Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
A férjem 1 éve dolgozik németországban hat hetente jár haza 1-2 hetet.Ma mondta hogy amikor kint van semmit nem érez irántam,a gyerekeket szereti de irántam semmit azt mondta. Ez miért van, hogyan tudnék neki segíteni?
Köszönöm!
Adrienn
Kedves Adrienn!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Nehéz lehet szembesülni a férje eltávolodásával, ezért javaslom, hogy próbálják meg nyíltan átbeszélni a problémát: mikortól kezdődött az eltávolodás, mi lehet ennek hátterében illetve hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy a régi kapcsolódást vissza tudjak hozni. Érdemes közösen elgondolkodni a régebbi kapcsolódási pontokon: akkor mi tartotta össze Önöket vagy amikor elköteleződtek egymás iránt akkor mi működött jól, ebből mi hozható vissza?
Ha úgy érzik szakemberrel könnyebb ezeket mérlegelni , keressenek fel párterapeutát.
Üdv,
Minden jól ment köztünk,nem szerelmi kapcsolatokért indult,de ki alakult egy erősebb kötődés,Majd én féltékeny létem
Amit alkohol elfogyasztása után közöltem az ismerősömmel.Aki ezek után nem áll velem szóba,se telefon sem személyessen
.
Kedves Attila!
Köszönjük, hogy megosztotta velünk a problémáját. Annak érdekében, hogy konkrét választ/tanácsot tudjunk adni a problémájára, kérem fogalmazzon meg azzal kapcsolatban konkrét kérdést, hogy miben tudunk segíteni.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm.2év után ismét eljöttek a pánik rohamjaim és sajnos az orvosom szabadságon van.Anno az Escitil-t szedtem.Tegnap nagy ijedtségembe elmentem a neurologushoz(epilepsziám volt 2 szer de már kb 16 éve roham mentes vagyok) és ő azt ajánlotta hogy a nyugtatót vegyem be ha elkap a pánik és kezdjem el szedni az escitilt. Érdemes elkezdenem szedni így is az escitilt? Mert még körülbelül 1.5 hét mire eljutok a pszichológushoz.
Választ előre is nagyon szépen köszönöm.
Kedves Anikó!
Mindenképpen keresse fel a pszichiáterét, aki korábban is kezelte. A neurológus véleménye azt gondolom mérvadóként kezelhető, hiszen pszichológusként a gyógyszeres kezelés beállítása és kontrollálatlan meghaladja a kompetenciát, hiszem az orvos szakmai kérdés.
Kérem a pszichiáter felkereséséig hagyatkozzon a neurológus véleményére.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy nem tudok székelni, ha a környezetemben vannak emberek. Ha egyedül vagyok otthon, el tudom engedni magam, de ha valaki a közelben van, már feszülök rajta, és olyan, mintha egy nagy NEM lenne bennem. Hogy én így nem akarok. Zavar, hogy mi van, ha hangja van, szaga van, sokáig bent vagyok, akkor tudják, mit csinálok, stb.
A gyerekkoromat átgondolva, mindig is nehézségeim voltak ezzel, mindig görcsöltem rajta, de nem találtam egy pillanatot, vagy traumát, amire visszavezethetném, hogy miért, már egész pici babaként is nehezen székeltem.
A barátom hasonló, de ő képes elengedni magát, viszont bármennyire elfogadó velem, én nem tudom. Nem akarom, hogy ez határozza meg, hogy hogyan szervezem a napjaimat, és agyban tudom, hogy teljesen természetesnek kéne tekintenem ezt a dolgot, nem tudom mégsem.
Hogyan tudnám ezt a görcsölést és ellenállást legyőzni magamban?
Kedves Anikó!
Vannak sokan, gyerekek és felnőttek is, akik már-már rettegnek a vécézéstől, korábbi trauma vagy azt kísérő kellemetlenségek miatt halogatják, egészen addig, hogy újra csak nagy nehézségek árán, fájdalmak közepette sikerül megkönnyebbülniük. Székelési nehézségek minden életkorban előfordulhatnak. Fontos elkülöníteni, hogy székrekedésről vagy széklet-visszatartásról van-e szó. A két dolog együtt is megjelenhet, sőt, egyik a másikat kölcsönösen erősíti.
A természetes, nyugodt, könnyű ürítéshez feszültségmentes, elengedett állapot kell – így érthető, hogy a székelési nehézségek mögött nagyon gyakran pszichés problémák, görcsök húzódnak meg, pl. idegenkedünk a munkahelyi közös vécé használatától. Nem ritka, hogy valaki annyira irtózik a munkahelyi vécén esetleg hangadással, vagy szaggal járó székelés gondolatától is, hogy inkább elfojtja az ingert, amíg otthon, egyedül nem végezheti el a dolgát. A gyermekkori székletvisszatartás felnőttkori maradványa lehet az a gyakori jelenség is, hogy egyesek szinte képtelenek idegen WC-t használni.
Akár gyermekről, akár felnőttről van szó, ha két-három napnál ritkábban van széklete és a dolog nehézséget okoz a számára, mielőbb utána kell nézni a lehetséges okoknak. A rendszeresség, az egészségesebb életmód, a stressz kerülése, a nyugodt, diszkrét ürítés lehetővé tétele a felnőttek problémáját is megoldhatja.
Üdvözlettel,
Jó napot. Segítséget szeretnék kérni. Sajnos nem jönnek össze a kapcsolataim. Valami mindig elromlik. Volt 6 év egyedül is, nem érdekeltek a férfiak, nem a nők vonzanak. Mostanában “alulvalasztok” az utóbbi 2 kapcsolat alkoholista volt az egyik, bár ez 4 hónap után derült ki, a legutóbbi pedig nonstop füvezett (ez barátság extrákkalnak indult) a kapcsolat vége után depresszió, félelmek, kihasználtság érzés. Volt pánik roham is.
Kedves Cili!
A konkrét segítségnyújtáshoz fontos lenne ismerni a kapcsolatok pontos működését, azt, hogy 6 éven keresztül miért nem érdekelték a férfiak vagy mit jelent Önnek, hogy nem érdekelték a férfiak? Lehet az utóbbi “alulválasztások” mögött is ezek a folyamatok húzódnak meg.
Javasolnám, hogy keressen fel egy terapeutát, akivel ezeket a kérdéseket részletesen az tudják beszélni és felgöngyölíteni a szálakat.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
15 éves korom óta sajnos jelen van az életemben a kábítószer, leginkább a marihuána, illetve az alkohol is problémákat okoz. Van munkám, igyekszem normálisan élni, de az életem megrekedt valahol, nem tudok kimászni a gödörből. A párkapcsolataim tönkre mennek az ital miatt és azt hiszem mindig rosszul választok párt is. Már nem is akarok senkit. Az igazi problémát az jelenti számomra, hogy nem akarok élni, nem értem miért kell élni? Sokszor abbahagytam az ivást is és a drogozást is, de valahogy mindig visszatér mindkettő az életembe. Nem szeretem az embereket, nem szeretek beszélgetni, sokszor az is nehezemre esik hogy emberek közé menjek. Legyen az egy bolt, vagy munkahely, bármi. Szorgalmasnak tartom magam, azt hiszem a környezetem is, de valami mégsem jó. hogy változtassak az életemen, vagy magamon? Nem állapodtam meg soha sehol, rengeteg helyen laktam Magyarország határain bellül is és külföldön is, de sehol nem voltam boldog vagy elégedett. Szakácsként dolgozom.
Kedves Brigitta!
Köszönjük a levelét!
Hosszan tartó alkohol és marihuána fogyasztás valóban okozhatja az Ön által leírt tüneteket, a kiégés érzést, a boldogtalanságot, otthontalanságot, sikertelenséget. Ahhoz, hogy ezek a problémák megoldódhassanak az életében tisztának kell maradnia, s nem csak időszakosan, hanem véglegesen. Ebben mindenképp kérje szakember, addiktológus segítségét, illetve érdemes csatlakoznia az AA és NA csoportokhoz is. Ha a leszokás munka mellett sikertelen, akkor a rehabilitáció lehetősége is felmerülhet.
Függőségekkel kapcsolatban sok blogcikk és írás található weboldalunkon, ajánlom ezeket figyelmébe!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Olvasó!
Azon dolgozom, hogy olyanokkal kezdjek (ismerkedés, szex), akik nekem is tetszenek. Eddig a minta az volt, hogy ha valaki kinézett magának, akkor odaadtam magam neki, mert gondoltam, jobb mint a semmi. Az utóbbi időben volt egy eset: nagyon nem tetszett a partnerem, de egy részem mégis szexelni akart vele. A libidóm aznap az eget verte. Persze megbántam utána, úgy éreztem, mintha megerőszakoltam volna magam. Kijött belőlem az állat? Honnan jöhet a bűntudat és az undor? Hisz volt szex, volt erekció. Természetesen annál, aki tetszik, az élmény után kellemes érzéseim vannak. Sajnos, hagyom elcsavarni a fejem akkor is, ha az agyam kiabál, hogy “ne!”, mert adott helyzetben alul választok. Lehet, elkerüljük egymást azokkal az emberekkel, akikkel kölcsönösen tetszenénk egymással?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Péter!
Köszönjük a levelét!
Írása olvasása közben több kérdés is felmerült bennem. Hogy vélekedik magáról, értékeiről? Hogy áll a nemet mondással, vajon miért nem megy ilyen helyzetekben? Hogy van a férfiasságával, mennyire érzi magát férfiasnak? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segíthet Önnek abban, hogy megértse mi történik az ilyen helyzetekben és a megértés segíthet a reakciók megváltoztatásában is. Ha úgy érzi, hogy egyedül nem sikerül megválaszolnia ezeket, akkor érdemes pszichológus segítségét kérnie!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!Nagymamám 2 napja hunyt el 84 évesen teljesen értelmetlen módon,amit úgy érzem soha nem tudok majd feldolgozni.Sajnos az utóbbi években nem volt jó a kapcsolatunk a ház miatt,amit egyszer nekünk ígért majd visszamondta és azt hozzátette, hogy amíg él,senkié nem lesz.Átiratás nélkül szerettük volna mert van egy kisfiúnak,nem akartuk levenni tőle.Most nyáron volt rosszul párszor amikor hányt is,de mi letudtuk sajnos annyival, hogy biztos a meleg miatt, mert nyáron gyakran rosszul szokott lenni a szívével.Másfél hete még szinte rohant haza,majd pár napig nem láttuk, utána pedig nem nézett ki jól, ezért hazahoztuk hozzánk, úgy tűnt nem evett már egy ideje.Próbáltuk etetni de mivel nem nagyon akart, kihívtuk a mentőket, kiderült epeút elzáródás, erős gyulladás.Utána 2 napig nem ehetett,ihatott a kórházban már gyenge volt de szépen tisztult ki agyilag.A műtét során a követ eltávolították de az oxigéncső kiesett és elment :'( Úgy érzem a mi hibánk,nem bírok létezni istenem.
Kedves Eszter!
Köszönjük a levelét!
Haláleset után megjelenő bűntudat érzés, harag teljesen természetes. Ebben az időszakban fontos, hogy tudjuk ezekről beszélni valakivel. Ha ez hetek múlva sem oldódik és az intenzitása is marad, vagy esetleg nő, akkor mindenképp ajánlom pszichológust felkeresését!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktor úr/nő!
A problémám eléggé összetett és nem is igazán tudom behatárolni. A kiégést jelöltem meg, mert talán ezek közül az a legjobban rámillő.
23 éves koromban lettem édesanya. Azóta 3 gyermekem született. Imádom őket, de most mégis valamiért nagyon rosszul kezelek bármilyen helyzetet. Türelmetlen vagyok, rögtön kiabálok mindenért velük. Érdekel, amit mondanak, de mégsem… Nincs kedvem játszani velük, közben pedig mardos a bűntudat, hogy miért vagyok ilyen. De egyszerűen nem bírom rávenni magam (régen sokat játszottam, főleg az elsővel). Utálom magam emiatt.
A ház úszik, állandóan el vagyok havazva a kacatokkal, jatékokkal. Nem jutok a végére. Nap mint nap csak tűzoltást csinálok (van, hogy még azt sem).
Nincs kedvem felkelni reggelente. Van sajnos, hogy fel se kelek. Csak ölelgetem az 1 éves babám és nézem ahogy alszik, összebújok vele (annyira jól esik).
Segítségünk nincs, ketten vágytunk a férjemmel, aki elég nárcisztikus típus.
Úgy érzem elfáradtam…
Köszönöm!
Kedves Vivien!
Köszönjük a levelét!
Életkorából adódóan lehet arra következtetni, hogy a három gyermek életkorban közel van egymáshoz, mely mutatja a feladatok mennyiségét, intenzitását. Teljes mértékben érthető, hogy ebben elfáradt, hiszen ez kemény fizikai, szellemi és pszichés terheket adó munka. A kedvtelenség, fáradékonyság miatt mindenképp ajánlanám Önnek pszichológus felkeresését, az elfoglaltságok miatt akár online formában is, illetve érdemes lenne végig gondolniuk a segítség kérés lehetőségét is, hogy fel tudjon szabadulni egy kis ideje, melyet magára lehetne fordítani.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Indulatkezeléssel van problémám. Exemmel 1 éve szakítottunk, de azóta is beszélgettünk internetek. Pár hete összefutottunk egy szórakozóhelyen, ahol egy olyan nővel táncolt, akire anno a kapcsolatunk alatt gyanakodtam, hogy volt köztük valami. Írtam exemnek üzenetet, hogy ezek szerint nem volt alaptalan a gyanúm. Ő ezt megmutatta a nőnek, aki odajött hozzám és közölte hogy nincsenek együtt, de nincs ehhez semmi közöm. Na ekkor kezdtem ideges lenni,hogy hülyének nézett és annyi gerinc nincs benne hogy elém álljon, hanem mást küldd maga helyett. A teraszon összetalálkoztunk, megkérdeztem miért nem velem beszéli meg ha valami gondja van, miért von be egy harmadik embert. Ő próbált lerázni, hogy telefonál, amire én nekiestem és egy hatalmas pofont lekevertem neki, a mobiltelefonját elejtette, a képernyője betörött. Utána elrohant, azóta sem beszélünk. Szeretnék tanácsot kérni, mit csináljak hogy ne legyek ilyen indulatos és ha legközelebb ilyen szituáció adódik nyugodtan reagáljak.
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
Indulatkezelési problémák esetén mindenképp pszichológus felkeresését ajánlom Önnek, hiszen érzelemkezelési probléma állhat a háttérben. Illetve levele alapján az elengedés témakörében való elakadás is azonosítható, mellel érdemes lenne dolgoznia szakember segítségével.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Problémám az lenne, hogy kis termetű férfi vagyok és ezért rosszul érzem magam.
170 cm magas. Gyúrjam ki magam?
Nagyon vékony a csuklóm. Hosszúkás fejem van, a testalkatom vékony, csenevész. Minden olyan kicsi rajtam.
Iskolában rengeteget bullyingoltak régen, az is mély nyomot hagyott. Csúnyának neveztek és röhögtem rajtam a tanórán az ilyen menő gyerekek.
Úgy érzem magam, mint egy alsóbbrendű valaki.
Nő is már utasított el, mert azt hitte vastagabb vagyok és megjegyzéseket tett a külsőmre. Gondolom az számít hogy kemény nagydarab állat legyek. Mint a majmoknál az alfa hím.
De amúgy tudok találni nőt, most is van akivel össze járok. Nem válogatók, aki jön azzal vagyok. Általában az idősebb korosztállyal ismerkedek. Örülök ha össze jön valami.
Kedves Imre!
Köszönjük a levelét!
A külső tulajdonságaink és megjelenésünk valóban nagy mértékben meghatározhatja az önbizalmunk alakulását, azonban nem csak ezek a fő meghatározó elemek. Levele alapján úgy éreztem, hogy próbál olyan lenni, amilyennek mások szeretnék látni, de a kérdés sokkal inkább az, hogy milyen szeretne Ön lenni, hogyan érezné Ön jól magát a bőrében? Ha tud válaszolni erre a kérdésre, akkor érdemes tovább gondolkodni abban, hogy ezekből mi megvalósítható, és mi az, ami kevésbé (például testmagasság). Emellett pedig párhuzamosan érdemes lenne elkezdenie az önmagával való munkát önismeret, önelfogadás témakörében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő! 19 éves vagyok és vendéglátásban dolgozom diákként Bp.-n, ahol egy kb 30 éves férfihez elkezdtem vonzódni szexuálisan. Természetesen nem szeretnék semmilyen lépést tenni felé mert van egy fél éves kapcsolatom. Engem csak az zavar, hogy nem ez volt az első amire gondoltam mikor ezt elkezdtem érezni, hanem úgy mentem tegnap dolgozni, hogy direkt azért megválogattam mit vegyek fel, hogy ne legyek kirívó, de csinos legyek. 1-2 óra múlva már inkább bűntudatom volt és én csak a barátom akarom. Nem tudom mi volt ez a flörtölési vágy hírtelen. Pedig eddig taszított, meg most is azt gondolom, hogy a barátom jobb. Csak kellett idő mire kitisztult a fejem. Nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatomnak. Ön szerint ezt el kéne mondanom a barátomnak? Vagy ez természetes dolog? Az a baj ezzel most tulajdonképpen léptem volna egyet a férfi felé, mert neki “szépítkeztem”. Nem tudom mi volt ez az zárlat, de már nem akarok semmit, ugye még nem késő? Köszönöm a válaszát!
Kedves Zsófi!
Köszönjük a levelét!
A vonzódás megjelenése akkor is előfordulhat, ha valaki párkapcsolatban él. Ilyen esetben azonban mindenképp érdemes egy kicsit megállnunk és elemeznünk a helyzetet. Mi vonz valójában? Miért vonz? Ez a dolog megvan-e a kapcsolatomban, vagy épp pont ezt hiányolom? Hogy lehetne a kapcsolatban is megtalálni? Ezeknek a kérdések a megválaszolása segíthet Önnek abban, hogy megértse a kialakult helyzetet és a válaszok mentén fejlődhessen Ön is és kapcsolata is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm. 2.5héttel ezelőtt nagyon csúnyán összevesztünk a párommal. Nem nagy mennyiségű alkoholt ittam, majd beszélni szerettem volna vele, hogy segítsen világítani, megtaláljam az elveszett mobilom . Ő nem engedett be a lakásba de kisebb erőt bevetettem és bementem hozzá. Ő nagyon megilyedt segítségért kiáltott, kiabált velem. Oljem meg magam, undorító vagyok takarodjak innen mert hív rendőrt. Azóta kaptam még egy esélyt. Mondtam neki, hogy nem akartam bántani, csak a fáradtság a sok stressz hozta ki belőlem. Egész odáig nagyon szeretet. Úgy érezte én vagyok neki az igazi. Azóta el van bizonytalanodva. Nem úgy ölel, csókol és a nemi életünk se olyan mint volt. Nem tudja rendbe akarja-e hozni. Egyszer ezt egyszer azt érzi. Traumakent benne maradt. Mondta megbocsát de elfelejteni nem fogja soha. Még csak két hónapja vagyunk együtt. Külföldön ismerkedtünk meg, ő nem rég jött ki. Messze van a családtól, barátoktól.Mit tanácsol? Van esélyünk folytatni? Vagy engedjük el egymást örökre?
Kedves István!
Köszönjük a levelét!
A történt konfliktus valóban lehet negatív hatással egy kapcsolat alakulására, a bizalomra, intimitásra és kötődésre. Érdemes erről mindenkép beszélnie a párjával, nyíltan és őszintén, s neki is időt adni arra, hogy el tudja magában rendezni a történteket. Ez telhet időbe annak ellenére is, hogy folytatják, ez nem működik azonnal. Illetve érdemes megkérdezni őt, hogy hogyan tud neki segíteni ebben.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
Az anyukámmal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Több probléma is nyomasztja, köztük a két legnagyobb, hogy apukám többször is félrelépett a kapcsolatuk során, és hogy a nagymamát gondoznia kell, mert már évek óta járókerettel tud csak járni, és mostanában folyamatosan csak arról beszél, hogy mennyire idős már és szeretne eltávozni közülük, ezzel is megnehezítve anyukám helyzetét. A sok frusztrációt kiabálással szokta levezetni, közben nem káromkodik és senkivel nem beszél csúnyán csak kiabálva adja ki a feszültséget. Legtöbbször próbálok neki besegíteni akár a házimunkával vagy a nagymamámmal, de legtöbbször csak azért teszem, hogy ne halljam őt kiabálni. Az apukámmal nem szokták megbeszélni a problémákat, és a nagymamámmal sem olyan a kapcsolata, hogy őszintén tudjanak beszélni az érzéseikről. Nekem is nehezen szokott megnyílni, ha a problémáiról kérdezem.
Ön szerint hogyan tudnék rajta segíteni?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Viki!
Szerintem Ön korát nagyban meghaladó érettséggel látja ezt a helyzetet, és rengeteget segít, segített már eddig is az édesanyjának. Nagy együttérzéssel és jól látja ennek a helyzetnek a nehézségeit. Azon kívül, hogy segít azokban a gyakorlati teendőkben, amikben tud – a háztartásban és a nagymama körül, szerintem Ön a nagymamájával és az anyukájával együtt töltött minőségi idővel segíthet a legjobban. Beszélgessen mindkettejükkel külön-külön, vagy akár hármasban is. Próbálja őket olyan témákba vagy elfoglaltságokba bevonni, amik számukra nem megszokottak, újszerűek (lehet ez akár egy rövid társasjátékozás pl.) vagy régi fotók nézegetése és beszélgetés. Meséljen nekik a saját életéről, az Önt foglalkoztató témákról is bátran. Sokszor könnyen elfeledkezik az ember a saját nehézségeiről, ha mások történeteit, élményeit hallgatja.
Ami szintén nagyon lényeges, hogy ne vállaljon ezzel kapcsolatban olyan dolgokat, amik nem férnek bele az idejébe, vagy amik érzelmileg okoznak túl nagy megterhelést esetleg. Ne vállalja túl magát, mert akkor Ön is frusztrálttá válhat az édesanyjához hasonlóan, és akkor nem fog tudni semmit tenni, segíteni, mondani.
Üdvözlettel;
Szülők vagyunk, félünk a fiunk helyzetével kapcsolatosan. Kamaszkora nem volt felhőtlen, most 38 éves, nős, 3 gyerek apja. Az ikerlányokhz jött most még egy kislány. Családi ház, napgy porta, sok és sikeres munka. Azonban már az ikreknél kellett egy segítség, aki egyik alkalmazottja lett egy leány személyében. Hozzájuk is költözött. A 2 nő (feleség és a leány) együtt nevelték az ikreket. Most a 3. kislányt is. A fiam összejött a lánnyal is, most pl. vele megy el egy pár napra kikapcsolódni. Szerintünk a menyünk is tudja, de azt mondta, hogy nem akar tudni róla, előtte ne csinálják. Mis nagyszülők félünk attól, hogy menyünk – akivel jóban vagyunk-, majd amikor már az unokáink iskolásak lesznek, otthagyja a fiamat, melyet meg is értenék. A kis alkalmazott lány mndenben szót fogad, dicsőíti a fiamat, a felesége kevésbé. Mi, akik tudunk mindenről, nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Ha a kislánnyal beszélgetünk el, akkor azt a fiam is fogja tudni, és mi leszünk a rosszak. A menyünk nem szól.
Kedves István!
Nehéz lehet látni, hogy felnőtt fiuk élete nem egészen úgy alakul, ahogy Önök szeretnék.
Mivel egy felnőtt emberről van szó, nehéz ebbe beleszólni, ugyanakkor biztosan tehetetlennek is érzik magukat a helyzettel kapcsolatosan. Azt gondolom, mégis a fiuk az, akin keresztül próbálhatnak valamit tenni. Vele lenne érdemes beszélgetni arról, hogy ő a jelenlegi helyzetet hosszútávon fenntarthatónak látja-e. Jól érzi-e magát a jelenlegi felállásban. Boldognak, elégedettnek érzi-e magát. Gondolkodott-e már azon, hogy a gyermekeinek milyen mintát szeretne mutatni és milyen mintát mutat a családi életről, a párkapcsolat működéséről, a férfi és az apa szerepről. Fontos, hogy ezekről a témákról ne számonkérően, elmarasztalóan beszéljenek, mert ő akkor valószínüleg kilép ebből a beszélgetésből, inkább támogatóan, szeretettel.
Amiben még biztosan jól és sokat tudnak segíteni, az a gyermekekkel való minőségi együttlét. Igazán szerencsések azok a gyerekek, akiknek megadatik az, hogy átélhetik mit jelent a papával, mamával való együttlét – legyen az akár játék, közös kirándulás, vagy a mama sütije.
Véleményem szerint az Önök szerepe ebben a családi helyzetben a támogatás, az együttérzés, a törődés, és a figyelem odairányítása a problémák felé.
Üdvözlettel;
