Szeretnék segítséget kérni! Egyben családi és párkapcsolati problémám van már 2 éve. 19 éves vagyok, a párom 31. És 3 éve együtt vagyunk nagyon szeretjük egymást de anyukám nem tud róla. Tiltja a kapcsolatunkat ezért vagyunk együtt titokban. Ő már mondta nekem el fog vinni pszichológushoz e miatt mert biztosan apakomplexusom van. Sosem kerestem a saját korosztályom. De nagyon boldog vagyok vele! Mit tudnék tenni? Tényleg betegség ez hogy az idősebb emberekhez vonzódom vagy fogadjam el magamat?

jo napot kivanok doktor a segecseget szeretnem kerni 2 eve elkesztem tulzotan alkoholt fogyaszni miden nap 2 honapon keresztul utana jot egy roszul lett nem tutam mitol fej fajas vernyomas ingadozas heves sziv veres gyomor fajas es stb elkesztem kivizsgalasokra jarni a gyomromal valoban volt problema a zitaltol abol ki gyogyultam es a tobi tunet marat tovab halaltol valo felelem ajulas erzet stb ezek hattereben nem volt testi problema igyhat ere kaptam antidepreszans gyogycereket par honapon belul joban letem es teherbe estem le kelet tennem a gyogycereket es vegig csinaltam nehezen let egy egeseges kislanyom most 2 honapos de tutam nem lesz vege jot uj tunetek gyomor pbroblemak fej fajas visza rosz elo erzetszeretnem tudni hogy lehetne enek veget veni mi tevo legyek ? tanacsat szeretnem kerni elore is koszonom!

Kedves Doktornő! Gyásszal kapcsolatban írnék. Édesanyámat 12,5 éves koromban veszítettem el, daganatos betegségben. Előtte már 3 évig beteg volt. A halála lassan 17 éve történt, közeledem a 30 éves korhoz. De még most is furcsa érzések kavarognak bennem. Pár hete vettem észre, hogy próbálom a rossz emlékeket kiiktatni az emlékezetemből. De nem megy. Például: 1. Gyerek fejjel engem édesapám nem játszótérre vitt, hanem édesanyához a kórházba mert a kemoterápiát kapta. 2. 12 évesen kívülről fújtam a fájdalomcsillapítók nevét, mikor melyiket kell odaadjam neki, vagy hogyan kell a parókát ápolni. 3. Mi egyszer voltunk csak nyaralni, ahol 1 fénykép készült, anyám azon sem szerepelt (nem akarta, hogy ritkuló hajjal legyen rajta). Sorolhatnám… Szóval mikor ezek az emlékek előjönnek, hirtelen másra gondolok, valami semleges dologra a jelenlegi életemből. 1 évig jártam pszichológushoz, de csak mostanában (2 éve kb) . Úgy éreztem segített a beszélgetés, de még mintha mindig lenne bennem valami feldolgozatlan dolog.
Aztán: sokszor látok olyan nőket akik anyámmal egyidősek lennének. Ismerősei, barátnői, vagy az én barátnőim anyukáik. És elszomorodok, hogy miért? Ő miért van már évek óta eltemetve, még annyi mindent megbeszélnék vele, olyan jó lenne vele vásárolgatni, fagyizni, kávézni. Mint ahogy más anyák a lányukkal. 17 év nagyon régen volt. Múltkor említettem valakinek és ki volt akadva, hogy hát mikor volt az már… Lehet rosszul dolgoztam fel? Van egy csodálatos nagymamám (anyukám édesanyja) ő pótolta az elmúlt években őt. De mégis. Ön szerint elképzelhető, hogy a halála miatt lettem visszahúzódó, önbizalomhiányos, zárkózott? Alapból már félénk gyerek voltam és magamnak való, de képtelen vagyok a társas kapcsolatokra. Sem barátaim, sem párom nincs és nem volt. 1-2 felszínes viszonyon kívül. Nagyon bezárkóztam tini koromban és ez azóta is tart.

Kedves Cintia!Lehet hogy hosszúra sikeredik kicsit de megorobalom tömören. 11 eve elek parkapcsolatba párommal es van egy 3 eves kislanyunk is a mi szerelmunk egy igazi gyerekszerelem volt nagyon fiatalon ismertük meg egymast.aztan a gyerek szuletese utan voltak problemak elhanyagoltuk egymast teljesen vagyis en őt inkabb es megbeszeltuk hogy megprobaljuk külön,aztan megtudtam h ez ido allatt találkozgatott valakivel nagyom nagyon fajt de sose kérdeztem ra ez allatt az idő allatt ugyan ugy ossze jártunk talalkozgattunk es 3 honap utan megkeresett hogy mégsem szeretne nelkulem élni ed kezdjuk ujra.persze belementem mert imadtam es legbelul mindig erre vartam 🙂 aztan ahogy vissza koltozott par honap elteltevel beszélgeteseket talaltam azzal a bizonyos személlyel ami nagyon rosszul esett de ő persze azt mondta neki nem jelent semmit zaklatja a lany ami valamennyire igaz is par uzenetbol ezis kiderült es sikerult megbeszelnunk ezt az egészet par honap elteltevel szinten talaltam beszelgetest es telefonhivast is..teljesen ossze tortem valojaban egyszeruen nem tudom feldolgozni ezt az egeszet es latom rajta nagyon megvaltozott es próbálkozik meg teljesen maskepp viselkedik velem de egyszeruen nem tudom hogyan tegyem magam tul ezen az egészet lelkileg teljesen megviselt folyamat gyanúsítgatóm neha mar nekem gaz de egyszeruen nem megy a bizalom es most telleg latom a valtozast.nem tudom mit kene tennem hogyan tudnak bizni benne ujra es valojaban a lelki világomra is ramegy agyalog regi dolgokon ezzel kapcsolatban.valaszat előre is koszonon tovabbi szep napot!

Kedves Doktor / Doktornő

Szóval még pár napja kértem a barátomat, hogy masszírozzon meg. Nagyon régen kértem tőle bármi ilyesmit, magától pedig ritkán jut eszébe. Én adtam neki egy kiadós masszást pár napja, az utóbbi napokban többször is kielégítettem. Én csinálom neki, ha nagyon fel van izgulva, bár néha jólesne, ha magától is eszébe jutna, hogy nekem ilyenekkel kedveskedjen, anélkül, hogy kérnem kellene. A helyzet az, hogy ő nagyon sokszor felizgul és intenzíven ki is mutatja, míg nekem sok idő kell a ráhangolódásra…
SZóval visszatérve a történethez – Felhoztam, hogy pár napja ígért egy masszást és jól esne nagyon. Jófej is volt, megkaptam a masszást. Már a masszás elején teljesen be volt izgulva, meg felállt neki meg minden baja volt, tudtam hogy szexelni akart, de én nem éreztem késztetést rá. Lehet, hogy sikerült volna hangulatba kerülnöm, ha egy kicsit foglalkozik velem, de azt éreztem, hogy csak be akarja rakni és minél hamarabb csinálni az egészet. Azt mondtam, hogy én most nem vagyok a hangulatban. Erre azt kérte tőlem, hogy elégítsem ki. Semmi kedvem nem volt hozzá, félig el voltam már pilledve, jól esett és lenyugtatott a masszás, egyszerűen csak nem volt érkezésem vele foglalkozni. Csak pihenni szerettem volna a masszás után. De annyit mondtam erre, hogy rendben, mindjárt….(igen ezt nem kellett volna valoszinuleg) és nem mozdultam. Tovább pihentem és kialakult ez a furcsa feszültség a levegőben, hogy ő arra vár, hogy akkor most mivan, én meg arra várok, hogy,…nem is tudom mire, csa,k hogy elmúljon ez az egész szitu, vagy vegye észre, hogy nem tudom mindig kielégíteni azt amit ő akat. Igazából észre is vette, mert néhány perc után kivonult a mosdoba a ipadjával és én tudtam, hogy most pornot megy nézni és onkielégiti magát. Pontosan tudja, hogy mennyire elitelem a pornot, és nem szeretem hogy nézi, bár már elfogadtam tényként, hogy a férfiak ezt csinálják… Ezt én nagyon elkeserítőne és megalázónak éltem meg, és az eset óta szomorú vagyok miatta. Magam sem tudom, hogy miért zavar ez az egész annyira, csak egyszerűen azt az érzést kelti bennem, hogy igazából mindegy is, mert ha én nem vagyok ott hogy kielégítsem, akkor ott van neki a pornó, majd az megteszi a dolgát. Ettől feleslegesnek, kicsinek és teljesen szükségtelennek érzem magam. Viszont azt sem tudom garantálni, hogy mindig minden igényét kiszolgálom….nem tudom hogy ebben a helyzetben van e jogom a sértődöttségre, vagy hogy jogtalannak és megalázónak érezzem a viselkedését. Ez csak valami belső önbizalomhiánybol fakadó érzés, és nekem kéne elfogadóbbnak lennem az egésszel kapcsolatban, vagy tényleg nem szép dolog a részéről ilyesmit csinálnia, mikor a barátnője visszautasítja hogy kielégítse a vágyait…? Nem tudom eldönteni, és közben ő meg azt mondja, hogy nem tilthatom meg neki, hogy önkielégítést végezzen magán, és látom, hogy egyáltalán nem érti, hogy mi a bajom. Tulajdonképpen én sem értem teljesen, és ezért van “előnyben” mert magam sem tudom megmagyarázni neki, hogy miért bánt ez a dolog ennyire…

Szia . 7-éve van párkapcsolatom 12-ével idősebb a párom,házasok nem vagyunk gyerek nincsen én Pesten dolgozom igy hétvégén vagyok otthon és mikor találkozunk egy puszit ad 1-2 het után ennyi, azt mondja nincsen senkije a szex nem olyan fontos. Aztán szex közben soha nem volt orgazmusom (ezt ő nem tudja ) és igazán soha nem figyelt oda rám, még csokolozni sem szeret mert szerinte az gyerekes. Talakoztam 1-éve v.kivel aki szexuális téren kinyitotta a világot. De leliki ismert furdalásom van hogy megcsalom és v.miért ragaszkodok hozzá és nem tudok vele szakítani és nem értem mért ? Velem van a baj ? El kellen nyomnom magamban a szexuális vágyat? Köszönöm előre is a válaszát.

Tiszteletem!

Olyan problémám lenne, hogy figyelmetlen vagyok és kapkodó. Nem vagyok ideges típus, nincsenek lelki problémáim sőt most igazán jól is érezem magam, de ez a figyelmetlenség és kapkodó magatartás egész életemben megvolt. Szakácsként dolgozok és most is a megsütött ételt beraktam a sütőbe, de elfelejtettem megnézni, hogy a sütő mennyire van állítva és belesült az étel. Sok hasonló esett volt már. Nem szeretek hibázni és “megvisel” amikor megtörténik, de hamar túlteszem magam rajta. Zavar, hogy ilyen vagyok és egy kicsit tartok attól, hogy nehogy komolyabb baj is legyen ebből. Hogyan javítsak a figyelmemen.

Előre is köszönöm a válaszukat.

Tisztelt Doktor Nő!Úr!

Én 31 éves egyetemet végzett nő vagyok. Párkapcsolatban, de még nem élünk együtt. A problémám Édesanyám állapota ő 61 éves. Kb.20éve nem dolgozik én tartom el. Néha elment dolgozni. Születésem előtt dolgozott. 20 évesen diagnosztizált idegösszeomlása volt, pánikbetegséggel, agorafóbiával fűszerezve , Édesapámmal ez időtájt ismerkedtek meg. (itt egy szerelem – nem apámmal és a nagyanyai család működött közre az elmondásokból ítélve )Segített neki persze mire Anyu felépült meg is változott nem volt elesett… szóval tönkre ment a kapcsolat elváltak. Második ez nem bevallott idegösszeomlás az Édesanyja halála után. Eladta a nagybátyámmal az örökséget és elherdálta. közben megint lokalizálta magát minden ismerőst “leépített” nagybátyámmal megszakította a kapcsolatot.A problémák amiket mindig emleget nem engedett óvodába mondván folyton megfázom és megfázítom a családot így persze iskola éretlen lettem 6 éves koromra. 2 szer végeztem az elsőt másodikat is. Másodikos koromra fel vett egy házi tanítót az tanított így ment minden már részemről utána. Édesanyja halála előtt apámmal elváltak váll indított sikerese volt akkor voltam 6-7 éves, meg ismerkedett egy új tanult és jómódú férfival jól elvoltunk. Nagyi meghalt dobta a pasit a szeretőjét is, a nagybátyámat is eladták a lakást. ….ez a nem bizonyított idegösszeomlás költözés kisebb lakás vétel azt is eladtuk mivel a megmaradt pénzből éltünk én akkor 9-12 éves voltam 5 évig tartott nem dolgozott nem járt emberek közé…aztán albérlet aztán hajléktalanság. Itt rendbe jött 2 év alatt. Most van a 3. idegösszeomlása lokalizálja magát kb.4-5 éve ki “offolta” az ismerősöket. Csak a filmek de azt régen is szerettünk de most csak ez van. szóval a gond nem tudom hogyan segítsek pénzről igazából mennyit keresek, nem lehet vele besz mert elkölti.. De most egyetem fizetősre mentem mert félig hajléktalanként az utcáról végeztem estin a gimit így és mert nem vagyok elég jó fizetnem kellett az egyetemért és elhúztam 6 évig a 4,5év helyett még midig nyelvvizsga hiányában nincs meg a diplomám bár már mindent lettem. Szerintem csalódott bennem. Szóval beteg gyógyszert szed amit az orvos ír föl neki néha túl szedi. Nem tudom mit csináljak.Mikor figyelmet kap csak akkor Ön maga. Próbálok pozitív dolgokat mondai csinálni kicsalogatni az utcára. A pozitív még jó de nem jön ki csak ha bajt hisz nekem vagy neki valami nagyon nagy bajunk van szóval mint a hajléktalanság volt anno. Érdekes hirtelen kitud jönni. igen harag is van bennem de szeretem. Én nem tudok neki segíteni mert lehet már én is depressziós lettem és a toleranciaszintem egyre csökken. Mit csináljak Veszélybe vagyok. Meg betegedhetem? És Vele? Ne támogassam lépjek le pár hónapra hogy kikerüljön az utcára hátha a sokktól észre tér… megint. És ha nem áll szóba velem többet? Vagy valami baja esik? Én nem tudom végig vinni folyamatosan a segítségemet kéri menjünk ide-ida nézzük ezt azt de más a bioritmusunk és van magán életem ezt nem érti meg vagyis igen de lehangolt lesz… Folyamatos odafigyelést kellene tennem de néha elszakad a cérna nem bírom talán nem úgy szólok ahogy kellene sokszor mondja hogy pokróc vagyok. Érzelmi analfabéta igen én nem bírom nem értem és kezelni se tudom. Nem bírom így szerintem neki is és magamnak is kárt okozok. Kérem mondja el a véleményét.

Tisztelt Szerkesztok! A kerdesem a kovetkezo lenne: gyermekem keresztanyja 70 eves, egyedulallo, maganyos no. A kisfiamhoz mar csecsemo kora ota rendkivul ragaszkodik, mar tulzo, es mi a ferjemmel ugy erezzuk, egeszsegtelen modon. Sajnos a legutobb o vigyazott a fiunkra, es a kovetkezot tanitotta neki( egy parbeszedet): Ki az en kisfiam? kerdi tole, a gyerekem meg valaszol neki hogy Petike, vagyis o. Mi nagyon felhaborodtunk ezen, jogos az aggodalmunk?

Jó napot. Márianak hívnak, valójában azt sem tudom, hol kezdjem. Párommal egy éve vagyunk házasok, két éve ismerjük egymást. A problémák igazság szerint már elejétől jelen vannak. Szüleimnek, jobban mondva édesanyjának nem tetszett, hogy összeházasodunk, de beletörődött. Anyósommal egyre csak gyűltek a gondok. Tudniillik 2017.januarjaban volt egy terhesség megszakításom, mivel a párom teherbe ejtett, de szó sem lehetett gyerekről, hisz még két éven hátra volt a középiskolából. Ezért történt így a dolog. Ám nem sokára ismét terhes lettem. Ekkor édesanyám nem ment bele a megszakításba. És mi sem. Nagysokara belenyugodott mindenki. Ekkor jött az esküvő és a problémák. Én végig jártam az iskolában azt a pár hónapot és utána visszamentem befejezni a sulit, terhesen. És internaton lakta, már ez nem tetszett a párom szüleinek és neki sem. De ez csak a kezdet. Szülés után elfajultak a dolgok. 2018.januar13.an anyám kidobta otthonról a párom (szüleimmel élünk) mivel az anyósom már annyira tele beszélte a fejét, hogy teljesen ellenem volt. Nem akarta hogy befejezzem az iskolát. 2018.januar14. eljött állítólag értünk, deen nem mentem vele, nem akartam, mert fontosnak tartottam befejezni az iskolát, és tudtam hogy ez csak szüleim segítségével tudom. Mivel én nem mentem ő elvitte a gyerekeinket 3 honaposak voltak akkor. Sokkot kaptam, idegosszeropanast. Mentőt kellett hívni. Még azon az éjjelen visszahozta őket, de azóta minden más lett. Mindig fwlhantorgatom neki. Nem engedem, hogy haza vigye őket, mivel tueom, hogy az anyja uszitotta ellenem akkor éjjel is. De ez a helyzet egyre folytogato. Nem tudom mitévő legyek. Kérem segítsen! Nem tudok senkivel besulni erről. Együtt élünk, de elhidegültünk szinte már. Nem bírom.

Tisztelt Doktornő!

Óvodapedagógusként dolgozom már 7 éve. Tudom milyen szépségei és nehézségei vannak a szakmának, megtapasztaltam. Mostanában sajnos csak a negatív oldalát látom. Igaz fiatalnak számítok óvónőként de én is tapasztalom, hogy egyre több SNI-s, magatartás, figyelemzavaros gyermek van. Biztos vagyok benne, hogy szakmailag még sokat kellene fejlődnöm ahhoz, hogy megértsem a gyermekek lelki világát azt, hogy miért viselkednek különböző helyzetekben, hogyan tudnám őket elérni, jobban motiválni, fejleszteni mire iskolába érnek. De sokszor próbálkozásaim, tanácsok ellenére semmilyen módszer sem segít, kollégáimnak is fel van adva a lecke a mai gyermekekkel kapcsolatban. A szülőknek rossz a hozzáállása gyermekeik problémájához egyáltalán nem partnerek, de akár sokszor felülbírálják, kioktatnak engem és a kollégáimat is. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy miért vagyok még a pályán. Sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem segítenek, ha baj van, ha rossz körülmények között élnek vagy, ha lázasan, betegen hozza be gyermekét az óvodába, úgy, hogy egyébként meg tudná oldani, hogy valami ismerős vagy rokon ápolja otthon. Ezek a tényezők is nagyon megviselnek, sokszor emiatt nehezen kapcsolódok ki. A felesleges adminisztrációkról nem is szeretnék beszélni.

Egyelőre nem szeretném elhagyni az óvónői pályát, mert mindezek ellenére szeretem és szeretnék szakmailag is fejlődni amennyire lehet. De nem tudom meddig van értelme így dolgozni, félek előre, hogy súlyosbodhat a jelenlegi helyzet.

Igazából iránymutatást szeretnék kérni, hogyan tovább. Maradjak ebben a szakmában, vagy keressek olyat, amiben nem kell emberekkel, gyerekekkel foglalkoznom.

Köszönöm előre is!

Üdv,olyan problémával fordulnék önhöz,hogy párom exe zavar.Lehetséges,hogy nekem van üldözesi maniam,ezert kerdezném öntől maga mit tenne.Elmesélem a történetem:x éve szakítottak,a lany zaklatott minket telefonon,majd a parom edesanyjanak kezdett el irogatni,parom mondta neki hogy fejezze be,de o nem akarta megbantani a lanyt..kesobb a lány képe egy olyan helyen bukkant fel ahova csak én nyulok ,anyosom doboza,de en hasznalom es mindezidaig nem volt benne,vegul amint kert tolem egy szivesseget anyosom belenyultam es lamcsak ,a parom exenek a kepe viritott benne.kibuktam,hogy ez nem lehet veletlen,osszevesztem parommal és az anyjaval.ugy erzem ö tette a képet oda mert mindezidaig nem is lattam azt.Késöbb látom hogy irogat anyosnak a lany,bejar hozza beszelgetni a munkahelyere egy ideje,és én ezektől teljesen úgy érzem,hogy furja a kapcsolatunkat.,önnek mi a velemenye? üldözesi maniam van?

Üdv,

18 éves, gimnazista lány vagyok, és jelenleg elég kilátástalannak érzem a helyzetemet. Lassan 4 hónapja megismertem egy fiút. Előtte csak egy párkapcsolatom volt, de nem volt túl hosszú életű a dolog, mert hamar felismertem, hogy nem vagyok belé szerelmes. Viszont elég csúnyán lett vége, és azóta valahogy félek kapcsolatot kialakítani valakivel, vagy épp megcsókolni…

A mostani srác elképesztően rendes, figyelmes, nagyon szerelmes belém, és egyértelműen én is többet érzek iránta. Néha teljesen triviálisnak gondolom, hogy vele akarok lenni, néha viszont rám tör ez a frusztráció, hogy mennyire félek egy kapcsolattól, és teljesen átadni magam valakinek, vagy a bizalmamba engedni…

Többször is megpróbált már megcsókolni, és mindig elhajoltam. Nem értem a saját reakciómat, mikor én magam is szeretném, és szeretnék vele lenni, de egyszerűen annyira félek a rossz tapasztalatok miatt, illetve attól tartok, hogy közrejátszik egyfajta önbizalomhiány is…

Ő teljes mértékben elfogadta mindig, hogy nem állok erre készen, de félek, hogy egy idő után beleun a várakozásba, pedig igazán nem áll szándékomban szórakozni vele…

Tudom, hogy ezzel egyszer mindenképp szembe kell néznem, és nem is találhatnék tökéletesebb társat a feladatra, de egyszerűen képtelen vagyok erre… És tudom, hogy nem arról van szó, hogy érzelmileg éretlen lennék ehhez, viszont azt nem tudom, hogy akkor miről. Tanácstalan vagyok…

Előre is köszönöm a választ!

Már 3,5 éve anya vagyok de csak úgy tudok a csúcsra jutni ha én vagyok felül vagy 69-es pozícióba és az onkirlegitesek is sikertelenek… mit tehetek hogy ne legyenek ilyen korlatjaim?

esténként ha lefekszek mindig félek hogy reggelre meghalok