Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Tisztelt Szakember!
4 éve céltalan az életem párkapcsolat terén. Van 2 gyerekünk a párommal, az egyik 4 a másik 1 éves. Boldogok vagyunk, semmiben nem szenvedünk hiányt. Jó minden de még sem jó semmi. A párom hazudik nekem, folyton, néha nem akaratos, csak egyszerűbb hazudni, mint az igazat mondani neki. Apró és kevésbé apró dolgokról is hazudik. Konfliktus kezelési problémái vannak, ha egy rossz szó hangzik el vagy csak vitázunk, legrosszabb esetben összeveszünk, mindig az öngyilkossággal fenyegetőzik (volt, hogy nem csak fenyegetőzött és meg próbálta, csak meggondolta magát és volt hogy kárt tett magában). Tehetetlen vagyok! Amikor összejöttünk pornó és számítógépjáték függő volt. Ezt kezeltük évek alatt annyira hogy végleg elhagyta ezeket a dolgokat. Értékeltem, mert nagy lépés volt ez mindkettőnknek a kapcsolatunkban. Viszont most én vagyok bajban. A sok hazugságtól betegesen féltékeny lettem és olyat fogadtattam meg vele, hogy nem nézhet meg más nőt (mellét és fenekét) egy fél de még negyed másodpercre sem, mert az nekem olyan érzés mintha megcsalna. Tudom, hogy hülyeség és hogy sokat kérek és szinte lehetetlen, de ez kell ahhoz, hogy jobb legyen nekem. Vagy nem? Az a helyzet hogy szegény tényleg betartja… még sem hiszek neki már. Túl sok volt a múltban a hazugság! Látom, hogy próbálkozik, de a bizalom végleg elveszett a részemről, de a szerelem nem. Mi van velem? Ezt hogy lehet kezelni? Hogy lehet újra visszahozni a bizalmat? Egyáltalán lehet? Sajnálom a páromat, mert ő mindent megtesz, hogy nekünk jobb legyen, de lehet ebben a helyzetben én vagyok a gyenge. Tudom, csak hozzáállás kérdése és el kellene engedni a múltat, valahogy azt érzem ha elengedem, akkor újra sebezhető leszek és ha még egy hazugság talál el, végleg elveszek és akkor a gyerekeknek nem lesz teljes értékű anyukájuk. Ha nem engedek, akkor a sok veszekedés miatt a gyerekeknek apjuk sem lesz, mert az elkeseredettség egyre jobban felemészti a páromat. Nem látunk kiutat ebből. Kis probléma ez, de én csinálok belőle ekkorát, ezzel tisztában vagyok. Viszont nagyon nehéz a múltamat nézve bíznom másban, még akkor is, ha nagyon szeretem a páromat. Kérem segítsen, hogyan tovább Köszönöm

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a párkapcsolatukban még sok fel nem dolgozott probléma lappang, amit érdemes lenne párkonzultáció/párterápia keretén belül kibeszélniük szakemberrel közösen. A kérdéseire ilyen alkalmakon belül kaphatna választ, hogy ő miért hazudik Önnek, s Ön miért is féltékeny ennyire.
Javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, akár a helyi családsegítő központban, akár magán úton. A honlapunkon is több párterápiás képzést elvégzett szakember dolgozik, ők is szívesen a rendelkezésükre állnak.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek:

Féltékenység: normális dolog vagy őrültség?

Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Párkapcsolati kommunikációs problémák

Üdvözlettel:

Szabó Lili Céltalanság / 2019.05.02.

Kedves Doktornő! A véleményére volnék kíváncsi, hogy mi játszódhat le ilyenkor valakiben. Lassan 1 éve új munkahelyre kerültem. Egyik délután egyedül ültem az irodában, mikor belépett egy addig még sosem látott munkatársam. Már az arcán láttam, hogy "itt valami van". Lefagyott, ledöbbent, hebegett-habogott, alig értettem amit mond. Emlékszem, hogy befejeztük azt a pár mondat váltást ami a munkával kapcsolatos volt, és csak állt és nézett. Én meg megkérdeztem, hogy van-e még valami, mert olyan volt mint akit elvarázsoltak. Mondta hogy semmi, és elment. Mondtam magamban, hogy ilyen fura férfit…. Aztán este hazamentem, és láttam, hogy bejelölt ismerősnek facebookon. Mint kiderült, végig kérdezett pár személyt, hogy mi a nevem és úgy talált meg. Írt is nekem valami átlátszó indokkal. Én nem akartam munkahelyen rögtön ismerkedéssel kezdeni 1 hét után. Ezért elhárítottam. Írt még 2-3-szor (hol kávézni hívott, hol moziba, hol kirándulni) + élőben is sokszor kereste a társaságom. Aztán végülis annyira kitartó volt, meg rájöttem hogy jó társaság is, hogy belementem a randiba. 3-szor randiztunk végül, de még csak meg sem csókolt. Én jól éreztem magam vele, pedig nem akartam tőle semmit eleinte, de mondhatni hogy meghódított. Csak aztán a 3. randi után felszívódott. Mondta, hogy most elfoglalt, "majd-majd találkozunk még". Most bulizni megy, most nyaralni, most X szülinapjára. Míg végül kiderült, hogy összejött a volt barátnőjével akivel 2 éve szakítottak. Én azóta is tanácstalanul állok, mert mire volt ez jó így? Nem szívesen látom be, de valószínűleg külsőleg felfigyelt rám, de belsőleg már nem tudtam megfogni? Vagy a volt barátnő felbukkanása boríthatott fel mindent? Azóta néha beszélgetünk bent, munkával kapcsolatban + 1-1 mizu-t? de ennyi. Mit ronthattam el?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét.

A levele alapján úgy gondolom, hogy ennek a férfinek nem voltak határozott céljai, elképzelései Önnel kapcsolatban (erre utalhat, hogy nem csókolta meg a randik alatt), a volt párja iránt érzett vágyakozás, szeretet pedig erős lehetett nála, amiért ilyen gyorsan visszatalált hozzá.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önbizalomhiány / 2019.05.01.

Tisztelt Szakember!
Reménykedem, hogy valami útmutatót kapok Öntől, mert tehetetlenül kell végignéznem a gyermekem elakadását. A két testvére az egyetem elvégzése után megtalálta helyét az életben. De B. már középiskolában is ide-oda került. Nyolcosztályos gimi kilencedik osztályát befejezve zeneművészeti trombita szakra, (veszítve egy évet)majd vissza egy év után gimibe.(Nem érezte jól magát, túlterhelt is volt a zeneművészetiben, már a tanév elején,novemberben jelezte. Év végéig tudtuk " húzni az időt" hátha változik a helyzet.)Éretttségi után Pécs, edzői szak az egyetemen egy fél évig. Azt is otthagyta,majd néhány munkahely néhány hónapig. Közben gitározni kezdett. Beadta a felvételi kérelmét a Liszt Ferenc Egyetemre, s az előkészítőn már megtorpant,mondva, hogy nem tetszik neki. A következő terv külföldi egyetem gitár szak. Elmondtam, hogy csak itthon tudom támogatmi, így a felvételi vizsga sem történt meg. Néhány hónapig járt pszichológushoz. Talán az ő hatåsára mondta el, hogy a zeneművészetiben elkezdett füvezni, s eljutott oda, hogy napi szinten tette, de mára sikerült havi néhány alkalomra csökkenteni .Nem tudok vele beszélni segíteni, mert szóba sem áll velem, mindenért engem hibáztat, indulatait nem tudja kezelni, pedig másokkal jól működik a kommunkikáció. Megállapodtunk,a felvételire készülés idején gondoskodunk róla, de márciustól dolgozzon. Nem talált még munkát , nem hívták vissza. Aggódom, nem valami szorongás, depresszió, az ÉLETTŐL való félelem miatt múlatja a napjait itthon semmittevéssel. Gyermekkorában átélte a válásunkat, majd két párkapcsolatom után a harmadik partnerben találtam meg a második férjem. B szerint önző voltam. Minden tőlem telhetőt megtettem a tíz év alatt, míg egyedül gondoskodtam a gyerekekről. Állandóan helyettesítettem, s törekedtem arra, hogy ne legyen hátrány, hogy elváltunk. Nyári táborok, programok. Szívem szerint támogatnám még a pszichológushoz, angol tanárhoz, gitár tanárhoz járását, ahogyan tettem is, miután otthagyta a munkahelyét, de nem indult az útja semerre. Így pedig csak rosszabbat teszek, ha fizetem az óráit, ő pedig nem tesz erőfeszítést. A kérésem az, mit tegyek, mit javasol? Tudom, ki kell várni, míg maga elindul az útján. Viszont aggódom, mert nincs "kerete" az életének munka nélkül. Csak teng-leng. Biztos fél bárhol elhelyezkedni, mert nincs szakmája. Lehet depressziós is.. Köszönöm a segítséget: P-D M

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a gyereke még nem találta meg, hogy mivel szeretne foglalkozni a jövőben, s a bizonytalansága szorongást okozhat nála. A hivatáskereséssel kapcsolatban érdemes lenne elolvasnia az alábbi blogbejegyzésünket, itt leírjuk, hogy milyen lehetőségeket lehet igénybe venni ilyen esetben is:

A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Céltalanság / 2019.05.01.

A barátommal másodjára jöttünk össze de nem ment és 2 hete szakítottunk bár szerettük egymást. Tegnap elmentem egy buliba és egy fiuval csak tancoltam es hirtelen lekapott en meg hirtelen nem is tudom miert vissza csokoltam majd elloktem es elmentem a mosdoba sirni. Az occse osztalytarsa volt. Nagyon szegyelltem magam. Megbeszeltem a fiuval h nem mondja el senkinek de nem tudom kik lattak. Es nem akarom h rossz velemenye legyen rolam a volt paromnak. Mert en meg most is szeretem ez csak hirtelen tortent egyszer csak lekapott de elloktem. Es nagyon erdekel a velemenye. Nem szeretnem h megtudja. De igazabol ez nem megcsalas nem vagyunk egyutt. Nagyon borzalmas ember vagyok? Nekem tenyleg nem jelentett semmit meg nem vagyok kapcsolatban csak most nagyon rossz. Mit tegyek?

Kedves Kérdező!
Egy kapcsolat megszakadása után mindenki lelki fájdalmat él át, bizonyos mértékig össze van zavarodva, kétségbe van esve. Amit leír, annak alapján szerintem az a legfontosabb, hogy önmagának meg tudjon bocsátani, ha úgy érzi, hogy ez hiba volt. Segít az is, ha elmondja olyan barátnőnek, akiben megbízik, vagy olyan személynek, aki meg tudja nyugtatni önt, és segít feldolgozni a kapcsolat elvesztését.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.05.01.

A problémám már szerintem gyerekkoromra visszavezethető. Kisgyerek korom óta, szinte bármin elsírom magam, van olyan hogy meg sem tudom magyarázni mi miatt. Ez mára odáig fajult, hogy ha bármiféle konfliktus áll fent, vagy hibásnak érzem magam valamiben akkor elkezdek sírni vagy zokogni. Nagyon sok probléma és nézeteltérés végeredménye nálam a sírás vagy zokogás, még ha semmi haszna, oka és értelme sincs. Kollégiumban lakom és a szobatársaimat ezzel az őrületbe tudom kergetni. A családi hátterem nagyon jó, a szüleimmel remekül kijövök és a többi családtagommal is, a jelenlegi barátomat is nagyon szeretem, néha vannak köztünk nézeteltérések vagy veszekedések, de sajnos ezeknek a vége is mindig a sírás, még ha nem is lenne okom vagy ha nem is olyan nagy a probléma.

Kedves Kérdező!
Szerintem hasznos lenne egy serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológus segítsége, hogy az önmegnyugtatás képességét fejlesszék. A sírás nagyon is hasznos, gondolom a mértékét érzi ön is és környezete is eltúlzottnak. Ezen lehet változtatni pszichológusi segítséggel, de rendszeres személyes találkozókra van ehhez szükség. Ebben, javaslom kérje szülei segítségét, hogy találjanak szakembert.
üdvözlettel:

Félelmek és szorongások / 2019.05.01.

Kedves Doktornő! 30 éves nő vagyok, a nagymamám nevelt 13 éves korom óta. Ő egy nagyon vallásos, régimódi típus 86 éves. Alapvetően visszahúzódó voltam mindig, de mikor elhívtak a barátnőim tiniként bulizni, ő nem engedett el. Mert engem is féltett, meg ő maga is itthon egyedül. Aztán szép lassan antiszociális lettem, a társasági életem nulla lett, ez azóta is tart. 30 éves létemre, 3-szor voltam bulizni, abból egy a munkahelyi karácsonyi buli tavalyról. Éjszaka értem haza, teljesen ki volt akadva, lehordott mindennek, majd 1 napig nem szólt hozzám. Másik dolog a szexualitás: 1 férfi volt az életemben pár hónapig. Mivel örült neki, hogy végre van valakim 25 éves létemre, 1 hónap járás után úgy éreztem, nálam aludhatna. Van saját szobám stb. Itt is aludt a fiú. Másnap mindennek elhordott a nagyim, hogy milyen kis … vagyok, meg ő este oda settenkedett az ajtómhoz és látta hogy nem ég a lámpa, és mit csináltunk? Mondom néztük a tv-t. Ne nézzem őt hülyének, biztos lefeküdtem vele, és terhes leszek, nem vagyok normális stb. Aztán hetekig azt figyelte terhes vagyok-e. 25 évesen vesztettem el a szüzességem tehát, és még utána 2-szer találkoztam a fiúval, azóta senkim sincs. De ilyen helyzetben nem is tudom mi legyen. Titokban randizok ha egyáltalán megismerkedem valakivel, de tele vagyok gátlással, mert tudom hogy ide már nem jöhet férfi hozzám, és én sem mehetek mert akkor házhoz járó …. vagyok + fél itthon egyedül. Jó lenne néha szabadnak lenni, mint más fiatalok, de őt sem akarom cserben hagyni, mert sokat köszönhetek neki. Tudom ezzel a helyzettel nem igazán lehet mit kezdeni, de egyre boldogtalanabb vagyok, hogy munkán kívül vele vagyok itthon a 4 fal között és nem kapok szerelmet, érintkezést.

Kedves Kérdező!
Személyiségfejlesztés céljából pszichoterápia segíthet önnek.
üdvözlettel:

Önbizalomhiány / 2019.04.30.

Tiszteletem!

18 éves fiú vagyok, aki két éve költözött ki Édesanyjával Nemetorszagba jobb megélhetésért.

Több mint egy éve nem tudok normális szemkontaktust létesíteni az emberekkel.

Bárkivel, családtaggal, barátommal, idegennel beszélgetni kezdek nem tudok a szemére fókuszálni, ha bele is nézek utána az orrára szájára, sokszor fülére nézek.

Nagyon frusztráló, mert tudom ezzel azt keltem bennük, hogy valami nem jó rajtuk közbe csak én nem tudok koncetrálni fókuszálni.

*A szemem egészséges evvel nincsen semmi probléma

Kérem Segítsen!

Hálás Köszönet

Kedves Kérdező!

Azt, hogy miért zavarja Önt a szemkontaktus, és hogyan lehetne változtatni ezen, önismereti munka segítségéve lehetne megtudni. A kapcsolatainak megóvása miatt érdemes volna belekezdenie.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Viselkedési problémák gyermekkorban / 2019.04.30.

Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy a párommal eddig mindennél jobban szerettünk volna kisbabát, de sajnos kétszer is elvetéltem. Iszonyatosan nehezen viseltem és viselem is, még egy év után is sírnom kell ha rá gondolok. Az előző év vizsgálatok hadával telt, mivel egyébként is voltak olyan egészségügyi problémáim, amelyek veszélyt jelenthettek a magzatra, de idén már végre újra próbálkozhatunk. Az egyetlen bökkenő, hogy a párom nem akarja. Ő inkább egy nagyobb házat szeretne és persze hitelt a nyakunkba. Én ezzel nem értek egyet. Nem akarok hitelt és a mostani házunkkal is meg vagyok elégedve, ráadásul egy nagyobb ház és a több fizetnivaló mellett, már nem tudnánk évekig gyermeket vállalni. Teljesen belebetegedtem ebbe. Minden nap zokogok, minden nap veszekedünk. Azt mondta, ha nem tudom ezt elfogadni akkor szakítsunk. Egyre ingerültebb és kedvetlenebb vagyok. Iszonyatosan szeretnék gyermeket és minél hamarabb. Nagy álmom volt hogy fiatalon anya lehessek. De ez így meghiúsul. Megtaláltam hozzá a megfelelő partnert akire mindenben számíthattam eddig, de most a viták miatt szinte haza sem akar jönni a munkából és sokszor inkább túlórázik vagy a barátaival van. Mit tehetnék? Én ebből nem engedek és sajnos ő sem.
Köszönöm a segítséget!

Kedves Kérdező!
Értem, hogy gyermeket szeretne, és úgy tűnik olyan erősen, hogy bármi áron. Érdemes lenne ezzel foglalkozni, hogy még egy nem működő kapcsolatot is elviselne, hogy gyermeke legyen. Mintha csak 1 szempont lenne a figyelme központjában. Érdemes lenne a többi szempontot is átbeszélni pszichológussal.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.04.30.

Az utóbbi két hétben férfi létemre női nejlonharisnyát hordok otthon állandóan. Ez engem nagyon jó érzéssel tölt el nagyon feldob. Olyan mintha megtaláltam volna egy ruha darabot amelyet idáig nem használtam. Párom támogat engem. Az utóbbi időben több stresszes helyzetbe volt részem. Párom, és én összevesztünk az én szüleimmel. A gyermekem keresztelőjét kellett miattuk elhalasztanunk. Azt szeretném tudni mi okozza nálam ezt változást, hogy ennyire vonzódom a női nejlonharisnyához?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel tünetei az elmúlt 2 hétben jöttek elő, így viselkedését okozhatja a megnövekedett stressz, amit a szülei okoznak. A viselkedése utalhat regresszív állapotra (korábbi, néhány szinttel lejjebb lévő életszakaszra jellemző viselkedéses állapot), amikor bizonyos tárgyak okoznak nyugtató érzést (mint a kisgyerekeknél 1-1 kedvenc ruhadarab, vagy plüss).

Érdemes lenne pszichológussal konzultálnia, hogy hogyan is tudja a konfliktusokat kezelni a szüleivel, miféle problémák tudják Önt kihozni a nyugalmi helyzetéből. Ebben munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek!

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia a honlapról, sok hasznos információ található bennük:

Mit tehetünk a kritikus családtagok ellen?

Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben

Segítség, idegesít az anyósom!

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2019.04.30.

Tisztelt Szakértő!
63 éves nő beteg vagyok. 2016 nov. -ben gyomornyálkahártya gyulladásom lett.Tapasztalatom alapján , ha tablettát kell szedjek kb. 3-4 órán belül gyomorgörcsöt kapok ami 4 óra hosszán át tart. Az orvosaim akiknek elmondtam a tapasztalatom nem hisznek nekem. Azt mondják ez pszihésen van. Tényleg van ilyen? Több mint 30 éve szedtem vérnyomáscsökkentőt miért nem éreztem a panaszom előtt soha, hogy árt nekem a gyógyszer? vagy miért nem hisznek nekem az orvosok? Válaszát köszönöm szépen!
Tisztelettel: Erzsi

Kedves Erzsi!
Szerintem az orvosok arra utalnak, hogy nem szokott adott gyógyszernél ilyen mellékhatás előfordulni. A pszichés problémák szinte bármilyen testi tünetet tudnak produkálni. Egy pszichés probléma, lelki gond nagyon sokrétű, nincs általában ilyen egyszerű összefüggés, hogy ha régen nem gondoltam, hogy árt, akkor most sem gondolhatom.
üdvözlettel:

Krónikus betegségek / 2019.04.30.

Üdvözlöm!
Csalódtam a páromban, eltört a bizalom bennem! Másfél hónapja vagyunk együtt, tudom ez kevés, de ez más mint a többi kapcsolat! 38 évesek vagyunk mind a ketten, tehát volt már pár kapcsolatunk, van viszonyítási alap! Minden, de minden nem hogy jó vagy szuper… Minden különleges, fantasztikus! Komolyan, nincs semmi hiba egyikőnknek sem. Aztán történt egy eset, mikor is a telefonomba belenézett és az ott talált üzenetek eléggé kiborították a páromat! Bár én eléggé közvetlen vagyok mindenkivel és még az exemmel is tartom a kapcsolatot, de csak mint barátra, úgy tekintek rá! Azt mondta a párom, Attila, hogy nem igaz hogy nincs semmi köztem és az exem között, mivel olyan üzenetet talált a telefonomba, hogy:"még mindig szeretlek Nyuszifül", több ilyen is volt és az exem is ilyet írt vissza, na meg jó pár szivecskés smiley is volt az üzenetekben. Sokat emlegetem neki az exem, mert ő volt az életem elmúlt időszakának legmeghatározóbb pontja és rengeteg élmény fűz hozzá. Ettől függetlenül most már csak jó barát, aki segít ha valamire szükségem lenne. De akkor is bánt, hogy nem bízott bennem és belenézett a telefonomba! Szeretjük egymást még mindig és próbáljuk vissza hozni azokat a szép napokat mikor minden rendben volt, de a bizalmam nagyon megsínylette a dolgot. Hogyan bízzak benne ezek után, hogy nem kémkedik utánam és turkál az intim szférámban. Talán mindig az lesz bennem, hogy szaglászik utánam és ez nem kedvez a bizalmam vissza szerzésében! Tudja, hogy jóban vagyunk az exemmel, bár nem tetszik neki, de az exem fontos az életemben és mint barátot magamhoz közel szeretném tartani! Vita volt ebből és látom a páromon, higy megbánta és megigérte, soha nem tesz ilyet többé és nem szaglászik utánam! Mit tegyünk együtt vagy külön külön annak érdekében, hogy ez a bizalom vissza jöjjön?
Válaszát előre is köszönöm!
Krisztina

Kedves Krisztina!
Páterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.04.29.

Utoljára 6 éve volt párkapcsolatom,most megismertem valakit, aki rövid időn belül nagyon fontos lett nekem. De félek az elköteleződéstől és attól, hogy nem tudok egy egészseges kapcsolatot kialakítani vele. Hogy tudnék higgadtan döntéseket hozni és szabadon engedni az érzéseimet újra?

Kedves Kérdező!
Ez a kérdés pszichoterápiás folyamatban érthető meg. Ha érez magában motivációt, elköteleződést, klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.,
üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2019.04.29.

Tisztelt Doktornő! 10 éves gyermekemről lenne szó. Aki mostanában nehezen alszik el. Kezdettől fogva külön szobában alszik a kisebbik testvérével. 2 éve elváltunk a férjemmel. Akkor egy hónapig kb. olyat csinált, hogy reggelente nehezen vált el tőlem az iskolában, mindig azt gondolta, hogy valami fog velem történni. Aztán úgy tűnt ezt sikerült megbeszélni. Mostanában azonban olyan jött elő, hogy még csak a fürdésnél tartunk, de ő már azon agonizál ,hogy nem fog tudni elaludni, meg hogy rosszat fog álmodni, esténként fájlalja a hasát, de mindig csak esténként. Próbáltam faggatni, hogy miért gondolja ezeket, erre azt mondta,hogy attól fél, hogy valaki betör hozzánk és engem elvisz, mire ő felébred én már nem leszek ott. (nem szokott rémisztő filmeket nézni). Hogyan tudnék neki segíteni, megértetni vele, hogy ne aggódjon az alvás miatt?
Köszönöm
Kozák Györgyi

Kedves Györgyi!
A gyermeknek segítségre van szüksége: gyermek klinikai szakpszichológus és/vagy gyermek pszichoterapeuta segítségére. Nem írja milyen az élete 2 éve. Arra gondolok, hogy önben vannak-e félelmek, aggodalmak, bármi egyéb nehézség. Ha igen, akkor érdemes önnek is segítséget kérnie. Szívesen vállalom én is, ha budapesti, esetleg veszprémi megyei, de bármely más klinikai pszichológus tud segíteni.
üdvözlettel:

Félelmek és szorongások / 2019.04.29.

Nem tudom elfogadni hogy a párom dohányzik mindennél jobban utálom. A problémám már egész kicsi gyerekkorom óta tart. Én olyan családban nevelkedtem ahol édesanyám meg édesapám is dohányzott. Kiskoromban már ez az utálat a cigi iránt kialakult. Nem hiába van az is hogy a mai napig nem szoktam rá és nem is fogok soha mert undorodom tőle. Most pont ez a legnagyobb problémám a párommal is. Már1 éve hogy együtt vagyunk és sajnos amikor összejöttünk én akkor is tudtam hogy dohányzik csak sajnos hittem a szavában mert megígérte hogy miattam leteszi ezért is adtam a kapcsolatunknak esélyt. De ahogy ez lenni szokott hazugság volt az ígéret mert a mai napig is szívja. Már kezdettől fogva sokat veszekedtünk emiatt és most is előjött ez a probléma. Rájöttem hogy napról napra egyre jobban undorodom a páromtól. Nem tudom ezt elmagyarázni. Szeretem őt mindennél jobban de szerintem ő nem szeret engem igazán mert ha szeretne akkor már rég letette volna azt a hülye cigit de neki eszébe sincs. Még csak azt se látom rajta hogy igyekezne letenni. Mindig azt mondja egyszer leteszem. De mikor azt nem tudom. Bár most hogy ideköltözött hozzám annyit elértem nála hogy 1 óránként vagy néha 2 óránként gyújt rá. De nekem ez nem elég azt akarom hogy végleg letegye de úgy érzem ezt soha nem fogom elérni. Napról napra egyre jobban zavar ez engem mihelyt meglátom hogy megy ki cigizni vagy éppen tölti a cigit az ideg majd megöl. Teljesen tönkreteszem magam. Nem tudom és nem is akarom elfogadni hogy szívja azt a mocskot egyszerűen irritál nem tudok ez ellen tenni. A barátom azt mondja azzal hogy veszekedek vele ő attól nem fogja letenni. Talán ha ne vitáznék vele megpróbálná. Már mindennaposak a veszekedések köztünk 1 napot nem tudunk ellenni úgy hogy ne vesszünk össze. Próbáltam elfogadni hogy cigizik de nem megy. Bevallom az igazat én mindig is olyan társra vágytam aki olyan mint én nem iszik és nem is dohányzik. Úgy érzem soha nem leszek boldog a párommal pedig szeretem de ez a cigi dolog teljesen kikészit. Azt akarom hogy letegye de nem tudom hogy lehetne rábeszélni őt. Mit tegyek hogy végre leszoktassam róla. Vagy fogadjam el így? Azt sajnos nem tudom. Kérem adjon tanácsot! Sokan mondják hogy a cigiről leszokni nagyon nehéz én ezt nem tudom mert nem dohányzom. De nekem akkor se mondja senki hogy ha van elég akarat az embereben akkor igenis letudja tenni de szerintem a barátom nem is akarja abbahagyni mert még ugye fiatal sőt inkább élvezi ahogy látom. Én sokáig ezt nem fogom bírni azt viszont tudom. Sokszor úgy érzem már csak bosszantásból is szívja és esze ágába sincs letenni mert úgyis tudja hogy én sose hagyom el. Pedig ő is nagyon jól tudja hogy milyen káros meg büdös az a rohadt cigi mégis odavan érte. Én nem tudom megérteni mit szeretnek benne az emberek ilyen nagy függőséget okoz? Vagy már csak megszokásból szívja az a sok hülye ember. Nekem ez magas nem fogom soha megérteni. Tudna nekem tanácsot adni hogy lehetne a páromat rábeszélni hogy szokjon le róla. Vagy inspirálni. Talán ha nem veszekednék vele emiatt látná hogy nem szólok érte akkor lehet megprólbálná letenni?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy itt többrétű problémáról van szó. Először is írja, hogy Önnek rossz emlékei vannak a dohányzással kapcsolatban. Vajon ez az undort/frusztrációt mutató reakció Önnél honnan/miből is jön pontosan? Milyen rossz élményekkel, rossz érzésekkel lett összekötve Önnél? Volt-e problémája a szüleivel?
A másik része, hogy a párja megígérte anno Önnek, hogy abbahagyja a dohányzást, ami sajnos nem sikerült, arról nem írt, hogy milyen módszerekkel próbálkozott ő (pl. tapasz, vagy a területileg illetékes tüdőgondozóban kért-e segítséget) . Vajon ő mennyi erőfeszítést is tud tenni azért, hogy a kapcsolatuk működjön?
Rábeszélni nem lehet egy személyt, hogy hagyja abba a dohányzást, neki kell motiváltságot éreznie, hogy letegye a cigarettát. Érdemes lenne párkonzultációs alkalman részt venniük, hogy kiderüljön, hogy a dohányzáson kívül van-e még más probléma a kapcsolatukban, s mennyire komolyan gondolják, hogy a másikért tudnának változtatni a hozzáállásukon pl. (Ön a múlt, azaz a szüleivel kapcsolatos sérelmein, ami esetleg a dohányzás elutasításához kapcsolódik, a párja pedig a dohányzás csökkentésén, legalább egy szintre, ami elfogadható lenne az Ön számára).
Párkonzultációt a családsegítő szolgálatban lehet igénybe venni, amennyiben van megfelelő végzettségű szakember, vagy magán úton, akár a honlapunkon is talál család/párterapeuta pszichológust.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.04.29.

Tisztelt Cintia! Az a problémám, hogy édesanyám nagyon sok alkoholt fogyaszt, és emiatt sokszor depressziós. Úgy érzi mindenki őt támadja és nincs mellette senki. A testvérével megromlott a viszonyuk, a kollégáival sem jön ki túl jól. Az elmúlt időszakban mindenben a véleményemet kéri, mindig az érdekli, hogy jól csinálja-e a dolgait. Legutóbb mikor a testvérét szidta mondtam neki, hogy inkább ne kommunikáljanak így a veszekedés elkerülhető. Erre a kérdése az volt, hogy tulajdonképpen ki mellett állok? azt válaszoltam, hogy ez a kettőjük ügye, nem szeretnék beleavatkozni, mert abból is mindig vita van. Ezután lecsapta a telefont. Egyre nehezebben kezelem a helyzetet. Mi lenne a megoldás?
Köszönettel: Kitti

Kedves Kittti!
Ha ad véleményére az anyukája, abban tudna neki segíteni, hogy annak fontosságát hangsúlyozza, hogy szakemberhez forduljon, azaz pszichiáterhez, aki kezeli a depresszióját és az alkohollal kapcsolatos nehézségeket is. Szakember mindenképp szükséges.
üdvözlettel:

Konfliktus a családban / 2019.04.28.