esténként ha lefekszek mindig félek hogy reggelre meghalok

Tisztelt Habis Melinda!

Azt szeretném megtudni, hogy mi az oka annak, hogy amikor nagyon rossz kedvem van, leülök és több óra telik el úgy, hogy nem érzékelem az idő múlását, szinte meg sem mozdulok, mintha kikapcsolna az agyam.

Jo napot kivanok.Olyan problemaval kuzdunk,hogy a fiam 8 eves es nem tudja toleralni az indulatait mikor provokaljak, csunnyakat mondanak neki nagyon duhos lessz es kiborul mit tetszenek tanacsolni mindez tobbnyire iskolaban tortenik itthon masabb a helyzet picit igaz neha az unokateso is felduhiti pedig amugy egy nagyon ertelmes szeretnivalo gyerek.Kerem segitsenek milyen modszert tudnek alkalmazni mivel rengetegszer elmondtam,hogy ne torodjon es ne vegye fel mert ha latjak,hogy mergelodik meginkabb provokaljak.Koszonom valaszukat!

Több éve egyre jobban szorongok kb a fül
Zugas kezdetével és ijenkor romlottak amuunka körülmények is ugyan az a munkahelyem 25 éve a tömeg közlekedésben
Vezetek mostmár estére van úgy sírva vezetek
Még jó hogy sötétben nem látszik szedek scippat 10 mg meg xanax 0.25 3 X1 ez sokszor olyan fáradtság jön rám még a pirosnal is le kell csuknom a szemem nem most kezdtem a gyógyszer szedését régebben is szedtem már
De általában nem hatott csak az elején placebo? És abbahagytam mos megint
Szedem a fentiket minden idegesítő a közlekedésben az autósok utasok emberek
Azt csinálnak amit akarnak én meg védjek ki mindet van én húzom rövidebb Sokszor panikkal megyek dolgozni . hogy megint mifog történni sztem és háziorvos szerint Generali zalt szorongásom a cég is egyre rosszab feltételek teremt . hogy teljen a zsebük
Ne iszom alkoholt 18 éve és nem dohányzom
Nem vagyok kövér csak +10 kg
Most tpenzen vagyok 2 hétig hátha gyogyulok
A fül zugas kivizsgálták 2 éve de nem szervi
A stressztol lehet sosincs csend afejemmbe
Zavarnak azajok afenyek évek óta fulfugoval
Dolgozom és alszom
Tudm hogy nem egyszerű de minden
Gyógymód érdekelne
Köszönöm válaszát
Szücs János

Tisztelt Habis Melinda!
Egy olyan többrétű problémával fordulok önhöz, amely már több mint egy éve megnehezíti a napjaimat az életemet. születési családom és a férjem nem jönnek ki túl jól mostanra odáig fajult a helyzet, hogy nem is beszélnek egymással. A férjem mélyen megsértette, megbántotta a szüleimet valamint a bátyámat is. Tett ígéretet arra, hogy majd javít a helyzeten, de mostanra azzal védekezik hogy úgysem lenne értelme, mivel szerinte békülés után, elég lenne egyetlen hiba, vagy rossz mondat a helyzet újra elharapódzna. Ezen kívül a sajat sérelmeit hangoztatja. Engem foleg anyám azért hibáztat, mert a vitás helyetben nem álltam ki mellettük, s magam igaza mellett sem, csak lefagytam, S próbáltam kibékíteni a feleket. Ezzel telt a terhessegem nagy része, hála istennek a pici lányom egészséges. Tavaly december óta külön költöztünk a férjemmel, s januárban született meg a kislanyunk . Kezdetben próbáltam meggyőzni, beszéljen a születési családommal, de nem jártam eredménnyel. Pszihologusnál is voltam, aki szerint majdhogynem csoda, hogy a férjem még velem van, s kitart mellettem, tekintve a veszekedéseket, az állandó szomorúságomat a helyzet miatt, nem beszélve a siralmas érzelmi és szexuális életünkről. Ő kimutatja felém az érzéseit ,mondja hogy szeret de én erre képtelen vagyok. Csalódtam benne és nem tudom őszintén kimondani neki, hogy szeretem sokszor csak a hibáit látom állandóan elégedetlen vagyok vele mindenbe belekötök, amit másként tesz, mint ahogy várnám. Már nem egyszer a fejemhez vágta, hogy olyan vagyok lassan mint az anyám, s hogy hiába költöztünk el , meg sem élunk saját életet. De én egyre csak azt érzem, hogy ez a helyzet nekem nem jó, nem vagyok boldog. Tudom, így a házasságunk tönkre mehet hamarosan, s félek a lányunk issza meg majd a levet. Az anyámmal sokat veszekszünk, illetve én sokat hallgatok, nem tudok vele ezekről (a férjemmel való kapcsolatomról beszélni, de valahol úgy gondolom nem is rá tartozik) beszélni. Régen nagyon szoros volt a kapcsolatom vele, talán túl szoros is, ha gondom volt mindig hozzá fordultam, s tudom ez csak nehezíti a levállást, ami még mindig nem következett be nálam. Néha nagyon sértő dolgokat mond, s eldönti helyettem mit miért teszek, mit gondolok. Azt mondta, ez azért van mert nem mo dok neki semmit, nincs semmirol véleményem, nem cafolom meg az ő álláspontját. Nagyon rosszul esett neki, hogy pszichológushoz fordultam, úgy gondolja kudarcot vallott. A múltkor kikeltem magamból, hogy unom már azt, hogy eldönti hogy mit érzek, mit teszek vagy nem teszek( nem lépek a férjemmel kapcsolatban) Erre azt mondta, vegyem vissza a hangerőt mert felépel, már amúgy is sokszor fel akart pofozni mostanában, hiába hogy asszony vagyok. Erre persze nem szoltam semmit, lelkiismeret furdalásom volt. (Hozzá kell tennem, hogy utoljára hisztis kiskamaszként ütött meg s emiatt nem neheztelek rá, igaza volt.) Ha vele vitázom , mindig gyereknek érzem magam, igaz mindenféle konfliktust rosszul viselek, kezelek. Egyébként az unokáját imadja, s rengeteget segít, ha kell. Nem rossz anya, szeretem, a pszichologus azt mondta hogy szerinte rosszul szeret az anyám.
Elnézést a hosszú levélért, de nem tudom mi tévő legyek. A pszichológushoz jövőre ( ha az anyagiak engedik) visszamennék , de addig nem tudom mi legyen, a férjem semmilyen közös eseményen nem vehet részt. Pszichológus szerint életünk végéig folytathatnánk anyámmal ezt a viszonyt, addig nem lesz változás amíg nem teszem őszintébe a kapcsolatunkat. én is hibás vagyok hiszen gyakran elutasító vagyok az anyámmal szemben. (Pl úgy érzi leszolom azokat a dolgokat amit vesz a lányomnak. )
Köszönöm a válaszát!

Két hónappal ezelőtt párom, a szemem láttára csaknem halálos kimenetelű balesetet szenvedett, azt hittem, túl leszek rajta…
Egy hétre a baleset után Pedig kiderult, hogy édesapám rákos beteg.
Ez a ketto dolog felboritotta az egész életem.
Párom allapota javul, édesapám helyzete sem kilátástalan, ennek ellenére panikbetegseg jeleit tapasztalom magamon, állandó szorongás, félelem.. Úgy érzem, nem tudok mit tenni, nem tudom uralni többé az életem. Pszichológushoz eljutni, sajnos eléggé korlátoltak a körülményeim, ezert mar szinte végső elkeseredésemben találtam ide… Mivel tudnék segíteni magamon, létezik e esetleg valamilyen gyakorlat, gyógykeszitmeny, bármi, amiben reményt találhatnék arra, hogy az életem újra normális mederben haladhasson?? Nagyon köszönöm, ha bármilyen tanácsot kapok Önöktől…

Kedves Dr. Úr “Hölgy”

Nem is tudom, hogyan kezdjem!
45 éves, ket gyermekes anyuka vagyok. “Gyermekeim már felnőtt korúak, önellatóak.” Egyedül neveltem fel őket, és sok minden történt. Gyermekkoromban alkoholisták között éltem, senki nem törődött velem, gyakorlatilag az utcán, meg a kocsmában nőttem fel, alkoholisták és pedofilok között. Sok mindenen átmentem. Jelenlegi problémám, hogy nem vagyok képes emberek közé menni, pedig dolgoznom kellene. Hogyan javitsak jelenlegi állapotomon?

Üdvözlettel: Majorosné Lidia

Már másfél éve, annak hogy próbálom kitalálni, hogy mi lehet a bajom. Régen jó jegyeim voltak és jól mentek a dolgok. Ma már nem tudom magam arra se rávenni, hogy kikeljek az ágyból. Az egész arra vezethető vissza, hogy rosszul éltem meg a szüleim rossz kapcsolatát, veszekedéseit(Együtt élnek, de nem is beszélnek egymással).Valószínűleg az motivált, hogy ne legyek olyan, mint ők. Mindig kritizáltak, és mondogatták hogy változzak meg, sosem voltam elég jó nekik. De valahogy túl tudtam tenni magam rajta. Aztán kb. másfél éve elveszett a célom, hogy orvosira menjek és más célt kerestem. A mai napig nem találom. Leromlottak a jegyeim. A barátom csúnyán szakított velem, ez is mélyen lehangolt. Úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek. Bármennyit alszom mindig fáradt vagyok. Nincsenek jó gondolataim a jövőmmel kapcsolatban, sok mindent halogatok. Nem szeretnék külső emberhez fordulni segítségért, de szégyellem magam mások előtt, mert azt hiszik csak sajnáltatom magam, de nem. Nem vagyok jól és nem tudom miért. Mit tehetnék hogy javuljon a helyzet?

Azt szeretnèm kèrdezni hogy a sogórnőm párkapcsólatát mèrt nem tudom el fogadni volt neki már jó pár de valamièr egyszerűen nem tudom el fogadni ès ebből sok vitánk van

Segítséget kérek szépen! 25 éves egyetemista fiammal kapcsolatos.
Húzza-vonja a szakdolit és az államvizsgát.
Már minden egyéb vizsgája megvan, kérte : most elfáradt, szeretné egy félév csúszással az államvizsgát.
Nehezen,de beláttam engednem kell. Fontosabb, hogy szusszanjon és ígérte újult erővel egy félév alatt e kettőre felkészül, s lezárja egyetemi kötelezettségét.
Szorgalmas fiatal,segítőkész, alkalmi munkája jövedelmezőbb, mint a diplomás szüleié. Próbál minket mentesíteni a keresetével a napi kiadásai tekintetében, de így nehéz szerintem a tanulmányai befejezésére koncentrálnia. Nehezen fókuszál.Próbálok ész érvekkel , beszélgetésekkel segíteni,de kudarcként élem meg.
Szeretettel próbálom terelgetni, de mégis 25 éves. Még egy háztartásban vagyunk és bár nem pénzzel, de annál fontosabb, hogy a családi napi rutinban helytáll itthon.Rokonaim tanácsolják, rúgjam ki, adjak ultimátumot…stb. Finom lelkű, kedves fiatalember, kitalálja minden családtagja gondolatát. Grafikus. Csodásan rajzol, bár az alkalmi munkája nem szakmabeli.Kicsi korában sok betegsége volt, váltam, asztma…
Párom remek ember és jól megértik egymást,de az Ő tanácsait is nehezen fogadja.
Halogat, valahogy kicsúszik, elcsúszik a határidőkkel. Szorgalmazzuk legyen főállása, halogatja az önéletrajz beadását.(“Majd, ha leállamvizsgázok”)
Nincs sikere a hölgyekkel, kudarcot-kudarcra halmoz e tekintetben…
Mostanában napi konfliktusaink vannak: nehezen élem/ éljük meg ezeket.
Csak összeveszéseink után van apró lépése előre.
Szűk a határidő, 2018.12.15. szakdoli leadása, 2019 jan. államvizsga.
MIT TEGYEK? HELP ME?

Üdv. Nekem az a problémám hogy , 3 napja szakítottam a barátnőmmel és most azt érzem elvesztem nélküle. A szakítás oka a szüleim.mivel a lányban van egy részt cigány vér , és ezzel nem békültek ki, nem tetszett nekik. A volt barátnőmmel csak hétvégenként tudtunk találkozni, ezért a szüleim beterveztek mindent hogy ne tudjak vele lenni. Úgy gondoltam nem lesz értelme így tovább a kapcsolatnak. De tévedtem , küzdenem kellet volna érte, szerettem és még midnig szeretem. De nem tudom hogy van e értelme már beszélni vele , félek hogy nem ad egy második esélyt. Meg kéne próbálnom hátha. de mi van ha összejövünk és továbbra is az lesz hogy nem tudok vele találkozni hetente egyszer.

Jopar eve szocialis fobiaban “szenvedek”. Ami azt jelenti, hogy 20 eves koromtol. Par evig nyugtaton eltem (xanax, frontin), elviselhetetlen volt, hogy hirtelen nem mertem emberek koze menni, panikpltam, izzadtam, nem mertem meg sem szolalni, mikor elotte a tarsasag kozeppontja voltam. Gyerekkori dolgokbol (szulok) valtotta ki ezt egy, szinte semmi szituacio. Lenyeg a lenyeg, xanaxtol egy minimalisan jobb lett, de nem igazan javitott a dolgon, (mocrim szinten nem segitett) egy eve elmentem egy masik pszichiaterhez aki a rexetin nevu gyogyszert irta fel, hat nem hittem el, 6 ev szenvedes utan ujra eltem, volt onbizalmam, tehat valoban jol ereztem magam. De volt egy problema, egyre kezdett a szexualis erdeklodesem eltunni(hozza teszem kapcsolatban elek). Ra fel evre, ahogy elkezdtem szedni a rexetint, megint elmentem pszichiaterhez, hogy oke jo igy, de ez a kapcsolatom rovasara fog menni. Felirt egy brintallex nevu gyogyszer 2 hetig szedtem, de vissza is jott a sz. fobiam. Ujra elmentem, felirt wellbutrint és Escitilt. A problema az, hogy a sz. fobiam eltunt megint de a szexet tovabbra sem kivanom. Igy pedig elobb utobb tenyleg bele fog unni a parom. A kerdesem vagy keresem az lenne, kerem ajanljanak egy olyan gyogyszert ami jo szocialis fobia ellen, és nem tunteti el a szexualis vagyat teljesen. Csak egy nevet, és el megyek az orvosomhoz, hogy hallottam, talan ez jo probaljuk meg. Kerem 🙁

Tisztelt Tanácsadó!
A problémám párkapcsolati jellegű. Körülbelül két éve szakított velem az előző párom, amin véleményem szerint a mai napig nem tudtam túltenni magam. A szakítás a semmiből jött és nagyon nehéz volt elfogadnom. Azóta új partnert találtam, akit nagyon szeretek. Azonban az utóbbi időben észre vettem magamon, hogy elhidegültem tőle és a volt párom után kezdtem megint érdeklődni. Kíváncsi vagyok, hogy van, mi történt vele, mióta nem láttam. És sokszor idézem fel az együtt töltött időt is. Nem szeretném megbántani a jelenlegi páromat azzal, hogy ezt elmondom neki. Mit tehetnék?
Üdvözlettel: Szabó Evelin

12 eve elek parkapcsolatban egy ferfival.A lakas a parome,de vannak problemak.Egy szomszedholgy,napi szinten bejar a paromhoz,es velem is osszebaratkozott.Sajnos csak most tudtam meg hogy szeretok voltak,mielott a parom engem megismert,de ugy gondolom hogy megcsalt ezekben az evekben is!!Azt tudom hogy a holgy szakitott anno,mert a parom nem tudta kielegiteni!A mi kapcsolatunkban is vannak problemak….A holgy egy ideje nem jar mar be,mert nem engedem,sok a vita a holgy miatt!Ugy erzem csunyan atvert a parom,titkolta hogy szeretok voltak,es bejaratta hozank,nem tudta ezt a holgyet elfelejteni!!Engem nagyon zavar a viselkedese,allandoan lesi,kukkol,ha szoba hozom duhong!!Megkerdeztem hogy szereti meg a holgyet,de nem valaszolt sem igent,sem nemet,szaladt ossze vissza a lakasban!Rosszul esett a viselkedese,ideges,duhong,tarsasagba nem szeret jarni,nem torodik velem.Igaz,a parom 71 eves,de azert viselkedhetne normalisan.Kerdesem az lenne szereti most is ezt a not,hogy nem valaszolt amikor tobbszor is feltettem neki ezt a kerdest.Koszonom

Az lenne a problémám, hogy nem érzem az életemet életnek. Mindenben bizonytalan vagyok, félek attól, hogy sosem leszek elég jó és csak egy nagy csalódas leszek a szuleim szemében. Legszivesebben megolnem azt az embert, aki most vagyok, mert gyenge, céltalan és nem való sehová sem. Gyulolom magam, amiért mindig én vagyok a legéletképtelenebb, a legbizonytalanabb es a legtétlenebb. Nem telik el nap, amikor ne kérdezném meg magamtol: tulajdonképpen én miért is létezem? Miért nem haltam még meg? Rettegem a kudarctól, nem tudom, milyen irányba kéne elmennem peldául tanulni. Az iskola is csak teher számomra, évek óta azt csinálom, amit mások akarnak tőlem. Szeretnék innen egy kiútat, próbáltam már változni, de egyedül, de nem megy. Nagyon megköszönném, ha adna valamilyen ötletet vagy tanácsot.