem segitettek és úgy érzem már nem tudom kezelni 2017-ben probáltam öngyilkoságot elkövetni nem sikerült megtaláltak aludni nappal tudok csak éjszaka nem elfáradok abba is ha csak ki megyek anyukám meghalt nevelő anyám és a rendes apám nem ért meg csak a rossz szavakat kapom tőlük kérem segitsen nem birom így tovább ezt az egesz helyzetet minden nap kin szenvedés előre is köszönöm