Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Orsolya!
Gyermekemmel lenne kapcsolatos a következő kérdés. Nagyobbik kisfiam 4èves, a pici 1. Tavaly a nagyobbik számára sok újdonság/változás volt, júniusban született a kistesó, szeptemberben ovit kezdett. Nagyon tetszett neki, nem volt gond a beszokással sem, azonban az óvónők egy 3hèt után azt jeleztèk, hogy nagyon okos, messze a többi gyerek fölötti kognitív képességekkel rendelkezik, azonban, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné dühkitörèseit nem tudja kezelni, csapkod, néha már agresszív. Próbáltunk vele sokat beszélgetni, talán az idő előrehaladtával javult a probléma. Most új csoportba került új óvónőkkel és eleinte semmi gond nem volt, de most ismét ugyanezt jelezték vissza. Kisfiam tényleg nagyon értelmes, nagyon okos, bár nem nyílik meg túl könnyen, nem nagyon mesél az oviról sem. Itthon nyugalom van, nem bántjuk soha, ha már minden kötél szakad, van, hogy felemelem a hangom, de azért ez sem rendszeres. Sajnos segítségem nincs, nem mindig könnyű két picivel. Egymást nagyon szeretik a tesóval, az oviban azóta is nagyon emlegetik, hogy biztos testvèrfèltèkenysèg is, de én ezt itthon nem érzem, a tesóját a játszótèren is ha csak ránèznek is vèdi, megosztozik vele, ölelgeti. A pici az elejétől jó baba, a születése után is nagyon sokat tudtam foglalkozni a nagyobbal, nem volt elhanyagolva egyáltalán. Tud valami tanácsot adni hogyan lenne oldható az ezek szerint benne lévő feszültség? Próbálok külön csak a nagyobbal is programokat szervezni, de nagyon nehéz összehozni.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Melinda
Kedves Melinda!
Ebben a korban még természetes, hogy a kisgyermek nem tudja konstruktívan kezelnia dühét, fontos ezért, hogy mi felnőttek segítsünk neki ebben. Nagyon jó, ha rajzolnak, játszanak együtt, s hasznára lehetnek az alábbi cikkben felsorolt feszültséglevezetési stratégiák is.
További kérdés esetén szülőkonzultációval is szívesen álluk a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJo napot kivannok.41 eves vagyok es nagyon kiromlottak a fogaim.Altalaban nem felek a tuktol sem az orvosoktol de a fogorvostol rettegek annak ellenere hogy empatikus es meg baratom is.Probaltam tobbszor leegyozni a felelmem de nem sikerul.Kapcsolataim mentek ra mivel a fogaim hianya elrontotta megjelenesemet.Mit tegyek hogy legyozzem a felelmem?
Kedves Kérdező!
Pszichoterápia segít felderíteni a félelem hátterét és a félelem legyőzése ezáltal válik lehetővé, ezért érdemes pszichológushoz fordulnia.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Üdvözlöm! Valamiért szinte folyton rossz férfiakba szeretek bele. Lehet ennek lelki oka? 12 évesen kezdődött nálam. A “menő” fiúk tetszettejt akik a menő lányoknak udvaroltak. Rólam azt sem tudták, hogy élek. Középiskolában szintén. Majd a munkahelyen is. Ezen kívül vagy olyan tetszett akinek párja van, vagy a volt párját szereti. Vagy nem engem választ hanem mást. Most újra olyan tetszik aki foglalt. Már nagyon elegem van, mert először tetszéssel indul, majd álmodozás, függés. Aztán csalódottság mert nem kapom meg őket, szomorúság, és önbizalom vesztés. És hónapok, évek kellenek mire összeszedem magam. Azt érzem ilyenkor, hogy bezzeg a másik nő jobb mint én mert én ilyen párt nem kapok. Engem nem akarnak párkapcsolatra vagy feleségnek. Én semmit sem érek stb. Tini és 20-as éveim eleje ezzel telt. De mindjárt 30 vagyok. Családot akarok, de így nem megy. Van ennek lelki oka, hogy ilyen helyzetekbe kerülök mindig? Hogy lehet ezen változtatni? Már a tetszésnél beszéljem be magamnak, hogy ne? Tartsam a távolságot?
Kedves Kérdező!
Problémája olyan jellegű, hogy ún. feltáró pszichoterápia tud segíteni, ezért érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Félek, hogy a párom elhagy az ex barátnője miatt vagy hogy esetleg újra elkezdenek beszélgetni.
Mit tegyek? forduljak ezzel pszichológushoz? nem szeretném a páromnak elmondani.
Kedves Kérdező!
Ha a féltékenység visszatérő probléma Önnél vagy, ha nem is visszatérő, de jelenleg jelentős szenvedést okoz Önnek jelenlegi félelme, érdemes pszichológushoz fordulnia, hogy átbeszéljék a félelem hátterét.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Felesleges dolgokon idegeskedem , bizonytalan vagyok , mindenen sirok
Kedves Vivien!
Szerintem nagyon jó, hogy kiírta magából a nehézségeit. Fontos volna ezeket megosztani a környezetében élő, megbízható felnőttekkel, péládul a szüleivel is. Ha jobban belegondolunk, minden tünetnek van oka, ha nem is mindig az, amire első körben következtetnénk…
Üdvözlettel:
Habis MelindaÉdesapa 14 évet betöltött fiának pszichológusi vizsgálatát szorgalmazza.
Az apa elköltözött otthonról.
A gyermek nem óhajt ezen résztvenni.
Kötelezhető-e a gyermek erre?
Van-e törvényes eszköz?
Erőszakkal odakényszeríthető-e a gyermek?
Kedves Judit!
Levele alapján azt emelném ki, hogy a válás ellenére a gyermek testi-lelki jólléte a szülők közös érdeke marad. Fontos volna ezért megérteni, az apa miért tartja indokoltnk a szakvizsgálatot. Érdemes tudnia, hogy a gyerekek számára az új helyzet sokszor ijezstő, de a pszichológiai vizsgálat, vagy akár kezelés ennek ellenére rendszerint kellemes emlék marad a fiatalok számára.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt doktornő!
Kislànyom, 5 ès fèl èves, ovodàs, 4.hete zavaròan elkezdte köszörülni a torkàt, először azt hittem valamifèle nàtha,mert miòta ovis, minden fèle nàthàn àtesett, elvittem orrfülgègèszhez, de nincs semmi szervi baja. Ajànlotta,hogy konzultàljak gyerekpszihològussal. Mèg valami:kb.3 hònapja mindig sìr utànam, az apja vagy a tesòja utàn, szinte vigasztatalhatatlanul:ne menjünk dolgozni, iskolàba, stb.Mit tehetnèk?Előre is köszönöm vàlaszàt!
Kedves Zsuzsanna!
Köszönjük megkeresését!
Én is azt tudom javasolni, amit a fül-orr-gégész szakorvos: keressenek fel együtt gyermekpszichológust, aki az Önnel (Önökkel) felvett anamnézis és a gyermek pszichológiai szakvizsgálata (külnféle játékok segítségével) után tud majd további iránymutatással szolgálni az okonra és a javasolt kezelésre vonatkozóan.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!
A 7 éves kisfiammal kapcsolatban kérnék tanácsot. Mi Hollandiában élünk egy nyugodt vidéki faluban. A gondunk a következő ő mindig eléggé pörgös gyerek volt és szinte soha nem halgat illetve halgatott a szép szóra. Ha valamit szeretnék, hogy megtegyen azt mindig emeltebb hangon kell kérnem. De ami igazán aggaszt az az hogy nehézségei vannak az iskolában tanulás terén. Tavalyi évben a fél évi tesztje nem sikerült akkor vizsgálta pszihologus és azt állapitotta meg hogy alacsonyabb az iq szintje 73. De hozzátartozik hogy a teszt hollandul volt amit nem beszél még rendesen és ha valamit nem ért akkor sem mondja hanem ugy csinál mitha minden rendben lenne. Nehezen tartja a szemkontaktust és gondolkodási problémálya van klinikai határérték szinten. Semmi más problémát nem találtak. Viszont én ugy érzem valamit tenni kéne mert igy nehéz vele nagyon. Abban kérnék tanácsot hogy hogy tudnék neki segiteni a tanulásban mert ez csak veszekedés kiabálás árán ül le akkor is sírva sokszor. Nagyon aggaszt de azt se gondolom jó megoldásnak hogy akkor ok ne tanulj kb napi 20 percröl van szó nem tetszik hogy ráhagyjam. Minden játékos segitség megvan csak csinálni kellene. Tanácstalan vagyok nagyon unom a mindennapi kiabálást! Nincs elkapatva egésséges szinten adok kapok elvet követjük! De legyen bármi kérés egyszerüen olyan mint ha meg se hallaná pl ne szaladgálj a lakásban hagyd az öccséd ő épp játszana de mindig megzavarja. Stb. Ő képtelen a tabletten kívül játszani bármivel is sosem játszott egyedül semmit. A tablett arra az a szabály hogy reggel suli elött kb 20 perc max 1/2óra délután kb 1 óra. És este a vacsi, tanulás, fürdés után 1 óra. 21.00 kor villanyoltás kb 10-15perc mulva alszik nyugodtan reggel 7.00 ig. Az étkezésével semmi gond nincs.
Köszönöm elnézést ha hosszura sikerült.
Várom kedves válaszát
Üdv. H. Andrea.
Kedves Andrea!
Köszönjük megkeresését!
Levele alapján azt emelném ki, hogy az alacsonyabb IQ és az otthoni feszültésgek (nehézségek a kérés-alkalmazkodás kérdéskörében) együttesen határozzák meg a gyermek iskolai teljesítményét. Amennyiben szeretne segítséget kapni az otthoni konlfiktusok kezelésében családterápia, vagy szülőkonzultáció igénybevétele javasolt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlet,okozhat e a rendszeres maszturbáció,napi több alkalommal is,potencia zavart ha szexre kerül sor?Első próbálkozásom 29 évesen volt,önbizalmam is siralmas,izgulok,nem történt rendes merevedés,igy nem történt semmi.Az önbizalmam így semmit se javult.Azóta még 6 próbálkozásom volt,volt köztük örömlány is de sikertelen volt.Biztos lett volna sikeres is sokszor egy csinos lányt látván már van merevedés.Csak egyszerűen egy gyámoltalan izgulos gyáva ember vagyok.Igaz dohányzom is,de alkoholt évek óta pl nem fogyasztottam.Szerintem impotens nem vagyok,mert rengeteg maszturbációra van igényem .A potencia zavar oka lehet e,az izgulós önbizalom hiány és a dohányzás is?Vagy az hogy szex még nem történt csak a maszturbáció amit megszoktam és ezért?A csajok csipnek,már sok partnerem lehetett volna!
Kedves Csaba!
Igen, önmagában is okozhat. A többi, amit levelében leírt, önbizalomhiány, gátlások is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne tudja elengedi magát szexuális helyzetben. Érdemes lenne ezért önismereti munkába fognia, mindemellett korlátoznia az önkielégítést.
Amennyiben igényli, az önismereti munkához pszichológust munkacsoportunkból is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktór/Doktornő!
Olyan problémával fordulok önökhöz hogy van egy 4 éves kisfiam és amióta megkezdődött az ovoda sajnos alvás közben bepisil délben is és este is pedig már teljesen szobatiszták voltunk.Rosszúl alszik éjszaka ,többször felébred hogy takarjam be.Volt hogy lebetegedett és itthon volt 3hétig és a bepisilései teljesen megszüntek ,de mikor újra kezdtük az ovit a bepisilés újra kezdődött.E
lég sok változás történt az ovodában mert most vegyes csoportot csináltak kaptak egy új ovónőt is.Azt tudni kell hogy a kisfiam 33hétre született és sajnos nehezen dolgozza fel a kudarc élényeit is és ilyenkor mérgelődik és dühöng viszont nem verekszik.Az oviban a foglalkozásokon sem nagyon akar részt venni,viszont itthon mindent nagyon szivesen csinál,
Az lenne a kérdésem hogy mit csináljak hogy meg tudjam szüntetni a bepisiléseit.
Előre is köszönöm válaszukat!
Tisztelt Kérdező!
Az óvodai új helyzet lelki szempontból okozhat olyan megterhelő időszakot a kisgyermekeknek, hogy újra visszaesik és a már rendezett szobatisztaság felborul, ismét bepisil. De a vizelettartási nehézség mögött szervi okok is állhatnak, ezért a gyermekorvossal, védőnővel is fontos beszélni, hogy ezeket biztosan kizàrják. Vannak praktikai és hozzáállásbeli dolgok, amikkel tud segíteni. Például vannak olyan szakmai álláspontok, amik azt mondják, hogy 5 éves korig minden belefér a szobatisztasággal kapcsolatban, tehát nem érdemes túl aggódnia a szülőnek magát. És amiben minden pszichológus egyetért, hogy semmiképpen ne szégyenítsék meg a kisgyermeket. Pont elég nehéz helyzetek lehetnek szàmára az óvodában, közösségben, amikkel meg kell küzdenie. Az elalvás előtti mosdó használat és az inkább délelőtti órákban való folyadék fogyasztás is előfordulhat, hogy segít a tünetek csökkentésében. A pozitív és negatív érzelmek kifejezésének lehetőségei (rajz, festés, pocsolás, meseolvasások, mondókázás, sok-sok szabadjáték), a kontroll érzésének megélése fontos lehet gyermekének, a megfelelő szülői határtartás, nevelési következetesség, a gyermek felé reális elvárások érzelmileg és viselkedésben is, az egyszerű napi ritmus kialakítása pedig mind-mind biztonságot ad a gyerekeknek, ami szintén kiemelkedően fontos ebben a korban. A közösségbe kerülésekor a gyerekek folyamatosan konfliktusokba kerülnek és rengeteg új szabályt kell elsajátítaniuk, ami nem biztos, hogy számukra valóban érthetően van meghatározva, ez frusztrációt okozhat.
Ahhoz, hogy egy pszichológus valóban jól tudjon segíteni sokkal több információra és részletekre van szüksége, a pontos kèpet és az esetleges mögöttes okok felderítését egy levélből sajnos nem lehet megoldani. Ha hosszú távon nem javul érdemes szülőkonzultációs időpontot kérnie akàr az online is dolgozó szakpszichológus munkacsoportunktól vagy más fornában pszichológus szakember segítségét kérnie (pl. helyi nevelési tanácsadó).
Köszönöm a bizalmát, üdvözlettel
Az egyetemista lányom letiltott mint ismerőst a Facebookról. Kérem segítsen. Köszönöm
Kedves Karolina,
sajnos leveléből nem derül ki számomra, hogy pontosan miben segítsek. Biztosan nagyon rossz érzést váltott ki lánya ezzel. Azonban azt gondolom, a Facebook csak egy online megjelenési felület, ezen kívül millió lehetőség van kommunikálniuk (MSN, chat, skype, viber, telefon, videotelefon, személyesen..). Valamiért a lánynak most erre van szüksége, hogy a Facebookon való történéseit ön ne lássa. Beszélgessenek erről, hogy mi lehet ennek az oka. Lehet, hogy számára a Facebook üzenőfal inkább a kortárs és a távolabbi kapcsolatokat jelenti, lehet egyfajta leválási vagy határtartási, kontrollra vonatkozó jelzés is ön felé. Ugyanakkor önnek mást jelenthet ez a letiltás és érezheti úgy, hogy nem bízik önben. A pontosabb okokat idővel érdemes tisztázniuk, amikor már lánya is nyitott erre. Tiszteletben tartani a lánya döntését nagyon fontos pszichológiai szempontból és az is, hogy ne büntesse döntése miatt, hanem ott legyen érzelmileg, amikor szüksége van önre. Szükség szerint Szülőkonzultációra vagy családterápiás konzultációra hívhat minket bizalommal. Üdvözlettel
Jó estét. Azert írok mert nagyon nagy gondom van…. De szegyelek segítséget kérni. Van egy 4 éves kislányom. Kicsit elkenyezettem és az életemnek is fontosabb. De nagyon stresszes életét élek és sajnos hozzá sincs türelmem. Alapvetően jó kislány viszont ha az unokatesojaval játszik aki 2 éves folyton meguti megcsipi. Mindig verekedés vita vn köztük. Emiatt alatalban jól megcaapkodom a seggét és kiabalok vele. Többször elofordult h azt mondtam nem szeretem. Pedig ez nem így van imádom ot. Mit tegyek kérem segítsenek. Nem akarom h lelki nyomorék legyen miattam. Imádom a lanyom és fáj h ezt csinálom de nem tudom kezelni amikor így viselkedik. Nem kell durva veresre gondolni csak a fenekére utok de tudom h fáj neki és még szakad most a szívem h ezt tettem.
Kedves Anita,
nagyon nehéz a folyamatos konfliktuskezelés a gyerekek között, ami valóban sok türelmet és odafigyelést igényel, azonnali reagálást és szinte állandó figyelmet. Sajnos ez egy stresszes életet elő embernek általában megterhelő. Azonban pszichológiai szempontból azt szoktuk mondani, hogy amilyen mintát lát a gyermek, olyat fog követni. Tehát ha őt a nagyobb fizikálisan vagy szóban bántja abból annyit mintáz le a saját viselkedésében, hogy abban a helyzetben, ahol ő a nagyobb, ő is bánthatja a kisebbet. A másik ami a gyerekek számára még jelentős, hogy ha a szülő stresszes, elfoglalt, de legalább amikor megszid, bànt velem foglalkozik. Azt tanácsolnám, hogy ezekben a helyzetekben inkább a gyermekével való kapcsolódást válassza, nézzen a szemébe, játszanak, beszélgessenek, mondókázzanak, énekeljenek közösen valamit, amellett hogy elfogadja kislánya negatív érzéseit a negatív viselkedést ne engedje, de a megalázást kerülje. Ugyanezt a saját érzéseire is ajánlom, a nem szeretlek helyett: “szeretlek, csak nem szeretem, ha így viselkedsz, dühít engem és probálom valahogy kezelni.” Szeretettel ajánlom a “Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje” című könyvet, amiben nagyon sok hasznos praktika van nehéz helyzetek kezelésére kifejezetten a 2-7 éves gyerekekkel kapcsolatban. Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Nagyon sokat segítene egy állásfoglalással az alábbi témában a kisfiammal kapcsolatban.
A fiam júliusban töltötte be a 3. életévét, így idén szeptemberben kezdte el az óvodát.
Alapvetően nyugodt, együttműködő, nyitott,kedves gyerek.
Vegyes ovodai csoportba került, ahol több SNI-s gyermek is van. Az én megítésésem szerint könnyen beszokott. Ami feltűnt, hogy reggelente aggódott, hogy érte megyek-e, szeretem-e? Ezt a szeparációnak tudtam be, majd kiderült, hogy a dada egyszer megfenyegette, hohy ha sír bent, felhív engem, hogy ne menjek érte. Ezt tisztáztuk minden érintettel. 3 órát van naponta, ez még fontos informáci lehet. Többször említette hogy fél a gyerekektől, főleg a nagyoktól. Van egy nagyobb sni-s kislány, akivel verekedésbe keveredett, mindog van rajta néhány kék-zöld folt.
Az ovodában a pedagogusok szerint felszabadult, ő is azt mondja szeret járni.
A nehézségünk a következő: körülbelül 3 hete nagyon megváltozott az otthoni viselkedése. Agresszív lett velem és a férjemmel is, verbálisan és fizikailag is. Azt látom, hogy rossz konfliktuskezelési mintákat hoz haza. Nem akar enni, aludni, lázad. Olyan helyzet állt elő, amit sem kedvességgel, sem szigorral nem tudtam kezelni, és sajnos én is agresszívabban léptem fel, amit eddig következetesen el tudtam kerülni, és a továbbiakban sem szeretném. Zsákutcába kerültünk. A férjem ettől teljesen magába fordult, a gyerek beteg lett, így már 2. hete nem jár óvodába. Szerencsére teljesen visszaállt, szót fogad (normál mértékben ellenkezik :)), az agresszivitás is kezd eltűnni.
Azt gondoljuk, hogy a csoport van rá rossz hatással és azt érezzük, hogy óvodát kell váltanunk.
Mi a leménye? Ebben az esetben indokolt az óvodaváltás?
Mi a teendőnk?
Nagyon köszönjük a válaszát!
Kata
Kedves Szülők,
az óvoda váltás ebben az esetben – a levelükben írtak alapján – indokoltnak tűnik. Nagyon fontosnak tartom szakpszichológusként, hogy az óvodában dolgozók és a szülők között megfelelő legyen a kapcsolat és bízzanak egymás értékítéletében és a gyerekek érdekeinek megfelelően együttdolgozzanak. Egy szeptemberi óvodakezdés során – ha a szeptember még nehéz is esetleg konfliktuskezelés szempontjából – azért novemberre már a konfliktusok, problémák egyre jobb megoldásának kellene megvalósulnia egy óvodai közösségben. Egy rossz mondat a dadustól még korrigálható is lehet, de ha tartósan érződik, hogy a gyermekükre valami nem jó hatással van, azt komolyabban kell venni. Ha egy konkrét esemény váltotta ki ezt a viselkedést, akkor azt előbb utóbb valamilyen formában elmondja gyermekük (lerajzolja, eljátssza, stb). Azt gondolom, hogy bármennyire is nehéz a szülőknek egy újat megszokni és meghozni ezt a döntést (hiszen ilyenkor elveszti a szülő a korábbi reményeit, amit az óvodahoz, közösséghez fűzött, bizonytalan lesz saját magában, keveredik a bűntudattal, hogy miért viszem egy rossz közösségbe a szerettemet, és a szégyen érzése is megjelenhet, hogy vajon nem jól működik a gyermekem, mit rontottam el?), de mindezek ellenére érdemes alaposan utánajárni és új közösséget keresni a gyermeknek. A gyerekek hamar megszokják az újat és egy számára megfelelő közösség a kialakuló személyiségének fantasztikus táptalaj, ami egy életre szól. Az otthoni jó kapcsolatot, bizalmat is úgy tudják megtartani, ha figyelnek a gyermekük jelzéseire. Bízzanak az érzéseikben, hiszen önök ismerik a legjobban a gyermeküket és bízzanak a gyermekükben is, és abban is, hogy újra jól fognak tudni kapcsolódni egymáshoz. Írja levelében, hogy agresszívabb volt a reakciója. Ez a fellépés is érthető, ha a szülő egy számára is frusztráló helyzetbe kerül, ugyanakkor arra biztatom, hogy olyan konfliktus megoldási stratégiákat keressenek ezekben a nehéz helyzetekben is, amivel gyermeke is épül és mintaként használhatja nehéz konfliktusok esetén. S bár nagyon nehéz, mert az ősi szülői minták frusztráló helyzetben aktiválódnak, amit sajnos a kulturális hozzáállás is erősít, de ugyanannyi idő telik el, ha agresszívan reagálják le a szülők a szituációt, mintha kapcsolódni próbálnak gyermekükkel, a nehéz helyzetben megérteni a gyermek agressziója, viselkedése mögötti félelmet /frusztrációt /szorongást /fáradtságot /pszichés leterheltséget /fizikai nehézséget. Önök valószínűleg nagyon jó szülők, s már az, hogy ezen gondolkoznak, és változtatni szeretnének a gyermekük édekében is ezt támasztja alá. Szükség esetén hívjanak minket bizalommal szülő konzultációra! Üdvözlettel
Tisztelt Hölgyem!
Közel 2 éve küzdök éjszakai, álmomból felriasztó pánikrohamokkal. 160-as pulzus, remegés, nagyon erős halálfélelem. Néha napközben is jönnek rohamok, illetve sokszor szorongok napközben. Szervi elváltozást a nagyon enyhe mitrális insufficiencián kívül nem találtak sem kardiológián, sem neurológián, labor és pajzsmirigy is rendben. Érdeklődnék, hogy esetleg pszichiáter által felírt antidepresszáns segíthetne-e a rohamok megszüntetésében? A rohamok helyzethez egyáltalán nem kapcsolódnak, nem félek utcára menni, vásárolni stb, azonban sokszor szorongok napközben szintén ok nélkül. Várnám szíves tanácsukat!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A levele alapján javaslom, hogy menjen el alvásvizsgálatra, hogy pontosan diagnosztizálni tudják, hogy melyik alvászavarral van dolgunk (valószínűsítem, hogy pavor nocturnus , azaz éjszakai felriadás/lidércesnyomás), a SOTE-n végeznek ilyen jellegű vizsgálatokat, szomnológus (alvásszakértő, orvosi végzettség) szakember vagy pszichiáter (orvos végzettség) tudna beutalót adni. A kezelést a szakorvosokkal kellene megbeszélni, hogy a diagnosztizált alvászavarra melyik gyógyszer is lenne jó. Mindenesetre pszichoterápiás kezeléssel ki szokták ezt egészíteni, igény esetén ebben pszichológus szakember (bölcsész végzettség) is segítene (akár a kollégáim közül is).
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-pszichiater-es-a-pszichologus-kozott/
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Férjemmel 5 éve váltunk el, van egy most 10,5 éves kislányunk. 2 évig volt egy párkapcsolatom, együtt is éltünk. A volt páromnak igen nehéz természete volt, mindenbe beleszólt lányommal kapcsolatban is, sokat veszekedtünk. 7 hónapja mentünk szét, kislányommal saját házba költöztünk. Lányom nagyon boldog itt, mert végre van kert, teljesült az álma, hogy lehettek kiscicái. A “probléma”, hogy egy ágyban alszunk. Ő rettenetesen fél a Momo nevű internetes szörnytől, amivel az iskolában a fiúk behülyítették. Fél a sötétben is. Nagyon sokat beszélgetünk , minden alkalommal amikor ez a téma elmondom, hogy ez a valami nem létezik. Nincs mitől félnie, én mindig meg fogom védeni. Úgy vélem nem hiszti a félelme, látom rajta, hogy komoly. Napközben már nem fél, de este nem alszik el egyedül. Mivel csak ketten vagyunk, én nem látok problémát abban, hogy megengedem, velem aludjon. Úgy gondolom, ha ő ettől megnyugszik, akkor nekem is jó így. Azt akarom, hogy érezze, számíthat rám, támogatom. Volt párom szerinte ez a helyzet abnormális, nem nevelem jól, szerinte csak hisztizik a gyerek…
Kérem, legyen kedves tanácsot adni, valóban rosszul teszem -e, hogy engedek neki. Engem egyáltalán nem zavar, látom rajta, hogy nyugodt mióta ketten vagyunk. Az előző kapcsolatom megviselte őt is.
Az interneten mindenféle cikkek keringenek arról, hogy a gyereket át kell szoktatni az egyedül alvásra.
Várom válaszát, hogy mi a tanácsa, rosszul teszem-e amit teszek. Nekem ő a mindenem, szeretném ha Boldog és kiegyensúlyozott lenne, ha mindig számíthatna rám.
Üdvözlettel,
Katalin
Kedves Katalin!
A gyermeke félelme a sötéttől és a szörnyektől szakszerű kezelést igényelne, mert az, hogy Ön vele van és racionálisan elmagarázza, nincs mitől tartania csak átmenbetiéeg fenntartható (hiszen nem lehet mindig vele és mindentől nem is óvhatja meg). Ráadásul nem nyújt mintát arra vonatkozóan, mit kezdjen Ő maga a félelmeivel. Gyerekpszichológus felkeresését javasolnám.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
