Üdvözletem!
5 évig voltam együtt a párommal, most elérkeztünk egy olyan pontra hogy ő azt mondta hogy nem érzi már hogy szeret, mindenkivel eltudná képzelni az életét csak velem nem sajnos én nagyon ragaszkodó fajta vagyok ezért szeretem és nem akarom elveszíteni nem is bírom felfogni hogy ő nincs. Sajnos a távolság elválasztott minket de folytattuk, új baráti köre lett, bulizni jár. Sajnos már volt rá példa hogy megcsalt, most látom a közös képeket ahol fiúk társaságában is van. De nem tudom elengedni se fejben se szívben. Elmondhatatlanul fáj az amit jelenleg csinál velem de még így is szeretem.
Kérem adjon tanácsot hogyan is lenne könnyebb az elengedés.
Köszönöm!

Jó estét!
16 éves vagyok és segítséget szeretnék kérni.
Van egy barátom aki 14 éves. Igen ilyenkor sokan meglepődnek, fiatalabb nálam két évvel. Sokkal érettebb a koránál, úgy gondolom, talán a nem tökéletes családi helyzete miatt is. Viszont itt most nem erről lenne szó, hanem hogy neki volt előttem 2 barátnője. Az első barátnőjével van problémám. Ő volt az első lány az életében. Vele volt az első csókja, a szüzességét is vele vesztette el. Nagyon különlegesnek tartotta ezt a kapcsolatot ami persze érthető is. Viszont ez egy évvel ezelőtt volt. Nagyon féltékeny vagyok és egyszerűen nem tudok túllépni ezen a dolgon.
Sokszor hozta fel ezt az említett lányt a kapcsolatunk alatt már egészen az elejétől fogva. Pl.: Sokszor volt hogy arról mesélt hogy miket csináltak együtt a lánnyal, helyekről sokszor eszébe jut, hiszen oda jár iskolába a barátom ahonnan a lány tavaly ballagott. Tehát sűrűn hozza fel. Amikor veszekszünk, vagy valami nézeteltérés támad köztünk, rögtön felhozza direkt, hogy nekem rosszul essen es ezzel visszavagjon esetleg valami miatt. Olyanokat mondd, hogy a lányon szokott gondolkozni, hogy nézi az instagrammoldalát. Amikor haragszik rám elmeséli az első csokjukat vagy a múltkor a szüzessége elvesztését.
Aztán amikor kibekulunk vagy látja rajtam hogy mennyire fáj akkor mindig elmondja hogy ne aggodjak mert csak azért mondta mert ideges volt vagy mert felduhitettem. Párszor elfogadtam ezt a választ. De olyan sokszor fordult már elő hogy egyszerűen nem tudok túllépni ezen. Úgyérzem kezdek belebetegedni.
Ma jutottam el ide hogy leírjam és segítséget kérjek hiszen ez az eset ismét megtörtént a mai napon. Egészen jól túlléptem a dolgon aztán amikor nem veszekedtunk aztmondta hogy neha tényleg gondol a lányra, de nem úgy mint szerelmere csak érdekli mi lehet vele. Ez nekem rettentően fájt, pedig belegondolva ezzel nincs semmi baj.
Próbáltam sírni, futni, írni olvasni, meditálni .. semmi nem használ, kérem segítsen.
Tisztelettel: E.

A férjem nem tud feloldódni a családom társaságában, ez engem nagyon zavar, mert ettől én is feszült leszek. Így a családi események légköre nem oldott, ami engem bánt. Nyugodt szívvel nem is tudom meghívni magunkhoz a testvéremet és az édesanyámat, mert ők úgy érzik, hogy a férjem nem látja szívesen őket.

Kedves Online Pszichológus!

Az Asperger-szindróma kezelésével kapcsolatban lenne kérdésem. Nekem nincs diagnosztizálva, csak online teszteket töltöttem ki, de a neurológus-pszichiáter doktornő, akihez, mint neurológus járok, egyetért a teszt eredményével. Viszont azt is mondta, hogy akkor érdemes diagnosztizáltatni, ha foglalkozni is akarok vele. A terápia tud segíteni, hogy később felismerjem, hogy viszonyulnak hozzám mások? Az egyik legnagyobb problémám az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ha valaki megdicsér, azt komolyan mondja-e vagy ironizál. Illetve, mindig vannak mániáim, amik engem nem zavarnak, értem ez alatt azt, hogy képes vagyok heteket tölteni egyetlen ember, kedvenc színésznő, énekes hallgatásával, nézésével, ami engem nem zavar, de ezt szeretem elmesélni a környezetemnek, akik ennek nem feltétlenül örülnek, illetve képes vagyok beleszeretni egy-egy karakterbe, legyen az egy anime karakter, vagy a Vámpírok musical Herbert-je. Ezen tud segíteni a pszichoterápia?

Az életkoromat látja, az Aspergeres típusú viselkedésem már 3-4 évesen is megvolt, azóta annyiban javult, hogy az érintést jobban elviselem. Ön szerint ennyi idősen érdemes ezzel a problémával foglalkozni?

Válaszát előre is köszönöm.

Helló! olyan dolgok vannak az életemben amik a szerelemhez fűződnek.
Van egy barátnőm és már betegesen félek hogy elveszítem, tudna javasolni valamit ami segítene rajtam?

Kedves pszichológus!
Jártam terápiára szorongás és pánik miatt, nehezen tudtam enni és inni, illetve utazni. Elkezdtem a pszichiáterrel a megnyugszom, ellazulok gyakorlatot, de egy fél éve abba hagytam. Mostmár az utazással nincsen semmi probléma, egyedül az evéssel, ivással, olyankor görcsbe rándul a rekeszizmom/gyomrom és szorongok de mostmár caak ritkán. Az lenne a kérdésem hogy a gyakorlatot elölről kell kezdenem vagy folytathatom az egész gyakorlatot?
Köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm!
Nos az én problémám az hogy elképesztően kevés önbizalmam van.Barhova elmegyek folyton egy idiótának erzem magam .Mintha mindenki nézne és nyomoréknak gondolna.Egyfolytaban szorongok emiatt és úgy erzem senki se szeret .Semmit sem tudok élvezni emiatt .Hivnak sok helyre de úgy erzem csak azert hogy meglegyen a létszám meg ilyenek.Vagy a kulsomon aggódom vagy azon hogy nem vagyok elég vicces jofej vagy csak azon hogy szerencsétlen kis hülyének tartanak esetleg .

Kedves onlinepszichologus.net!
Az en kerdesem elegge osszetett, de remenykedem hogy kaphatok nemi iranymutatast.
Az egesz a fogamzasgatloval kezdodott 12 eve, akkor hirtelen libidocsokkenest tapasztaltam ami kulonbozo fogamzasgatlokkal sem javult akarmilyen alacsony is volt a hormontartalmuk. Mint egy darab kő. Pont ezert abbahagytam a szedest a nőgyogyasz tanacsara 3 évvel ezelott, de semmivel nem lett jobb. Sportolok, igaz nem heti2x de mozgok, nem dohanyzom, es igyekszem bio eteleket fogasztani amikor lehetosegem van ra. Latszolag minden rendben van. Nem tudom mi tevő lehetnek?
A masik kerdes ami mas, de valahol megis kapcsolodik az elozo temahoz. 7 eve vagyok a szerelmemmel, es 2 eve hazasok vagyunk. Mar jo ideje rajtunk van a csaladi es tarsadalmi “babanyomas” amit a parom jobban kezel mert idosebb nalam 6 evvel es mar keszen allna, viszont en 30 vagyok es meg nem. Nem erzem magam kesznek egy gyermekre es ez napi szintu szorongasokhoz vezet nalam. Akar hanyszor meglatok egy kisbabat, cuki nagyon aranyos, de nem tudom magam elkepzelni hogy nekem is legyen, es nem tudom hogy miert? Mivan ha soha nem jon meg az anyai osztonom? Pedig szeretnek csaladot. Tanacstalan vagyok!

Üdv! Van egy nálam 7 évvel fiatalabb lány sportoló, hónapok óta jól beszélgettünk és nevettünk és interneten is megnézte amiket posztolok napomba és többször reagált is. Személyes találkozásokra sporteseményeken került sor de azt mondta hogy szívesen találkozna majd velem. Volt egy olyan hibám hogy túlzásba vittem az írast neki interneten, aztán megpróbáltam csapattársával üzenni neki. Ő ezekre nyilván kiakadt. De bocsánatot kértem amit egy idő után el is fogadott viszont azt mondta hogy a jővőben nem szeretne velem beszélni. Rákérdeztem hogy miattam vagy pedig más oka van és letiltott messengeren. Nekem az jött le hogy szimpatikus vagyok neki ezért nem értem a jelenlegi helyzetet. A hiba bennem lehet vagy pedig neki lehet valami gondja vagy más valami a képben aki/ami miatt nem szeretne beszélgetni? Illetve a jövőre nézve mit tanácsolna? mert sporteseményeken mindenképp fogunk találkozni továbbra is.

Kedves onlinepszichologus. Net!
Az a problémám, h egyszerűen nem tudok lefogyni. Nagyon kilátástalannak érzem már ezt az egészet. Egyik nap tudom tartani a diétát, viszont az egész napomra ranyomja a bélyegét, h éhes vagyok, ingerlékeny. A másik nap nem tudom tartani, akkor viszont másnap reggelre felszalad 2-3 kiló. Más opció egyszerűen nincs. Már felelni sincs kedvem sokszor. Semmienszervi bajom nincs. Kérem segítsen! Előre is köszönöm.

Egy nagyon fontos kéréssel fordulunk Önhöz! Egy pszichológiai szakvéleményre lenne szükségünk háziorvosnak. Erre van e lehetőség?

Üdvözletem,

A tavalyi év elején elég sok negatív stressz hatás ért. Többek között barátnő elvesztése (mint szakítás)… Tavaly nyár környékén kezdődött egy erős szívdobogás érzés, amely nyugalmi helyzetben is tapasztalható volt pl. esti lefekvésnél. Konkrétan látszott a szívdobogásom is. Ezt megelégelve felkerestem a háziorvosomat, egy héttel ezelőtt, EKG, teljes vérkép és vizelet vizsgálat után kiderült, hogy minden rendben van az értékekkel, teljesen egészséges vagyok. Béta-Blokkolót kaptam a tünetemre. Viszont én semmiképpen sem szeretnék gyógyszert szedni, valami más megoldást szeretnék rá találni, és meg szeretném kapni a miértekre a választ… Tavaly nyáron sokszor érzetem az erős szívdobogás érzés mellé, fulladás érzést, (mintha elfogyna a levegőm), és megemelkedett testhőmérsékletet… (néha hozzá társult egy kis halálfélelem is.).. Ez most év elejére csökkent a hirtelen fellépő heves szívdobogás érzetté… Boldog vagyok, szeretem a munkámat, és szoktam szórakozni járni is, tehát élek szociális életet… Viszont amikor valahányszor randira kerül a sor egy hölggyel úgy érzem elvesztem az érdeklődést is. Ezt természetesen a másik fél is megérzi..

Időráfordításukat köszönöm!

Üdvözlettel, Levente

Kedves Hölgyem/Uram!

Igazából több helyen is feltettem már a kérdéseimet, itt sem reménykedem benne, hogy valaha bárki is válaszolni fog; de mivel jobbat nem tudok kitalálni, ezért megpróbálom. Igyekszem nagyon tömör lenni, ami nehéz lesz.

Bármit teszek, nem érzem értelmét, vagy hamar elveszíti az értelmét, esetleg ráunok/csalódok benne és abbahagyom. Főleg a munkahelyen. Először érdekel, utána az egész kiüresedik, értelmetlenné, haszontalanná válik, a saját szerepemet is fölöslegesnek ítélem meg. Ezzel párhuzamosan csökken az energiaszintem, az életkedvem, szinte egész nap fáradt vagyok, csak aludni szeretnék, de nagyon nehezen alszom el és óránként felébredek. Olyan szomorúságot érzek, aminek mintha fizikai súlya lenne és a föld felé húzna. Ám amint elhagyom azt az állást, szinte másnap visszaáll minden a természetes egyensúlyba. Egészen addig, amíg el nem telik egy hónap munka nélkül és az egyhangúságba, céltalanságba ugyanazok a tünetek jelentkeznek, mint a munkahelyen.

Valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy:
Munkahelyen: "Je! Csináljuk meg! Alig várom, tök izgalmas! Szeretem ezt csinálni!"
Otthon: "Tök jó, most lesz egy csomó időm sportolni, tanulni meg ismerkedni! Mostantól minden csak egyre jobb lesz, napról napra."

Pár hónap múlva meg
Munkahelyen: "Lesz*rok mindent! Nincs értelme, hülyeség. Nincs semmi értéke a munkának amit csinálok, én sem érek semmit. Nem érdekel semmi, hagyjatok békén"

Pár nap múlva
Otthon: "Lesz*rok mindent! Semmi értelme, hagyjon mindenki békén, csak egyedül szeretnék lenni"

Kb ennyi.
Köszönöm a figyelmet. Bár érzem, hogy ez halott ügy…

Kedves Tanácsadó!
1 éve megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit. Eleinte nem nagyon foglalkoztunk egymással aztán volt egy közös összejövetel ahol mind a ketten ott voltunk és felfigyeltünk a másikra. Eleinte azt hittem, hogy csak ő az aki bennem felkeltett valami érdeklődést, de mára kiderült, hogy kölcsönös. Mikor találkozunk nagyon jól elbeszélgetünk elköszönésnél meg fagyos a hangulat kicsit a bizonyos első csókunk miatt. Írásban sokszor jön szóba ez a téma de élőben sosem jutunk el a csókig végül. Zavarja a korkülönbség de ha nem 13 de 10 év lenne köztünk biztos lehetne valami. Így is szeretné, látom rajta, próbálkozik és nem adja fel.
Mit tanácsol, mit tegyek, hogy viszonyuljak hozzá?

Kedves Doktornő!
Van egy kollégám, akire több mint egy évig nagyon felnéztem, de emberileg egyáltalán nem közeledtünk egymáshoz, bár én szerettem volna, persze van párom, de mint barát, mint ember nagyon érdekelt, mivel szakmailag nagoyn tiszteltem, és emberileg is érdekesnek találtam. Aztán egyszer csak megtört a jég, és ő maga nyitott, felém, és több hölgy felé is a munkahelyen, igazság szerint ő az egyetlen férfi ebben a környezetben.
A beszélgetésekből, sok együtt töltött idő, átbeszélgetett éjszaka lett. Ekkor történt, hogy elvesztettem az édesanyámat, és ő ekkor helyettesített a munkában, és még több törődést, adott, amivel egy darabig segített is a nehéz időszakban, ám egyszer csak barátnője lett, egy olyan nő, akinek a személyével már korábban sem voltak kibékülve, és bár egy ideig még továbbra is törődött velem, ahogy egyre több időt töltött a nőnél, szép lassan egyre elérhetetlenebbé vált, távolabb került. Ez nagyon rossz hatással van rám, napi szinten hiányzik, lehangolt vagyok, az utóbbi hetekben pedig az önbizalmam is elvesztettem, hiányzik a törődése és a figyelme, annak ellenére, hogy van párom, és kifejezetten sok barátunk, melyek közt minőségi kapcsolatok is vannak. Nehéz számomra feldolgozni, hogy úgy érzem leépít, bár ő állítja, hogy nincs semmi gond, mégis eltűntek az őszinte mély beszélgetések és egyszerű szakmai chitchat maradt, naponta pár percben. A hasonló próbálkozásaimat elbagatellizálja, nem válaszol, vagy nem hallja meg. Persze ő úgy hiszi, jobban vagyok, és kijöttem a nehéz időszakból. De mikor levettem rólam a kezét, bevallotta, hogy rossz látnia, hogy nem tud segíteni, hiába próbál.
Tisztában vagyok vele, hogy a ragaszkodásom irreális, és egészségtelen, és azzal is, hogy túl fontossá tettem őt magamnak, hogy vehetném le erről a személyről a fontos jelzőt, hogy ne várjam mindig azt, ami a múltban volt, hogy ne vágyjak annyira a figyelmére? Hogy más figyelme is hasonló feltöltődéssel hasson? Igazság szerint szeretnék elszakadni tőle, mégis mikor megpróbálom mintha a bennem lévő gyerek üvöltene, hogy márpedig ő vissza akarja kapni legkedvesebb barátját.