Üdv
Hogy lehet egy 30 éves nőt megtanítani olyan dolgokra amit otthon nem kapott senkitől. Pl eszébe sincs hogy mi a főzés, takarítás, mosás? Férfi létemre meg tudom csinálni a dolgokat de valahogy már unom hogy csak én….
Köszönöm a választ

hello!
Az a kérdésem mért nem érzek semmit szex közben? (nem erőszakoltak meg szexuàlisan eddigi életem soràn)

Jó napot kívánok Attila vagyok 42 éves.

Megismerkedtem ez év márciusában egy 27 éves svájci lánnyal akivel a kapcsolatunk elején minden rendben ment. Gyakran töltöttük együtt az idönket még a munkahelyen is merthogy mind a ketten építõiparban dolgozunk tehát volt rá lehetõség. Onnantól kezdve transzformálódott a kapcsolatunk hogy elkerültünk más más építkezésre. Igyekeztem a kapcsolatunkat tovább erösíteni napi szintü sms-ekkel illetve telefonhívásokkal és teszem hozzá gyakran eredménytelenül. Nem volt azonnali válasz vagy egyáltalán semmilyen válasz. Ugyanakkor váltig állította hogy mi egy párt alkotunk ! Elkezdtem én is változni de sajnos szerintem nem jó irányba. Gyakran voltam agresszív vele ( verbálisan) azért hogy rám figyeljen és ne csak a barátai legyenek elötérbe helyezve illetve folyamatosan kapcsolatokat keresett vad idegenekkel akikre szintén több idõt fordított mint rám azaz a “társára” amivel méginkább provokált! Ezen provokációkból kifolyólag gyakran mondtam hogy kilépek ebböl a kapcsolatból de mindíg bocsánatot kértem ezen kirohanásaim után és folytattuk az eletünket. Idöközben teherbe esett amit állítólag nagyon várt viszont nem hagyott fel azzal hogy tovább provokált és többször is elöfordult hogy mondtam neki vetessük el ezt a gyereket mert nem akarom ilyen kondiciókkal folytatni tovább a “családalapítást vele. Plusz szerintem igazából nem is akarta ezt a gyereket mert volt hogy egésznap nem evett és nem ivott elég mennyiségü folyadékot amivel tényleg felelösségteljesenvigyázott volna arra a kis életkezdeményre. Végülis elvetélt önnön maga és most arra fogja ezt a vetélést hogy miattam történt mert sokszor stresszeltem és mert azt mondtam hogy vetessük el és keressünk orvost ehhez.
Azóta minden egyes alkalommal amikor egyáltalán hajlandó velem szóba állni a bocsánatát kérem, idönként már saját magamat alázom meg a bocsánatáért de semmi változás. Kértem idöpontot pszichológushoz is ahol eltudom mondani tényleg részletesen ezen 5 hónap elteltét hogy megtudjam az igazi okát ennek a helyzetnek.
Szeretnék ideiglenes választ kapni erre a kis rész történetre. Hogy kellene viselkednem és jól reagálnom ha szeretném ezt a kapcsolatot tiszta lappal újra kezdeni ?!

Köszönöm a válaszát

Üdvözlöm !
Kicsit lehet hosszan írom le az érzéseim , ezért elnézést kérek .
Nem tudom már hová forduljak , ezért próbálok itt szakemer segítségét kérni.
Véget ért a 3.5 éves kapcsolatom a párommal.2.5 évig éltünk együtt. Hibáztunk mindketten. Egyikőnk sem volt már boldog .
Ahonnan a problémánk indult az az összeköltözés utáni 1 hónap volt.
Felkeltette valaki az érdeklődését.
Kb 2 nagyyon rossz hónapunk vokt de úgy döntöttünk fokytassuk.
Viszont én innen kezdve bizalmatlan voltam. Kértem a volt kapcsolataival is csak akkor írjon ha születés ilketve névnap van.
Ő sokszor mondta lezarta azt az egészet.
Én nem tudtam így van e. Egy helyen dolgoztak.
Ha írt valakivel vokt hogy megkérdeztem kivel ír.
Ugy tünt a tavakyi évben hogy újra fog ez működni. Akkor írt egy vokt kapcsolatanak aki a nagy szerelme volt régen. Azóta csalados és bokdog a lány.
Párom évek óta nem irt neki ezert nem értettem most miért kell.
Innen ujra elindult a lavina.
Ő munka után szeretett olvasni az kapcsolta ki. Keveset beszélgettünk.
Vagy számítógép vagy telefon volt nála de keveset voltam én .
Egy napunk mindig az ő tervei alapjan zajlottak nagy részben.
Jártunk sokat kiránulni. Eleinte sokat főztünk együtt.
Azt nsm irtam hogy külföldön éltünk.
Azt várta el hogy legyek jobb kedvű.
Napi 10 óra fizikai munkát vegeztem.
Itt Magyarországon van 2 egyetemista gyermekem , egy házam . Az összes költséget fizettem es hogy tudjanak a gyerekek nappalin tanúlni ezért még az étkezésüket is.
Angliában is a rám eső költségeket természetesen fizettem.
Közben anyukám is daganatos lett. Ez is nyomasztott . Most keteléseket kapott. Nincs egyedül mert apukám vele van és segíti.
Tehát nem tudok ennyi felé megfelelni.
De muszáj.
Viszont a páromnak elmúltak az érzései és úgy hogy én Magyarországon voltam 1 hete szakított velem.
Nagyon fáj . Azt érzem beleszakad a szivem mert szeretem.
Ma hívtak a testvéremék hogy a volt párom elbúcsúzott tőlük.
És kérte adjak át hogy a csomagjaim hamarosan haza érkeznek.
Még jobban fáj.
Mondták a testvéremék a volt párom is nagyon meg van törve és hogy már egy odeje érlelődött a szakítás benne . Igen pár hónapja is mondta de én könyörögtem ne küldjön el.
Nem tudom hogy engedjem el ?
Ha nem hívogatom és változok akkor lehetünk e újra együtt.Erre vágyok.
Nem rég a vírus miatt 6 hetet 24 órában együtt töltöttünk. Többször elmondta milyen jó így együtt.
Utolsó éjszaka még átölelbe aludtunk el.
Tényleg nem szeret már ? Vagy csak elfáradt ebben ?
Kérem adjon tanácsot mit tegyek ? Nem tudok aludni , csak valeriát szedek de azt sem segít sokat.
Már tudom hinnem kellett volna neki.
Elszúrtam. Végelg.
Köszönöm ha végig olvassa és válaszol.
Üdvözlette.Eika.

14 ev hazasag utan a ferjem elhagyott nem volt gond csak ha ivott akkor megvert 3 honapja kulon elunk e kozben osze jott egy 21 eves hazas novel akinek van egy 2-eves fia. Nekunk is van 11 eves. A ferjem 31 eves en 38 eves. Nem keres minket ha osze talalkozunk ideges es siet dolga van. Nem ertem miert kerul nem all szoba velunk. Mit tanacsol? En be adtam a vallast mert szegyeltem de nagyon szeretem haza varom

Kedves pszihologus!
Az lenne a gondom, hogy nekem erölködési kényszerem van, félek, hogy erölködni fogok a fejemben es ez kart okoz bennem.
Néha nehezen bírok ellenallni.
Ez a gondolat 2 hete áll fenn es a kesztetes is.
Jarok pszihiaterhez is, gyógyszert is szedek.
Folyamat ott van a gondolat, kesztetes.
Pszihiaterem erre nem mondott semmit.
Pszihologusom rendetlen agyi műkodesnek nevezte ezt, nem kényszernek.
Ön szerint ez mi?
Depresszio okozza ezeket vagy fordítva?
Varom valaszat!
Elore is koszonom.

Üdvözlöm!
Gyermekkoromban ha beteg voltam, megsérültem, a szüleim azt mondták hazudok, elhanyagoltak.

Most, felnőttként félek, hogy ha nem látványos eléggé a sérülésem(pl. Az ujjam hetek óta fáj, de hol jobban, hol kevésbé van bedagadva), akkor sz orvos nem fog hinni nekem és felpofoz mint anno anyám, hogy ne idegesítsem a nyavajgással nincs semmi bajom. (rozsdás szögbe léptem, és a tanárnőm vitt el másnap az ügyeletre, mert bedagadt. Otthon megvertek, mert hogy miért nem hazudtam valamit, így venni kell antibiotikumot)

Nagyon féltem ma is, hogy felpofoz a háziorvos, hogy ezzel oda mertem menni. Most mennem kell csütörtökön a traumatológiára, délután meg vissza a háziorvoshoz, mert szeretne leletet látni az ujjamról.Ezt úgy élem meg, hogy bizonyítanom kell neki, hogy nem hazudok…
Köszönöm szépen
Gabriella

Ikreim vannak, 13 éves fiúk. Az egyik kisfiam elmondta, hogy ő meleg. Elmondása szerint már 1 éve ezt gondolja. Kétségbe estem. Létezik hogy egy 13 éves fiú így felismeri ezt? Mit tegyek? Féltem őt a környezet véleményétől. Mit lehet ebben a helyzetben csinálni?

Jó napot kívánok!
Nagyon nehéz erről írnom.16 éves vagyok és kb 6 éve fogyni akarok.Már mindent megpróbáltam.És ahogy teltek az évek csak híztam és híztam.Sajnos nagyon megbízták,most 162cm és 65kg vagyok.Nagyon leszeretnék fogyni,de nem megy.Sokan azt gondolhatják rólam ,hogy nincs elég akaraterőm,nem akarom eléggé.Pedig nagyon szeretnék fogyni. Előfordul,hogy nem eszem 500 kalóriánál többet,viszont olyan is ,hogy teleeszem magam és ha nincsenek otthon akkor hányok.Félek,hogy elhízok.Néha nagyon rosszul érzem magam,kövérnek,csúnyának és nem elég jónak.Állandóan bűntudatom van bármit is teszek és mindenhol beégetem magam.Nem tudom,hogy miért vagyok ilyen,de utálom magam.Voltam már az iskolapszichológusunknál nagyon kedves volt velem,nagyon megszerettem,de úgy voltam vele,hogy ő mindenkivel kedves és biztos nem szeret,csak megjátsza,ezért mostanában nem voltam nála.
Köszönöm szépen,ha elolvassa a levelemet!Nagyon kíváncsi vagyok a válaszára!

Miért van az hogy mindig komolytalan pasikkal hoz össze a sors? Itt pl gondolok arra hogy soha nincs pénze egyiknek sem vagy nem tudják beosztani. Hiába dolgoznak akkor sincs pénzük mert elcseszik minden hülyeségre. Nem érettek agyilag és ez már a második ilyen párom. Én nem vagyok ilyen dolgozom de beosztom a pénzt nem cseszem el mindenféle baromságra mint ők. Meg még van egy pár dolog ami nem tetszik bennük én úgy érzem hogy érettebb vagyok mindegyiknél és komoly a gondolkodásom. Nem tudok férfit faragni egyik pasibol sem pedig már nagyon sokszor próbáltam. A jelenlegi párom is egy szegény ördög velem együtt csak dolgozik és semmi másból nem áll az élete. De még sincs soha pénze mert elcseszi de nem tudom hogy mire. Vagyis hogy tudom de gyerekes amit ő csinál. Van neki egy mániája méghozzá a telefon cserélgetések. Minden hónapban más telefon kell neki mert megunja őket és vesz másikat az előzőeket meg eladja hogy legyen pénze. Veszi a telefonokat törlesztő részletre és csodálkozik hogy nincs pénze. Nagyon durva amit csinál de nem tudok rá hatni. Ugysem változik meg az ilyen ember. Piacozni járunk hogy legyen pénze főleg neki. A családja termeszt otthon mindenféle zöldséget virágokat és azokat adják el hogy pénzt tudjanak csinálni belőle amivel nincs is baj mert sokan csinálják ezt. A másik nagy gond vele hogy idegbeteg nagyon hamar felhúzza magát mindenen és akkor csak veszekedünk. Mivel én is nagyon stresszes életet élek és hamar robbanok abból meg szintén csak a vita van. De alapból nem rossz ember csak elvolt kényeztetve és most nehéz neki felnőnie. 30 évesen akkor is másképp kéne már viselkednie szerintem. Nem tudom hogy lehetne rajta csiszolni egy kicsit. Tudnának tanácsot adni ezzel kapcsolatban?

Tisztelt Pszichológus!

Előre is köszönöm a segítséget.
13 éve vagyunk együtt a férjemmel, 2 éve vagyunk házasok. 3 gyermekünk van. Sajnos a 3.gyermek születése komplikált volt. Szüléskor ahogy kiemelték el is vitték tőlem, nem is láthattam és másik osztályra szállították. Én csak 5 nap múlva mehettem hozzá, ekkor láttam először. Majd gyerek nélkül kellett hazajöjjek. 2 hét múlva jöhetett haza a baba. Ez nagyon megviselt, eltelt lassan 2 év de még mindig fájdalmas visszagondolni. Aztán jött a következő sokk.. 3 hónapos volt a pici mikor kiderült hogy csal a férjem. Állítólag 1x fordult elő, de részemről ez semmit nem változtat. Megprobáltuk rendbehozni de részemről nem sok sikerrel. 12 évig sosem emelt rám kezet, még a hangját sem emelte fel sosem. De amióta kiderült a dolog és én el szeretném hagyni többször bántott. Kb 4 hónapja nem bántott testileg, viszont ahogy kérem válljunk el ordít velem. Folyamatosan öngyilkossági szándéka van, többször mentem arra ki hogy lóg a kötélen. Vagy épp kést tart a mellkasához de sorolhatnám még. Mind a kettőnknek felsőfokú végzettségünk van, ezáltal olyan munkahelyünk is van ahol ha ez kiderül nagy a veszteni való. De így élni sem lehet 3 pici gyermek mellett. Csak azért maradjak mert lelkileg terrorba tart a férjem? Egyszerűen nem látok kiutat. Lenne hova menjek mert van egy saját házam. A férjem ettől függetlenül nagyon jó apa, mindent megcsinál a gyerekek körül és sokat foglalkozik is velük. Nem tudnám elviselni ha mi elmegyünk és ő csinál magával valamit. Nem miattam a gyerekek miatt. Mert azt érzem az én hibám lenne mert én nem tudtam magam túltenni. Ez így is van, de nagyon próbáltam, de egyszerűen akkora csalódás volt ez számomra, pont akkor amikor a legnagyobb fájdalmamból kecmeregtem ki, s ő belém rúgott, hogy ezzel én már nem tudok együtt élni.
Én csak azt szeretném hogy együtt de külön neveljük a gyerekeket , viszont nála ez az opció nem létezik. Nagyon sokat beszéltem vele erről, de mindig az van belőle hogy rendben akkor legyek boldog neki akkor vége, és megy midig valami hülyeséget csinálni.
Tanácsot szeretnék kérni, mit tegyek?
Tényleg én vagyok a hibás és csak nyeljem le és éljek tovább ebbe az állandó keserűségbe?

Nagyon szépen köszönöm a választ és a figyelmet
Üdvözlettel
Éva

Üdvözlöm!

A nevem Alex. És Vas megyében élek a családommal.
Nagyon hosszú lenne kifejeznem a gondolataimat, mert nem hinném hogy válaszolni a levelemre. De ha igen, akkor nagyon örülni fogok.

Köszönöm hogy válaszoltak az előző levelemre csak sajnos az a baj hogy nem tudok elmenni szakemberhez mert ahhoz sok pénz kellene. Nem tudom hogy segíthetnék magamon de nagyon rossz így élni hogy kapcsolatfüggő vagyok. Úgy érzem ebből nincs kiút. Már nagyon régóta szenvedek ebben a betegségben mert számomra ez beteges amit csinálok és érzek. Sok nőt irigylek hogy ők elvannak egyedül is boldogan férfi nélkül de én viszont nem tudok meglenni nélkülük. Muszáj éreznem azt hogy van mellettem egy társ mert egyedül nem szeretek lenni. Mindig is ragaszkodó és szeretethiányos voltam és ez már beteges tudom jól. De mit csináljak ha egyszer nem tudok egyedül lenni. Ha van kapcsolatom akkor érzem magam igazán boldognak. Csak ezzel meg az a probléma hogy az aktuális párom hamar rámun és kiszeret belőlem. Nem tudok egy férfit sem megtartani magam mellett hosszú távon de nem tudom hogy miért van ez. Megfojtom őket a szeretetemmel és ezért menekülnek el? Vagy mi lehet a probléma? Észrevettem hogy minél jobban akarom hogy működjön egy kapcsolat annál jobban nem megy. Mindig rágörcsölök mindenre. Nem tudok így élni nagyon szenvedek. Van ebből kiút? Azt is észrevettem magamon ha pl nem keres a párom nem ír nem hív 1,2 órán belül akkor már kétségbeesek és kombinálok hogy vajon hol lehet mit csinálhat biztos nem hiányzom neki meg hasonló dolgok. Csak magamat mérgezem a sok negatív gondolattal. De nem tudok urrá lenni a rossz gondolataimon ez jön belőlem és lehet ezzel rontok el mindent. Nem tudom mit tegyek hogy végre én is boldog nő lehessek. Adjanak tanácsot mert ezt nem bírom tovább!

Kedves Hölgyem/Uram!

Azért fordulok Önökhöz, mert az interneten nem találtam erről semmit, de úgy gondolom, talán nem egyedi precedensről van szó.
Bipoláris depressziót diagnosztizáltak nálam, ami önmagában nem egyedülálló eset.
Az epizódok igen gyakran váltakoznak, akár délelőttről délutánra is átélhetem szinte az egész skálát.
Viszont nagyon sokszor azon kapom magamat, még depressziós állapotban is, hogy gyakorlatilag BETEGSÉGFÜGGŐ vagyok. Egyszerre szabadulnék ettől a tehertől, és lenne kibírhatatlan fájdalom, ha elveszíteném az életemből. Sokszor van olyan érzésem, mintha nem is a valóságban élnék, hanem egy bizarr, groteszk hangulatú külön bejáratú világban, ami csak az enyém, ahol ugyan magányos vagyok, de ez mégis az én külön kis burkom, ami csak az enyém. Ezért is esik nehezemre sokszor, hogy társaságba menjek.
Úgy érzem, ha kiszakítanának ebből a “világból”, többé nem lennék képes igazán boldognak lenni. Mégis, ha itt maradok, úgy érzem, megőrülök, mert a tanulmányaimat is megnehezíti, hogy hol a zaklatott izgatottság, hol a szürke apátia miatt nem vagyok képes a tananyagra koncentrálni. Ráadásul sűrűn érzek égető vágyat, hogy tudatmódosító szereket alkalmazzak.
Hogy lehet, hogy valaki ennyire AKARJA, hogy beteg legyen, mikor nyilvánvalóan szenved tőle, és megnehezíti az életét?
Létezik, hogy függenék a saját betegségemtől?

Kedves Valaszado!

A tema,melyben szeretnek kerdezni,osszetett,a sajat neha irracionalis viselkedesemre keresem az okokat. 40 eves vagyok,ferjemmel 15 eve elunk egyutt,2 gyerekunk van, 4 es 6 evesek. A sajat hazunkban elunk,jo korulmenyek kozott,anyagi gondjaink nincsenek. A kapcsolatunk nagyon jo,most is tudunk egymasra ugy tekinteni,mint 15 evvel ezelott,szexualisan is vonzonak talaljuk egymast. Nem rozsaszin azert minden,nyilvan mindkettonknek vannak hibai,ezeket megtanultuk kezelni. A gyerekeket en hozom-viszem oviba,ferjem keson,altalaban 7 korul er haza es a teljes haztartas legtobbszor ram marad. Sokszor vagyok a gyerekekkel turelmetlen,azt vetttem eszre,hogy mar elsore is emelt hangon szolok es olyanokat mondok,amiket kesobb megbanok. Erre probalok figyelni,de nem mindig megy,en is teljes munkaidoben dolgozom. Szeretnek felejuk tobb turelemmel fordulni,hogy lehet ezt megtanulni?
A masik pedig a hazassagunk. Nagyon szeretem ot,el se tudom kepzelni az eletemet nelkule,megis van egy ferfi, akivel neha nem kifejezetten barati uzeneteket valtunk egymassal. O egyaltalan nem vonz semmilyen modon,megis olyanokat irok neki,mintha megis vonzana.. mindig hodol,azt hiszem inkabb az tetszik,ahogy o lat engem,nem pedig o maga.. mindig megfogadom magamnak,hogy nem irok neki soha tobbet,de aztan talalkozunk egy bulin,aztan megint jonnek az uzenetek. Miert csinalom ezt?! Minden rendben van az eletemmel,miert kell mas? Vagyis nem is kell igazabol,mert a valosagban egyaltalan nem vonz.

Koszonom elore is a segitseget!