Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni Öntöl.
Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni.
Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok.
A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. )
Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe.
Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaszinón, pókeren, kaparós sorsjegyen.
Nincsenek barátai, a testvérével sem tartja a kapcsolatot. Elváltam az alkoholista apukájától, aki 10 éve meghalt, de a lányom még mindenért engem és az édesapját hibáztatja.
A tanácsáért fordulok, mert nem bírom ép ésszel felfogni, hogy jó nevelést kapott, s úgy érzem, 3-4 évvel ezelöttig azért volt közöttünk egy normálishoz megközelítö kapcsolatunk. Legalábbis úgy érzem.
Kérdésem, hogy
ezek után, hogy mindíg megbánt, kinyomja a telefont, sorban megalázkodok neki, a 19-én lévő születésnapján felhívjam őt? Mit csináljak?
Nagyon köszönöm előre is a válaszát!
Üdvözlettel
Gabi
Kedves Gabi,
Köszönjük levelét!
Megértem az elkeseredettségét, hiszen a lányával a kapcsolata az elmúlt években drasztikusan megváltozott. Ha jól értem leveléből, akkor Ön mindent megtett, hogy a lánya élete és az Önök kapcsolata rendeződjön, de a lánya még mindig neheztel Önre.
Azt javasolnám, hogy amennyiben a lánya is partner lenne, keressenek fel családterapeutát, hogy rendezni lehessen a konfliktust Önök között. Ha a lánya ezt nem szeretné, akkor Önnek lenne érdemes pszichológussal beszélnie, hogy átbeszélhessék az okokat és az adott helyzetet, hogy mi minden okoz nehézséget Önnek. Munkacsoportunk szakemberei közül is választhat, ha szeretne segítséget kérni.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Mostanában sokat gondolkodtam hogy kéne megoldást találnom ezekre a dolgokra és magamtól nem igazán sikerült jó megoldásra lelnem. Tehát úgy voltam vele hogy próbát teszek így.
Szóval a barátommal február 22.-én leszünk 1 évesek.
Ő 19 éves. Szakmát tanul én pedig iskolába járok.
Neki a szakma miatt kevesebb ideje van mint nekem hiszen nekem csak 1 nap van mikor 4-kor érek haza. Ő pedig körülbelül mindig 5-re van otthon.
És hiányzik meg úgy érzem nem tudom lefoglalni magam..Annyi mindennel próbálkoztam de egyszerűen csak haza jövök és nem tudom mit tegyek. Ilyenkor általában takarítok meg edzek.. De ezzel sem megy el egy nap. Mire ő hazaér még utána szeretne dolgokat csinálni például enni edzeni amblokk egy kis időt magára fordítani és próbálom ezt megérteni és elfogadni de sokszor túl gondolom.
És itt jön a legrosszabb dolog a túl gondolás. Nálam ez sajnos nagyon sokszor jelen van de azon vagyok hogy ezen dolgozzak. Viszont úgy érzem hogy több ilyen rosszabb hangulatot hozok a kapcsolatba mint boldogságot.. És még ha próbálok erre is koncentrálni hogy ezen változtatnom kell… Sokszor az agyam győz hogy na haragudj rá mert alig beszéltetek vagy mert nem beszél veled annyit ahelyett hogy egyszerűen örülnék annak ami úgy jut.
Eléggé sokat szoktunk beszélgetni ilyen dolgokról mert hosszútávra tervezünk mindketten és úgy gondolom eléggé jó kommunikáció van közöttünk, viszont nem tudom mit kéne tennem az ellen hogy ne gondoljak ennyi mindent túl… Hogy egyszerűen boldog tudjak lenni… Egyszer feljött már hogy ő nem akar engem úgy mondd tönkretenni, mert a túlgondolás miatt volt akkor is rossz kedvem.. És félek hogy elveszítem a saját hülyeségem miatt..
Nem szeretnék vele szakítani… Szeretnék vele önfeledten boldog lenni minden hülyeség nélkül. Sajnos néha úgy érzem magam hogy nem vagyok elég érett egy kapcsolathoz avagy csak egyszerűen rosszul kezelem a dolgokat.
Nem tudom hogy foglaljam le úgy magam ha folyamatosan a fejemben van ő.
És nem tudom hogy kezeljem azt hogy egyszerűen én több vele töltött időre vágyom viszont nem kivitelezhető..
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Leveléből úgy tűnik számomra, mintha az Ön életének a középpontjában a párja állna, s az “énidő”-ben nem találja a helyét. Szokott-e családtagokkal vagy barátokkal találkozni, beszélgetni, közös programokat szervezni? Van-e hobbija Önnek, amivel szívesen foglalkozik? Vagy valamilyen tanfolyam érdekelné-e Önt, amibe belekezdene? Esetleg háziállat, akivel el tudná tölteni ezeket a délutánokat?
Érdemes lenne szakemberrel beszélnie a problémáiról, akár karriertanácsadó szakemberrel is találkozhatna, hogy mi minden állhat a mostani érzései mögött, a párja előtt hogyan töltötte a napjait, mennyiben változtatta meg ezt a mostani párkapcsolata, a koronavírus helyzet mennyiben változtatta meg az életét stb..
Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek megtekintésre:
A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?
Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején
Üdvözlettel:
Szabó LiliAzért írok Önöknek, mert aggaszt az egyik tanítványommal kapcsolatban kialakult helyzet. Egyszerű feladatot kaptak a gyerekek…rajzolni kellett arról a sportról, ahova járnak…ebben az esetben: Karate edzés (Mint ismert, a rajz sokat elárul a gyerekekről). Az egyik 11 éves lány rajza számomra sokkoló volt. Egy szögletes bábú (sokszor javítva) elsatírozott arccal és valami piros festéssel a dereka körül (ami akár az öv is lehetne)…üres háttér, se más gyerekek, se sportszerek…nagyon rossz érzés volt a rajzra nézni és úgy gondolom tenni kellene valamit ebben az ügyben, azonban a szülőkkel nincs kapcsolatom. (és nem is szeretnék megbántani senkit)
Várom a véleményét!
Kedves Kérdező, megértem aggodalmàt és nagyra értékelem a döntését is, hogy nem szeretne ezzel megbántani senkit, inkább szakember véleményében bízik. A gyermekrajzokról azt tudni érdemes, hogy bàr nagyon árulkodóak tudnak lenni, egy db rajzból nem feltétlenül lehet megállapítani komolyabb dolgokat. Semmiképpen sem szeretném kicsinyíteni a problémát, hiszen ön ismeri a gyermeket és az ön érzelmei is fontosak ebben a helyzetben, bizonyàra van összehasonlítási alapja is már a munkája végett a gyermekrajzokról. Amennyiben nem ismeri a szüleit, egyenlőre érdemes lenne még beszélgetni vele, akár külön, azonban ilyenkor nagyon fontos a kapcsolat és a bizalom, aminek a megőrzése nem mindig könnyű, ha véletlenül rosszul kérdez. Ha van alkalma, akkor a szülőknek akàr meg lehet mutatni a rajzot a többi munkájával együtt és beszélgetni kicsit, milyen az edzés, hogy van a gyermek utána, óvatosan informálódni. A leginkább ajánlott lenne iskola pszichologus segítségét kérni és/vagy esetleg önmaga számára szupervíziós segítséget kérni, akàr a többi kollégával átbeszélni mi ilyen helyzetben a teendő. A családsegítő, nevelési tanácsadó felé is lehet jelezni es diszkrécióra kérni őket, az ott dolgozó szakemberek, pszichológussal felvenni a kapcsolatot. Valójában nem lehet tudni, hogy a gyermek kit rajzolt le, hogyan hangzott szó szerint a pontos instrukció, volt-e valami előzmény, mit mondott a gyermek a rajzról, más rajzai is ilyen aggasztóak-e, sok fontos kérdés merülhet fel. A Kék Vonal Gyermekkrízis alapítvány ingyenesen hívható számán is jelezheti a benyomásait, ők országos szinten szakmai team segítségével tudnak utána járni anonim módon a történteknek. Gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára szuperviziós csoportokat is szoktak szervezni. Azt gondolom, hogy ha működik a jelző rendszer, az a gyermekek érdeke és amennyiben téves riasztás van, akkor lehet közösen örülni, hogy jól van a gyermek, de ez még mindig jobb, mint ha komolyabb traumának vagy veszélynek van kitéve tartósan. Kérdése esetén írjon továbbra is bátran, kitartást kívánok a munkàjához! Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Csak annyi lenne a kérdésem, hogy a fiam a volt férjem (neki az édesapja) forszírozására jár pszichológushoz. A volt apósom pszichiáter főorvos. Nos van némi viszály a két család közt és a foglalkozások értékelési nem jutnak el hozzám. Nem lenne kötelessége mindkét szülőt egyformán tájékoztatni a terapeutának? Kell készüljön írásos dokumentum a kiértékesítésről? Merülhet fel részrehajlás? Ha fennáll a gyanú, kinek és hol kell jelezni?
Köszönöm a választ előre is.
Üdvözlöm, ahhoz, hogy egy 16 év alatti gyermek pszichológushoz járjon, mindkét szülő beleegyezése szükséges. Sajnos nem írja, hogy mennyi idős a fiúk, így a válaszban kevésbé tudok korspecifikus szempontokat megadni.
A pszichológussal való munka során megegyezés szokott születni, hogy mikor, hány terápiás alkalom után jelez vissza a szülőknek. Természetesen mindkét szülő megkeresheti, azonban a terápiás térben elhangzottakról nem adhat ki annál többet egyiküknek sem, mint amennyit a gyermekkel is egyetértésben megbeszélnek. A szülőknek is joga van tudni arról, hogy jár szakemberhez és hogy milyen problémakör mentén kér segítséget, vannak-e tünetei gyermekének és milyen tünetekre milyen terápiás ajánlást ad a szakember. Amennyiben teszt vagy hivatalos értékelés (pl. IQ teszt), jogilag kiadható adat van, arról szülőként tájékoztatást szükséges kapnia.
Első körben a pszichológussal kellene tisztázni, vajon ő tudja-e, hogy ön nem adta egyértemű beleegyező nyilatkozatàt a pszichológiai alkalmakhoz (amennyiben nem írt ehhez beleegyező nyilatkozatot). Talán ez számára is új információ lenne és így nyilvánvalóan ön felé is kommunikálna ezután, amennyiben szükséges. Mivel a gyermek pszichológusnak a gyermekük a kliense, így az ő érdekeit tartja szem előtt, az ő gyógyulása az elsődleges. Ehhez számára hasznos segítség lehet a szülőkkel való anamnézis, kórelőzmény és előtörténet felvétele – nyilván ez attól is függ, hány éves a gyermek. Kamaszok esetében már nem feltétlenül van erre szükség, de azért előfordulhat olyan, hogy bizonyos életrajzi adatok (pl. születési körülmények, babavàrás tervezettsége és időszaka, párkapcsolatuk alakulása, költözések, jelentősebb életesemények ) fontos informàció lehet a teràpia hatékonysága érdekében. Ezeket értelemszerűen a szülők tudjàk elmondani. Amennyiben úgy találja, hogy jogilag nem megfelelő az eljàrás, úgy betegjogi képviselő felé vagy ha egészségügyi dolgozóról van szó, akkor az orvosi kamara felé is jelezhető a probléma. Részrehajlás felmerülhet magán ellátás során, ha valóban jogtalanul kizàrjàk Önt gyermeke egészségi állapotával kapcsolatos tájékoztatásból. Ezt az ügyvédje felé lehet jelezni, illetve a bíróságon csak a kirendelt igazságügyi szakértő pszichológiai véleményét fogadják el. A válás időszaka sokszor nagyon megterhelő, Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok című könyve jogi és pszichológiai szempontból is segíti az elvált vagy válásban lévő szülőket, hogy jól tudjanak kapcsolódni gyermekükhöz ebben a helyzetben is. Üdvözlettel
Üdvözlet! Szeretnék segítséget kérni. Mostanában alvászavarral küzdök. Vannak éjszakák amikor egyáltalán nem tudok elaludni. Ez néha együtt jár szorongással.Hogy lehetne ezt kezelni?
Kedves Henrietta!
Köszönöm levelét. Az alvászavarok köre elég tág, és elég különböző tényezők állhatnak kialakulásuk hátterében. Éppen ezért kérdésere nem tudok egyértelmű választ adni. Ahhoz, hogy megértsük, hogy kifejezetten az Ön esetében mi állhat ezek hátterében, sokkal több információra lenne szükség. Amennyiben nem oldódna meg rövid időn belül a probléma, mindenképpen javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy szakembert, aki segíthet megérteni az okát, illetve szükség esetén akár gyógyszeres terápiát is javasolhat.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot! A probléma a páromat érinti. Sokat veszekedtünk, egy vita után mintha kiégett volna. Szakított is velem, de naponta beszélünk, mert nagy bajban van szerintem. Azóta mindennel kapcsolatban motiválatlan, enervált, semmi nem okoz örömet neki, nem akar csinálni semmit, csak fekszik, unatkozik, de nem akar ezen változtatni. Nincs étvágya, szomorúnak érzi magát, nem dobja fel semmi. Azt mondja, már irántam sem érez úgy, mint régen, de közben keres, beszélünk, azt mondja, fontos vagyok és hiányzom neki. Aggódom érte, nem tudom, mit tegyek, hogy jobban legyen. Nem tudom, mennyire súlyos a gond, ahogy azt sem, hogyha törődöm vele, segíteni próbálok, az jelen helyzetben jó neki, vagy ebből egyedül kell kikecmeregnie? Lehetséges, hogyha ez a gondja megoldódik, akkor újra visszatalál hozzám is? 🙁 Nagyon szeretem és hiányzik, hogy olyan életvidám, törődő legyen, mint volt. Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a volt párjának szakemberhez fordulnia, hogy átbeszélhesse, hogy mi is történt vele pontosan, amiért így reagál (nincs étvágya, kedvtelen, enervált). A vele való beszélgetés során tudná a szakember megmondani, hogy mennyire súlyos az ő esete. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy az Önök között való kapcsolat rendeződése hozhat-e javulást az állapotában. Mindenesetre az ő szüleinek is felvetheti, hogy problémát lát a volt párja viselkedésében, s jelezheti nekik, hogy figyeljenek rá vagy ha úgy ítélik meg, akkor szakembert keressenek a számára.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Márta Dóra!
A levelem elég hirtelen felindulásból születik, hajnali 2-kor, de olyan szintű pánik gyötör már órák óta, hogy úgy érzem, megfulladok.
A problémáimról beszélni elég bonyolult lenne, és valószínűleg évekre vissza kellene menni, de most igyekszem rövid lenni. Körülbelül 12 éves korom óta küzdök egyfajta folyamatos melankóliával, dühvel, keserűséggel, gyakori letargikus hangulattal. Azt gondoltam/gondoltatták velem, hogy ez csak valami kamaszkori agymenet, de már 5 éve tart, a szorongásom hatalmas méretűre nőtt, a szociális pillangó énem halott. Néha szörnyen nehéz emberek közé menni.
Kétségbe esésem tárgya most leginkább mégis, hogy idén június közepén fogyókúrába kezdtem, mert már szörnyen elegem lett a vastag lábaimból, és hogy nem vehetek fel, amit csak akarok. Először 65kg volt a cél (75kgról indultam, 173cm), de aztán láttam, hogy képes lennék többre is, és furcsa örömöm lelem a kalória számlálásba, így 60kg lett az új cél. Amikor az meglett, azt gondoltam, elég is lesz, azonban a kalóriaszámlás – és égetés kényszere megmaradt, a tükörben nem feltétlen azt látom amit mondanak, így hiába akartam súlyom megtartását, jelenleg 57.5 kg vagyok.
Kétségbe estem. A hajam – egyetlen büszkeségen -, csomókban hullik, fejem teteje szinte, hogy kopasz. Kövéren sem néztem ki jól, hát most sem. Néha elfog egyfajta büszkeség, hogy na végre, milyen kevés a BMI-m, de mikor emberek közé lépek, újra elfog a szorongás, amikor eszem valamicskét, utána rögtön jön a számolgatás, mennyit ehetek ma még, hogy minuszban maradjak.
Utálom már ezt, szeretnék néha csak úgy önfeledten enni, de képtelen vagyok, és néha még saját társaim is megrovom, ha nassolnak.
Szörnyen kétségbe esett vagyok. Aludni már évek óta nem tudok, szörnyen maximalista és konstans stresszelő vagyok. Hosszú ideig az étel volt az egyetlen, ami legalább stabil örömet okozott, de mára már ez is csak nyűg és szenvedés.
Mit tehetnék, mi bajom van? Van egyáltalán valami?
Kedves Zsófia!
Köszönöm levelét és bizalmát!
Először is szeretném felhívni a figyelmét egy fontos mondatára, melyben arra utal, hogy alapvetően maximalista és hajlamos a szorongásra.
Annak a szándéka nélkül ugyan, hogy egyértelműen evészavarnak nyilvánítsuk a problémáját, azért azt mégiscsak megállapíthatjuk, hogy az énkép és az étkezés terület igen problematikus. Az evészavarok kialakulásában nagyon sok esetben éppen a maximalista, perfekcionista attitűd játszik jelentős szerepet. Fontos lenne mélyebben megérteni, hogy az Ön esetében ez mit is jelenthet, mire is lehet hivatott a perfekcionizmus, illetve vajon milyen korai gyökerekkel rendelkezhet. Ehhez azonban nagy valószínűséggel szüksége lenne külső segítségre, ezért arra biztatnám, hogy keressen fel egy szakembert, aki saját meglátásaival segíthet Önnek megválaszolni ezeket a kérdéseket, illetve ennek egyfajta hozadékaként várhatóan a társuló szorongás és depresszív hangulat is jelentős mértékben oldódna.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Van egy élettársam, akivel 7 hónapja élek együtt. Mindig is éreztem,hogy nem én vagyok az igazi számára, de ő sose mondta el.. Más nőkkel chatel mellettem, nekem össze vissza hazudozik, de mindig (szándékosan) elhiszek neki mindent, pedig tudom,hogy nem igaz a fele sem, csak azért hazudok magamnak, mert borzasztóan félek, hogy mi lesz velem nélküle. Már nagyon ritkán van szexuális életünk is, sosem mondja hogy szeret, sosem dicsért meg, nem büszke rám, alig beszélget velem, már csak néha ölel meg, egyszerűen teljesen érzem,hogy sosem számíthatnék rá, hogy ő idegen és énis neki, teljesen érzem, hogy már nem szeret engem, 70% biztos vagyok abban is, hogy meg csalt.. DE mindezek ellenére mégsem tudom el hagyni 🙁 Már megőrültem, teljesen meg bolondultam, abszolut nem bízom benne, teljesen tönkre vagyok menve, bárhol bármikor el sírom magam, és nem tudom hogy mit csináljak :'( 2 hónap alatt 4 szer feküdtünk le, abból 3 at én kezdeményeztem. Már szégyenlem magam. 🙁
Elvesztem az életben, nincsen számomra semmi remény, semmi kilátás, könyörgöm segítsenek!!! :'(
Kedves Valentina!
Köszönöm szépen levelét és bizalmát!
Szomorúan olvastam sorait, abszolút érzékelhető, hogy mennyire kétségbeesettnek és tehetetlennek érezheti most magát. A “betegségeknél” tulajdonképpen saját maga jelölte meg az önbizalomhiányt mint a problémája potenciális okát. Ez mindenképpen nagyon fontos és előremutató felismerés lehet, mely ugyan, biztos vagyok benne, hogy fájdalmas is, de mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy valami elinduljon, megfogalmazódjon Önben. Az önértékelési problémák köre elég gyakori jelenség, de tapasztalatom szerint, ha az élet nagyon sok területét érinti, sokszor szükség lehet külső segítségre ahhoz, hogy érdemi változás jöhessen létre. Éppen ezért nem is szeretnék egy dolgot kiragadni leveléből, és csupán arra reflektálni, mivel valahol talán Ön is úgy tekint a párkapcsolati nehézségekre, mint az önértékelési probléma egyik legfontosabb megnyilvánulására. Mindenképpen javasolnám tehát, hogy kérje szakember segítségét, hogy a kapcsolatában zajló fájdalmas és szenvedéssel teli jelenségek hátterét sikerüljön valóban megértenie, ugyanis alapvetően ettől a mélyebb megértéstől, illetve a kapcsolatban zajló torz minták és az életének korai eseményeivel való összefüggések tisztázásától várható valódi, érdemi változás.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot kivánok!
Potencia zavar ügyében fordulok Önhöz.
Sok olvasás,keresgélés után rájöttem,hogy pszichés/stressz alapú.Történet:Aktus elején,közben,végén nagyon stresszben voltam,talán a teljesítési vágy miatt,kevés ideig is “birtam”,azután már nem volt erekció a második körre. Utána hosszú ideig(hónapokig) nem volt semmilyen erekcióm,akárhogy is próbálkoztam.Manapság közbe van, de nem olyan erős és kemény amilyen volt.
Régebb gondolattal is nagyon erős erekciót eltudtam érni.Próbáltam potencia növelő növényekből készült terméket is.Valószinű hogy használt,de még nem igazi.Tudom hogy a megoldás a fejemben van,pontosabb az elmémbe de még nem mentem végig az úton,hogy a megoldást megkapjam,remélem a válaszával közelebb kerülök.
Előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Leveléből nem derül ki számomra, hogy mi miatt gondolja úgy, hogy testi betegség nem állhat a potenciazavar hátterében (mivel hónapokig nem volt semmilyen erekciója). Első lépésben én azt javasolnám, hogy andrológus szakorvost keressen fel, aki bizonyossággal ki tudná zárni a testi okokat. Negatív leletek esetén pedig szexuálpszichológus szakember felkeresése lenne ajánlott, ahol a lelki hátterét át tudnák beszélni a problémáinak.
Üdvözlettel:
Szabó Liliálandóan félek és mindig roszazat gondolok
Kedves Kérdező!
Érdemes pszichiátert vagy pszichológust felkeresni, hogy megállapítsák miből fakad félelme és rossz gondolatai. Orvos gyógyszerrel, pszichológus pszichoterápiával segíthet.
üdvözlettel Száraz Cintia
Jó estés kívánok a nevem Andrea és a segítseguket szeretném kérni a párkapcsolatban vannak problémák
Kedves Levélíró,
Arra kérem, hogy fejtse ki bővebben a párkapcsolati problémáit.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzeretnék kigyógyulni ebből a betegségből!! Nem tudok kimozdulni sehova félek sokmindentől! Biztonsági zónán kívül rosszul leszek! Autópálya kitárt tömegközlekedés is segítséget kérnék mert egyre rosszabb!! Nem szedek gyógyszert de ha rá jön a roham jó lenne ami lenyugtatna mert nagyon rossz érzés!
Kedves Kérdező!
A pánikrohamok kezelhetőek, ha rendszeresen foglalkozunk vele. Azt javaslom keressen fel egy pszichológust, továbbá ha gyógyszeres kezelést érez szükségesnek akkor egy pszichiátert is. Egy közös munka megkezdése a legtöbb esetben csökkenti a pánikrohamok intenzitását és gyakoriságát.
Jó napot!
Nem tudom, hogy kezdjek neki, talán csak röviden elmondom mi aggaszt. Nagyon félek az elvesztéstől. A családtagjaim elvesztésétől. Szinte minden éjszaka arra gondolok, hogy anyukám, apukám, vagy a testvéreim vagy bármelyik közeli családtagom meghal, vagy valamilyen fájdalomban kell szenvedniük vagy elrabolják és soha többé nem látom őket. És annyira felzaklatom saját magam, hogy kevesebben kezd el verni a szívem és nagyon melegem lesz. Szerencsére nem kellett átelnem soha a gyász folyamatát, nem vesztettem el senkit a családtagjaim közül. Talán azért gondolok erre sokat mert a barátaim közül már mindenki átelte ezt sajnos és félek, hogy belőlem mit váltana ki. A családom összes tagja egészséges, a nagyszüleim is. Nem tudom mit kezdjek a gondolataimmal. Néha sírásig folyamodik az egész gondolatmenetem. A választ előre is nagyon köszönöm. Tisztelettel: Horváth Petra
Kedves Petra!
A halál vagy veszteség gondolata megterhelő érzéseket válthat ki belőlünk. Nem feltétlenül szükséges, hogy valóságba átélje az adott érzést, az attól való félelem talán hasonlóan bénítóvá tud válni.
A kialakult pánikok miatt én javasolnám, hogy keressen fel egy pszichológust, vagy pszichiátert, akitől tud segítséget kérni a konkrét helyzetekre tekintettel. Ha viszont nem szeretne még, akkor relaxációs technikák elsajátítása is hasznos lehet azokban a helyzetekben, mikor úgy érzi nem tud megnyugodni.
Jó napot kivánok. Tanácsra lenne szükségem mert és gyengének érzem magam ugy mentálisan ahogy fizikailag is hosszú idők óta. Mélyebben is kifejteném a problémámat ha kapnék egy vissza jelzést öntöl.Az igazság az hogy a fenti problémák közül sokat feltudnék sorolni ami nállam manapság gyakran jelentkezik, ezért inkább megvárnám a visszajelzését.
Kedves Kérdező!
Természetesen bármiben segítünk Önnek, amire lehetőségünk adott! Azonban kérem gondolja át, hogy itt ezen a nyilvános felületen szeretné e kifejteni a problémákat. Azt javasolnám, ha hosszabban szeretne beszélgetni, akkor egy személyesebb mód, és felület aktuálisabb lehet. Tud bármelyik a honlapon látható szakemberhez időpontot foglalni, és részletesen eltudja mondani, amit szeretne megosztani.
Tisztelt Dr Úr!
Én egy olyan panasszal kerestem meg önt, hogy súlyos hipohondriàm van, a lehető legtöbb betegséget bebeszélem magamnak. Ha olvasok, vagy hallok egy betegségről én annak màr olvasom a tüneteit és bebeszélem, hogy nekem is az van. Persze így elkezdek félni tőle. Van hogy éjjel felkelek és érzem, hogy el van zsibbadva a karom vagy a làbam vagy mondjuk fàj a hàtam, egyből veszem elő a telefonom és nézem mi lehet a bajom, pedig tudom, hogy semmi bajom nincs. Meg sokszor van úgy hogy a semmi miatt is idegeskedem vagy éppenséggel a hàziàllatom miatt pl az egyiknek fogínygyulladàsa van és azon is képes vagyok idegeskedni, pedig làtta állatorvos, kapott is gyógyszert, de mégis idegeskedem. Néha vannak rossz gondolataim is, pl néha van olyan, hogy az agyam azt a képet mutatja, hogy a tesóm elájult vagy rosszul van esetleg elvérzett a szobàba pedig semmi baja nincs. Emelett nagyon nincs is önbizalmam, amit iskolàs koromban szépen leromboltak egy tanulàsi probléma miatt.
Ön szerint, hogyan lehetne ezeket “orvosolni” ?
Köszönöm a vàlaszàt
Krisztina
Kedves Krisztina!
Amiket leírt frusztrálóak lehetnek a hétköznapokban. Megértem, hogy így ez rengeteg feszültséget generál Önben. A leginkább elsőként azt tette a legjobban, hogy segítséget próbál kérni ebben a helyzetben. Javasolom, hogy keressen fel egy terapeutát, akivel közösen tudnak beszélgetni a gondolatairól, érzéseiről, félelmeiről.
