Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Dóra!
Azzal a panasszal fordulok önhöz, hogy utóbbi időben nagyon megnövekedett az egy nap alatt elvégzett önkielégítéseim száma. Ez szám szerint nagyjából 5-6 alkalmat jelent naponta. Kezdem azt érezni, hogy nem elég a pornó, mindig próbálok ingerületgazdagabb pornófilmet találni, és egyre kevesebb idő telik el 2 önkielégítés között. Nem volt sose barátnőm, és egy éjszakás kalandom sem, nekem ez a szerencse nem adatott meg, sosincs sikerem a lányoknál.
Szeretném szíves segítségét és tanácsát kérni, mit tehetnék túltengő szexuális vágyaimmal szemben.
Egy prostituált lefizetése esetlegesen csökkentheti a túlfűtött vágyam? Gondolom csak egy időre nyújtana megoldást.
Mit tegyek?
Várom válaszát köszönettel,
Orosz Norbert
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján egyértelműen nem érthető számomra, hogy Önnek ez mennyire okoz gondot, hogy napi több alkalommal is maszturbál. Szakmai szemmel ha ez a szexuális kielégülés egyetlen módja, s ahogy írja ez a helyzet, akkor mindenképp probléma, amivel foglalkozni kell. Viselkedések is megjelenhetnek függő módon, ilyet lehet például a pornófilm függőség, vagy a szex (önkielégítés) függőség. Emiatt nem az egyre színesebb vagy más módú szexuális vágyak kiélését tartom megfelelőnek, hanem inkább terápiás segítség kérését, ahol fel lehetne tárni a függősége gyökerét, jelentőségét az életében. A szexfüggőség hátterében gyakran nem maga a szexuális vágy áll, hanem sokkal inkább önmegnyugtatásról vagy stresszoldásról szól. Ezért fontosnak tartanám egy addiktológussal vagy addiktológiai orientációjú pszichológussal való közös munka minél előbbi elkezdését. Emellett van lehetőség anonim (jelenleg online zajló) csoporton való részvételre is, ahol hasonló próblémákkal küzdőkkel tud beszélgetni, tapasztalatot megosztani, támogatást keresni (http://slaa.hu/slaa-wp/gyulesek/).
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt cím!
Már 1 éve vagyok egyedul a volt párom 5 év után elment Írországba szakítottunk. Volt egy srác akit látásból ismerek a munkából kifolyólag már jó ideje tetszik nekem volt hogy rámosolygtam de semmi reakció gondoltam nem tetszem neki. Vízöntő elég zárkózott típus nincs senkije mindig egyedül sétál az utcán és otthonról dolgozik. Regisztráltam a Tindere és megláttam fent van bátortalanul lajkoltam a rendszer pedig kiírta hogy ő is lájkolt engem. Eltelt 2 nap és olyat csináltam én felénk amit soha rairtam. Leírtam neki hogy egy városba lakunk látásból ismerem hasonló az érdeklődesi köröm és szívesebben megismerném jobban. Válaszolt is a Tinderen reggel nem olvastam mindjárt erre bejelölt a Facebookon pedig nem is tudta a család nevem mikor visszajeloltem írt is hogy mennyire örül hogy megkerestem emlékszik rám már akkor is nézte hogy ki ez a csinos lány 1 órát beszélgettünk aztán este is rám írt mondta hogy elmehetnenk valamikor sétálni. Mondta hogy elfoglalt Szakfordító egy könyvet fordít. Mondta hogy szerdán ír nem írt csütörtök se akkor láttam este hogy fent van a Massengeren megkérdeztem hogy hogy van válaszolt hogy már akrt írni de nagyon elfoglalt majd ír péntekén vártam de nem írt csak szombat akkor 1 órát beszélgettünk mondta hogy egy könyvet fordít a határidő szerda és szerdán jelentkezik eltelt 5 nap és nem ír! Most mit csináljak?
Nem akarok erőszakos lenni? De megőrülök hogy nem ír nagyon tetszik nekem és mivel egy kisvárosba élek rajta kívül nincs is nagyon férfi a korosztayomba 36 éves vagyok és nincs gyerekem házas se voltam még ő se!
Kérem segítsen!
Felejtsem el vagy megint írjak rá mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Nagyon bátor döntés volt a maga részéről, hogy kezdeményezett és ez a másik félből is pozitív reakciót váltott ki. A fiatalember hátterét azonban pontosan nem ismerjük, így nehéz megmondani, hogy mi az, ami miatt mégsem tudta magát keresni. Emögött számos ok állhat. Ha úgy érzi, megéri azt a lehetőséget, hogy maga írjon még egyszer rá, tegye meg. Ha nem kap megfelelő választ, akkor lehet érdemes a továbblépésen elgondolkodni.
Üdvözlettel,
A párommal a családi házuk tetőterében lakunk ősz óta. Az also szinten a párom édesanyja lakik akivel sajnos előfordulnak konfliktushelyzetek. A felújítás során arra kényszerültünk, hogy mind együttlakjunk ez engem nagyon megviselt.A páromék szülei adósságokat halmoztak fel és a mai napig ezt nyögik azóta pedig olyan a ház mint ahol megállt az idő. Az anyósom pedig minden kacatot felhalmozott amitől képtelen megválni. A garázs és a tetőtér is borzalmas állapotban volt. A párommal többször takarítási akcióba kezdtünk rengeteg lomot elszállítottunk a közeli hulladékudvarba. Az anyósom olykor ezekre nagyon hevesen reagált és nem tetszését fejezte ki. Minket pedig nagyon fusztrált az, hogy a munkások nem tudnak haladni aa felújítással hiszen a lomot egyik helységböl a másikba hurcoltuk ugyanis kidobni nem lehetett semmit.A másik problema, hogy míg én nsgyon is önálló szeretnek lenni az anyósom ezt a folyamatot teljesen ellehetetleníti. A páromat is úgy kezeli mint egy gyereket peldaul a ruháját kikészítette reggelente, engem hivogatott, hogy a hűtőbe hol találom meg amit főzött. Ezek mind kedvességből és jószándekkal történő dolgok de engem az őrületbe kerget velük. Mióta felköltöztünk ez a helyzet sokat javult de ígyis rengetegszer felszaladt hozzánk mert unatkozott vagy szüksége vlt valamire. Amikor új bútort hoztak nekünk hazajött a munkahelyéről mert annyira látni akarta. Én meg úgy èreztem, hogy semmi intimszféránk nincs. Mikor ezt felhoztam neki, hogy limitáljuk már a találkozásokat nagyon megsértődött és azzal érvelet, hogy ha baja lesz majd ne nézzünk rá, felőlünk meghalhat. Ez a reakció elgondolkodtaott, hogy 50 évesen ennyire ránk van utalva akkor majd mi lesz később. Kicsit félek ettől is, hogx mi lesz hiszen a gyereknevelésben is biztosra veszem, hogy a kéretlen tanácsait hallgathatom.
A párommal is sokszor átrágtuk már ezt a témát és hálás vagyok neki mert nagyon megèrtő és mellettem áll. Az anyukájának próbálja mondani, hogy kicsit változtasson de tart attól, hogy megsértődik. Én már inkább nem mondom neki a problémákat mert legutóbb mikor beszéltünk csak olaj vllt a tűzre.
En sem tudom, hogy kommunikáljam le a gondokat mert sehogyse jó. Amikor szavakkal próbáltam akkor sírás lett a vége. Utána csak fejeket vágtam, elvonultsm( tudom ez gyerekes) aztán nagy nehezen összeszedtem a bátorságom es elmondtam a sérelmeimet. 1 hétig nem szóltunk egymáshoz.
Nekem minden vágyam a magánszféra ahol nem mászik bele senki a képbe es csak ketten vagyunk a párommal. A lakásunkbsn teljesen jól elvagyok mondhatni különbejáratú de kicsit beárnyékolja a helyzetet, hogx az anyósom spájznak használja az előteret mert máshova nem tud pakolni. Ez pedig számomra zavaró, hogy olyan picike az az előtér és vagy a sok cipőjükbe esek el vagy az almás ládába mikor valahonnan hazajövünk.
A másik gond, hogy a pincelejárat a lépcsőnk alá nyílik és sokszor az anyosom ezen kersztül kommunikalt a parommal. Konkretan kinyitotta az ajtót és felordított. Míg együtt laktunk az ő főztjet ettük de valamiért azóta se tud ezzel leállni és minden hétvégen küldené nekünk a levest vsgyis a kisfiának. Én már ezt jeleztem, hogx ne tegye de falrahányt borsó. Nem szeretném ha az az állapot ami lent uralkodik egy picit is felkerüljön hozzánk.valószínüleg emiatt idegesít az, hogx a fagyasztónkba is hordja fel a húsokat amiket megvasarol mert ő nem tudjs hova rakni.
Rosszul erzem magam mert nem rossz ember az anyósom de így már nagyon meggyűlöltem hogy mindig belengi a családi fészkünket. Közben meg tudom, hogx mennyire boldog, hogy elindultunk az életbeb és nem szeretne kimaradni az életünkből. Egyedül van és szeretne társaságot én ezt megértem de a mi függetlrnségünk sínyli ezt meg? Viszont néha már tényleg teher mert pl Sokszor a parom viszi el dolgozni es termeszetesnek veszi ha uzen a fia ugrik. Hálás vagyok neki hogy engedte, hogy itt lakjak meg sokat beszélgettünk és mindig jót akar nekünk de engem ez feszélyez, hogy minden lépésünk figyelve van. Ha kimegyünk a házból én nem jelentkeznék be, hogy anyuka 1 órára elmegyek ide majd jövök viszont ő elvárná. És a fiara is megsértődött, hogy nem nézett rá mikor itt volt a testvérr( kb 2 hetente jönnek látogatóba)
A párom testvére egy külön történet.vele kapcsolatban a fő problémám, hogy irigy vagyok. Jelenleg is egyetemre járok (6év) és ha le is diplomázok nem fogok sokat keresni. A parom testvére 3 éves fősulit végzett azóta egy hotelben recepciós nyelvvizsga nélkül. 3 éve közel 200 ezreket keres halad előre. Mivel szinte egyidősek vagyunk én sokszor lemaradva éreztem magam. Hiába ösztöndijat kaptam az semmire nem volt elég. A párommal hétvégente találkoztunk es ha hetköznap felhívtam mindig vagy az anyját vagy a tesóját kellett vinni valahova. Egy idő után eszrevetzem, hogx idegesíteni kezdett ,jogy viszi őket valahova. A hétvégéken ha mi ketten mentünk valahová a család főleg a testvère automatikusan meghivottnak érezte magát. Egyik nyáron családi nyaralást terveztek de momdtam a páromnak, hogy ezt felejtsék el nagyon gyorsan. Azt a kis időt amit együtt tudunk lenni nem velük akarom eltölteni.
Na és ennek ellenére az együttlakásra rábólintottam.. képzelheti, hogy mennyire reménytelenül éreztem magam. Ma már másképp tenném de sajnos a hitel miatt a valóság hidegzuhany: 8 évet biztos ígx kell leélnünk. Néha vannak jobb időszakok, de olykor rámtör ez a nagy tehetetlenseg erzes es remenytelenseg.
Kedves Kérdező!
Levele alapján felmerül az a kérdés, hogy a párja is látja-e hogy, ahogyan a családjuk működik az Önnek nem megfelelő. Ha igen, ő hogyan kezelné ezt a helyzetet? Ő hogya reagál az édesanyja viselkedésére? A leghatékonyab megoldás a párterápia lenne, ha ezt a partnere is szeretné. Ha ez nem jön szóba, egyéni munka is felmerülhet.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJónapot!
8évet éltünk a párommal.Ő 58 éves, kB4 éve merevedési zavarai vannak. Végig jártunk mindent, de lelki eredetű. Most odáig fajult a dolog hogy el költözött, nem bírja tovább. De tudom hogy szeret. El vesztette a józan itélő képességét.Javasoltam magukat de ő nem hisz semmiben. Mindenbe a rosszat látja.Tanácstalan vagyok hogy engedjen el?Vagy menthető? Az az igazság a potencianővelők is nem nagyon segítettek a helyzeten.Soha nem éreztettem vele,de lehet túl sok voltam. Egyszerűen felrugott mindent. Nemtudom hogyan tovább.
Köszönöm ha válaszol!
Tisztelette:Éva
Kedves Éva!
Merevedési zavarok esetén párterápiás kezelés is szóba jön, bár ha jól értem a levelét, akkor Önök már lezárták ezt a kapcsolatot, ezért ez a lehetőség nem merül fel. Alapvető elv, hogy aki jobban szenved, annak szükséges a mentális támogatás. Ez szakítás esetén is megfelelő megoldást nyújthat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Rengeteget foglalkozom önismerettel, sok könyvet olvasok, sok tesztet ki is töltök, és felmerült bennem két dolog: Az egyik, hogy valószínűleg ADHD-s lehetek (főleg inkább figyelemzavar ezek közül, mindig is szétszórt, nagyon feledékeny, másvilágban élő, úgymond “daydreamer” voltam), másrészt felmerült bennem, hogy bipoláris zavarom lehet. Azért nem vagyok biztos benne, mert bár viszonylag ciklikusak a depressziós időszakaim, azonban nincsenek ilyen nagyon felhangolt állapotaim, és emiatt sokáig azt gondoltam, hogy hát, biztos csak hajlamos vagyok a depresszióra, aztán az néha kijön rajtam, mint egy nátha. De aztán olvastam róla, hogy a bipolárisnak lehetnek hypomániás időszakai a mániás helyett, és úgy is kinézhet, mint egy egészséges ember.
Az a kérdésem, hogy 1. honnan lehet tudni, hogy valaki csak depresszióra hajlamosabb, mint az átlag, vagy bipoláris? 2. lehet-e köze egymáshoz az ADHD-nak és a bipoláris zavarnak?
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Úgy látom, most bizonytalan a saját nehézségeit illetően és válaszokat keres. Örömmel hallom, hogy próbál elmélyülni az önismereti folyamatban ismeretterjesztő tevékenységek által. Ugyanakkor néha árnyoldala is lehet, hiszen az ember óhatatlanul is elkezdi beazonosítani magában a tüneteket és diagnózisokat állít fel. Úgy látom most aggódik és szeretné tudni mi állhat a nehézségei hátterében. A bipoláris zavar egyes altípusaira valóban igaz, hogy nem csak mániás epizódok jellemzik az érintetteket, lehetnek hypomániás epizódjaik is. Az ADHD és bipoláris zavar egyes tünetei átfedik egymást, ugyanakkor vannak specifikus tünetek, melyek segítheti a megkülönböztetést (pl. grandiozitás érzés nem jellemző ADHD-ban), illetve komorbidak is lehetnek egymással. Ha jól értelmezem Ön szeretné tisztázni, hogy depressziós-e vagy bipoláris zavarban érintett. Sajnos ezt a kérdést pszichiáter szakorvos tudja megválaszolni, a diagnózis pontos fellállítása a pszichiáter kompetenciája. Javaslom, hogy forduljon a területileg illetékes pszichiátriára vagy pszichiátriai gondozóba. A kételyei eloszlatásában biztos hogy segíthet a szakember, így talán Ön is megkönnyebbülhet.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Remélem tudtam segíteni.
Üdv!
Segítséget szeretnék kérni valamiben,a probléma az lenne ,hogy az útóbbi pár hónapban elég rosszul éreztem magam. Szinte egész nap szomorú vagyok,fáradt vagyok,nem tudok fókuszálni,sokat fáj a fejem és stb.
Az egyik kérdés az lenne ,hogy ezek a tünetek jelenthetik-e azt ,hogy depresszióban szenvedek? A másik kérdés ,hogyha netán elkezdek pszichológushoz járni és még nem múltam el 18,a pszichológusnak kötelező elmondani a szülőknek, hogy mi történt a beszélgetésen ,mi szerinte a probléma?
Üdvözlettel:Hegedűs Rebeka
Kedves Kérdező,
Történt- e esetleg valami olyan esemény, ami összefügghet a mostani nehézségeivel? A leírás alapján, a nehézségeiben a depresszió tüneteit véli felfedezni. Fontos lenne szakemberhez fordulni, mintahogyan Ön is felveti, hiszen szenvedésnyomást okoznak a felsorolt tünetek. A pszichológus 18. év alatti páciensek esetén engedélyt kell kérjen a szülőtől vagy a gyermek törvényes képviselőjetől. Az egyéni tanácsadás során elhangozattakat a pszichológus nem osztja meg a szülőkkel, hiszen köti a titoktartás. Ugyanakkor vannak kivételek, amikor a titoktartás megszeghető, így pl. ön-és közveszélyes magatartás esetén, vagy a gyermek veszélyeztetése során. A pszichológus nem diagnosztizál betegséget, gyermekpszichiáter teheti ezt. Minden tanácsadásos folyamat megkezdése előtt ezen keretek ismertetése és az érintettek beleegyezése elengedhetetlen. Mindenképpen részletesen tájékoztatni fogja Önt a tanácsadás menetéről a szakember, amennyiben úgy dönt, hogy segítséget kér.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk. Remélem, hogy tudtam segíteni.
Jó napot!
Abban szeretném segítséget kérni, hogy 2,5 éves gyermek rendszeresen leveszi a pelenkát, amiben a széklete van, nem jelez, nem szól hogy tele a pelus, sűrűn ránézünk, hogy mi a helyzet pelusban. Általában alvásidőben történik és 5-ből 3-szor keni ezt falra, bútorokra, saját magára. Mire gondoljunk? Az anyukája pszichológiailag kezelt, tüz esetek miatt. Illetve büntetett előéletű, arra gondolunk, hogy szülői ágon örökölt valamit. Köszönöm segítségét előre is!
Kedves Kérdező,
Nagyon fontos, hogy a gyermek mielőbb elkerüljön szakemberhez és kivizsgálják a problémát. Érhető az aggodalma, és örülök, hogy segítséget kért. A magatartás hátterében több tényező is állhat, nem tudom, hogy a gyermek esetében mi lehet az. A védőnővel, gyermekorvossal érdemes lenne felvenni a kapcsolatot. Ők tudnak javasolni megfelelő ellátást és a további intézkedésekben is útmutatást tudnak adni.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzánk. Remélem segítettem.
Kedves Pszichológus!
Bármit csinálok úgy érzem nem vagyok elég jó.Nem vagyok elég szép ,csinos és menő,és nagyon nem szeretem magam.Nagyon megvisel ha valaki rosszat gondol rólam…Minden reggel úgy kelek fel ,hogy nincs semmi értelme és csak aludnék.Csapatjátékban játszok és minden vereséget magamra veszek.Viszont most kaptam egy lehetőséget,hogy megmutathassam mit tudok,és eldöntik,hogy elég jó vagyok e hogy leigazoljanak,de nagyon félek..És nem hiszem ,hogy sikerülne,pedig próbálok pozitívan hozzáállni,de ez túl szép lenne.Ha viszont sikerülne,akkor meg lehet mindent vissza szeretnék vívánni mindent az elejére.Nem tudom,hogy mit kéne tennem,de nem érzem jól magam az biztos…
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológus szakemberrel elbeszélgetnie a problémáiról, azaz, hogy mi számít Önnek szépnek, csinosnak, menőnek, mitől értékes az ember, miért fontos mások véleménye Önről, a csapat vereségét miért saját magára veszi. Javaslom, hogy keressen fel serdülőkkel foglalkozó szakembert.
Az alábbi blogbejegyzéseinket átküldöm, amelyek kapcsolódhatnak problémáihoz:
Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben
Üdvözlettel:
Szabó LiliNem félek a haláltól.
Szerintem normális halálélelmem van , tartok a fájdalomtól és ha fenyegetve érezném magam akkor reagálnék (reagálok). Nemvagyok vakmerő és meggondolatlanságom is észbeli korlátaim, előrelátó képességemig terjednek.
Nem ezt jelenti. Ha az orvos vagy valaki megenyeget a halál lehetséges kiemenetelével akkor leginkább fáradtan kérdezem magamban na és?! Amit ők gondoltnak az na és?!Eszembejutot t.. apatikus vagyok leginkjább. Persze valódi fenyegetésre gondolatban kézzel lábbal reagálok… Szerencsére ezt nem kellett tesztelnem.
Élem az életem különösebb aktivitás nélkül. Nem tervezek sokat, de nem érzem depressziósnak magam, tudok élethelyzettől függően lelkesedni vagy szomorú lenni.
Bár ha meghalnék talán sokan ejtetének könnyeket én azt gondolom nekem akkor már nem számítana. Az sem mit gondoltam azelőtt … akármiröl.
Sosem tudok válaszolni a depressziós kérdéskre pld. teszteknben (főleg ha igen/nem) Nem látszik rajtam sem én, sem más nem látja rajtam, Talán ha igazán ismerne.Már nincsenek ilyenek.
Most pszichológiai vagy pszichiátriai eset vagyok? Nincs pénzem rá és a Covid miatt nincs időm vagy lehetőségem ezt megbeszélni vagy beszélni ezt, sem átgondolni.
Tanácstalan vagyok de talán egyszer beterveznék valamilyen megközelítést.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy először pszichiáter szakorvossal lenne érdemes találkoznia, ha enyhül a COVID járvány. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna szakorvossal beszélni. A vizsgálat után tudna a pszichiáter a kérdéseire választ adni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm Önöket! Szeretnèm a segitsègüket kèrni! Röviden leirom a gondjaim! 32èves vagyok egyedülàllo szülő fiatal koromban volt egy nagy szerelmem akitől vannak a gyermekeim de elhagyott megcsalt tönkre tett lelkileg ! Azota gondjaim vannak a pàrkapcsolatokkal! Most úgy èrzem megtalàltam azt az embert akivel szeretnèm lelèlni is az èletem de kis dolgokon felkapom a vizet kombinàlok fèltèkenykedem ès ellököm magamtól szakitok vele! Kèsöbb megbànom! Igaz ez a fèrfi 55èves de szeretem teljes szivemből! Most is 2napja szakitottam vele de mègis vàgyom rá és bànom hogy megint igy alakult! Mit tegyek hogy jobban megbizzak benne ne lökjem el magamtol ok nèlkül
Kedves Kérdező!
Sokféle érzés kavaroghat most Önben, egyszerre szereti (volt) párját és közben ellöki magától. Korábbi tapasztalataink természetes módon befolyásolják, hogy miként vagyunk jelen aktuális kapcsolatainkban, párkapcsolatainkban. Azonban fontos tudatosítani, hogy jelenlegi párja nem ugyanaz, mint gyermekei édesapja. Negatív tapasztalatok esetén előfordul, hogy egyes viselkedésekre, megnyilvánulásokra érzékenyebben reagál az ember, hiszen azt tanulta meg, hogy az valami rosszat jelent. De sokat segíthet, ha tudatosan figyeli az intenzív érzéseket kiváltó helyzeteket, megpróbálja megkeresni, hogy milyen korábbi tapasztalataira emlékeztetik. Ha megtalálja ezek forrását és megosztja ezt jelenlegi párájval, ő is jobban fogja érteni mi történik, és lehetőségük nyílik megbeszélni, hogy valójában mi is történik Önök között, ahelyett, hogy a múltbéli tapasztalatok irányítanának.
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi belinkelt cikkünket!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szabó Lili
A legjobb barátnöm azzal a jött össze aki nekem tetszik és a lány tudta is és ezek ellenére is össze jött vele
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet látni, hogy a barátnője éppen az Önnek tetsző fiúval alkot egy párt. Érdemes lehet leülni a barátnőjével beszélgetni a kialakult helyzetről. Levelében említi, hogy barátnője tudta, hogy tetszik Önnek ez a fiú, de azt nem említi, hogy arról is beszéltek-e zavarná-e ha ők együtt lennének. Fontos, hogy felismerjük és kommunikálni tudjuk szükségleteinket, igényeinket, hiszen barátaink nem gondolatolvasók! Mielőtt leülnek beszélgetni, érdemes átgondolni, hogy mit jelent Önnek ez a helyzet. Esetleg úgy érzi barátnője megbántotta, vagy megkérdőjelezi saját vonzóságát, talán Ön is vágyna párkapcsolatra, esetleg a vonzalmon kívül mélyebb érzések is fűzik ehhez a fiúhoz? Ha sikerül megtalálnia, hogy honnan erednek jelenlegi érzései, akkor barátnőjével is könnyeb tisztázni a helyzetet.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdv.
Egész életemben visszahúzódó voltam,nehezen ismerkedtem,előadásokat tartani,szóban vizsgázni pedig egyáltalán nem bírtam sosem.Ilyenkor nagyon rosszul éreztem/érzem magam,kalapál a szívem,hányinger jön rám,szédülök,lever a víz,összeakad a nyelvem ,ha pedig idegen nyelven kellene megszólalnom,még az alap bemutatkozást is elfelejtem.Mostanra ez a probléma elég erőssé vált,nem szeretek utcára menni,mert az emberek (úgy érzem) folyton engem bámulnak,rólam beszélnek,a boltban sosem kérek semmit(pl szalámi,stb) inkább nem veszem meg az ilyesmit.Rettentően zavart ez a dolog mindig is,viszont mostanában más problémáim is előjöttek:már különösebben nem is akarok ezen változtatni,mert nem érdekel,sőt szinte semmi nem érdekel. Nehézen tudok felkelni,alig várom hogy este legyen,nem érdekel semmi.Mostanában sokszor vannak olyan gondolataim,hogy bárcsak ne is élnék.
Érdemes lenne elmennem orvoshoz,gondolom,de azt sem tudom,ilyenkor hova forduljak,és hogyan vázoljam fel a problémámat ott?
Az adott orvos mit tesz az első alkalommal?Főleg,hogy nekem gondot okoz más ember elött beszélni.
Köszönöm a választ.
Kedves Tünde!
Köszönjük a levelét!
Véleményem szerint a tünetek fokozatos súlyosbodása és a fennálló időtartam miatt is érdemes lenne mindenképp szakemberhez fordulnia. Elsősorban pszichiáter felkeresését tartanám indokolnak, s utána elkezdeni egy pszichológussal való közös munkát, ahol fellehetne tárni a problémái forrását, s megoldást találni rájuk. Segítséget TB támogatott alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban találhat, vagy magán ellátásban akár személyesen, akár online. Aggodalmai a problémák elmondtását illetően reálisnak tűnhetnek, ha idegenek előtt nehezen beszél, de a levelében is nagyon szépen össze tudta szedni, hogy mi érez, gondol, mik a nehézségek, s ezt egy erre szakosodott szakember jól tudja kezelni, illetve segítő kérdésekkel tud hozzájárulni ahhoz, hogy könyebben meg tudjon nyílni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
nem tudok választani.
Kedves Mariann!
Kérjük tegye fel kérdését, hogy tudjunk Önnek segíteni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok
Segitseget szeretném kérni 17 eves a mostoha apám úgy hogy szűz voltam még tete vélem és utána kaptam egy hüvelyi folyvást és ezek a dologgal nagyon élveztem közben utána már ölt 2 barátom úgy hogy már akkor ne m volt folyasom és aszt kerestem ami lehetetlen vt tudatlan és naiv voltam utána pedig elszogtem otthonról a mostoha apám öccsével és ő. Vele állapította családot és lett 2 gyerekük és 8 év házasság után mondtam el a férjem ne k ezeket dolgokat és ez. Után amit Szt hitem 1 gyerekemnek egyetalan meg szűnt létezni számomra mid adig nem is ojott elő ameddig a férjem nem kérdezte meg hogy jobb volt a. Mostaha apám mint ö vele és olyat mondtam amit nem keleet volna de nincs bennem esa n eem tudom hogy,. Mitől van ez lehet betegség vagy észt traumát okozta nálam és még ese normális hogy 2 gyerekes anyu észt és így a fejébe legyen. 2 barátom és a mostoha apám szó szerint mindenre ciszatudod gondolni
Kedves Lakatos Zsoltné!
Köszönjük a levelét!
Írása elég nehezen értelmezhető számomra, de az egyértelműen látszik, hogy szörnyű dolgok történtek Önnel, melyek hatással vannak a mindennapjaira sok év távlatából is. Emiatt mindenképp ajánlanám pszichológus felkeresését. TB támogatott segítséget a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kaphat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Ádám!Olyan problémával fordulok önhöz,hogy félek a betegségektől!Ezen tâg fogalmon belül is a ráktól.Csalâdomba sosem volt rákos beteg,viszont munkám során többször ápoltam ilyen beteget.Jelenleg gyesen vagyok,ameddig dolgoztam nem igazán jutottak eszembe ezek a dolgok csak ritkân.Viszont kb.egy éve már szinte rettegek hogy rákos vagyok és szenvedni fogok aztán meghalok és itt hagyom a gyerekeimet.Ez mára már annyira elhatalmasodott nálam hogy a tüneteket is érzem magamon.Látom a tükörben hogy fogyok pl.közben mások azt mondják nem.Gyerekkoromban a családban gyakran fő téma volt a halál.Anyukám mikor gyerek voltam próbált felkészíteni arra mi lesz ha a nagyszüleim meghalnak mivel ő hozzájuk nagyon ragaszkodtam.Már akkor tizenévesen is rettegtem ettől a gondolattól.Próbálom keresni magamban hol lehet a hiba.Szeretném véleményét kérni.Köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne személyesen pszichológushoz fordulnia (klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta javasolt), hogy jobban feltérképezzék a szorongásait a betegség és halál témájában.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
