A szorongó gyermek viselkedésének jellemzői

Szülőként, nagyszülőként a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, ezért jó, ha tisztában vagyunk azzal, milyen jelekre kell felkapnunk a fejünket, ha észre vesszük az utódunk viselkedésében. Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek viselkedése természetes módon nagy változatosságot mutat, meg lehet azonban határozni néhány általános tünetet, ami segélykiáltásként fogható fel, lelki problémák (leggyakrabban szorongás, vagy félelmek) meglétére utal.

Mire érdemes figyelni a gyermek viselkedésében?

A pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, tartósan fennállnak a tünetek (általában legalább négy hétig). A gyermekkorban kezdődő érzelmi zavarok sokkal inkább a fejlődés eltúlzott formáinak tekinthetők, mint abnormálisnak.

Életkortól és lelki fejlődési szinttől függően sokféle tünete lehet egy kisgyermek életében a szorongásnak. Természetes, ha egy nem kellőképpen stabilan, nem régóta szobatiszta gyerek bepisil. Ugyanezt a viselkedésjegyet egy 6-7 évesnél már tünetnek gondolhatjuk, ami azt mutatja, gyermekünk küzd valamilyen problémával, melyet képtelen egymaga megoldani, támogatásra van szüksége. El kell tehát gondolkodnunk ezek miértjein, ha tartóssá válik, szakembert felkeresünk.

Mik a leggyakoribb gyermekkori lelki problémák?

Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongás. A ‘normális szeparációs szorongástól’ úgy lehet megkülönböztetni, hogy sokkal erősebb a gyermek szorongása, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza. Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzott mértékben aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, vagy elutasítja az iskolába járást amiatt, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy az önálló lefekvést tartósan elkerüli, vagy ismételt lidérces álmokkal küzd, fizikai tünetekre (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger) panaszkodik, amikor a számára fontos szeretett személyektől távol van, akkor joggal merül fel bennünk hogy gyermekünknek segítségre van szüksége szorongásának oldásában.

Egy másik gyakori gyermekkori szorongás típus a fóbiás szorongásos zavar. A gyermekeknél természetes módon is fordulnak elő félelmek, pl. pókoktól. Azonban ha ezek a félelmek nagyon  felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor fóbiás szorongásos zavarra gyanakodhatnak a pszichológusok.
A gyermekek első éveiben jelentkező a megszokottól eltérő túlzott óvatosság és bizalmatlanság idegenekkel szemben, vagy új helyzetekben utalhat arra, hogy gyermekünk szociális szorongásos zavarban szenved.

A gyermekünk szorongására utaló jeleket tehát a hozzá közel állók tudják a legpontosabban megfigyelni. A pszichológusoknak minden körülmény és részlet támpontot ad abban, hogyan tudják legjobban a családot, gyermeket segíteni, nevelési tanáccsal ellátni vagy terápiába bevonni. Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól. Például ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, de újabban minden ok nélkül felriad, nem sikerül egyedül visszaaludnia, vagy átmegy éjszaka a szülőkhöz. Ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar menni óvodába, iskolába vagy a nagyszülőkhöz. Ilyenkor érdemes megpróbálnunk megérteni, mi van a viselkedésváltozás mögött, segíteni a gyermeknek az alkalmazkodásban. Gyakori hogy ezek a hirtelen viselkedésváltozások valamilyen új élethelyzethez (pl. költözés vagy a szülők válása, veszekedése, tágabb családban történő haláleset) vagy személyközi konfliktushoz kötődnek. Például valami történt a gyermek és az óvónő között, ami bántja a csemeténket. Ha segítünk neki feloldani az ezzel kapcsolatos konfliktust, akkor kedve a közösséghez visszatérhet. Érdemes tehát erről beszélgetni vele, vagy kisebb gyermeknél a játékát megfigyelni, hátha elárul valamit, mire van szüksége, amivel segíthetünk neki.

És abban az esetben, ha hetekig tartanak, vagy túl intenzívek, vagy több alkalommal előjönnek ezek a problémák, például nem hajlandó elválni a szülőtől, akkor érdemes komolyabban utána járni, mi okozhat félelmet, mitől szorong gyermekünk. Ehhez klinikai gyermek szakpszichológus bevonására is szükség lehet.

Mindig figyelembe kell venni a gyermek személyiségét, ha az alaptermészete visszahúzódó, egyedül is nyugodtan sokáig játszik, megfigyelő típus, akkor ne várjuk tőle, hogy új helyzetben mindenképp a többiekkel játsszon. Ahogy mi sem vagyunk egyformák, a gyermekeink sem azok, sőt az, hogy mi szeretjük a társaságot még nem jelenti azt, hogy a gyermekünk is ránk ütött ebben. Elképzelhető, hogy introvertáltabb típus, amit el kell fogadnunk. Ha viszont vágyna a társaival közös játékra, de nem mer kezdeményezni, segítsünk neki.

Milyen konkrét tünetek jelzik a szorongást?

• Ha a gyermekünk nem tud elaludni, gyakran felriad, vagy rosszat álmodik.
• Hosszan tartó szobatisztaság után éjszaka újra bepisil (5 éves korát betöltötte).
• Ha rágja a körmét, tépegeti a haját, sokat sír, vagy épp ellenkezőleg, arca kifejezéstelen.
• Ha étvágytalan, válogat vagy éppen túl gyorsan és sokat eszik.
• Amennyiben sokszor dühös, csapkod, üt, vagy harap, nehéz megnyugtatni.
• Az is tünet lehet, ha csemeténk visszafojtja érzelmeit és a megszokottól eltérően túl csendes, vagy túlzottan szófogadó.
• Ha gyermekünk a szokásosnál félénkebb. Nem mer megszólalni, nem válaszol a kérdésekre.
• Az eddig csacsogó gyermekünk visszahúzódó lesz, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél pl. iskolában, több ember előtt. Az is egy jelzés, ha éppen otthon nem mesél, nem osztja meg velünk az élményeit.
• Ha nem mer egyedül lenni, elválni a szülőktől, sír ha az anyja otthagyja az iskolában.
• Probléma, ha a kamasz nem mer egyedül kis kérdésekben sem dönteni.
• Ha az eddig jól tanuló, ügyesen sportoló, szívesen zenélő gyermekünk hirtelen tartósan rosszabbul teljesít, vagy hirtelen elveszti az érdeklődését.
• Figyelemfelhívó jel, ha gyakran beteg. (Előfordulhat, hogy olyan tünetet produkál, ami nem gyógyul orvosi beavatkozások ellenére sem, vagy visszatér. Ez azt jelzi, hogy a háttérben lelki okok is lehetnek, melyek szintén szakszerű kezelésre szorulnak.)

Mit tehetünk ellene?

A fenti jelek önmagukban is jelzés értékűek. Ezek a tünetek akkor értelmezhetők jól, akkor állapítható meg szorongás valamelyik fajtája és az, hogy milyen beavatkozásra van szükség, ha a gyermek alapvető jellemzőivel, szokásaival, aktuális élethelyzetével (például költözés, haláleset a családban, óvoda vagy iskola váltás, szülők válása) tisztában vagyunk. Javasolható, hogy felkeressünk egy gyermek szakpszichológust, ha a fenti jelek bármelyikét tapasztaljuk és egymagunk nem tudjuk értelmezni a tünetet, vagy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogyan tudunk segíteni a csemeténknek.

Érdekli, hogy szülőként mennyire stresszes? Aktuális stressz kérdőívünkből kiderül. Szorong? Szorongás kérdőívünkből megtudhatja!

Felhasznált irodalom:

BNO-10 zsebkönyv – DSM-IV-TR meghatározásokkal. Animula Kft. Kiadás éve: 2004.

További olvasnivalók a témában:

Barnhill (2014): DSM V. Klinikai esettanulmányok
Cohen L. J. (2016): Legyőzzük a félelmet! – A gyermekkori szorongások kezelése a játékos nevelés módszerével
Petzold H., Ramin G. (2002): Gyermekpszichoterápia
Ranschburg J. (2012) Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Saxum Kiadó

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Filep Orsolya Veronika klinikai szakpszichológus írta.