Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm,
A párom elvárná, hogy semmilyen szinten ne hazudjak, füllentsek vagy ferdítsek neki soha. Más jellegű szituációban (álláskeresés, sztori mesélés) a füllentés, vagy színezés belefér, de a kettőnk kapcsolatába neki egyáltalán nem. Nincs problémám ezzel, a hazugság az életünkben teljesen egészséges módon van jelen. Például nem mostam fel, bár megígértem, azt mondtam hogy nem volt rá időm (mert sokkal érdekesebb dolgokkal foglalkoztam) és ez hazugságnak számít, mert azt kellett volna mondanom, hogy nem volt kedvem, vagy mással foglalkoztam satöbbi.
A megadott példán keresztül érzékeltetve szeretném kérdezni, hogy a “ne hazudjunk egymásnak egyáltalán” elvárás ilyen szinten reális lehet? Hogy kezeljem ezt? Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján ha jól értem akkor inkább olyan szituációkban okoz gondot a hazugság a kapcsolatában, ahol egy feladata lenne Önnek, de Ön nem akarja elvégezni, s helyette megmagyarázza, hogy miért nem tette meg. Érdemes lenne elgondolkodnia, hogy mennyire meri felvállalni a saját érzéseit, tud-e konfrontálódni, s kompromisszumra jutni a saját érdekei mentén. Amíg ezek nem sikerülnek, addig úgy hiszem, hogy a “ne hazudjanak egymásnak” ígéret nem fog beteljesülni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliAz egész azóta kezdődött mióta gimibe járok. Nehezen tudtam feldolgozni a csalódást és nem tudtam kezelni a magányt. Erre antiszociális zárkózott személyiséggé váltam de a külvilág felé nem ezt közlöm le. Tavaly öngyilkos akartam lenni de nem voltam képes megtenni ezt. Aztán rájöttem hogy ennyit semmi nem ér és most már nem foglalkoztat napi szinten ez a téma. Jártam pszichológushoz de nem segített. Azóta szenvedek elfojtom az érzelmeket és néha pattanok. Így elem a minden napokat de nem lehet. Néha elgyengulok aztán jobban érzem magam aztán megint rossz. 2 hónapja panikrohamaim vannak amit nem tudok kezelni és azóta halalfelelmem van. Már nem bírom feldolgozni a problémáimat és a megoldást keresem és jövőt amit elég sötének látok.
Ha lenne egy vágyam akkor az az hogy egyszer egy boldog kiegyensúlyozott ember legyek
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel elmúlt 18 éves így javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, ahol kaphatna megfelelő kezelést (gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás).
Javasolt elolvasnia az alábbi blogbejegyzésünket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét, előre is köszönöm válaszát!
18 éves vagyok, de egész életem során nem éreztem úgy, hogy bárkinek is elmondhatnám a problémáimat, mivel senki se értené meg, vagy csak olyan választ kapok, amiről tudom, hogy nem elég ennyi.
Félek új embereket megismerni, közben pedig vágyom arra, hogy valakivel mégis legyen valami, de ha úgy kezdenek alakulni a dolgok, azonnal elöntenek a negatív gondolatok és mindent is túlgondolok és elkezdek szorongani, rám tör a sírás és az a gondolat, hogy nem akarok senkinek sem csalódást okozni. Csak sejtem, hogy az utóbbihoz lehet kötődik az, hogy kiskoromban mindennél jobban meg akartam felelni édesanyámnak, dehát nem igazán sikerült.
A kérdésem igazából annyi lenne, hogy hogyan tudnék kiszabadulni ebből a negatív buborékból, ami rávesz a túlgondolásra, és hogy végre normálisan tudjak valakivel ismerkedni?
Kedves Bianka!
Mivel már úgy látom nagykorú, lehetősége van segítséget kérni a szülők beleegyezése és tudta nélkül. Ez a probléma elég komplex ahhoz, hogy egy szakemberrel való rendszeres találkozással átbeszéljék a történteket és közösen találjanak rá megoldást. Ha nincs lehetősége magánellátásra, akkor érdemes felkeresni a területileg illetékes Pszichiátriai gondozót, ahol pszichológusi ellátás is elérhető!
Üdvözlettel,
Nos …elöször is köszönni szeretnék, jó napot most vagyok 8.-os diák,alvászavaraim vannak,már lassan 2 éve vagyok boldogtalan és lehangolt és nagyon egyedül érzem magam és a suliban folyton sirhatnékom van,és múltkor elkezdtem vágdosni magam
bevallom nagyon szégyellem…de még a jövömet sem látom élő ként…nincsen senki akivel beszélhetnék,már a suliban azt sem tudom hogy hogyan szólaljak meg…az anyám utál…mindenki csak a roszat lássa bennem…már senkiben se tudok bízni…
Minden nap elképzelem hogy véget vetek az életemnek…mit kéne tennem ez elen?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a kérdést!
Érdemes lenne az iskolapszichológussal felvenni a kapcsolatot, s vele átbeszélni ezeket a nyomasztó érzéseket, problémákat, ami miatt keletkezhet a lehangoltság, az önsértés, negatív gondolatok.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. Egy 8 éves 2. osztályos kisfiú anyukája vagyok. A kisfiam miatt írok magának. Járunk pszichológushoz. Szorongás miatt mentünk oda de az hálisten második terápián nem lehetett észrevenni nála. Ami nekem is feltünt hogy nyugodtabb a gyerek. Ami a doktornönek nem tetszik hogy azt mondja hogy nagyon babás a viselkedése meg ő úgy veszi észre hogy lelkileg is babás. Nekem az a tapasztalatom hogy egy átlagos mozgékony gyerek aki igényli a figyelmet. De az itt a kérdésem hogy egy 8 évesnek nem gyerekként kéne viselkedni? Köszönöm válaszát.
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm levelét.
Megértem ha aggódik a gyereke állapota miatt és azt is ha nehéz elfogadni a szakember véleményét. Azzal egyetértek, hogy egy 8 éves gyermek még gyermek, azt ellenben nem tudom, hogy a kolléga mire érthette, hogy “babás”. Csak bátorítani tudom, hogy kérdezzen rá és arra is, hogy mit tehet Ön édesanyaként, hogy kevésbé szorongjon a gyereke, illetve, hogy megkapja a kellő figyelmet, törődést, gondoskodást.
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi blogcikket a gyerekkori érzelmi szükségletekről:
Üdvözlettel,
Jo napot kivánok nevem tamás
31 eves vagyok
Csak szeretnem tudni h jo helyen e járok
Hirtelen felindulasbol olyan dolhokat teszek amit tudom h nem hejesek
Pl csunyat mondok le kőpom es sajnos voly pofon.is es mikozbe tidom h nem ko de 5 percre ki kapcsol az agyam
Nem tudom kihez kelenne ezel fordulnom mert valtoztatni szeretnek
Kedves Tamás!
Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátrai gondozót, ahol segítséget tudnak Önnek nyújtani.
Üdvözlettel,
Tisztelt Cím!A párommal egy éve együtt vagyunk, és 26 vagyok, ő 38 éves.Sosem volt házas és komoly kapcsolata is kevés volt,elmondása szerint nem elég neki sokszor semmi de ezen változtatni szeretne,illetve nehezen állapodik meg egy nő mellett.A kapcsolatunk jól alakult,meg tudott nyílni nekem és elmondása szerint velem el tud képzelni közös jövőt.A helyzet az, hogy én bizonytalan vagyok,mert látom,hogy az instagramon rendszeresen nézeget escortokat és bikinimodelleket,”tökéletes” faceappolt nőket akiken alig van ruha,követi és lájkolja őket annak ellenére,hogy a kapcsolat elején elmondam neki hogy engem ez bánt.Ha barátokat, közeli ismerősöket lájkol vagy sztárokat,és nem szexuális jellegű a kép, az nem zavar.A rendszeres jó szex ellenére van hogy önkielégít miután én elaludtam, de nem videót néz hanem a nők képeit.Normális, ha ez engem zavar?Miért csinálja ezt?Hogyan tudnék beszélni vele erről?Ha felhozom, azt kapom, hogy “dehát férfi vagyok”.Van erről jó szakcikk?Megmutatnám neki.
Kedves Reni!
A kérdésben számos cikket lehet találni és azt a partner elé tárni, de valószínűleg nem ez lesz a megfelelő megoldás. Lehet egy fokozott szexuális vágya, amit így csökkent. Érdemes lenne erről részletesebben beszélgetni, hogy ezt miért fontos a számára, milyen örömöt okoz, és miben más ez, mintha Önök vannak együtt? Az Ön oldaláról pedig érdemes lenne elmondani, hogy ez Önnek miért bántó és milyen szorongást okoz.
Üdvözlettel,
Olyan problémám lenne,hogy a párom megcsaltam többször is,és eltávolodtunk egymástól ,viszont együtt szeretnénk maradni de nagyon nehéz megoldanom hogy újra bízzon bennem mert eddig akármi probléma volt a párom oldotta meg mindig a problémákat.Szeretnék vele továbbra is együtt lenni de úgy érzem egyedül kevés vagyok ehhez ,úgy érzem képtelen vagyok helyrehozni.Tanácsokat szeretnék kérni.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a bizalmat kiépíteni újra nem lehet könnyű a párjának. Ezen az tudna segíteni, ha párterápiás foglalkozásokra elmennének. A párterápia szükségességéről és jótékony hatásairól az alábbi blogbejegyzéseinkben írunk:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTizenéve,nem találom a herlyem. Van, hogy minden jó, de tudom, hogy csak átverem magam. Nem hinném, de lehet, hogy tud valaki segíteni. Nem vagyok egyedül, de mégis. Sokszor szeretnék eltünni, de…Van miért itt lenni?
Kedves Attila!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján ez már egy régóta húzódó probléma, melyet egyedül nem sikerült ezidáig megoldani. Talán egy külső segítő, egy szakember adhatnak Önnek más nézőpontokat is az élet értelmére vonatkozóan, hiszen olyan nincs, hogy nincs célunk, küldetésünk az életben vagy nincs értelme, sokszor inkább ezt rossz irányból közelítjük meg. Emiatt ajánlanám Önnek minél hamarabb szakember felkeresését!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm 17 éves koromban volt egy rossz álmom ami eléggé rátette a bélyegét a minden napjaimra időszakosan akkor még nem volt barátnőm de érdeklődtem a lányok iránt. Az álmom arról szólt hogy homoszexuális férfival álmodtam de nem történt köztűnk semmi hol ott nem érdekelnek a fiúk de ebből az álomból való rossz érzések azóta is feljönnek és szorongásom van tőle. Jelenleg 20 éves vagyok és van egy barátnőm akit imádok és a nemi identitásomban nem jelentkezik semmi féle erre utaló jel/probléma hogy én a férfiakat szeretném de a rossz érzés bennem van amikor egyedül vagyok és nem tudok ettől az érzéstől szabadulni pedig próbálom elterelni a gondolataimat. De amikor a barátnőmmel vagyok nem gondolok semmi ilyen dolgokra és nem is szorongok mit tudnék ellene tenni hogy a lelkem meg nyugodjon családommal beszélgettünk erről de nekem nagyon nehéz ezen túl lépni. Azt hozzá teszem hogy nem foglalkozok a homoszexuálisakkal. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Heteroszexuálisként is megjelenhetnek gondolatainkban, álmainkban homoszexuális tartalmak. Az, viszont, hogy Önnek ez nagy mértékű szorongást okoz, mindenképp arra mutat, hogy ezzel a témával dolga van, mely feltárhatná a szorongásának okát és segíthetne enyhíteni is azt. Fontos dolog, hogy ezt szeretteivel meg tudja osztani, de a tünetek stagnálása miatt mindenképp ajánlanám Önnek pszichológus felkeresését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Önismeret(hiány) témában szeretném a segítségét kérni.
Néhány héttel ezelőtt új orvoshoz kerültem, azonnal megtetszett a tekintete, kisugárzása, stílusa.
Tanár vagyok, így tudom, hogy a tanár-diák viszony, orvos-beteg viszony nem etikus, nem helyénvaló.
Ha reálisan gondolkodom, tudom, hogy ez egy egyoldalú érdeklődés, mégis…annyira szeretném megismerni ezt a személyt a munkáján kívül is, kíváncsi vagyok rá.
Tudna nekem iránymutatást adni, hogyan tudnék ezen túllendülni?
Válaszát nagyon köszönöm!
Kedves Kitti!
Megértem dilemmáját és együtt is érzek önnel, mert nem ritka jelenség, hogy a páciens “beleszeret” a segítő szakmában tevékenykedő személybe. Ha szimpatizál ilyen személlyel, teljesen természetes, ne érezze ettől magát rosszul, vagy kényelmetlenül. Mivel a helyzet alá-fölé rendelő viszonyt jelent (kiszolgáltatottság érzést is olykor), érdemes erre koncentrálni, illetve arra, hogy más felületen (nem csak orvos-páciens viszonyhálóban) is tud/tudna ismerkedni. Az önismeret fejlesztés pedig, nagyon-nagyon jó munka, gratulálok ha fontolgatja ezt. …Bármilyen elakadása esetén, – én vagy bármelyik kolleganőm- szívesen áll rendelkezésére.
üdvözlettel. Lengyel Kata
Móra KatalinTisztelt Orsolya,
Miskolci 16 éves fiú vagyok és azért írok, mert szeretnék érdeklődni és segítséget kérni a kényszeres gondolataimmal kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, de szerintem HOCD-ben szenvedek.
Önnek vagy a kollégáinak van-e tapasztalata ezen betegség gyógyításával kapcsolatban és ha igen tudnának-e online terápiákat vállalni?
Ha igen akkor a részletekről is beszélünk majd.
Előre is köszönöm a válaszát.
Tisztelettel,
Varga Balázs
Kedves Balázs!
Serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológus-jelölt kollégáim bizalommal állnak rendelkezésére.
Keresse bátran Őket a szabad időpontokon, annak hiányában érdeklődjön az info@onlinepszichologus.net email címen.
Segítségképpen belinkelem az elérhetőségüket:
– Móra Katalin: https://onlinepszichologus.net/szakembereink/katalin-mora/
– Antali Zita: https://onlinepszichologus.net/szakembereink/zita-antali/
Üdvözlettel,
Tisztelt x!
Egy ismerősöm nevében tájékozódnék pár fontos dologról. Gimnáziumi diák, egy év kihagyással folytatja idén tanulmányait, ami nehézséget okoz neki. Emellett klinikai depressziós eset, és vannak öngyilkos hajlamai, illetve az ezekből kialakult függőségi problémái. Kérdésem az lenne, hogy ha egy pszichológus tudomást szerez az öngyilkos hajlamokról, de a páciens az iskola beleegyezésével illetve anélkül tovább folytatná tanulmányait, a szükséges kezelés mellett megoldható egy ilyen szituáció? Tehát ilyen esetben kötelező a páciensnek pszichiátriai osztályra mennie, vagy lebonyolítható a kellő kezelés pszichiáterrel rendszeres találkozások/megbeszélések formájában?
Előre is hálásan köszönöm az Ön segítségét!
Üdvözlettel, B. Adél
Kedves Adél!
Amennyiben egy pszichológus tudomást szerez a diák öngyilkossági hajlamáról, vagy szándékáról, jelzési kötelezettsége van, tehát jeleznie kell ezt a gondviselőnek, az iskolának, fel kell velük vennie a kapcsolatot és javasolnia a pszichiátriai kivizsgálását. Ezen a vizsgálaton állapíthatja meg a pszichiáter hogy ön- és közveszélyes-e a páciens, ennek fényében mérlegeli a megfelelő kezelést, terápiát. Ha vállalja és elfogadja a diák a kezelést, az a jobbik eset, és ebben az esetben akár folytathatja is a tanulmányait, ha nem jelent veszélyt magára és másokra. Azt nem teljesen értem, hogyan érti az, hogy “megoldható-e egy ilyen szituáció”. Kötelezni nem lehet pszichiátriai kezelésre, kivéve ha olyan súlyos állapotban van, tehát ön- és közveszélyes állapotban van, hogy mentőt kell hozzá hívni, akik pszichiátriai osztályra szállítják a pácienst.
Döntési helyzetben tehát azok vannak, akiknek tudomásuk van arról, hogy a diák ön- és közveszélyes.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel: Kovács Gábor
6 éve vagyok hazasságban. Az elején adottak kissebb, problémák a múltal de javítható volt. Azokban lassan egy hónapja intenzív a vita köztünk a párom nagyon rá akadt a múlt témára , hogy ki volt aki a multban kapcsolatba volt miért, meddig, hol , mikor… sok kérdés és még több ígéret hogy többé nem kérdez mivel ezek úgy történtek, hogymég nem is ismertük egymást. Azért fordultam ide , mert ő azt állitja, hogy nem akarja de valamiért mégis elö tör benne föként ha egyedül van ha dolgozik. Én is nagyon rosszul érzem magam, hogy miért velem történik mivel nem tettem akkora dolgot ami nem megbocsájtható, holott még nem is ismertük egymást. Problémája volt a nemi életünkel amiben igaza volt de most már javítottam rajta én is ugymond jo kedvel fordulok hozzá. De ezen nem tudom hogyan tudnák javítani. Azt érzem egyre jobban hogy távolodunk, mert magyon megbánt ezzel mintha azt éreztetné hogy az én hibám. De ezt ő cáfolja.
Kedves Iza!
Megértem, hogy szenved attól, hogy a párja múltbeli dolgokat “dörgöl az orra alá”. Viszont nem kell, hogy hibásnak érezze magát, és nem kell, hogy azt érezze, magyarázattal tartozik neki. A megismerkedésük előtt történt dolgok Önt bánthatják, vagy gondolhatja azt, hogy hibát követett el a múltban, de Ön nem a párja ellen tett rosszat, az akkori viselkedésével. Meg kell próbálnia nem magára venni ezt a terhet. Arra érdemes koncentrálniuk, hogy azokról a problémákról tudjanak beszélni egymással, ami a kapcsolatuk során éltek, vagy élnek meg. Azt írja, hogy Ön nehézségeket él meg a nemi élet terén. Beszéljenek részletesen arról, hogy mik ezek a nehézségek. Beszéljen a félelemeiről, próbálják együtt kitalálni, hogy hogyan lehetne leküzdeni a nehézségeket – melyikük mit tud tenni azért, hogy a helyzet változzon. Próbáljanak úgy beszélni erről a témáról, hogy közben nem hibáztatnak senkit, nem hibáztatják egymást, hanem inkább a megoldásra koncentráljanak. A nemi élet akkor jó egy párkapcsolatban, ha mindkét fél számára örömet okoz és ha mindketten vágynak rá. Ám ez sokszor nem jön természetesen – szükséges hozzá az is, hogy bizalomteli legyen a kapcsolat a pár tagjai közt. Ezt a bizalmat lenne fontos építeniük, erősíteniük.
Üdvözlettel;
Tisztelt Doktornő!
Oktató vagyok, van egy 15 éves tanítványom aki alapból is egy magába forduló lány. Ennek a fiatal lánynak 10 hónappal ezelőtt elhunyt az édesanyja, így egyedül maradt a nagymamával, apuka börtönben ül, a nővér lett a hivatalos gyám. A veszteség utáni első fél évben nem látszódott különösebb változás a lányban, de az elmúlt pár hónapban nagyon rosszul lett, most már eljutott az önbántalmazásig. A nővére unszolja hogy menjen pszichológushoz, de a lány nem hajlandó, és minél jobban erőltetik, annál jobban bezárkózik. Én vagyok az egyetlen ember akivel hajlandó beszélni erről az egészről, próbálok neki segíteni, először úgy tűnt segít neki amit mondok de most már egyre rosszabb a helyzet. Segítségre van szüksége, de ha én is a pszichológust javasolnám neki, csak bennem is elveszítené a bizalmát. Nem igazán tudom már, mit tehetnék érte.
Kedves Tímea!
Mivel kikorú személyről van szó és felmerülhet az önveszélyeztetés, így oktatóként az Ön szempontjából jelentési kötelezettség áll fenn az illetékes hatóságok felé (Családsegítő, Gyámügy, Pedagógiai Szakszolgálat). Azért is mert ő mind korából, mind aktuális pszichés állapotából adódóan nem bír megfelelő belátással. Önveszélyeztetés esetén kiskorú esetén azonnal jelentési kötelezettség áll fenn.
Üdvözlettel,
