Tisztelt Szakértő !
A párom rövid együttélésünket követően két és fél éve hazaköltözött a szülői házba, hogy súlyosan beteg, önellátásra képtelen édesanyját ápolja. Hogy munkaviszonyát fenn tudja tartani, egy gondozónőt is fogadott mellé, aki hétköznap 8-tól 16 óráig van a nénivel. A gondozási díj jóformán teljes egészében kimeríti a néni nyugdíját, tehát az élelmezését, a gyógyszereit, a ház rezsijét, vagyis tulajdonképpen mindent a párom fedez anyagilag. A történethez hozzátartozik, hogy a páromnak van egy hosszú ideje külföldön élő öccse, aki évente kétszer pár napra hazalátogat, elszórakoztatja a mamát, majd odébbáll. Tavaly a párom kérdésére azt válaszolta, hogy ő sem anyagi, sem egyéb támogatást nem tud nyújtani, adja be a mamát az idősotthonba. Azt a részét , hogy szegény másik fiának nincs pénze, a mama el is fogadja, tőle nem vár el semmit, hiszen a párom eddig mindent bebiztosított neki, így az idősotthonról hallani sem akar ("ő ott meghalna"). Viszont a párom anyagi forrásai már kimerülnek, nem beszélve arról. hogy hobbija, szabad hétvégéje, szabadsága e helyzet miatt nincs. Szeretne változtatni, és a 60+os éveit nem ebben az élethelyzetben tölteni, de nem találja a megoldást. Engem is nyomaszt ez az állapot, ami már teljesen rátelepedett a kapcsolatunkra, mert jóformán más témánk nincs, állandóan a semmirekellő öccsét szidja, aki pedig megváltozni nem fog. Tanácsot szeretnék kérni, mit lehetne tenni ebben a helyzetben?

Jo napot, nem is tudom holl kezdjem. Roviden az van : a szuleimel mar reg nem egyezunk es csak roszabodnak a dolgok, tobszor bantalmaztak is . 5 honapja beleszeretem 1 fiuba aki nem birja elviselni hogy mijen eletem van es elszeretne vini kulfoldre. A baj az meg 1 evem lenne az liceumbol es nem szeretnem feladni az almaim de nagyon nehez igy elne. A szuleim ki nem aljak a pasimat es valasztas ele tetek a csalad vagy a baratom. Tenyleg fogalmam nincs mitt csinaljak. Elnezest a hejes irasi hibak mijat!

23eves vagyok tobb mint het eve kuszkodok a gyogyszer fuggosegemmel , emiatt depresszios vagyok kuzkodok a minden napjaimban . Ez a betegseg ugy erzem hogy uralja az egesz eletem. Fuggoje vagyok minden nap minden reggel 2 szem gyogyszernek .

Kedves Szakember!
A tanácsát szeretném kérni, hogy hogyan lehet “túlélni” a leválást a szülőkről. Nagyon jóban vagyunk, anyukám az elsődleges érzelmi támaszom, azonban össze fogok költözni a párommal, mert a munkám miatt másik városban fogok élni. Egyelőre nagyon megvisel a gondolat is, hogy már nem velük fogok élni és nem látom őket minden nap. (Ők maximálisan szeretnék segíteni a leválást, tehát nem keltenek bennem lelkiismeret-furdalást emiatt és nem nehezítik meg.)
23 éves nő vagyok egyébként. Köszönöm a tanácsát előre is!

Tisztelt Szakértő!
A párom titokban pornó videókat néz, nem ritkán. Naponta többször. Ez engem nagyon zavar. Állítása szerint minden oké az ágyban is.
Rákérdeztem a videókra, magyarázat szinte semmi. Viszont én ettől nagyon kellemetlenül érzem magam. Kevésnek, rossznak….De Ő azt mondja nem így van. Ráadásul az egyik nap láttam egy videót a telefonjában. Rólunk. Az ágyban és erről én semmit nem tudtam. Mármint, hogy készült ilyen. Mi lehet itt a baj, ha baj van?

Üdvözlöm
Már több mint egy éve szakítottunk a volt párommal azóta volt pár kisebb kalandom ami amikben akkor és ott jól éreztem magam. Viszont még mindig rendszeresen álmodom az exemről, napközben pedig sokmindenről ő jut eszembe. Ilyenkor nagyon magányosnak érzem magam, és úgy érzem soha nem leszek már olyan kapcsolatban amiben boldog lehetnék. Már annak is örülnék ha legalább végleg el tudnám őt felejteni. Sikerülni fog valaha?

Tisztelt Balogh Ádám,

kisfiam 4,5 éves jelenleg "nyári óvodába" jár. Minap az esti pisilés után, azt mondta nekem: képzeld Anya van olyan kisfiú,aki a másik kisfiú kukacát szopogatja. Hát teljesen ledöbbenten, mert nagyon odafigyelünk,hogy otthon ilyen attrocitások ne érjék, tv-ben is csak gyerekcsatornát nézhet,táblagépet,telefont, laptopot nem használ. Először nem szeretett volna tovább beszélni róla, majd pár perccel később az ölembe ültettem, hogy mondja el mi történt. Akkor elmondta,hogy oviban a fa alatt,ahol lehet porozni, és hogy az egyik kisfiút ismeri a másikat nem, és ő szólt a dadusnak is. Mondtam,hogy nagyon jól tette és ilyet nem szabad csinálni.(Már többször beszélgettünk arról,hogy senkinek nem szabad megmutatni a kukacát, vagy nem szabad engedni,hogy megfogják.) Majd másnap bementem az óvodába, ahol váltig állították,hogy ilyen biztos nem történt,a gyerekekre mindig figyelnek(ebben azért nem vagy olyan biztos). Az óvónő válasza az volt,hogy lehet,hogy egymás között beszéltek ilyet,de hogy ilyen nem történt az biztos. Tény és való,hogy gyermekemnek nagy fantáziája van, de kizártnak tartom,hogy ilyet magától kitaláljon. A kérdésem az volna,hogy szükség van arra, hogy erről beszélgessek még vele? Kérdezzek rá még egyszer? Vagy esetleg szakember segítségét kell kérnem?
Előre is köszönöm:
Edit

Jó estét!
Azért írok önöknek, mert szerintem depressziós vagyok..egy jó ideje érzem már, de nem vagyok benne biztos.
Állandó rosszkedv, ha társaságban vagyok akkoris belül szenvedek, nem tudom elmúlasztani ezt a belűről nyomó érzést, nagyon durván pesszimista vagyok, mindenben a rosszat látom.
Általában reggel 4-5-ig fent vagyok, mert nem bírok elaludni, és délig nem vagyok hajlandó fel kelni sem.
Úgy 3-4 hetente éjjel elő jön egy rohamszerűség és elkezdek sírni, tombolni magamban.
Lehet, hogy csak a hangulatingadozásaim miatt van ez? Forduljak orvoshoz?
Előre is köszönöm a választ!

Emetofóbiában szenvedőknek van kiút? Mit lehet kezdeni?

Évközben egy kollégiumban lakok, és az osztálytársaim között vannam a legjobb barátaim. Nyáron sem szerettem volna ha megszakad a kapcsolatunk. Messze lakunk egymástól, így találkozni nem tudunk, de közösségi oldalakon tudnánk beszélgetni. De minden egyes pillanatban, amikor írni akarok nekik, lebeszélem magam róla, és nem írok. Egyszerűen félek, hogy nem érdeklem őket, és ezzel együtt az sem, amit írnék. Rettegek attól, hogy beszélgessek velük.

Üdvözlöm, az lenne a kérdésem hogy valahol borsod megyében vagy annak közelében nem tudna ajánlani drogfüggőséggel foglalkozó csoportokat amiket lehet látogatni?

Szép Napot!
Nagy lányom 13 éves s jelenleg is anyósomékkal élünk. Sógornőm az utcában él s mindennapos vendégek a gyerekekkel (az egyik 10 éves a másik 8)A nagy lányom nehezen tolerálja a helyzetet s egyre ellenségesebb velük. A 21hónapos kislányom szívesen van velük s ez is frusztrálja a nagy lányt. Nem tudom mit tehetünk annak érdekében, hogy ne legyen ennyire ellenséges az unokatestvéreivel. Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Melinda!
Nem tudom mit tegyek, őrlődök folyamatosan belül. egy válás után "menekültem" az ország másik felébe, ott élek 11 éve a párommal. Eleinte minden nagyon jó volt, úgy tűnt ez a kapcsolat időtálló lesz. A gyerekeim az ország másik felében, elég sűrűn utazgattam hozzájuk, unokák miatt is. Havi 1 hetet ott töltöttem, vállalkozóként nem voltam helyhez kötve. A párom vigyázott a 3 kutyánkra, kertes házban lakunk. Kb. 4 éve érzem, hogy elhidegültem tőle, nem működik a szex, nem tudunk beszélgetni, nincs közös érdeklődési körünk csak kutyák. Ebben az időben történt, hogy a barátnőm eljött látogatóba hozzánk, a párom folyamatosan célzásokat tett neki a szexre. Úgy tűnt a barátnőm is benne lenne, de féltette a barátságunk, így nem történt semmi érdemleges. Másik alkalommal amikor 1 hét után visszajöttem, a párom azzal fogadott, hogy egy élő kamerás szex oldalon megismerkedett egy 22 éves fülöp szigeteki lánnyal és arra gondolt, hogy elhozhatnánk hozzánk a háztartást rendben tartani. Ezen nagyon kiakadtam, mondtam,hogy nem. Másnap mindent letagadt, azt mondta Ő nem is mondott ilyet. Aztán megtaláltam egy párkereső oldalon, ahol 20-45 évesig keresett alkalmi partnert. Amikor számon kértem tőle, kinevetett,mondta, ez csak szórakozás. Ezek az események végleg elhidegítettek tőle, nem tudok már bízni benne. Igyekszik úgy tenni, mintha jól lennénk, figyelmes, de továbbra sem beszélgetünk. Többször megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mi a problémám, nem érti. Olyan mintha más értékrendje lenne, mintha egy másik világban élne. Már nem akarom vele folytatni, el akarok költözni, de nem tudom hogyan kell végleg szakítani, hogyan lehet ezt vele közölni, hiszen már többször mondtam neki, hogy elmegyek, de azt mondta, nem kell, maradjak, azt csinálok amit akarok. A kutyáim is kötnek, nem tudok hova menni velük, de úgy érzem ha maradok megfulladok. Mit tegyek és hogyan? Válaszát előre köszönöm!

Üdvözlöm!
27 éves vagyok, van egy 2 éves kisfiam és házasságban élek.
Kb 3 évvel ezelőtt az édesapám kitagadott, hogy nem vagyok a lánya. Nehéz időszak volt, sikerült feldolgoznom, már csak akkor nehéz mikor látom. Hirtelen sok jó dolog történt velem 2017ben, esküvő, lakás vásárlás és megszületett a kis fiam.
Férjemmel kicsit elhanyagoltuk egymást az utóbbi időben, sokat vitatkoztunk. Ezt a problémát sikerült megbeszélnünk és mostmár fordítunk egymásra időt.
Az lenne a problémám hogy 5-6 hete történt egy olyan eset, hogy a kisfiammal sétálni mentem és hazafelé hirtelen rosszul lettem a semmiből. Levert a víz, elsötétült minden bizonytalan lett a járásom mint aki liftben van. Leültem egy percre a járdán, nem estém össze.
Ez az eset óta viszont egész nap szédülök és az utóbbi időben már a mindennapokban is befolyásol. Nem merek elmenni sétálni, biciklizni. A párom visz el kocsival mindenhova. Pánikolok hogy szédülök és megint rosszul leszek.
Elkezdtek szedni 2 hete remotiv extrát, de nem érzem semmi hatását. Bent a lakásban vagy kint az udvaron bármit csinálok szédülök és sorra mondom le a programokat.
Nem érzem magam már idegesnek és feszültnek. De mégis van valami amitől rosszul vagyok. Szeretnék menni strandra, kirándulni stb de egyszerűen nem megy mert ahogy reggel felkelek már szédülök is míg este le nem fekszek. Sokszor fekve is szédülök.

Kérem ha tud segítsen. Köszönöm a válaszát

Kedves Szakértő!
A feleségemmel 9 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, megbízunk egymásban, intenzív és változatos életet élünk, sokat beszélgetünk, összebújva alszunk, és a szexuális életünk is alapvetően rendben van, főleg ahhoz képest, amiket hallottam más házasságokból… szoktunk ezzel is foglalkozni, hogy változatosságot vigyünk bele.

A komoly problémám, hogy időközönként rámtör az, hogy újfajta szexuális élményekre vágynék, újfajta nőre, kizárólag szexuálisan és kaland szinten. A lelkem a feleségemé, nem is akarom másnak adni, és nem is érdekel másé!
Viszont ez a vágy annyira erős tud lenni néha, hogy olyankor szexuális ketrecnek érzem a házasságunkat, miközben minden más téren nagyon szabad és boldog vagyok (és szexuálisan sem rossz!).
Ilyenkor pánikba esem, hogy soha többé nem lesz mással szexuális élményem. Vagy pánikba esem, hogy emiatt el kell válnom életem szerelmétől, aminek már a gondolatától is kiborulok! Egy megcsalás pedig valószínűleg úgyis kiderülne, és nagyon fájdalmas lenne mindkettőnknek. Nagyon szeretem és becsülöm őt (és magamat is), ezért ezt sem akarom.

Ha szabadon dönthetnék, ezeket a kifelé mutató szexuális ingereimet tüntetném el, és alapvetően ezt is próbálom, hogy nem veszek róluk tudomást, de sajnos néha feltörnek, és olyankor napokig gyomorgörcsöm van, nem tudok enni, esetleg sírok a belső feszültségtől.

Azt nem tudom, hogy ez normális-e, és ezért van-e az a rengeteg megcsalás, vagy esetleg van valami alapvető baj a házasságommal?? Vagy ezzel együtt kell élnem örökké? Mit tehetnék a feszültség enyhítéséért? (a pornó néha segít, néha olaj a tűzre).
Van erre valami jó módszer? Kérem segítsenek, mert egy egyébként nagyon boldog életet kezd tönkretenni ez az érzés!