Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
Nem tudom, hol kezdjem, mert félek, túl hosszú lesz, de hogy teljes legyen muszáj az elején.
18 éves vagyok, a családi hátterem eléggé zavaros, anyukámat elveszítettem, mikor megszülettem, apukámmal éltem 7 éves koromig, mikor megismerkedett egy nővel,neki volt 2 gyereke. Velük kijöttem jól, de az anyuka sosem szeretett, mégis együtt voltak 10 évig, közben lett egy kishúgom és tavaly novemberben szakítottak. Ezt azért gondoltam lényegesnek, mert talán ezért is vagyok érzelmileg kicsit labilisabb. Tehát kb. magamtól nőttem fel, de szerencsére nem egy zavaros fejű tini lettem, ebbe sokat segített a sport, hisz 6 éves korom óta versenyszinten atletizálok. Most jött egy olyan időszak, hogy nem tudom magam hova tenni. Tavaly érettségiztem és sajnos nem sikerült az egyetemi felvételi, amivel hatalmas csalódást okoztam a családnak, főleg a nagyszüleimnek. Ezért, hogy nem maradjon ki év elmentem egy egy éves szakiskolába, ami a sporttal kapcsolatos, gondoltam jó is lesz, mert ez Szegeden van (vidéken lakunk) és az összes barátom szinte odament tovább. Itt kezdődtek a bajok. Rengeteget sírtam, nem szerettem ott lenni, eddig könnyen barátkoztam, itt már nem ment, a legjobb barátnőm hátat fordított nekem. Jött egy térdsérülés, ami miatt a sport kényszerpihenőre ment, az iskolával együtt 2 hónapra. Közben a barátnőmmel kibékültünk. Most vissza kellene rázódnom, de nem megy. Májusban érettségizem újra emelten tesiből, lesz 2 nagyon fontos verseny és az iskolai vizsga. Az iskolát egyébként ott is szerettem volna hagyni, de a nagyszüleim azt mondták, hogyha megteszem, akkor rájuk többet ne is számítsak, pedig félek nem fog menni. Úgy érzem nagyon magamra maradtam a rengeteg teendővel, és semmi erőm sincs. Folyamatosan rossz a kedvem, nincs kedvem semmihez, a barátaim rendesen elkoptak, ami tudom, hogy miattam is van. Volt egy fiú, aki fél évig húzta az agyam és rendesen átvert. Ráadásul apukámmal sem fényes a kapcsolatom, nem igazán beszélünk semmiről, nem szeretek hazajönni sem.Hu ennyi önsajnáltatást…de kezdek megijedni magamtól, mert rengetegszer megfordul bennem az, hogy könnyebb lenne inkább nem lenni, bár nem tudom megtenném e, ébren vagyok éjszakánként, nem tudok aludni, max 2 órákat, kimerültem. Életvidám, barátságos, mosolygós lány voltam és ez eltűnt. Félek..magamtól, a jövőtől, mindentől. Remélem tud segíteni egy-két jó tanáccsal. Ne haragudjon, a kategóriát nem tudtam meghatározni. Köszönöm előre is a a választ!
Kedves Kérdező! Érzékelem, hogy nagyon szenved, és nem nagyon van támasza, pedig az most nagyon fontos lenne, hogy tudjon valakire támaszkodni. Az alvásprobléma mértéke és halálvágy miatt pszichiáter felkeresését is javaslom, illetve pszichológus, pszichoterapeuta tudna Önnek segíteni.
Kedves Doktornő!
Azért írok önnek, hogy segítsen megérteni vajon miért viselkedem így. Nem tudok kiigazodni magamon. Biszex fiú vagyok, és régebb szerelmes voltam a legjobb barátomba, aki amúgy introvertált, és hát fogalmam sincs, hogy viszonozná-e az érzéseimet. Az egész személyisége az ellentétem, én sokkal nyitottabb vagyok, más dolgokat szeretnék csinálni. De ettől függetlenül, a szerelem elvakított és bár láttam, hogy szinte esélytelen, belekapaszkodtam minden kis jelbe és azt reméltem, hogy ő is szeret engem, és összejöhet egy párkapcsolat vele. 2 évig próbáltam közeledni hozzá, sikerült a legjobb barátja lennem, sikerült elérnem hogy engedje átöleljem, simogassam ha fekszünk az ágyon és filmet nézünk, de ezeket ő nem viszonozza. Teljesen passzívan tűri, ahogyan minden más dolgot is, bármiről is legyen szó, ő eltűri azt, és nem lázad ellene, csak ha már nagyon elege van. Nem hiszem lenne olyan heteró fiú aki ezeket megengedné, de ő talán mégis, mivel ilyen a személyisége, és ezért még mindig nem tudom eldönteni, hogy esélyem van-e nála. Nem merek erről beszélni vele.
Sajnos már elmúlt a szerelem iránta, sokat gondolok most is rá, vágyom rá, de már nincs az a rózsaszín köd. Bár eddig is sokat idegeskedtem érte, most még többet, és már nem is esik olyan nagyon jól mint régen ha átölelhetem. Ha viszonozná a dolgokat, akkor persze nagyon boldog lennék, de jelenlegi állás szerint, hogy nem viszonoz semmit, és csak a remény van, nagyon szarul esik vele találkozni. Egyre elfásultabb vagyok.
Úgy érzem ez a kapcsolat felemészti minden erőmet. Felesleges dolgokon idegeskedek, féltékenykedek, és egyszerűen nem tudom felfogni hogy ő miért ilyen, miért viselkedik így.
Kedves doktornő, abban fogalmam sincs, hogy mitévő legyek. Jelenlegi formában ez a kapcsolat nekem egyre frusztrálóbb, de elveszíteni se akarom. Viszont a kérdés, hogy valóban megéri? Én erre a kérdésre szerintem soha nem kapok választ. Sajnos szerintem soha nem leszek képes megbeszélni vele ezeket, mivel nem hinném hogy vele lehet ilyenről beszélni, hiszen minden téren zárkozott, és szexuális, szerelem témáról képtelenség beszélni vele. Nemhogy akkor arról hogy én vele akarnék kapcsolatot.
Kérem segítsen, mert nem tudom mitévő legyek!
Köszönöm!
Kedves Levélíró! Köszönöm, hogy hozzánk fordult kérdéseivel. Ha jól értem, akkor Ön 18 évesen, két éve keresi a testi-lelki szerelmet egy fiúval. Kezdetben szerelmet is érzett, öleléssel, simogatással közeledett hozzá, melyre a fiú, aki időközben legjobb barátja is lett, nem reagált az Ön számára egyértelmű módon. Nem utasította ugyan el, de nem is viszonozta az érintéseket. Talán ha viszonozná, lehetne belőle szerelem, de azt mondja, hogy nem mer Vele szexről, szerelemről beszélni, pláne nem a kettejük kapcsolatáról. A fiúnak is nehezére esne, mert zárkózott. Arról ír, ahogy ez a helyzet felemészti az erejét, már rosszul esik Vele találkozni, de elveszíteni sem akarja. És arról kérdez, hogy miért ilyen ez a fiú? Hogy Ön miért viselkedik így? Hogy mit tegyen? És főként, hogy megéri-e fenntartani ezt a helyzetet? Azért nem vállalja fel Önnel a szexuális kapcsolatot, mert a homoszexualitást nem tudja fölvállalni? Vagy valójában heteroszexuális, csak olyan a személyisége, hogy sokat enged meg a hozzá közel állóknak, mert nehezére esik nemet mondani? Ezekre a kérdésekre egyedül az Ön barátja tudná megadni a választ. Az, hogy Ön így viselkedik, teljesen természetes: felvállalni szexuális vonzalmát egy fiúhoz, egy olyan világban, ahol az azonos neműek szexuális kapcsolatát a társadalmi normák általában elítélik, óriási bátorságot igényel. Az egyértelmű kezdeményezésre adott kétértelmű válasszal a barátja fokozza az Ön bizonytalanságát. Ha nyíltan fölvállalja a téma megbeszélését, azzal nemhogy csak egy rendkívül nehéz beszélgetést kezdeményez, de kockázatot is vállal, hiszen nem tudhatja, hogy fog elsülni. Azt kérdezi, hogy mitévő legyen? Az erőtlenség és fásultság fontos jelzések saját maga számára. Saját energiáját emészti föl ebben a szorult helyzetben, ahelyett, hogy átélné a szexualitás kirobbanó energiáját. Ezzel a fiúval, vagy mással. Ha rászánja magát erre a beszélgetésre, azzal biztosan változás fog beállni a kapcsolatukban, mely gyorsabban zajlik le, mint ha kivárná, hogy lassan haljanak el az érzések, illetve távolodjanak el egymástól Önök ketten. Talán érdemes lenne néhány online konzultációs beszélgetésen foglalkozni azzal, hogy hogyan tudná valakivel megélni a szerelmet, lélekben és testben egyaránt. Kollégáim és én szívesen állunk a rendelkezésére.
Kedves Szabó Lili! Nekem a problemam kiskoromban kezdődött, finnyas voltam majdnem mindenre. Ekkor a keresztanyukám elkezdett piszkálni, hogy ennem kell, mindent megkóstolni. Rám erőltett dolgokat, ételeket. Aztán az életem többi területén is beleszólt mindenbe. Volt egy dackorszakom, amikor csak azért se csináltam amit mondott, és ez elég nagy feszültségeket szült köztünk. A családban többen is mondták neki, hogy nem jó amit tesz velem, de nem hallgat senkire sem. Anyukámnak kellett volna megvédenie, de ő meg a konfliktus elkerülése érdekében soha nem tett semmit. Már tanácstalan vagyok, mert itt vagyok 18 éves és még mindig nem tudok tenni a viselkedése ellen. Megbántani nem akarom, és azt sem akarom hogy anyukámmal emiatt összevesszen. Mit tehetnék?
Kedves Anonimella! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! Ha jól értem Ön és édesanyja nem tudnak mit kezdeni a keresztanyukája viselkedése ellen. Arról nem ír, hogy apukája is ott van-e ezeknél a kritikus helyzeteknél, s ő hogyan viszonyul mindehhez. A keresztanyukájának vissza lehet jelezni annyit, hogy “Engem ez nagyon feszélyez/ rosszul esik amikor mondod ezeket. Olyan ez nekem, mintha a saját érzéseim ellenére cselekednék.” Azt javaslom, hogy olvasson az asszertív kommunikációval kapcsolatban cikkeket, könyveket, itt elsajátítható, hogy hogyan képviseljük magunkat úgy, hogy másokat ne bántsunk meg. Az édesanyjával is kellene erről beszélni, hogy ő miért nem mer felvállalni egy konfliktushelyzetet. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
Egészen kiskorom óta úgy érzem, hogy nem vagyok képes beilleszkedni. Minden érzelmi behatást ezerszeresen élek meg, emiatt nagyon nehéz velem lenni, pedig nagyon szeretném, ha lehetne egy egészséges párkapcsolatom, amiben jól érezhetem magam. Sokszor görcsösen ragaszkodom olyan dolgokhoz, amelyeket már rég el kellett volna engednem. Rettentően félek, hogy egyedül maradok. Sokszor csinálok olyan dolgokat, amiket később megbánok. Emiatt sokszor felelőtlennek titulálnak. Tinédzser koromban sokszor bántottam magam, megvágtam az alkarom, rengeteget ittam, szexuális kapcsolatokat létesítettem, aztán menekülőre fogtam. Ezekkel már felhagytam, de a szorongásom megmaradt. Pánikrohamok törnek rám, amikor megijedek. Ezek lehetnek vélt, vagy valós félelmek is. Szorongok az iskola miatt (egyetemista vagyok), félek a felnőtté válástól, a zsúfolt helyektől, ezek mellett egy igen erős megfelelési kényszerben is szenvedek. Akik ismernek, azok szeretnek, próbálnak vigyázni is rám. Művészi és intellektuális képességeim igen magasan funkcionálnak, énekes vagyok és költő. Mi velem a baj? Miért nem vagyok normális, mint mindenki?
Kedves Viktória! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! A leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberhez fordulni. A leírt szorongás miatt pszichiáterrel való konzultációt javaslok. Ezek után, amennyiben szeretné saját magát jobban megérteni, szorongását jobban kezelni, pszichológussal lenne érdemes hosszabban együttműködni (akár az itteni online pszichológusok közül). Üdvözlettel
Szabó LiliKamaszodó lányom egy olyan fiúval jár aki nem hozzá való! Sajnos kábítószeresik is a srác! Hogyan tudom lebeszélni róla? Előre is köszönöm!
Kedves Zoltán!
Nem a direkt lebeszélést javaslom. Kamaszkorban gyakran előfordul, hogy tiltással épp az ellenkezőjét éri el a szülő, mint amit szándékozott. Próbáljon meg sokat beszélgetni vele, töltsenek együtt minőségi időt, szervezzenek olyan programokat, melyben mindketten jól érzik magukat. Beszéljenek a drogról is és annak veszélyeiről. Biztosítsa a lányát szeretetéről, és arról, hogy bármikor, bármilyen problémával fordulhat magához.
A legjobbakat kívánom.
Kedves Doktornő! Párommal 14 éve vagyunk együtt, külföldi, de az eltelt évek alatt heti rendszerességgel több napot is együtt töltöttünk, beleértve a szabadságokat is, de nem éltünk együtt. Én a gyerekeimmel itthon, ő kint, egyedül. Az utóbbi 2-3 évben megrendült a kapcsolatunk, aminek több oka is volt; klimaxos időszak hormonváltozása , depresszió közeli állapotom és emiatti szexuális eltávolodásom, valamint döntésképtelenségem azzal kapcsolatban, hogy véglegesen kiköltözzek hozzá külföldre. Tavaly már éreztem, hogy megelégelte a helyzetet és tennem kell érte, hogy megmaradjunk. Sajnos a testi közeledésemet Is hidegen fogadta, kétkedéssel, pedig tudom, hogy hiányzott neki. Közben a baráti társaságának egyik özvegyen maradt nőtagja megkörnyékezte ; programokat szerveztek együtt a barátokkal , amikre én korábban sem mentem el ( nyelvi problémák miatt) de nem sejtettem, hogy így közelebb kerülnek egymáshoz. Decemberben végül azt mondta, hogy távolságot szeretne tőlem tartani, nem engedte, hogy kiutazzak hozzá, ahogy korábban. Többször kezdeményeztem, hogy talalkozzunk, beszéljünk, de elzárkózott. Azt mondta, ne számítsak rá a jövőben, csak barátságot akar velem tartani. Végül megtudtam, hogy a nővel összejött, februárban már tengerpartra vitte őt, bár nekem erről mást mondott. Nem tudom, mennyire komoly ez az új kapcsolata, most sokat vannak együtt, a nő ott van kéznél, egy városban laknak. Én úgy döntöttem, harcolok a páromért. A kiborulásokon és dühön már túl vagyok. Amikor találkozunk – üzleti dolgai miatt jönnie kell ide- nagyon kedves vagyok vele (nem esik nehezemre, hisz szeretem) , nem rendezek jeleneteket, nem kérdezem a nőjéről , ő pedig nem sért meg azzal, hogy beszél róla. Elmegyünk még sétálni, vacsorázni, de én ennél többet nem merek kezdeményezni, nehezen viselném az újabb elutasítast. Viszont a hosszú évek során hozzászoktam, hogy minden problémámat vele beszélem meg, mert figyel rám és jól látja a dolgokat. Ez, és a biztonság, ami mellette volt, borzasztóan hiányzik. Mivel a hétvégéket már a nőjével tölti, nem akarom/ merem őt felhívni a megbeszélnivalóimmal, mert azzal csak elvágnám ezt a vékony kapcsolati szálat is, ami megmaradt. Úgy érzem, ha már nem szeretne, teljesen elfordulna tőlem. Viszont én szeretném őt rávenni egy párkapcsolati terápiára, valahogy menteni a menthetőt. Rávezetni arra, hogy ugyan idősödünk és változunk , de nem véletlenül voltunk együtt ennyi ideig. Voltak eddig is problémáink, de valahogy mindig megoldottuk. Hogyan lehetne őt erre terelgetni? Úgy érzem, most ott a rózsaszín köd , nem látja a valóságot. Én nem akarom feladni… úgy tűnik, a könnyebb utat választotta most ezzel a nővel és bizonyítani akar magának is. Talán a mediálás.. de ahhoz ketten kellenénk és nincs egy erős érvem, hogy rá tudnám venni. Erre szeretnék választ kapni. Köszönettel: Orsi
Kedves Éva! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Megértem csalódottságát, hiszen 14 év után szakított Önnel a párja, akivel mindent meg tudott beszélni. Ez természetes, hogy kiborult, dühös volt, s most vágyik még rá. A kérdés az, hogy ő milyen célból tartja fenn Önnel a kapcsolatot, tud-e csak a kedves ismerőse lenni Önnek, akivel itt Magyarországon el lehet menni sétálni, vacsorázni? Hiszen ezzel a viselkedéssel megtartja Önben a reményt. Legyen őszinte vele, azt javaslom, mondja el az érzéseit személyesen. Amennyiben ő is bizonytalan még, érdemes felvetni a kapcsolat rendbehozásának lehetőségét (párterápiát). Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
Nem olyan rég megismerkedtem valakivel, és az lenne a gond, hogy azóta csökkent a szexuális vágyam. Mármint, nagyon könnyen jön az érzés és a merevedés, szinte bármitől mint rég. Viszont nem tudok elmenni az orgazmusig se vele, se egyedül. De már találkozás előtt is így volt, azóta van ez, amióta megdobogtatja a szívem. Előtte napi több alkalommal is sikerült, mindennemű gond nélkül. Nekem ő az első szerelem, és első partner. Nagyon sok dolog miatt aggódok. Sokkal, de sokkal, de sokkal tapasztaltabb nálam. Nem vagyok kibékülve azzal, ahogy kinézek.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ez mennyire természetes? Hogy még magamat se tudom egyedül eljuttatni oda. Elfog múlni magától? Mitől lehet pontosan? Mit csináljak?
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Levele alapján úgy gondolom, hogy van Önben szorongás, erős megfelelési vágy szexuális téren, ami okozhatja a problémáját. A tünetek oldásaként beszélgessen párjával az ő igényeiről, elvárásáról, arról, hogy ő hogyan érzi magát a szexuális együttlétek során. Amennyiben rövid időn belül nem múlnak el panaszai, javaslom keressen fel egy szexológust, szexuálpszichológust. Üdvözlettel
Szabó LiliÜdvözlöm!
Segítségét kérem az alábbiakban: A férjemmel sajnos válunk. Közös gyermekfelügyeletet szeretnénk a 4 és fél éves gyermekünk felett. Ön mit tanácsol, milyen rendszerességgel váltsunk? 1-1, vagy 2-2 naponta, esetleg hetente? Ha nagyon sír és szeretne menni a másik szülőhöz idején ívül, akkor engedhetem? Hagyjuk ahogy a gyermek szeretné? mikor sérül a legkevésbé? Vagy erőltessem a megbeszélt időszakosságot sírás ellenére is?
Köszönöm!
Üdv: Sz.A.
Kedves Sz.A.!
Köszönöm, hogy munkacsoportunkat tisztelte meg a bizalmával és kérdésével! Szerintem nagyon jó, hogy ennyire körültekintően végiggondolja, mi volna a legjobb a gyermeküknek. Mivel elég kicsi még, kiemelten fontos a rendszeresség a láthatásban! Azt azonban Önöknek kellene racionális szempontok alapján meghatározni, mi legyen a rend ebben. Persze, ha a kicsinek igénye van az extra látogatásra, és ez megoldható, akkor lehet ebben engedni, főleg a legelején, hogy ne érezze azt, le kell mondania az egyik szülővel töltött időről a válás miatt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSegitsen meg ismerkedtem egy fèrfival már lassan 2 ève azt hiszem elsölátásra belezugtam. Ö nemmagyarba lakik. igy csak a neten beszèlhetünk. sokszor letiltott nem beszèltünk. mikor lemontam rólla hogy vège akkor jelentkezett. nos el mondtam hogy szeretem ö meg monta csak szexelni akar velem ugy vettem ki a szavábol hogy a többit majd utána eldöl hogy milesz. magárol semmit sem akar mondani nem èrtem mièrt de tudom ès mondta is hogy közben keresi az igazit. mèg a tel számát sem agyja meg nekem ès sokszor olyan èrzèsem támad hogy leakar rázni. Pl nöket mutogat hogy ismerem e mert öt èrdekli. mit tegyek meg örülök èrte. tudom hogy nem szabadna engednem neki de azt is hogy meg bánnám ha nem lehetnèk vele.
Kedves Krisztina! Köszönjük bizalmát! Ha jól értettem a levele alapján, akkor egy olyan férfiba szerelmes, aki nem adja ki magát, azaz kevés információt mond el magáról, nem adja ki a telefonszámát, elsősorban szexuális kapcsolatot keres. Miért is szereti őt, miért van szüksége a vele való beszélgetésekre? Miért nem ismerkedik mással Ön? Ő miért tartja Önnel ilyen hosszú ideig a kapcsolatot? Vajon egyéjszakás kaland után is tartaná Önnel tovább? Azt javaslom, hogy ezeket a kérdéseket érdemes lenne tisztázni Önmagával és vele, mielőtt találkoznának. Üdvözlettel
Szabó LiliÜdvözlöm.Szeretem a páromat,de sajnos a kollégáim előtt nehezen vállalom fel a sántasága miatt.Ilyen jellegű nehézségeim másokkal kapcsolatban is voltak/barátnő,gyermek,szüleim stb. régebben is.Nem tudom,hogy hogyan segíthetnék ezen.Köszönöm válaszát.Tünde
Kedves Tünde! Köszönjük bizalmát! Arról nem ír, hogy milyen érzések húzódnak meg amögött, hogy nem meri felvállalni a párját. Vajon félelem, vagy düh, esetleg megfelelési vágy? A párja hogyan áll ehhez, hogy Ön nem vállalja fel? Érdemes lenne erről hosszabban beszélgetnie egy szakemberrel, akár az itteni munkacsoportból is szívesen vállalnánk. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
Tanácsát és segítségét szeretném kérni a következőkben: van egy legjobb barátom aki elég zárkózott, introvertált, félénk, és nehezen nyílik meg. Úgy gondolom nem ismeri elég jól önmagát, nagyon gyenge az érzelmi intelligenciája. Szeretném, ha ez változna, és jobban megismerné önmagát, ezáltal kicsit nyitottabbá is válhatna.
A kérdésem az lenne, hogy ez miként lenne lehetséges? Beszéltem vele, és azt mondta benne lenne abba, hogy néha beszélgessünk ilyen dolgokról, azaz ilyen pszichológiás dolgokról. Esetleg tudna valami könyvészetet javasolni? Esetleg valami gyakorlatokat, teszteket?
Előre is köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon jó, hogy ennyire oda tud figyelni a barátjára, szeretne segíteni neki. Az önismeret azonban nem tanulható könyvből, csakis interakciókból, emberi kapcsolatok által ismerhetjük meg magunkat, mérhetjük fel tetteink másokra gyakorolt hatásait. Jó, ha tudnak olyan témákról beszélgetni a barátjával, ki hogyan élt meg dolgokat, végiggondolni hogy az adott helyzetben milyen gondolatai voltak, a többi szereplőnek (mit, miért érezhetett). Különösképpen igaz ez a családi kapcsolatokra, párkapcsolatra. A legtöbbet akkor segít ebben, ha finoman, de őszintén megfogalmazza az észrevételeit, akkor is, ha az a másiknak nem fog jól esni. Érdemes ezt előre tisztázni, kitapasztalni a kommunikáció nem bántó módját. A barátságuk mélyítésével tud tehát a legtöbbet segíteni neki. Amennyiben intenzívebb, mélyebb önismeretre szeretne a barátja szert tenni, a csoportos formában történő drámát, vagy más, tematikus önismereti csoportban való részvételt javasolnék (itt azonban már szempont, hogy a csoporttagok ne ismerjék egymást az objektivitás elősegítése végett).
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Veronika! A problémám sajnos nem most kezdődött. Édesapám kiskoromban meghalt, így anyukámmal ketten maradtunk. Erején felül próbált, és próbál nekem mindent megadni, mert csak én vagyok neki. Illetve a keresztanyukám, aki anya testvérének a lánya, így nagyon közel áll anyukámhoz. Anyagilag, és lelkileg is nagyon sokat segített, de sajnos nem csak segítséget nyújtott, hanem nevelni is akart engem. Kezdődött az evéssel. Finnyás vagyok, nagyon. Nagyon kevés az az étel, amit én megeszek, ezért nagyon sokáig csont és bőr voltam. Nem szeretek új dolgokat megkóstolni, enni, ez van. Ilyen vagyok. Sajnos a keresztanyám ezt valami krónikus dolognak fogta fel, és kitalálta, hogy akkor is megetet. De ez még csak a kezdet volt. Szép lassan mindenbe beleszólt. Az öltözködésembe, a stílusomba, a viselkedésembe. Én nem vagyok maximalista, és könyvmoly sem. Nem tudok leülni órákat tanulni, nekem elég a hármas is, neki nem. A saját akaratát próbálta kivetíteni rám. Mindenképp gimnáziumba akart küldeni, de szerencsére elrontottam a felvételit, és a város egyik legjobb szakközép iskolájába kerültem. De ez csak egy apróság a sok közül. Volt, hogy órákat papolt nekem a jövőmről, hogy el fogom szúrni, hogy anyukám rosszul nevel, mert nem vagyok kitűnő tanuló. Az évek során folyamatosan csak a megvetést, a piszkálódást kaptam t le, ami mostanra már odáig fajult, hogy életképtelennek, és gonosznak titulált. Az életképtelen jelzőt azért kaptam meg, mert nem különböztettem meg a dobozos ketchupot a tubusostól. A gonosz jelző meg abból fakadt, hogy többször is szóltam anyukámnak, hogyha nekem van igazam álljon ki mellettem. Erre kitalálta, hogy ezt azért mondom, mert azt akarom, hogy ők ketten összevesszenek. Eszembe sem jutott, ilyesmi. De édesanyám tényleg soha nem állt ki mellettem, amit egy részről meg is értek, hiszen mi vagyunk a két legfontosabb ember az életében de a lánya vagyok, és nem állapot amit a keresztanyám tesz velem. Egyik ismerősünk szerint, ha ezeket a szemére vetjük, megsértődik majd. De így sem maradhat. 18 éves vagyok nem hagyhatom, hogy ez tovább folytatódjon. Mit tehetnék azért hogy ne sértődjön meg végleg, de valahogy próbálja meg visszafogni magát, hisz most már nem az a 10 éves kislány vagyok akit terrorban tarthat azzal, hogy hetekig keresztül néz rajta. (Igen, volt ilyen is) Tényleg tanácstalan vagyok
Kedves V!
Valóban nehéznek tűnik a helyzete. Leveléből úgy érzem, jogosak az érzései. Természetes, hogy határt kíván szabni annak, Keresztanyja mennyire avatkozik bele az életébe. Édesanyjának valószínű még Magánál is nehezebb ezeknek a határoknak a kijelölése.
Ha függetlenedni kíván Tőle, ez vélhetően nehéz érzéseket vált majd ki Keresztanyjából. Az ezekkel a nehéz érzésekkel való megbirkózásban talán úgy tudja segíteni, hogy megmondja Neki, hogy ezt nem Ellene teszi, hanem Saját Magáért. A többit bízza rá.
Nekem úgy tűnik – ennyi információból – jól csinálja, Kedves V.
Minden jót kívánok!
Tisztelt Doktornö!
A férjemet kb 8 éve ismerem, régen ö szeretett volna velem kapcsolatot , szerelmes volt belém, de én màssal voltam kapcdolatba és nemet mondtam. rengeteg idö eltelt, nekem közben született egy kisfiam. 8 évig ö is élte a kis életét ahogyan én is. Tavaly ujra felvettuk a kapcsolatot egymassal. O nemetorszagban dolgozik evek ota. Hazajott hozzank. Ujra ,, ismerkedesunk” jol sikerult szerelem volt szinte azonnal. Kisfiammal jol kijott, szerettuk egymast. Eldontottuk hogy osszehazasodunk. Ez meg is tortent. De csak utana kezdodtek vagy derultek ki a problemak. Kikoltoztem a kisfiammal hozza , es miutan megvolt a lagzi csak ennyit mondott vegre nem kell megjatszanom magam. Elkezdett inni es agressziven viselkedni. A fiamat folyamatosan bantotta hogy vigyem mas gyereket a fenebe…stb. Stb. Masfel eves a kisfiam nagyon fajt hogy igy beszelt rola. Az ivas es a veszekedese tettlegessegig fajult. Nagyon sokan bantott,megvert, lekopott, megalazott. En mikor el akartam hagyni folyton az ongyilkossaggal fenyegetozott. Hazajottem egy kis idore a fiammal folyton hivogatott keresett hogy bocsassak meg neki de mindig volt valami magyarazata a viselkedesere. Megbocsaltottam neki, szerettem es feltem is hogy komolyan kart tesz magaban. A viselkedeseben annyit valtoztatott hogy nem a kezevel hanem szavakkal bantott mar csak engem. Nem voltam soha hutlen hozza a feneket kinyaltam nagyon szerettem ot megis ezt kaptam. Eltelt par het es kiderult hogy terhes vagyok. Eloszor nagyon orult a hirnek es tenyleg probalkozott azzal hogy valtoztasson hogy jo legyen. De ez sem ment nagyon sokaig. Most ott tartunk hogy naponta 10szer felhiv es egyszer aranyosan kedvesen beszel velem, utana meg elkuld melegebb eghajlatra , hogy ot nem erdekli ez a gyerek amugy sem es nem is fog mozdulni a gyerekeimert es miattam egy lepest sem. Most 11hetes terhes vagyok es most kezdte el ezt a viselkedest.Ujra…nagyon megvisel lelkileg ahogy beszel velem. Nem a kutyaja vagyok, hanem a felesege aki gyereket var tole. Egyedul nem tudom a ket gyereket eltartani sajnos szuleim nincsenek .
Elvetetni mar nem tudom sajnos a picit, ugyhogy szeretnem a tanacsat kerni. Mit tegyek?
Anyaotthonba szuljem meg a picit? Egyszeruen keptelen lennek masnak odaadni vagy a korhazba hagyni … nagyon el vagyok keseredve.
Valaszat elore is koszonom.
Udvozlettel
Egy ketsegbeesett anyuka
Kedves Barbara!
Elképzelni sem könnyű ennél nehezebb helyzetet.
Azt sajnos nem értem, jelenleg Magyarországon tartózkodik-e. Ez a lehetőségei szempontjából fontos – sajnos a németországi lehetőségekkel nem vagyok tisztában. Eldöntötte, hogy elválik Tőle?
Ha úgy látja, párja hajlandó lenne párterápiában részt venni, elsősorban azt javaslom. Akkor is, ha a válás mellett döntenek. Segíthet a válással való megküzdésben is.
Ha ez nem tud megvalósulni, kérjen egyedül segítséget. Lehetőségei feltérképezésében való segítségért és lelki támogatásért feltétlenül pszichológiai segítséget javaslok.
Amennyiben Magyarországon tartózkodik jelenleg, a Családsegítő Szolgálatnál lenne érdemes elindulnia.
Ha online segítségre van lehetősége, ajánlom munkacsoportunk tagjait.
Sok erőt kívánok!
Kedves Lili,
Egy igencsak sokszor felmerülő problémával fordulok Önhöz. Annyit hallunk a szakításról, hogy simán fel kellene tudnunk dolgozni, főleg, ha a volt párunk megcsalt, anyagilag és érzelmileg is kihasznált, amíg akart, de valamiért ennek feldolgozása Nekem sem megy. Másfél éve szakított Velem az exem, előtte nem sokkal vesztettem el a munkahelyemet, ahol pont annyi évet voltam, amennyit mi töltöttünk el együtt, így egyszerre ért véget egy korszak minden téren. A mai napig nem találom igazán a helyem. Most már két munkahely után van egy olyan, ami stabilnak tűnik és szeretem is csinálni, de nem ez a hosszútávú terv. A szakítás után két hónapra lett párom is, de Neki is sok anyagi gondja van és emellett zűrös emberek keresik, akik a múltban bajba keverték. Nehezen viselem, hogy nincs normális életem és előre mutató kapcsolatom, teljesen nullán vagyok lelkileg és jövőképileg. Néha hibáztatom magam, hogy én tehetek arról, hogy az exem elhagyott és már mással van, pedig tudom, hogy anyagilag mindent nekem köszönhet és kitartottam mellette a legrosszabb helyzetekben, mert nagyon szerettem. Ahogy látom, egy olyan nőt választott, aki nagyon ad a megjelenésére. Nem mondta, de hiányolta akkor, mert mindig másokkal flörtölgetett, akik szépek és csinosak. Lssan 30 éves leszek és teljesen elszállt az élethez való lelkesedésem. Nincsenek extra igényeim, csak végre egy normális életre vágynék egy szerető társsal, stabil anyagi háttérrel, igaz barátokkal és olyan munkával, amiben tudok fejlődni és elég pénzt keresni. Mit kellene tennem? Előre is köszönöm.
Kedves Szilvi! Köszönjük a kérdését! A leírtak alapján én úgy gondolom, hogy nem tudta magában lezárni az exével a kapcsolatát, sokat gondolkodik rajta. Érdemes lenne szakemberrel dolgoznia ezen az elengedés- problémán, akár az itteni munkacsoportból is szívesen vállalnánk Önt. Érdekesség, hogy miért anyagi problémákkal küzdő férfiakkal kerül közelebbi kapcsolatba, akiket ki kell segíteni, rendbe kell tenni? Hogy áll Ön a férfiakkal, mi fontos egy férfiban Ön számára? Az nagyon jó dolog, hogy próbálja stabilizálni az életét, ebben az irányba jó, hogy halad. Sok erőt és kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben! Üdvözlettel
Szabó LiliJó napot! Szeretnék tanácsot kérni. Párom pánikbeteg lett- igaz a hivatalos diagnózist nem tudom, december óta kezelik, gyógyszert szed és jár terápiára. Engem viszont taszít magától, mondván nem tudja megadni, amit megérdemlek. Állítja, h rohama van akkor is (fulladás), ha meg akarom látogatni. Holott ha ott vagyok, jól érzi magát, nevetünk… Egyik nap közel enged, másnap “csak barátok” vagyunk. Nem jár ki sehova, csak agyal otthon… Sokszor nem is mond igazat, azt mondja azt kell tennie, amit az agya mond… Hogyan segítsek? Hogyan viselkedjek? Mit tehetek, h segítsem a gyógyulását? Kétségbe vagyunk esve, szívből várom válaszukat – bár tudom, bonyolult az ügy… Hálásan köszönöm.
Kedves Réka!
Köszönöm hogy megtisztel bizalmával. Az, hogy a párja nem mond igazat Magának, az nem a betegsége része. Ezt nem kell szó nélkül hagynia a betegségére való tekintettel – amennyiben zavarja Önt. Igaza van, “bonyolult az ügy”. Azt gondolom, megérett a helyzet egy őszinte beszélgetésre a kapcsolatukról, egymással. Mi az oka annak, hogy ilyen kiszámíthatatlanul viselkedik?
A legjobbakat kívánom!
