Kedves Szakértő!

Párommal immáron 13 éve vagyunk együtt. Olyan 7-8 éve együtt is lakunk, 3 éve vettünk közösen otthont. Az elején jól indult a kapcsolatunk, bár mint mindenhol itt is voltak apróbb surlódások. Sajnos a szexuális élet már elejétől elmondható, hogy bár kielégítő és jó volt, de nem volt soha az a mindent elsöprő. Valószínűleg ebből is adódtak a problémák, hogy hagytuk ellaposodni és sémássá válni, valamint igencsak megritkulni az együttléteket. Párom munkahelyváltás után 1 évvel közelebbi kapcsolatba került az egyik férfi kollégájával, aki szintén párkapcsolatban él és semmi komolyabbat nem szeretne. Egy egyszeri csókig fajult kettőjük flörtölése, amit párom azonnal elmondott. Eleinte úgy tűnt sikerül majd ezen túllendülnünk, azonban párom sokat gondolol a kollégára és azt mondja felébresztett benne valami tüzet, ami már a mi kapcsolatunkból hiányzik. Nagyon szeretjük egymást, mindent megbeszélünk (olyan dolgokat is, ami sok pár számára elképzelhetetlen lenne), viszont most kialakult egy patt helyzet. Páromban már megfogalmazódott, hogy lehet el tudná képzelni külön is (bár elmondása és megérzésem szerint jelenleg nem lát tisztán a kollégával való beteljesületlenség miatt, még vonzóbb lett a visszautasítás után, mert a kollégának esze ágában sem lenne kilépni az aktuális kapcsolatából), de az Ő elmondása szerint sem biztos jelenleg az érzéseiben. Én semmiképpen sem szeretném “veszni” hagyni ezt a 13 évet és ezt a kapcsolatot, mert nagyon szeretem a párom. Abban maradtunk, hogy elmegyünk párterápiára. A kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy segíthet még ilyenkor, hogy visszataláljunk egymáshoz és visszahozzuk a szenvedélyt a kapcsolatunkba, vagy ha már az egyik félben felmerült az elválás gondolata nem valószínű, hogy eredményes lehet? Kicsit félek attól is, hogy a terápia már az elejétől az elválást segíti majd…
Válaszát előre is köszönöm!

Milán

Tisztelt doktornő!

Félreértette a kérdésem.
A nonmonogámiának nincs aktualitása nálam. Vágyom egy minőségi monogám párkapcsolatra és úgy érzem, hogy megvan erre a potenciál a lánnyal bennünk.
Nálam egyébként a biztonságos kötődési stílus mellett azt gondolom megjelenik a szorongó-aggodalmaskodó típus is. Nem érzem szélsőségesnek, sőt valahol megértem magam, hisz a lány már kétszer dobta be, hogy “hagyjuk az egészet”, miközben nyilvánvalóan nagyon vonzódik hozzám és rengeteg dologban nagyon hasonlóan gondolkodunk.
Bízok magamban. Viszont racionális ember vagyok. Nem hiszek a királylános mesékben és a “nagy Ő”-ben. Úgy értem a szerelem egyszerűen a hormonok szintjén sem működik egész életen keresztül.
Tudom, hogy a lány kötődési típusát nem lehet úgy egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Viszont jó lenne tudni, hogy hogyan érhetném el, hogy bízzon bennem. Ha kicsit jobban bízik bennem, akkor talán együtt is elmehetnék később vele párterápiára. Jelenleg ha terápiára menne, azt csak külön tenné.
Őszintén azt gondolom, hogy tőlem korrektebb, megbízhatóbb és egyszerre vonzó férfi ritka, mint a fehér holló. (Ezzel sok barátom egyetértene.)
“Van egy lány, akivel mondhatni bonyolult kapcsolatban vagyunk. Jókat beszélgetünk, hasonló az értékrendünk és nagyokat szexelünk. Azt gondolom, a potenciál megvan bennünk egy igazán kiteljesedett komoly kapcsolatra. A lány viszont falat húzott, mert ijesztő számára az, hogy én nyitottan viszonyulok az etikus nonmonogám kapcsolatokhoz. (Az etikus nonmonogámiának aktualitása nálam sincs.)
A lánynál viszont azt gondolom a biztonságos kötődés mellett egyértelműen megjelenik a bizalmatlan-elkerülő kötődési típus is. Emiatt kissé rögeszméjévé vált az etikus nonmonogám téma. Pl. Van, hogy az utcán azt nézi, hogy vajon melyik csinos lányt akarnám még mellette. Próbálom minél inkább értékelni a nőiességét és őszintének lenni vele. Van, hogy érzi is, hogy én tényleg nőként bánok vele és ez tetszik neki, de van, hogy chaten beszélünk (távolabb költözött a lány) és amikor méltatom a nőiességét, a különlegességét és azt, hogy egyenrangúan kezelem, ő azt mondja, hogy “sablon nyálas dumával” jövök. Úgy érzem olykor egy exéhez hasonlít, aki feltörölte a padlót vele. Volt olyan mondat, amely tőlem és az exétől is elhangzott. Viszont az exe teljesen más karakter, mint én. Az exe durván manipulálta, hazudott neki, elnyomta és agresszív volt vele. Én őszinte vagyok vele és az asszertivitás fontos nagyon számomra. Amellett,hogy nagyon vonzó nőnek tartom, tisztelem is.
A lány önmagáról is tudja, hogy nehezen ad bizalmat valakinek.

Szerintem egy pszichológus is tudna segíteni neki és a lányban nyitottság is van, ami szerintem nagyon jó.
A kérdésem viszont az, hogy én mit tehetek azért, hogy ez a csodálatos nő bízzon bennem?”

Szép estét!
Egy közeli hozzátartozóm kislányáról van szó.
Ő 11 éves.Nem tudja kifejezni magát,látszik rajta,hogy nagyon szeretné mondani,de segítséget kér “apa segíts nem tudom mit akarok mondani” Az iskolai teljesítménye nem jó,számolni és írni nem tud rendesen.Nagyon csendes kislány.Szemkontaktust nem tart,viszont bújós….Sajnos többet nem tudok mondani róla,de a családját nagyon aggasztja a dolog.Pszihologushoz kéne járnia,de az anyja nem viszi,jó lenne tudni mi lehet ennek az oka.
Válaszát előre köszönöm.

Akik karriert épitenek hogyan szocializálják magukat a munka világába?
Nekem leghosszabb munkaviszonyom 2 hónap volt.
Más meg karriert épit. Olvasok itt programozó informatikusokról. Akik már huszonévesen jól keresnek. Mi a fene a környezetemben nincs ilyen. Aki egyetemre jár a környezetemben az vagy 10 éve csinálja az alapszakot. Vagy semmi terve nincs vele csak legyen. Csak a szülei kifizetik neki. Nekem nem fizetnék a szüleim ezeket. Amúgy is nyugdijasok.
Én meg tescoban dolgozok de már oda is protekció kell engem nem támogattak a szüleim semmiben, főleg a személyiségzavaros apám. az iskolás életem drogozással, bulizással, iskolakerüléssel,családon belüli erőszakkal telt.
Erőszakos iskolai gyerekbandák kegyetlen erőgyakorlatainak voltam áldozata, máskor elkövető.
Hogyan tudom magam arra szocializálni hogy munka, tanulás, kitartás?
Valami személyiségfejesztő terápia létezik?
Mert a szomorú valóság az hogyha meg akarok élni, akkor kell szakma vagy mi az. Vagy pedig lopok, de akkor lecsukhatnak.
Sok fiatal nem tudom hogyan tudja ezeket csinálni. Programozó informatikus, az köszi. Mi teszi őket kitartóvá? jó családi háttér?
Honnan tudják milyen képességeik vannak? És én honnan tudhatom meg? Főiskolát hogyan kell elvégezni? 8 általánosom van és egy félbehagyott középiskola.
25 vagyok.

Tisztelt Doktornő!
Nem régiben kiderűlt hogy pánikbeteg vagyok.
Rosszul lettem.
20 éves vagyok, és mai napig nagyon félek a sötétbe. Nem tudom hogy tudnám ezt a félelmem le győzni.
A másik az hogy észre vettem hogy van egyfajta félelmem az emberektől. Főleg akkor ha az illető nagyon néz úgy érzem rossz szándéka van velem. Hiába nem szól hozzám elég ha néz.
Minap utaztam haza és a buszon egy férfi nagyon nézett, és nagyon rossz érzésem volt vele kapcsolatban el is ültem a székből. Akkor nyugodtam meg amikor jó pár székkel allrébb űltem tőle. De ez már többszőr is előfordult .
Keressek fel egy pszichologust személyesen is aki tud nekem ebben segìteni?
Előre is köszönöm a segítségét.

Kezét csókolom/szép estét!

Már többször írtam, válasz még nem érkezet. 31 éves fiatalember vagyok, és egyszer már írtam Önöknek, de válasz nem érkezett. A kérdésem az önkielégítés teljes abbahagyásával kapcsolatos. Nagyon szeretnék felhagyni e tevékenységgel, mert sok volt az utóbbi időben. Ami a legrosszabb, hogy pornóra. Én elhatároztam, hogy végleg fel szeretnék hagyni minden ilyen dologgal, mert véleményem szerint nem jó, már csak a bűntudat miatt sem. Esetleg van valami ötlet/gyógyszer, ami segít nekem ebben?? Igazság szerint én már úgy viszonyulok az élethez, hogy nekem már mindegy. Barátnőm nem volt még, és nem tudom, hogy lesz -e egyáltalán. A sok elutasítás miatt az önbizalmam szinte meghalt teljesen. Az önkielégítés abbahagyását is inkább magam miatt szeretném. Elég szánalmasnak gondolom magam enélkül is. Legalább ez ne legyen.

Nagyon köszönöm a segítő válaszát.

Tisztelt Válaszadó!
Van a gyermekem osztályában (3. alsóban) egy kisfiú. Amúgy értelmes, jó tanuló gyerek, viszont magatartási problémák korábban is voltak vele. Elképesztően fel tudja magát dolgokon húzni, agresszívvá válik, verekszik, és szinte képtelenség ilyenkor leállítani. Fújtat, mint egy kis bika, és talán még a szemei is vérben forognak. Vannak órák, amiken egyszerűen nem tud viselkedni. Futkos, elmegy a helyéről, zavarja a társait, visszabeszél, megtagadja a munkát. Ebben az évben fordult elő, hogy kaptak az egyik tantárgyból egy új betanító pedagógust. Ez a kisfiú, talán, mert nem volt szimpatikus neki, kitalálta, hogy megütötte őt ez a tanár. Felbujtotta több osztálytársát is, hogy mondják otthon, hogy őket is megütötte. Ebből egy hatalmas ügy kerekedett, mert persze a szülők felháborodva mentek be az iskolába. Kikérdezés, számonkérés…több gyerek állította, akiket ez a kisfiú megnevezett, hogy őket is, szóval állították, hogy őket nem, és, hogy ezt a fiút sem. Az ő anyukája is bujtogatta a szülőket, és nagyon úgy tűnik, hogy az iskola, és úgy általában a tanárok ellen neveli a fiát. Mindennel és mindenkivel szemben anyatigris módjára védi a gyermeket. (Nyilván egy szülő dolga bizonyos fokig ez, de azért az elfogultság mértéke bizony nem mindegy….)A gyerek pedig érzi az erőt maga mögött. Sokszor volt vele ezen kívül is magatartási probléma, de az édesanya nem érti, hogy mi baj van az ő fiával, hiába próbált az igazgató is vele erről többször beszélni. Meggyőződése, hogy az a probléma, hogy az iskolában be akarják az ő fiát erőszakolni a pedagógusok a “sorba”, de ezzel ártanak a gyereknek, és minél többször hangzik el, hogy ő rossz, annál inkább így fog viselkedni. Ami persze általánosságban akár igaz is lehet, de felmerül bennem a kérdés, hogy ilyen jellegű magatartási problémákat mennyire lehet tolerálni egy közösségben, azért, hogy az adott gyermek ne érezze magát korlátozva? Na és a társai jogai? Nem sérülnek-e azáltal, hogy ezt, vagy bármely hasonló gyermeket szabadjára engednek az osztályban, hogy jaj, nehogy lelki traumák érjék a korlátozás által? A gyermekek többsége itt is, és gondolom más osztályokban is, jól nevelt, tisztelettudó, fegyelmezett (nem agyonszabályozott, és agyonkorlátozott gyermekeket értek ez alatt), az ő tanuláshoz való joguk nem sérül-e, ha a pedagógusnak állandóan fegyelmezéssel megy el az ideje, vagy az a joguk nem sérül-e, hogy nyugodt, biztonságos légkörben tölthessék a napjukat, ahelyett, hogy félni kelljen egy ilyen gyermek megnyilvánulásaitól, vagy akár csak szemtanúi kell, hogy legyenek napi szinten az agresszív viselkedés ilyen, olyan formáinak? Amúgy ezt a gyermeket már korábban hordták a szülei pszichológushoz. Aztán valamiért abbamaradt. Szóval, mit lehet ilyen és hasonló helyzetben tenni? Hiszen mi is szülők vagyunk, és mi is féltjük a gyermekeinket.
Köszönöm válaszát! Tisztelettel: Laci

Tisztelt doktor.A problémám az hogy kb 2honapja mentünk szét párommal,3 évig voltunk együtt (eddigi legnagyobb szerelmem volt).Ő újra összejött az exével,és csináltak egy érdek házasságot is..így alakult ki köztük újra a kapcsolat… szeretném elfelejteni de nem tudom kezelni…… várom válaszát előre köszönöm

Kedves Lili.

Nagyon szépen köszönöm a levelét. A A 2017.06.17-i levelei válaszoló vagyok ismét. Na most én már egy ideje abbahagytam ezt a tevékenységet, és jelentősen jobban érzem magam. Mindenképpen kell a terápia, vagy ezt magamban nem tudom megoldani?

Nagyon köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm, Kedves Lili.

Azt még megkérdezném az előző leveleim alapján, hogy ez a pornó dolog tényleg ennyire képes tönkretenni egy ember gondolkodását? Mióta nem nézem úgy érzem, mintha kezdene kitisztulni a kép. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy erre a nagy elhatározásra jutottam, hogy az önkielégítést is abbahagyom.

Köszönöm a válaszát!

Kedves Lili.

Még az lenne a kérdésem, hogy ugye az előző levelemben írtam, abbahagytam az önkielégítést. Esetleg jár ez valamilyen következménnyel az elkövetkező időszakban? Rossz hatása lesz? Mire kell készüljek hosszú távon? Persze ez csak erre vonatkozik, amennyiben lenne egy lány, akivel szexelünk, az nem tartozik ide, de a kettő nyilván nem is egy kategória. 🙂

Jo napot. Egy olyan kinos helyzetbe kerultem az este, hogy a ferjemet epp oralisan kielegitettem, es a 7 eves lanyunk, aki mar elvileg aludt, a nappaliban volt,valoszinuleg inni jott ki, mert amikor.kimentem ott volt es csam annyit kerdezett , hogy mi az? Nem tudom miota allhatott kint, hangokat biztos hallott. A kerdesem az lenne, hogy hozzam e fol ezt a temat, vagy hallgassak.inkabb errol. 7 eves elmult, ertelmes lanyrol van szo. Nagyon kellemetlen es szegyenlem magam, de nem.szeretnem ha ez rossz iranyba menne el. Mit tehetnek.? Segitseget elire is.koszonom

Jó napot kívánok! Nagyon remélem, hogy fognak tudni segíteni a peoblémánkon. A 3éves kislányunk éjelente (most már rendszeresen) felkel, és oktalanul elkezd üvölteni-visítani, de úgy, hogy alig bírjuk őt lenyugtatni. Van, hogy annyita felhúzza magát a visítással, hogy meghányatja magát-és normálisan reszket közben. Aztán ha kiüvölti magát- visszafektetjük aludni-és alszik tovább. Az apuka is kénytelen bele aludni, mert egyedül végképp nem akar aludni. 1hónapja kezdett óvodába járni (kb.2-3hete tötrténik ez). Imádja az ovit, nincs vele ott semmi gond,sőtt az óvónők dicsérik őt, hogy mennyire könnyedén beilleszkedett.. Minden reggel mosolyogva és boldogan indul oviba és alig-alig bírjuk őt onnan haza csalni délutánonként.. Még ami fontos tudnivaló,6 heze született meg kistestvére- akit nagyon szeret. Simogatja, szeretgeti és mondogatja nekünk, hogy mennyire örül neki. Amikor itt-ott úgy alakul, hogy közöttünk alszik egy ágyon, akkor ez nem fordul elöl. Nem tudjuk, hogy ennek mi lehet az oka, de utóbbi időben eléggé akaratos is lett. Gondoltuk, hogy dac korszak, de amióta minden éjjel a visításra ébredünk, igazán aggódunk a lelki állapota miatt. (Nappal semmi gon vele) Forduljunk Önök szerint gyermek-pszichológushoz? Köszönjük szépen válaszukat.

Kedves dr nő fogalmam sincs hogy mi van velem mindentől fèlek !!borzalmasan fèltem a fèrjemet … Van egy kis lanyunk is . Most korhazban fekszem egy honapja nagyon hianyoznak .. Annyira erzekeny vagyok ha nem ugy momd valamit a ferjem mimgyar sirok mint a gyerekek … Stresszelek egesznap mimdenen fogalmam sincs miez de be fogok dilizni szo szerint nem tudom a problemaimat elmomdani senkinek mert felek. Kerem adjon valami nyugtato tamacsot … Mert mar nek tudom micsinajak

Jónapot. Szeretnék kérdezni valamit. Én egy 18 éves fiú vagyok és egy lány barátomról szeretnék mesélni egy kicsit. Nagyon padlón voltam lelkileg 1 évvel ezelőtt és ő rögtön meg is jelent az életemben. Az elején nagyon törődő,segítőkész,tanácsokat osztott,empatikus volt velm szemben. Ahogy teltek a napok azt vettem észre rajta hogy mindig időközönként leértékel hogy mekkora egy idegesítő ember vagyok és hogy kevésbé érdekel engem. Aztán szokott sokat magyarázkodni,sok panaszkodással,sajnáltatva saját magát es beállítani saját magát áldozatszerepként. Hogy őt kihasználták,hogy ő rossz ember. Folyton mondogatta nekem hogy mennyire fontos vagyok a számára. Majd a viselkedése megváltozott az utóbbi napokban. Nem ér rá folyton,alig beszelgetünk,ha írok neki nem olvassa el. Találkozókat is lemondja. És folyamatosan manipulál beállítva engem hibásnak. Engem hibáztat amit el sem követtem. Leértékel hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Mindig mondogatja hogy tőle nem tudok megszabadulni. Mert a barátja vagyok. És már gyakrabban meg se nézi az üzenetemet. Csak akkor válaszol ha eltüntem 1-2 napra hogy miért tüntem el hogy megint egy rossz ember vagyok. Tönkretesz engem. Hogyan kéne megszabadulnom tőle?