Mi lehet a bajom, bántalmazó lettem?
Ha egy nővel bármilyen kapcsolatba kerülök, legyen az egy éjszakás kaland, vagy több, akkor az elején nagyon, kedves udvarias “igazi úriember” vagyok. Valamiért ,talán pont ezért könnyen találok partnert. De mintha ez csak egy álarc lenne nálam. Egy idő után nagyon számonkérőssé válok, nem bírom ha nem ír vissza rögtön facebookon. Kérdezősködök, hogy biztos komolyan gondolja velem, gyakran vádló vagyok és agresszív stílus lesz úrrá rajtam. Az egy éjszakás kalandból nem lesz több éjszakás kaland. Félek attól, hogy el fog hagyni és ez be is következik, megérzem, talán a viselkedésem miatt, megvádolom hogy ő biztos csak ki akar használni engem, csak hülyít, közben ez nem biztos mert szimpatikus vagyok neki, jó pasinak tart, jó beszélgetőpartnernek, de én ezt nem hiszem el.. Most is tiltólistára kerültem valakinél. gyakran előfordult már hogy zaklattam valakit.
Régebben is, rám tört az őrület és majdnem feljelentés lett belőle.
Olyan mintha folyamatosan igényelném a partner törődését, figyelmét, érzelmeit és ha nem kapom meg akkor kierőszakolom.
Állítólag ez önértékelési problémára vall. Olyan érzés mintha veszélyben lennék ha nem reagál.
Egyébként az idősebb nőket kedvelem, 23 vagyok és voltam már 40-es nővel.
Nem volt még rendes párkapcsolatom. gyakran nem is nagyon vágyok rá, nekem csak az kell hogy valaki legyen és szeressen. Mintha üres lennék és ez feltölt.
Ha megtörtént az elhagyás, és ignorál vagy mondja hogy ennyi, akkor leszek igazán ilyen zaklató.
Az is kiváltja a rosszat belőle, ha megkapom “legyünk csak barátok egy ideig utána kiderül hogyan alakulunk”. Én nem bírok várni…. rögtön kell minden.
De értelmes embernek tartanak, nyíltan szoktam beszélni az érzéseimről nőknek. nem okoz nehézséget már az első találkozókor se, spiritualitásról és kedvesen meghallgatom a partner minden gondját, baját. Bár gyakran hazudok, elég gyakran, de nagyon meggyőző vagyok..Ezek imponálnak a nőknek. Csak egy idő után átváltok, csak úgy jön. és miután vége a kapcsolatnak, ha lehet annak nevezni, inkább kezdetleges kapcsolat, utána realizálom, hogy mi is történt valójában, milyen bántóan viselkedtem. És utána rögtön keresnem kell valakit, akivel kezdődik előről… és persze idősebb 30-as 40-es nőt. Az előző nő nagyon jó partner volt, mélyen elbeszélgettünk a lelkünkről amikor nála voltam egyszer, jól esett össze bújni vele.
Ez így konkrétan milyen problémára vall, esetleg személyiségzavar?
Vonzom a partnert, majd eltaszítom…

Kedves Pergel-Száraz Cintia!

Olyan ügyben keresem, a barátnőmmel közel 1 éve ismerkedünk. De nem tudunk egy bizonyos szinten átesni. Szeretjük egymást jól el vagyunk de amikor az utolsó lépés jönne tehát egy csók vagy sex. Akkor állítása szerint általa úgynevezett vész fék jön…,hogy ne!
Valamilyen lelki eredetű dologra hivatkozik…
Kapcsolatai is kudarcok voltak, anyukája kis korában elhagyta… Tartják levelezésben a kapcsolatot.

Ezt az üzenetet kaptam tőle:

Lackó szeretlek, most is olyan szerelmesen néztem rád oda felé, és valami mindig fejbe vág hogy nem nem, nem szabad
De közbe a szívem szakad meg h TE vagy az a srác TE vagy, és nem tudok.. Nem tudok ki teljesedni, nem tudok többet adni
Mindenem oda adnám az utolsót is de nem megy
Nagyon fáj ez… Próbálom meg erőszakolni magam de nem megy
Nem akarom h várj, és remélj 🙁
Nem vagyok tiszta.. Nem vagyok normális lány.. :/ 🙁 sajnálom ❤️

Ezek után sem tudtuk elengedni egymást.

Talán ennyit tudok elmondani hogy jobb véleményt kapjak vagy tanácsot, vagy egyáltalán mit tudok tenni ez ügyben ha én magam és hozzáállásommal lehet-e egyáltalán?!

Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Schiszler László

Jó. Napot!
A betegségem Két évvel ezelőtt kezdődött amikor félrenyeltem a spagettit azt hittem hogy megfulladok. Ezután szép lassan nagyon kevés ételt tudtam csak megenni. Spagetti nem a sajtot amikor nyomulós gyümölcsöket sem tudta enni. Először azt hittem ez valami fizikai probléma valami van a nyelőcsövemben. Voltam orvosnál de mindent rendben találtak mindig.Most két hete félrenyeltem egy kenyérdarabot és azóta egyre rosszabbodott ez az állapot. Mindent nagyon lassan ettem mindent nagyon megrágtam. Ezután félrenyeltem egy borsót ami már a saját pánikom ból adódóan történt. Azóta nem eszem. Már eltelt egy hét a víz is nagyon nehezen megy már le. Én vagyok az egyetlen ezzel a betegséggel? Vagy mások is vannak? Hogyan lehetne ezt megszüntetni, ezt kikapcsolni az agyam ban?Kérem segítsenek. Nagyon várom a válaszokat. Köszönöm szépen

Üdvözlöm! Azért fordulok segítségért, mert két gyermekem van (és neveltem egy állami gondozásból kihozott értelmi sérült leányt is). A lányom 32 éves. Egyedülálló, egyedül élő. Nem jó a kapcsolatunk. Az életéről szinte semmit nem oszt meg velem. Nagyon szeretném, ha nem így lenne, mit tehetnék? A másik problémám a most 10 éves fiam. Szerintem már rámondható, hogy “játék függősége” van. Hogyan tudnék változtatni ezen. Ha megvonom, elveszem tőle, kőkemény “elvonási” tünetei vannak. Már ezen kívül szinte semmi nem érdekli. Tudom, hogy ez nagyon kevés infó.. de legalább valami iránymutatást kaphatnék… Köszönettel: Anikó

Nagy gondban vagyok

Üdvözlöm! Az idős nagyimmal lakom együtt. 91 éves. Nem értem mi van velem, de pár napja/hete nagyon feszült vagyok vele. Felcsattanok, kiabálok, türelmetlen vagyok. Nem tudom eddig is ilyen voltam-e, de ezen a héten minden nap megbántottam. Amit aztán megbánok, mert olyan kis elesett néha, de egy idő után kitör belőlem, mert úgy kezel mintha 8 éves lennék. Utasítgat, megmondja mit tegyek, amit ha nem teszek felhántorgatja. Van erre valami módszer, hogy ne kapjam fel a vizet?

Udvozletem en aban szeretnem kerni a segitségét hogy gyakran ugy érzem hogy nincsen értelme az életem nek és mindenap ideges vagyok

diagnosztizálásra lenne szükségem

Üdv! Kb 1 évvel ezelőtt kezdődött a mellkasi fájdalmam, rosszulleteim. Szúr a mellkasom néha, minden egyéb ok nélkül, többször megszedulok és halálfelelmem van. Főleg este lefekvés után jönnek ezek elő. Voltam több kivizsgáláson(teljes labor, kardiológia, magán klinika) de semmi fizikális, testi problémát nem találtak. Segítséget szeretnék kérni hogy mégis mitől lehez ez? Milyen probléma? Hogyan tudnám megszüntetni? Elég zavaró már és mindennapossa vált. Köszönöm a választ előre is!

Tisztelt Cím!

A barátom arra kért, hogy hagyjam egy kicsit nyugodtan, maguk szerint ez mit jelent. Azóta nem beszél velem, nem üzen. Ha írok nem válaszol.
Ezt most azt jelenti, hogy vége!? Vagy időt kér, de mennyit?
Eddig mindig mindent megbeszéltünk,soha nem viselkedett így.
Most nem tudom mit gondoljak róla.
Ezek után, hogy hogy tudjak meg bízni egy férfiban.
Még reménykedhettek, hogy keresni fog vagy elfelejt csak ennyit értem neki.
Mindig azt mondja, hogy ez a bizalom kérdése, de az maguk szerint nem az, hogy válaszolok a barátnőm neki.
Mit tegyek adjanak tanácsot, kérem!

2017 – Ben volt egy sima szülésem azóta nem kívánom a szexet a párommal és ez sok veszekedést eredményez!!!!! Nem értem és nem tudom hogy mitől lehet ez?

A férjemmel 17 éve házasok vagyunk, van egy 12 és egy 14 éves gyerekünk. A problémám, hogy a férjem a harmadik gyerekem. Ennek van előnye is, például hogy viccelődésével elmúlik a szomorúsága mindenkinek a családban, nagyon szeretjük, de a nehézsége, hogy minden döntésemben magamra hagy és az intézkedéseket is rám bízza. Tudunk beszélni pl a gyerekek továbbtanulásáról, de ezzel részéről le van tudva a téma, minden utána következő az én gondom. Ha felhívom a figyelmét a ház körüli férfi teendőkre, azokat megcsinálja, a nagyobbaknál inkább sopánkodik, hogy nincs rá pénz. Mintha azt várná, hogy minden megoldódjon magától, például hogyan kereshetne a minimálbérnél többet, nem mer vagy nem tud munkahelyet sem váltani. Már beszélgettem vele ezekről, hogy hiányoznak nekem a közös célok, amik mindkettőnket aktívan foglalkoztatnak, és hogy ez igenis probléma kettőnk között, és őneki sem tesz jót, de nem vesz róla tudomást, nem érti, hogy most már neki van szüksége segítségre. Így pl párterápia esélytelen – próbáltam, de akkora nyűg volt odáig eljönnie, látványosan szenvedett, bár nem vallotta be. Az a kérdésem, hogy ilyenkor milyen lehetőségeim vannak? Segít-e, ha én járok szakemberhez egyedül (jártam egyébként, a gyerekek autizmussal érintettek és nem volt könnyű feldolgozni dolgokat)? Úgy érzem, hogy ezzel megint csak én tennék a kapcsolatunkért. Köszönöm megtisztelő válaszát.

Jo napot kivanok,

a törtenet nagyon hosszu, de probalom rövidre fogni.

Egyedüllet következteben, kiegtem teljesen, egyik naprol a masikra. Nem tudom pontosan behatarolni hogy mikor törtent pontosan, de ugy 7 honapja biztosan. Par honapja hazaköltöztem Nemetorszagbol es annyi stresssz volt akkor, szorongas, felelem (a nemalvas) miatt, hogy ugy erzem hogy kifordultam magambol. Nem erzem magamat magamnak. Az emberek nem idegenek, tudatosan vegzek mindent, de nem erzek semmit, a gondolatom is mind magamra fokuszalodik, hogy miert erzem ilyen megmagyarazhatatlanul magam. Mitevo legyek?

Köszonom szepen a valaszat!

Sok szeretettel
Irenke

Jó estét kívánok. Igazából nagyon sokat gondolkodtam hogy írjak e vagy ne, de már nagyon nehezen bírom ezt a helyzetet és megszeretnék egy kicsit nyugodni(?).. Szóval az a helyzet hogy a párom már kb 1 éve , eléggé elhanyagol, jó az elején még egy ideig tűrhető volt , volt hogy rá vette magát a dolgokra még akkor nem is vettem észre hogy lenne valami baj, de aztán egyre ritkábban, csókolózni eddig nagyon sokat csokoloztunk, valamiért ezt sem akarja én még mindig ugyanúgy érzem mint régen,bármeddig csókolnám, ha kezdeményezem a csókot gyorsan szájra puszil el nem tudom vele folytatni, ez egy nagyon rossz érzés számomra mert O nem volt ilyen mindig szenvedélyesen csokolt , ma már nem érzem hogy szeret , hiába mondja meg itt ott megdicsér… Este ha lefekszünk, inkább filmezik egész éjszaka de ha én szeretnék közeledni már fáradt, majd holnap ígérem (nem következik be) .. sokszor van hogy szexi fehérneműben fekszek mellé , de hidegen hagyja, ha kerüli meg azt is hogy valahogy tudják kezdeményezni egyszerűen mintha már számítana rá hogy csak ne kelljen velem valamilyen kapcsolatot létesíteni, egyszer rákérdeztem hogy nem kívánsz?nem tekintel rám nőként? ..azt válaszolta hogy nagyon szeret, arra Ne gondolják hogy megcsalt ez kizárt, és hogy nem tudja O sem hogy mi a baja, kíván engem de nem jó neki a szex velem … Ezt hogy értsem?? Legtöbb éjszakákon sírva alszom el és ő ezt hallja is , de csak veszekedik hogy fejezzem már be , mindig ez a bajom ,hogy ő nem fekszik le velem, nekem ez nem csupán lefekvés ..nem az hiányzik , hiányzik hogy érezzem , hogy szeret hogy jól érezzük magunkat a szenvedély a tűz ami régen volt ..már most sehogy sem érezteti magától .sosem jutna eszébe hogy hozzám érjen vagy bármi ..és már nem bírom nemtudom mit hidjek..azt mondta megpróbálja helyre hozni mert szeret és kellek neki ..de ezt már jó pár hónapja mondta azóta sem sikerült semmi .. nem bírom már .. bármit megteszek sosem vesz észre , nem izgatom fel őt.. nem akarom elhagyni ..ahhoz túlságosan szeretem ..de könyörgöm nem szeretnék már többet sírni ..nincs nyugodt éjszakán szörnyen hiányzik , vagyis inkább hianyzunk nekem.. a legrosszabb pedig az hogy tudom,hogy ő így is nyugodtan megvan őt ez nem bántja .. kérem nyugtasson meg, mert már megőrülök, vagy esetleg valami tanácsot ha kérhetnék hogyan éljem ezt túl mert már mindent megpróbáltam, nagyon szépen köszönöm hogy elolvasta,es előre is a válaszát.szep estét

Tisztelt Hölgyem/ Uram!

Egy olyan problémával fordulok önhöz hogy mostanában problémák vannak a párkapcsolatomban, illetve az én fejemben. Kirobbanó szerelemnek indult, az 5. hónapban járunk és eddig minden tökéletes volt. Az egész dolog onnan indult ki, hogy lefeküdtünk egymással (mindkettőnknek ez volt az első alkalom) és sajnos nem olyanra sikeredett mint amilyenre szerettem volna. És ettől megijedtem, hogy mi van ha azért nem volt tökéletes, mert nem passzolunk eléggé és azért nem működik ..Aztán az ijedtségtől összekombináltam egy csomó olyan gondolatot hogy mi van ha nem szeretem eléggé és azért nem működött és én nem vagyok elég jó neki és el fog hagyni. Ő biztosított róla, hogy ez nem fog megtörténni. Addig gyártottam magamnak ezeket az alaptalan gondolatokat, hogy teljesen összezavartam magamat azzal kapcsolatosan hogy mit is érzek iránta valójában. Ha nincs velem irtózatosan hiányzik de ez a gondolat/kétely is folyamatosan ott motoszkál benne, a mai napon pedig odáig fajult, hogy már a társaságában is ott volt benne ez a mi van ha… gondolat, pedig tudom hogy csak vele akarok lenni és senki másra nem tudok úgy tekinteni mint rá. Ön szerint van olyan, hogy úgy érzem szeretem, de közben ott motoszkál bennem ez a mi van ha mégsem? Nem akarom őt elveszíteni. Lehetséges hogy a félelem miatt kitaláltam magamnak ezt a negatív gondolatokkal téli világot, ami még jobban megrémiszt és ezért további képzeteket gyártok magamnak és valójában nem is a kapcsolatban van a hiba?
Válaszát előre is köszönöm!