Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Azt szeretném kérdezni hogy a gyógyszerek mért nem érzem hogy hatnak csak levert szorongás nyomasztó érzések lelki megrázkódtatás depressziós bipoláris arra is gondoltam hogy abba hagyom a gyógyszerek szedését mert nem segít csak álmos vagyok És ingerült vagyok.
Kedves Kérdező,
Sajnos orvosi végzettségű szakember nem dolgozik a csapatunkban. Mindenképpen a kezelőorvosának kellene ezt jelezni, hiszen ő tudja állítani/lecserélni a gyógyszereket. Mivel minden szervezet más, van, akinek több időbe telik, mire az orvos megtalálja a leghatékonyabb kombinációját a gyógyszereknek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
Próbálom rövidre fogni. 2 éves párkapcsolatomnak lett vége de nem tudjuk elengedni egymást. Ismerkedünk másokkal de valahogy nen az igazi. Olykor depresszióra hajló a hangulatom és gyakran lesz könnyes a szemem ha senki sem lát. A volt barátnőm rendszeresen, komoly dolgokban hazudozott és nem képes bevallani és bocsánatot kérni. Plusz, rosszindulatú és a kislányával takarózik ha arról van szó. Ez okból már csak az édesanyja maradt mellette. A barátaimtól is megpróbált elszakítani, éket verni közénk. Azonban ha kettesben vagyunk mintha kicserélnék és szerető, gondoskodó. A fogamzás gátlót is abbhagyta a tudtom nélkül aminek sajnos terhesség megszakítás lett a vége mert még egy gyerek sajnálatosan, súlyos felelőtlenség lett volna. Nem tudom biztosan, hogy valóban így volt-e, de a kislánya így "jött össze" az előző párjától. Megpróbálta rám hárítani, hogy miért nem használtam óvszert (ami addig nem kellett) De megszoktam az ikyet mert akárhány ügy volt, általában rámhúzta. Ő soha sem volt hibás semmiben, vagy egyszerűen az utolsó utáni pillanatig tagadta a dolgokat. Azonban azt sem hiszem már el teljesen, hogy nem tud elengedni. Nem tudom még egyszer megelőlegezni a bizalmat. Nehezemre esett sajnos egy ideje már, amég együtt voltunk.
Ezek ellenére én még mindig szeretem, mert amikor minden rendben volt, akkor csodálatos volt minden. Győzködtem/győzködöm magam, hogy nem lesz több ilyen. Tud változni. Ha felhagyna a már-már betegesnek tűnő hazudozással és végre bocsánatot kérne mindenkitől akit megbántott velük, akkor látnám, hogy akar is. Vagy próbáljak meg valahogy szakképzett segítséget kérni? De senkinek nem valja be a dolgait, hiába bukott le. Csak tagad.
A válasz egyértelmű igazából mert nem fér bele ez tovább az értékrendembe. Az utolsó akcióival átlépte a határt. De igazán szeretem és a kislányát is. Meghasadok ha arra gondolok hogy elvesztem, de félek belevágni megint mert valószínűleg ugyan ez lenne a vége. Mitöbb a barátaim nagy része is elfordulna tőlem mert igen komoly dolgokat csinált ellenük is. Tépelődöm, rágódok. 3 hónapja 4 óránál hosszab ideig nem aludtam. Dönteni senki sem tud helyettem, csak valamiféle iránymutatást kérnék ha lehetséges. Nagyon hálás lennék érte.
Kedves Kérdező!
Leveléből azt szűrtem le, hogy az elválás fájdalma miatt szenved. Pszichológus tud segíteni a kapcsolati veszteség feldolgozásában, ha igényli.
üdvözlettel:
Évek óta tartó, gyakran az elviselhetetlenségig felerősödő fizikai fájdalmam van. Minden reggel négykor felébredek, teljesen függetlenül attól, hogy mikor fekszem le. Kidob a fájdalom az ágyból. Egész nap vonszolom magam, talpamtól a fejem búbjáig fáj mindenem. Az egész életem halmozott rémségek sorozata volt, már a születésem pillanatától. Ennyi mindent képtelen vagyok feldolgozni. Már a halláskárosodásom is 57%- nál tart, szépen haladok a teljes siketség felé. Állapotom miatt munkanélküli is vagyok, de leszázalékolni mégsem akarnak. Ez még tetézi a bajt.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz a fájdalom kezelése pszichoterápiásan. Érdemes hipnoterapeutát felkeresnie.
üdvözlettel:
Évek óta szorongok,de ez nem súlyos,nem befolyásolja a mindennapjaimat,csupán néha-néha kellemetlenül érzem magam miatta. Több lelki problémával is járok pszichológushoz,aki egy átmeneti gyógyszeres kezelést írt/íratott fel egy pszichiáterrel,hogy tudjak készülni az érettségire is. Napi kétszer fél Ataraxot és egy Scippát kell szednem,valamint MagneB6-ot és MagneB6 Álom gyógyszert. Azon kívül,hogy a MagneB6Álom(ezt hamarabb kezdtem el szedni és azóta tart) miatt mélyebben alszok és többet is,fáradtabb is vagyok,mást még nem tapasztaltam és igencsak kételkedek abban,hogy tényleg gyógyszert kell-e szednem. Ezt a pszichiáternek is mondtam,de szerinte csak hisztis vagyok. Tényleg szükséges ennyi mindent szednem? Miért van szükség két szorongásgátlóra is? Az Atarax tényleg nem vagy csak nagyon keveset ér?
Kedves Kérdező!
A betegségét legjobban pszichiátere és pszichológusa ismeri. Ha pszichiáterével való kommunikációban problémák vannak, pszichológusával való megbeszélés az önök kapcsolatát is erősíti.
Egy idegen pszichológus ebbe nem avatkozhat bele, egyrészt mert nem ismerem az ön pontos problémáját, életét, de ami még ennél is fontosabb, hogy így gyengül a saját pszichológusával való kapcsolata. Érdemes azon gondolkodni, miért nem hozzá fordul ezzel a problémával.
üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Segítséget szeretnék Öntől kérni.
Amit tudni kell rólam, hogy egy 22 éves egyedülálló egyetemista lány vagyok aki rettentően maximalista és nagyon stresszes típus és ráadásul most tanulmányi szempontból nagyon nnehéz időszakon megyek át, ami meg is visel. A családomból sokan meghaltak, akik még élnek pedig mind külföldön dolgoznak/élnek (attól még persze jó kapcsolatban vagyunk és tartjuk a kapcsolatot). Jelenleg a városban ahol tanulok lakok egy albérletben 3 másik lánnyal, s én egy szobában vagyok egy másik lánnyal. Szeretem őket, a barátnőim .
Mégis egyszerűen nem értem magam. Imádom mikor egyedül vagyok a lakásban, komolyan nagyon nehezen viselem el ha bárki otthon van rajtam kívül, vagy ha bárki jön hozzánk. Utálok órákra is járni, s a legnagyobb öröm az , amikor ha mikor hazaérkezem üres a lakás. Persze ez sajnos ritkán van. Nem igazán szeretek sehova se eljárni, jól érzem magam itthon egyedül. Valamint egyedül ami még leköt, az az mikor elmehetek edzeni konditerembe, hiszen egyetem mellett még edzőnek is készülök.
Mégis egy hatalmas kettősség van bennem, mert közben rettegek attól, hogy a jövőben elvesztem azokat az embereket akik mellettem vannak, a barátaimat. Nagyon félek a magánytól. Fogalmam sincs, hogy hogyan is rendezhetném le ezt magamban vagy hogyan kezeljem. Komolyan azt tesz a leginkább boldoggá hogy ha egyedül lehetek, de ha belegonolok abba hogy ezzel örökre eltolom magamtól az embereket, az meg megrémít. Szörnyű érzes és egy hatalmas nyomás és görcs van emiatt bennem folyamatosan.
Előre is köszönöm válaszát/segítségét!
Kedves Kérdező! Ez egy olyan belső konfliktus, ami pszichoterápiásan jól körüljárható. Érdemes személyesen pszichológust felkeresnie. Üdvözlettel
Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem el..
Sajnos, be kellett látnom, hogy önbizalom és szeretet hiányban szenvedek már jó pár éve és sajnos a problémáimat nem tudom már egyedül megoldani. Mindig erősnek, magabiztosnak és egy talpraesett érett, erős nőnek kellett, hogy mutassam magam, mert nem akartam, hogy az emberek csak kinevesenek, hülyének nézzenek, vagy mi a legrosszabb hogy sajnáljanak…de az utolsó időben kezd minden kicsúszni az ujjaim közül, már nem tudom felfesteni az áll mosolyomat, nem tudom, nem bírom megjátszani hogy boldog vagyok és hogy minden rendben van.
Mesélek egy kicsit az életemről.. kezdem így:
A családom nem ismer. Legjobb barátnőmön kívül, pár barátomom tudja, hogy ki is vagyok valójában. 20 éves egyetemista vagyok, csak hétvégére járok haza a családhoz. Ahogy elhagyom a sulis lakást, és felszállok a haza induló vonatra, felteszem a láthatatlan maszkomat, és mikor otthonról kilépek a kapun, az leveszem. Úgy érzem, otthon tőlem elvárják hogy ne legyenek érzéseim, nekem nem lehet gondom, nekem nem fájhat semmin, én otthon csak édesanyám és bátyám gondjait oldhaton meg, rám senki sem figyel. Nem is emlékszem utoljára édesanyám mikor adott jó éjt puszit, illet e mikor volt kedves hozzám. Hiába vagyok már 20 éves érett nő, meg mindig hiányzik, hogy valakinek én legyek a legfontosabb és hiányzik a szülői törődés illetve szeretet. Amit sajnos sem édesanyám sem édesapám nem nyújt nekem. Apropó édesapa.. elköltözött tőlünk már 5 éve. Ritkán beszélek vele, mert tett egy S más dolgot, amit elítélek és gyűlölök.. jó párszor próbált öngyilkos lenni. 8-9 éves koromban több öngyilkossági kísérlet hajtott végbe. Volt hogy éjjeleket rettegtünk, mikor eszi meg a tablettákat, mikor megy fel a padlásra kötéllel a kezében, mert ő féltékeny anyura és meg akar halni … Volt, hogy én élesztettem újra, vagy épp én hívtam a mentőket, miközben anya próbálta észnél tartani. Az utolsó ilyen kísérlete 5éve volt. Az intenzív osztályon feküdt hetekig, már az orvosok is lemondtak róla és én voltam az egyetlen, aki bent volt mellette a kórházban, és biztatta hogy ne adja fel, ezt a harcot még nem veszítheti el. Apa meggyógyult.
Teltek a napok, hetek, hónapok, és én szépen lassan elfelejtettem érezni a szeretet, minden érzésem elszállt. Magányosnak, üresnek éreztem magam. Neha ez az érzés most is előjön..
Legnagyobb gondom, hogy nem tudok sírni. Annyit sirtam, szenvedtem az évek során, hogy egyszerűen manapság nem jön ki egy könnycsepp sem. Utoljára 7 éve sírtam, nagymamám temetésén emberek előtt. Úgy érzem, ha valaki meg lát hogy sírok, meglássa hogy gyenge is tudok lenni, és fel tudja használni azt ellenem.
Következő dolog ami gyötör az az, hogy félek, hogy elvesztem az embereket magam körül. Félek hogy elhagynak, félek, rettegek a csalódástól és a kudarctól. tudom, gyerekesen hangzik, de ezért nem is szeretek meg embereket, nem merek megszeretni és magamhoz közel engedni valakit, mert félek hogy ő egyszerre csak eltűnik és már több veszteséget az életben nem bírnék elviselni.
Lehet hülyén fog hangzani, de azért is írtam, mert valakinek el kell hogy mondjam és tanácsot adjon, mert én kevés vagyok ehhez egy magam. A szeretteimnek azért nem mondom el, mert nem akarom hogy vegettem szenvedjenek, vagy a mázsás kint amit cipelek magamon, más cipelje.
Nem szeretnék pszichológushoz, illetve más szakemberhez járni, nem kell terápia, illetve más kezelés, csak valami biztató szöveg, tanács, pár gondolat egy idegen embertől, az amire most szükségem van.
Válaszát, gondolatát előre is nagyon szépen köszönöm, illetve az időért, amit rá szánt levelem elolvasására, hálás vagyok. Kellemes napot kívánok.
Tisztelettel N.
Kedves N!
Sajnos nem tudok a kérésének eleget tenni, ugyanis bíztató szavakat bármelyik barátjától kaphat és nem hiszem, hogy az valódi segítség lenne, esetleg pár percig kitarthat. Ha nem akar problémáján pszichológussal együtt segíteni, sajnos más ötletem nincs. Érdekes számomra, hogy nem kér terápiás segítséget, mégis leírja a nehézségeit. Érdemes átgondolnia, mi akadályozza a terápiát.
üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem/Uram,
A következő problémával fordulok önhöz.
A barátommal lassan másfél éve vagyunk együtt, tervezzük a közös jövőt, együtt élünk egy egy szobás lakásban. Egyelőre. A problémám,hogy rengeteg alkalommal nem tudok vele nem indulatosan beszélni ha valami olyat mond vagy tesz ami nekem nem tetszik. Állítása szerint én csípőből támadok mindig, és tulajdonképpen én is észrevettem magamon hogy először ellen állok. Nagyon sokszor később ha atgondolom , rájövök igaza van, és én sem örülnék ha valaki így beszélne velem. Édesanyámmal ugyanez volt a problémám,vele is így beszéltem amikor úgymond idegesített. Ez azóta máshogy van mióta elköltöztem otthonról. Édesanyámat is nagyon szeretem és jó vele a kapcsolatom. Az előző barátaim tulajdonképpen nem foglalkoztak velem, én futottam utánuk legtöbbször. Ó az első barátom aki elfogadja milyen vagyok, de úgy érzem emiatt néha túlságosan elengedem magam. Egyébként konfliktuskerulo ember vagyok,nem szeretem a munkahelyen a félre érzést, problémázast, más helyeken sok mindent lenyelek. néha úgy érzem mintha még mindig egy dühös tini lennék,aki haragszik a világra. Az elmúlt hónapokban sok változás történt körülöttem, Berlinből Londonba,majd vissza Berlinbe költöztünk a barátommal négy hónap alatt. Igazából az egész kapcsolatunk alatt szinte mindig minden mozgásban van. Most is pár hónap múlva Münchenbe tervezünk költözni. Ha esetleg tudna tanácsot adni,mi lehet a jó megoldás arra hogy ne rögtön nemet mondjak és dühből valaszoljak, megköszönném.
Tisztelettel,
V
Kedves V!
Olyan tanácsot, hogy mit tegyen, nem tudok adni, ellenben pszichoterápia segíthet indulatainak kezelésében. Münchenben is dolgoznak jó pszichoterapeuták magyar nyelven.
üdvözlettel:
Jo napot kivanok,
A problemam a kovetkezo. Mar egy eve,hogy online megismerkedtem egy nalam 7evvel idosebb sraccal. Azota mar talalkoztunk is parszor. Aranyos,kedves meg minden;viszont en megse bizom bennem. Egyreszt azert nem mert elmondasa szerint kulonbozo egezsegugyi problemai vannak es par honapja jart vizsgalatokon es allitolag meg nincs eredmeny ami nekem nagyon gyanus a masik meg amiert nem bizok benne az az,hogy o meg mai napig tarskereson irogat lanyoknak ismerkedes meg kapcsolat celjabol. Erre ugy jottem ra,hogy ugyanarra az oldalra regisztraltam mas neven es rairtam (tudom,hogy nagyon betegesen hangzik) es kerdeztem pl olyat,hogy talalkozott-e mar valakivel es arra az volt a valasz,hogy sajnos meg nem jott ossze. Magyarul,letagadott engem ugymond ami nagyon bant. Elmondasa szerint fulig szerelmes belem es soha nem hazudna nekem,de en tovabbra se tudok benne bizni foleg ezekutan. Az a baj,hogy talan en is tobbet erzek iranta. Viszont nem tudok mit kezdeni a jelen helyzettel. Es rajtam kivul meg kitudja,hogy hany lanynak ir ismerkedes meg kapcsolat celjabol. Onnek mi a velemenye? Tenyleg hazugsag minden szava?
Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem összezavarodottságát, hiszen a barátja nem teljesen őszinte Önnel (a leírt csetes viselkedése alapján). Én azt javaslom, hogy tisztázza vele a helyzetet, hiszen csak úgy derülhet ki, hogy mi is valójában az ő szándéka Önnel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Onlinepszichologus.net!
Sajnos manapság sokszor érzem magamon, hogy mindenen stresszelek (már-már a kissebb dolgokon is), próbáltam már mindenféle nyugtató teát, gyógyszereket stb., de úgy érzem semmi sem segít! Már ez annyira eluralkodott rajtam, hogy az alvás, és a mindennapos dolgaim is nehézkesen mennek! Beszéltem már ezzel az orvosommal, de csak megnyugtatásként annyit mondott, hogy valószínű csak a mostani körülményeim teszik ezt (gondolok itt, haláleset, műtét, munkahely váltás)! Esetleg ez már depresszió? Mi tévő legyek?
Mély tisztelettel: V.Emese u
Kedves Emese! Köszönjük kérdését. Több, az Ön számára stressz helyzetet jelentő eseményt említett, mint haláleset, műtét, munkahely váltás. Ezek okozhatnak veszteségélményt az Ön számára, de hogy depresszió áll-e fenn, csak egy interjú, egy személyes párbeszéd révén dönthető el. Amennyiben már próbált stressz csökkentő eljárásokat, pl. relaxáció, speciális légzőgyakorlatok, zenehallgatás, stb és nem váltak be, azaz úgy érzi, hogy önállóan nem tud megküzdeni nehézségeivel, bármelyikünket felkeresheti online tanácsadás, vagy terápia céljából. Az alvási problémák és a “hétköznapi dolgok nehézkesen mennek” arra utalnak, hogy jelentősen megviseli Önt helyzete. Ajánlom mindenképp relaxáció elsajátítását, mert tudományosan bizonyítottan javítja a feszültségtűrő képességet, de nem “mindenható”, így ha kevésnek bizonyul, javaslom keressen fel szakembert.
Tisztelt Doktornő!
Legyen szíves elmagyarázni, hogy mit jelent, hogy valaki alkalmatlan a terápiára. Közeli rokonom kapta ezt a ‘diagnózist’ egy pszichológustól, és nem tudjuk, mit tegyünk ebben az esetben. Ez azt jelenti, hogy akkor az ő problémáin nem lehet semmilyen módon segíteni?
Köszönettel:
Alíz
Kedves Alíz! A pszichoterápiás alkalmasság főbb szempontjai, hogy a kliensnek legyen pszichés probléma tudata, ami azt jelenti, hogy elfogadja, hogy bizonyos tünetei, problémái pszichés problémákra vezethető vissza, valamely belső konfliktusra, vagy kapcsolati zavarra. Kell, hogy legyen változási motiváció, hogy érzéseit, gondolatait szabadon, őszintén fel tudja tárni terapeutájának. Ezek a főbb szempontok, de attól függően, hogy milyen pszichoterápiára jelentkezik valaki (sokféle létezik), még módszerspecifikus kritériumok is léteznek. Minden pszichoterápiás módszernek léteznek kontraindikációi. Javaslom, hogy rokona kérdezze meg, miért kontraindikált számára az a terápia, amit választott. Erre az a pszichológus tud felelni, aki a diagnózist adta. Elképzelhető, hogy más pszichoterápiás módszer segítségére lehet.
Kedves Doktornő!
Édesanyám kisgyerek koromban elvált és újraházasodott. Az új házasságából született egy lány, amit mindig is akar. Ez a lány már 27 éves. Engem kiskoromban ha rosszat csináltam akkor mindig megvertek, általában fakanállal. A tesómat sohase. Ő mindig mindent megkapott a mai napig, én alig. Én értem valamit el az életben, ő semmit csak talált egy gazdag srácot és vele tartattja el magát, mert persze dolgozni nem akar. Az anyja mai napig sok pénzzel támogatja, engem szinte semmivel. Mondok egy példát nekem ad egy 1000 ft-t míg a lánynak vesz egy nagy tv-t, iphonet és ruhákat. Sőt még ha megyek hozzájuk látogatóba olyan a hangulat, mintha nem is látnának szívesen, de ha nem megyek akkor meg veszekednek velem, hogy én rájuk nem is fordítok időt. Facebook-n meg az ismerősöknek persze előadja anya-lánya, hogy mennyire fontos vagyok nekik, de a valóságban… Az anya a lányát is mindig szídja, hogy milyen semmirevaló, de csak a háta mögött… Én próbálok pozitív életet élni, de mivel mindig mennem kell látogatóba, mert csak az anyám, ezért mindig visszahúznak lelkileg. Bevallom irigységet és haragot érzek irántuk. Hogyan tudnám ezt leküzdeni? Mi a helyes lépés ilyenkor? Veszekedni nem akarok, én egy nyugodt szeretet teljes életet akarok, amit igazából a feleségemtől és családjától, valamint édesapámtól megkapok.
Kedves Kálmán! Ahogy számolom a féltestvére és Ön közötti korkülönbséget, arra következtetek, hogy a szülei akkor váltak el, mikor Ön óvodás volt. Ezáltal megterhelő lehetett Önnek maga a válás is. Sok oka lehet, miért bánik egy anya ennyire másként két gyermekével. De hogy a háta mögött a lányt is szidja, ez inkább arra utal, hogy nehéz lehet neki elfogadni gyermekeit olyannak, amilyenek. Nem írja miből derül ki, hogy nem látják szívesen. Elképzelhető, hogy az édesanyjának nem kifejezettel Önnel, hanem másokkal is problémája van, azaz elégedetlen másokkal szemben is. Nem tudom így van-e, ha igen, akkor valószínűleg valami gátolja, hogy pozitív érzelmekkel tudjon kapcsolódni másokhoz. Ennél fogva nem gondolom, hogy Önnek magában kellene keresnie a hibát. Édesanyja sem hibás, csak elképzelhető, hogy nehézségekkel küzd, melyeket nem ismerünk. Sok kérdésem lenne, amit így írásban nem tudok feltenni. ha úgy érzi, hogy hétköznapjait ez a probléma nagyon megkeseríti, néhány beszélgetéssel tisztábban láthatunk. Ajánlom bármelyik kolléganőmet itt a honlapon, és engem is felkeredhet, ha igényli.
Tisztelt doktornő!
Van egy 7 éves lányom és néha csak bámul pár másodpercig. Ha beszélgetünk akkor is,nem szól bámul pár másodpercig aztán “visszatér”. Ha szólok ilyenkor nem reagál semmit.
Nem tudom mi lehet ez! Kérem írja meg véleményét. Köszönöm válaszát!
Kedves Edina!
Nagyon köszönjük, hogy kérdésével az onlinepszichologus.net csapatához fordult. Ugyanakkor mivel online módon nem diagnosztizálunk, ezért csak pár iránymutatással tudok szolgálni.
A kislánya problémáját érdemesebb lenne még alaposabban megfigyelni. Pontosan hol, hogyan, milyen helyzetekben fordul elő a “bámulás”? Mi történik előtte, utána? Például mesét nézett vagy milyen egyéb ingerek érték előtte? Milyen gyakran fordulnak elő ezek a kiesések? Naponta többször is, pár naponta, hetente? Az iskolában/óvodában is megfigyeltek-e hasonlót? Ha igen, hányszor és milyen helyzetekben? Pontosan meddig tartanak ezek a kizökkenések 1-2 másodperc vagy 10-20-30 másodperc is akár? A kiesések alatt van-e valamilyen testi vagy arc változás, például szemhéj remegés, ritmikus pislogás? Hogyan viselkedik utána a kislánya, ő mit mond ezekről az állapotokról? Teljesen elfelejti, hogy mi történt, vagy el tudja mondani min gondolkozott, “hol járt”? Meg tudja-e fogalmazni, hogy elbambult vagy csak az Ön elmeséléséből tudja? Volt-e a családban (szülők, nagyszülők, rokonok) epilepsziás tünetekkel élő rokon?
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával, átgondolásával érdemes felkeresni a gyermekorvosukat, és részletesen elmondani neki a tapasztaltakat. Amennyiben az orvosban felmerül az epilpszia gyanú – vagy Ön úgy érzi, hogy szükséges és megbeszéli az orvosukkal – úgy tovább fogja Önöket küldeni speciális vizsgálatokra. Ezek azért is fontosak lehetnek, mert Önt is megnyugtatják egyrészt azzal, ha kizárják az epilepszia gyanúját. Illetve ha mégis ezek az Ön által leírt állapotok úgynevezett kis epilepsziás rohamok, akkor megfelelő segítséget, ellátást és tájékoztatásokat kapnak. Továbbá az iskolában sem kell attól tartani, hogy szétszórtnak, figyelmetlennek, stb. fogják gyermekét tartani.
Természetesen más okok is kiválthatnak elbambulásokat, nem csak epilepszia. Lehet a háttérben gyerekkori stressz, amit okozhat kevés vagy rendszertelen alvás, mozgáshiány, esetleg több egyedüllétet igényel a kislánya, amikor van ideje feldolgozni a történteket, vagy a túl sok elvárás van felé, de akár a túlzott tv-mese nézés is okozhat idegrendszeri leterheltséget.
Mindenképpen javaslom az orvossal való személyes konzultációt és miután kizárták az orvosi jellegű hátterét a problémának, és továbbra is előfordulnak a leírtak, úgy pszichológus szakember bevonását javaslom.
További kérdéseivel is bátran forduljon hozzánk, illetve skype vagy telefonos konzultációra is lehetőséget biztosítunk.
Köszönettel
Mi tévő legyek?
Tegnap szakított velem a párom. Több párkapcsolatunk is volt a másik előtt, de egyszerűen ez a közös volt a tökéletes. Boldogok voltunk, kiegészítettük egymást, közös jövőt terveztünk, olyan dolgokat tudunk egymásról, amit senki más. Komolyan tökéletes párkapcsolatunk volt. Szó szerint mesébe illő volt. És nagyon is szeretjük egymást. Kb 3 hete jött az ötlet, hogy ő bizony idegen légiós lesz. Ezt tudtam is, és megmondtam, hogy holott nem örülök neki, mindenképp támogatom benne. Tegnap ezzel állt elém, hogy muszáj véget vetni ennek, mert ha most nem teszi meg, akkor később már nem fogja tudni megtenni velem. És nem fog tudni elmenni. Hiába mondtam, hogy én megvárom, meg még van időnk addig és ugyan ilyen boldogok lehetnénk. Nem akarja hogy feleslegesen várjak akár egy fél évig és a halálhírét kapjam. És már nem lenne képes itt hagyni, de ő mindenképp ezt akarja. Én meg őt. És fogalmam sincs mitévő legyek. Szeretjük egymást, három napja még semmi erre utaló jel nem volt. Egyszerűen nem bírom felfogni a történteket. Ő volt az életem és kilépett a mindennapjaimból, azzal az indokkal, hogy nekem ez jobb lesz és neki is ez a legjobb.Illetve hogy ő ezt jól átgondolta és sok mindenkivel beszélt erről (csak velem nem ) Nem tudom mi tévő legyek. Képtelen vagyok élni így, hogy tudom, hogy mennyi időnk lenne. És rettenetesen fáj, hogy azon próbálkozik, hogy elnyomja az érzéseit. Nem akar szeretni, mert az ugye hátráltatná. Kérem segítsen, hogy mi tevő legyek, hogyan vészeljem ezt át!
Kedves Mira! Köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával. A leveléből nem derül ki, hogy mennyi ideje vannak együtt a párjával, mennyi idejük volt egymást megismerni. Átérzem csalódottságát s kétségbeesését, hogy ilyen hirtelen s előjel nélkül vége lett a kapcsolatuknak, amelyet nagyszerűnek élt meg. Úgy gondolom, hogy érdemes még időt adnia a barátjának, várnia, hogy mennyire végleges ez a döntése, hiszen nagyon hirtelen döntött ő. Ez idő alatt próbáljon meg a barátokkal, családtagokkal több időt s programot szervezni, több pozitív élményhez jutni, az ő figyelmük és szeretetük segíthet enyhíteni a fájdalmát. Ha mégis Ön nélkül folytatná barátja az életét légiósként s Ön úgy érezné, hogy nem tud nélküle élni, érdemes lenne szakemberhez fordulnia, amennyiben tünetei súlyosbodnának.
Szabó LiliAnyukámnak korábban is voltak már depressziós problémái de a mostani helyzet nagyon rossz. Apukámmal próbáltunk beszélni vele, de képtelenség, ugyanúgy, mint ahogy az is, hogy elvigyük egy pszichológushoz. Anyukám makacs, és ha házhoz jönne a segítség, nagy valószínűséggel nem szólalna meg. Kb egy évig semmi baja nem volt, minden ment a rendes kerékvágásban, de 2 napja nagyon furcsa. Nem tudom, hogy le kell-e írni az előzményeket, de én leírom: Apukám nagykocsi-sofőr az egyik helyi cégnél. Országon belül kell hordja az árut, de ez nem jelenti azt, hogy nem alszik minden este itthon. Mármint eddig mindig hazaért, de 2 alkalommal elég messze kellett menjen ergo 24 óráig távol volt. Az első ilyen alkalomkor még anyu is elakart menni apuval, de nem volt ideje. Második alkalommal viszont el tudott volna menni, de nem akart. Apu hívta is, de ő mindegyre csak nemet mondott. Ekkor már kezdett kicsit furán viselkedni anyu. Apu másik este hazajött, ekkor már eléggé haragudott apukámra, de az okát egyikünk sem tudta. Tényleg semmivel nem sértettük meg anyut, minden rendben volt. Apu próbált vele beszélni, de nem sikerült neki, mert anyut nem érdekelte.. A mai napra csak rosszabbodott az egész: Anyu már velem is csúnyán viselkedett, ezért este apu akart tartani egy “családi megbeszélést”. Egy öleléssel akarta kezdeni(úgy, hogy mindhárman egyszerre megöleljük a másikat), de anyu szó szerint azt mondta, hogy hagyjunk békét, nem szeret minket és ne szóljunk többet hozzá. Apu próbálta lenyugtatni, de az lehetetlenség volt. Mit csináljunk? Nem hullhat szét a családunk…
Kedves Eszter,
Köszönjük, hogy bizalmával megtisztelt minket. A leírt helyzetből számomra úgy tűnik, hogy az édesanyja az édesapjára neheztel elsősorban, a kettőjük kapcsolatának rendbehozása lehet a megoldás kulcsa. Még nem telt el sok idő a probléma kialakulása óta, fontos még időt adni az édesanyjának, hogy megnyíljon, elmondhassa a problémáit. Amennyiben közöttük nem változik a helyzet, érdemes lenne párkonzultációra bejelentkezniük akár a helyi családgondozóba, akár az itteni párterápiát vállaló szakemberink valamelyikéhez online tanácsadásra. Amennyiben más tüneteket is észlelne az édesanyján (pl. alvászavar, emlékezetzavar, dünkitörések, étkezési szokások megváltozása stb.), akkor azt javaslom, hogy a háziorvossal is konzultáljanak.
Tisztelt Pszichológus!
22év házasság után feleségem válni akar.Én értetlenül állok ehhez.Kapcsolatunk szerinte teljesen kihűlt,elidegenedtünk.
Szerintem még menthető lenne a kapcsolatunk,de Ő már nem hajlandó tenni érte.
Soha egy hangos szó nem volt közöttünk.
15évig közösen vittük a vállalkozásunkat.5éve kiszállt belőle,amikor döcögni kezdett.Most egyedül küzdök a romokkal.
Lányaink 10-13 évesek.Anyagi gondunk,hitelünk nincs.
Harmadik fél nincs.Inkább egyedül,mint velem.
5 hónapja elköltöztem,mert vagy én vagy ő költözik.Ez volt az egyszerűbb.
Én a békülésért próbálkoztam virággal,gyűrűvel,szép szóval ,de nem akar beszélni,tenni a kapcsolatunkért “ez a vonat már elment”mondta.(Tudni kell végzettsége: Családi mediátor)
Nem értem a döntését.
Elhidegülés-konfliktuskezelés-párterápia megoldás lenne.
Ha elválunk “jó dolgunkban”válunk el.
Kérdésem hagyjam lenyugodni,lehetséges,hogy meggondolatlan végzetes,végleges döntését meg változtatja?Mit tegyek,hogy megváltoztassa?
Valentin napon ,virág-levél-kértem:”Engedd magad szeretni,hogy szerethesselek.”Nem repesett az örömtől ,inkább mérges volt a lányaim szerint.
Várom válaszukat.
Kedves Zsolt! Köszönjük kérdését. Számomra úgy tűnik a leírtak alapján, hogy mindent megtesz a házassága rendbehozásáért, de felesége elutasítóan viselkedik minden próbálkozása ellenére. Mivel a felesége családi mediátor, a szakmájából kifolyólag adott lett volna a párkonzultáció vagy a mediáció lehetősége Önök számára, de felesége nem akart élni ezzel a segítséggel. Párkonzultációt/ mediációt nemcsak a kapcsolat rendbehozása érdekében szokták kérni a felek, hanem sokszor egymás elengedésének megkönnyítése miatt is. Amennyiben Önnek nehéz a házastársa elengedése érdemes lenne feleségét erről is megkérdezni, hogy ilyen céllal igénybe vehessék ezt a szolgáltatást (akár családsegítő szolgálaton keresztül, akár az itteni párkonzultációt vállaló szakembereknél online tanácsadás keretén belül). Amenyiben nem partner ebben a felesége, s az idő nem hoz megnyugvást Ön számára, s hangulatproblémát, szorongást, alvászavart vagy testsúlyváltozást észlel Önmagán, keressen fel szakembert (akár a helyi pszichiátriai gondozóban vagy az itteni szakemberek közül).
Szabó Lili
