Üdvözlöm olyan problémám lenne nekem elkezdtük az ovit akkor nyáron sikerült szobatisztának lennie a kicsinek aki már 4 éves , beszokás nehéz volt mert szorongott mert nem vagyok vele egész délelött.Még az elején az oviba is elment mosdóra segitséggel,de utána változott valami a wc re rá se néz ,bilire se csak a pelus mikor kell szól és utána bugyi van rajta .Oviba délelött nem megy pisilni tartogatja ,csak mikor hazaérünk akkor szól ,hogy kell pelus .Szólok neki menjünk wc re ott kellene ,nem akar már próbáltam ráültetni de sajnos igy se ment ,eröszakkal nem megy .Valamit el kell engedniük ilyenkor azt mondják ,tanácsot szeretnék kérni másnál mit tanácsoltak .Oviba szeret járni csak jó lenne ha önmagától már szeretne elmenni a mosdóra és leszoknánk a pelusról.
Köszönettel
Mónika

Tisztelt orsolya szeretnek beszelni onnel szexel kapcsolatban felelmeim szorongasaim vannak ha meg csak szexrol is van szo megundorodtam a ferfiaktol mer 5 evel ezelott eroszaknak lettem aldozata most lannyal vagyok szeretnem ha segitene koszonom

Tisztelt Cím!

Az interneten olvasgatva találtam Önökre.
Szükségem lenne a segítségükre.
Egy 9 hónapos húzós időszak után , nagyon megterhelődött az idegrendszerem és nagyon nehezen tudok közlekedni . Folyton egyensúlyzavartól , szédüléstől szenvedek.
Persze ez a probléma nem most kezdődött, hanem nagyon rég , de eddig tudtam saját magam kezelgetni, kontrollálni.
Most már egyre nehezebben boldogulok, ájulás érzetem van az utcán tömegben bárhol ami nem az autó vagy a lakásom.
Ez így nem mehet, mert még aktív dolgozó vagyok minden nap nehézséget okoz a közlekedés gyalogosan.
Nagyon el vagyok keseredve emiatt , pénzem nincs sajnos arra hogy szakemberhez forduljak, viszont tarthatatlan ez az állapot.
Egyedül élek, nincs akire számítsak , szeretnék jobban lenni .
Ebben kérném a segítségüket , mit tehetnék a jobb magabiztosabb teljesebb életért?
Vizsgálatokon túl vagyok mindenhová küldtek már, de azon kívül , hogy a fejemben találtak egy 14 mm nagyságú meningeómát nem mondtak semmi olyasmit amivel jobban érezhetném magam. A jó indulatú daganat 2 éve lett felfedezve a fejemben , voltam már ellenőrzésen akkor nem mutatott növekedést, most is elmegyek azért változott e valamit a legutolsó kontroll óta.
Már olyan szinten vagyok amikor érzem ezt a bizonytalanságot, hogy szorongok , pánikba esem emiatt.
Legszívesebben ki sem mozdulnék , ha tehetném.
Viszont tudom, hogy szembe kell menni a problémákkal, és le kell küzdeni, de nagyon nehéz és rég óta küzdök ezzel a betegséggel.

Amennyiben lehetséges kérném a segítségüket.

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!

A mai napon eléggé összeroskadtam lelkileg.
Hamarosan 5 hónapos lesz a kislányunk és minden percét imádom az anyaságnak, viszont mégsem vagyok boldog.
Nem, mert a párkapcsolatunk a Pici Édesapjával romokban hever.
Én igyekeztem sokáig nem szóvá tenni a sérelmeim, de mindennek van határa.
Tudni illik, hogy Apuka évek óta nem vállal rendes, bejelentett órát. Óraadóként dolgozik kb heti 10 órát. Már a kapcsolatunk virágzásakor is bántott ez engem, de mindig bedőltem az ígéreteinek. Hol közelebbi, hol pedig távolabbi célkitűzése volt a rendes munkavállalás. De mindig volt egy piti kis kifogás, hogy miért nem teljesült a munkavállalása. Legyen akár csak a lakásfestés vagy bútorozás.
És így született meg a kislányunk akinek minden szükségletét abból a pénzből fedeztük amit én kerestem, én kaptam… mert kaptunk egy szép összeget az ő szüleitől is, de az valahogy elment és semmit nem tud felmutatni, hogy mire.
Én végig stresszelem magam, hogy ez így nem oké, mivel nekem egyrecsak kevesebb pénzt fognak utalni, míg újra munkába nem állok, de ha neki ezt szóba hozom akkor mindig az van, hogy én telhetetlen vagyok, mert ő mindent megcsinál és hogy mi mennyivel jobb helyzetben vagyunk, mert van lakása és van hol élnünk.
Tény, hogy szerencsések vagyunk ebből a szempontból, hogy nem kell albérletet fizetni, de kérdem én, valóban telhetetlen vagyok?
Telhetetlen, azért mert jobb sorsot akarok a gyerekemnek mint egy 4. Emeleti panellakásban felnőni. És telhetetlen vagyok mert nincs korlátlan keret a kártyámon és tudom, hogy nem is fog növekedni már az egyenlegem, mert ha az eddigi fizetésemmel ketten úgy éltünk, hogy egy keveset tudtam félrerakni, akkor ezek után, kevesebből még egy gyereket is nevelni, hogy fogunk?
Tényleg telhetetlen vagyok, azért mert szeretnék anyagilag biztonságban lenni és nem azon stresszelni, hogy mi lesz 1 év múlva, hogy fogunk mindent megvenni a gyerekünknek?
Én nem szeretnék napról napra élni…nem is szeretnék fényűző pompát, csak a minimumot, hogy ne kenyéren es UHT tejen éljunk, és hogy el tudjunk menni minden évben esetleg nyaralni pár napra, akár csak kempingezni, és …telhetetlenség ez?

Ebből gyökeredzik a másik, érzelmileg mélyebb dolog. A bizalom.
Már annyiszor de annyiszor ígérte, hogy keres munkát, hogy már nem tudok hinni neki, nem tudok bízni benne.
Már csak legyintek egyet magamban, és sírok amikor nem lát…
Jogos lehet a kérdés, hogy miért akkor.
Mert ha előtte sírom el magam miközben elmondom neki, hogy mi bánt, akkor azt válaszolja, hogy mondjam el normálisan mert az ilyen beszédet (sírás közben vagy adott esetben ingerülten) ő nem érti és egyik fülén be másikon ki.
És már nem is kommunikálunk éppen ezért talán. Mert én nem tudom már magamban tartani az évek alatt felgyűlt dühömet ő pedig így nem hajlandó meghallgatni.
Le szoktuk írni egymásnak a gondunkat, mert azt mondja, úgy könnyebb higgadtnak maradni…
És ez tenyleg igaz is…DE… nem tölt el nyugalommal, hogy én leírom, majd kapok rá egy annyi választ, hogy hosszú, majd elolvasom később, vagy még annyit se, és választ sosem kapok. A problémáim, amit leírok, gyakorlatilag mindegy lenne, ha le sem írnám, mert nem foglalkozik vele. Nem olvassa el… vagy csak napokkal később, akkor már nem aktuális és már amúgyis “a múlté”-az ő meglátása szerint.
Én bennem pedig marad a düh, a magány, a frusztráció egy kapcsolatban amiben úgy érzem egyedül maradtam.
Ma gyakorlatilag úgy telt el a nap, mintha idegenek lennénk. Én a gyerekkel voltam, vigyáztam, hogy ne hangoskodjon nagyon, mert Apa,- ahelyett ugye, hogy dolgozna- alszik egészen délutánig. Majd mikor felébredt, nem csak hogy hozzám nem volt egy szava sem, de még a gyerekéhez sem.
Voltunk egymás mellett mint az idegenek. Hiába kérdeztem meg, hogy mi a baja, a válasz az volt, hogy semmi. Majd egy órával a megszokott előtt elment, miközben látta, hogy én is épp készülök levinni a gyereket, és tároló híján a lakásban tartjuk a babakocsit is, ami lift nélkül nekem 2 súlyos kör, mire leérünk. De nem jutott eszébe, hogy segítsen, rámnézett és annyit mondott, hogy “csá”, és kiment.
Zokogtam… egyszerűen nem tudtam mást. Nem beszél velem. Mostmár a kislánya sem érdekli és így akarna ő még mégegy gyereket… vagy kettőt.
Kérdem én, miből? És hova? A 49nm-es panelba?
Nem tudom…párszor már feljött a párterápia gondolata, de őszintén szólva nem tudom, hogy tudna-e ezen még segíteni.
Bennragadtam egy kapcsolatban, ami nem a megfelelő mederben halad és mostmár felelősek vagyunk egy kis emberéletért is.
Tanácstalan vagyok es kétségbeesett.

Tisztelt Pszichológus!

Párommal minden rendben volt szexualitás terén, mindaddig amíg nekem 3 éjszakán keresztül visszatérő rossz álmom volt – aktus közben lelankad vagy nem is merevedik meg a szerszámom. Azóta nagyon rástresszelek, és nem tudom ezt az álmot elengedni a mindennapjaimban, és amikor oda kerül a sor, nem tudom élvezni, mert az jár a fejembe, mi van ha nem sikerül és ezzel a férfi mivoltomtól elesek. Párommal többször megbeszéltük, igazából ezt a feszültséget szeretném elengedni, vagyis ezt a rossz gondolatot, hogy olyan dolog nem sikerülhet, ami korábban remekül működött.
Köszönöm segítségét!
Márton 24f

Jó estét.
Lassan 2 hete erős szívdobogás érzésem van magas pulzussal. Voltam vele 17én sűrgösségin ott kaptam infúziót, szopogatos gyógyszert majd haza engedtek, nem találták szervi bajt. Fel irtak napi fél Bisoprolot ratiopharm 5mg . Így gyógyszerrel 103/58 pulzus 68. Viszont így is olyan érzés van a mellkasomba mintha ideges lennék. Fáradt és álmos vagyok. Kedvem sincs semmihez.. Ver a víz. És nagyon megijedek.. 29 án megjött a menzesz is. Holnap 23án megyek vérvételre nézik a pajzsmirigyet. De a házi orvos kardiologiára nem akar elkuldeni mert azt mondja h biztos nem szervi baj.
Köszönettel: Andrea

Nagyon sokat veszekedek páromal oknélkül. Indulatos vagyok vele.

Jó estét kívánok. Van 3 gyermekem együtt neveljük a párommal persze mikor itthon van mert hetente jár haza akkor se sokat van itthon mert a kocsma meg az ital…. De köztünk nincs semmi talán már 1 éve. De közbe nekem meg tetszett más.. Mit tudnék csinálni?? A másik illetőnek is van 1 gyereke és ő neki se valami jó a pár kapcsolata. Előre is köszönöm a választ

Tisztelt Hölgyem!
Olyan párkapcsolati problémák gyűltek fel az elmúlt években, amelyek már teljesen kihatással vannak a mindennapjaimra, az életemre. A párommal nagyon jól kijövünk, egészen addig, amíg nem kerülnek szóba a szülei, vagy a testvére. Nem tudjuk miért, de valamilyen okból kifolyólag nem szeretnek, nem fogadnak el. Én arra gondoltam eleinte, hogy a párom volt barátnője, és a párom anyukája, valamint a lány anyukája legjobb barátnők, ez lehet az oka annak, hogy így viselkednek. A hátam mögött szidnak a barátainknak, a családom körüli embereknek és az arcomba pedig próbálnak jópofizni. Eddig legalábbis így volt, most átkapcsoltak teljesen lekezelő stílusba. Nagyon bánt a dolog, ugyanis az én szüleim teremtették meg nekünk az albérletet, ahol lakunk, az én apukám hoz és visz minket haza (Debrecenben tanulunk), az én anyukám vásárolt be nem egyszer, az én anyukám küldi az új ruhákat és a hűtőt ő tölti meg nekünk. A párom nővére is itt tanul, neki is mi viszünk folyton enni, az apukám biciklijével jár a párom mindenhová, már azt is próbálta elkérni a nővére. Folyamatosan mindent úgy szerveznek, hogy nekem keresztbe tegyenek. Erről nem tudok beszélni a párommal, ő nem érzékeli, nem is várhatom el azt tőle, hogy szembekerüljön a szüleivel. Gyakran alszom el sírva, rengeteget stresszelek, a pulzusom 120 alapjáraton, többször voltunk kivizsgáltatni, de semmilyen szervi problémát nem találtak. Elegem van abból, hogy nekem mosolyognom kell, amikor róluk szó van, még akkor is, ha ők érzékeltetik velem, hogy számukra egy senki vagyok, és csak elvettem tőlük a fiukat. Azt sem tudom elviselni, hogy mindenbe beleszólnak az életünkben, valamint nagy’ritkán, de előfordul, hogy jönnek ide. Akkor mindig fikáznak mindent, hogy csúnya, vagy rendetlen, pedig iskola és munka mellett minden este úgy fekszem le, hogy rendet raktam. Tudják, hogy nem eszek csak csirkehúst, és minden alkalommal ha jönnek, vagy ha hazamegy barátom, vagy hoznak egy csomó kolbászt meg szalonnát, vagy rátukmálják páromra, aki sajnálja őket visszautasítani. Hatalmas stressz van rajtam a vizsgák miatt, tanulni alig van időm, mert dolgozom, hogy fenn tudjuk tartani az albérletet ( amibe egyébként a szüleim belefizetik a felét). Úgy érzem, mintha évekkel ezelőtt aludtam volna utoljára. Tegnap egész éjjel tanultam, hajnali 7kor aludtam el, és fél 9kor már keltem, mert mentem 10re vizsgázni. 2 órákat alszok, feszült vagyok és nem tudom már mitévő legyek. Annyit nyeltem már a szüleinek, hogy az valami vicc, és azt érzem már, hogy beleőrülök már csak abba, ha meglátom, hogy a barátomat hívják telefonon. Nem egyszer fordult elő, hogy bevásároltam hozzájuk, rendet raktam, mire hazaértek stb.. Mindig próbálkoztam, fél éve azonban már be sem teszem oda a lábam, mert nem bírom.. Többször veszekedtünk emiatt a párommal is, és már nagyon fáj, hogy rajtuk veszekszünk.. A szüleim azt tanácsolták, hogy engedjem el a fülem mellett, hogy ne mondjak semmit barátomnak a szüleiről, de egyszerűen elkerülhetetlen.. Megint tele van a fagyasztó marhahússal, meg disznóval, hányingerem van ahogy bemegyek a konyhába és érzem. Lehet már csak a stressz miatt érzek így, de nem tudom már végleg, hogy mit csináljak. Mindent megteremtek a barátomnak is és anyáék is. Tényleg nem tudom mi kellene még ahhoz, hogy leszálljanak rólam. Előre is köszönöm a válaszát, és elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett. Nagyon kétségbe vagyok esve. Szép estét kívánok! Tisztelettel: Kira

Kedves Dr!
Anyukám meghalt 2 hete. Néha kicsit megnyugszok, de van hogy olyan nagy fájdalom kap el hogy nincs többé. Egyszerűen nem hiszem el. Nem volt túl jó kapcsolatunk az utóbbi időben mert sokat veszekedtunk. Súlyos tüdőbeteg volt, nem evett sokat, nem bírta ki cigi nélkül és ez miatt eleinte elmagyaráztam neki hogy nem lehet mert nem bírja a szíve és a tüdeje. Az utóbbi időben ivott is és panaszkodott hogy fullad. Rá gyújtott a lakásban kihívtam a mentőket, 2 hétig jól volt aztán hirtelen rosszul lett állítólag vasárnapi napon, hétfőn bementem már rossz állapotban találtam, nem értettem mit akar mondani, este pedig hívott a kórház hogy meg halt. Annyira hibásnak érzem magam, amikor a kórházban volt mondtam neki nem jöhet haza elintézzük az otthont de sírt hogy ő nem megy otthonba. Aztán megegyeztünk haza jöhet ha kibirja nem iszik, akkor otthon maradhat. Féltünk hogy felgyújtja a házat. Lehet trauma miatt nem bírta a szíve, de ha nem hívom ki a mentőket mi dolgozunk és valami történik. Nagyon hibaztatom magam nagyon fáj, mit csináljak? Én csak jót akartam de lehet ez nem tett jót neki. Én ebbe megőrülök. 61 éves volt TBC vel műtötték 4 éve, azt kísérte a COPD. 3 éve jöttem össze a párommal és így nem csak ő vele volt foglalkozva és ez fájt neki. Mindig azt mondta én el fogom őt hagyni. Nem tettem volna meg soha hiszen neki sem volt senkije és a műtét után már nem volt önálló. Sokszor kiprovokálta a veszekedést. Aztán lelkileg is érzékenyebb volt mert nem bírta feldolgozni hogy ő már nem tud annyi mindent megcsinálni vagy úgy megcsinálni mint egy egészséges ember. Aztán elkezdett inni is. Próbáltuk a párommal pátyolgatni hogy mellette vagyunk. Csak ez többször már volt és nem tudtam úgy viszonyulni. Most pedig már bánom hogy nem ölelgettem meg vagy puszilgattam meg, bár soha nem tudtam az érzelmeimet úgy kimutatni. De vele voltam és segítettem. Csak mint írtam az utóbbi időben eltávolódtunk egymástól. Nagyon fáj hogy bizonyos dolgokat nem csináltam másképp. Lehet hibáztam lehet nem, nem tudom eldönteni, nem tudom elfogadni hogy nincs többé. Az is bánt hogy veszekedtünk, nem vettem emberszámba.

Kedves Pszichológus!

Azért fordultam Önhöz,mert tényleg nem tudom, mi tévő legyek. 20 éves vagyok,de még nem volt párkapcsolatom,mert mindig az igazira vártam. Úgy érzem megtaláltam. Soha nem szerettem senkit, ahogyan őt. Jóban vagyunk, viszont nagyon nehéz eset. Több nagyobb veszteség érte már az életben, és fél az emberektől. Fél,hogy összetörik a szívét. Nem tud kommunikálni sem rendesen. Egy levélben elmondtam neki a véleményemet róla, és hogy hogyan érzek. Erre annyit válaszolt, hogy nem ijedt meg, inkább csak nem tudja mit kellene mondania, de,nagyon aranyos vagyok, és nagyon jól esik neki ez a levél.(ami 3 oldal) Ennyit tudott rá írni. Ebből azért egyértelmű számomra, hogy ő nem érez hasonló képpen,de akkor miért nem mondja azt. Így nem tudom lezárni. Egy jó ideig nem gondoltam rá,de minden pillanatban hiányzik,és szeretem. Egyrészt vele akarok lenni,másrészt úgy érzem én segíthetnek is neki. Mit csináljak?

Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Balogh Ádám!
42 éves vagyok, 23 éve stabil párkapcsolatban. Édesanyám 64 éves, aki még aktívan dolgozik. Kérdésem vele kapcsolatos. 34 éves öcsémmel, akinek másfél éves kapcsolata van, úgy érezzük, hogy édesanyánk megfojt minket állandó \”hol vagy?\”, \”mit csinálsz?\”, \”miért nem mondtad, hogy ezt csinálod?\” kérdéseivel, illetve azzal, hogy elvárja, hogy naponta 2-szer, 3-szor kommunikáljunk (hétközben reggel és este, hétvégén napközben is). Ez sajnos párkapcsolatainkra is hatással van. Nekem könnyebb, de öcsém már többször kezdett új párkapcsolatba, aminek egyik oka édesanyám viselkedése is volt. Mindketten komoly munkakörben dolgozunk, egymással jó kapcsolatot ápolunk, amit sokszor kell letagadnunk édesanyánk előtt, mert ha felfedjük, akkor mindig azt érezteti, hogy őt mi valamiből kihagyjuk. Fontos információ, hogy kétszer házasodott, édesapámtól 3 év házasság után vált el, nevelőapámtól 10 év házasság után. Jelenleg egyedülálló, és nem is kíván új kapcsolatot létesíteni. Háziállata van, amit pont azért kapott, hogy ne legyen egyedül. Nem sokat találkozunk, viszont ezek a találkozások majdnem mindig konfliktussal zárulnak, mert azt várja el, hogy csak vele foglalkozzunk, ellenkező esetben talál valamilyen okot a megsértődésre. A csökkentett találkozóink ennek is köszönhetőek. Kritikát nem fogad el, szerinte a nem megfelelő szülő-gyerek kapcsolat csak a mi hozzáállásunknak köszönhető.
Dióhéjban ez lenne a fő probléma, szeretném kérni ebben véleményét.

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 47 éves családos ember vagyok. Több mint négy hónapja kezdődött a problémám pillanatnyi szédülés, és heveny hasmenés formájában. A tünetek hetente egy két alkalommal, majd egyre sűrűbben jelentek meg, emésztési panaszok és erős fejzúgás és rövidebb rosszullétek kíséretében. Az elmúlt 6 hétben számos belgyógyászati, neurológiai, és kardiológiai vizsgálatot végeztek rajtam, minden negatív. Beutaltak a pszichiátriára, ahová 10 nap múlva van időpontom. Jelenlegi állapotom: reggel 7-8 órától este 5-6 óráig rosszullét ami állandó az egész testben érezhető remegő érzés, erős hidegrázás, fizikai teljesítőképesség nulla, se dolgozni, se semmit nem tudok csinálni. Este 6 után mint ha mi sem történt volna minden rendben attól eltekintve hogy nagyon izomlázam van és levert vagyok. Éjszaka keveset alszok, felriadok, álmok gyötörnek. Nappal sem tudom a pihenést bepótolni. 6 hét alatt 10 kg-ot fogytam, pedig próbálok enni. Emésztési problémák nagyrészt rendeződtek. Mi lehet ez az erős “túlórázó” rosszullét? Köszönöm: Mihály

Jonapot kivanok en abban kernem segitseget hogy mostanaban olyan dolgok vannak elotem hogy bantom a parom es kisfiam peddig soha sem tennem meg szeretem a csaladom es azt szeretnem meg tudni ez mert van vagy mi okoza hogy tudok tenni ellene hogy ezek a dolgok ne jelenjenek meg tobbet elotem !?

Tisztelt psziologus nö segitségét kérném. 2018 ösz fele megismerkedtem egy szimpatikus növel a faccebokon be jöttünk egymásnak az igaz a nö nagyon messze lakik de májig tartsuk a kapcsolatot meg ismerkedtünk személyesen is ö már amig nem ismertem volt egy kapcsolata hébe hoba ralálkoztak és mikor engem megismerta kapcsolatát befejezte 1 év 4 honap után elöször találkoztunk örültünk egymásnak csak csokon kivül nem volt semmi más másnap lejött hozzám 600 km tettünk meg kérdeztem a hölgytöl mi van vele ö csak szomorkodot ugy tetszet neki a környezetem mondta ö is csak anyit mondtam neki most drágám megváltozott az életted innentöl nem lesz semmi probléma most már békén hagy apukád nem szol bele semmibe ö erre felháborodot miért hándálom ezzeket megsértödöt és mondta hogy holnap haza megy erre én másnap budapestig elkisértem és ö tovább ment a buszal a hazájába utána már megbánta hogy haza ment csak ö nagyon lelkis és most neheztel rám és most már barátként tekint 4ám és nem ugy ahogy a telefon ba mondta hogy szerelmes belém beszélgetünk egymásal csak ö mondta nekem hogy nem anyirán szeret mind én hogy fogunk élni egy mással mikor ö már nem ugy érez utánam mint én és ettöl fél hogy nem lesz hosszu távu a kapcsolatunk rendezi a dolgát otthon és agyak neki idöt hogy mit érez irántam de most ö mondta ürességet érez és ha mondom neki hogy szeretlek a telefonba összekapidikneki a gyomra mindig ezt mondja mit csináljak psziologus nö hogy együtt éljünk egymással tulajdonságai a nönek a családja életével mindig foglalkozik napi szinten pedig már felnöt a fia de az életével nem igazán foglalkozik általába sir mindig probálim nyugtatni nem kell félni az életöl mert az egyedülállonak se jo egyedül itt vagyok én neked és éljünk boldogan mert azt szeretném ha te is meg én is boldogok lennénk és alapoznánk egymással most jellenleg nem tudom mit csináljak psziologus nö kérném a segitségét vagy érremes várjak 4á összeáll vellem mert a nö mindig az érzéseire hagyatkozik nem tudom mit csináljak mert én szeretem csak ö nem igazábol kérnem drága psziologus nö mit csináljak hogy nyerö legyek a hölgy nél