Miért ilyen bonyolult nekem az élet?
Nem tudok úgy élni mint egy normális fiatal.
nincs akaratom. Tehát inkább alszok mint hogy elmenjek dolgozni. Céljaim vannak de azokért nem tudok küzdeni.
Most például tanulok autót vezetni. De mielőtt megyek hisztizek magamban hogy nem akaroooook. és már kész vagyok az egésztől és inkább buknám a befizetett pénzt mint hogy stresszeljem magam.
szorongás, félelem van bennem minden élethelyzettel kapcsolatban. Irtam az autóvezetést. Aztán a munkahely. Ott attól tartok hogy nem tudok megfelelni a követelményeknek, buta vagyok hozzá. Olyan bonyolultan képesek megfogalmazni egy álláshirdetést, megijedek tőle. Például az hogy jó kommunikációs képesség szükséges az mit takar? Gyorsan és hangosan kell beszélni?
Máskor csak úgy kontrollálatlanul rám tör a szorongás mielőtt cselekszek valamit és emiatt ügyetlenkedek.
nem tudok végigjárni egy utat mint más emberek. Mert a cél megvan, de közben rettenetes szorongás kínoz. És könnyen fel is idegesítem magam. Például simán kisétáltam egy munkahelyről és többet nem mentem, mert túl erősek az érzéseim húzásai. És az érzelmeim erősebbek mint a cél iránti tenni akarás.
Olyan mintha minden külső impulzust százszorosan élnék meg belül.
A szorongás néha átmegy bántalmazásba. Vagy magamat kritizálom vagy másokat. Vagy nyíltan vagy pedig csak magamban.
Lehet hogy tényleg van valami sérülésem ami gátolja az élet minden területét?
Vannak paranoid gondolataim, önbántalmazás csak gondolatban, nagyon kifáraszt a stressz. Nehezen maradok meg egy szituációban. Felelőtlenül eldobálom a pénzem. És amikor ezt csinálom nem fogom fel a követlezményeket csak később amikor már összecsaptak a hullámok. Például írtam azt hogy kirohantam a munkahelyről és többet nem mentem és eltünt a feszültség. Ezt többször elsütöttem több helyen. Próbaidőnél tovább nem is bírom. Egyszerűen szét esek belül. Van félbehagyott iskolám 2 is. Középiekolát épp hogy elvégeztem nagynehezen.
Akkor jó érzés hogy elmúlt a stresszes élethelyzet és szabad vagyok. De ezeknek vannak követlezményei amik csak késöbb jönnek.
Olyan mintha mindent felnagyítanék. És ez okoz rettentő stresszt. Mintha egy kis emberke lennék a nagy világba a farkasok között. Akik rendesen működnek az életben és milyen lazán veszik az élet akadályait. Elvégzik az iskolákat, előrelépnek a munkahelyen, családot alapítanak, nekem ezek olyan idegenek.
És nem is tudom hogy ki vagyok én, mit akarok, mit tudok tenni.
Szerencsém hogy a szüleim eltartanak. És nem zavarja őket hogy így botladozok mindenben. Munkát mindig keresek. Akad is betanított, de nem sokáig bírom.
Annyira furán vagyok, ha dolgozni kell hogy ilyen tikkelős tüneteim lesznek. Pislogás, vállrángtatás. Nem akarok, mert rossz érzéseket okoz és nem biztonságos a környezet.
Amikor dolgoztam az alatt alatt pótcselekvéselbe kezdtem. Hazaértem betakaróztam és filmeket néztem egész nap és szomorú zenéket hallgattam.
Betanított munka amúgy is idegölő. Az építkezés meg kibírhatatlan.

19 éves lány vagyok.Megismerkedtem egy fiúval aki nehéz eset.Nem adja önmagát így nem tudom őt megismerni.Az első(és utolso)randinkon direkt rájátszott arra h mi mennyire nem illünk össze és h ő milyen rossz fiú(ami nem is igaz,csak szeretné azt hinni).Azt mondta ez volt az egyik legnormálisabb randija,majd közölte csak kedvességből válaszolt az üzeneteimre.Hogy fejthetném meg ezt az embert????

Azt szeretném kérdezni hogy miért van az, hogy egyszer teljesen üresnek, kedvtelennek, szomorúnak érzem magam és semmi motivációt nem találok az élethez, máskor pedig teljesen motivált vagyok, terveim vannak, van életkedvem. Az üres, kedvtelen időszak általában tovább tart. Azt szeretném megtudni hogy ennek az egésznek mi az oka.

4 évvel ezelőtt sikerült egy lánnyal sajnos nagyon összevesszek mert nagyon megtetszett és nagyon beleszerettem akkoriban.

Aztán sokáig nem beszélgettünk én elfogadtam a döntését nagy nehezen hogy nem akar engem látni.
Most meg együtt voltunk közösségi szolgálaton és most az a probléma hogy azt hiszi hogy még mindig szeretem pedig ez nem így van.
Azok az érvei mert hogy csokit vettem neki nőnapra (én szerintem az nem szerelem hogy csak figyelmes vagyok)
Nagyon szeretnék ezen az egészen túl lenni már csak 1 hónapot kéne kibirjak vele a suliban de már nem bírom ezt a sok vádaskodást.

Tisztelt Hölgyem/Uram!
Esetleg fontos előzmény lehet: A férjem elvált szülők gyermeke, édesapja elhagyta a családot, mikor férjem 4 éves volt, 2 éve felvették újra a kapcsolatot, de a párom már megbánta, a gyerekeink miatt viszont nem szeretné újra megszakítani a kapcsolatot. Édesanyja, gyerekkora óta elnyomta, azt éreztette vele, hogy buta, szerencsétlen, és hogy tartozik neki, amiért felnevelte. Szinte magához láncolta, az apjával való kapcsolata is azért fulladt kudarcba újra, mert az édesanyja ellenezte, hogy felvevyék a kapcsolatot és kezdett elfordulni emiatt a férjemtől, ami őt nagyon megviselte. Kapcsolatuk azóta sem a régi.
A probléma: Mindig is rend- és tisztaságmániás volt a férjem. A gyerekektől is egész kicsi koruk óta ugyanazt várja el. Tehát 1 évesen sem morzsázhattak, nem kenhették ki magukat… ami ugye korukból kifolyólag lehetetlen volt. Folyamatosan, csúnya szavakkal illeti őket, amiért nem képesek úgy enni ahogy egy felnőtt. A nagyobbik fiam (8,5éves) emiatt nagyon gátlásos, visszafogott gyermek. Ugyanazt tanítja meg neki, amit anno ő is hallott az ésesanyjától, hogy szerencsétlen. A kisebbik (18 hónapos) még nem foglalkozik a szidalmakkal. Mindenre vigyázniuk kell, párom naponta ellenőrzi a falat, nem lett-e összekenve, nem dőltek-e pl neki. A kisebbik fiúnkra pl rászól, ha megkapaszkodik a falban. Az autónkra is nagyon kell vigyázniuk, nehogy megkarcolja a rátapadt por a fényezést, nehogy koszos legyen a bőrülés… Érzi, hogy túlzás, de legszívesebben játszani sem engedné őket, mert a játék=kupi és kosz. Minden használati tárgy kiemelt fontosságú számára. Szerinte mi “mindent csak tönkreteszünk, semmit sem becsülünk meg”.
A segítségét szeretném kérni, mi lehet ennek a beteges mániának az oka, hogy lehetne leküzdeni, mert ha továbbra is ilyen marad, az a családunkat tönkreteszi. Köszönöm!

2 évig voltam együtt a párommal, de nagyon sokat veszekedtünk, és hiába kezdtük újra és újra, mindig jött valami hiszti tőlem.. és most úgy néz ki teljesen végleg beakarja velem fejezni, mert letiltott úgy, hogy az oldalára se tudjak felmenni.. tudom hog szeretett, vele vesztettem el a szüzességem, és ő is velem.. fog keresni valaha? ráfog jönni bármire is, hogy szeret? félek hogy talál jobbat.. szebbet vagy bármi.. teljesen kivagyok..

Üdvözlöm!
A probléma amit leírok,az egy ismerősömet érinti,csak érdekelne a véleménye erről és vajon mi lehet.
Tehát,a hölgyet(középkorú,család anya)már régóta ismerem.Mindig egy vidám,humoros véleményét kimondó erős nő volt.
Azonban egy fél évvel ezelőtt az interneten felkereste őt egy amerikai férfi(állításom szerint egy csaló volt)hogy mennyire szerelmes belé és küld neki egy ajándékot ha küld neki pénzt,a hölgy válasza az volt hogy nem tud biztosítani neki pénzt,utána már nem is kereste őt a férfi,csak hogy a hölgy már “beleszerett”,és várta mindig hogy írjon.Nagyon csalódott lett.
A bibliához fordult(azelőtt is volt hite,de nem így ahogy most)a lényeg hogy betegesen,szinte megszállott lett a hittel szembe.Másról sem beszél csak hogy az az ember már nem létezik hanem isten bele költözött,és hogy beszélget vele,jézus irányítja minden tettét,valamint állítása szerint még szexuális kapcsolatot is létesít vele gondolatban!
Az emberi,baráti kapcsolatait már szinte nem tartja mert isten nem mindenkit enged a közelébe..ráadásul enni sem eszik,és a szent szellem a hasában él.(a többiről inkább már nem is írnék)
A tekintete teljesen más,mintha kifordult volna önmagából,de valamikor meg mintha pár percre
“visszajönne” a régi normális éne.
És nem utolsó sorban,egyébként a férjével összevesztek emiatt is,meg amúgy se volt jó a kapcsolatuk egy ideje,sokat veszekedtek.(gondoltam lehet ez is közrejátszik az állapotához)
Nem tudom mit lehetne tenni,én sajnálom hogy ilyen állapotban van és a családja is elfordult szinte tőle,az is segítség lenne ha legalább tudnám milyen betegség ez vagy mitől,miért lehet.
Válaszát előre is köszönöm,várom!

Van egy barátom aki mindig a családi problmájáról akar velem beszélni és tanácsot kérni. Az a problémája, hogy elvált szülei közt ingázik 22 évesen, mert a szülők ellehetetlenítik az önálló életkezdést. A barátom dolgozik, egész jó fizetése van, de nm tud félretenni mert szülei folyton pénzt kérnek tőle olyan indokokkal, hogy hétvégente ott alszik (enni nem eszik a szüleinél, mert azt is magának kell beszereznie), az anyja botoxoltatni akar, vagy csak azért mert ott van náluk. Pofátlanul magas összegeket kérnek el tőle, hiába mondta, hogy spórolni akar egy lakásra, nem mondhat nemet egyik szülőnek sem mert akkor "kirakják" otthonról és nem tud hova menni. Mindemellett mindkét szülő szereti a barátomat verbálisan bántani és érzelmi szemetesnek használni. Nem kezelik őt a fiukként csak kihasználják. Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan tudnék akár csak tanácsot adni, hogy kikeveredjen ebből a helyzetből.
Válaszát előre köszönöm!

Kedves Pszichologusnö!
A kerdesem az lenne hogy mit gondol a folyamatos megfazasom valamint a hangom elvesztese mögött mennyire alhatnak a lelki gondjaim
Füll orr gegesz, haziorvos mar nem tud velem mit kezdeni.
folyamatos Antibiutikomokat mar nem akarom szedni.
Eves szinten 5 fölött van mar hogy elmegy a hangom.
Ebben a honapban mar 2.* törtent meg ami mar igen kellemetlen.

Olvastam olyant hogy a ki nem mondott düh.-velemeny is alhat e mögött..
Lehetseges ez?
Ha igen:
-Hogyan tudom magam rendbe tenni..
Lassan felö hogy a munkahelyemen nem birjak sokaig a folyamatos betegsegemet.

Magamrol röviden: Elsö osztalyos eleven Kislany anyukaja vagyok, akit mondhatni egyedül nevelek -külföldön mert az Edesapja munka miatt folyamatosan uton van. Az ö csaladja segitsegevel oldom meg a mindennapi eletemet- amiatt "felügyelet" alatt is vagyunk.
Parkapcsolatom Boldog-föleg ha itthon van.
Kislanyomat Imadom-de nehez vele egyedül.
Csaladom messze van.
Barataim kevesen vannak.

Mit gondol van ertelem ezen a teren tovabb haladnom es segitene ez rajtam?- a hangomon?
Köszönöm a valaszat.
Tisztelettel!
"Egy csendes anyuka"

Tériszony , Vezetésnél ha hidhoz illetve felüljárohoz érve félelem jön rám , az izmok megfeszülnek a vállamban ,combomon,és szédülés jön rám. van amikor nem is merek tovább vezetni. Az idegsebész orvosom 3 éve rivotrilt ir fel valamelyest használ, de a probléma nem szünik meg

Szép napot kívánok!

Sajnos nem tudtam a problémakör listából választani. Lassan egy éve élek a párommal és 15 éves fiával teljes harmóniában. Párom válása nem volt zökkenő mentes. A volt férj zsarolással, megfélemlítéssel és egyéb aljas trükkökkel próbálta megakadályozni a válást. Szóba került, hogy elraboltatja a fiút és csak akkor láthatja újra, ha az anya lemond válási szándékáról. A fiú félelmében egy ideig késsel a zsebében járt iskolába, ha út közben történne valami, megvédené magát.
Szerencsére megtörtént a válás és nyugalomban élnek anyukájával, de egy ideje éjszaka visszatérő rossz álmok gyötrik a fiút. Sokszor átéli álmában az akkori gyötrelmeket. Viselkedésén is látszik. Este nem nagyon mer kimenni az utcára. Fél a sötétben. Mindig az apja felbukkanásától tart, hogy az új otthonában is lehallgató készülékeket helyez el, ahogy tette a régi lakásukban és az anya autójában.
Önök szerint forduljunk-e szakemberhez, hogy elmúljanak ezek a rémálmok? Mert a hétköznapokban semmi gond, nagyon kreatív a fiú. Hobbija a kertészkedés és a növények. Imádja a kutyáját, cicáját. És majdnem kitűnő tanuló.

Köszönöm szépen

Sabján Mátyás

Kedves Cintia!

Régóta foglalkoztat, hogy problémámmal forduljak-e szakemberhez, vagy tanácsadóhoz, nem vagyok biztos, hogy néhány sorban le tudom írni.

Egy osztályba jártunk középben, folyamatosan csipkelődtünk egymással, amit mindketten nagyon élveztünk, de semmi komolyabb nem történt. Amikor befejeztük a 4. évet, megbeszéltük, hogy eljön hozzám. Elcsattant egy csók kettőnk között, ami óriási hatással volt rám… viszont ennél több a folyamatos telefonon lógáson túl nem történt. Ő másik országba tervezett továbbtanulni, én itthon maradtam, tudtam, hogy ez igy nem fog működni és lebeszéltem magam a kettőnk jövőjéről – közben meg is haragudtam rá valamiért – ezután nem vettem fel neki a telefont, hiába keresett többször is, "elvágtam a drótot" és büszke voltam magamra, hogy ilyen "könnyen" ment. Itt vége is lett, ő elment külföldre. Két hónappal később megismertem a férjemet, akivel ma is együtt vagyunk. Ez 11 éve történt.

7 évvel később felregisztráltam Facebookra üzleti okokból, amin azelőtt nem voltam fent. Édesanyám kézműves kellékeit szerettem volna reklámozni. Pár napon belül ő üzenetet írt a kézműves oldalra annak reményében, hogy majd én válaszolok és rendelt a termékeinkből. Mikor megláttam, hogy írt, nem kicsit felzaklatott. Annak reményében, hogy találkozik velem, el is jött a családi házunkhoz felvenni a rendelését, de a húgomat küldtem ki magam helyett, igy nem találkoztam vele. Nagyon megrendített, hogy felkeresett, napokig zaklatott voltam és mérges, hogy most keresett, amikor már rég férjhez mentem a mostani férjemhez.

A problémám a következő: visszatérő álmaim vannak vele, szinte heti jelleggel, néha hetente többször is (már 11 éve) és mindig azt álmodom, hogy próbálom őt elérni és szerelmes vagyok belé. Álmaimban az érzések annyira intenzívek, hogy nappal is néha késztetést érzek, hogy ráirjak – amit persze nem teszek meg, mert félek a következményektől, pedig nagyon szívesen beszélnék vele, mert érdekel, mi van vele… És úgy érzem, hogy neki se sikerült feldolgoznia azóta a 11 évvel ezelőtt történteket, gondolom, hogy nem hiába keresett fel. Nagyon szégyellem magam ez miatt, mert szeretem a férjemet. A férjemet értékesebb embernek tartom nála, de valamiért úgy látszik, még mindig vonzódom hozzá? Mit jelentenek az álmok? Valójában tudat alatt véget sem ért, ami akkor elkezdődött? El sem kezdődött igazán, így véget sem érhetett, ezért nem tudom lezárni? Kedves pszichológus, milyen úton induljak el hogy lezárjam a problémám?
Nyilván másnak is van hasonló problémája, de azért mégis nagyon misztikusnak tartom, hogy több mind 10 évig egy emberrel legyenek ilyen jellegű visszatérő álmaim.
Köszönöm előre is kedves válaszát!

Üdv.A segitségét kérném…nem birok sokszor aludni minden kis apróságon fel tudom huzni magam olyan szinten hogy képes vagyok magamban,másokban kárt tenni vagy a közelemben lévő dolgokat össze törni stb..nem régiben el veszitettem a kis babámat (3 hónap után ) elösször probáltam kizökkeni a tragédia utáni depresszióból de nem megy és van hogy már annyira nem birom hogy alkoholhoz is nyulok ami az ájulásig tart sokáig.nagyon szépen kérdem segitsen.köszönettel Eszti

Üdvözletem!
5 évig voltam együtt a párommal, most elérkeztünk egy olyan pontra hogy ő azt mondta hogy nem érzi már hogy szeret, mindenkivel eltudná képzelni az életét csak velem nem sajnos én nagyon ragaszkodó fajta vagyok ezért szeretem és nem akarom elveszíteni nem is bírom felfogni hogy ő nincs. Sajnos a távolság elválasztott minket de folytattuk, új baráti köre lett, bulizni jár. Sajnos már volt rá példa hogy megcsalt, most látom a közös képeket ahol fiúk társaságában is van. De nem tudom elengedni se fejben se szívben. Elmondhatatlanul fáj az amit jelenleg csinál velem de még így is szeretem.
Kérem adjon tanácsot hogyan is lenne könnyebb az elengedés.
Köszönöm!

Jó estét!
16 éves vagyok és segítséget szeretnék kérni.
Van egy barátom aki 14 éves. Igen ilyenkor sokan meglepődnek, fiatalabb nálam két évvel. Sokkal érettebb a koránál, úgy gondolom, talán a nem tökéletes családi helyzete miatt is. Viszont itt most nem erről lenne szó, hanem hogy neki volt előttem 2 barátnője. Az első barátnőjével van problémám. Ő volt az első lány az életében. Vele volt az első csókja, a szüzességét is vele vesztette el. Nagyon különlegesnek tartotta ezt a kapcsolatot ami persze érthető is. Viszont ez egy évvel ezelőtt volt. Nagyon féltékeny vagyok és egyszerűen nem tudok túllépni ezen a dolgon.
Sokszor hozta fel ezt az említett lányt a kapcsolatunk alatt már egészen az elejétől fogva. Pl.: Sokszor volt hogy arról mesélt hogy miket csináltak együtt a lánnyal, helyekről sokszor eszébe jut, hiszen oda jár iskolába a barátom ahonnan a lány tavaly ballagott. Tehát sűrűn hozza fel. Amikor veszekszünk, vagy valami nézeteltérés támad köztünk, rögtön felhozza direkt, hogy nekem rosszul essen es ezzel visszavagjon esetleg valami miatt. Olyanokat mondd, hogy a lányon szokott gondolkozni, hogy nézi az instagrammoldalát. Amikor haragszik rám elmeséli az első csokjukat vagy a múltkor a szüzessége elvesztését.
Aztán amikor kibekulunk vagy látja rajtam hogy mennyire fáj akkor mindig elmondja hogy ne aggodjak mert csak azért mondta mert ideges volt vagy mert felduhitettem. Párszor elfogadtam ezt a választ. De olyan sokszor fordult már elő hogy egyszerűen nem tudok túllépni ezen. Úgyérzem kezdek belebetegedni.
Ma jutottam el ide hogy leírjam és segítséget kérjek hiszen ez az eset ismét megtörtént a mai napon. Egészen jól túlléptem a dolgon aztán amikor nem veszekedtunk aztmondta hogy neha tényleg gondol a lányra, de nem úgy mint szerelmere csak érdekli mi lehet vele. Ez nekem rettentően fájt, pedig belegondolva ezzel nincs semmi baj.
Próbáltam sírni, futni, írni olvasni, meditálni .. semmi nem használ, kérem segítsen.
Tisztelettel: E.