Tisztelt Válaszoló!
A férjemmel gyermeket szeretnénk, több mint 2 éve próbálkozunk. Tavaly júniusban endometriózissal, és jobb petevezető elzáródással megműtöttek sikeresen. Jelenleg is hormon stimuláció mellett próbálkozunk, de nem működik. A műtét utáni sikertelen hónapok után fájdalmas volt látni, kismamákat vagy anyukákat a gyerekükkel. Egyenesen dühös voltam, hogy ők miért érdemeltek meg egy babát, és én miért nem. A legutóbbi sikertelen hónap és egy családban történt babaváró bejelentés után viszont megváltozott minden. Már nem gyűlölöm azokat akiknek sikerült, közönyösek lettek számomra. Talán belefáradtam már a folyamatos injekciókba, és csalódásokba, a folyamatos önmarcangolásomba, hogy nem vagyok "nő" mert képtelen vagyok rá stb. Nem tudom. Viszont az sem, hogyan folytassam tovább. Igen, igaz hogy fiatal vagyok még de ez egy percig sem nyugtat, mert minden gondolatom egy baba körül forog. Próbálom lefoglalni magam, fél sikerrel, de nehéz. Nagyon köszönöm előre is a tanácsát!
Tisztelettel: K.Ágnes

22 éves vagyok és szerencsejáték függő. Csakis sportfogadással foglalkozok, de már elég magas szinten annyira hogy szinte mindenemet eljátszott és annyira hajt már ez a dolog, hogy bármilyen módon, bármit megtennék hogy megszerezzem a következő tétet…Általában mindig nyertem, majd jött egy forduló pont ahol minden elvesztettem, ezért teljesen depressziós vagyok. Felmondtam a munkahelyemen, semmilyen emberi kapcsolatba nemtudok belemenni, mert állandóan levagyok súlytva, már nemjárok el szórakozni sem, kisem mozdulok már itthonról, hetek óta még a haverokkal sem beszéltem, egyszerűen elszigetelem magam a külvilágtól, a szüleimmel sem tudok beszélni és már annyira hogy szinte mindennap az eszembejut hogy bárcsak neis léteznék…és lehet hogy tennék is ezügyben valamit! Az egyetlen ami vigasztal az az hogyha néha nyerek,olyankor mondhatni énvagyok a világ legboldogabb embere,mintha egy más ember lennék és a másik énemre ugynézek ilyenkor vissza hogy dehülye vagyok! Ez általában 1-2 napig tart…utána hetekig visszaesek. Voltam már dokinál,mély depressziót állapított meg, szedtem is a gyógyszereket, de azzal mintha bedrogoztak volna,még ennyire sem voltam képes mint most. Lehetne mondani, hogy mozduljak ki vmerre,foglaljam le magam vmi hobbival meg stb ilyen dolgok, de ez képtelenség.

A barátom 1-2 hete nem az aki volt. 4 hónapja vagyunk együtt, nagyon jó volt eleinte a kapcsolatunk. Sokkal jobban kimutatta az érzelmeit és azt hogy szeret. Eddig csak egy legjobb barátja volt, de most bekerült egy baráti társaságba, akiket eddig is ismert általános iskolából, csak eddig nem keresték őt most pedig hirtelen igen. Amellett hogy teljesen elhanyagol, pedig eddig a hétvégéket velem akarta mindig tölteni, mert hétköznap én kollégiumban vagyok, most egyre fontosabb neki ez a baráti kör. Érdekes mert eddig a barátok minősége számított neki, nem a mennyisége. Mintha most ettől beképzeltebb is lenne. Most hétvégén úgy volt, hogy pénteken lejön, de csak írt nekem, hogy sétáljak le a haverjához mert ott vannak (este 10kor!!). Kocsival nem tudott értem jönni, mert az udvaron állt és be volt csukva a kapu, nekem pedig szarul esett, hogy a haverjai hívására egyből ugrott ahelyett, hogy hozzám jött volna, pedig 5 napja nem találkoztunk. Összevesztünk és szombaton is hívott a haverjához de előtte 15 percet szánt rám és akkor is összevesztünk, ezért nem mentem, hanem én is elhívtam a barátaimat. Amikor felhoztam neki a szünetet vagy szakítást, akkor azt mondta ő nem akar szakítani mert nem azért kezdett bele ebbe a kapcsolatba, hogy 4 hónapig tartson, mert ő hosszútávra tervez velem. Tudom hogy szeret még és fontos vagyok neki, de sokszor elbizonytalanodom, mert nem mutatja ki a tetteivel. Vasárnap megint összevesztünk üzenetben nagyon durván, azt vágtam a fejéhez, hogy egoista f*sz, mert egyszavas flegma válaszokat adott és nem értette meg mi bánt engem. Személyesen lusta volt velem találkozni mert elfáradt a hajnalig tartó bulitól. Azóta nem beszéltünk tehát már két napja. Nagyon rosszul esik, hogy a hétvégén mindkét estéjét hajnalig a barátaival töltötte és velem pedig 15 percre találkozott. Hiába hívott a társaságába, nekem a ketten közösen eltöltött idő hiányzik a legjobban, amiből 2 hete kevesebb van. Az eddigi hibáim nem zavarták őt, de most különösen idegesíti, hogy sehova nem megyek vele semmilyen társaságba, pedig ez nem 100%-osan van így, mentem vele bálba, esküvőre, a családjával töltöttük a szilvesztert is. Szorongok idegen társaságokban, nem merek önmagam lenni idegenek előtt ezért kicsit zárkózott vagyok. Próbálok ezen vaáltoztatni de nem igazán megy mert mindig megijedek, hogy az emberek mit gondolhatnak rólam vagy akarnak e egyáltalán beszélgetni velem.
Remélem, hogy ez a kis szünet ami most tart vagy tartani fog még köztünk ráébreszti a dolgokra, és a hiányomtól rájön, hogy nem akar elveszíteni egy baráti kör miatt. Mit javasol, mit tegyek?

Kedves Doktornő!Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy a párommal úgy érzem eléggé megromlott a kommunikáció közöttünk.Mióta nem lakunk együtt azóta nagyon keveset találkozunk beszélünk és szeretkezünk.Azt tudni kell hogy ő fiatalabb mint én.Néha mikor beszélünk azt mondja kiván szeret de nem tudom elhinni.Pláne úgy hogy van hogy hónapokig nem szeretkezünk.(nem élünk már együtt).Nem tudom elhinni hogy egy fiatal fiú kibírja hónapokig szex nélkül.Én majdnem 30 éves vagyok.Engem ez nagyon zavar mert ha van valakije akkor jó lenne ha ezt a kapcsolatot lezárná mert ez így nem mehet a végtelenségig.Mindig csak mondja hogy változik.Ha igazam van miért van az hogy nem vet véget ennek a kapcsolatnak?!
Válaszát előre is köszönöm!

Udvozlom!
Eddig is volt mar ilyen, de az elmult fel evben nagyon intenziv hangulatingadozasaim vannak. Van, amikor nagyon levert es ingerlekeny vagyok, es a legjelentektelenebb dolgokon is bogok, elvagom magam mindenkitol. Vagy pont hogy nagyon duhos vagyok, es mindenkit elkuldenek melegebb eghajlatra, ha tehetnem. A masik 'allapotom', amikor tulteng bennem az eletkedv, mindenkivel dumalgatok es viccelodok, es visszagondolva, nagyon meggondolatlan hulyesegeket csinalok.
Koszonom a valaszat!

Tisztelt Hölgyem!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy az édesanyám még mindig nem képes elfogadni azt, hogy felnőttem. Megtiltja, hogy elmenjek bizonyos helyekre, és napközben is konfliktust szül, ha valahova kimozdulnék. Ha valahova mégis elmennék, akkor utána biztos olyan dolgot csinál, vagy mond, amitől rosszul érzem magam. Nem telik el nap, hogy ne kiabálna velem, és nem szidná a páromat.
Nem tudom, hogy hogyan tudnék vele beszélni, mert a szavaim süket fülekre találnak nála.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt cím! Napokban derült ki ,hogy igen komoly betegségben szenvedek feltehetőleg eltávolításra kerül a méhem. Döntés várására várok. Azóta mióta tudom betegségem következményét nem tudok egyszerüen másra csak erre gondolni. Mi lesz,hogy lesz . Párom akivel közös életünk küszöbén állunk,nem veszi figyelembe,vagy csak nem mutatja ki hogy látná hogy engem mennyire bánt ez. Nem tudom hogyan is mondhatnám el neki hogy az a nő akivel az életét akarná leélni nem biztos hogy tud neki gyermeket szülni. Tanácstalan vagyok ,nem tudom mi tévő lehetnék . El vagyok keseredve, fogalmam sincs hogyan tovább mint egészségügyi életemben mint magánéletemben. Mert ugye ha ilyenkor nem támogat késöbbiekben fog e …
Válaszát köszönöm .

Jó estét!
Lilla vagyok és szinte a mindennapjaimmá vált a szorongás és félelem. 2 hete nagyon rosszul voltam mindennap csak fájdalmat éreztem és ,hogy egy hiba vagyok. Azért írom ezeket le ,mert szeretnék esetleg választ kapni ,hogy mi történik velem. Egyszer magamba égettem egy keresztet és többször vagdostam magam. Nem tudom ,hogy most jól cselekszem e ,hogy most írok önöknek ,de nem szeretném ,hogy azt hidjék rólam ,hogy csak sajnáltatni szeretném magam vagy a figyelmet felkelteni, mert tényleg félek. Félek attól ,hogy valami olyat tennék ,amit megbánnék. Anyáék nem gondolják ,hogy komoly problémám van. Ugy gondolják ,hogy direkt csinálok mindent. Én tényleg szeretnék végre teljes életet élni és nem szeretnék többet attól félni ,hogy újra még rosszabbúl leszek. Mit tudnék tenni?

Tisztelt Doktor Nő!
Egy barátomnak szeretnék segíteni, ill.szeretném a viselkedését megérteni.
Tizenéve házasságban él, van két gyermeke, akik már felnőttkorúak. Az utóbbi években azonban nagyon megromlott a kapcsolata a nejével, olyannyira, hogy alig már beszélgetnek egymással, már házaséletet sem élnek, a barátom a munkába menekül, csak hogy minél kevesebb időt töltsön otthon. Van azonban egy közös hölgy ismerősünk, akivel szemlátomást nagyon jól kijön, mindig örül neki, ha találkoznak, remekül és hosszasan el tudnak beszélgetni, mellesleg a kémia is működik köztük. A barátom azonban nem lép a hölgy felé, mondván mert házas és lelkiismeretfurdalása lenne.
Ez egy nagyon ritka és értékelendő hozzáállás, ám véleményem szerint ebben az esetben mégis a legnagyobb hiba. Egy rossz, már nem működő kapcsolathoz nem szabad ragaszkodni.
Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy vajon miért áldozza fel a barátom a saját boldogságát és viseli el inkább a napi boldogtalanságot? Mivel lehetne neki segíteni, hogy megfelelő döntést tudjon hozni? Segíteni szeretnék neki, hiszen megérdemelné hogy boldog legyen további életében.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves doktornő!
Az a problémám, hogy nem tudok elaludni egy külön ágyban. Ez már három éve így van. Hogyan tudnám ezt megoldani? Egy hónap múlva megyünk kirándulni az osztállyal, és már betegesen félek az elalvástól. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Válaszoló!

15 éve kapcsolatban élek, ebből 6- év testi kapcsolat nélkül! Ok a barátomtol rendszeresen kaptam el fertőzést. Amiért vele maradok 73 éves, nincsennek szüleim, az apát látom benn, vagyis próbálok egy állarcot magamra helyezni. kritikus, unalmas, ingerszegény, sötét, és hideg! Szomorú vagyok, mert nem léphetek ki belőle, sok dolgot veszítenék, ha érti mire gondolok. Jelenleg dolgozok, gyerekekkel foglalkozok és mellette tanulok . 6 éve nem ért hozzám senki nem voltam szerelmes, senkibe. De most igen ! 52 éves , 15- évet ült börtönbe, szexuálisan vonzódok hozzá, semmi nem volt köztünk, csóknál. 1x találkoztam vele és 4 hónapja levelezünk, beszélünk telefonon. Az élettársam a főnöke. Egy buddhista kolostornak a vezetője Bajnán, és itt dolgozik a fiú akibe belehabarodtam. Nála van a kutyám megörzésen, mert itthon nem lehet, először panzióban volt, de meg szünt és ide került. Szeretem azt a kutyát és sajnos meggyűlöltem azt , aki itt van nálam. Próbálom m vissza szeretni, de nem megy mert őt hibáztatom, azért mert nincs itt velem a másik 🙁 Szomorú vagyok és dühös, és félek magamtól! A fiú, ma írt egy üzenetet, amire nem számítottam, azt mondta ha nem hagyom békén beledobja a kutyámat a patakba és hogy tudnom kellene hogy nem fog vissza kerülni a kutyám hozzám! Mit tegyek? A barátom nem tudja, hogy intenzív kapcsolatban voltunk! Még 2 napja fotókat küldött a fiú, és normálisan beszélt velem. Még soha nem beszélt így velem.

Köszönöm a válaszát előre , Tisztelettel: H. Melinda

Egy ujkeletü problemaval fordulnek önökhöz. Alapvetöen szorongo tipus vagyok. Melyen elek meg olyan dolgokat is, (pontosabban eltem meg regen) amiknel nem volt valosagalapja. (Hypochondria) Nemreg talalkoutam egy lannyal , aki az összes eddigi kapcsoöatomat zarojelbe tette. Minden fronton rökeletesen müködtünk/müködünk. Miatta engedtem el olyan karps szenvedelyeket, amikröl eydig nem is gobdoltam, hogy menni fog. Folyamatosan gyötört a gondolat, hogy valamin el fog bukni ez is , mint a többi. Egy idöre elsodort egymastol az elet , munkavallalas miatt.
Nagyjabol a semmiböl elökerült felelemkent, hogy bejönnek a fiuk. Mmint elkezdtem eszrevenni oket. Azert mondom, higy a semmiböl, mert elötte a közeleben sem voltam. Most leszek 32…soha nem probalkoztam egy fiuval sem, rengeteg meleg baratom van, elfogado csaladom. Valahogy irrealisnak tartottam, de elkezdtem belehergelni magam. (Tüzetesebben neztem meg, hogy tenyleg bejönnek e…videokat neztem meg, amik igazabol semmit nem valtottak ki, csak azt higy jobban elbizonytalanodtam, hogy egyaltalan miert merült fel ez a kerdes.) Lehet ennek valami oka , vagy eveken at hazudtam magamnak?(ezt akkor eleg jol csinaltam 🙂 )

Tiszteletem!
Körúlbelül 2 éve jelentkezett először ez a dolog! Lefekvés után éjszaka arra riadok fel higy erőteljes hányingerem, hasmenés érzetem van, izzadok, kapkodom a levegőt remegek, reszketek, menekülési késztetésem van. Alkohol fogyasztás után rendszerint jelentkezik sokkal erőteljesebben egyébként nem fogyasztok alkoholt évente kb 2x 3x! A tünetek először akkor jelentkeztek amikor elköltöztem a családomtól 200km re és önálló életet kezdtem! Van hogy 2 hónapig nem jelentkezik van higy 1 héten belül 2x is! Mi oka lehet és mi lehet ez? Szakemberhez kellene e fordulnom? Választ előre is köszönöm!

Jónapot kívánok. A barátnőm szerint nyomulok rá, ami igaz, de nem ez a lényeg teljesen. A héten naponta elkísértem őt az iskolájába több alkalommal, s egy találkozó ötletét felhoztam előtte. Ő mondta, sokszor találkoztunk, fel kell szabadulnia, én meg túlságosan nyomulok rá azáltal, hogy csak vele akarok lenni. Az lenne a kérdésem, ez megszokott? Nagyon szeretjük egymást és félek, hogy részéről ez változik majd és érdekelne, ez lehet-e egy ok erre. Köszönöm szépen előre is a választ, további szép napot!

Azért jelöltem be az egyebek kategóriát, mert szerintem van több is ami igaz.Olyan problémám lenne, hogy van egy barátom, de még csak nem rég múlt a kapcsolatuk 5 hónapos. És félek hogy el veszítem pedig ő a mindenem, nem szeretem és ideges vagyok ha nem ír vissza egyből, mindig mindent tudni akarok, mit csinál hol van kivel, meg tehát úgy mindet. De az utóbbi napokban még ritkásabban ír vissza, pedig mindent meg teszek neki valamelyik nap sütit is sütöttem neki, tehát nem tudom mit tegyek el ne hagyjon, mert tényleg ő nekem a mindenem és az egyetlenem.