Két hete küzdök a problémával. Szédüléssel, félelemmel, hányingerrel kezdődött. Az orvos szerint vérnyomás ingadozás, de a vérnyomásom rendben van, a vérkép is rendben volt. Tegnap este már nehezen aludtam el. Kétszer is volt, hogy remegtem és halálfélelmem volt. Szerintem lelki eredetű. Féllek, mert nem tudom mi ez. Van, hogy semmi bajom, másik pillanatban pedig úgy érzem menekülnöm kell egy biztos helyre, mert összeesek. Belül is olyan fura érzés, mintha megijesztettek volna. Munkahelyemen is talán kicsit nagy a stressz. Nem szeretek munkába járni oda. Készülünk egy hosszabb útra, jövő hónapban, és lehet az okozza, mert már régen várom, és annyira szeretnék eljutni, hogy lehet abba betegszem bele. Nem tudom mi lenne jobb, lemondani az útról vagy szembenézni vele? Bárcsak már túlennék rajta.
A tüneteim, hányinger (már nincs), szédülés (már nincs), remegés és haláltól való félelem, mintha üresség érzés is lenne. Egyébként kiegyensúlyozott családi életem van, két kislánnyal. Lehet ez pánik betegség? Hogy tudnám kezelni? Köszönöm a választ!

Tisztelt Szakember!
A pszichiáterem depressziót diagnosztizált nálam. Az lenne a kérdésem, hogy pszichoterápiával ez legyőzhető? Úgy olvastam, a hormonok miatt alakul ki… akkor a beszélgetések hogyan tudnának segíteni?
Emellett gyógyszert is írt fel, de félek, hogy soha nem leszek már a régi. Egyik pillanatról a másikra leszek majd jobban? Mennyi idő a legrövidebb-leghosszabb, ameddig valaki depressziós lehet?
Köszönöm a válaszát és elnézést a sok kérdésért.

Köszönöm ,hogy van lehetőségem írni.
Óriási bajban vagyok, tegnap megcsináltam két db. Terhességi tesztet ami pozitívra jött ki.
Mivel 16 éves vagyok még suliba járok és testileg lelkileg erre nem állok készen így nem szeretném ezt a babát.
Elmondtam édesanyámnak aki nyilván nem reagált jól.
Kérem segítségét,hogy mit tudnék tenni ,hogy könnyebb legyen?
Hétfőn kérek időpontot nőgyógyàszhoz a párommal, roppantul félek a vizsgálattol és az eredménytől.
Válaszukat izgatottan várom.

Üdvözlöm.Úgy érzem ki kell írnom magamból ami bennem van és tanácsot szeretnék kérni.Párkapcsolatom volt 3 és fél évig.Utóbbi időben eléggé megromlott a kapcsolatunk.Hazudozott nekem alig voltunk már együtt,testi kapcsolatunk már egyeltalán nem volt.Én többször bocsáltottam meg neki remélve hogy változtat.Nem így lett.Szakítottam.Eltelt 4 nap keresett,kibékültünk.Rá másnapra megint hazudott,akkor végleg otthagytam.Normális emberi módra szeretettel elköszöntem tőle hogy itt vége.Nem tartott vissza pedig mélyen erre vágytam.Azóta csak sírok nem birok másra gondolni csak rá.Nagyon hiányzik minden mozdulata.Félek attól be depizek.
Brigitta

Jó napot kívánok, 2 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Mennyire számít normálisnak az hogy a kicsi abszolút semmilyen játékkal nem játszik, se otthon se más gyerekeknél, semmi nem köti le a figyelmet. Egész nap csak jön-megy a házban, ha le akarok vele ülni játszani akkor se akar. Néha meg fogja a jatekat, játszik vele 1 percet de aztán megy is tovább. Nagyon lassan telik így a nap hogy semmivel nem lehet lefoglalni. Úgy veszem esszre h nagyon unatkozik és mivel szeptemberben be akarnám adni oviba így aggódok mi lesz ott vele. Szeretném kikerni véleményet. Köszönöm

ó napot azt szeretném meg kérdezni hogy miért lehetek magamba roskadva és nagyon magam alatt és szinte minden nap rossz kedvem van válaszát előre is köszönöm!

érdemes ezért öngyilkosnak lenni?
A társadalmi elvárásoknak megfelelni képtelenség.
Sajnos az én személyiségem nem olyan hogy húú azért dolgozzak vagy bármi hogy családom, gyerekem legyen.
Elvárás hogy egy férfinak legyen egzisztenciája meg ilyenek. Köszi de engem félre neveltek, olyan lett a személyiségem ami teljesen eltér az elvárásoktól, azt hiszem ezt személyiségzavarnak nevezik.
Már beletörődtem hogy prostituáltakhoz járkálok, kedvemre való nővel feküdhetek le. Mert amúgy a társadalomban ha nem felelsz meg a nők elvárásainak “lúzer” vagy, én anyáméknál lakok tehát lúzer vagyok biztos. Mindegy, hogy mennyire jó a lelked vagy kedves és megértő, ezek nem számítanak, ha van egzisztenciád lehetsz bunkó, nő verő, alkoholista, a nő majd odaköltözik hozzá és lelki, anyagi terrorban tartja. De ha nincs egzisztenciád és ugyanúgy bunkó, nő verő, alkoholista vagy, akkor már lúzer.
Ezeknek tényleg nem az érzelmek és a lélek számít hanem a fajfenntartás, az egzisztencia és a társadalmi elvárásoknak való megfelelés? 😀 Nekem ezek ilyen idegen dolgok.
Mondom ezért létesítek alkalmi, alantas szexuális viszonyokat. Minek az erkölcsök egy ilyen világban?
Voltam már férjes anyukával, akit a jó egzisztenciával rendelkező lúzer férje bántalmazott.
Megkérdezném most itt konkrétan egy pszichológustól, ha az ember normális párkapcsolatot akar, ahhoz kell végzettség, pénz és egzisztencia, ugye? Tehát nekem nem lehet a szigorú, gonosz előítéletes, fajfenntartó nők miatt?
és jobb az alkalmi és a prostituált?
Nem tudom én valamiért viszolygok az ilyentől, nem magamért van velem, hanem az egzisztenciám miatt, ahova le tudja rakni a “tojásait”. Mint a prostituált csak ő rögtön a pénzem kéri. Az oké ha a nőnek is van egzisztenciája, de akkor már neki megvan, miért kell hogy nekem is legyen? Egy párkapcsolat nem a szeretetről szól?
Szerintem a társadalom, gonosz, előítéletes és empátia mentes.
Akkor miért is számítana maga az ember, egyébként kedves, megértő, művelt. Én például rengeteget olvasok, színházba is járok, akik ismer azok szerint intelligens vagyok, vicces, jó beszélgető partner . Csak éppen nem dolgozok, plusz tanulni se tudok mert nyűgnek érzem, csak alkalmi munkát ha találok ilyen krumpliszedés és hasonlók. Sajnos ez van, a személyiségem küzd.
Egy pillanatra világossá vált, hogy a világ így működik és rám jött az öngyilkosság vágya.
23 éves fiatalként mondjuk felesleges lenne öngyilkosnak lenni.
És talán egyszer még is jó lenne egy szeretettel teli párkapcsolat, amit nem kell megvennem és nincsenek elvárások, egzisztencia és hasonlók. Létezik ilyen?
Vagy muszáj valamit “felmutatnom” a személyiségemen kívül, azért hogy legyen rendes barátnőm?

Jó Napot Kívánok!
Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy pár hónapja kezdődött, hogy nagyon erős szívdobogás érzés volt bennem, fejem nagyon feszült, aztán következett az álmatlanság, étvágytalanság mostanában nagyon erős szorongás van rajtam, hogy a páromat elhagyom és ez borzasztó félelmet vált ki belőlem, mert én ezt nem szeretném, de közben a gondolataim, folyton ezen kattognak. Szeretem őt és nem értem az érzéseimet. Semmihez sincs már kedvem ez miatt. Voltam dokinál, aki Helexet írt fel este 1et. És, ha szükséges frontint. De nem szeretnék ezeken élni. Mi tévő legyek? Május 13án kell visszamenjek, de addig azt gondolom megőrülök.
Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm!
Körülbelül másfél éve ismerkedtünk meg a párommal! Akkor még mindketten házasok voltunk azóta mindketten elválunk de nem élünk együtt! Ő 40 én 36 éves vagyok!
Már eleinte furcsa dolgok érdekeltek a szexuálisban! Szerette volna hogy harmasba élvezzük a szexet de érdekes módon ő harmadiknak mindig férfit szeretett volna ,,az én kedvemért,,!
Én is elég nyitott vagyok szexuális téren igyar párszor ellátogattunk swinger klubba is ahol végülis csak egymás társaságát élveztuk!
Az utóbbi időben feljött egy újabb ötlet! Szeretne férfival is kipróbálni! Ami nincs ellenemre de sajnos az utóbbi időben még furabban viselkedik mint ezelőtt!
Pár napja eljutottunk addig h megendte egy férfinak H kézzel kielégítse . Amire én is nyitott vagyok! Viszont tegnap még soha nem láttam ennyire agraazivnek és aktus közben éreztem belőle a haragot és a dühöt! Ha nem a párom lenne azt mondanám H megerőszakolt!
A másfél év alatt nem igazán vállalt fel! Sokat dolgozunk mindketten de szerintem ezzel csak magamat nyugtatom!
Az édesanyját és a lanytestveret 8 éves korában vesztette el az apukája nevelte. Sajnos már gyerekkorában rossz társaságba nőtt fel!
Ismerem a jó oldalát is. Egy nagyon szerethető ember de sajnos a falat meg mindig nem bontotta el maga előtt és így nem tudom H megéri e még szenvedni érte és megmutatni neki hogy lehet normálisan is élni!
Vagy engedjem el a kezét és inuljak el nelkile a. Saját utamon?
Köszönöm előre is a válaszát !

Üdvözlöm!
Körülbelül másfél éve ismerkedtünk meg a párommal! Akkor még mindketten házasok voltunk azóta mindketten elválunk de nem élünk együtt! Ő 40 én 36 éves vagyok!
Már eleinte furcsa dolgok érdekeltek a szexuálisban! Szerette volna hogy harmasba élvezzük a szexet de érdekes módon ő harmadiknak mindig férfit szeretett volna ,,az én kedvemért,,!
Én is elég nyitott vagyok szexuális téren igyar párszor ellátogattunk swinger klubba is ahol végülis csak egymás társaságát élveztuk!
Az utóbbi időben feljött egy újabb ötlet! Szeretne férfival is kipróbálni! Ami nincs ellenemre de sajnos az utóbbi időben még furabban viselkedik mint ezelőtt!
Pár napja eljutottunk addig h megendte egy férfinak H kézzel kielégítse . Amire én is nyitott vagyok! Viszont tegnap még soha nem láttam ennyire agraazivnek és aktus közben éreztem belőle a haragot és a dühöt! Ha nem a párom lenne azt mondanám H megerőszakolt!
A másfél év alatt nem igazán vállalt fel! Sokat dolgozunk mindketten de szerintem ezzel csak magamat nyugtatom!
Az édesanyját és a lanytestveret 8 éves korában vesztette el az apukája nevelte. Sajnos már gyerekkorában rossz társaságba nőtt fel!
Ismerem a jó oldalát is. Egy nagyon szerethető ember de sajnos a falat meg mindig nem bontotta el maga előtt és így nem tudom H megéri e még szenvedni érte és megmutatni neki hogy lehet normálisan is élni!
Vagy engedjem el a kezét és inuljak el nelkile a. Saját utamon?
Köszönöm előre is a válaszát !

Üdv!
Szorongásos stressz probléma testi tüneteim vannak.Ami 6éves gyermekemen is észlelhetö.
Pszcihoterapeutát,Pszichológust keresek Szabolcs vagy Hajdu megyébe.Párkapcsolati trauma ért.Sokat szenvedtem a házassagomba kitartottam a gyerekek miatt de tudtam végig hogy nem érdemlem.Minden roszat sérelmet megkaptam amit egy nő kaphat kivéve alkohol gond.A sok rosz bennem haragot szült.
Már változott a párom nagyon jó irányba.Ha beszélgetek multrol vele vagy bárkivel szorongasom enyhül.Egyedüllétet is nehezen viselem.Meg akarok gyógyulni.
Ehez keresek egy jó szakembert.Választ Köszönöm!

Tisztelt Szakember!
4 éve céltalan az életem párkapcsolat terén. Van 2 gyerekünk a párommal, az egyik 4 a másik 1 éves. Boldogok vagyunk, semmiben nem szenvedünk hiányt. Jó minden de még sem jó semmi. A párom hazudik nekem, folyton, néha nem akaratos, csak egyszerűbb hazudni, mint az igazat mondani neki. Apró és kevésbé apró dolgokról is hazudik. Konfliktus kezelési problémái vannak, ha egy rossz szó hangzik el vagy csak vitázunk, legrosszabb esetben összeveszünk, mindig az öngyilkossággal fenyegetőzik (volt, hogy nem csak fenyegetőzött és meg próbálta, csak meggondolta magát és volt hogy kárt tett magában). Tehetetlen vagyok! Amikor összejöttünk pornó és számítógépjáték függő volt. Ezt kezeltük évek alatt annyira hogy végleg elhagyta ezeket a dolgokat. Értékeltem, mert nagy lépés volt ez mindkettőnknek a kapcsolatunkban. Viszont most én vagyok bajban. A sok hazugságtól betegesen féltékeny lettem és olyat fogadtattam meg vele, hogy nem nézhet meg más nőt (mellét és fenekét) egy fél de még negyed másodpercre sem, mert az nekem olyan érzés mintha megcsalna. Tudom, hogy hülyeség és hogy sokat kérek és szinte lehetetlen, de ez kell ahhoz, hogy jobb legyen nekem. Vagy nem? Az a helyzet hogy szegény tényleg betartja… még sem hiszek neki már. Túl sok volt a múltban a hazugság! Látom, hogy próbálkozik, de a bizalom végleg elveszett a részemről, de a szerelem nem. Mi van velem? Ezt hogy lehet kezelni? Hogy lehet újra visszahozni a bizalmat? Egyáltalán lehet? Sajnálom a páromat, mert ő mindent megtesz, hogy nekünk jobb legyen, de lehet ebben a helyzetben én vagyok a gyenge. Tudom, csak hozzáállás kérdése és el kellene engedni a múltat, valahogy azt érzem ha elengedem, akkor újra sebezhető leszek és ha még egy hazugság talál el, végleg elveszek és akkor a gyerekeknek nem lesz teljes értékű anyukájuk. Ha nem engedek, akkor a sok veszekedés miatt a gyerekeknek apjuk sem lesz, mert az elkeseredettség egyre jobban felemészti a páromat. Nem látunk kiutat ebből. Kis probléma ez, de én csinálok belőle ekkorát, ezzel tisztában vagyok. Viszont nagyon nehéz a múltamat nézve bíznom másban, még akkor is, ha nagyon szeretem a páromat. Kérem segítsen, hogyan tovább Köszönöm

Kedves Doktornő! A véleményére volnék kíváncsi, hogy mi játszódhat le ilyenkor valakiben. Lassan 1 éve új munkahelyre kerültem. Egyik délután egyedül ültem az irodában, mikor belépett egy addig még sosem látott munkatársam. Már az arcán láttam, hogy "itt valami van". Lefagyott, ledöbbent, hebegett-habogott, alig értettem amit mond. Emlékszem, hogy befejeztük azt a pár mondat váltást ami a munkával kapcsolatos volt, és csak állt és nézett. Én meg megkérdeztem, hogy van-e még valami, mert olyan volt mint akit elvarázsoltak. Mondta hogy semmi, és elment. Mondtam magamban, hogy ilyen fura férfit…. Aztán este hazamentem, és láttam, hogy bejelölt ismerősnek facebookon. Mint kiderült, végig kérdezett pár személyt, hogy mi a nevem és úgy talált meg. Írt is nekem valami átlátszó indokkal. Én nem akartam munkahelyen rögtön ismerkedéssel kezdeni 1 hét után. Ezért elhárítottam. Írt még 2-3-szor (hol kávézni hívott, hol moziba, hol kirándulni) + élőben is sokszor kereste a társaságom. Aztán végülis annyira kitartó volt, meg rájöttem hogy jó társaság is, hogy belementem a randiba. 3-szor randiztunk végül, de még csak meg sem csókolt. Én jól éreztem magam vele, pedig nem akartam tőle semmit eleinte, de mondhatni hogy meghódított. Csak aztán a 3. randi után felszívódott. Mondta, hogy most elfoglalt, "majd-majd találkozunk még". Most bulizni megy, most nyaralni, most X szülinapjára. Míg végül kiderült, hogy összejött a volt barátnőjével akivel 2 éve szakítottak. Én azóta is tanácstalanul állok, mert mire volt ez jó így? Nem szívesen látom be, de valószínűleg külsőleg felfigyelt rám, de belsőleg már nem tudtam megfogni? Vagy a volt barátnő felbukkanása boríthatott fel mindent? Azóta néha beszélgetünk bent, munkával kapcsolatban + 1-1 mizu-t? de ennyi. Mit ronthattam el?

Tisztelt Szakember!
Reménykedem, hogy valami útmutatót kapok Öntől, mert tehetetlenül kell végignéznem a gyermekem elakadását. A két testvére az egyetem elvégzése után megtalálta helyét az életben. De B. már középiskolában is ide-oda került. Nyolcosztályos gimi kilencedik osztályát befejezve zeneművészeti trombita szakra, (veszítve egy évet)majd vissza egy év után gimibe.(Nem érezte jól magát, túlterhelt is volt a zeneművészetiben, már a tanév elején,novemberben jelezte. Év végéig tudtuk " húzni az időt" hátha változik a helyzet.)Éretttségi után Pécs, edzői szak az egyetemen egy fél évig. Azt is otthagyta,majd néhány munkahely néhány hónapig. Közben gitározni kezdett. Beadta a felvételi kérelmét a Liszt Ferenc Egyetemre, s az előkészítőn már megtorpant,mondva, hogy nem tetszik neki. A következő terv külföldi egyetem gitár szak. Elmondtam, hogy csak itthon tudom támogatmi, így a felvételi vizsga sem történt meg. Néhány hónapig járt pszichológushoz. Talán az ő hatåsára mondta el, hogy a zeneművészetiben elkezdett füvezni, s eljutott oda, hogy napi szinten tette, de mára sikerült havi néhány alkalomra csökkenteni .Nem tudok vele beszélni segíteni, mert szóba sem áll velem, mindenért engem hibáztat, indulatait nem tudja kezelni, pedig másokkal jól működik a kommunkikáció. Megállapodtunk,a felvételire készülés idején gondoskodunk róla, de márciustól dolgozzon. Nem talált még munkát , nem hívták vissza. Aggódom, nem valami szorongás, depresszió, az ÉLETTŐL való félelem miatt múlatja a napjait itthon semmittevéssel. Gyermekkorában átélte a válásunkat, majd két párkapcsolatom után a harmadik partnerben találtam meg a második férjem. B szerint önző voltam. Minden tőlem telhetőt megtettem a tíz év alatt, míg egyedül gondoskodtam a gyerekekről. Állandóan helyettesítettem, s törekedtem arra, hogy ne legyen hátrány, hogy elváltunk. Nyári táborok, programok. Szívem szerint támogatnám még a pszichológushoz, angol tanárhoz, gitár tanárhoz járását, ahogyan tettem is, miután otthagyta a munkahelyét, de nem indult az útja semerre. Így pedig csak rosszabbat teszek, ha fizetem az óráit, ő pedig nem tesz erőfeszítést. A kérésem az, mit tegyek, mit javasol? Tudom, ki kell várni, míg maga elindul az útján. Viszont aggódom, mert nincs "kerete" az életének munka nélkül. Csak teng-leng. Biztos fél bárhol elhelyezkedni, mert nincs szakmája. Lehet depressziós is.. Köszönöm a segítséget: P-D M

A barátommal másodjára jöttünk össze de nem ment és 2 hete szakítottunk bár szerettük egymást. Tegnap elmentem egy buliba és egy fiuval csak tancoltam es hirtelen lekapott en meg hirtelen nem is tudom miert vissza csokoltam majd elloktem es elmentem a mosdoba sirni. Az occse osztalytarsa volt. Nagyon szegyelltem magam. Megbeszeltem a fiuval h nem mondja el senkinek de nem tudom kik lattak. Es nem akarom h rossz velemenye legyen rolam a volt paromnak. Mert en meg most is szeretem ez csak hirtelen tortent egyszer csak lekapott de elloktem. Es nagyon erdekel a velemenye. Nem szeretnem h megtudja. De igazabol ez nem megcsalas nem vagyunk egyutt. Nagyon borzalmas ember vagyok? Nekem tenyleg nem jelentett semmit meg nem vagyok kapcsolatban csak most nagyon rossz. Mit tegyek?