Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Üdv, Azt szeretném tudni, hogy honnan ismerem fel ha tényleg megbánta amit csinál a párom vagy csak manipulál? Ha mégis kilépnék a kapcsolatból, akkor hogy tegyem, hogy ne tegyen kárt se magában se szeretteimben se cuccaimban? Ezekkel fenyegetőzött elég komolyan konyhakéssel is leginkább azt akarja én öljem meg,rászorítja a kezemet a kés nyelére és a torkához szorítja, mert depressziós nélkülem nincs értelme…Szerencse hogy már kissé immunins lettem ezekre. De most már azt gyanítom, hogy esetleg pszichopata is,ezért szeretném tudni hogy ismerem fel a valódi megbánást. Nem szereti ha eljárok barátokkal ha hobbimra társastáncra, ha felköszöntöm exeim- akik csak barátság extrákkal voltak nekem, mert jó emberek és belegabalyodtam ilyen helyzetekbe,nincs miért féltékenynek lennie rájuk.Akibe szerelmes voltam, vele nem tartok kapcsolatot. Meggyógyítható? Hova küldjem? Köszönöm válaszát!

Kedves Kata!

Köszönjük, hogy bizalommal fordult hozzánk ebben a nagyon nehéz helyzetben. Ha erőszakos helyzet alakul ki, mindenképpen azonnal hívja a 112-t és kérjen segítséget. Abban az esetben, ha ön- vagy közveszélyesség alakul ki, az érintett pszichiátriai kezelésre kötelezhető.

Emellett ajánlom a NANE Egyesületet, ahol hasonló problémákkal küzdő nőknek nyújtanak segítséget.

Üdvözlettel,

Erőszak elszenvedése / 2023.03.10.

Üdvözlöm!

3 hónapja egy egészségügyi probléma miatt orvoshoz fordultam.
Néhány perces kivizsgálás után a dr. elmondta, hogy a tüneteket okozhatja daganat, mely lehet jó vagy rossz indulatú, így következő lépés CT vizsgálat lesz.
A CT csak 7 héttel később történt meg,s én eddig a poklok pótlát éltem át, rettegtem a betegségtől.
Megtörtent a vizsgálat, maximálisan egészséges vagyok, viszont a lehetséges daganat gondolata teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat, még sokszor sírok, ha eszembe jut.
Azt gondolom, túl érzékenyen fogom fel a helyzetet. Hogyan tudnék túllepni ezen?

Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz lehetett 7 héten át folyamatosan abban a bizonytalanságban lenni, hogy van-e egy esetlegesen, életveszélyes megbetegedése. Egy ilyen tapasztalás, fel tudja erősíteni az ember veszélyérzetét, illetve olyan kritikus egzisztenciális kérdéseket vethet fel, melyeket nem tud az ember könnyedén helyre rakni. Érthető, hogy szeretné, ha ennek a megterhelő helyzetnek az érzelmi következményei lecsillapodnának, megszűnnének. Számos dolog felerősítheti a helyzethez fűzfődő nehéz érzéseit, például ha volt a családban daganatos megbetegedés, családban történt halál eset, akár fiatal korban, illetve számos más esemény is kifejtheti a jelenben a hatását. Mindenképpen érdemes társas támogatást keresni, családja, barátai személyében, beszélgetni a megélt nehézségekről, érzésekről. Emellett a naplóírás is segíthet strukturálni érzéseit és feldolgozni ezt az élményt. Amennyiben úgy érzi ezek nem elégségesek, illetve panaszai a következő hetekben sem változnak, akkor javaslom, hogy egyéni konzultáció formájában kérje pszichológus segítségét.

 

Üdvözlettel,

Maróti Eszter

Krízishelyzetek / 2023.03.09.

Szép napot!
Elég bizonytalan vagyok saját magamban az utóbbi időben. Palyakezdő vagyok, úgy gondolom, ideje lenne kirepülni a családi fészekből, viszont sokszor elbizonytalanodom. Van 3 sokkal fiatalabb testvérem, akik nevelésében kamasz korom óta részt veszek. Sokszor bennem van, hogy költöznek is, meg nem is. Nagyon nehezen tudnám ott hagyni a gyetekeket. Tudna tanacsot adni abban, hogy tudnám elhatarozni magam valamilyen irányba?

Köszönöm válaszát!

Kedves Kinga!

Köszönjük a levelét!

Levele olvasása közben a kapunyitási pánik, mint a fiataloknál megjelenő gyakori jelenség jutott eszembe, melyről az alábbi blog cikkünkben részletesebben is olvashat.

Másrészt az a kérdés fogalmazódott meg benne, hogy vajon mi miatt nehéz otthagynia a családját, mi a szerepe a jelenlegi helyzetben és ez vajon kötelesség vagy saját elvárás? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával talán közelebb kerülhet önmagához, önmaga szükségleteihez is, melyek segíthetik a leválását és a saját útjának megtalálását.

Napjainkban fiatalnak lenni: a kapunyitási pánikról

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2023.03.09.

Tetszik egy férfi aki 51 éves. Párkapcsolatban él. Az elmúlt pár hétben tudtomra adta, hogy le akar feküdni velem, mivel kapcsolatban vagyok én is mondtam, hogy nem lehetséges. Utoljára kérdezte meg ezt tőlem számomra nyilvánvaló, hogy mást nem akar csak szexet. De valamiért többet érzek mint amit kellene és tudom, hogy ő sosem fogja viszonozni. Hogyan tudom elfeljteni, vagy túltenni magam rajta? Mit tegyek?

Tisztelt Kérdező!

Talán érdemes lenne onnan megnézni ezt a kérdést, hogy a jelenlegi párkapcsolatában, amihez egyébként hűséges, vannak-e hiányok, és ha igen mik azok, esetleg elégedetlen-e valami miatt, ami miatt érzelmileg elkezdett mégiscsak kifelé fordulni ebből a kapcsolatból? Illetve az 51 éves férfi iránti gyengéd érzései összefüggésben lehetnek -e ezekkel a hiányokkal, ha vannak? Mennyiben a fantáziája által kiszínezett, elképzelt vágyott fantáziákból táplálkoznak ezek az érzések, és mennyiben a másik férfi valós jelleme, viselkedése, ön felé fordulása alapján érzi ezeket?

Ha valóban úgy döntött, hogy nem akar “csak szexet ” a másik féllel, érdemes lenne azzal a kapcsolattal törődni, foglalkozni, ápolni, ami mellett letette a voksát, és megnézni, hogy egyébként az még megtölthető -e tartalommal, érzésekkel is,  (vagy sem?) emellett elfogadni a saját magában kavargó érzések jelenlétét is,  és időt hagyni magának arra, hogy kitisztázódjon magában minden. Természetesen mindezekhez pszichológus segítségét is kérheti.

 

üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2023.03.08.

Tisztelt Pszichológus!
Egészen gyerekkoromtól problémáim vannak azzal, hogy nem érzem magamat biztonságban akkor, hogyha nincs közelemben olyan ember, akiben megbízom (ez kiskoromban az édesanyám volt, most főként az esetleges páromra hárul). A külföldi idegen csoportos utazásaimat is megkeserítette ez már a múltban.
Az elmúlt időszakban szinte minden embert elvesztettem magam körül, véget ért egy párkapcsolatom is, és teljesen egyedül érzem magamat. Nagyjából három hete kegyetlen szorongást élek át a napom nagy részében, és estefelé, amikor sötétedik, elkezdődnek ezek a már szinte pánikszerű félelemhullámok átfutni rajtam. Igyekszem ezeket lekezelni önmagamnak, ami kisebb-nagyobb sikerrel meg is történik, viszont amint valamilyen érzelmi hatás ér, teljesen kiborulok. Nagyon leterhel fizikailag, és mentálisan is, megnehezíti az elalvásomat. Magányosnak érzem magam, és már-már betegesen kötődöm az életemben megmaradt pár emberhez ,viszont a családomhoz nem.
Hogy tudok ezen változtatni?

Kedves László!

Biztosan látott már olyan gyereket, aki a szülőbe csimpaszkodik, szobáról szobára követi, nem akar tőle eltávolodni, bölcsibe, oviba menni vagy külön tölteni az éjszakát, egyáltalán elaludni. A gyerekkori szeparációs szorongás jelenségét aligha kell bárkinek bemutatni, ám az állapot felnőttkori verziójáról lényegesen kevesebbet beszélünk. Pedig a felnőttkori szeparációs szorongás nagyon is létezik.

A felnőttkori szeparációs szorongás zavar kezelése hasonló az egyéb szorongásos zavarok kezelésére alkalmazott eljárásokhoz. Különféle terápiák javallottak lehetnek: kognitív viselkedésterápia, csoportos terápia, családterápia, dialektikus viselkedésterápia, gyógyszerek, például antidepresszánsok.

Más szorongásos zavarokhoz hasonlóan a felnőttkori szeparációs szorongás is hatással lehet az életminőségére, de az állapot megfelelő terápiával kezelhető. Javaslom, hogy mindenképpen keressen fel egy egészségügyi szakembert.

Üdvözlettel,

Félelmek és szorongások / 2023.03.08.

Kedves Segítők!

Fiatal nő vagyok, tartós, boldog párkapcsolatban élek vőlegényemmel. Ennek ellenére a legtöbb idős férfival tudatosan vagy éppen nem tudatosan, flörtölök, kétértelműen viselkedem, vicces, mosolygós, nyitott vagyok, pajzán vicceket mondok. Nem tudom, hogy mi okozza ezt, azaz egyáltalán nem akarok semmilyen kapcsolatot tőlük, mégis ezt váltják ki belőlem, és nem tudom, mi kapcsolja be ezt az agyamban, de nagyon szeretném kontrollálni.

Köszönöm a segítséget!

Kedves Anna!

Fontos lenne a problémát minél részletesebben feltárni, hogy annak a kiváltó okát megismerhessük. Ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne egy szakember segítsége, akivel ezt át tudják beszélni.

Üdvözlettel,

Személyiségzavarok / 2023.03.07.

Kedves Eszter!
Segítséget szeretnék kérni egy konkrét problémában.
Eddig nem tűnt nagy problémának, de sajnos jelenleg a munkám szerves részét képezi ez a dolog, ami valamiért elég nagy stresszt és szorongást vált ki belőlem. Ez a dolog nem más, mint a telefonhívások. Olyan furának tűnik leírni, de sajnos elég nagy szorongással jár nálam a telefonhívások lebonyolítása.
Mielőtt elkezdeném, elkezdek stresszelni a dolgon, a szívem kalapál, nehezebben lélegzek, nem tudom miért, de szinte félelmet vált ki belőlem ez az egyszerű dolog. Félek attól, hogy ,,lejáratom magam”, attól, hogy idegen emberekkel kell telefonon beszélgetnem.
Nagyon szeretnék ezen túllépni, de nem tudom, hogyan foghatok hozzá.
Miért alakulhatott ez ki nálam? Mit tudok tenni ez ellen? Segíthetnek a nyugtató hatású gyógynövények? (Pl citromfű vagy macskagyökér)
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező!

Igazán nyomasztó, amikor egy hétköznapi tevékenység, ilyen fokozott stresszreakciót vált ki az emberből! Sokn küzdenek hasonló problémával, sőt a fiatalok körében egyre gyakoribbnak látom ezt a problémát, nincs egyedül! A telefon hívások miatti szorongás, áltlaában a szociális szorongás valamilyen megnyilvánulási formája, de természetesen más okok is állhatnak a háttérben. Előbbi általában a kritikától, elutsaítástól, negatív értékeléstől való félelem miatt jelenik meg. De minden esetben, fontos egyénileg megvizsgálni, hogy a telefonhívásnál mi okozza a szorongást. Ezt úgy teheti meg, ha megfigyeli, hogy milyen gondolatok futnak át a fején, mielőtt telefonálna. Levelében látom, hogy ez a megfigyelés már elkezdődött és mind testi érzeteit, mind lelki érzéseit, mind gondolatait is elekzdte azonosítani. Érdemes lehet ezeket még tovább pontosítani. És ha megtalálta visszatérő gondolatait, akkor megvizsgálni azok realitását. Például a fent említett: “Félek attól, hogy lejáratom magam.” mondat kapcsán gondolja végig, hogy milyen objektív tények igazolják a félelmét, ilyen milyen objektív tények szólnak ellene (pl.: még sosem járattam le magam telefonálás közben, jók a kommunikációs készségeim, jól kijövök az emberekkel, figyelmes vagyok stb…). Ez segíthet az ijesztő gondolat helyett, egy megnyugtatóbb gondolat kialakításában. Terápiás folyamatban lehet a probléma eredetének mélyebben is utána járni, a gondolat, hogy lejáratja magát, jó eséllyel önképével, önértékelésével, önbizalmával áll összefüggésben.

 

Gyakorlati segítségére lehet a következő két könyv:

Szorongás, fóbiák, pánik – Reneau Z. Peurifoy

Tudatosság az érzések felett – Padesky, Greenberger

 

Üdvözlettel,

Maróti Eszter

Stressz / 2023.03.07.

Kedves Zsuzsanna!

20 éves egyetemista vagyok, és a napokban tudták meg szüleim, hogy saját nememhez vonzódom. Van egy párom, akivel 4 hónapja vagyok együtt, viszont amint szüleim tudomást szereztek az egészről, eltiltottak tőle. A másságomat szüleim nem tudják elfogadni, így az eddig felhőtlen családi légkör most igencsak viharos. Ezen nem segít az a tény sem, hogy édesapám és köztem a korkülönbség 50év, ő túl konzervatív az elfogadáshoz.
Édesanyám hajlandó lenne eljönni velem pszichológushoz, hogy ott beszélgessünk, viszont az ő célja az, hogy a “helyes” útra sikerüljön engem visszaterelni, noha többször jeleztem, hogy egyrészt én nem jókedvemből döntöttem így, másrészt olyan átnevelés, amit ő vár, nem létezik. Édesapám nem hisz a pszichológiai konzultációban, szerinte csak nekem kell döntenem, hogy mostantól nők társaságát keressem.

Kérem adjon útmutatást, tanácsot, hogyan segíthetnénk a helyzeten! Sem szüleimet, sem páromat nem szeretném elveszíteni.

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Tamás!

Nagyon bátor, hogy felvállalta a nehézségek ellenére is a családja előtt azt, hogy a saját neméhez vonzódik. A coming out-ban az út sajnos rögös, szülei a gyász fázisain mehetnek át -reményeiket, saját elképzeléseiket kell meggyászolniuk-, melynek első fázisa a tagadás. Ennek tudom be a viharos légkört is. Ugyanakkor ahogy maga kirepül a családi fészekből, önállósodik a szüleinek normatív -tehát elkerülhetetlen- krízisként- az üres fészek szindrómával is szembe kell nézniük, ami szintén mélyítheti a jelenlegi állapotot.  Viszont nagyon jó jelnek veszem, hogy édesanyja hajlandó lenne önnel konzultációra menni, ezt mindenképpen használja szerintem ki. Valóban, a családterápia lenne a legjobb, de nem példaértékű egy szülő és gyermeke konzultációja sem. Lehet, hogy anyukájának van vele célja, de a pszichológus segítségére lehet abban mindekettejüknek, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és jobban elfogadja az édesanyja az ön személyiségét. Elképzelhető, hogy a szülei is félnek dolgoktól, vagy nem értenek dolgokat, amik ha kimondásra kerülnek egy semleges, biztonságos környezetben feloldhatja a jelenlegi konfliktusos helyzetet. Érdemes esetleg direkt affirmatív szemlélettel tisztában lévő pszichológust keresni.

Kérem tartson ki a nehézségek közepette, bár lelkileg biztosan nehéz ha a problémák elfajulnának és krízisbe kerülne, akkor hívja az ingyenesen elérhető lelki elsősegely szolgálatok egyikét! pl: https://sos116-123.hu/

 

üdvözlettel:

Konfliktus a családban / 2023.03.05.

Kedves Segítők!

A férjem bátyjáról van szó. Kudarcai miatt csúszik – szerintünk – egyre mélyebbre. Talán az első ‘pofon’ egy szerelmi csalódás volt. Megkeseredett, boldogtalan, rosszindulatú emberré vált, végül feleségül vett egy olyan nőt, akit igazán sohasem szeretett, és ’tiszta’ pillanataiban bevallotta, hogy csak azért nem válik el, mert nem szeretne hétvégi apuka lenni.
A gond az, hogy hosszú évek óta az összes keserűségét az öccsére, a férjemre zúdítja, aki kemény munkával teremtette meg magának, magunknak a jóllétet. Koholt vádakkal illeti, de amúgy mindenki mást is a családból, rosszindulatú pletykákat terjeszt, a férjem tulajdonában lévő ingóságokat eladja, a kislányunkra születésétől kezdve szó szerint rá sem néz. A családban már csak a szülők állnak vele szóba.
A szemkontaktot soha nem veszi fel egyébként, és sokszor zavart a tekintete is.
Milyen zavar állhat fenn? Szeretnék segíteni a férjemnek a feldolgozásban, és hogy tudja, nem hibás, a testvére beteg.

Köszönöm!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sajnos ennyi információ alapján nem lehet pontos képet felállítani a sógoráról (hangulatzavar fennállhat-e, vagy más egyéb zavar). Nem lehet tudni, hogy gyermekkortól kezdve milyen előjelei voltak a leírt problémáknak, ő hogyan működik munkahelyen, baráti körben, a saját gyerekeivel, mennyire hanyagolja el magát, milyen más tünetei vannak még, a kritikussága mikortól datálható stb.. A férjének érdemes lenne tanácsadó vagy felnőtt klinikai szakpszichológust felkeresnie, s szakemberrel együtt tudná feldolgozni a történteket.

Javaslom, hogy az alábbi blogbejegyzéseinket tekintsék meg:

Mit tehetünk a kritikus családtagok ellen?

Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben

Üdvözlettel:

Szabó Lili Konfliktus a családban / 2023.03.05.

A barátomat megcsaltam,emiatt különköltöztünk.Utána folyamatosan beszéltünk,az érzelmek egyikünk részéről sem múltak el,így többször újra megkerestük egymást.Én nagyon igyekeztem és akartam a folytatást,ő viszont a bizalom hiányára hivatkozva nem akarta folytatni a kapcsolatot,csak összejártunk.Többször lezártuk,majd újrakezdtük mindezt,míg nem január közepén úgy nézett ki,végleg lezártuk.Kezdtem jobban lenni és végleg elengedtem a kettőnk dolgát.Amikor már egyáltalán nem vártam üzenetet és újabb megkeresést tőle,mégis írt,hogy szeretne velem beszélni.A beszélgetés során elmondta,hogy kitart mellettem,szeret,velem szeretne lenni.Azóta folyamatosan beszélünk,rendszeresen találkounk,úgy viselkedünk mint egy kapcsolatban.Viszont ő ezt sem a családja,sem a barátai előtt nem vállalja egyelőre,hogy ne befolyásolják és beszéljék le róla,ami engem nyomaszt és nem tudom,később,ha elmondja,milyen hatással lesznek rá mások.Illetve sokat változott,ami félek,árthat a kapcsolatunknak.Mit tehetek?

Tisztelt Kérdező!

Javaslom, hogy érdemes lenne amennyiben mindketten motiváltak rá, párterápiás segítséget, mediációt kérniük. Írásából úgy látom, hogy önök között olyan rossz körök, negatív ciklusok alakultak ki, amelyekben bár szeretnének és megvan a szándék is mégsem sikerül ismét összehangolódniuk. A kölcsönös bizalom terápia segítségével helyreállítható. Talán önben is felmerült, hogy esetleg „kommunikációs problémáik is vannak”. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő kommunikációs helyzetekre, negatív ciklusokra és ezek forrására láthatnának rá kölcsönösen. Fontos lenne arra is rálátni vajon mi nem működött a kapcsolatban, hogy bekövetkezett a megcsalás.  Terápiában abban kaphatnának segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik mindez, és megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle beszélgetéseket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé, illetve abban, hogy átbeszélhető legyen egy semleges, empatikus közegben a kifelé fordulása a párkapcsolatukból. Fontos lenne átbeszélni, kinek mit jelent a kötődés, mennyire szorosan érzi jól magát egy kapcsolatban, kinek mit jelent az intimitás. Párterápiás konzultációs lehetőség online is elérhető. Sokat segíthetne, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés terén. A bizalom közös munkával érhető el, ha mindketten motiváltak rá. Egy szakember segítségével és jelenlétében tisztázhatóak lennének a problémáik, mérséklődhetnek a veszekedések. Az önök közti őszinte, higgadt kommunikáció is nagyon fontos lenne, egy semleges, érzelmileg higgadt helyzetben, esetleg nem otthoni környezetben beszélgetni a problémáikról. Ajánlom szíves figyelmébe még a párterápiáról írt és az oldalon megjelent cikkeket is.

üdvözlettel:

Párkapcsolati problémák / 2023.03.04.

Kedves Dr-nő.
Tanácsra van szükségem a 13éves kamadz fiam nem tud kommunikálni összetett egész mondatokkal se velem se az apjával.Nagyon félénk visszahúzódó.Nem tud se elmesélni se megmagyarázni semmit,akár a tetteivel vagy jegyeivel kapcsolatban.Sokszor elsírja magát ha erélyesebben rá van szólva.Ha kérdezük sokszor csak áll és kukul néz előre és semmi válasz.A nem,igen és nem tudom .
Olvastatok vele könyveket,kicsinek is meséltem neki ,és most is mindig 100xszor elmondunk mindig mindent de egyszerűen nem változik.
Nem tudom hogy vehetném rá,hogy megnyíljon és tudjon beszélgetni,mesélni bármiről.
Nagyon várom a válaszát.
Köszönettel

Kedves Kérdező!

Frusztráló lehet szülőként, ha gyermeke, keveset kommunikál, kevés dolgot oszt meg a belső világával kapcsolatban. Biztosan sok kérdés és bizonytalanság van Önben ezzel kapcsolatban, akár aggódás. Bizonyos mértékig természetes, hogy a kamaszok elkezdenek szüleiktől távolodni, a határok alakulnak, az identitás fejlődik. Arról nem ír, hogy ez a szűkszavúság mióta tapasztalható, illetve, hogy másokkal szemben is megnyilvánul-e. Úgy gondolom itt ahelyett a kérdés helyett, hogy miként tudná fiát rávenni a kommunikációra, inkább a megértésre érdemes helyezni a hangsúlyt. Vajon miért nem kommunikál szívesen, milyen érzések lehetnek benne, mire lenne szüksége, hogy szívesen kommunikáljon? Úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresniük az iskola pszichológust, hiszen elképzelhető, hogy fiában komoly belső élmények zajlanak, melyekről úgy érzi nem megoszthatók. Illetve a másik lehetőségként érdemes végiggondolniuk családterapeuta felkeresését, aki kifejezetten a családi rendszerben megjelenő problémákkal foglalkozó szakember.

Üdvözlettel,

Maróti Eszter

Gyermeknevelési nehézségek / 2023.03.03.

Jónapot/Jóestét.
Amiben szeretnék tanácsot kérni az az lenne hogy.
A párom pár hónapja vesztette el az édes anyját és én tanácstalan vagyok hogyan segithetnék neki.
Meg Próbáltam mindent ami tőlem telik hogy jobb legyen neki bár tudom milyen érzés el vesziteni egy szerettünket és sok időbe telik mire kicsit jobb lesz neki.
De össze facsarodik a szivem amikor azt látom hogy sír szegény.

Elöre köszönöm a válaszát
Tisztelettel:Zsófia

Kedves Zsófia,

Köszönjük a levelét!

Őszinte részvétem a családnak! Sajnos nem könnyű egy gyászfolyamaton végigmenni, látni a másik szenvedését. Időben körülbelül egy éves folyamatról beszélünk gyász esetén, főleg, ha jó és közeli kapcsolat volt a párja és az anyukája között. Érdemes közösen emlékezni az anyukáról, meghallgatni a párját, megvigasztalni amikor sír, szükség esetén szakembert vagy gyászfeldolgozó csoportot keresni neki. Több blogbejegyzésben foglalkozunk a gyászfolyamatról, ennek segítéséről, s a komplikált gyász tüneteiről is említést teszünk. Javaslom, hogy olvassa el ezeket a blogbejegyzéseket:

Gyász… avagy mi zajlik bennünk a veszteségélmény hatására?

Mit érdemes tudni a haldoklás és a gyász folyamatairól?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Gyász / 2023.03.03.

Üdvözlöm! Nekem olyan problémám lenne amit nem igazán tudok hova tenni és hogy mi lehet ennek az oka. Remélem Ön választ tud nekem erre adni.
Konfliktus kerülő vagyok, mindig is kerültem sajnos magamba folytom a véleményemet mert nem akarok belemerülni egy vitába. Viszont mivel mindig magamba folytom ezért egy idő után betelik a pohár nálam is és kimondom amit gondolok/gondoltam robbanékony formában. Előfordul hogy elmondom másnak a haragomat (normálisan) majd amikor oda kerülök hogy az illetővel megbeszéljem hiába elmondom a véleményem támadhatónak érzem magam gyengének befolyásolhatónak és kiforgathatónak. És ez csak akkor fordul elő ha nincs meg bennem az az indulat az a robbanékonyság. Továbbra is tartok magamban véleményt amit nem mondok ki. Viszont ha bennem van ez a robbanékonyság akkor sehogy se lehet kiforgatni a szavam nem lehet befolyásolni sem és erősnek érzem magam minden elfolytott véleményt kimondok. Nem tudom miért vagyok egyszer ilyen egyszer olyan egy vitában.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy sok feszültség lehet Önben, amelyet nem tud teljesen kontrollálni még. Bizonyos félelemek gátolhatják abban, hogy vállalja a véleményét belső bizonytalanság nélkül nyugodtabb állapotában, így csak akkor mondja ki amikor már nem tud gátat szabni ennek. Érdemes lenne pszichológust felkeresnie, s beszélnie erről a problémáról.  Valószínűleg néhány alkalom után is változást érhet el ebben.

Az alábbi bejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia:

Hogyan tudjuk átalakítani és elengedni a haragot?

Miért haragszunk?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önismeret / 2023.03.02.

Tisztelt Doktornő!

A problémám 2023 januárjában kezdődött, mikor Édesapám váratlanul elhunyt. Azóta nagyon stresszes időszakot élek meg. Egy ideje időszakonként megjelenő rosszul lét jelentkezik nálam. Gyorsan dobos a szívem, szúr a szívemnél, zsibbad a bal karom és légszomj jelentkezik. Voltam kétszer háziorvosnál, megmérte a vérnyomásom, elmentem vérvételre és nem találtak problémát. Azonban azóta is gyötörnek ezek a rossz érzések, aggódom, hogy valamilyen szív-és érrendszeri problémám van. A házi orvosom nem javasolta ilyen fiatalon a nyugtatók szedését, amivel egyet értek, én sem szeretnék ilyen gyógyszereket szedni. Szeretnék megszabadulni ezektől a pánikrohamoktól és megnyugodni az egészségemmel kapcsolatban. Mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel:
Pécsi Gréta

Kedves Gréta!

Köszönjük a levelét!

Hozzátartozó halálánál, főleg ha ez váratlan gyakran a családtagok is mutatnak tüneteket, melyeket Ön is megfogalmaz. Ilyen esetben a szomatikus kivizsgálás mindenképp ajánlott, melyet Ön el is kezdett, de a haláleset és a gyász miatt érdemes a pánik és szorongás vonalán is elindulni, hiszen váratlanság okozta bizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal kell megküzdeni a gyász okozta érzések és fájdalmak mellett. A háziorvossal egyetértve valóban nem érdemes első körben nyugtató készítményekkel kezdeni, sokkal inkább ajánlanám Önnek pszichológus felkeresését, akivel lehetséges lenne a közös munka a fent említett érzések és nehézségek kezelésében és oldásában. Emellett ajánlom figyelmébe a csoportunk youtube csatornáján található relaxációs videókat, anyagokat, melyek segíthetnek Önnek a szorongások kezelésében.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Stressz / 2023.03.02.

A 15 éves fiam kb 2-3 hónapja el kezdte vagdosni az alkarját, ezt tegnap tudtam meg, az osztálytársai vették észre és szóltak.
Az beszélgetésünk alatt elmondta, hogy nem érzi jól magát lelkileg amit nem tud megfogalmazni, hogy miért vagy nem akarja elmondani nekem. azt mondja, hogy ha ezt csinálja attól jobb lesz. Azért nem vettem észre, mert a mindennapi viselkedésében nem volt változás és mindig pulóverben jött le a nappaliba. azt is mondta, hogy ezt a problémát csak ő tudja megoldani én nem tudok neki segíteni, egyedül szeret lenni. Pszichológushoz nem akar menni, meg ígérte, hogy többet nem csinálja, de félek, hogy ezt nem tartja be, nem tudom, hogy mit tudnék segíteni neki.
Rendezett családi háttere van, az apukájával 10 éve külön élünk, de ennek ellenére normális a kapcsolatunk. A beszélgetésünk alatt többször ökölbe szorította a kezét, de ezt sem tudta megmondani, hogy miért.
Teljesen kétségbe vagyok esve.
Előre is köszönöm a válaszát
Üdvözlettel
Anita

Kedves Anita!

Érthető az aggodalma! Általános tapasztalat, hogy az úgynevezett falcolás többnyire nem csak egy alkalommal fordul elő, hanem megismétlődik. A fia megfogalmazta, hogy ha ezt csinálja, könnyebb lesz neki. Ebben igaza van. A falcolásnak van egy stresszlevezető funkciója is. A legtöbb fiatal arról számol be, hogy a vagdosás után megkönnyebbültség, nyugalom lesz úrrá rajtuk – átmenetileg. Azonban teljesen egyértelmű, hogy ez nem egy jó módja a feszültség levezetésének. Talán erről tud beszélni a fiával. Elmondhatja neki, hogy megérti, hogy ez segít levezetni a feszültséget, de vajon milyen más lehetőségek vannak még a feszültség levezetésére? Sport, zene, barátok, beszélgetések? Ha innen közelít, talán jobban megérti és elfogadja a segítséget Öntől.

A fiának azt is meg kell értenie, hogy Ön, mint szülő nem nézheti tétlenül, hogy a gyermeke bántja magát, fájdalmat okoz magának. Próbáljon vele alkut kötni. Próbálja rábeszélni, hogy legalább egy-két alkalommal menjen el szakemberhez, és nézze meg, próbálja ki, hogy ez segít- e neki.

Ebben a korban sok gyerek nem a szülővel szereti és tudja megbeszélni a problémáit. Viszont kell hogy tudja, hogy van lehetősége arra, hagy mással megbeszélje azokat. Ha erről röviden beszélnek egymással, az egy pozitív visszajelzés a gyerek számára, hogy Ön érti, hogy valami nincs rendben és keresi a megoldási lehetőségeket.

Ha erről beszéltek, kérje szakember segítségét.

Üdvözlettel;

Kamaszkori problémák / 2023.03.01.