A rövid pszichodinamikus pszichoterápiáról röviden
A pszichodinamikus pszichoterápiák a pszichoanalízis alapgondolataira épülnek. Az analitikus folyamat felgyorsítása történik ennek során. Viszont míg a pszichoanalízis (mely egy időhatár nélküli hosszú terápiának tekinthető) a személyiség minél teljesebb átdolgozására törekszik, a rövid terápiák csak egy szűk területre fókuszálnak a személyiségen belül. Számos különbség mellett az is egy fontos különbség a pszichoanalízis és a rövid pszichodinamikus terápiák között, hogy míg az analízis fekvő helyzetben történik, heti minimum 3 ülésgyakorisággal, a rövid terápia ülő helyzetben történik heti 1 alkalommal.
Meddig tart a rövid dinamikus terápia?
A rövid pszichodinamikus terápiák általában 12- 40 ülésből (ülésnek nevezzük a terapeuta és páciens találkozását meghatározott időtartamban, mely pszichodinamikus terápiáknál 45 vagy 50 perc) állnak, leggyakoribb a 20 üléses időhatár. Az ennél hosszabb ideig tartó terápiákat időhatár nélküli, hosszú terápiának nevezzük. Az ülések időtartama kötött, tehát minden alkalommal 45 vagy 50 perc (terapeutától függ, hogy 45 vagy 50 perces időtartamban dolgozik). A rövid terápiák leggyakrabban időhatárosak, ami azt jelenti, hogy pontosan meghatározzuk az ülések számát és ettől nem térünk el. Az ún. terápiás utóhatásnak köszönhetően nemcsak a terápia folyamatában, hanem annak végeztével is tapasztalhat a páciens további változásokat önmagában annak ellenére, hogy már nem jár a terápiába.
Hogyan zajlik a terápiás folyamat?
A terapeuta és páciense első találkozása során ún. első interjú történik (ez minden pszichoterápiás módszerre érvényes), melynek során a terapeuta egy átfogó képet igyekszik alkotni a páciensről, továbbá felméri, hogy alkalmazható-e a páciens problémájára rövid dinamikus terápia (vagy inkább hosszú terápia lenne megfelelőbb vagy egy másfajta pszichoterápiás módszer), a terapeuta hipotézist alkot arról, mi lehet a tudattalan konfliktus, és a 2. alkalomtól kezdve – mely egyben az első terápiás ülés – ennek átdolgozására törekszik a pácienssel együtt. Minden pszichoterápiás módszerben az első interjú végén a terapeuta és a páciens egy ún. terápiás szerződést köt (szóban), melyben megállapodnak a terápia feltételeiben, és a terapeuta elmondja, hogy zajlik egy ülés, abban mi a feladata a terapeutának és mi a páciensnek. A pszichodinamikus terápiák munkamódja a szabad asszociációra épít, tehát a páciens szabadon beszél mindazokról a gondolatairól, érzéseiről, melyek a problémájáról eszébe jutnak.
Mi a terápia célja?
A pszichodinamikus rövid terápiában meghatározunk egy úgynevezett „fókuszt”, mely lehet például a tünet, vagy a páciens aktuális problémája.
A pszichodinamikus terápiákban az aktuális problémát egy ún. tudattalan dinamikával hozunk összefüggésbe. Minden pszichodinamikus irányzat foglalkozik a tudattalannal.
A pszichodinamikus terápia használhatósága igen széleskörű. A legtöbb kapcsolati, vagy lelki konfliktus esetén hatékony. Előnye a többi módszerrel szemben, hogy hatása átfogóbb, a terápiás kapcsolat lezárása után is érezhető. Feltétele a páciens nyitottsága az önreflexióra, motiváltsága a terápiás folyamatba történő bevonódásra.
Mi a pszichodinamikous szemlélet lényege?
A pszichodinamika egy olyan nézőpont, mely a lelki jelenségeket hajtóerőkből, ösztöntörekvésekből származó tudattalan konfliktusok eredményének tekinti. Tehát az adott probléma egymással szemben álló hajtóerők konfliktusa. Így például a személyben megjelenik egy vágy, mely tiltás alá kerül, így jelenik meg a konfliktus.
A páciens számára ez a konfliktus tudattalan, de a megjelenő tünet (pl. pánikroham, stb) utal a konfliktus meglétére. A terápiás folyamatban ennek a konfliktusnak a tudatosítása történik, illetve a konfliktus összekapcsolása a páciens által észlelt és számára szenvedést okozó problémával, tünettel.
A pszichodinamikus terápiák figyelembe veszik, hogy mindenkinél jelen vannak ún. elhárító mechanizmusok, melyek arra szolgálnak, hogy a számunkra kínos, elviselhetetlen érzések, motivációk, indulatok elviselhetőek legyenek. Ezek a terápiában ún. ellenállás formájában jelennek meg, mellyel a terápiában dolgozunk annak érdekében, hogy elérhető legyen a tudattalan konfliktus. A tudattalan konfliktus feltárásától, tudatosításától várható a tünetek enyhülése, megszűnése. A változással (gyógyulással) szembeni ellenállás mindenkiben munkálkodik a terápiában, hiszen a tünet stabilizáló funkciót tölt be. A tünet akkor jelenik meg, amikor az elhárító mechanizmusok működése elégtelenné válik.
Amennyiben a páciensben felmerül az igény egy mélyebb önismeretre, néhány hónappal a rövid terápia után hosszú terápiába kezdhetünk, vagy újabb rövid terápia indikálható egy újabb fókuszra.
A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Pergel-Száraz Cintia pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.
Felhasznált irodalom:
Szőnyi Gábor (szerk) A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, 2015.
