Az a problémám, hogy sokszor és elég könnyen mérges és indulatos tudok lenni. Kisebb dolgokon is nagyon indulatos leszek, néha annyira, hogy megütök valamit. Nem tudom, hogy hogyan kezelhetném.

Tisztelt Hölgyem /Uram! Az lenne a problémám, hogy szex közben az előjátéknál áll orális kielégítésnél is lelankadok néha. Meg mikor már tenném be előtte is és nehéz visszaállítani. De ugyanez a probléma maszturbációnál feláll közben lelankad utána visszaállítom és a végén van ejakuláció! Mi lehet a probléma?

Jó napot! A barátomról lenne szó. Régóta együtt vagyunk én a szüleimmel élek még ő pedig a saját szüleinél ahol az apuka alkoholista. Össze költözni nem merek vele mert ha lehetőség akad az indulat kezelési problémáitól is tartok. De ha szakítanék vele még mélyebbre süllyedne, így egy rossz kapcsolatot tartunk fent. Sajnos több problémával is küzd egyszerre de a legfontosabb az most az élet szemlélete. Sokat fogyaszt alkoholt az életben is csak teng leng, túl nagy álmokat kerget és nem tudja valóra váltani azokat. Ha valami nem ugy alakul ahogy eltervezte öngyilkossági gondolatai vannak és tervezgetni kezd. Tavaj nyáron volt egy próbálkozása amiről sikeresen lebeszéltem de sajnos pszichologussal valo találkozásra nem tudtam rábeszélni, nagyon elutasító ezzel kapcsolatban. A gond hogy most újra fent áll a veszélye, hogy butaságot tegyen. Viszont kint tartozkodik külföldön. Mit tegyek? Hogyan tudnék neki segíteni? Hogyan vegyem rá, hogy keressen fel egy pszichologust? Elöre is hálásan köszönöm

(Aki úgy érzi, hogy a szexuális zaklatás témája gondot okoz neki, szeretném javasolni, hogy ne olvassa el ezt a levelet, mert elég részletesen írtam, nem szeretnék senkinek rossz emlékeket felidézni!)

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Szeretném azzal kezdeni a levelet, hogy megköszönöm a többiek nevében is ezt a lehetőséget, hogy névtelenül kérhetünk segítséget/útmutatást Önöktől!

Igazából nem is tudom, hol kezdjem. Pár napja történt valami, amit nem mondtam el senkinek és nem is tudom hova rakni a fejemben. Szóval úgy áll a helyzet, hogy ebben az időszakban itthon kell lennem, a sulink is online van, illetve dolgozni nem mehetek, mert a mostani helyzet miatt lényegében kirúgtak. A nevelőapámnak van egy édesapja, akire főzünk, mert máshogy nem tudjuk megoldani az étkeztetést. Most mivel én vagyok itthon, nekem kell átvinnem (ő a szomszédban lakik, mellettünk) az ételt. Szívesen el is vállaltam, mert szeretek hasznos lenni és ott segíteni ahol tudok. Amikor átmentem (nem tudom minek nevezzem, mert végülis nem a nagyapám) akkor sokszor megjegyezte, hogy milyen szép vagyok, meg milyen helyes nő lett belőlem. Hát megköszöntem, mert ugye ha bókolnak, akkor így szokás. Aztán egyik nap amikor vittem az ebédet meg a vacsorát, akkor mondta, hogy üljek le. Elkezdtünk beszélgetni, majd észrevettem, hogy feltűnően bámulja a melleimet, meg kezdett egyre többször megjegyzéseket tenni az alakomra, hogy milyen szép combjaim vannak, meg bárcsak látna ruha nélkül is, olyan kíváncsi, meg hogy ha láthatná az alsó felemet akkor megharapdálna, ilyesmi. Inkább nem sorolom fel, nem szeretném, ha egy másik olvasó aki hasonlót élt át emiatt újra átélné a vele történteket…
Szóval mondta, hogy segítsek neki kinyitni egy levelet, mert nem tudja (egyébként ki tudná, de nyilván direkt kért meg erre…), majd mondta, hogy olvassam fel neki, mert nem látja… amikor elkeztem olvasni, akkor megfogta a kezemet, majd a combomat kezdte el taperolni, meg hasonlók. Igazából el tudtam volna magamtól tolni meg azt hiszem fel kellett volna pofoznom vagy ilyesmi, hogy tudja, hol a helye, de valamiért lefagytam. Szerencsére durvább dolgokra nem került sor, de akkor is, emiatt nem tudtam éjszaka aludni..
Majd másnap megint át kellett mennem, ami miatt nagyon ideges voltam. De volt annyi eszem, hogy hangrögzítővel együtt menjek át. El akartam itthon mondani, de mégsem. Nagyon sok gondja van itthon anyumnak, folyton dolgozik, fáradt, kb csak mi ketten vagyunk jóban, a többiek elég szemetek tudnak lenni, és nem is nagyon lehet velük semmiről beszélgetni, mert el vannak foglalva a saját problémáikkal. Szóval felvettem hangra, nem fogdosott, csak bocsánatot kért, meg mondta, hogy nehogy megsejtse anyum hogy ez volt, maradjon a kettőnk titka. Mondtam neki, hogyha nem fordul elő többet ilyen, akkor nem lesz gond. De aztán csak elkezdte, rögtön ezután, hogy de hát akkor is olyan formás vagyok, meg amugy én hogyan gondolok rá, mert ő látna szívesen az ágyban, meg hasonlók. Tényleg nem akarok ezzel galibát okozni, mert így is elég feszült itthon a helyzet, meg anyumnak nagyon sok gondja van, azt se vette észre, hogy egy éve vagdostam magam, teljesen kifordultam önmagamból és ha nem lett volna ott a barátnőm akkor a mai napig nem lennék jól. Kiskoromban is molesztáltak, de azt hiszem azt már feldolgoztam, elkezdtem kidolgozni egy tervet, hogyan legyen normális szexuális kapcsolatom a férfiakkal (még nem voltam senkivel), de ezek után nem tudom hogy legyen… Tudom, hogy el kellene mondanom anyumnak a dolgot, de még több gondolt nem akarok okozni, pedig még az sem történne meg, hogy nem hisz nekem, mert van bizonyítékom. Maximum az lehetne, hogy elbagatellizálja, hogy minek fújom ennyire fel, ő csak egy öregember, meg csak poénkodik…. lehet, hogy idős és nem annyira vág már az esze, de egy nővel akkor sem lehet ilyet tenni!! Még akkor sem ha nem történt nemi aktus, hiszen ez is okozhat lelki sérüléseket. Főleg ha családtag az illető…Vagy én hajtom fel a dolgot? Jobb lenne, ha tényleg hallgatnék erről? Csak már nem bírom elviselni, hogy a mellemet nézni, meg megjegyzéseket tesz, hogy ma nem látszódnak a ,,gombok”. Fogalmam sincs mi legyen. Kezdtem jól lenni, jól alakult az életem, de ebbe a helyzetbe hozott… Ön szerint, mi lehetne a megoldás? Van egyáltalán erre megoldás? Tudom, nehéz kérdés, de nagyon hálás lennék, ha tudna adni valamilyen útmutatót!
Szép napot kívánok!

Tisztelt Cím!

Szeretnék tanácsot kérni.
Február óta ismerkedek egy férfival, eddig még nem tudtunk személyesen találkozni, mert ő külföldön dolgozott és most jött haza pár napja, végleg.
De, most ez a járvány veszély eléggé, megnehezíti a személyes találkozás lehetőségét.
Az beszéltük, hogy 2 hét múlva találkozzunk. Hát nem tudom, hogy fog összejönni ez a dolog kettőnk között.
Ő szeretné, ha mielőbb .megtörténne közöttünk a szex is. Én is szeretném, de ugyanakkor félek is, hogy megint kudarcot vallok. Az előző kapcsolatomban is ez okozott problémát, hogy nem tudtam odaadni magam neki, pedig nagyon szerettem. Mindig azt mondtam, neki, hogy ezerrel megbizom benne, és mikor eljött az idő sajnos nem ment, leblokkoltam, és ő azt hiszi, hogy csak hazudtam neki, pedig nem igaz, talán az volt a baj, hogy nagyon rajongtam érte és féltem, hogy elhagy, mert nem tudtam odaadni neki. Olyan szêpen indult ez a dolog kettőnk között, csak volt egy hónap amikor sajnos egy napot sem tudtunk együtt tölteni, és úgy gondolom, ez leheett a gond, hogy nem sikerült összemelegedni, merr ên nem tudtam kimutatni neki, hogy vágyom szex terén is. Mindig nagyon kedvesen, aranyosan bánt velem. Ő mellette sosem éreztem magam egyedül, mert tudtam, hogy ő rá, mindig számithattok, ha felhívott, akkor az maga volt a mennyország, a környezetem is egyből látta rajtam, hogy a boldog vagyok, tudták, hogy ő telefonált. Amikor ránéztem mindig fülig ért a szája, úgy mosolygott rá, talán az volt a rossz, soha nem tudtam rosszat mondani róla.Mert ő volt azaz ember, aki mindenben támaszom volt, mindig volt rám 5 perce, és éreztem a szívemben, hogy itt van mellettem. Aztán sajnos vége szakadt, mert nem tudta elfogadni, hogy nem történt köztünk szex. Amikor szakîtott, csak îrt pár sort és ennyi. Igaziból soha nem tudtam gyűlölni, mert annyi pozîtîvumot kaptam tőle, amit én nem tudtam viszonozni.
Ennek már 5 hönapja, sajnos mindenféle kapcsolatot megszüntettet velem, de nem is ez zavar, hanem hogy ilyen egyszerűen lemondott rólam, hogy tényleg nem jelentettem neki semmit.
Ezzel a másik férfival már beszéltünk a dologról és azt mondta, hogy igen lazábbnak kéne lennem. Sok szexi képet küldök neki, ami nagyon bejön neki tőlem és úgy érzem, hogy nem zavar engem, ez sőt egyre bátrabbnak érzem magam.
Most azt kérdem, higy van-e eaélyem arra, hogy ezútal másabb lesz a dolog és nem vallok megint kudarcot.

Üdvözlettel: Egy hölgy

Kedves Ádám!

Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy az átlagostól eltérő módon zavarnak a zajok. Nem mindegyik zaj problémás, de ha pl.: a szomszéd TV-je csak minimálisan is átszűrődik, akkor annyira feszült, ideges leszek, hogy alig bírom elviselni. És sajnos a szomszédom szinte napi 24 órát járatja a TV-jét. Amikor megszűnik ez a zaj, mintha egy teljesen más ember lennék, újra jó kedvem lesz. Hogyan lehet elérni, hogy ne zavarjon ennyire nagyon a zaj? Elköltözni nem igazán van lehetőségem, a szomszéddal meg hiába próbáltam beszélni. Előre is köszönöm szépen a választ!

Üdvözlettel: Enikő

Üdvözlöm!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy mi a helyes a kialakult koronavírus helyzet alatt.
Az unokáimmal (3 éves, 15 hónapos) napi szinten találkoztunk. Két hete ez elmarad.
Eddig sikerült lefoglalni őket, főleg a 3 évest. Szerencsés a helyzetük, mert egy hatalmas területen élnek, állatokkal, lovakkal. Így a mozgásuk megoldott. Az nem biztos, hogy jó, ha hirtelen eltününk egymás szeme elől. Most ez történt. Viszont amikor szóba került, hogy egyelőre nem találkozunk, napokig azt kérdezte a nagyobbik, hogy mikor megyünk hozzájuk.
Mi a helyes viselkedés ebben a szituációban?

Válaszát előre is köszönöm,

Botta Ildi

Kedves Veronika!
39 éves nő vagyok, aki férjnél van, de külön él férjétől. 12 hónapja hagyott el egy 20 éves tanítványáért. Jóban vagyunk, barátok vagyunk továbbra is, mindennap beszélünk, van egy közös nagylányunk is.
Amikor elhagyott én sérülékeny voltam és bele mentem egy viszonyba egy nős férfival.
Rövid távú kapcsolatnak indult, szerelem lett belőle. Szinte mindenben passzolunk. 1 év alatt még soha nem veszekedtünk. A gyerekei miatt a családját nem hagyja el, ezt már az elején megmondta. Meg is értettem azután, ami velem történt.
1 év után úgy döntöntünk, hogy ennek véget kell vetni, ez a tisztességes.
A szakítás után 1 héttel találkoztunk munka miatt. Én olyan összetört, fáradt arcot még soha nem láttam. Megesett rajta a szívem és azt mondtam legyünk barátok, menni fog. Ő bele is ment. Lehetséges, hogy azok legyünk? Én nagyon szeretném, nagyon aggódok érte.
Vagy ostobaság?

4 hetes babankkal a ferjem elcsuszott a lepcsön.szerencsere a kicsinek nem lett baja, viszont most 7 hetes es almaban felkel felriadva, ket kezet szettarva. Aggodom hogy megmarad e nenne

Kedves Pszichológus! 23 éves, diplomás, értelmes, intelligens, hűséges, jó munkahellyel rendelkező, egészséges nő vagyok. Sajnos idáig soha nem voltam szerelmes, az első barátom tartott eddig az életemben a legtovább, ez volt a leghosszabb kapcsolatom, kb másfél év, 16-17 éves koromban. Azóta csak tengődök… 2-3 hónapos viszonyokról van szó, amelyek mindig véget érnek, legtöbbször én szakítok. Mindegyiknél úgy éreztem, hogy nem ő a párom. Csalódtam is már, nem egyszer. Engem általában olyan férfiak találnak meg, akik szeretőt keresnek. Azt olvastam, a férfiak két nőt különböztetnek meg, a feleségnek valót, és a szeretőnek valót. Nekem mindig a második szerep jut. Csinosan öltözködök, de nem kihívóan. Fogalmam sincs hogy miért nem találok magamnak párt, és a környezetem sem érti ezt. Pedig mindenki szerint én egy “főnyeremény” vagyok… Veszem észre… Munkahelyet is már váltottam… Ott is azt veszem észre, hogy nem keltem fel a figyelmet… Nem azt akarom, hogy mindem férfi velem legyen elfoglalva, csak hogy azt az egyetlen párom találjam meg, akit nekem szánt az ég… De egyre inkább kezdek kétségbe esni. Próbálok megfelelni a követelményeknek testalkatra is, és öltözködésre is. Ami sikerül
. A viselkedést viszont nem tudom behatárolni. Egyszer a férfiak azt mondják, hogy az a szexi, ha egy nő kezdeményez… Na ha így teszek, akkor tuti olyan a srác, aki ezt ellenzni. És persze ugyanez fordítva is. Vannak nők, akikért egy pillantás után is odáig vannak a férfiak. És nagyon irigylem őket. Mindenki az ő kegyüket keresi, ajándékokkal, meglepetesekkel halmozzák el őket a férfiak, pedig a kisujjukat nem mozdították. És úgy valogatnak közülük, mint más az édességek között a boltban. Soha nem tartoztam közéjük. N tudom mit csinálok rosszul. Nekem minden ismerkedésem kudarcba fullad, tőlem senki nem akar komoly kapcsolatot, csak szeretői viszonyt, titkosat. Ebből van elegem. Sokszor öngyilkos gondolataim is támadtak, de ahhoz gyáva vagyok… Lehet máshoz is? Fogalmam sincs mitévő legyek, a korosztályomból sokan már évek óta tartós párkapcsolatban élnek, vagy férjhez mentek. Én meg még mindig fent lakok a gyerekszobámban a szüleim házában, soha nem éltem még együtt senkivel. Kínosan is érzem magam, és borzasztó magányosan. Nagyon kérem, adjanak nekem tanácsot, mit csinalhatnék másként. Arctalanul, ismeretlenül kérek, kapaszkodok az Önök szakértelmébe, nincsen más akihez fordulhatnék. Köszönöm, ha válaszolnak.

Jó napot kívánok!
3 éve vagyunk együtt a párommal. Nagyon szeretem és tudom, hogy ő is engem. Kapok tőle virágot, ha valamit kérek tőle megteszi. De van egy olyan probléma, hogy nagyon nagyfejű és nem akarja belátni a saját hibáit. Tudom, hogy senki sem hibátlan, de nagyon sok vitánk van emiatt mert ő úgy gondolja, hogy mindig csak én hibázom. Ő sosem.
A másik probléma, hogy emiatt kritizál sokat engem. Ő nem veszi annyira komolyan, mint én, van úgy hogy nevet rajta, ha ram szól valamiért, hogy már megint nem jól csináltam. De én már többször mondtam neki, hogy ez számomra nagyon idegesítő, mert már odáig jutott a dolog, hogy ha ott van mellettem és csinálok valamit akkor folyton azon jár az eszem, hogy biztosan mindjárt rám szól valamiért és ezért még többet bénázok. Eddig nem voltak ilyen problémáim és nem tartom magam egy hülye nőnek, de egyre inkább ezt kezdem érezni mellette. Sok mindent elfelejtek, ez tény. Emiatt is sok vitánk van. Nem életbevágóan fontos dolgokat, ha meg lehet oldani is ő előtte emlékeztet rá, hogy már megint ezt is elfelejtettem és hogy mindig mindent elfelejtek. Nem tudok róla, hogy eddig ennyire feledékeny lettem volna, de úgy érzem sokszor mintha belém “verte” volna ezt.
Nem csak emiatt, hanem mondjuk ha mosogatok is bele szól, hogy miért vizezem be a szivacsot vagy miért rakok rá sok mosogatószert. Ilyen apró dolgokért is, amik már nevetségesek. Elején nevettem is rajta, de mostmár sok kezd lenni, mert én nem kötözködöm vele, hogy emiatt csinálná ő is.
Akárhányszor szeretném vele ezt megbeszélni, mindig csak a hibáimat hozza fel és nem hallgatja meg, hogy nekem ez mennyire idegesítő. Szerintem azt hiszi, hogy nem teljesen komolyan gondolom ezeket. Mert hiszen tényleg apróságok sokszor, de számomra nagyon zavaró.
Köszönöm előre is a választ

Tisztelt Pszichológus! A problémám amivel Önhöz fordulok a következő: egyedülálló vagyok jelenleg, volt az évek során két hosszabb kapcsolatom is, de egyik sem tartott komolyabb irányba több év után sem (5-7 év), így véget értek. A helyzet viszont az, hogy kezdem érezni a környezetem nyomását, valamint a belső félelmeim, hogy mindenki körülöttem házas, megtalálta élete párját, és én miért nem tudok elköteleződni? Miért nem tudok találni valakit, akivel el tudom képzelni az életem hátralevő részét? Igazából elvagyok egyedül, nem keresek aktívan párt, és nem is tudom elképzelni, hogy valaki elvesz feleségül és gyerekeim lesznek,stb…Miért nem tudok felnőni, miért nem érzem ezen dolgok fontosságát? Igazából a sok sikertelen kapcsolat után egy kissé szkeptikus is vagyok az egészben, nem tudom elképzelni, hogy valakivel egy életen át jól meg lehet lenni…viszont vannak napok, mikor úgy érzem, jó lenne valakit találni és belevágni az egészbe…nagyon bizonytalannak érzem magam igazából. Félek, hogy el vagyok késve az ilyen döntések meghozatalában. Mit tanácsol, hogy tudok ebből a bizonytalanságból kijutni? Köszönöm a választ!

Kedves DoktorNő! Most szakított velem a parom. 1hónap múlva lennénk 2évesek. 25éves nő vagyok a “volt” pedig 30éves. Én pánikbetegséggel küzdök gyermekkorom óta, a párom most lett az! Kb. Fél éve nem boldog, se mellettem, se nélkülem és már a munkája sem teszi boldoggá, hobbija nincs. Hiába próbáltam rajta segíteni, elvittem a Korona előtt a pszichológusomhoz. Mellette találtam meg Önmagam és azóta jobban is voltam lelkileg. Azt mondta nekem mindig, hogy szeretne tervezni, de velem nem lehet, mert a munkámmal még jelenleg nem keresek annyit, Ő pedig így nem tud rám számítani..(1éve saját üzletet csináltam) Ma pedig azt mondta, hogy megijedt attól, hogy mindjárt 2évesek leszünk. Sajnos Ő maga sem tudja mit szeretne, féltem viszont most magamat jobban. Nem tudom mit kezdjek Nélküle, hiszen minden passzolt, ilyet még nem éreztem, pedig voltam már szerelmes. Volt 1hónapos szünetünk, amikor Én leptem ki, mert már nem bírtam azt, hogy sokszor közömbös volt velem. Kiderült azért mentünk szét, mert fél az elköteleződéstőt. Majd pontosan 1 hónap múlva megkeresett, hogy nem volt jó döntés, amit hoztam és szeret, akkor is a pszichológus Dr. Nő segített át ezen, de most nem tudok kihez fordulni. Most Ő szakított velem és azt mondta ez azért van, mert már nem szeretne többet bántani(lelkileg) Hogyan lepjek tovább? Kérem segítsenek!

Üdvözlöm

2 hónapja vettem észre hogy a barátom beszél egy lánnyal, aki állítólag régi barátja, sokszor kisegítették egymást nehezebb időkbe de soha nem találkoztak.

Megkértem ne beszéljen vele mert engem zavar,még is ígérte, de folytatták, de már a beszélgetést ki is törölte. Nagyon összeveztünk és féltékeny voltam. Megigérte ha ennyire zavar, többet nem beszél vele. Azt is elmondta, hogy neki csak barát az a lány és engem szeret, de ez akkor is aggaszt.

2 hete távol vagyunk egymástól, de a laptopon bejelentkezve maradt, akkor látom hogy ami óta nem vagyunk egymás mellett újra beszél a lánnyal, 2 óran át videozik vele. Én meg el vagyok hanyagolva.

Ő nem tudja hogy én ezt tudom.

Ön szerint csupán nő és férfi közti barátság lehet?

Jó napot! A mostani helyzet miatt önkéntes karanténba vonultam,konkrét tüneteim nincsenek,családi orvosommal egyeztettem mégis nem tudok másra gondolni csak arra hogy beteg vagyok, félek hogy a családom elfertőzöm,néha kapar a torkom vagy szédülök, nem tudom eldönteni hogy valós vagy pszichés jellegű.