Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
Mostanában megfelelési kényszerrel küzdök. Ez abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan megpróbálok megfelelni az Instagramra és a Facebookra feltöltött fényképeimnek. Tehát azt hiszem, hogy csak akkor vagyok önmagam ha úgy nézek ki mint azokon a fényképeken. Így ki sminkelem magam és rögtön szèpnek látom magam meg boldog vagyok, aztán amikor nem sminkelek egyfajta szorongás kerít hatalmába, hogy így nem vagyok önmagam és nem vagyok olyan szép mint az instagrammon. És megnézem más lányok profilját és arra gondolok, hogy ők smink nélkül is szebbek nálam, pedig tudom, hogy ez nem a valóság! Mit tanácsol? Úgy gondolom az önbizalmammal lehet gond. Van esetleg bármilyen módszer arra, hogy ezt leküzdjem?
Kedves Kérdező!
Ez egy olyan probléma, ami a személyiség fejlődését érinti, tehát szakember segítségét érdemes kérni: serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológus személyes felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
Üdv Doktornő!
Tömören megfogalmazva lassan elvesztem az érdeklődésem minden iránt amit eddig szivesen csináltam. Legyen az meló vagy szabadidős dolog.
Megcsinálom amit nagyon muszáj de hatalmas szenvedéssel. Igen tudom lustaságnak hangzik de érzem nem erről van szó. Már semmi nem hoz lázba,nem érdekel. Vagy itt egy példa a mindennapokból.Ha kitalálok a hétvégére valami programot akkor jó ötletnek tűnik,de már másnap megbánom. Ahogy közeledik egyre rosszabb. Pénteken már minden bajom van. Utána eljön az ideje és végig csinálom ugyan,de nagy szenvedéssel.Semmi örömöm nincs benne. Szinte mindennel így vagyok amit régebben szerettem most semmi kedvem hozzá. Sajnos gondolom a családnak is elege van a lehangoltságomból,és persze nekem is.
Tudna valami tanácsot adni kedves Doktornő?
Kedves Kérdező! Pszichiáter felkeresését javaslom, hogy megállapítása nem depresszióról van e szó és megfelelő kezelést kapjon. Üdvözlettel
Üdv.
Már lassan fél éve gondolkozom, hogy igénybe kell vennem pszichológusi segítséget, és ha részben csak de most jött el a pillanat. Úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó, nincs motivációm, mintha kiégtem volna és a nyugdíjas éveimet taposnám. Nem szeretek társaságban lenni, félek nyitni az emberek felé, bénának érzem magam úgy érzem, hogy a legegyszerűbb munkára is alkalmatlan vagyok. Szeretnék tanulni, minden vágyam, hogy gyermekvédelmi gyám legyek, de nem tudom elkezdeni a főiskolát, mert félek, hogy úgyse menne. Mindenhez így állok hozzá holott tudom, hogy ez nem jó de nem megy akkor sem. Mintha depressziós lennék, minden apróságon sírok ezért vesztettem el a munkahelyem. Tudom, hogy segítségre van szükségem, de nem merek/mertem kérni talán ez az első lépés.
Kedves Kérdező! Egyetértek, hogy nehéz segítséget kérni. Én azt javaslom először pszichiáterhez menjen, mert ha depresszió áll fenn, a gyógyszer és pszichoterápia együttese lehet a hatékony segítség. Pszichoterápia szempontjából tudom én is vállalni önt, ha igényli, vagy más klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát érdemes keresni. Üdvözlettel
Kezét csókolom, Bader Tamás vagyok, roma származású, 18 éves végzős, tanulni szerető gimnazista. Több hónapja megismerkedtem, és kapcsolatba léptem egy nálam 3 évvel fiatalabb nem roma lánnyal. Kezdetben minden rendben volt, aztán a szülei tiltják tőlem a mai napig, így csak titokban találkoztunk, mára azonban lebuktunk. A szülők meg sem akarnak ismerni, fenyegetik a lányt hogy mi lesz, ha nem szakítunk, mondják, hogy lesz más, de semmiben nem vagyunk ennyire biztosak, mint egymásban. A barátnőm már előttem sem érezte magát otthon jól, manapság még úgysem. Teljesen tanácstalannak érzem magam, ha nem sikerül változást elérni, akkor továbbra is csak titokban tudunk találkozni.
Mit tehetnék? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Tamás!
Mi az ellenvetésük a szülőknek ön ellen? Valamiféle előítéletről van szó vagy másról? Nehéz dolog ez, hisz a barátnője még kiskorú és függő helyzetben van a szüleitől. Esetleg a lány felvethetné azt az ötletet a szüleinek, hogy menjenek családterápiára, családkonzultációra, hogy egy külső szakember segíthessen nekik a szülő – gyermek kapcsolatot helyreállítani, jobban megérthetik a szülők a lányuk választásának okait is például, ha szakember ebben segít. Más ötletem nincs, mindenesetre nagyon nehéz helyzet ez mindannyiuknak.
üdvözlettel:
Próbálom röviden összefoglalni a helyzetet.
Több, mint 10 éve párkapcsolatban élek a feleségemmel, van egy kislányom is, akit mindenkinél jobban szeretek. Otthon nincsenek nagy problémák, csak a mindennapi gondok, azonban sajnos belépett az életembe egy harmadik ember.
Lassan egy éve, hogy "összejöttünk" a kolleganőmmel. Eleinte még csak egy kalandnak indult, azonban most már sajnos ez sokkal több annál. Úgy érzem, hogy nagyon szeretem. A problémát az okozza, hogy ugyan mindketten tudjuk, hogy nem folytathatjuk tovább a dolgot, mert nekem családom van, neki pedig tovább kellene lépnie az életben, azonban már kétszer is szakítottunk, de mindig egymás mellett kötünk ki újra és újra.
Az sem segít a helyzeten, hogy gyakorlatilag napi kapcsolaban vagyunk.
Senkivel nem érzem magam iyen jól, mint vele. Mind lelki, mind testi, mind barátilag nagyon összeillünk, de a családom nem szeretném otthagyni semmiképpen sem.
Mit tanácsol ebben az esetben?
Kedves Kérdező!
Azt gyanítom nem arra a válaszra vár, amit adni fogok, de vannak olyan helyzetek, amikor dönteni kell, akármilyen nehéz és fájdalmas is. Talán a veszteség fájdalma elöl menekül, miközben nem dönt? Mi gátolja vajon a döntést? Hogyan viseli más helyzetekben a veszteséget? Ha úgy gondolja ezek a kérdések elgondolkodtatják, akár pszichológus is segítheti a folyamatot.
üdvözlettel:
Üdv!
A barátomról lenne szó..tehát lassan fél éve leszünk együtt.
Annyira fájó dolog ez nekem,de kb. egy hónapja közölte hogy ő nehezen nyílik meg,érzelmeket szinte egyátalán nem fejez ki(tapasztaltam)és hogy soha nem volt szerelmes és nem is lesz,de azt mondja szeret velem lenni és ez neki sokat jelent.ilyen vallomás után ezzel mire menjek?
Kérdeztem hogy akkor nem is bánná ha el is hagynám?Azt felelte hogy nem,mert az élet megy tovább.Mellesleg mondta azt is hogy nem biztos hogy fog érezni valamit nem tudja elôre mondani,hagyjam hogy megéljük a pillanatot.
De én meg megmagyarázhatatlanul oda vagyok érte..ami tudom megint ahhoz fog vezetni hogy én fogok csalódni nagyot..de közben ki is szeretnék tartani mellette hát ha ki tudná fejezni az érzelmeit vagy talán tényleg megszeretne,vagy hagyjam az egészet akármennyire fáj.Nem tudom mi lenne a helyes,de előrébb lennék ha legalább tudnám mitől alakulhat ki és miért ilyen érzelmi bezárkózás vagy bármi is ez?!(különbben huszonéves és csak egy kapcsolata volt ami fél évig tartott,meg volt egy lány akivel csak lefeküdt.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy kitűzhet egy határidőt magának, hogy meddig tud rá várni, amíg ő megváltozhatna, azaz szerelmes lenne Önbe vagy ragaszkodna Önhöz. Ha ez a határidő nem elég erre, akkor tudná átgondolni, hogy mi legyen a továbbiakban Önökkel. Azt sajnos nem lehet megmondani ennyi információ alapján, hogy ő miért lett zárkózott.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA napokban a szüleim egyre jobban és jobban bántalmaznak lelkileg. Már az is megfordult a fejemben, hogy nem akarok tovább élni. Nem tudom mit tegyek. Tanácstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Érdemes olyan rokonhoz, vagy tanárhoz, felnőtthöz fordulni segítségért, akikben megbízik. Szólhat az iskolapszichológusnak, vagy osztályfőnökének is. Akit a legalkalmasabbnak lát arra, hogy segítsen. Mindenképp valamelyik környezetében lévő felnőttnek kell szólni.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő
Azt szeretném kérdezni, hogy a pszichológus elmondhatja-e a szüleimnek, hogy cigizek és drogokat is kirpóbáltam már vagy ezen a téren is köti őket a titoktartás? (16 éves vagyok)
Kedves Kérdező!
A titoktartás ugyan köti, de a kérdés, ami bennem felmerült a levele kapcsán, hogy milyen tényezők miatt titkolja Ön el? Mitől tart? Hogy reagálnának?
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Több hetes külföldön tartozkodás miatt napi stresszes élet, sok munka és kevés, rendszertelen étkezés miatt gyomorfájás, levertség, gyengeség alakult ki némi fogyással, melyek hazaérve sem szüntek meg, sőt még rosszabbodtak is! Társult mellé még mellkas és hátfájdalom is! Érdekes mód étvágyam nem rossz, székletem normális, mégis írtózat gyengének érzem magam! Kiutazás előtt is sokat idegeskedtem, már kezdett fájni olykor a hasam is! Majd folytatódott kint is, hazatérvén sem lett változás! Nagyon sokat aggódtam, stresszeltem és ez lett volna az oka? Orvosom szerint a refluxom és tinnitusom oka is pszichés eredetű!
Most még meg is vagyok ijedve, nem-e valami komolyabb dolog okozza tüneteimet! Korábban már sok vizsgálatom volt, mondhatn i tökéletes minden, vérképben is minimális eltérések! Szorongás, stressz viszont adott!
Kedves Kérdező!
A stressz okozta testi tünetekben bizonyos stresszkezelő módszerek, pl. relaxáció elsajátítása segíthet. Vannak pszichológusok által tartott ún stressz kezelő tréningek, relaxációs csoportok. Ha emellett még volna olyan nehézség az életében, melyen változtatni szeretne, pszichoterápia is segíthet.
üdvözlettel:
Jó Napot! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a partnerem megállapított depresszióban szenved, szakorvos által lett megállapítva, illetve én is és a családja is biztosak vagyunk benne. Az okát csak sejtjük, de nem tudjuk biztosan. Teljesen érdektelen mindenki iránt, a szüleivel nem beszél, a barátaival nem tartja a kapcsolatot, dolgozni ugyan tud, de nem szereti, állandóan fáradt, tisztában van a betegségével ő is, párszor az öngyilkosságot is szóba hozta. 4 évet voltunk együtt, majd 1 hónappal ezelőtt elhagyott, azzal az indokkal, hogy jobban érdemlek, mint ő, és attól is, hogy az ő problémaival foglalkozzak. Azóta még rosszabb. Én őszintén nagyon szeretnék segíteni. Igyekeztem mindig is mellette lenni, szakításunk után 2 héttel szembe állítottam a tényekkel, hogy megértem, hogy így érez, de ezért és ezért ezt kezelni kell, és szívesen vagyok mellette ebben, ne szégyellje. A szülei otthon szintén ugyanezt mondják neki, de nem hajlandó elmenni orvoshoz, azt mondja, hogy ő nem fog gyógyszereket szedni, és hogy nem bolond. Mit tudnék tenni? Hogyan tudnék neki segíteni? Várjak, adjak időt? Vagy mit tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát előre is,
Alexandra
Kedves Alexandra!
Várni semmiképp nem tanácsos, ha depresszió áll fenn, és azt pszichiáter szakorvos állította fel, akkor a beteg valamely családtagjának kellene ezzel az orvossal beszélni, hogy a beteg nem szedi a gyógyszereket. Öngyilkossági veszély esetén végzetes lehet a várakozás.
üdvözlettel:
Tisztelt cím!
Azzal a panasszal fordulok önhöz, hogy túlzott cipő fétissel rendelkezem. Barátnőmmel 1 éve vagyunk együtt, alapértelmezetten elég sokrétű szexuális tevékenységet végzünk. Viszont már előkerült, hogy ezt a fétisemet túlzásba vittem és csak cipőkre izgultam fel. Ez a barátnőmnek értehetően nagyon rosszul esett, tramua alakult ki nála emiatt. Ezen a héten ismételten előjött ez a probléma. Pár hónapig teljesen visszafogtam magamat cipők terén, de hétfőn megkértem, hogy vegye fel a cipőjét és úgy végezzünk szexualis tevékenységet. Sokkal jobban felizgultam, mint rá. Erre már sokszor volt példa. Emiatt a kapcsolatunk is nehéz időszakban van. Páromnak vannak pánikrohamai és dühkitörései is. Nagyon vonzó lány, nem ez okozza problémát. Más lányra se izgulok fel annyira. Leginkább a lányok cipőjére. Nagyon rossz ez így, minden tekintetben. Mit lehetne tenni a fétisem ellen? Az elnyomás eddig bizonyult megoldásnak. Vagy hogyan lehetne megoldani, hogy a barátnőmet ne zavarja ez, ha minimális szintre vennénk a fétisemet? Hogyan izgulhatnék fel jobban rá és kevésbé a cipőjére?
Előre is köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
A szexuális fétisét önismereti munkával lenne érdemes megközelíteni. Amennyiben egyéb párkapcsolati probléma is fennáll, párterápia az adekvát megoldás.
Üdvözlettel:
Habis Melinda16 éves vagyok és kértünk időpontot egy pszichológusnál. Visszahívott de anyáékkal együtt. Miért lesznek ott anyáék is? Következő alkalmaknál is ott lesznek bent velem?
Kedves Kérdező!
Én serdülőkkel nem foglalkozom, de ha jól tudom, az első találkozóra megy ön, aztán a szülők, aztán csak ön. Lehet, hogy a pszichológus felcserélte valami oknál fogva a sorrendet, de ha egyéni terápiája lesz, akkor csak egy alkalommal lesznek bent a szülők, de akkor is külön-külön szoktak bemenni azaz serdülő, majd szülők. Tisztázni kellene a szüleivel, hogy a pszichológus nem családterápiára hívta-e önöket.
üdvözlettel:
Miért ilyen bonyolult nekem az élet?
Nem tudok úgy élni mint egy normális fiatal.
nincs akaratom. Tehát inkább alszok mint hogy elmenjek dolgozni. Céljaim vannak de azokért nem tudok küzdeni.
Most például tanulok autót vezetni. De mielőtt megyek hisztizek magamban hogy nem akaroooook. és már kész vagyok az egésztől és inkább buknám a befizetett pénzt mint hogy stresszeljem magam.
szorongás, félelem van bennem minden élethelyzettel kapcsolatban. Irtam az autóvezetést. Aztán a munkahely. Ott attól tartok hogy nem tudok megfelelni a követelményeknek, buta vagyok hozzá. Olyan bonyolultan képesek megfogalmazni egy álláshirdetést, megijedek tőle. Például az hogy jó kommunikációs képesség szükséges az mit takar? Gyorsan és hangosan kell beszélni?
Máskor csak úgy kontrollálatlanul rám tör a szorongás mielőtt cselekszek valamit és emiatt ügyetlenkedek.
nem tudok végigjárni egy utat mint más emberek. Mert a cél megvan, de közben rettenetes szorongás kínoz. És könnyen fel is idegesítem magam. Például simán kisétáltam egy munkahelyről és többet nem mentem, mert túl erősek az érzéseim húzásai. És az érzelmeim erősebbek mint a cél iránti tenni akarás.
Olyan mintha minden külső impulzust százszorosan élnék meg belül.
A szorongás néha átmegy bántalmazásba. Vagy magamat kritizálom vagy másokat. Vagy nyíltan vagy pedig csak magamban.
Lehet hogy tényleg van valami sérülésem ami gátolja az élet minden területét?
Vannak paranoid gondolataim, önbántalmazás csak gondolatban, nagyon kifáraszt a stressz. Nehezen maradok meg egy szituációban. Felelőtlenül eldobálom a pénzem. És amikor ezt csinálom nem fogom fel a követlezményeket csak később amikor már összecsaptak a hullámok. Például írtam azt hogy kirohantam a munkahelyről és többet nem mentem és eltünt a feszültség. Ezt többször elsütöttem több helyen. Próbaidőnél tovább nem is bírom. Egyszerűen szét esek belül. Van félbehagyott iskolám 2 is. Középiekolát épp hogy elvégeztem nagynehezen.
Akkor jó érzés hogy elmúlt a stresszes élethelyzet és szabad vagyok. De ezeknek vannak követlezményei amik csak késöbb jönnek.
Olyan mintha mindent felnagyítanék. És ez okoz rettentő stresszt. Mintha egy kis emberke lennék a nagy világba a farkasok között. Akik rendesen működnek az életben és milyen lazán veszik az élet akadályait. Elvégzik az iskolákat, előrelépnek a munkahelyen, családot alapítanak, nekem ezek olyan idegenek.
És nem is tudom hogy ki vagyok én, mit akarok, mit tudok tenni.
Szerencsém hogy a szüleim eltartanak. És nem zavarja őket hogy így botladozok mindenben. Munkát mindig keresek. Akad is betanított, de nem sokáig bírom.
Annyira furán vagyok, ha dolgozni kell hogy ilyen tikkelős tüneteim lesznek. Pislogás, vállrángtatás. Nem akarok, mert rossz érzéseket okoz és nem biztonságos a környezet.
Amikor dolgoztam az alatt alatt pótcselekvéselbe kezdtem. Hazaértem betakaróztam és filmeket néztem egész nap és szomorú zenéket hallgattam.
Betanított munka amúgy is idegölő. Az építkezés meg kibírhatatlan.
Kedves Kérdező!
A szorongásai leküzdéséhez pszichoterápiás munka szükséges. Fontos volna ennek segítségével megfogalmazni, mik az Ön céljai, mikre vágyik valójában. Nem szabad a sablonos válaszokkal megelégedni ezekre a kérdésekre, mindenkinek az önmaga által megmunkált, őszinte és mély felelet a megfelelő. Amíg nincs meg az igazi cél, a motiváció is kérdéses marad.
Üdvözlettel:
Habis Melinda19 éves lány vagyok.Megismerkedtem egy fiúval aki nehéz eset.Nem adja önmagát így nem tudom őt megismerni.Az első(és utolso)randinkon direkt rájátszott arra h mi mennyire nem illünk össze és h ő milyen rossz fiú(ami nem is igaz,csak szeretné azt hinni).Azt mondta ez volt az egyik legnormálisabb randija,majd közölte csak kedvességből válaszolt az üzeneteimre.Hogy fejthetném meg ezt az embert????
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A levele alapján felmerült bennem, hogy vajon mi fogta meg ebben a fiúban Önt, hogy a gondolatai körülötte járnak e randi után, hiszen megismerni nem engedi magát. Nem biztos, hogy megfejtheti őt, hiszen nem mutatta a valódi énjét, így Ön nem tudhatja, hogy milyen az értékrendje, milyen párkapcsolatot keres stb..
Üdvözlettel:
Szabó LiliAzt szeretném kérdezni hogy miért van az, hogy egyszer teljesen üresnek, kedvtelennek, szomorúnak érzem magam és semmi motivációt nem találok az élethez, máskor pedig teljesen motivált vagyok, terveim vannak, van életkedvem. Az üres, kedvtelen időszak általában tovább tart. Azt szeretném megtudni hogy ennek az egésznek mi az oka.
Kedves Kérdező!
Kérdésére a válasz hosszasabb önismereti folyamatban érthető meg, tehát pszichológussal való sok-sok találkozás folyamatában. Ha csak diagnózist szeretne, akkor pszichiáter vagy klinikai pszichológus személyes beszélgetés alapján (szükség esetén tesztek felvétele) tud véleményt alkotni.
üdvözlettel:
