Kedves Pszichologús!
Péntek Martin vagyok 18 éves és 6 éve küzdök pánikbetegséggel. 2 év tünetmentesség után 2018-ba újra elöjött és, a rohamaim ha rámjönnek akkor elkell futnom különben ugy érzem elájulnék ha nem futnék el, ez azóta van mióta egyszer mikor rohamom volt elfutottam és elmult. Azóta ha rohamom van akkor mindig elfutok, a rohamaim enyhítésére szedek gyógyszert antidepresszánst sertadepy a neve, de a rohamaim közbe az elfutás megmaradt. Attól fél az anyám, hogy elkezdi veszélyes vagyok és bolond, nem tudod ilyenkor mit csinálsz, egyszer csak megölsz valakit. Én szerintem ezt csak tulreagálta, mivel multkor mikor egy nagy rohamom volt valakit emiatt majdnem fellöktem. Én szeretnék tanácsot kérni, hogyan lehetne ezeket az elfutásokat korrígálni, megszüntetni. Nagyon sokat segítene ha tudna erre válaszolni. Ugye most lettem 18 éves ezért a gyermek pszichiátriára nem járok, de nem merek elmenni egy felnött pszichiátriára mert félek befektetnének énmeg utálom a korházakat, rosszul vagyok ha ottvagyok, maga szerint elmenjek egy felnött pszichiátriára?
Üdvözlettel: Péntek Martin

Jónapot kívánok! Gondoltam pszichologushoz fordulok ha tudnak nekem ebbe segiteni, álmomba latok fekete alakokat ami nagyon remiszto, parom reggel mondta hogy kiabaltam visitottam hogy ne hagyjon itt mert felek es szo szerint az egyik oldalrol a masik oldalra ugrottam mert attol az alaktol meg ilyedtem nagyon sok ilyenen megyek keresztul sőt mikor fent vagyok akkoris látom es felek magyon remelem tudnak nekem ebbe segiteni!!

Nagyon régóta szenvedek túlsúllyal. És mindig abbahagytam. A testem és a szívem persze afelé húz hogy diétázzak, de az agyam ellenáll ennek és nem tudom miért. Pedig akarom, de mégis lemondok róla. Nem tudom mit csináljak.

Kedves Doktornő

32 éves 2 gyermekes anya vagyok. A párommal 12 éve élünk együtt. Sokszor voltak problémáink de mindig sikerült megoldanunk. Körülbelül egy éve vettem észre magamon, hogy nem érdekel a szex. Az elmúlt egy évben rengeteg stresz ért, meghalt az anyukám, sok feladat szakadt a nyakamba, például a fogyatékos testvérem ellátása, gondozása. Sokat gondolkozom azon hogy miért nem érdekel a szex. A párommal már beszéltem erről kértem legyen türelmes velem, mert sokszor visszautasítottam már. Azt mondta az lesz. De én tudom jól, hogy 1 év sok idő. Természetesen voltunk együtt ez alatt az 1 év alatt is de nagyon ritkán, és akkor is igazából csak azért, mert féltem hogy ha megint visszautasítom elhagy vagy megcsal. Nem tudom mi a baj velem, de van hogy eltelik 2 hét úgy hogy eszembe se jut. Igazából csak akkor jut eszembe, ha a párom jelzi, hogy összebújna velem. Olyankor sokszor szinte rá kell beszélnem magamat. Sokszor, amikor a párom jelzi, felém hogy összebújna velem, szinte összerándul a gyomrom, hogy jaj ne..semmi kedvem hozzá…most mit mondjak neki…nem utasíthatom el megint…haragudni fog… És ehez hasonló gondolatok jutnak eszembe. Miért nem érdekel a szex? 32 évesen ez biztos nem normális. Mit csináljak, hogy ez elmúljon? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt!
Van kisfiam idèn lessz 9 èves. Most 1.osztàlyba jàr. Az utobbi időbe gond van az òràkon nem aktiv. Ha fölszòlitjàk olvasni-nem akar,verset mondani-nem akar, àtmàsolni a tàblàrol nem csinàlja. Nèha tanìtònèni besegìt hogy utol èrje magàt,azelőtt is,ithon èn is segìtek neki ìrni,fogom a kezèt hogy gyorsabban leìrja,mert lassù,de mindig is ojan volt.nem èrdekli a kinti jàtszàs,baràtkozàs. Àltalàba az iskolàban piszkàljàk,vagy meglökik,vagy fölbuktatik,eldobjàk a ceruzàjat,egy hete nem akart bemenni az iskolàba,de tanitònènivel ràvettük.azòta azt mondja nincs gond a tàrsaival,de azòta romlott a tanulàs,pedig nem buta.mit ajànl mit tegyek hogy feldobjam a lelki àllapotàt vagy hogy meginditsam az èrdeklődèsèt minden irànt.a jàtèka is meghùzòdott alaku autòzas,nincsennek gyerekek itt közelbe ès azèrt gondoltam hogy nem tàrsalgò tipus. De ha birjnà megtenni akkor a mobilon lògna egèsz nap ott jàtszana
Vàrom vàlaszàt.
Tisztelettel Angèla

Probléma ha teljesen különálló vagyok a társadalomtól és elvárásaitól?
Mármint más emberek ilyeneken aggódnak, hogy "jajj huszonévesen szűz vagyok, öngyilkos leszek"
"nincs munkám" "a karrierem romokban".
"mikor házasodok meg" "gyereket akarok".
Hallom ezeket, olvasom fórumokon, de engem ezek nem izgatnak annyira. De mostanában próbálom leutánozni az embereket és olyan idegen tőlem.
nem akarok házat, nekem jó lenne albérletben, vagy bérelt szobában, máskor meg a szüleimnél.
A többi ember miben különbözik tőlem hogy ennyire mereven, a társadalomban működnek? Nekem nem okoz örömet a társadalmi szerepek ellátása.
Bár én még csak huszas éveim elején járok, lehet hogy ez változni fog?
Ismerek lányokat, akik nagyon meghatározott kritériumok szerint keresnek párt, mintha annyira sokat érnének pedig csak homosapiensek.
Anyagi biztonság fontossága, az emberek olyan kacifántosan fogalmazzák meg a lelki életüket párkapcsolatukat, mit szeretnének elérni. Szerintem egy párkapcsolat vagy ház nem ad semmi örömöt.
Én nem aggódok.
A társadalomba beilleszkedett ember annyira furcsa, vagy nem tudom hogyan fogalmazzak.
Olvastam a különc személyiségekről, skizoid, skizotíp személyiségzavarról lehet hogy nekem ilyenem van?
Kicsit elgondolkoztam hogy ennyire eltérek másoktól és ha esetleg változtatnék, akkor új ingereket, érzelmeket tapasztalhatnék meg és jobb lenne mégis, mint különállónak lenni ki tudja.

Koszonom szepen a gyors valaszukat!
A parom rendszerint igy viselkedik velem, csak amikor nem vagyok ennyire elesett akkor lehet konnyebben veszem de a kapcsulatunk ideje alatt barmi gyengeseg vagy problema ert, mindig bantoan reagal, turelmetlen, rajtam csattan minden. Kicsit meha azt erzem ilyenkor meg nagyobbat rug belem. Csunya ezt leirni de ezt erzem. Sajnos parterapiarol hallani sem akar. Evek ota tema volt nalunk. Egyreszt mert amiket mond ket nap mulva letagadja vagy negyszemkozt mindig mindenben ram haritja a felelosseget es a hibat. Sosem ismerte be azt hogy milyen, meg akkor sem amikor uvoltve a falat verve zavart el otthonrol mert apropenzben tudtam kifizetni neki a kb 2000Ft “tartozasomat” amit 1nap utan szova tett hogy meg nem adtam meg. En sosem tettem szova hogy minden reggel lementem neki reggilhez valot venni vagy barmit. De amikor ezek utan szova mertem tenni mert o kiakadt 2000Forinton, akkor en voltam a vilag legszemetebb embere. Sajnos neha azt erzem az orultbe kerget azzal amit csinal. Ahogy kepes banni velem, megbant utana letagadja vagy egyszeruen csak en vagyok az oka annak is. Gondolkoztam rajta hogy csinalnom kene hangfelvetelt hogy szembesitsem vele miket mond vagy hogyan orjong, es nem vagyok orult, de azon is kiakadna, letagadna, plussz amikor ezek zajlanak en nem azzal vagyok elfoglalva hogy felvetelt csinaljak hanem hogy hol is vagyok valojaban es mi tortenik. Hogy jutott el idaig. Szoval vele lehetetlen megbeszelni barmit mert en vagyok a hibas, sosem kert meg semmiert elnezest vagy bocsanatot. Nem tudom mit kene tennem.

Tisztelt Tanacsado! Az alabbiakban szeretnem a tanacsat kerni. 3eve elek parkapcsolatban egy elvalt 3gyermekes ferfival. Elegge el vagyok keseredve amit az elmult 2honapban ateltem. Sosem volt nyugott, problemamentes a kapcsolatunk de most ket honapja eleg rossz passzban vagyok. Uj munkahelyen kezdtem, nagyon boldog voltam es megfelelni vagyas is volt bennem. 1honap utan sikerult elkapnom es lebetegednem. Csak 2napot mertem otthon maradni vele es mentem vissza dolgozni. Aztan kovetkezo hetre sikerult visszaesnem es akkor mar az orvos parancsolt pihenesre. Kozben az a kevesbe szerencses dolog tortent hogy 2nap labadozas utan ugy beallt a nagyon kohogestol a derekam( ami mutve is volt), hogy napokig alig birtam menni es vegul nem tudtam munkaba menni hetfon. Nehezen kaptam orvosi segitseget mert aki mutott mar nem praktizal akihez meg kontrollra jartam elhagyta az intezmenyt stb. Szoval masfel hetig magam probaltam kijonni ebbol, de mozogni is alig birtam. Azt ereztem sokszor hogy a parom nem tamogat lelkileg ebben a helyzetben ami nagyon megviselt lelkileg. Felelmek, uj munkahelyet elvesztem e illetve miert nem mulik a fajdalom ugy ahogy kene. Sokszor veszekedett velem es azt mondta ha lenne gyerekem mar igy is elmennek dolgozni. Ez sok dolog miatt fajt, mert sem o sem a volt felesege nem dolgoznak rendesen es ott van a harom gyerek. Es veszekedett velem en meg elsirtam magam mert igazsagtalannak tartottam ahogy beszel velem, es erre azt mondta ha elsirom magam nem er hozzam. Ez a mai napig faj ez a mondata. En azert sirok mert vagy feszultseget vezetek le vagy mert faj nagyon valami a lelkemnek es igy jon ki.
o a mai napig nem erzi hogy ezzel rosszat mondott volna nekem. Tegnap mikor bevitt a korhazba, mert kivetelesen most megkertem ra egyreszt az allapotom miatt masreszt mert nem tudtam hogy jovok el. Kaptam injekciot a gerincembe de o otthagyott a korhazba, anyukamat hivtam hogy jojjon ertem ebben az allapotban. Mikor felhivtam hogy felek az injekciotol akkor leszolt hogy minek felek, meg en csak felek, csak ezt tudom, es mondtam neki inkabb hagyjuk ezt a beszelgetest mert az erzesimet szerettem volna csak megosztani esetleg egy kis biztatast kapni vagy szeretet de nem ezt. Azt erzrm nagyon sokszor igazsagtalan velem es nekem ezek nagyon fajnak. Sokszor dugrohamai vannak, mint amikor bevitt a korhazba es mindenen kiakadt es hangosan mondta masok elott a serto es nem tul intelligens megnyilvanulasit. Nem tudom megmondani miert vagyok meg vele. Egyet tudok hogy most annyira szuksegem lenne egy kis tamogatasra a reszerol lelkileg. Sokszor gondolkozom rajta hogy biztosan en vagyok tulerzekeny de nem tudok maskeppen reagalni ezekre, mert nagyon tudnak fajni amiket mond. Sosem mondtam neki ilyeneket amikor egy evig fajt a hasa es orvostol orvosig jartunk hogy ilyen meg olyan. Pedig o is jocskan tele volt felelmekkel, de szerintem ez termeteszes es ezert en sosem bantanek senkit.
Mit tud tanacsolni nekem, jelenleg terapiara nem tudok eljarni? Anyukam mar nagyon latni sem szeretne a lakasaban a paromat, mert szerinte nem normalis es nagyon kegyetlen velem.

Kedves Cintia!

Sok problémával néztem szembe az utóbbi hónapokban és szükségem van egy kívülálló felnőtt ember véleményére, mert tanácstalan vagyok és nem tudom kihez fordulhatnék ez ügyben. Önbizalomhiánnyal küzdök és ezek a negatív gondolatok rossz hatással vannak az életemre. Nincsenek barátaim, mert nehéz számomra, hogy nyissak mások felé. Ennek a leküzdésén dolgozom. Elkezdtem olvasni egy önsegítő könyvet. Igyekszem pozitív dolgokkal megtölteni a gondolatimat és olyan helyzetekbe hozni magam, amik kimozdítanak a komfortzónából.
Előző vasárnap a barátom szakított velem, épp emiatt az önbizalomhiány miatt, illetve a miatt, amit ez kihoz belőlem gyakran. Sok konfliktusunk volt eddig is, de most valóban rettenetes módon hozta ki belőlem az alkohol a rossz érzéseket, a féltékenységet. Másnap újra beszéltünk, hogy nem tud elengedni, de meg kell találnom magam és le kell küzdenem a démonjaimat, hogy egészséges párkapcsolatunk legyen és ezért most kevesebbet találkozunk és beszélünk, hogy magammal foglalkozhassak.
A szüleimmel jó a viszonyom és mindent megbeszélek velük, mégis állandóan konfliktus van. Szerintük ezek a konfliktusok abból erednek, hogy nem foglalkozom eléggé a családommal, nem szánok rájuk elég időt és ha barátom van akkor csak a barátommal foglalkozom.
Én rettenetesen igyekszem nekik megfelelni, de sosem tudok. Kollégista vagyok, de minden hétvégén hazajárok. Most, hogy lett a barátom és végre volt valaki, aki elhívott programokra (mivel nincsenek barátaim, így mikor egyedül voltam, folyton otthon ültem hétvégente), megváltozott a szituáció és eljártam hétvégente egy-egy helyre. Mindezt úgy, hogy közben a szüleimnek is próbáltam megfelelni pénteken hazamentem a koliból és csak szombaton este jöttem fel a programra , majd utána vasárnap megint hazautaztam és csak hétfőn hajnalba utaztam vissza a suli miatt Pestre, hogy velük lehessek. Ez fárasztó, de nem bánom ha ettől boldogok lesznek. De nem azok. Ha van programom, bűntudatot keltenek bennem és arra hivatkoznak, hogy miért nem hét közben járok el, mikor itt vagyok a koliban. (Általában azért nem mert jól tanulok és fontosnak tartom,hogy bejárjak az óráimra és nem szívesen hagyom ki őket egy buli vagy program kedvéért). Pedig nagyon vágynék végre programokra…
Feltűnt, hogy mikor a szakításom után hazamentem és elmeséltem anyukámnak a történetet, neki egyből az volt a reakciója, hogy biztos van már egy másik lány. Előtt nem merült fel bennem ez a gondolat, vagyis a racionális énem nem ezt gondolja. De miután elmondta mit gondol nem bírom kitörölni magamból, amit mondott. Pedig szeretném, mert ez egy rossz gondolat és nem visz előre csak rosszat szül bennem. A problémám amiben szeretném a segítségét kérni, az az hogy képtelen vagyok eldönteni, hogy vajon igaza van e szüleimnek és mikor van barátom akkor befolyásol és most is ő befolyásol, azért távolodom-e el a családomtól, mert annyira minden elé helyezném őt ? Vagy a családom túlzott ragaszkodása féltése van-e rám hatással. Felmerült bennem az a gondolat, hogy mi van, ha a féltékenységet anyukámnak ezek a mondatai okozták, amiket elültetett bennem előtte, hogy van más lány, hogy ez és ez a fiú hátsó szándéka. De rettegek attól, hogy rosszul látom és ezeket az ellenséges gondolatokat az szülte bennem a családom felé, hogy félek, hogy elveszítenem a barátom… De nem akarom, hogy rosszba legyek a családommal, de nem is akarom, hogy ennyire féltsenek ennyire ne adjanak szabad teret és nem akarom ezeket a féltő negatív gondolatokat se hallani, mert mélyen csak az önbizalmamat rombolják és ott víz hangzanak a fejembe, anyukám szavai.
Nem tudom, mit csináljak! A srác és a szüleim is negatív hatással lennének rám? Vagy honnan tudjam kinek van igaza? A szüleimnek vagy nekem? Vagy csak túlzottan féltenek? Vagy valóban rossz, amit csinálnak? Vagy én vagyok rossz és én rombolom le a kapcsolatomat velük?
Tudna nekem segíteni, hogyan legyek képes meglátni az igazságot?
Sajnos a szüleimmel erről nem beszélhetek, mert csak konfliktust eredményez akárhányszor csak belekezdenék…

A szüleim elváltak. Anya nevel minket. Sosem voltam rossz gyerek. DE a kíváncsisság rávett arra, hogy kipróbáljam a cigit. apával nem olyan a kapcsolatunk, hogy erről magamtól beszéljek vele. A lényeg, hogy lebuktunk és most szombaton beszélnem kell majd vele. Anya mérges rám amiért falazott nekem és az öcsémnek. Tudom, hogy nem vagyok teljesen jó gyerek de anya rám sem nézz. Nagyon szeretnék választ kapni. Mit tudok tenni? Mivel tudnám meg békíteni?

Szép napot!
Egy elég összetett problémával kapcsolatban szeretnék kérdést feltenni. Igyekszem röviden kifejteni. Mostanában egyre sűrűbben tapasztalok irracionális, ok nélkül fellépő félelmeket/gondolatokat. Gyakori hogy hirtelen egészen banális dolgokból fenyegető következtetéseket vonok le. Például ha látok mondjuk egy bizonyos számkombinációt, rendszámot, objektumot vagy valamit amiről (fogalmam sincs miért) az agyam úgy gondolja, legalábbis úgy sugallja hogy valamiféle katasztrofális és végérvényes eseményt jelez előre…akkor erőteljesen elkezdek szorongani és igyekszem minden erőmmel semlegesíteni a gondolatot, legtöbbször sikertelenül (pl felvetem annak lehetőségét hogy a félelmem csak akkor válik valóra ha véletlenül ismét belebotlok egy ilyen számkombinációba/objektumba stb….nos és hát ez elég gyakram előfordul) és valahogy az alakult ki bennem, hogy ilyenkor ez az esemény az egész további napomra hatással van (ha valami úton-módon nagy nehezen nem sikerül semlegesítenem), értem ezalatt hogy aznap már úgy érzem nem szabad semmi érdemlegeset tennem mert mindaz amit véghezvinnék (pl.képzőművészeti produktum) úgymond (nem tudom jobb szóval kifejezni) megpecsételődik ezáltal, negatív értelemben. Az egyetlen "kiút" tehát ha aznap már semmi olyan cselekvést nem végzek amihez egyébként kedvem lenne…Tudom és teljesen világos számomra hogy mindez teljesen abszurd, de valahogy mégsem tudok kilépni ebből, akarva-akaratlanul előjön újabb és újabb formában. Régebben is voltak néha gyengébb formában hasonló babonáim(?). De mostanság egyre több szorongást okoznak, egyre inkább árnyaltabbak. A fent vázolt módon egyre inkább egyfajta elkeseredettségbe taszítanak.
Valamelyest elmélyedtem a témában, olvasgattam fellelhető információkat az ocd-ről, különösképpen annak "tiszta o"-ként definiált formájáról. A leírtak alapján esélyes hogy ez az én problémám is? A választ előre is köszönöm!

Jóestét! Nekem egy nagyon egyszerű kérdésem lenne. Hogyan lépjek tovább valakin aki igazából rengeteget ártott nekem, és nem volunk egyenlő felek a kapcsolatban de mégsem tudok túllépni rajta? Hiába találkozok a barátaimmal vagy hallgatok zenét, edzek semmi nem segít mert mindig rá gondolok. És olysokan figyelmeztettek,hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot, mert nem jó hozzám én mégsem vagyok képes elengedni. Vele pedig sajnos lehetetlen megbeszélni bármit is.
Válaszét előre is nagyon köszönöm!

Depresszió, alvászavar, gyász feldolgozása ami még nem sikerült és munka hely el vesztése, vagy is van most már de nem az ami kellene hogy legyen! Belé fordultam étvágytalan vagyok a barátok tol el távolodtam egy kissé!

Üdvözlöm!
Lassan 2éve tartó szeretői viszonyban vagyok benne.Mindkettőnknek van párkapcsolata.A találkozásaink száma elég ritka,nehézen összehozható,csak délelőttönkent tudunk talalkozni,sokszor az utolsó pillanatban lemondja a találkát.legutóbb mikor hívott kiderült hogy sok probléma van a munkahelyen illetve közölte hogy lassan megszületik első gyermeke.azt is mondta hogy szeretne találkozni és hogy nem tűnt el de jelenleg nem tudja megoldani ezt a helyzetet.nem ígér semmit mert nem akar.En annyit mondtam neki higy rendben.a telefonbeszélgetéseink száma is nagyon ritka én sose hívhatom őt,mindig ő keres.Meddig érdemes várnom? Illetve egyáltalán érdemes e? Nekem az elhangzottakból nem egyértelmű,hogy lesz e folytatás.köszönöm a segítséget.

Üdvözlöm !lassan hat és fél éve vagyok pánikbeteg ebből Másfél év tünetmentes volt de sajnos másfél éve ismét visszatértek a tüneteim és hol kevesebb sikerrel tudom kezelni hol többet .Hát az utóbbi egy hónap megint elég rossz nagyon erős szédülés sem van hányinger belső remegés félelem szorongás érzet és Abban szeretném a tanácsát kérni hogy hogy tudnám ezt elmulasztani hogy ne legyenek ezek a érzések bennem és ne jöjjenek a pánikrohamok kétnaponta rám két hete elkezdtem tornázni hogy le vezessem a feszültséget de eddig meg semmi eredményét nem láttam valamikor nagyon nehezek a reggelim Ez végett nem is tudok elmenni itthonról mindig ilyenkor elvesztem a reményt hogy Ez már örökre így marad ,de nem szeretnék szomorú és boldogtalan ember lenni három gyermek anyukája vagyok és még szeretnék élni Nem csak túlélni a napokat .hiába tudom hogy nem vagyok beteg mégis minden egyes pánikrohamtól megijedek.Több pszichológussal is beszéltem az elmúlt évben; nem jártam sok sikerrel Amúgy vettem észre mintha nem vennék komolyan a problémámat amiről beszélek és csak pénzkidobásnak tartottam így az egészet. arra ébredek hogy gyomoridegem van és szorongás van bennem attól hogy el kell mennem itthonról be kell mennem a boltba meg ilyen hasonló dolgok általában ezek a szorongások mindig délelőtt a délelőtti órákban erősebbek rajtam délutánra már valamennyire jobb a közérzetem könnyebben megyek el helyekre szeretnék változtatni de már teljesen Tanácstalan vagyok hogy mit hogy kellene tennem ezért kerestem meg. Köszönöm hogy elolvasta levelemet.Enikő