31 éves vagyok párom 52 éves meg nem valt el a felesegetol deigergeti azt állítja amint osszegyujti a pénzt a vallásra befejezi a felesége által megkezdett vállast ami 6 éve félbe maradt. 25 éves fia és 20 éves lánya már parjaikkal együtt élnek. 4dik hónapos terhes vagyok és már együtt élünk 1 éve. Néha belém köt azzal hogy nem mentem a boltba kenyérért pedig tudja hogy én nem eszem kenyeret neki pedig egy egész sok és sokat eldobunk. Nekem támad kotekedik addig míg sírni kezdek mintha örülne ha letorhet. Az éjjel szeretkeztunk egesznap azt gondoltam milyen szép így érzelmileg felemelkedni és egyszer csak jön és letor. Mikor azt gondolom minden jó ő elrontsa egy értelmetlen veszekedessel. Gondoltam azért viselkedik így hogy szándékosan ősze veszik velem hogy azt mondhassa más nőknek igen együtt élünk denem élünk jól. De ugyanígy viselkedik a fiával az anyával is. Megjarta a Bosznia háborút is azóta italozik. Osszeveszik velem amikor látja hogy osszetort a szavaival akkor jön és simogat puszilgat vigasztalgat.Egyik pillanatban fekete másik pillanatban fehér.

Elakadtam az életemben.mit tehetnék?
Úgy érzem nincs tovább!

Pár éve állapítottak meg nálam magas vérnyomást. Bár az éjjel-nappal mérő műszer nem igazolta ezt. Átlagban 125/85 volt. Gyógyszert kaptam rá, de sajnos a vérnyomásomat itthon nem tudom mérni, mert ahányszor próbálkozom, mindig magas értéket mérek. Már elég csak rágondolnom, hogy mérnem kell, máris azt érzem, hogy a pulzusom megnő és persze a vérnyomásom is. Mit tehetek?

Üdvözlöm.Szépen kérem segítsen ha tud.Meg próbálom röviden le írni mi a problémám,kb 1 hete kezdődött újra,egy be vásárló központban,egyik pillanatról a másikra,el kezdett hevesen verni a szívem,olyan izgatotságot éreztem illetve nyugtalanságot,hő hullámal és izzadással járt,aztán el kezdett remegni a lábam,úgy éreztem menekülnöm kell kifelé,mindegy hogy, csak onnan menjek el. Az az igazság,hogy egy pár éve már volt részem benne,házi orvosnál jártam akkor,aki nyugtatót írt fel.Nem szedtem ,mert nem hatott illetve,akaratos vérmérsékletem miatt úgy döntöttem egyedül fogom le küzdeni ami sikerült is,úgy hogy el mentem dolgozni. De most mivel kis babám van nem opció ez a megoldás. úgy érzem kezdi át venni az írányítást az életem fölött,amit nem engedhetek,hisz kis gyermek melett jönni,menni kell.Kérem segítsen,mi lehet ez mert nem hiszem,hogy depresszió, nem vagyok zárkózott típús,sőt imádom a társaságot.Szedjek nyugtatót? Vagy mit tegyek? Köszönöm a választ.Tisztelettel:Anita

Tisztelt doktorno,
Parommal lassan 1 eve vagyunk egyutt es sajnos rakellett jonnom,hogy beteges hazudozoval van dolgom.Tudni kell rola,hogy arvahazba nott fel eleg rossz korulmenyek kozott. Sokan vannak testverek,de nem veluk lakik alig jar haza. Az anyuka mar nem el az apjaval nem beszel kulonbozo okok miatt. Allitolag volt egy hosszu kapcsolata ahol megcsaltak. A problemam az lenne,hogy minden aprosagba hazudik meg akkor is ha nem kene. Kulonbozo betegsegeket talal ki maganak,hogy sajnaljam. Multkor olyat talalt ki,hogy verrog van az agyan es jar kezelesre kozbe se a kezeles nem letezik se az orvos akihhez allitolag jart. Mikor szembesitettem a hazugsagaval fel volt haborodva,hogy nem hiszek neki es folyamatosan tagadott. Mar sokszor rajta kaptam ilyen kodos torteneteken. Szerintem a hazugsagaival alltassa magat,hogy kevesbe fajon neki az igazsag. Olyan mintha egy kitalalt vilagba elne. Kb mar semmit nem hiszek el neki. Es nem tudom,hogy mit csinaljak. Szerintem raferne egy pszichologus,de mivel eleg tavol lakunk egymastol egyedul ugy se jarna,max bekamuzna,hogy volt. Mit kezdjek vele? Hogy tudnam elerni,hogy magatol segitseget kerjen es belassa,hogy ez igy nem jo?
Valaszat elore is koszonom!

Kedves OnlinePszichológus!
Először is, nagyon köszönöm, ha valaki elolvassa az írásomat, és időt szán a megválaszolására is. Igazából nem tudom, mit szeretnék megtudni, úgyhogy inkább leírom a helyzetemet.
19 éves leszek 2 hónap múlva, és azt hiszem szerelmes vagyok egy nálam 29 évvel idősebb férfiba. Több mint 7 éve ismerjük egymást, egy közös hobbi miatt. Mindig is különösen jól kijöttünk egymással, de nyilván 11-14 évesen nem igazán gondoltam túl a “kapcsolatunkat”. Aztán úgy alakult, hogy csaknem 3 évig egyáltalán nem találkoztunk. Amikor azonban újra láttuk egymást, minden ugyanúgy folytatódott, mintha semmi nem történt volna. Gondolok itt arra, hogy mindig ugratjuk egymást és hasonlók. Az utóbbi időben azonban ezek a viccelődések úgy érzem, hogy átmentek egy kicsit talán flörtölésbe, vagy valami ahhoz hasonlóba. Amikor ott vagyunk egy társaságban, szinte mindig csak egymással foglalkozunk, és ez már másoknak is feltűnt. Többször voltunk már csak kettesben, és olyankor minden bajunkat ki tudjuk beszélni a másiknak, ez talán ostobán hangzik de nagyon jól megértjük egymást,és mindig érdekli, hogy mi van velem. Pár napja találkoztunk utoljára, és azóta nem hagy nyugodni ez az egész, egyre inkább erősebb lesz. És tudom, hogy nem “megfektetni” meg kihasználni akarna, ismerem már annyira. Az a legnagyobb baj, hogy senkinek sem mondhatom el, mivel a legjobb barátnőim mind ismerik, és félek mit szólnának hozzá.. Tudom, hogy rengeteg a korkülönbség, meg minden de… Nem abba szerettem bele, hogy hány éves, hanem a lelkébe, vagy nem is tudom. Mármint, ha az emberek szerethetnek velük egyneműeket, akkor a nagy korkülönbség miért olyan kizáró ok? Persze nem arra gondolok, hogy ha egy 40 éves férfi rámozdul egy 10 éves kislányra de.. Gondolkodtam azon is, hogy ez milyen szinten lehetne apakomplexus, mivel nincs jó kapcsolatom apámmal, de fogalmam sincs. Ha esetleg lenne valami tanácsa, ötlete az egyik orvosuknak, nagyon szívesen meghallgatnám, vagyis elolvasnám!
Előre is köszönöm!

Tisztelt doktor úr/ doktornő,

Önhöz fordulok segítségért, mert megijedtem, és nagyon furcsa érzések kavarognak bennem.
Eddig két komoly kapcsolatom volt, mind a kettőnél ugyanaz játszódott le; az első exbarátom 3 év után, a második 1 év után csalt meg az exbarátnőjével. Az én értékrendemben már az is furcsa, ha valaki napi szinten tartja a kapcsolatot a volt párjával, akár üzenetek szintjén.

Féltem, hogy nem fogok tudni rossz tapasztalataimra alapozva már közel engedni magamhoz senkit, azonban mindig próbáltam racionálisan megítélni a helyzetet, “kívülről” szemlélni a saját viselkedésem is. Ez a félelmem lassan fel is oldódott, és megismertem a nagy Ő-t. Itt komolexebbé válik a helyzet, hányatott sorsú, árva gyerek volt, több gyermekkori traumát kellett feldolgoznia pszichológus segítségével. Elképesztően szeretetreméltó, csoda férfi, családközpontú, imádjuk egymást. Viszont mostanában nagyon sokat találkozott az exével, amit el is mond nekem, ha rákérdezek. És itt jön a baki. Ha erre gondolok, egyszerűen remegek, görcsben vagyok. Véleményem szerint egy indokolatlan ragaszkodás alakult ki a gyermekkorában történtek miatt. Többször beszéltünk a dologról, azt mondta ezerszer többet érek neki, és inkább megszakítja a kapcsolatot.(3 alkalommal hangzott ez el, de azóta is találkoznak) Én erre nem kértem, nem kérhetem soha, de elmagyaráztam neki, hogy ez nekem miért lenne fontos. Megérti az én helyzetem, én pedig megértem az övét, de a legutóbbi beszélgetésnél már csak annyit tudtam mondani, hogy nem tudom hogy kezeljem egyelőre ezt a helyzetet, úgyhogy jegeljük. Na és itt ragadtam ebben a szorongás körben, mert nem tudom hogyan, hova. Félek szeretni.
Várom válaszát.
Köszönettel,
Adél (22)

Miért olyat vonzom férfiakban akik nem jönnek be? Nekik én bejövök.de nekem ők nem tetszenek sose.

Jó napot ! 1 éve van barátom, nagyon szeretem és ő is engem ,de aggaszt a múltja folyamatosan felhozza ,hogy mennyi lánnyal volt stb .. sokszor emiatt nem alszom ,felriadok ,zavar azthittem 1 év után nem gondolok ilyenre azóta csak egyre rosszabb lett ,előre is koszonom a segítséget.

Párom azt mondja lelkiterorba tartom őt,gyötröm.Segitcséget szeretnék kérni,hogy-hogy lehet ebből kigyógyulni,és valóban az vagyok.

Kedves Doktornő, az lenne a kérdésem, hogy, mi lehet az oka, annak, ha egy férfi állandóan megcsalja a feleseget, több mint tíz éven keresztül csalta, aztán most megint csalja.
És azt mondja, hogy szereti a feleseget, minden rendbe a házasságával, nagyon boldogok.Lelki eredete van ennek? Vagy egyszerűen nem tudja megállni a helyét egy nő mellett? Köszönöm szépen válaszát

Jó napot!
Gabi vagyok 27 éves.
Párom 19.
Az lenne a problémám.
Hogy van egy párkapcsolatom, ami most kicsit viharos.
Nagyvonalakban úgy néz ki, hogy most én vagyok a szerelmesebb. Mikor összejöttem vele olyan mindegy volt nekem, hogy legyünk együtt, de nem voltak olyan érzelmeim mint neki, és bántott a dolog.Tettem ellene, több találkozó, együtt töltött idő.
Rengeteg hiszti volt emiatt hogy hogy leszünk együtt.
Most neki új munkahely 12 óra diéta nála, edzés, nagyon alacsony kalória (1200) már már betegesen.
és ez a közeledés megszünt tőle, és fogom a fejem h mivan, depressziós tüneteim vannak annyira hiányzik a szeretete. Sok balhé volt miatta.
Szexhez sincs kedve, előtte 2 átlagba naponta. Most semmi érzelem, csak a munka edzés.
Mit tegyek?
Várjam amig átmegy rajta?
és magammal, mert ezt a depressziót rám ragasztotta. De vannak apróbb dolgok már nem együtt fűrdünk, nem ír szinte semmit, ha én nem írok, nem mondja h szeret, mindegy neki h melyik nap találkozunk.
Köszi a seggítséget 🙂

Udvozlettel! Par eve kaptam egy diagnozist,hogy sy borderline. A problema csak az,hogy ezt egy feloras beszelgetes elozte meg egy kl. pszichologussal es utana az MMPI teszt megoldasa. Egy masik pszichologus blog-jaban pedig olvastam,hogy egy ilyen dg. felallitasahoz legalabb 8-10 ora ules,beszelgetes,megfigyeles es tesztelesek kellenek. Akkor most,hogy allunk ezzel? Kerem valaszoljanak kerdesemre mivel ez fontosaggal bir az elkovetkezokben az eletvezetesem kialakitasaban. Udvozlettel: Andras.

Üdvözlöm!
Olyan problémám van,hogy van egy barátnőm akivel eleinte nagyon jóban voltunk.Aztán valami megváltozott és ma már 2 naponta veszekszünk ami nekem se,és neki se jó.Próbáljuk mindig megbeszélni,de nem segít mivel én mindig megsértődök kis apróságokon.Én igyekszem oda figyelni,hogy ne sértődjek meg ,de általában nem sikerül.Ez kb fél éve kezdődött,és folyamatosan előfordul.Nem tudom mit kéne tennem.
Válaszát előre is köszönöm

Szeretethiányban szenvedek.. Úgy érzem hogy vágyok a szeretetre, de közben megbántok más embereket. Vagyis mindig azt akarom hogy engem szeressenek jobban, éhezek a szeretetre, és amikor ez nem történik meg, robbanok, hisztizek, megbántok más embereket. Mit kellene ez ellen tennem? Hogy változtassak?