Üdvözlöm!
Nekem igazából nem is segítségre lenne szükségem, hanem egy kérdésem lenne. Manapság egyre jobban a széthúzás és a kirekesztes a magyar ember lételeme. Tegnap egy homoszexualitásról folyó vitába csöppentem bele és ahogy az emberek vitatkoztak az ötlött az eszembe hogy ezek az igazán homofóbok talán a saját homoszexuális gondolataik ellen védekeznek így? Mert azt személyes példámon megtanultam, hogy azok a lányok nagyon féltékenyek akik hajlamosak félre lépni. Nem ugyanez a mechanikája ennek a jelenségnek is?
Sajnálom ha ez az oldal nem erre jött létre és elvettem a lehetőséget a tényleg bajban lévő emberektől, de furdal a kíváncsiság. Esetleg ha igazam van tudna küldeni egy netes tanulmányt vagy egy ezzel foglalkozó könyv címét? Nagyon köszönöm előre is a segítséget

Tisztelt szakerto,
Fel eve megismerkedtem egy szemelyisegzavaros ferfival(ADHD+depresszio=>elmondasa szerint).Talalkozgattunk,rengeteget beszelgettunk,jol elvoltunk.Idokozben visszament kulfoldre es azota kezd megszakadni a kommunikacio.Amg itthon volt addig folyamatosan keresett,de amiota visszament azota egyre kevesbe.En ha irok neki azonnal valaszol vagy eppen felhiv.Tudom,hogy az ilyen tipusu szemelyek mint o maskepp latjak a vilagot es az emberi kapcsolatokat es ezzel nincs semmi gond.A gond az,hogy mindennek ellenere nagyon megkedveltem es minden percben hianyzik. Volt,hogy honapokig tartottam benne a lelket amig itthon volt es o is bennem,kolcsonos volt az egesz.Nyilvan sajnalom es feltem is,de amit erzek iranta az tobb mint puszta sajnalat.Probalok vele korekt lenni meg igy is,hogy azt erzem,hogy mar nem szamitok neki es csak addig voltam jo amig itthon volt.On szerint mi tevo legyek?Nem tudom kizarni az eletembol talan pont azert mert tudom,hogy milyen.Soha nem artott nekem igazan.A kegyetlen szokimondasat megszoktam a sok honap alatt.Barmit is mondjunk egymasnak nem tudok ra haragudni es o se ram.Volt,hogy panaszkodott,hogy neki nincsenek baratai es sajnos rakellett jojjek,hogy ez reszben az o hibaja is mert nala minden csak ideiglenes es egy ido utan mindenkit ellok magatol.Meddig kene elmenyjek ezert a baratsagert?Vagy,hogy kene hozza alljak ehhez az egeszhez?Felek,hogy elveszitem.
Valaszat elore is koszonom!

Testvérem hajléktalan akar lenni, miért?
30 éves testvérem inkább hajléktalan lenne mint hogy dolgozzon. Pár napja már felment Budapestre és az utcán csavarog.
Ez miért jó neki? Nekem azt mondta nem bírja a kötöttséget és a munkahelyi rabszolgaságot. Igaz soha nem is dolgozott.
Mit lehetne tenni? Megjön majd az esze?

Tisztelt Pszichológusnő!

13 leszek pár nap múlva, és már 5 éve idegroncsá tettek a szüleim, elváltak mostmeg újra vissza és nagyon durván veszekednek meg minden, és mit tehetnék az ellen hogy egyedül csak az apámmal élhessek együtt?
sajnos én nem tehetek semmit mert még gyerek vagyok de már nagyon akarok felnőni hogy végre elköltözhessek, mit kéne tennem?

Az emberek miért bántják egymást ilyen dolgokban?
Amikor munkáról, foglalkozásról van szó.
Olyan szinten bele tudnak rúgni az emberbe hogy hihetetlen.
Ha valaki egyszerű munkás ember az a baj. Mintha mindenki villamos gepészmérnök egyetemista orvos vénával lenne megáldva és annak kéne lenni különben leköpnek kb az ilyen sznob emberek. Aki a szüleivel él azt is bántalmazzák egyesek.
Miért ilyen fontosak ezek a dolgok és miért ilyenek az emberek?
Nem mindegy nekik a másik mit csinál vagy nem csinál, hol lakik, kivel lakik, semmi köze hozzá. Undorodom ezért az emberek egy részétől. Kerülöm is őket nagy ívben.
Engem például hidegen hagy ez a munka, karrier dolog és ezért kötnek belém.
Szerintem mindenki ugyanott végzi, senki se különb a másiknál.
Mi erre a magyarázat? A munka, teljesítmény miatti kötekedésre?
Szerintem sokkal rosszabb emberek is vannak mint néhány hozzám hasonló magának való, léha ember. Gyilkosok, pedofilok, csalók, erőszaktevők stb. De nem?

Lassan már nincs semmihez kedvem és senkire és már kezdem úgy érezni hogy elegem van mindenből és úgy érzem hogy nem szeret senki és nagyon utálom magam és szégyellem a sulyomat is
A lég Jób lene ha már meg halnek szerintem

Tisztelt Cintia! 🙂

Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy a párommal fél éve vagyunk együtt. Tervezünk babát de majd a későbbiekben,sajnos most abortuszra kell mennem (mindkettőnk döntése volt) de úgy érezzük így lesz a jó mert most még nem tudnánk őt vállalni. Viszont én nagyon félek,hogy el fog hagyni utána vagy már a kórházba sem fog eljönni (most azt mondja ott lesz.) Bár mindent át beszéltünk és azt mondta soha nem fog elhagyni mert szeret és velem szeretnék leélni az életét,tőlem szeretne babát majd én mégis félek néha. Párszor már el is sírtam magam emiatt de ő tűri és biztosít a szeretetéről folyamatosan de azt sem szeretném,hogy hisztisnek gondoljon és majd ezért lépjen le. 25 évvel idősebb nálam és tudom,hogy már érett sok mindenben…de bennem akkor is itt van a megmagyarázhatatlan félelem. Az előző 2 párkapcsolatomban elhagyták pedig azt mondták mellettem lesznek bármi történjen is! (Ők az én korosztályom voltak ez is lehetett a probléma?) Úgy érzem ha ezt kibírjuk együtt akkor bármit!

Köszönöm a segítségét!

Kedves szakértő!
Lassan 3 hete jöttek elő nálam ezek a rosszullétek és nem tudom hogy mi okozza. Lehet újra előjött a pánikbetegségem ami 7 évvel ezelőtt volt?
Olyan nap nincs már hogy ne legyek rosszul és nem tudom hogy mi okozza ezt. Elmondom nagyjából hogy miket szoktam érezni. Sokszor van olyan hogy nem tudok mélyeket lélegezni és csak kapkodok a levegő után mint aki meg akar fulladni. Utána elkezd verni a szívem nagyon gyorsan de ez nem mindig jön elő. Mostanában pl azt érzem mintha elnehezedne a testem zsibbadni kezd a kezem vagy éppen az állam. Nyugtalanság jön elő belőlem egy belső feszültség. A kezeimet gyengének érzem és nagyon rossz ez. Van mikor fél órán keresztül is eltart egy ilyen rosszullét. Voltam kórházban és megvizsgáltak mint kiderült a szívemnek semmmi baja az EKG kimutatta. Mondtam az orvosnak hogy nekem 2012 ben pánikbetegségem volt amire gyogyszert is szedtem 1 évig. A doki szerint ez megint ugyanaz a betegség lehet. Pszichiátriai kivizsgálást javasolt. De én viszont félek elmenni oda mivel tudom hogy megint gyógyszert akarnak majd felírni én meg nem szeretnék gyógyszereken élni ujra. Nem hiszem el hogy más megoldás nem létezik arra hogy ezek a rosszullétek ne jöjjenek elő. A gyógyszer nem megoldás szerintem az csak a tüneteket szünteti meg. De így viszont nem tudok létezni hogy minden nap rosszullétek jönnek rám egyszer jobban érzem magam utána hirtelen megint rosszabbul és ez megy már minden nap. Vajon mitől lehetnek ilyen rosszulléteim? Tényleg a pánikbetegségem ujult ki? Van megoldás erre? Mindenki azt mondja fejben dől el minden. De hogy lehet egyáltalán megakadályozni hogy rám jöjjönek a rosszullétek? Nyugalmi állapotban is rám tör nem kell ahhoz idegesnek lennem. De én sejtem hogy mitől jött ki újra ez a betegség nálam. A sok stressz és idegeskedés okozta. Az életem nagyon megváltozott 2018 óta ugyanis akkor veszítettem el édesanyámat aki a mindenem volt. Amit a mai napig sem tudtam feldolgozni. A másik ilyen rossz tényező az exem akivel nagyon rossz volt a kapcsolatom sokat veszekedtünk én meg csak idegeskedtem miatta és csak gyűlt bennem a sok feszültség és szerintem most jött ki rajtam az a sok rossz amit átéltem mellette. Nem tudom mit tegyek menjek el pszichiáterhez?

Tisztelt hőlgyem ! ÚRAM!

Sajnos 6 honapja küzdök a roszulétekel . Antidepresszánst nem szedek mert roszabak a tüneteim igy is elviselhetetlen nemtudom hogyan küzdjem le . Azt mondják minden fejben dől el de nem gondolok roszakat roszmedvem sincsen . Csak ugy magátol jön hirtelen . pirult arc , erös szívdobogás , roszulét érzés hogy elajulok ijenkor hidegvizel mosakszom gyenge is vagyok ilyenkor . jelenleg frontint szedekast nem .
Sajnos magyon sok nehézségen és traumán estem át ami ezt okozta . Nemtudom mit tegyek kérem segitsen adjon tanácsot !
Előre is köszönöm!
Tisztelettel : Szilvia

Kedves Pszichológus!Jelenlegi nagy traumát a munkahelyi bizonytalanság okozza! 20 évig egy Soproni nagy szépségszalonban dolgozok. Jelen pillanatban a tulajdonos és a vezetőség úgy döntött hogy kevesebb létszámra lesz most a COVI helyzet miatt szükség! Velem közölték, hogy nem kűldenek el, de megtartanak kisegítőnek. Vagyis , hívnak ha a vendéglétszám úgy igényli. Kérdések merültek fel bennem! Miért is vagyok én még ott az üzletben!? Hiszen, men adnak szabadságpézt, sőt ledolgoztatják a szabadságnapokat, betegség esetén nem fizetnek táppénzt, a recepción dolgozók manipulálhatják a beírásokat, nincs munkaszerződésem, sőt egy dolgozónak sincs, napi bejelentkezéssel dolgozunk. Rá jöttem, hogy már nem kellek, nem kell a tudásom,a szakmai gyakorlatom. Mégis eddig egy dolog tartott a szépségszalonban, az hogy a munkaidőbeosztás nagyon kedvező volt. 2 nap munka- 2 nap pihenés. De most , hogy a vezetőség bejelentett munkaerőként nem tartott meg, csa ügyeleti rendben, természetesen ha szólnak, nagyon elkeserített. Nem tudom hogyan tovább!? Várjak , arra, hogy majd visszahívnak,vagy változtassak, 57 évesen merre tovább? Ön , hogy látja, milyen tanácsot, milyen megerősítést tudna ajánlani? Köszönóm a segítségét, Tisztelettel üdvözlöm: Erzsike

Másfél éve hagyott el a férjem, azóta nem tudok túllépni. Nem tudok enni, aludni,szuicid hajlamaim vannak. Folyamatosan sírok. Semmi nem köt le. Megőrjít a magány.

Jónapot kívánok!
Egy olyan problémával fordulok önhöz bizalommal, hogy gyakran visszatérő gondolatok keltenek bennem folytonos szorongást és félelem érzetet. A jövő képemmel kapcsolatban, a párkapcsolatommal kapcsolatban. Nem látom sohasem a jövőt magam előtt, nem látok kiutat a jelen helyzetből. Egy helyben toporgok és nem tudom merre induljak, mi lenne a helyes út. Aggódom nap, mint nap a pénz miatt, a családalapítás miatt.. Nem látom magam előtt a gondtalan haladást. Csak egy nagy fekete lyukat.. És ez aggaszt. Mit tegyek, hogy ezek a gondolatok ne emésszenek fel teljesen? Egyre többet töröm a fejem..

Kedves Doktor,
A bátyám miatt írok Önnek. Segítségre van szüksége, de sajnos senki nem tudja rávenni, hogy beszéljen egy hozzáértővel. Fél, paranoiás és egyre rosszabodik a helyzet, nem tudjuk, hogy valami trauma érte e vagy mi történt, bezárkózik a szobájába, nem mer nézni TV-t mert azt hiszi figzelik, nem megy ki az udvarra mert fél, hogy ellene van mindenki, és nem válaszol már a telefonhívásokra sem. Dolgozni sem dolgozik.Tudna nekünk tanácsot adni, hogy hogy tudnánk rávenni, hogy beszéljen egy orvossal? Kényszeríteni nem szeretnénk, egyedül családban bízik meg. Előre is köszönjük.Üdv, Andrea

Kedves Pszichológus!

Én azzal a problémámmal kapcsolatban írok, hogy úgy érzem, én jobban szeretem a páromat, mint ő engem. Több, mint fél éve együtt vagyunk már, és nálam elég nagy lángon ég a szerelem, nagyon mély és komoly érzelmeket táplálok a partnerem iránt és úgy érzem, sok szeretet adok és közvetítek ki neki, alapvetően nagyon meg tudom szeretni azt, akit egyszer megszeretek és elköteleződöm mellette, illetve elkezdek ragaszkodni hozzá és mondhatni, ha ezt nem látom nála is, szóval ha nem szeret úgy, mint én őt, akkor úgy érzem, már nem is szeret, nem vagyok elég fontos, nem kellek neki, rosszabb vagyok, vagy nem vagyok elég jó esetleg és ilyenek. Mindemellett elkezdem kutatni, mivel vívhatnám ki azt, hogy megkapjam azt a szeretet, amire vágynék és elkezdek megfelelési kényszerbe menni, folyton a kedvére tenni, kedveskedni neki, stb. Illetve mindenben, az apróbb dolgokon is azt analizálom, hogy most ezt azért tette-e, mert szeret és elég fontos vagyok-e neki, nem pedig azért, mert itt akar hagyni, nem szeret. Ebből korábban rendszeresen adódtak konfliktusaink, szerinte túlagyalom a dolgokat és szeret. Mégis azonban gyakran van bennem ez a félelem, vagy minek is nevezzem. A kérdésem az, hogy mit tegyek? Mivel oldhatnám meg ezt? Vagy hol kezdjem?

Válaszát és segítségét előre is köszönöm!

Másfél évig jártam terápiára és sokszor nagyon hiányzik a pszichológusom. Körülbelül egy hónappal a terápia lezárása után megláttam őt egy kávézó teraszán, nagyon megörültem neki és nem tudtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá. Beszélni szerettem volna vele kicsit, de ő erre nem nagyon volt hajlandó. Azt mondta, hogy ez zaklatás és ha legközelebb a szabadidejében zavarom, akkor meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket. Nagyon szomorúan és csalódottan távoztam, mert a terápia alatt sosem mutatkozott ilyennek, mindig kedves és megértő volt. Azt szeretném kérdezni, hogy normális volt-e ez a heves reakció a volt pszichológusomtól? Én azt hittem ő is örülni fog nekem, hogy lát engem, és majd megkérdezi, hogy vagyok, mi van velem. Úgy érzem teljesen a lelkembe tiport, sosem gondoltam volna, hogy valaha így fog viselkedni velem.