Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszichológus!
Sajnos nem tudom milyen kategóriába sorolható a problémám, de már több mint 1 éve rendszeresen van elég erőteljes "hangulat" változásom. Egyik pillanatban élesen érzékelem a körülöttem lévő világot, embereket, történéseket és erre reagálok is. Következő pillanatban mint ha ott sem lennék csak álmodnám az egészet és közömbös lesz minden. Vannak napok mikor alapvetően már ebben az "álomszerű" állapotban ébredek és napokig kitolódik ez az állapot, de van amikor fordítva. Álmosság, kedvetlenség, közöny és lassabb gondolkodást figyeltem még meg amikor ilyen tompa vagyok.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne ezeket az erőteljes váltásokat kivizsgáltatni, hogy vajon mi állhat mögötte. Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol elvégezhetik a vizsgálatot s a részletes első interjút tb alapon, s diagnózis esetén kezelési lehetőségeket is felajánlanak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliFolyamatos kritizálás nem segít semmibe a gyerekeknek se folyamatosan csak a pénzt hajszolja
Kedves Levélíró!
Köszönjük, hogy megosztotta a tapasztalatát velünk! Egyetértek Önnel, hogy a folyamatos kritizálás nem vezet jóra.
Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amelyek a kritizálással, s a munkamániával kapcsolatosak, sok hasznos információt talál bennük:
Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
Én egy 20 éves nő vagyok aki 4,5 éve van kapcsolatban a párjával (23), és sosem volt ez egy kiegyensúlyozott kapcsolat, mindig sokat veszekedtünk, de a szeretet összetartott minket. Most is nagyon sokat veszekedünk úgy érzem, hogy lelkileg nagyon tönkre mentem, de a problémám most az hogy, észrevettem hogy a párom a közösségi oldalakon olyan profilokat követ ahol rengeteg félpucér nő van, tele van az oldal fűtött erotikával. Ezt mikor megláttam nagyon rosszul lettem, elkezdtem undorodni tőle, és magamtól is, egyszerűen úgy érzem ez a test sem megfelelő számára. Önbecsülésem 0. Természetesen megkérdeztem, hogy ez most komoly-e, és ő a világ legtermészetesebb dolgának gondolta. Mit tehetnék? Előre is köszönöm a választ.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mivel a levele alapján sok veszekedést említ, illetve zavarja Önt, hogy a párja félmeztelen nőről képeket néz, érdemes lenne vele beszélni ezekről, hogy ő hogyan értékeli az Önök kapcsolatát, érez-e valami hiányosságot a kapcsolatukban, szeretne-e változtatni valamin a kapcsolatban. Ugyanezekről Ön is elmondhatja a véleményét neki. Amennyiben nem tudják közösen ezt megbeszélni, érdemes lenne párkonzultációs alkalmon is részt venniük, hogy szakember segítségével jobbá tegyék a kapcsolatukat. A helyi családsegítő szolgálatnál ezt ingyenesen megtehetik, amennyiben van ott a megfelelő végzettséggel rendelkező szakember.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Jómagam 24 éves vagyok, a barátnőm pedig 15.
Problémáinkat az alapozza meg, hogy a barátnőm édesanyja nem hajlandó kettőnk kapcsolatát elfogadni. Az édesanya 60-hoz közelít. Megpróbál kettőnket egymástól távol tartani, igyekszik mindent úgy intézni, hogy a lehető legkevesebb időt tudjuk egymással tölteni. Engem megállás nélkül becsmérel, pedig egyetlen "bűnöm", hogy a lánya életének része vagyok, és szeretjük egymást. Utána olvastam, és sokak szerint a 9-10 év nem lehet probléma, ha a két fél célja, világnézete azonos. Nálunk szerencsére azonos, így nincs is semmi problémánk egymással. Nagyon szeretjük egymást. Viszont frusztráló, hogy egy 3. Személy próbál minket egymástól elszakítani. Olvastam erről is az interneten, az egyik pszichológus épp meg is említette, hogy "ne becsméreld a gyereked választottját", illetve "ne próbáld szétszakítani őket".
Kérdésem az volna: Mit lehet tenni ebben az esetben? Az én meglátásom, hogy az édesanya világnézete nem igazán fér össze a jelen korunk eseményeivel.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nagyon nyomasztja Önt ez a helyzet, hiszen ragaszkodik a barátnőjéhez. Az is elfogadhatónak tartom, ha haragszik a lány anyjára, amiért próbálja megakadályozni azt, hogy együtt legyenek. A helyzet megoldásának kulcsa azonban az empátia. Az, hogy minden szereplő kölcsönösen elfogadja a többiek szempontjait, megpróbálják beleélni magukat a másik helyzetébe. Ö például abba, mitől akarhatja az anyósjelöltje megóvni a lányát? Ő abba, milyen volt neki, akikor eltiltották a szerelmétől stb… Családterápia hatékony segítség lehetne.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok! Az utóbbi napokban nem igazán érzem magam valami jól lelkileg. Úgy érzem, nem teljesítek a legjobban, de nem is tudok. Nincs energiám. Illetve azon gondolkozok, hogy minden az én hibám. Úgy érzem, nem vagyok jó semmiben. A többiek befolyásolnak. És mindenhol azt látom hogy egy másik ember sokkal jobb mint én. Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam, illetve elmúljon az a szorongásom, hogy érdekel mások véleménye? Mindig zavar, hogy mások mit gondolnak rólam ha ezt és ezt teszem. Illetve néha túl gondolok dolgokat. A jövőre nézve is. Stresszelem magam.. Ezen hogy lehetne változtatni? Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Pszichoterápia segítségére lehet, klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát érdemes keresnie.
üdvözlettel:
Jogosan félhet attól az ember hogy bántani fogják egy közösségben? Ilyenkor mi a teendő ha zaklatni kezdenek egy közösségben?
Mit lehet tenni a bántások ellen?
A kötekedésekre, beszólásokra, csúfolódásra, pletykálásra gondolok. Hogyan lehet ezeket úgy elviselni hogy ne érintsenek érzékenyen? Mindenhol előfordulhatnak kötekedők. Vagy bármikor kiröhöghetik az embert, megszólhatnak.
Mások ezeket hogyan kezelik, mert én képes vagyok összeomlani egy beszólástól. Pl. "de csúnya vagy" "mivan meleg gyerek".
Van hogy teljesen magamba roskadok és cipelem a sérelmeimet.
Azt ne mondja senki hogy közösségben nincsenek bántások, alázások.
Elég elmenni egy iskola mellett szünetben és látszik hogy verekednek a gyerekek.
Szeptembertől akarok újra suliba járni szakmára, de már előre félek hogy el kell viselni a sok kötekedőt, vagy én leszek a kötekedő. Nem lehet nyugalomban az ember közösségben szerintem. Nem lehet teljes mértékben a célra koncentrálni pl hogy levizsgázzak azért vagyok itt. Mert mindenhol meg kell felelni a közösség normáinak, beilleszkedni, kivédeni a kötekedőket.
Régen volt olyan hogy kötekedett velem valaki és bevertem a fejét majdnem kirúgtak de a kötekedőt nem.
Érdemes lenne valami csoportterápiában részt venni hogy szokjam a közösséget?
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését!
Tetszik nekünk, vagy sem, az erőszak minden emberi kapcsolatban előfordul, így természetesen a közösségekben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kellene tűrnünk, vagy túlzottan tartani lenne érdemes tőle. Azt javasolnám, amit Ön is felvet a levelében: hogy tanuljon meg szembeszállni vele. Erősítse az önismeretét, társas készségeit. Ha mi magunk jól érezzük magunkat, kifelé is talpraesettebbnek tűnünk, ezért ha meg is találnak minket a bántó mondatok, könnyebben lepattannak rólunk. Egyszerűen megfogalmazhatunk például valamilyen frappáns választ (kinek milyen stratégia illik a személyiségéhez).
Üdvözlettel:
Habis MelindaAlkoholizmus, motiválatlanság, semmi nem köti le, csak menni és inni! Céltalan! Ha szólok ordít, agresszív, terrorizál és öngyilkossággal fenyegetőzik! Szakember segítségét visszautasítja! Az összeomlás határán állok! Teljesen ráment az egészségem! Mit tehetek, hogy vislekedjek, hogy más legyen?
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Megértem elkeseredettségét, hiszen nehéz időszakon megy keresztül a fiával.
Érdemes lenne pszichológus szakember segítségét kérnie Önnek, hogy kielemezhessék, hogy milyen módokon manipulálja Önt a fia, s mi miatt nehéz megszabnia a határokat, azaz pl. hogy milyen viselkedést tud Ön “eltűrni” tőle, s mit nem, mik a feltételei a kapcsolattartásnak (ha jól értettem ő külön lakik az előzetesen megadott adatok alapján). A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon beszélhet pszichológussal.
Léteznek alkoholista családtagjainak szóló csoportok is (hozzátartozói közösségi csoport), amelyek szintén nagyon hasznosak tudnak lenni, sok érzelmi támogatást kaphatna ott. Javaslom, hogy keresse fel ezeket a lehetőségeket!
Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek, amelyekben sok hasznos információt talál:
Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?
Üdvözlettel:
Szabó LiliVisszatérő problémám, hogy a szeretett személyt ki szeretném sajátítani.Úgy értem, hogy ha netán kötődik másvalakihez is, egyből dühös leszek, és úgy érzem, én háttérbe vagyok szorítva.Ez gyerekkorom óta visszatérő érzés bennem.
Most a párom és a lányai kapcsán jött elő ez a szituáció. Párom válófélben van, plusz egyelőre távkapcsolatban élünk. A lányai havi szinten összességében 10-15napot vele töltenek. Mindig rossz érzéssel tölt el például, amikor velük van, és én nem vagyok ott. Úgy érzem, ezek megkülönböztetett alkalmak, amikor felém nem irányul elég szeretet a részéről. Nem jut úgy eszébe, hogy keressen, miközben velük van. Amikor négyesben vagyunk, akkor is rájuk hárul a több figyelem. Igénylik az apjuk közelségét, amikor is belőlem ismét előtör az érzés, hogy csak harmadrangú vagyok. Szeretném valahogy ezeket az érzéseket kiküszöbölni, vagy legalábbis átalakítani, hogy ne legyen ezzel gond a jövőben, illetve együtt tudjunk élni boldogan, szeretetben, hogy egyikünk se érezze, hogy kevés abban a kapcsolatban. Júniustól együtt fogunk élni, így különösen fontos lenne tudnom kezelni ezeket az érzéseket. Hozzáteszem, hogy a lányokkal jól kijövök, rendes gyerekek, velük nincs gond.
Mit tegyek, hogyan alakítsam át az érzéseim, hogy ne érezzem magam hátrányban? Válaszát előre is köszönöm 🙂
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munka segítségével megmunkálni a kirekesztettség érzést, amit akkor tapasztal, amikor a párja a gyermekeivel van. Ez segíthet abban is, hogy a párkapcsolata kiegyensúlyozottabb legyen.
Ha igényli, a négyszemközti munkához partnert weboldalunk pszichológusai közül is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok! Tanácstalan vagyok. Volt egy párkapcsolatom, 2 év után jegyesek lettünk. 3 évben visszakaptam a gyűrűt. Szakítottunk. 8 hónap elteltével ismét kibékültünk. 8 hónapra a békülésünkre ismét külön váltunk. S per pillanat gyötörnek a kételyek, hogy lenne-e értelme annak, hogy ismét kibéküljünk.
Kedves Kérdező!
Érthető a kétely, érdemes átgondolni mi tartja a kapcsolatban és mi szól ellene. Vagy érdemes lehet egy külső személlyel átbeszélni, aki más szempontot is adhat.
üdvözlettel:
Jo napot kivanok,
Azzal a problemaval fordulok onhoz,hogy a valas utan kulon mentem a ferjemtol es az azzal fenyegetozik,hogy ongyilkos lesz ha nem kaphat vissza ugyanis nincs ertelem az eletenek ha en nem vagyok az elete resze.Nem tud nelkulem elni.Mar mindennel probalkoztam hogy gondoljon a kisfiunkra ugyanis van egy kozos gyerekunk aki 12 eves,de mind hiaba ugy is azt hajtogatja hogy nem nem tud nelkulem elni es higyjem el hogy megteszi mert mar nagyon nem birja nelkulem.A parom 2-os eletet elt 3 evig a hatam mogott szeretoje volt es amikor kiderult nyomban elvaltam,akkor meg nem is volt gond meg o allt az erdo felol de most mar folyamatosan zaklat es nem tudom eldonteni hogy csak fenyegetes vagy meg is teszi.En mar nem szeretem es nem tudnek vele elni mind annak ellenere hogy mindent megigert hogy "Aranyember"lesz. Mit tegyek ?-hogyan vezessem ra hogy nincs szuksege ram?Barmilyen tanacsot,segitseget elfogadok es elore megerteset , koszonom segitseget.
Kedves Kérdező!
Rendőrség a zaklatás ellen és mentő az öngyilkosság ellen a Javaslatom.
üdvözlettel:
Jó napot nagyon nagy szükségem lenne útmutató ra tanácsra van egy lányom 23 eves aki agybenulassal született egyedul semmire nem képes eves ivás pelenkazom nem ül nem beszél és olyan helyzetben vagyok h ő sokat sír nappal ejjel és szileimhez költöztem vél most lesz 3 éve 25 évi házasság utan nem volt hova mennem , hálás vagyok h befogadtak csak hogy ok is idősek és már nem bírják idegileg hogy sír nemtudnak tolle pihenni aludni és Nemtudom mi tevő legyek nem maradhatok itt és itt többen mondtak h miért nem adom otthonba be hogy ezt én sem fogom bírni egyedul sokáig hogy elment a fiatalságot az életem az ápolására hogy nekem is élnem kene egyedul nem fogom bírni igazuk CAN ezt megértem de mint anya Nemtudom megtenni hogy otthonba adom , eddig sem tettem meg , es marad költözés , a szüleim miatt muszaj h nyugottan élhetek életüket , mit tegyek ? Otthon? Költözés? Utóbbi itt meg teljesen nulláról kezdhetnek mindent mert semmim sincs lányom ön és ruhái min kívül … mi tevő kegyek mi lenne a jó megoldás kérem segítsenek válaszukal köszönöm halasan
Kedves Kérdező!
Levele alapján érzékelhető, hogy mind anyagi, mind lelki segítségre is sürgősen szüksége volna. Mindkettőt kaphat a helyileg illetékes családsegítő szolgálatnál. Javaslom, hogy mielőbb keresse fel őket és kérjen különféle szociális támogatásokat (itt szokott dolgozni abban járatos szakember, hogy melyiket mi módon lehet igényelni). Érdemes lenne pszichológus segítségét is kérnie, hiszen ez a fokozott feszültség, amiben él, igen megterhelő.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy azt szeretném, ha egy barátom szakítana a barátnőjével.
A történet annyi, hogy egy barátom összejött egy nővel, aki már a megismerkedésünk előtt is nagyon kellemetlen személynek tartottam. Elsősorban azért mert hírből sem ismeri a diszkréciót, és borzasztó kétszínű. Tehát szembe nem jelzi, hogy problémája van, ellenben kettesben vagy kisebb körben folyamatosan szid másokat. Ez a szidalmazás természetesen hatással van a barátomra is, érzem, hogy egész máshogy viszonyul hozzám, de a teljes környezetünkhöz is.
A kapcsolatuk kezdetével pedig folyton feljön bennem a gondolat, hogy azt akarom, hogy szakítsanak. Na már mos tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a gondolat gonosz, és igyekszem még egy szóval se tenni azért, hogy ez bármilyen módon megvalósuljon. Ez nagyon fontos a számomra, hogy semmiképp ne tegyek a kapcsolatuk ellen, de a gondolat kiirthatatlanul megjelenik a fejemben időnként. Hogy dobja már ki ezt a borzalmas nőt, hogy igazán feltűnhetne neki, hogy folyamatosan azzal tömi a fejét, hogy a környezetünkben élők mennyire nyomorultak. (ami egyébként leginkább úgy nyilvánul meg, hogy a környezetben, például közös munkahelyünkön lévő személyek apró hibáit, és bénázásait felnagyítja, és ráhelyezi a fókuszt). Nem akarok szólni sem erről, mivel azt érzem ezzel is csak beleszólnék a dologba, vagy pont, hogy rosszindulatúnak tartanának emiatt.
Szóval a helyzet összefoglalva, hogy már a kapcsolatuk előtt hónapokkal sem tartottam bizalomra alkalmas embernek ezt a nőt, tehát nem a kapcsolat miatt látom negatívan, a kapcsolatuk ellen semmiképp sem akarok tenni egy rossz szóval sem, de engem idpnként kínoz ez a gondolat, néha álmaimban is előjön, ami azt hiszem pont azért lehet mert mélyen hallgatok róla, és igyekszem elfedni amennyire csak lehet. Mit lehet ezzel kezdeni, ha nem mondhatom ki senkinek, de mégis bennem van és kínoz, néha pedig mintha meg is nyugtatna arra gondolni, hogy végre szakítottak, de ez a gondolat messze van a valóságtól, és biztos, hogy egészségtelen hosszútávon valótlan dologgal oldani a bennem lévő feszültséget.
Kedves Kérdező!
Ha ekkora feszültséget okoz önben ez a nő, érdemes lenne néhány alkalommal pszichológussal átbeszélnie ezt a témát, melynek segítségével kideríthető miért is okoz önben ő ilyen érzéseket.
üdvözlettel:
Kedves Doktor/Doktornő!
29 éves dolgozó, családanya vagyok.
Tavaly kaptam egy vérmérgezést ami teljesen a padlóra küldött. Nagyon nehezen gyógyultam meg. Orvostól orvoshoz jártam. Kezelés után hónapokig úgy éreztem, hogy még mindig beteg vagyok, legyengültem teljesen. Féltem, hogy újra beteg leszek. Egyre jobban magam alatt voltam, majd jöttek a rosszullétek. Félelemérzet mindentől, szorongás, remegés, szívdobogás, hasmenés, étvágytalanság, rémálmok, álmatlanság stb. Először havonta fordult elő egy hétig. Majd úgy döntöttem hogy próbálok ellene tenni, társaságba jártam, edzettem. Próbáltam lefoglalni magam. Nem sikerült. Elkezdtem gyógyszert szedni (antidepresszáns, frontin) járok pszichológushoz. Ma már mindennapjaimban benne van a szorongás, félelem, gyakran enyhébb pánikroham. Nem hat az antidepresszáns sem már 6 hete szedem kb.
Már nem tudom mit tehetnék, kétségbe vagyok esve. Vajon lesz-e valaha olyan életem mint ezelőtt, jóérzésekkel, kedvvel?…
Ebben kérném javaslatát, segítségét.
Előre is hálás köszönettel:
Anita
Kedves Anita!
Írja, hogy jár pszichológushoz. Ha emellett más pszichológus segítségét is kéri, az a terápiás kapcsolat problémáját jelzi, amit a pszichológusával fontos lenne megbeszélnie, mely a terápiáját is előre lendítheti. Egy ember egyszerre csak egy pszichológushoz fordulhat, ellenkező esetben több kár, mint haszon érheti. Különböző szakemberek más más módszert alkalmazhatnak, különböző tanácsok, vélekedések is csak összezavarhatják.
üdvözlettel:
T. Cím!
Feleségem kb. 1.5 éve stresszes munkahelye miatt frontin (0.5) tablettákat kezdett szedni. Azóta munkahelyet váltott (fél éve), de kb. fél év tabletta szedés után személyisége megváltozott, kötözködő lett velem. Fél évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy elhidegültünk egymástól, el is hagyott, mert szerelmes lett bevallása szerint, mert otthon nem kaptam meg, amire vágyott (én is hibás voltam, hogy magamba zártam a vele való problémámat, nem beszéltük meg). 3 hónap különélés után visszajött, mert ott sem volt boldog, hiányoztunk neki (a család, a környezet). Ez után 3 héttel megint elköltözött "gondolkodni" (ez van most). A tablettákat azóta is szedi, szerintem napi 2-4 db-ot is akár, néha alkoholt is ivott mellé, egész nap aludt (gondolom a sok gyógyszertől), amikor nem főzött-takarított.
Saját bevallása szerint is "valami baj" van vele. Ha nem veszi be a gyógyszert, testi gondok is vannak nála (zsibbadás…). Okozhatja-e a fenti gyógyszer többek között ezt az egész problémát? Sehol sem jó neki, sehol sem boldog. Innen oda, onnan ide menne, látom rajta. Mikor visszajött, 2-3 napig kedves volt hozzám, de után megint megvátozott. Lehetséges-e, hogy a gyógyszerről fokozatosan pszichológus segtséggel is leszokva visszakapja (kapjuk) a régi énjét, aki értékeli, ha otthon szeretik (az utolsó 3 otthon töltött hetében, mikor visszajött mindenre odafigyeltem nála), és próbálnak segíteni neki, odafigyelve a vágyaira?
Mintha személyiség zavara lenne, és ezáltal kezd testileg leépülni (lefogyott), boldogtalan, szinte mindennel problémája van. Én meg tudnék neki másodszor is bocsájtani, mert ez lehet szerintem egy függőség-betegség, illetve sajnos volt már hasonló az ő és az én családomban is, sajnos van benne tapasztalatom.
Érdemes-e pszichológus segtségét kérni?
Ha így folytatódik a történet, szerintem lassan leépíti magát testileg (folyamatosan fogy, nem eszik rendesen) és lelkileg (látszik rajta, hogy boldogtalan itt is-ott is), a családja (én a férje, a lányunk, szülei) mindent megtennénk, hogy a régi önmaga legyen. 44 éves, változó korban van, lehet, hogy ez is belejátszik az egészbe, mert nem elégedett magával külsőleg sem, habár én mindig az ellenkezőjét próbálom őszintén erősíteni benne (korához képes fiatalos, szép).
Én a fő problémát a gyógyszerben és a hozzászokásban gondolom felfedezni. Ha kicsit is hasonlítan a régi önmagára a leszokás után, talán nem menne "kukába" a család és az őt körülvevő környezet (ház, munka…), amit akkor már nem tud visszacsinálni, és egy életen át szerintem boldogtalan lenne vagy teljesen leépülne…
Lehet-e realitás az áltlam gondoltakban? (Elméleti szintem érdekelne, hogy ez lehet-e a fő probéléma esetleg)
Én még nem adtam teljesen fel a kapcsolat megmentését, de egy ház eladás (hitel felmondás), közös elköltözés a lányommal, válás elindítása után már nem tudom visszafordítani az egészet. Én azt is elképzelhetőnek tartm, hogy ő most ezt az egészet át sem látja, mert annyira a gyógyszer hatása alatt lehet.
Várom gyors válaszát!
Köszönöm előre is a segítségét!
Kedves Kérdező!
Felesége személyiségbeli problémáit nem a frontin tabletta okozza, így önmagában az arról való leszokás nem hoz létre a személyiségben változást. Ugyanakkor ha függőségről van szó (ezt pszichiáter, vagy addiktológus szakorvos tudja megállapítani), és a felesége le akar szokni, ebben segíteni tudnak. Egyéb, személyiségbeli problémái pszichoterápiás kezelést igényelhetnek, amennyiben arra alkalmassá teszi a pszichiáter által alkotott diagnózis. Mindenképp a betegnek kell kérnie a segítséget, csak úgy tudnak segíteni a szakemberek. Ha ő nem igényli, sajnos nem lehetséges a változás szaksegítség által.
üdvözlettel:
Üdvözletem!
Párkapcsolatban élek egy alapjáraton optimista igazán figyelmes, mindenki álltal szerethető férfival. Időközben arra lettem figyelmes hogy hangulatingadozásai, magányvágya van időközönként, ami viszont elég szélsőséges formában nyilvánul meg, borít mindent ha nem kényelmes valami, magát hibáztatja de nem tudja meg mondani mi a problémája. Ilyenkor egyedül akar lenni szakításról beszél, majd meggondolja magát. Félti a szabadságát nehezen viseli ha egyátalan megkérdezem merre jár. Számomra ez nagyon furcsa, logikátlan, úgy gondolom állandó dillemákba tereli magat pedig minden szuperül működik körülötte. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni ezt, hogy neki ő a legfontosabb de nem tesz azért hogy jó legyen neki, ha valami kénylemetlen akkor tovább áll, de a kénylemetlenség érzés forrása ismeretlen marad. Érdemes lenne szakemberhez fordulnia?
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Szakemberhez csak annak érdemes fordulnia, aki olyan problémát, nehézséget érez az életében, melyen szeretne változtatni, önmaga is változni. Ennek hiányában nem jöhet létre pszichológiai segítség.
üdvözlettel:
