Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt, Doktor Nő!
Olyan kérdésem lenne, hogy ha én egy számomra fontos, szeretett személyt elengedek, hagyok Neki teret az életében, mert nem szeretném a szeretetemet elvárásokra és birtoklásra építeni, mennyi idő, míg a szerettem viszont keres engem? Illetve ez milyen tényezőktől függhet, hogy viszont hiányzom-e Neki?
Egyáltalán elengedésnek számít-e, ha azt remélem, hogy bizony adott időn belül én viszont hiányzom Neki? (a tippem egyébként az lenne, hogy az nem elengedés, hanem még mindig elvárás) 🙂 Ugye?
Köszönöm a türelmét!
Kedves Kérdező!
Nem pontosan értem mit ért elengedés alatt? Elengedi saját programokra vagy valami mást? Hogy hiányzik-e neki, azt ő tudja megmondani. Az, hogy ön vágyik arra, hogy hiányozzon annak, akit szeret, az egy jogos szükséglet, nem elvárásnak nevezném. Ez egy emberi szükséglet, minden emberre jellemző. Remélem megválaszoltam a kérdését.
üdvözlettel:
Nagyobb tarsasagban minden alkalommal szorongok,nem tudok megszolalni tobb ember elott,vagy ha megszolalok is nagy nehezen csak halkan tudok beszelni.Hadarok es nehany betut nehezen is ejtek ki ha stressz alatt vagyok.Ejszaka nem tudok pihenni,nehezen alszok el es nem pihenem ki magam.A szuleimmel nem a legjobb a kapcsolatom,az anyam folyamatosan kiabal velem.Az iskolaban is nagyon sok stressz er a tanulmanyaim miatt.Folyamatos kezremegesem van,ami leginkabb stressz helyzetben jon elo,az utobbi idoben a vercukorszintem is ingadozik ami ugyancsak stressz helyzetben jon elo.
Kedves Kérdező!
A vércukor problémát feltétlenül endokrinológus orvossal tisztázni kell, a kézremegés attól is lehet és még sok más tünet. Nagyon fontos, mert ki kellene zárni a cukorbetegséget.
Emellett nevelési tanácsadó pszichológusa tud önnek segíteni, Kérje ebben az iskolapszichológus segítségét, ha nincs, akkor valamelyik szülőt kérje meg, hogy kísérje el. Ha ez se megy, menjen be egyedül a tanácsadóba és elmondják, hogyan tudnak segíteni. (más néven pedagógiai szakszolgálat, ott ingyen tudnak a pszichológusok önnel foglalkozni)
üdvözlettel:
Jó napot!
Felismertem magamon, hogy betegesen féltékeny vagyok. 10 hónapja vagyok együtt a párommal, aki miattam lépett ki egy megromlott 4 éves párkapcsolatból. A kapcsolatunk elején többször is találkozott még az exémel a tudtomon kívül, utólagosan derült ki, az ő elmondása szerint egymás holmiainak átadása céljából. És ahogy ezek kiderültek, és hogy elhallgatta előlem egyszerűen nem tudok megbízni benne, állandóan kutakodok utána, amikor ez már több mint fél éve volt, 3 hónapja együtt élünk, kiköltözött hozzám Németországba, és tényleg érzem, hogy szeret, és minden tőle telhetőt megtesz értem. De egyszerűen minden nap szorongok, hogy nem e csal meg, vagy nem e fog elhagyni. Előtte volt több csalódásom is. Nem tudom mit tegyek, tudom, hogy bizhatok benne, de nem megy. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne néhány alkalmas pszichológiai konzultáció keretén belül utánamennie, hogy vajon a féltékenysége mennyire kapcsolódik a korábbi csalódásokhoz, azok milyen tüskéket hagytak Önben. Ebben szakembereink is szívesen segítenek Önnek!
Javaslom az alábbi blogbejegyzéseink elolvasását is, sok hasznos információ van bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. 9 éve élek párkapcsolatban. Már többször is megcsalt de megbocsajtottam neki. Egy hónapja azt mondta tartsunk szünetet, de azóta kiderult megint megcsalt. Én próbáltam helyrehozni de ő az alkoholba menekült. Én leirtam. Neki az érzéseimet de ő nem is. Keres már napok óta. Nem. Tudom mit tegyek
Kedves Kérdező! Pszichológussal való személyes beszélgetések tudnának segíteni. Üdvözlettel
Tisztelt pszichológusasszony!
Mindig is hajlamos voltam túlagyalni a dolgokat, és elég érzékeny személyiség vagyok. Pár hete a halál gondolata fészkelt be a fejembe, és nem tudok túljutni rajta. Tudom, ez egy olyan dolog ami minden embert érint, de már szinte egész nap ez van a fejembe. Mi értelme ennek az egész életnek, ha egyszer úgyis véget ér? Ha meghalok semmire se fogok emlékezni, akkor meg mi céllal vagyunk itt? Nyilván senki sem tudja ezekre a választ, de nem tudom kikapcsolni az agyam. Minden értelmét veszti ezáltal.
Mit javasol?
Köszönöm! Kata
Kedves Kata! Fontos lenne pszichiátert felkeresnie, utána pedig pszichoterápiás segítséget kérni. Üdvözlettel
Tiszteletem!
Olyan problémám van hogy én 25 éves 2 gyermekes anya vagyok. A férjem előtt egy barátom volt ő volt az első szerelmem. Hatalmas nagy szerelem volt amit így 10 év után sem tudok elfelejteni. Nem régiben rám írt sőt 3 hónapja beszélgetünk. Ő is szerelmet vallott (neki is én voltam az első szerelme) engem nagyon felkavart ez. Szeretem a férjem bár nem érzem nőnek magam mellette. Össze vagyok zavarodva. Az első szerelmem folyamatosan dicséri a külső és belső egyaránt azt mondta nem tudott elfelejteni. Azóta nem egy hűséges férfi. Nemtudom mit kezdjek evvel a témával kérem segítsen. Vagy csak kíváncsi én mit érzek vagy csak játszik?
Kedves Kérdező! Több személyes beszélgetés pszichológussal segítene tisztábban látni a helyzetet. Üdvözlettel
Jó napot. Szeretnék valami tanácsot kapni a túlzott féltéseimre, szorongásaimra, hogy hogyan váljak meg tőlük. Érzem, hogy nem normális irányba mennek a fejemben a dolgok.
Van egy 6 éves kislányom, okos, ügyes, imádni való, szép kislány. Csak egy gyerek. Úgy gondolom, elég egy, mert képtelen lennék még egy gyerek után ilyen szinten aggódni. A történet a következő. Éjszakánként azt álmodom a gyerekkel, hogy meghalt, aztán felkelek, de még az álom hatása alatt vagyok. Mivel még mellettem alszik, így könnyen és gyorsan megnézem minden rendben van e. Csak a baj ott kezdődik, hogy minden este most mar 2 óránként felkelek, hogy megnézzem a légzését, hogy életben van e még. Kimerítő és nem tudok egy jót aludni. Semmi betegsége nincs egy makk egészséges gyermek. De valahogy ez egy hónapja az agyamba ivódott és azóta hol erőteljesebben aggódom, hol nem. Kiskorától ilyen voltam. Eleinte nem nagyon szerettem senki kezébe odaadni, sőt nagyon sokáig csak én vigyáztam rá. Aztán kezdődött az első elválással, hogy a mama néha vigyázz rá. Idővel hozzászoktam. Majd jött az óvoda, az első pár hónap borzalmasan telt nekem. A gyerek élvezte minden percét. Már most megszoktam az óvodát, látom évek óta semmi baj nem történt. Nyugodt vagyok ez idő alatt. Eljön az este és megint jönnek az ellenőrizgetések. Felkelek, megnézem, felkelek, megnézem. Egyszer próbálkoztunk a külön alvással, ő nagyon szerette volna és sírás nélkül egyből ment is. De én megrosszabbul aludtam, mint most. Nem hallottam szuszogását, nem éreztem közelséget. Átjártam a szobájába. Visszakerült hozzám. Annyira félek, hogy elveszítem, esküszöm, ennyire nem féltem elveszíteni a szüleim. Tudom, hogy ez már betegség nálam. A túlzott túlzása. Barátnőknél nem merem egyedül elengedni, mennem kell. Nem merem idősebb barátnőkkel leengedni a boltba vagy a játszótérre. Nem engedem másnál aludni, de barátnői aludhatnak itt. Nekem ő az egyetlen ember, aki iránt örök elköteleződést érzek. Nem tudom, hogy tudnék normális keretek között maradni. Minden családban megvannak ezek az elválások az időszakokkal. Másokat úgy nézve, csak én megyek át ilyeneken. Ha tudna nekem egy pár tanácsot adni, hogy vessem ki ezt a mérhetetlen aggódást a fejemből, azt nagyon megköszönném. Ez az érzés szó szerint olyan mintha az életem tőle függne.
Kedves Kérdező!
Ez egy olyan probléma, amire nincsenek tanácsok, hosszabb pszichoterápiás folyamat tud segíteni. Pszichoterapeutát érdemes felkeresni. Ez a gyermeke miatt is fontos, nemcsak önmaga miatt.
üdvözlettel:
Tisztelt Dr Nő
Nem is igazán tudom megfogalmazni a problémám.
Néha lelkes vagyok, máskor agresszív.
Vannak ruhák amikben csinosnak érzem magam, mégis jellemzően egy undorító lénynek tartom magam,aki nem érdemel szép dolgokat.
Gyerekként okosnak tartottak mások, én semmire való buta lanyt láttam most nőt látok.
Nem bírok tükörbe nézni, sírok ha magamat látom.
Nincsenek barátaim, nagyon rossz a természetem. Nem lehet elviselni engem.
Sokat beszélek, állítólag okoskodóm.
Nagyon sokminden érdekel de, semmibe nem élem bele magam igazán.
Nincs jövő képem, sokszor a következő napot nem tudom eltervezni. Sodródók amerre az események visznek. Csak úgy megtorténnek velem dolgok.
Nincs hobbim nem köt le semmi, korán ott hagytam az iskolát. Gyereket vállaltam amit nem tudtam nevelni. Nem is tudom hányszor próbáltam eldobni az életem.
Sokszor szégyenlem ezt máskor meg elmeselem mint egy süti receptet. A valódi erzeseimről soha nem tudtam és most sem tudok beszélni nyíltan. Hiába küldtek már gyermekként pszichológushoz, sose tudtam őszinte lenni. Félek a megítéléstől, szégyenlem az életem.
Cseten szoktam kibeszélni magam olyan embereknek aki sose láttak és nem ismernek, így nem is tudnak 2-3 nap múlva megbámulni, vagy kibeszélni, megbántani. Nem tudom mit is tehetnék magamért. Szeretnék jobb ember lenni. Szeretném ha szeretnének, ha én is tudnám magam szeretni, és másokat is igazán szeretni.
Kedves Kérdező!
Pszichoterápiás folyamatban lehet ezt megoldani. Bár írja, hogy nem tudott őszinte lenni, most ebben az írásában nekem mégis annak tűnik. Érdemes lenne pszichoterapeutát felkeresnie.
üdvözlettel:
Tisztelt Pszihologusnő!
Tanácsát szeretném kérni!
Az elmúlt két évben rengeteg dolgon mentem keresztül. Vezető pozícióba kerültem a munkahelyemen (rettenetesen stresszes a munkám), megházasodtam, született egy gyerekem, elköltöztünk, idén januárban sikerült végre kimásznom egy igen jelentős adósságcsapdából, valamint vásároltunk egy régi használt autót is.
Kisebb nagyobb, de jellemzően rövid szorongásaim régen is voltak. Az igazán nagy problémáim az autó használatát követően kezdődtek. Több mint 5 éve nem vezettem, és most hogy újra lett autóm vezetés közben mindentől félni kezdtem, úgy éreztem bármit teszek azért meg fognak büntetni. Ezek a gondolatok napokig, vagy akár 1-2 hétig nem hagytak nyugodni. Ekkor felkerestem egy pszichológust, aki ezen a problémámon kívül minden másba akart kezelni. Az előéletemből adódóan (elárverezték a lakásomat, ellopták az autóm, és elhagyott az akkori párom 2 hét leforgása alatt) Posztraumás-Stresszre diagnosztizált. Neuro Feedback, és hipno terápiát kezdett használni rajtam. Véleményem szerint egyik sem használt. Mellette azt mondta kezdjem el felgöngyölíteni a régről maradt kérdéseket, mert csak akkor hatásos a terápia. Ennek hatására egy majd 3 hónapos folyamatba kezdtem bele, hogy újra járjam a régi nyomasztó kérdéseket, és jobban legyek. Ezeknek egy részére megnyugtató választ kaptam, egy része viszont nem lezárható témába tartozott. Mivel ezek után sem lettem jobban, sőt egyre rosszabbul éreztem magam, ott hagytam a pszichológust.
Jelenleg ott tartok, hogy minden olyan dolgon, amit nem lehet, vagy nem tudok lezárni folyamatosan pörög az agyam. Gyomorgörcsöm van, és állandó félelemérzetem, gyakori hidegrázás, és ha nem jár éppen rossz gondolat a fejemben, akkor azon gondolkodom mért nincs semmi rossz körülöttem. Jelenleg a gondolataim 90%-át ezek a témák teszik ki, és nem is nagyon érdekelnek más jellegű dolgok. Persze akad azért közte egy két jobb nap, vagy pillanat is, de az utóbbi 4 hónapja ez a jellemző.
Ön mit tanácsolna? Jelenleg a pszichiátriában látom a megoldást, hogy legalább a gyógyszerekkel másra is tudjak koncentrálni, de emellett tudom, hogy meg kell oldanom a probléma gyökerét is majd.
Válaszát előre is megköszönve!
Kedves Kérdező!
Pszichiáter felkeresését jó ötletnek tartom. Pszichoterápiák közül a pszichodinamikus terápiák foglalkoznak a terapeuta-páciens kapcsolattal is, úgy veszem ki soraiból, hogy a hipnoterápiában erre talán nem volt lehetőség (bár ezt nem tudhatom, nem írja), így megszakadt önök között a kapcsolat. Az ún. feltáró terápiák valóban magukban hordozzák az átmeneti állapot rosszabbodás lehetőségét, de hosszú távon javulás várható. Egy terápia lefolyása mindenki esetében hullámzó: van olyan időszak, amikor szeret járni és van, hogy kifejezetten a háta közepére sem kívánja az ember a pszichológusát. Ha ez a terápián belül megbeszélhető, áttekinthető, az kifejezetten előre viszi a terápiát. Ha nyitottnak érzi magát esetleg egy ilyen típusú terápiára, és budapesti, akkor fordulhat hozzám is, vagy más pszichoterapeutához, de pszichiáter felkeresése is mindenképp javasolt.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr / Doktor nő!
Körülbelül 8 éve van, hogy néha szorongok vagy pánik rohamok törnek rám félelmek stb kisebb nagyobb kihagyasokkal. El tudom végezni a teendőim meg ha pl a boltban való sorban állás és a tomegkozlekedes nehezemre is esik néha. Egy hónapon belül születik az első gyermekem és úgy döntöttem szakemberhez fordulok a gondommal, hogy jó apuka legyek és ne álljanak ezek a problémák az utamba/nevelésbe. Így hát felkerestem egy szakembert akinél tegnap voltam megbeszelni a pszichoterápiás részleteket ő egyébként egyetemen pszichológiát is oktat. Viszont egy dolog nem megy ki a fejemből mióta beszéltem vele, hogy állítólag a terápia során az állapotom rosszabb is lehet mint amikor elkezdtem. Dehogy ez állítólag normális és ki kell tartanom mert javulást fog hozni. A kérdésem a következő, higy ez valóban igaz lehet? Az állapot rosszabbodas de utána javulás stb? Egyébként a terápia 4 hónapos.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Igen, egyetértek a terapeutájával. Feltáró pszichoterápiák esetén átmeneti állapotrosszabbodás lehetséges, de hosszú távon javulás várható. Egyébként arra biztatnám, hogy kétségeit is mondja el a pszichológusának, mert az nagyon előrevivő tud lenni a terápiában, ha megosztja vele dilemmáit, egyéb kérdéseit.
üdvözlettel:
Üdvözletem!
Nekem az utóbbi 10 évben alakult ki problémám a társas szituációk, szándékok felismerésében. Van, hogy teljesen akaratomon kívül nem veszem észre magam, és mindenféle asszociálásokon keresztül elvonatkoztatok. Például valaki bemutatkozik, nekem eszembe jut a nevéről egy filmhős neve és elkezdek a filmről beszélni, de nem "esik le", hogy valóban úgy hívják és nekem is illő lenne bemutatkoznom. Vagy többjelentésű szavakon teljesen komolyan elgondolkodom és nem esik le a másik jelentése. Azt mondják például láttak éjszakai pillangót, akkor én teljesen elmélyülten belegondolok, hogy vajon milyen színű és éjjel hogyan repül stb. Másnap meg eszembe jut, hogy "hogy lehettem ilyen". Máskor túlzó őszinteséggel mesélek olyan dolgokat amihez a jelenlevőknek semmi köze (kínos magánéleti dolgok, vagy üzleti titkok, lényegében bármi), és sokszor napok múlva gondolok vissza és esik le nekem, hogy nem kellett volna. Minél többet gondolok vissza egy-egy ilyen beszélgetésre, annál újabb részletek jutnak eszembe de akár hetek is eltelnek, mire "összerakom" miket mondtam ,vagy mi történt valójában. Stresszes helyzetekben például bemutatkozásoknál, vizsgáknál stb. gyakrabban előjön, de az utóbbi időben egyébként is gyakrabban kerülök kellemetlen helyzetbe emiatt. 23-30 éves koromig volt kb 4-5 ilyen alkalom (előtte nem tudok róla hogy valaha is lett volna), azóta 30-32 éves korom között volt legalább ugyanennyi. Mintha elveszteném a beszélgetések lényegi fonalát és teljesen elvonatkoztatva, bár némileg kapcsolhatóan ugyan, de rázúdítanék mindenfélét a hallgatóságra. De olyan is volt, hogy megkérdeztem egy családtagtól, hogy hogy érzi magát az egyik rokonom. Az a bizonyos rokonom néhány hete halt meg akkor, és én mintha teljesen elfeledkeztem volna erről. Mi lehet ez? Valamiféle mentális probléma áll a háttérben? Fáradtságra nem tudom fogni, bár gyakran érzem fáradtnak magam délutánonként.
Kedves Kérdező!
Pszichiátert és klinikai szakpszichológust lenne érdemes felkeresnie pszichodiagnosztikai vizsgált céljából. Miután megvan a diagnózis, annak megfelelő terápiát fog kapni a szakemberektől.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Párommal 1.5 éve vagyunk együtt! Az előző kapcsolatából neki van 2 gyermeke! A probléma ott van, hogy az exe ellenünk beszéli a gyerekeket, akik nagyon rossz körülmények között élnek, és így a gyerekek nem akartak jönni hozzánk, el távolodtak a páromtól! Ez nagyon bántotta a páromat, és mivel nem jó úton haladtak a gyerekek(7-10 évesek) így vissza ment hozzájuk, hogy meg nevelje őket, és ki hozza onnan őket! Külön kasszán vannak, a fiúkkal alszik, az exét egyenesen gyűlöli! Mi külön mentünk kb 1 hétre, de nem tudunk egymás nélkül létezni! Így ő se boldog, én se, egyedül a gyerekek h apa ott van velük! Az exe meg örül, h szét szedhetett minket. Ön szerint mi lenne a helyes, mit kellene tennünk h együtt maradhassunk, de a gyerekeknek is jó legyen? Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Családterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
Kedves Holgyem/Uram!
A problemam nem igazan besorolhato a fenti kategoriakba. Egy 31 eves friss hazas, boldog parkapcsolatban elo nonek nem szokott gondja lenni a kovetkezo lepessel, de nekem van. Sosem szerettem a gyerekeket, es igazabol sose vagytam ra. A ferjem viszont legalabb 10 eve kesznek erzi magat es alig varja. En most ugy erzem, hogy ha valakivel, akkor vele, hiszen mind erzelmileg mind anyagilag teljesen biztonsagban erzem magam, de megsem jon az erzes, hogy akarom. Nem a terhessegtol es nem a szulestol felek, hanem az utana levo 20 evtol, hogy nincs szabadsag, nincs szunet, es rettegek, hogy elvesztem magam, hogy tonkremegy a kapcsolatunk, es hogy ezzel egyutt meg a gyerek eletet is tonkretennem. Internetes kereseseim soran csak azt talaltam, hogy ha nem akarom, akkor inkabb ne, de nem tehetem meg ezt a ferjemmel, es lehet, hogy 40 evesen en is bannam. Tanacstalan vagyok, hogy hogy lenduljek ezen tul. Persze lehetne mondani, hogy varjunk meg 1-2 evet, de mi van, ha sose akarom majd?
Kedves Kérdező!
Ha van rá igénye, pszichológussal való személyes találkozások alkalmával tisztázható, hogy mi áll félelme hátterében. Ha budapesti, vagy Veszprém közelében él, én is szívesen vállalom, vagy akár online, skype konzultációk formájában, de bármely klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát felkereshet ez ügyben.
üdvözlettel:
Jonapot kívánok. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mi lehet a háttér ok hogy 2 éves kisfiam éjjel felébred és tudat alatt félálombam matatva engem keres . Majd felébredek és kivánkozik hozzam bujni, nem sir nincs hiszti, rossz álom. Simán csak anyát keresi. Általában elalvás után 5-6 oraval következik be ez a helyzet, mikor már az a nagy mély alvása megvan cca 2-3 óra között. Volt hogy próbálkoztunk külon szobában altatni de olyankor ha felébred és nem találl azonnal elkezd sirni es nehézkes a megnyugtatása van hogy csak tejjel sikerül visszaaltatni. Most ott tartunk hogy ismét koztünk alszik es ez a anya mamatás megy minden eggyes éjjel. Ami mar mostanra elég faraszto lett mivel azér felébreszti az embert a piszkálodással, mamatással anya arca simogatásával. Ezzel nyugtatja meg magát. 3 hónapos korátol koztünk alszik mivel éjjel is 2-3 óránkén szopizott ami 13 hónapos koráig tartott. 9 hónapos korátol nem cumizik. Este anyával mese olvasással, neha rovidke mese nézéssel alszik el. Alvó mackót nem fogad el csak van neki mind akármien más játék. Köszia a tanácsot tippet. Klaudia
Kedves Klaudia!
Erre sajnos egyszerű írásbeli tanácsot nem lehet adni, az önök kapcsolatát lenne érdemes “megvizsgálni”, megbeszélni személyes találkozás formájában. Ún. baba-mama konzultáció keretében a gyermekkel együtt kellene felkeresnie pszichológust. Például ezen a honlapon tájékozódhat szakemberekről: https://www.kapcsolatanalizis.hu/szakemberek/
Müller Zsófia kolléganőt személyesen is ismerem, és ajánlom.
üdvözlettel:
Másfél hónapja szedem a scippa nevű gyógyszert szorongásra.10 mg- ot.Az ideggondozóban írták fel.Azóta nincs orgazmusom és már ettől szorongok.Előtte nem volt problémám.Ha mást írnak fel vissza fog térni?
Kedves Kérdező! Pszichiáterével érdemes megbeszélni, mikorra várható, hogy elmúlik ez a mellékhatás, érdemes e gyógyszert váltani. Üdvözlettel
