Jogosan félhet attól az ember hogy bántani fogják egy közösségben? Ilyenkor mi a teendő ha zaklatni kezdenek egy közösségben?
Mit lehet tenni a bántások ellen?
A kötekedésekre, beszólásokra, csúfolódásra, pletykálásra gondolok. Hogyan lehet ezeket úgy elviselni hogy ne érintsenek érzékenyen? Mindenhol előfordulhatnak kötekedők. Vagy bármikor kiröhöghetik az embert, megszólhatnak.
Mások ezeket hogyan kezelik, mert én képes vagyok összeomlani egy beszólástól. Pl. "de csúnya vagy" "mivan meleg gyerek".
Van hogy teljesen magamba roskadok és cipelem a sérelmeimet.
Azt ne mondja senki hogy közösségben nincsenek bántások, alázások.
Elég elmenni egy iskola mellett szünetben és látszik hogy verekednek a gyerekek.
Szeptembertől akarok újra suliba járni szakmára, de már előre félek hogy el kell viselni a sok kötekedőt, vagy én leszek a kötekedő. Nem lehet nyugalomban az ember közösségben szerintem. Nem lehet teljes mértékben a célra koncentrálni pl hogy levizsgázzak azért vagyok itt. Mert mindenhol meg kell felelni a közösség normáinak, beilleszkedni, kivédeni a kötekedőket.
Régen volt olyan hogy kötekedett velem valaki és bevertem a fejét majdnem kirúgtak de a kötekedőt nem.
Érdemes lenne valami csoportterápiában részt venni hogy szokjam a közösséget?

Alkoholizmus, motiválatlanság, semmi nem köti le, csak menni és inni! Céltalan! Ha szólok ordít, agresszív, terrorizál és öngyilkossággal fenyegetőzik! Szakember segítségét visszautasítja! Az összeomlás határán állok! Teljesen ráment az egészségem! Mit tehetek, hogy vislekedjek, hogy más legyen?

Visszatérő problémám, hogy a szeretett személyt ki szeretném sajátítani.Úgy értem, hogy ha netán kötődik másvalakihez is, egyből dühös leszek, és úgy érzem, én háttérbe vagyok szorítva.Ez gyerekkorom óta visszatérő érzés bennem.
Most a párom és a lányai kapcsán jött elő ez a szituáció. Párom válófélben van, plusz egyelőre távkapcsolatban élünk. A lányai havi szinten összességében 10-15napot vele töltenek. Mindig rossz érzéssel tölt el például, amikor velük van, és én nem vagyok ott. Úgy érzem, ezek megkülönböztetett alkalmak, amikor felém nem irányul elég szeretet a részéről. Nem jut úgy eszébe, hogy keressen, miközben velük van. Amikor négyesben vagyunk, akkor is rájuk hárul a több figyelem. Igénylik az apjuk közelségét, amikor is belőlem ismét előtör az érzés, hogy csak harmadrangú vagyok. Szeretném valahogy ezeket az érzéseket kiküszöbölni, vagy legalábbis átalakítani, hogy ne legyen ezzel gond a jövőben, illetve együtt tudjunk élni boldogan, szeretetben, hogy egyikünk se érezze, hogy kevés abban a kapcsolatban. Júniustól együtt fogunk élni, így különösen fontos lenne tudnom kezelni ezeket az érzéseket. Hozzáteszem, hogy a lányokkal jól kijövök, rendes gyerekek, velük nincs gond.
Mit tegyek, hogyan alakítsam át az érzéseim, hogy ne érezzem magam hátrányban? Válaszát előre is köszönöm 🙂

Jó napot kívánok! Tanácstalan vagyok. Volt egy párkapcsolatom, 2 év után jegyesek lettünk. 3 évben visszakaptam a gyűrűt. Szakítottunk. 8 hónap elteltével ismét kibékültünk. 8 hónapra a békülésünkre ismét külön váltunk. S per pillanat gyötörnek a kételyek, hogy lenne-e értelme annak, hogy ismét kibéküljünk.

Jo napot kivanok,
Azzal a problemaval fordulok onhoz,hogy a valas utan kulon mentem a ferjemtol es az azzal fenyegetozik,hogy ongyilkos lesz ha nem kaphat vissza ugyanis nincs ertelem az eletenek ha en nem vagyok az elete resze.Nem tud nelkulem elni.Mar mindennel probalkoztam hogy gondoljon a kisfiunkra ugyanis van egy kozos gyerekunk aki 12 eves,de mind hiaba ugy is azt hajtogatja hogy nem nem tud nelkulem elni es higyjem el hogy megteszi mert mar nagyon nem birja nelkulem.A parom 2-os eletet elt 3 evig a hatam mogott szeretoje volt es amikor kiderult nyomban elvaltam,akkor meg nem is volt gond meg o allt az erdo felol de most mar folyamatosan zaklat es nem tudom eldonteni hogy csak fenyegetes vagy meg is teszi.En mar nem szeretem es nem tudnek vele elni mind annak ellenere hogy mindent megigert hogy "Aranyember"lesz. Mit tegyek ?-hogyan vezessem ra hogy nincs szuksege ram?Barmilyen tanacsot,segitseget elfogadok es elore megerteset , koszonom segitseget.

Jó napot nagyon nagy szükségem lenne útmutató ra tanácsra van egy lányom 23 eves aki agybenulassal született egyedul semmire nem képes eves ivás pelenkazom nem ül nem beszél és olyan helyzetben vagyok h ő sokat sír nappal ejjel és szileimhez költöztem vél most lesz 3 éve 25 évi házasság utan nem volt hova mennem , hálás vagyok h befogadtak csak hogy ok is idősek és már nem bírják idegileg hogy sír nemtudnak tolle pihenni aludni és Nemtudom mi tevő legyek nem maradhatok itt és itt többen mondtak h miért nem adom otthonba be hogy ezt én sem fogom bírni egyedul sokáig hogy elment a fiatalságot az életem az ápolására hogy nekem is élnem kene egyedul nem fogom bírni igazuk CAN ezt megértem de mint anya Nemtudom megtenni hogy otthonba adom , eddig sem tettem meg , es marad költözés , a szüleim miatt muszaj h nyugottan élhetek életüket , mit tegyek ? Otthon? Költözés? Utóbbi itt meg teljesen nulláról kezdhetnek mindent mert semmim sincs lányom ön és ruhái min kívül … mi tevő kegyek mi lenne a jó megoldás kérem segítsenek válaszukal köszönöm halasan

Kedves Doktornő!
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy azt szeretném, ha egy barátom szakítana a barátnőjével.
A történet annyi, hogy egy barátom összejött egy nővel, aki már a megismerkedésünk előtt is nagyon kellemetlen személynek tartottam. Elsősorban azért mert hírből sem ismeri a diszkréciót, és borzasztó kétszínű. Tehát szembe nem jelzi, hogy problémája van, ellenben kettesben vagy kisebb körben folyamatosan szid másokat. Ez a szidalmazás természetesen hatással van a barátomra is, érzem, hogy egész máshogy viszonyul hozzám, de a teljes környezetünkhöz is.

A kapcsolatuk kezdetével pedig folyton feljön bennem a gondolat, hogy azt akarom, hogy szakítsanak. Na már mos tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a gondolat gonosz, és igyekszem még egy szóval se tenni azért, hogy ez bármilyen módon megvalósuljon. Ez nagyon fontos a számomra, hogy semmiképp ne tegyek a kapcsolatuk ellen, de a gondolat kiirthatatlanul megjelenik a fejemben időnként. Hogy dobja már ki ezt a borzalmas nőt, hogy igazán feltűnhetne neki, hogy folyamatosan azzal tömi a fejét, hogy a környezetünkben élők mennyire nyomorultak. (ami egyébként leginkább úgy nyilvánul meg, hogy a környezetben, például közös munkahelyünkön lévő személyek apró hibáit, és bénázásait felnagyítja, és ráhelyezi a fókuszt). Nem akarok szólni sem erről, mivel azt érzem ezzel is csak beleszólnék a dologba, vagy pont, hogy rosszindulatúnak tartanának emiatt.

Szóval a helyzet összefoglalva, hogy már a kapcsolatuk előtt hónapokkal sem tartottam bizalomra alkalmas embernek ezt a nőt, tehát nem a kapcsolat miatt látom negatívan, a kapcsolatuk ellen semmiképp sem akarok tenni egy rossz szóval sem, de engem idpnként kínoz ez a gondolat, néha álmaimban is előjön, ami azt hiszem pont azért lehet mert mélyen hallgatok róla, és igyekszem elfedni amennyire csak lehet. Mit lehet ezzel kezdeni, ha nem mondhatom ki senkinek, de mégis bennem van és kínoz, néha pedig mintha meg is nyugtatna arra gondolni, hogy végre szakítottak, de ez a gondolat messze van a valóságtól, és biztos, hogy egészségtelen hosszútávon valótlan dologgal oldani a bennem lévő feszültséget.

Kedves Doktor/Doktornő!

29 éves dolgozó, családanya vagyok.
Tavaly kaptam egy vérmérgezést ami teljesen a padlóra küldött. Nagyon nehezen gyógyultam meg. Orvostól orvoshoz jártam. Kezelés után hónapokig úgy éreztem, hogy még mindig beteg vagyok, legyengültem teljesen. Féltem, hogy újra beteg leszek. Egyre jobban magam alatt voltam, majd jöttek a rosszullétek. Félelemérzet mindentől, szorongás, remegés, szívdobogás, hasmenés, étvágytalanság, rémálmok, álmatlanság stb. Először havonta fordult elő egy hétig. Majd úgy döntöttem hogy próbálok ellene tenni, társaságba jártam, edzettem. Próbáltam lefoglalni magam. Nem sikerült. Elkezdtem gyógyszert szedni (antidepresszáns, frontin) járok pszichológushoz. Ma már mindennapjaimban benne van a szorongás, félelem, gyakran enyhébb pánikroham. Nem hat az antidepresszáns sem már 6 hete szedem kb.
Már nem tudom mit tehetnék, kétségbe vagyok esve. Vajon lesz-e valaha olyan életem mint ezelőtt, jóérzésekkel, kedvvel?…
Ebben kérném javaslatát, segítségét.
Előre is hálás köszönettel:

Anita

T. Cím!
Feleségem kb. 1.5 éve stresszes munkahelye miatt frontin (0.5) tablettákat kezdett szedni. Azóta munkahelyet váltott (fél éve), de kb. fél év tabletta szedés után személyisége megváltozott, kötözködő lett velem. Fél évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy elhidegültünk egymástól, el is hagyott, mert szerelmes lett bevallása szerint, mert otthon nem kaptam meg, amire vágyott (én is hibás voltam, hogy magamba zártam a vele való problémámat, nem beszéltük meg). 3 hónap különélés után visszajött, mert ott sem volt boldog, hiányoztunk neki (a család, a környezet). Ez után 3 héttel megint elköltözött "gondolkodni" (ez van most). A tablettákat azóta is szedi, szerintem napi 2-4 db-ot is akár, néha alkoholt is ivott mellé, egész nap aludt (gondolom a sok gyógyszertől), amikor nem főzött-takarított.
Saját bevallása szerint is "valami baj" van vele. Ha nem veszi be a gyógyszert, testi gondok is vannak nála (zsibbadás…). Okozhatja-e a fenti gyógyszer többek között ezt az egész problémát? Sehol sem jó neki, sehol sem boldog. Innen oda, onnan ide menne, látom rajta. Mikor visszajött, 2-3 napig kedves volt hozzám, de után megint megvátozott. Lehetséges-e, hogy a gyógyszerről fokozatosan pszichológus segtséggel is leszokva visszakapja (kapjuk) a régi énjét, aki értékeli, ha otthon szeretik (az utolsó 3 otthon töltött hetében, mikor visszajött mindenre odafigyeltem nála), és próbálnak segíteni neki, odafigyelve a vágyaira?
Mintha személyiség zavara lenne, és ezáltal kezd testileg leépülni (lefogyott), boldogtalan, szinte mindennel problémája van. Én meg tudnék neki másodszor is bocsájtani, mert ez lehet szerintem egy függőség-betegség, illetve sajnos volt már hasonló az ő és az én családomban is, sajnos van benne tapasztalatom.
Érdemes-e pszichológus segtségét kérni?
Ha így folytatódik a történet, szerintem lassan leépíti magát testileg (folyamatosan fogy, nem eszik rendesen) és lelkileg (látszik rajta, hogy boldogtalan itt is-ott is), a családja (én a férje, a lányunk, szülei) mindent megtennénk, hogy a régi önmaga legyen. 44 éves, változó korban van, lehet, hogy ez is belejátszik az egészbe, mert nem elégedett magával külsőleg sem, habár én mindig az ellenkezőjét próbálom őszintén erősíteni benne (korához képes fiatalos, szép).
Én a fő problémát a gyógyszerben és a hozzászokásban gondolom felfedezni. Ha kicsit is hasonlítan a régi önmagára a leszokás után, talán nem menne "kukába" a család és az őt körülvevő környezet (ház, munka…), amit akkor már nem tud visszacsinálni, és egy életen át szerintem boldogtalan lenne vagy teljesen leépülne…
Lehet-e realitás az áltlam gondoltakban? (Elméleti szintem érdekelne, hogy ez lehet-e a fő probéléma esetleg)
Én még nem adtam teljesen fel a kapcsolat megmentését, de egy ház eladás (hitel felmondás), közös elköltözés a lányommal, válás elindítása után már nem tudom visszafordítani az egészet. Én azt is elképzelhetőnek tartm, hogy ő most ezt az egészet át sem látja, mert annyira a gyógyszer hatása alatt lehet.
Várom gyors válaszát!
Köszönöm előre is a segítségét!

Üdvözletem!
Párkapcsolatban élek egy alapjáraton optimista igazán figyelmes, mindenki álltal szerethető férfival. Időközben arra lettem figyelmes hogy hangulatingadozásai, magányvágya van időközönként, ami viszont elég szélsőséges formában nyilvánul meg, borít mindent ha nem kényelmes valami, magát hibáztatja de nem tudja meg mondani mi a problémája. Ilyenkor egyedül akar lenni szakításról beszél, majd meggondolja magát. Félti a szabadságát nehezen viseli ha egyátalan megkérdezem merre jár. Számomra ez nagyon furcsa, logikátlan, úgy gondolom állandó dillemákba tereli magat pedig minden szuperül működik körülötte. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni ezt, hogy neki ő a legfontosabb de nem tesz azért hogy jó legyen neki, ha valami kénylemetlen akkor tovább áll, de a kénylemetlenség érzés forrása ismeretlen marad. Érdemes lenne szakemberhez fordulnia?
Köszönöm!

A lányom elköltözött a barátjához 18-éves és az iskolát is ott hagyta 3 gyermekem van rajta kívül még két fiú.nagyon nehezen viselem.

Jó napot!
Szorongásos problémával kapcsolatban szeretnék önhöz fordulni.
Gyakran ok nélkül stressz helyzetbe hozom magam, vagy túlgondolok dolgokat. Tömegközlekedéssel való utazás előtt és közben nagyon nagy pánik tör rám. Különböző egészségi okok és balesetek miatt aggódok ezért nem tudom magam elengedni.
Bulik előtt is gyors a szívdobogásom,hányingerem és gyomorgörcsöm van. Sajnos semmi otthoni praktika nem használt. Próbálom magamnak mondani hogy nem lesz baj, ez csak egy kis kiruccanás, nem segít. Ez nagyjából fél éve alakult ki nálam, hol erősodik, hol egészen gyenge, éppen csak jelen van.
Meg tudná mondani ennek az okàt? Esetleg hogy mi az amivel gyengíteni, vagy esetleg megszüntetni lehetne?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

segitséget szeretnék kérni indulatkezelési problémával, alkoholizmussal vegyitve..egyszerüen már családon belül ittas állapotba olyan dolgokat csinaltam ami már ilyestő és segitség kell rá.

Kedves Cintia!
Jó napot kívánok!
4 és fél hónapja szenvedek hogy éjszaka nem tudok aludni csak forgolodom,reggel úgy kelek ki az ágyból hogy remeg kezem és a lábam; nem merek egyedül elindulni annyira szédülök és olyan érzésem van mintha minden egyes pillanatban össze akarnák esni!
Lassan a munkámra sem tudok koncentrálni mert állandóan ez jár a fejembe hogy csak össze ne essek ;csak baj ne legyen!
Voltam orvosnál nem is egynél azt mondták majd elmúlik csak ne agyaljak rajta! Csak sajnos elkeseredésemben altatóhoz nyultam hogy legalább egy két napom ne rosszul léttel és agyalással teljen!
Szeretném kérni a segítségedet hogyan tudnám legyőzni vagy hová forduljak aki hamar tudna nekem segíteni ezen!

Kedves Pszichológus!
A férfi,akibe beleszerettem, közölte, hogy ő mással él boldog kapcsolatban és a jövőben mellőzzem a szívek küldését és szeretetem verbális vagy fizikai kinyilvánítását. A kérését tiszteletben is tartom,de a barátnője azòta,minden közös fórumon a tudomra adja, hogy " lemaradtam" és a pasi az övé. Nem reagálok ezekre,de szeretném tudni vajon miért csinálja ezt,hiszen a férfi szerint ők stabil,boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek. Ezek a bántások borzasztóan fájnak. Lehet ez nem tűnik nagy gondnak,de ez nagyon visszaveti az önbizalmam és teljes kétségbe esésbe taszít.