Jonapot!
Egy olyan kerdessel fordulnek onhoz ami elegge megkeseriti a hetkoznapjaimat.8honapja van párom,nagyon jokepu,jó stilusu,tehat vannak lanyok akiknek igencsak megtetszett.Ezek kozul is az egyik volt legjobb baratnomnek aki rendszeresen puszit ad neki,odarantja magahoz,neki mindig azonnal ir mig a lany nekem napokkal kesobb.
Ebbol kifolyolag alakult ki nalam egy feltekenykedes amibol sok vitank volt az elmult idoben es nagyon szeretnek valtoztatni rajta de egyaltalan nem megy.Mindig nyugtatom magam gondolatban hogy ne aggodjak,engem szeret,az en baratom,nincs semmi gond.De egyszeruen eluralkodik rajtam es ezt probalom elnyomni magamban de mar annyira idegesit belul hogy kirobban sokszor belolem ez a feszultseg es rengeteget dirok miatta.
Erre szeretnek valamilyen megoldast talalni hogy hogyan gyozhetnem le ezt es hogyan lehetne tobb onbizalmam(parommal beszelgetunk errol sokat es o igy alatamasztja hogy nem tetszik neki a lany mert engem szeret)megis ennek ellenere sem bizok onmagamban,leginkabb azert mert nincs onbizalmam es ugy erzem mindenkinek jobb testi adottsagai vannak mint nekem..stb
Remelem tud valamilyen valaszt adni erre a kerdesre,koszonom szepen elore is!

Az elmúlt 4 hónapban szinte minden héten pánikrohamom volt,időnként többször is. Néha mindössze fél óra,máskor akár egy óráig tart. Emellet a depresszió tüneteit észleltem magamon már hónapokkal ezelött. Nem mondtam el senkinek,mert azt gondoltam tévedek.
Minden reggel szorongva ébredek. A rohamok meggátolnak a mindennapi tevékenységekben. Képtelen vagyok jól érezni magam. Úgy érzem nem érdemlem meg,bűntudatom van. Nehezen tudok koncentrálni, nem vagyok olyan,mint régen. Nem számit mennyit alszom és pihenek mindig fáradtnak és levertnek érzem magam.
Segítséget kértem az iskolában,ahova járok de azt mondták,nem tudnak ebben segíteni keressek fel egy pszichológust. Voltam a sürgösségin,ahonan egy pszichológushoz küldtek,aki azt mondta nem tud segíteni. Felkerestem a háziorvosomat is,de ugyan arra jutottam. Jelenleg nem tudom kitől kérhetnék segítséget. Sajnos most nem tudok megfizetni egy pszichológust.
Mit kéne tennem ?

Üdvözlöm. Olyan problémával fordulok önhöz ,hogy állandóan agyalok így stresszes is vagyok és túlságosan irányítani akarom a környezetem és ami a legjobban zavar ,hogy nem tudom kezelni és erőszakosan beszélek reagálok a problémákra vagy általam annak vélt dolgokra. Szeretném jobban elengedni a dolgokat és nyugodtabban kezelni őket. Válaszát előre is köszönöm!
Rogozsán Rafael

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Problémám: a családban van egy 70 éves személy, férfi, aki folyamatosan “furcsán” viselkedik minden más családtaggal. Konkrét egyszerű példa: kérte a személy, hogy gyűjtsük össze a kertben használt kesztyűket mosásra. Akkor én vittem is egy kesztyűt, kérdeztem szemtől szembe a személytől – akinek a kezébe egy szatyor volt -, hova tegyem a kesztyűt? (Mert esetleg a szatyorba gyűjti, stb nem mindennapos dolog a kerti kesztyű mosás – reggel – és nem is mondta mikor akar mosni). Erre ennek a válasza: “A mosógépbe mossuk ki” – magyarán a mosógépbe tegyem.. Ez milyen neuropátiás betegség, mikor valaki ilyen lekezelő egy másik személlyel aki ráadásul a családtagja? Ez egy alapjában nyugodt család, itt nincsenek őrjöngő veszekedések, ellentétek sem. Csak egyébként mindenki ki van égve a családban, ezért az ilyen helyzeteket nagyon nehéz türelmesen és felesleges – de ártalmatlan – szavak nélkül lereagálni. Ami persze olaj a tűzre. Teljesen neutrálisan kezelni, elhatárolódni sem megoldás, mivel az akkor meg már nem család, persze így sem feltétlen az. Mi a valószínűsíthető kórképe ennek a személynek? Fontos válaszát előre is köszönöm: egy szenvedő családtag -férfi 33 éves-.

Jo napot kivanok!Szeretnem a segitseget kerni a ferjemmel 14 eve elunk egyut nem vagyunk ossze hazasodva van ket kis lanyunk.Megprobalom roviden es a lenyegre terni amiben a segitseget kernem.5 evel ezelot megcsaltam a ferjemet ami 2 honapi kapcsolat volt semmi szerelmi es erzelmi erzesek nem voltak csak sexualis vagy.Maganyosan eresztem magam mert ugy eresztem hogy a parom nem figyel oda ram o kulfoldon dolgozik mar 14 eve egyedul nevelem a lanyokat minden honapba haza jart hozzank nem valami rozsas kapcsolatunk volt.Ez kiderult hogy ferre leptem nagyabol megbocsajtotta nekem de a viszonyunk akkor sem let jobb.Egy ev utan az en felrelepesem utan o csalt meg egy masik novel akivel 3 eve egyut van ki vitte kulfoldre is egyut jartak haza errol mindrol tudtam mondtam is neki de o tagadot harom ev utan szakitottak ekkor kaptam a notol sms hogy ok egyut eltek amirol en mar tudtam megbicsajtottam neki azt hittem higy minden rembe jon de sajnos tevedtem most feltortem a facebookjat ahol mindent szepen el olvasztam.Szerelmesek egymasba ezt tudattam vele hogy elolvastam mindent o megint szakitot vele tagadta hogy szerelmes bele pedig olvastam minden ot volt feketen feheren …..nemtudom hogy mit te gyek velem maradt te felek hogy o azt a masik not szereti.Depreszios vagyok alig birom kezelni az indulataimat felek benne ujra megbizni mert ez mar szerelem nemtudom mit tegyek.Le ultunk megbeszelni is de o tagad es csak az en felre lepesemrol beszel hogy en voltam az aki meg csalta de en szerelmet nem eresztem mas irant .Es mikor az o megcsalasarol kerul szol ideges es tamad felek hogy ez mind azert mert nem lehet a szerelmevel felek hogy csak a gyerekek miadt maradt velem.Haromszorcment visssza ugyan ahoz a nohoz.Igyekesztem roviden megfogalmazni amirol meg legalabb szaz oldalt tudnek irni.Remelem sikerul megertenie hogy mirol irtam.Elore is megkoszonem a segitseget es a valaszt.

Tisztelt Lili!
Olyan problémával fordulnèk Önhöz, hogy van egy férfi aki bókol nekem. Azt is mondta, hogy bármit megtenne értem. Szokott nekem venni csokit, ha szomorú vagyok mindig kêrdezi, hogy mi a baj ès olyankor mindig próbál felvidítani. Viszont randira soha nem hívott még el vagy máshova. Gondolkoztam már, hogy ennek mi lehet az oka ès több tényező is eszembe jutott. Pl. Hogy Èn nem igazán viszonzom ezt, de azèrt nem, mert sok köztünk a korkülönbsèg Ő 47 èves èn meg 26. Meg egyszer elvált meg van 2 gyereke is. Ès szerintem Ő csak alkalmi kapcsolatot akarna. De nekem is tetszik és vágyok rá. De nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az êrzèssel. Mert ez így nem jó nekem. Tehát az lenne a kérdèsem, hogy mit tegyek? Kêrdezzem meg, hogy milyen szándèkai vannak velem? Vagy mi lehet erre a megoldás? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves doktornő!
26hetes kismama vagyok, stabil párkapcsolatban. Kb 1-2 hónapja egyszerűen nem érzem nőnek magam a párom mellett. Egyre kevésbé érzem,hogy nőként tekint rám, a szexuális életünk egyre gyérebb. Rá lehetne fogni a terhességre, vagy hogy a hormonok és egyéb változások miatt esetleg nem kívánom a szexet. De ez nincs így. Párom is kívánja. Sajnos egyik éjjel felébredtem és megláttam,amint az ágyban, mellettem pornót néz a telefonján,ami mint utóbb megtudtam, kb 2naponta állandó program lett nála. Közösségi oldalon is nőket néz,keres.
Folyamatosan mondja a párom,hogy szeret, kislányunkat is várja, valamiért mégsem tudok bízni benne a fent említett dolgok miatt. Az eszem tudja, hogy a felnőtt tartalom nem probléma önmagában, hiszen fizikailag nem csalt meg, mégis rosszul esik,hogy rám nem úgy néz,nem úgy ér hozzám,mint nőhöz.
Rengeteg nehézségen mentem keresztül az elmúlt években, önmagamban igen bizonytalan vagyok. Az önbecsülésem épphogy rendbejött,most újra azt érzem,hogy nem vagyok elég.
Egyre nehezebben élem meg az állandó szorongást, és teljesítmény kényszert.
Próbáltam párommal megbeszélni, de ő csak legyintett, mondván nincs mitől tartanom, mert szeret.
Miért érzem mégis,hogy a párom többet,mást várt, hogy nem vagyok elég? Nem vagyok az a nő, akit ő maga mellé szeretne? Vagy a terhességi hormonok felszínre hozták amit az évek alatt sikerült elnyomnom, legyűrnöm? Esetleg a tudatalattim próbál úgymond figyelmeztetni,h a párkapcsolatok mégsem olyan stabil?
Tudom, boldog aki kellene lennem hisz egészséges a babám, őrá kellene koncentrálni,mégsem tudok. Úgy érzem egyre mélyebbre süllyed el a bizonytalanság miatt.

Tanácsot szeretnék kérni! Nagyjából megpróbálom felvazolni a helyzetet. Adott egy házaspár akik 27 éve együtt élnek, viszont a nő kB. 10 éve elhudegult a férjétől, falat húzott fel maga köré és kompromisszumot kötött, miszerint így is képes leélni az életet. Igen ám, de 5 hónapja megismerkedett valakivel, kitarta szívét és szerelmes lett. Ez a valaki én lennék. Kapcsolatunk meg most is titokban zajlik, mivel a férj igen labilis, öngyilkos hajlamú. Félő hogy a ha végleg elhagyná a felesége, valami orultseget csinalna. Én úgy hiszem ezzel a cselekedettel akarja
magához lancolni nejét, és jól tudja mennyire emberséges a párja, ezt kihasznalva tartja sakkban! Képes lenne felaldozni magát és így leélni az életét, eldobva minden jót ami rá várna! Ebben a helyzetben valaki serulni fog, de hogy ki ez csak rajta múlik. Mit tudok tenni ilyen helyzetben, milyen tanácsot adjak a leendő páromnak? Hogy lehet megértetni egy labilis emberrel, hogy vége ért a házassága?
Előre is köszönöm válaszukat!

Üdv,P

Tisztelt doktornö
Engedje meg,hogy bemutatkozzam. T. Tünde vagyok, 31 éves. Közel 5 éve Németországban élek. A volt párom miatt költöztem ki akivel szét váltak útjaink, majd ismét egymásra leltünk. A kapcsolatot nem tudtuk újraépiteni. 2 év elteltével ismér találkoztunk, és szeretne ismét velem élni. Ez persze jól esik, de nem tudom jó lenne-e. Én jövöre szerettem volna visszaköltözni Magyarországra, mert az itteni munkámmal és a mostani “párommal” nem érzem jól magam. Körülbelül 1 éve van viszonyom a müszakvezetömmel, amiröl senki se tud. Ö házas, felnött gyerekei vannak. Sokszor hetekig várok egy 20-30 perces találkára. Tudom, hogy ez nem helyes de talán a “tiltás” miatt vonzódom hozzá annyira. Döntésképtelen vagyok, félek a változástól. Rendszeresen szedek altatót és némi antidepresszánst. Nem tudok kapcsolatokat kialakitani, nincsenek barátaim, ha társaságban vagyok leginkább meg se szólalok. Sokszor gondolom, hogy nem érdemlem meg a boldogságot. Napi szinten aton gondolkozom, hogy mi értele van az ilyen életnek? Tudna nekem tanácsot adni?

Tisztel Doktor Úr/Nő!

Èn èdesapàm miatt szeretnèk egy pàr kèrdèsre vàlaszt kapni. Èdesapàm 58 èves. Alkoholista, aki kb 9 ève tiszta. Ezen kìvül 13 èves kora òta dohànyzott, a cigit egy, màsfèl ève kellett orvosi utasìtàsra letennie mert komoly èrelmeszesedèsi problèmài vannak, kapott is 2 vagy 3 strokeot. Miutàn lerakta a cigit, ràkos daganatot diagnosztizàltak nàla a nyelve alatt, amit eltàvolìtottak, de a stroke ès a műtèt miatt nehezen beszèl, ami szerintem nagyon zavarja is. Vilàg èletèben nem szeretett dolgozni, de az utóbbi időben az aktivitàsa a minimumra csökkent. Nem megy sehova, nem csinàl semmit, csak a 4 fal között ül jàtszik a tableten, közben megy a tèvè. Csak annyi időre hagyja el a lakàst amìg elmegy az ebèdèrt, vagy boltba. Illetve volt egy baràtnője, a betegsège utàn vège lett a kapcsolatnak, de egyfolytàban őt lesi. Tudja mikor megy dolgozni mikor jön haza a munkàbòl. Ennyi időre hagyja el a hàzat. Semmi màs nem èrdekli. Màr rengeteg ötletet felsoroltam neki, de semmihez nincs kedve. Sajnos èn külföldön èlek, de nem tudom hogyan segìthetnèk rajta, lehet egyàltalàn rajta valahogy segìteni ha nem is akarja? Èdesanyàmat màr elvesztettem, ő is alkoholista volt, rajta is szerettem volna segìteni de egyrèszről nem is akarta, màsrèszről èn nem is tudtam hogyan segìthetnèk. Az ilyen embereknek lehet bàrhogyan is segìteni, vagy hagyni kell őket. Rosszul èrzem magam hogy nem tudok mit tenni. Vàlaszukat előre is köszönöm.

Nem tudom igazabol mit szeretnek, nincs elet celom .. nyaron voltam egy napot a korhazban .. azota csak minden nap ugy erzem h valami bajom van .. akar rossz latas , has fajas .. de voltam orvosnal es minden rendben van ! Es eszrevettem h ezt csak lehet be kepzelem ! Szedtem egy ideig nyugtatot is .. de azota sem valtozott semmi , ugyan ugy csak varom h minden napnak vege legyen es aludhassak .. akar mennyit alszom az mindig keves .. alandovan faradt vagyok .. es semmihez nincs kedvem

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy mittévő legyek Semmelweis Egyetem klinikáján 2 hetes pszichiátriai oszályon, illetve 1 hónapos pszichoterapian való részvétel után kapott diagnozissal?
A diagnózis a borderline-nárcisztikus személyisegzavar, illetve kevert személyiségzavar.
A terápia során számomra akkor még számomra értelmezhetetlen, rémisztő állapotba kerültem.
Ezek a következők voltak: testen kívüli élmenyek, és enyhe pszichózis, de persze én ezt nem szeretném diagnosztizálni, cask egyszerűen nem értettem, hogy mi történik velem, és nem is kaptam magyárázatot sem közben sem utána.
A kórházból a gyógyszeres terápia beállítása után, illetve a pszichoterápia leteltével hazaengedtek.
Javarészt családi “ támogatással”, meg nem alapozott biztatással hazamentem. Otthon cask feküdtem az ágyban, és folyamatosan borzasztó gondolatok gyötörtek.
Mivel úgy gondoltam, hogy a kórházban már nem tudnak segíteni, így abban reménykedtem, hogy egyszer csak megszűnik ez az állapot. Mindemellett féltem, hogy mi less, ha sohasem jövök ki abból az állapotból, és nem leszek képes majd dolgozni, mert teljesen megbolondultam. Utólag csak hálálkodom, hogy akkor nem adtam fel.
A korházból való távozás után nagyjából egy hónappal elvonszoltam magma egy pszichiáterhez. A Budapestre való eljutás iszonyatosan nagy falatnak tűnt. Egy, összességében 1,5-2 órás út tömegközlekedéssel, amit máskor gond nélkül megoldok.
Magánorvosról volt szó, és mivel az akkori helyzetem miatt már teljesen semmirevalónak éreztem magma, így kis elkényeztetett úri passziónak tartottam még a saját, és egyre fogyó pénzemből költeni.
Éreztem, hogy valahogy el kell magyarázzam a szüleimnek, hogy nagyon bizarrul érzem magma a pszichoterapia után. A harmadik terápiás ülésre sikerült elvinnem a szüleimet, ez nagyon nagy szerencse, és részemről az elismerés, mert szerintem őket nagyon megviselte, hogy a lányuk ilyen helyzetben van.
Ezen az ülésen a terapeuta át tudta adni, hogy milyen is akkor az állapotom. Nekem ez nem azért kellett, hogy elbújjak mögé, legalábbis nem szándékosan, csak azért kellett mert már nem tudtam mit tegyek a saját helyzetem, illetve az ő türelmetlenségük miatt. Szerintem ők is meg voltak ijedve.
Pszichoterápiát már a korházban való tartókodás előtt is probáltam. Számomra ez egy olyan dolog, ami túl sok erőforrást igényel ( pénz, idő) , és nagyon lesúlytó már csak a gondola, hogy ilyen borzasztó beszélgetéseken vegyek részt.
Én minezidáig magát a kifejezést sem különösebben ismertem, és most megkaptam, ezt a szóösszetételt.
Utánaolvasás során lesúlytó prognosisokrol lattam számtalan írást, illetve, hogy nagyon kevés pszichiáter foglalkozik csak ezzel a problémával.
Olyan ez nekem nekem mint valami értelmezhetetlen, nyomasztó, és általában bennem elnyomott teher. Ezt saját védelmemben, sajnos az igazi feloldódást egy masik emberben megakadályzandó teszem. Számomra ez olyan, mintha mostmar tudnam, hogy egy zagyván összerakott, terápiakon, és az Életben nulla eséllyel bíró okádmány vagyok. Aki csak elbújik különféle módon, persze kifelé igyekszem mást mutatni. Nincsenek barátaim, ennek ellenére most így megvagyok, viszont tudom ,hogy később pont emiatt a zavart belső miatt nem tudom majd kielégítően működtetni az életemet, és a társadalom peremére fogok kerülni.
Már maga az a dolog, hogy ezt ilyen formában leírtam kicsit kimosta a lelkemet. Igaából nem várok tanácsot, csak ezt el kellett mondanom egy olyan embernek, aki erre alkalmas. Mert a környezetemben senkit sem merek, es tudok ezzel terhelni.
Terápiába kezdeni nem szeretnek, viszont érzem, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a megkapott diagnozissal, es a sok rémiszto tudatallapottal amit megeltem.

Ezt a levelet ugy irtam, ahogy jottek a gondolatok, remelem, hogy a gyatra minoseg ellenere nem less tul megterhelo kibogozni a tartalmat.

Idejet megkoszonve
Tisztelettel,
Gulyas Anna

Párommal lassan 1 éve vagyunk együtt és nála vaginizmust diagnosztizáltak ami miatt szinte nincs hagyományos közösülés közöttünk. Azonban ami nagyobb baj,hogy ő libidója szinte teljesen kezd eltűnni és sokszor már az rossz érzést vált ki belőle ha érzi rajtam hogy szexuálisan is vonz,még akkor is ha tudja nem fogok kezdeményezni mert neki kellemetlen. Úgy érzi hogy teljesíteni kell és így nem megy. Azonban olyankor amikor nincs ilyesmi a levgőben iszonyat szerelmesek vagyunk. Ő is ahogy ezt múltkor egy komoly beszélgetésünkben elmondta. Kérdésem az lenne hogy ilyen helyzetben tetnnünk és nekem férfiként tennem hogy ezt meg tudjuk oldani? Természetesen azon kívül hogy ahogy eddig is igyekszem mindenben támogatni, éreztetni hogy egy szuper nő és hosszú távon tervezek vele, igyekszem nem olyan helyzetet teremteni ami számára rossz érzést okoz. Nekem férfiként hogyan maradhat meg így a libidóm és az érzésem hogy pasi vagyok azon túl hogy a párja ?

Jó napot kívánok. A nevem Szidónia. 28 éves vagyok és még együtt élek anyukámmal, aki egyedül nevelt fel, mert a szüleim elváltak. A sok probléma miatt, édesanyám egészsége elég rossz, szorongásos-depresszióban szenved, az egyéb szervi problémák mellett és benzodiazepin-függő (több,mint 10 éve szedi az 1 mg-os Alprazolamot, napi 3-4-szer). Teljesen rám van telepedve, mindenbe beleszól, irányítani akar, neki soha semmi nem tetszik. Nem tud örülni a boldogságomnak, annak, hogy találtam egy embert, akivel én is boldog vagyok és tervezgetem az életem. Ha épp nem veszekszik, akkor érzelmi zsarolást alkalmaz, és már nem tudom, hogy hogyan kezeljem, mert belefáradtam, hogy én legyek a lábtörlője. Az ő félrement élete miatt mindenki hibás, csak épp ő nem, nagyon tudja játszani az áldozat szerepét. Közben pedig egy rosszindulatú, manipulatív, nárcisztikus ember.
Nekem van munkám, megállok a saját lábamon, eddig is azért nem költöztem el, hogy ne hagyjam egyedül, de lassan már az őrületbe kerget. Mi a teendő ilyen esetben?

Tisztelt Cím!

Kezdeném azzal, hogy MPS-em van I. Fokú, ès a 3 hegyű billentyűmön is ugyan ez a probléma. Valamint hajlamos vagyok vércukor leesésre.
A szivem muvel neha furcsa dolgokat, kihagy, félre ver, erős tachycardia hajlamom is van. Ezektől mindig annyira megijedek, hogy pánikrohamom lesz. Hiperventillàlok, zsibbadok, szédülök. Borzalmasan félek attól, hogy egyszer elàjulok. Van hogy tudom kontrollálni, de van hogy nem. Mindig attól félek, hogy valami komoly bajom van vagy lesz, es nem veszik eszre idoben. Tudom ez tipikus hipochondria es panik. Hogyan győzhetném ezt le? Koszonom a segitseget.