Jo napot kívánok! Szeretném a segítségét kérni gyermekemmel kapcsolatban. Van egy 11 és egy 3 éves lányom. A nagyobbik gyermekem előző párkapcsolatbol született. Párommal több mint 7 éve együtt vagyunk és éve együtt is élünk. Nagyobbik gyermekem megtalalta számára az ideális apát ugyanis vér szerinti apukája nem kereste sokáig 5 éves korában kért hogy szeretne találkozni gyermekemmel belementem leulunk elmagyaraztam a helyzetet az akkor 5 éves kislánynak apukája látogatta talán 5 alkalommal és ismételten eltűnt nem kereste mai napig sem. Egy évre rá kislányom már nevelő apukáját szólította apának. Talán a gondok a kisebbik gyermek szuletesekor kezdődtek. Nagyon örült nagyobbik lánykánk a pici érkezésének közös programok egy szavam nem lehetett nem voltunk eleresztve anyagilag most sem allithtom hogy el lennénk mindig is az a típus volt aki nem követelőzött ha mondtam hogy most nem nem is volt több szava rendben. Terhességem alatt anya-lanya programokon együtt vettük meg a picinek a szükséges dolgokat szinte mindent ő választott ki mikor megszületett a pici megfogadta hogy ő fog vigyázni rá, ő lesz a nagy erős tesója aki mindentől megvédi (ezek teljes mértékben az ő szavai, hisz melyik szülő ne lenne mérhetetlenül büszke a kislányára ha ilyent hall tőle) egy ideig minden rendben volt még ha a fáradság sokszor le is vert és lábamon alig álltam a nagy korkulonbseg miatt próbáltam a lehető legtöbb időt a gyermekeim szükségleteit figyelve tölteni. Sajnos a sok közös családi program pont a tavaszi nyári hónapokban nem jön össze mivel párom építőiparban dolgozik és ezekben a hónapokban a legtöbb a munkája. Talán épp egy ilyen idithatta el a lázadó korszakot ami a mai napra úgy érezzük már túlnőtt rajtunk. Nagyon sok feszültség van közöttünk a családban ugyanis. Talán a kisebbik gyermek 1 éves koráig minden rendben volt utána kezdődtek a hisztik, kovetelozesek, durca, duzzogás ráadásul a nagyobbik gyermekünktől persze beleestünk a mai világ “szennyébe” mi is természetesen “mi meg adunk mindent a gyerekeknek ami nekünk nem adatott meg” és ezzel elkezdődött a lavina… Eleinte csak szeretnék ezt szeretnék azt utána kérek ezt kérek azt anya apa a világot kidolgozta azért a kis pénzért de mindig minden megvolt /van… Aztan egy napon mikor a kisebbik gyermekünk 3 éves lett úgy gondoltuk leülünk a gyerekekkel beszélgetni ugyanis már hónapokkal előbb kerlelt minket nagyobbik gyermekünk hogy had legyen közös a szobája a testvérével. Természetesen itt is jött a kérvény emeleteságyat szeretne. Megkapták pici is nagyon örült hogy a “példakép” nagytesoval lehet egy szobában. talán 3 hétig ment minden zokkeno mentesen amikor egyszer csak elkezdte a nagyobbik gyermekünk hogy ő fel mert mutatták neki valami ijesztőt az iskolában rendben gyere át hozzánk aludj itt megnyugszol. Persze kistesot nem akarta ott hagyni hozzuk öt is. Rendben. Szóval gondolhatja ilyen estéken ha nagy vonalakban is találom maximum(nagyon eltulozva) 3-4 óra alvás jut nekem és páromnak úgy hogy párom munkarendje 6:00-17:00 ig tart plusz a szezon idején elofordul hogy 17:00 után is meg megy egyéb helyekre dolgozni és este 21:00 előtt haza sem ér 🙁 na ez a temerdek alvás nagyon nem elég) természetesen gond egy szál se lenne ha közben rá nem szokott volna a nagy lányunk hogy mi den áldott este félek. (nem tud választ adni rá hogy mitől csak egyszerűen fél) aztán nem akar a szobájában aludni mert mi ott vagyunk a másik szobában) aztán már csak sak egyszerűen nem akar a szobájában aludni és magyarázat nincs semmire. Kérdeztük szépen sokszor veszekedtünk nagyon restellem magam emiatt nem szabadna hogy egy 11 éves és a szülei között kiabálás legyen a mindennapi “program” de már fél éve megy ez a turtura fél év alatt összesen 3 alkalom volt hogy egész éjjel probléma mentesen elaludt a szobájában a kishuga felett az emeletes ágyon. Kérdeztük mi a baj? Semmi…. Kérdeztük felkeressünk e egy szakembert? Elmagyaraztam hogy egy szakember miképp segíthet neki ha nekünk nem tud megnyilni vagy nem akar. De ő semmiképp nem szeretne szakemberhez fordulni mert tényleg semmi gond. Közben belépünk a kamasz korba vele és jönnek elő a segítség nyujtassal kapcsolatos dolgok semmit nem szeretne nem segít semmiben nekem ha kérem akkor sem. Ha játékosan adom elő a dolgokat akkor sem hajlik a segítség nyújtás felé gondolok itt a ruhák össze hajtogatására házi munka amit nekem is édesanyám tanított meg és játékosan találva már 9 éves koromban nagyon sokmindenben szerettem és segítettem édesanyámat. Nálunk nem ez a helyzet. Sajnálatos módon fel éve iszonyú sok a feszültség a csaladunkban. Az alvás hiány a kitartunk még de szenved a párkapcsolatunk, mi már több mint 3 éve nem voltunk úgy hogy akár egy órát 2 ben tudtunk volna tölteni (tartalmas időt számítva. Az éppen véletlen alkalmakat amikor sikerült kettesben lehajtanunk a fejünket leszamitva ugyanis azok a pillanatok jelenleg is arról szolnak hogy stressz helyzetben hamar gyorsan próbáljunk minél többet pihenni mielőtt 11 éves gyermekünk ismételten megjelenne szobákban húgával együtt hogy nálunk aludjanak) nagyon sok a kiabálás nálunk amiatt már hogy nem tartja rendben a dolgait a nagyobbik gyermekünk, tanszereket, tartós tankönyveket, ruhákat (ide értem a már olyan drasztikus dolgokat mint koszos zokni, ruha vissza rakasa a fiókba szekrénybe.,ha éppen sikerül ravenni a pakolás rá egy egy vitatkozas után) pedig isten legyen a tanum nem ez a példa van előtte. Nekem is vannak problémáim emellett örökölt policisztas vese betegségem van, pajzsmirigy alulműködésem ( 46 kg os vékony nő voltam pár évvel ezelőtt jelenelg 98 kg vagyok és semmi nem segít) épülő le 27 évesen sarok ízület gyulladásos van gondolom a nagy testsuly miatt, inhüvely gyulladás a kezemben de így is minél inkább azon vagyok hogy megfelelő példát mutassák. A gyermekeimnek. Nagy lányom aludt már másnál is sőt sokszor szoktak osztalytarsak egymáshoz menni hetvegezni nincs vele gond elalvassal sem,segitseg nyujtassal sem. Itthon pedig se szépen kérve se játékosan se kiabálva sem jutunk semmire. Pedig a kovetelozest már próbáljuk vissza venni úgy hogy pl most telefont szeretne leülünk beszélgetni vele szépen elmagyaraztuk neki hogy “dolgozzon meg érte” ertve a dolgait tegye es tartsa is rendben, ha esténként nincs semmi probléma akkor tessék a szobájában aludni ( ide még meg kell jegyeznem hogy a sötétre már gondoltunk, 3 éjjeli lapma világítana egész éjszaka a szobájukba de az sem segít) segítsen be ha éppen szükséges a házi munkába és akkor karácsonyra ha minden a megállapodás szerint megy meg kaphatja a telefont. Hat nem kell gondolom még jegyeznem hogy egy hétig sem vált be ez a rendszer. Pedig nagyon elnezoek voltunk párommal megbeszéltük hogy adunk neki időt, teret a változtatáshoz ha nem megy eleinte gördülékenyen akkor megbeszéljuk mi és miért nem jön össze részéről.. De két hét után kezdtünk elcsuggedni a 3. Héten pedig már értelme sem volt a megallapodasunknak. És hozzá teszem a szobájukban alvás ami a legnagyobb gondot jelenti sem jött össze már az nap este sem aludtak a sajat szobájukban. Nagyon szépen kérjük tanácsoljon nekünk valamit mert nagyon kétségbe vagyunk már esve. Párommal is nagyon sok a szóváltás közöttünk kettőn között is a kialvatlansag, a tehetetlenség érzése miatt… Egyik nap már odáig fajult a viták hogy a fejemhez vágta amit azóta meg is bánt hogy ezért megy hétfőtől vasárnap estig sokszor dolgozni a világát nem tudja csak keresi a penzt hogy ezt kapja vissza nem tud aludni nincs magán szféránk, emelett a nagy lányunk meg kovetelizik os nagyon sokszor 🙁

Tisztelt Doktornő!

Páromnak pár héttel ezelőtt belenéztem a telefonjába, és azt láttam, hogy a barátjának úgy ír rólam, ami kicsit sem tiszteletteljes. Például azt írta, hogy a hideg rázza tőlem, meg hogy a kapcsolatunk nyáron “meghalt” és zombiként támadt fel, továbbá hogy csak a külsőmbe szerelmes. Közben velem nem így viselkedik, szeretget, odavan értem, múltkor egy veszekedésnél majdnem szakítottunk és kérlelt, hogy ne legyen vége a kapcsolatunknak… Mindent megtenne értem, amikor együtt vagyunk és mikor külön akkor is így érzem…Nem értem, akkor a barátjának miért beszél rólam így? Nem mertem neki felhozni… Nem tudom mi lenne a jó megoldás?! Nagyon szeretnék erről beszélni vele, de nagyon kellemetlennek tartom, hogy a telefonjába belenéztem….Előre is köszönöm a segítséget.

Zsófia

Kedves Pszichológus!
Gyakran szorongok, félek attól, hogy a munkatársaim (új munkahely, 3 hónapja dolgozom) haragszanak rám valamiért. Figyelem, ki hogy szól hozzám, elgondolkozom, hogy bántottam-e valamivel valakit véletlenül, szeretnék mindenkivel jóban lenni, de mostanában elhatalmasodott rajtam az érzés. Van valami praktika, hogyan lehetne ezt lerendezni magamban?
Köszönettel: Anna

Kedves Lili

Egy olyan problémával szeretném a segítsègèt kèrni ami gyerekkorom òta vègig követ.
Csak nagyon gyorsan felvàzolnám a háttèr törtènetet
A fèrfi Akita’s apukámnak hívok világ èletèben rengeteget ivott màr születèsem elõtt èdesanyám elhagyta de a szembe szomszédeos házban és a mai napig velünk
Egy bizonyos èletkorig nagyon szerettem õt majd ahogy kinyílt a szemem ès nagyobb lettem màr làttam a tether sùlyát
Mindig is fôleg lelkileg de fizikailag is néha terrorizált anyukámat is
Zsarolta is egy jò ideje már lenyugodott ès szerintem az alcohol hatására már Nem is emlèkszik mindenre
Nègy ève külföldre költöztem mert nem bírtam elviselni az általa rámrakott nyomást
Azòta ezek én az èvekben ùgy hogy már nincs köszönöm fèlelem nèlkül tudtam gondolkodni a règintetteirôl mindig is egy olyan embernek tartottam aki iránt nincsenek èrzéseim csak a kötelességtudat ès a gyûlöletem azt gondoltam annyibòl fakad hogy alcoholism’s ès az Italy választotta a gyereke helyett majd Emirati terrorizált lelkileg (ùtálta anyukamat mert ott hagyta ès az egèsz családját illetve kèt idôsebb testvérem is akik szerencsère nem tôle vannak)
Eddig is emlékeztem olyan momentumokra hogy anno együtt aludtunk ès sokszor simogatott de ezek Nem nem tulajdonítottam nagyon jelentôséget mint hogy tùl szeret. Viszont felnôtt koromra ùgy èrzem hogy akár a másik nemmel akár emberi kapcsolataimban olyan tüneteket produkálok melyekbôl ùgy èrzem vagy hogy an is fejezzem ki szinte biztosan tudom hogy szexuálisan zaklathatott. Arra gondolok hogy esetemben az agy am elfojthatta ezek ezt az emlèkeket mert már így is sok sèrelem èrt. A kèrdèsem ön felè as lenne,hogy mit gondol (ezen rágòdom) èrdemes lenne elmennem egy olyan szakemberhez aki tudna segíteni felidézni ezeket az emlèkeket? Nyílván tisztábon vagyok a sùlyával,hogy össze is roppanhatnèk tôle viszont másik szemszögbôl végre tudnám mièrt lettem olyan amilyen és ha a gyökerèt tudnám onnan már tudnèk tovabb mozdulni illetve talán segíthetne lezàrnom ezt meg tudnám gyûlölni ès elves and az a kötelèsség today amit most èrzem ès büntudat nèlkül kizàrhatàm az életembôl. Illetve ha kiderülne hogy esetleg tènyleg megtörtént nem tudom,hogy ez elmondhatò lenne e esetleg az idôsebb testvèreimnek vagy inkább a családom elôtt maradjon minden ahogy most van anyukám semmikèppen nem tudhatná meg mi törtènt mert összetörne màr így is magát okolja amièrt ilyen ember választott mikor gyereket vállalt. Mert nem szeretnèk hatalmas családi vitát ô ùgyis tagadná ès ha tetlegességig fajulna az csak több kárt okozna az èn szívem így is törött mièrt kène màsokèt is összetörnöm hiszen nagyon szeretnek és a Multon nem változtatna. Kialakulò pàrkapcsolatban késôbbiekben èrdemes lenne elmondani? Fèlek hogy undorito váltana ki vagy más perspektívában látnának az emberek mert alapbòl egy borzasztò mosolygòs kedves támogatò pozitív èrtelmes ember vagyok aztán egyedül nèha elôtörnek ezek az èrzéseim. Ezèrt gondolom,hogy talán jobb lenni tudni mindent rèszletesen, hogy tudnám konkrétan Miguel kell harcolnom mert nem akarok egy összetört ember ember lenni kèrdèsekkel teli hanem az a lány amit mindenki ismer.
Kèrem ne haragudjon ha a helyesírásom nem tökéletes nem magyar billentyûzetrôl írok és a hosszù üzenetèrt is elnézését kèrem.
Elôre is köszönöm a választ
Tisztelettel

Kedves Pszichológus,

3 éve vagyok kapcsolatban, illetve másfél éve élek együtt a párommal. Nagyon szeretem, hihetetlenül jó ember és mindent megtesz értem, minden téren jól működünk. Annak ellenére, hogy jó a szexuális életünk, egy ideje érzem már, hogy közel sincs már meg az a szikra és vágy, mint a kapcsolat elején. Nyilván ehhez hozzájárul az is, hogy együtt élünk, de úgy érzem, minden csak megszokásból történik már. Egy hete regisztráltam egy társkereső oldalra a barátom tudta nélkül, csupán abból a célból, hogy érezzem, flörtölnek velem az emberek, és ugyanúgy udvarolnak nekem, mint a barátom régebben, ami persze imponáló, viszont meg sem fordult a fejemben a megcsalás, rövid időn belül töröltem volna magam. A dolog kiderült, a párom természetesen tombolt, és összetört, amit teljesen megértek, és én is szégyenlem magam és szánalmas, gyáva dolog, amit műveltem. Nem akarom elveszíteni őt, de egyelőre nem tudunk megbeszélni semmit, mert levegőnek néz, és hatalmas feszültség van a levegőben, amitől kikészülök idegileg.

Mit tanácsol, hagyjak neki egy kis időt? Sajnos tudom, hogy nagyon nehéz lesz visszaszerezni a bizalmát, de szörnyű érzés, hogy egyszerűen nem beszél velem, miközben egy fedél alatt élünk.

Köszönöm előre is!

Dolgozó, emberke vagyok. Nem nagyon tudom mit kellene ide írni… Jó lenne ha tudnék beszélgetni valakivel, őszintén és tabuk nélkül.

Üdvözlöm.
Próbáltam beszélni a párommal többször is de eredménytelenül. Megkérdeztem sokszor neki így jó. Jól érzi magát. Köszönöm válaszát.

Jò napot kívánok
Az lenne a kèrdèsem, hogy van egy férfi aki 19 evvel idősebb mint en.Elvileg boldog házasságban él, minden este szeretkeznek a féleségével lassan 25 éve. Összeszűrte a levet velem a férfi, mert én boldogtalan párkapcsolatban èlek, és a ferjem a karjaiba lökött. Azt mondja, hogy boldog a házassága, de akkor miért akar velem találkozni, szeretkezni velem…..ezt nem ertem.kèrem magyarázták el

Jó napot kívánok , az lenne a kérdésem, hogy egy elvileg boldog hazassagban élő férfi, aki 25 eve boldpgan el a felesegevel, minden nap szeretkeznek, miért keresi egy nála 19 evvel fiatalabb nőben is a boldogságot.Nekem megromlott a kapcsolatom a férjemmel es a karjaiban kötöttem ki. Az a kérdésem, hogy miert kellek én neki, ha ugy van ahogy állítja, Boldog.

Üdvözlöm!
Röviden csak annyit szeretnék kérdezni megerősítést, hogy jól látom a dolgokat vagy sem. Párom ha haza jön a melóból akkor 2 mondatot nem beszélünk telefont simogatja játék facebook megy és a cigi. Velem és a fiammal nem foglalkozik. Mókudkerékbe vsgyunk minden nap így megy. Vagy Anyucihoz megy testvéréhez megy segíteni minden hétvégén ha szabadságon van ott van náluk. Velünk nincs kedve eljöni sehova programot csinálni. Szóval ez így megy. Nincs itthol velünk. Ha igen akkor a telefon megy meg a cigi. Beszélni akartam vele de úgy hogy a telefont tegye le de ő azt mondta nem mert így is halja amit mondok. Hát én így nem beszéltem vele. Ez nem család így. Mit gondol? Köszönöm.

Udvozlom. Nem rolam van szo, a ferjem,ha a multbeli dolgairol,kapcsolatairol van szo,hirtelen hiszterias rohama van. Mi 4 eve vagyunk hazasok. Nem birja elviselni,ha az elozo hazassagarol jon szo pedig nem volt olyan rossz. 2 nagy gyereke is van.
Nem ertem,miert olyan furcsa. En siman beszelek a multamrol,nem zavar.
Koszonom
Papp Eva

Tisztelt Cím!

Szeretném a tanácsukat kérni, hogy mit tegyek.
Most volt egy éve, hogy meg ismerkedtünk a barátommal.
Eddig nem igazán tudtam rosszat mondani róla, mert mindig tisztességesen viselkedett. Mindig volt rám neki 5 perce, ha szükségem volt rá. Ha tanácsot kértem tőle, ahogy tudott hívott vagy üzent, mert ő kint dolgozik külföldön.
Mindig azt kértem tőle, hogy akármi baj történt beszéljük meg közösen, eleinte nehezen ment neki, de aztán úgy éreztem egyre jobban kezd a bizalmába fogadni.
Már nyár óta vártuk azt a napot, hogy el döntsük, hogy mikor kerülhetne sor egy személyes több napos együttlétre kettőnk között. Végre kitűztük, hogy október közepén én kimehetnék hozzá, hogy el töltsünk együtt egy hetet. De sajnos mire odaértünk, hogy akkor megyek döntenem kellett, hogy itt hagyom Anyukámat betegen vagy kimegyek hozzá. Akkor azt mondta nekem, hogy gyáva és gyenge vagyok, ha nem megyek ki mert, hogy Anyukám csak azért csinálja, hogy ne hagyjam itt és azt mondta az ő anyja is mindent bevetett, hogy ő ne menjen ki külföldre. Akkor megmondtam neki, hogy kimegyek hozzá és az anyukámnak is, hogy kimegyek a barátomhoz. Anyukám nem maradt teljesen egyedül mert itt voltak az unokái vele és persze jobban is lett.
Azt mondhattom csodaszép napot töltöttünk el együtt kettesben és hercegnőként bánt velem kint, még betegen(nátha, köhögés) is elvitt kirándulni a közeli szép városokba. Egyik helyen ott is éjszakáztunk és ott beszélgetünk arról is, hogy ezentúl akármi történik sokkal jobban ügyelünk arra, hogy ahogy lehet megbeszéljük.
Sajnos szex nem történt köztünk, mert nem igazán volt jól és nem akarta, hogy el kapjam tőle.
De azóta arra jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is akarja már, hogy legyen közöttünk szex, igaz eleinte mondta nekem, hogy miket csinálná velem, de egy ideje már nem beszélgettünk róla.
Eleinte én nem tudtam közeledni hozzá, mert sokat szenvedtem a házasságomban a volt férjemmel nem tudtam semmit megbeszélni és végén már a szex sem működött köztünk. De most már úgy éreztem, hogy készen állók rá, de most a barátom nem akarta.
Amikor hazajöttem tőle, akkor azt kérte, hogy hívjam fel, hogy hol járunk egy kollégája hozott el egy darabon és még azt mondta, majd beszélünk.
Azóta is itthon volt egy hetet és a szabadsága első két napjában zavartam egy-két levéllel és végül azt kérte, hogy hagyjam egy kicsit nyugodtan, hogy a családjával együtt tölthessen el egy hetet, mert 2 hónapig nem fognak találkozni, majd ha vissza megy akkor beszélünk és köszönni a megértésemet. Most ment vissza tegnap, de azóta nem hívott, nem üzent, holott azt mondta, hogy a barátnője vagyok.
Én megértem hogy vágyott arra, hogy a családjával legyen, de ez így akkor sem helyes, mintha kerülne engem, nem mer a szemembe nézni.
Azóta a nap óta folyamatosan azon agyalok, hogy mit csináltam rosszul vagy ha mégse rám vágyott, akkor miért hitegetett, hogy lehet még közös jövönk vagy akkor egy éve csak hitegetett engem, hogy jól meg vagyunk és hogy engem akar?
Sajnos azóta a nap óta elég rosszul alszom, nem tudom mit gondoljak róla, hogy melyik az igazi arca, aki elhitetett velem mindent, hogy szeret velem lenni vagy a mostani, akit nem ismerek.
Eddig még soha nem viselkedett így, én mindig úgy gondoltam, hogy ő egy korrekt ember, fel néztem rá, örültem, hogy rátaláltam, de most már nem tudom, hogy mi is az igazság.
Sajnos én nem hívhatom fel mert megigértem neki, hogy meg várom míg ő hív, de mi lesz, ha sose hív fel?
Én úgy gondolom, hogy annyit azért megérdemelnék tőle, hogy tájékoztasson, hogy mi történt és miért nem akar velem beszélni.
Meg kell mondanom őszintén úgy érzem, hogy csalódtam benne, sajnos az volt a baj én nagyon beléestem, úgy éreztem, hogy őrá vártam már évek óta. Ő jelentette nekem a boldogságot, ő volt nekem azaz ember aku mosolyt tudott csalni a szomorú arcomra is, akinek mindig volt hozzám egy vicces poéja, akiben 1000%-kal megbíztam. Ha az autójában ültem, mindig azt mondtam neki, hogy ő mellette nem félek, mert ő olyan biztonságosan vezet, mindig úgy éreztem, hogy vigyázz rám.
Most egy hét alatt így megváltozott, mintha nem is ő lenne. Nem értem mi történt vele.
Amikor eljöttem tőle, akkor azt mondta a kollégájának, hogy a barátnője vagyok, de nekem sohasem mondta előtte, hogy annak tart, sőt egy pár hónappal ezelőtt még azt mondta, hogy nem is vagyok az. Most akkor hirtelen mitől lettem az, szerintem csak azért mondta, mert nem tudta minek hívjon ő nem gondolta ezt komolyan.
Én már nem tudom, hogy mit is akarok még tőle, most úgy érzem, hogy csak kihasznált és összetörte a szívemet.
Mindennap várom, hogy végre írjon vagy üzenjen vagy hívjon és magyarázza meg, miért csinálta ezt velem.
Én mindig mellette voltam, hogyha szüksége volt rám, támogattam, amikor mondta kimegy külföldre csak az kértem, hogy jöjjön vissza hozzám. Adtam nwki egy piros kis szívet, hogy érezze mennyire fontos nekem ezt azóta kitette a buszra amin dolgozik, mindig ott van neki szeme előtt.
Most már kezdem azt hinni, hogy kár volt kimennem külföldre utána, pedig sok csodás helyre elvitt, de ez most mind eltörpül az felett, hogy tényleg komolyan gondolta velem vagy csak színészkedett.
Kérem adjanak tanácsot, hogy még hihettek neki ezek után vagy felejtsem el végleg, mert én nem tudom mit csináljak.
Vagy 3 hét után, ha addig sem hív kérjek tőle magyarázatot.,hogy miért viselkedett így velem?

Jó napot kívánok!
Nekem az a problémám, hogy a szüleim túl szigorúak velem. Legalábbis én ezt érzem. Látom, hogy rengeteg ismerősömnek mennyire engedékenyek a szülei, elengedik bulizni, szinte minden hétvégén meg stb. Én nem vagyok az a bulizós típus. Nem is erről van szó. Hanem, hogy… Van barátom, két éve. Aludtunk már együtt. Volt, hogy több napot távol voltunk, és együtt aludtunk. De ennek ellenére a szüleim, vagyis anyukám inkább, nem engedi meg, hogy néha, pár hétvégén itt aludjon, se hogy én ott aludjak nála. Nem azt akarnánk, hogy minden nap, csak legalább néha, párszor. Mert szükségünk lenne az együtt alvásra is. Úgy érzem, hogy nagyon a régi világban élnek, amikor még nem volt ilyen, hogy a lány ott aludt a fiúnál.
És az a kérdésem, hogy mit tegyek ennek érdekében? Mit tegyek, hogy jobban engedjenek bárhova, meg hogy engedékenyebbek legyenek picit? Mit tegyek, hogy bízzanak bennem jobban, nem féltsenek ennyire? Úgy gondolom, hogy nem csináltam semmi olyat, amivel a bizalmukat elveszítettem volna..
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!
Egy olyan problémám van, hogy lassan 4 hónapja vagyok egy majdnem kapcsolatban,melyből nem tudok kilépni. A dolog azért nehéz, mert a másik fél teljesen kiégett, az összes eddigi párja őt hagyta el,legutóbbi meg is csalta és elmondása szerint ő már nem tud megbízni senkiben, elég neki, hogy dolgozni jár,játszik a gépen. A nyáron eljutottunk oda sok győzködés árán, hogy találkozzunk, ott foglalkozott velem ahogy kell, azt mondta belém szeretett. A legjobb barátjával beszéltem erről, azt mondta idő kell neki..Azonban 2 hónapja nem hajlandó velem újra találkozni, megint visszaesett a depresszióba és elvan a kis világában, a múlton siránkozik, hogy őt mindenki elhagyta. Nem érti/ nem tudja elhinni,hogy még mindig itt vagyok és várok rá, teljesen magába zárkózott az utóbbi időben, viszont ami furcsa, hogy mindennap keres online, érdeklődik hogy vagyok. De mikor felhozom, hogy találkozzunk azt mondja ő másképp áll hozzá, el van a munka, játék, alvás háromszögében. Nem tudom mi változott meg benne, hogy ismét bezárt irányomba. Ez a majdnem kapcsolat már érzem,hogy engem is lehúz, mert beleszerettem. Borzasztó ez a tehetetlenség, hogy bárhogy próbálok felé nyitni, nem enged be. Mit tehetnék? Próbálkozzak még vagy inkább teljesen engedjem el? Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Hölgyeim/Uram!

Nehéz röviden leírnom a történetemet. Az anyámmal pár honapja megszakítottam a kapcsolatot aki 44 éven keresztül mérgező szülőként bánt velem. Lelkileg tönkrementem de 15:éve kaptam egy új életet, a férjem családja által. Most viszont már az 5 éves kislányommal csinálja ugyanazt az anyám mintanno velem. A gyermekem szenved, hiányzik neki a nagyszülője, de az anyám nem akarja látni sem. Folyamatosan érzelmileg zsarolta, “meghal mama ha ezt vagy azt csinálod” , soha többé nem viszlek el sehova amiért így viselkedtèl mamával” stb viszont magához edesgette a kislányomat. 5 unokája van (volt) anyamnak. A legidősebb 18 évesen öngyilkos lett (nem kis szerepe volt ebben anyamnak) korban második unokája 27 éves és még nem látta. 3. Unokája hosszú ideje rá se néz mert az anyját minden rohadeknak, mocsoknak elmondta. Ez a 3 unoka a testvèremë. A negyedik unoka az én 10 éves fiam aki nem akar kettesben lenni a mamával, az ottalvastol pedig félelme van (így nem is alszik ott sohasem). Az 5. Unoka pedig a kislányom. Mivel az anyam számtalan jelét adta már hogy örülne ha engem tragédia erne így teljes mértékben elzárkózom attól (férjem is) hogy kettesben legyen anyám a kislányommal. Ráadásul engem gyermekként szexuálisan molesztáltak (nem az anyám) de amikor ezt elmondtam neki sok-sok évvel később az volt a véleménye hogy egészen biztosan megérdemeltem hisz az a férfi aki ezt tette velem, egy rendes ember. Mi tegyek? Az anyam egyetlen cèlja, nekem minél nagyobb fájdalmat okozni amit most már csak a gyermekemen keresztül tudna megtenni és én tudom nincs semmi vesztenivalója az anyámnak, elobb-utobb meg fog tenni. Rettegek a tragédiáról viszont már többen mondták azt hogy a gyerekrr kell tekintettel lenni és ha szeretna a nagymama hoz menni akkor vigyem el. Mit javasol? Milyen lehetőségem van nekem mint anyának? Köszönöm előre is válaszát. Üdv