Érzelemszabályozás csecsemőkorban: az önszabályozás első lépései

Az önszabályozás képessége az éntudat fejlődéséhez hasonlóan elsősorban a társas kapcsolatokon keresztül történik, de a mindennapi élet során szerzett tapasztalatok is hatnak rá. A szülők és más fontos személyek segítik a gyermeket abban, hogy gondolatait, érzéseit, viselkedését egyre jobban megértse és szabályozni tudja.

Az önszabályozás a szociokognitív nézőpont szerint belső és külső tényezők egymásra hatásából fejlődik. Zimmerman szerint négy szintje van az önszabályozásnak: az első az észlelés, a második az utánzás, harmadik az önkontroll végül az önszabályozás. Legutóbbinak pedig három formáját/fokozatát lehet elkülöníteni: a viselkedés észlelése és szabályozása, a környezet szabályozása, valamint a személyiség készségeinek, képességeinek szabályozása. Ezek a folyamatok pedig egymásba ágyazottan mennek végbe.

Érzelemszabályozás csecsemőkorban

Megszületéstől kezdve az első életéven át a legalapvetőbb működések (pl. szívritmus, vérnyomás, légzés) stabilizálódása alakul ki. Ez azért fontos, mert a jó alapritmus alapozza meg a magasabb szintű idegrendszeri folyamatok, képességek megfelelő működését.

Az érzelemszabályozás csecsemőkorban elsősorban az elsődleges gondozó, általában az anya –gyerek kapcsolatban formálódik. A csecsemő kezdetben nem tudja szabályozni önmagát, mivel egyedül nem képes megküzdeni sem a külső, sem a belső zavaró tényezőkkel. A babában diffúz érzések vannak jelen, nem tudja, hogy ezek hozzá tartoznak, mit jelentenek, mik is ezek egyáltalán. Csak sírással tudja jelezni, hogy valami nem jó számára. Ebben segít számára az elsődleges gondozó, aki megvédi őt, és észleli, kielégíti a szükségleteit.

Fontos, hogy ezt következetesen, kiszámíthatóan tegye, vagyis a gyermek számára bejósolható legyen a szülő viselkedése. Ez ad alapot ahhoz, hogy az alapritmusok megfelelően kialakuljanak és létrejöjjön a bizalom: a saját test működésében, és bízni másokban, a világban.

Az anya azon képességében, hogy ráhangolódjon a csecsemőre és segítse az érzelemszabályozás megfelelő alakulását, fontos az is, hogy saját érzelmeit is képes legyen kezelni. Hiszen az anyának ekkor önmaga érzelmeit és a baba érzelmeit is szabályoznia kell. Amennyiben az anya a saját érzelmeivel, félelmeivel, szorongásaival küzd, akkor kevesebb kapacitása, figyelme, energiája marad a baba érzéseivel foglalkozni.

Az érzelemszabályozás szakaszai csecsemőkorban

Cicchetti és munkatárai az érzelmi szabályozást szakaszosan írták le. Szerintük a csecsemő megszületése után az első hónapokban a stabil működés elérése a cél. A csecsemő sírással jelez, erre a szülő válaszként igyekszik megnyugtatni a babát.

A következő időszakban az érzések kifejezése is megjelenik, és a szülő-csecsemő közötti kapcsolat, interakció egyre fontosabbá válik, valamint a fejlődés hatására már a csecsemő egy kicsit képes lesz megnyugtatni önmagát.

Az első életév vége felé kialakul a kötődés, ami azt is jelenti, hogy a szülő és a csecsemő is annak megfelelően szabályozza az érzelmeit, hogy mit várhat a másik féltől.

Az anyai konténer funkció (Bion)

Ide kapcsolható az anyai konténer funkció is, mely szintén segíti a megfelelő érzelemszabályozás kialakulását, mégpedig úgy, hogy a baba a számára feldolgozhatatlan érzéseket egy másik személy lelkébe (elsődleges gondozó/anya), mint egy konténerbe vetíti, mely azokat befogadja, elnyeli és értelmessé alakítja.

Nem csak visszatükrözi számára az érzelmi állapotát, hanem azt is megmutatja, hogy érti az érzéseit, azok kiváltó okait, és képes azok kezelésére. Vagyis az anya befogadja és értelmessé alakítja az érzést, az élményt, ami ennek segítségével kezelhetővé, elviselhetővé válik a baba számára. 

A konténer funkció működéséhez nagyon fontos, hogy az anya fizikailag állandóan elérhető legyen, illetve képesnek kell lennie olyan fizikai és érzelmi reakciókra, melyekkel kezelni tudja a gyermek nehéz érzéseit, melyek segítik a babát a megnyugvásban.

Érzelemszabályozó stratégiák

Az érzelmek szabályozása többféle szinten történhet, nagyon egyszerű kognitív stratégiáktól kezdve a bonyolultabb, tervszerű stratégiákig. A stratégiák első szintje már szinte születés után megjelenik. Ilyen például a figyelem szabályozása vagyis a tekintet kerülése, az önmegnyugtatás hangadás vagy önringatás formájában és a komfortszopás (melynek nem a táplálkozás a célja). Ugyanakkor a szülők is tudnak hatni a csecsemő érzelemszabályozására ének vagy ringatás segítségével.

A szülők is igyekeznek segíteni az érzelemszabályozás alakulását már a korai időszakban is, melyre jó példa az, hogy mire is reagálnak a gondozók: egy kutatás eredménye szerint a szülők a csecsemő megszületés után többször reagálnak a sírására, míg 6 hónap eltelte után inkább a baba hangadására, később a beszédére adnak több reakciót. Vagyis az anyák az érzelemkifejezés elfogadható módjait igyekeznek megerősíteni.

Érzelemszabályozó stratégiák már 18 hónapos korban megjelennek. Ezek egyrészt az anya bevonására irányulnak, mint például a segítségkérés, mivel a csecsemők tudják, hogy a gondozótól segítséget várhatnak, és az első év vége felé már képesek is úgy jelezni, hogy hatással legyenek az anya viselkedésére. Másrészt önálló próbálkozások is megfigyelhetőek, mint az önnyugtatás vagy az elkerülés.

Az életkor előrehaladtával nő a tervszerű stratégiák használata, melyeknek nem feltétlen vannak tudatában a babák/gyerekek. Viszont használatuk során megtanulják, hogy az érzelmeket meg lehet változtatni, kifejezésüket lehet kontrollálni.

Fontosak a baba fejlődő képességei (pl. figyelem, emlékezet) is, hiszen ezek teszik lehetővé, hogy ő maga is aktívabban részt vehessen ebben a folyamatban. A baba nyelvhasználatának fejlődése abban segít, hogy arckifejezések és gesztusok mellett már szavakkal is ki tudja fejezni magát, mozgásfejlődése pedig abban, hogy mozgás segítségével maga is ki tudja elégíteni a vágyait.

Hogyan tud segíteni a szülő?

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna könyvében leírta, hogy az önszabályozás hatékony kialakulásában három szülői viselkedést találtak, melyek kitüntetetten fontosak a gyereknevelésben:

• következetesség,
• önállóság segítése
• aktív részvétel a gyermek életében.

Ezen kívül még fontos a szülői minta, hiszen utánzás útján is sokat tanulnak a gyerekek, a szülő reakciója a gyermek érzelmeire (például az érzések kifejezése megengedett-e), érzelmek megbeszélése a szülő és gyermek között, a szülő saját érzelmeinek kifejezése, illetve fontos a szülői önismeret is.

A beszéden keresztül közvetett módon tanítják meg a szülők a gyerekeknek, hogy hogyan működnek az érzelmek a kapcsolatokban, hogyan lehet kifejezni, szabályozni ezeket. Emellett az érzelmek megnevezésében és differenciálásában is sokat tud segíteni a beszélgetés.

A fentieket erősíti meg Dunn és munkatársai vizsgálata, melynek eredménye szerint a negatív érzelmek megbeszélése segíti az érzelmek megértését és azonosítását.

Mindenki törekszik a gyermeke számára megadni a legjobbat, azonban jó tudni, hogy ha a szülő önmaga sem tapasztalta meg a biztonság élményét, vagy nem tudja szabályozni az érzelmeit, akkor azt nem is fogja tudni tovább adni a gyermekének. Ebben az esetben javasolt szülőként önismeretbe kezdeni annak érdekében, hogy a gyermek már sikeresen szabályozni tudja az érzelmeit.

Felhasznált szakirodalom

• Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban, Kulcslyuk Kiadó Kft.
• Molnár Éva: Az önszabályozás értelemzései és elméleti megközelítései, Magyar Pedagógia 109. évf. 4. szám 343–364. (2009)
• Osváth Anikó: A csecsemőkori szocioemocionális fejlődés meghatározói: temperamentum és kötődés, PhD – Értekezés
• Tóth-Varga Violetta A pszichoanalatikus szemléletű csecsemőmegfigyelési jegyzőkönyvek környezetpszichológiai aspektusai, Doktori (PhD) disszertáció, 2019

A blogcikket Lónichné Ménich Helga tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy képtelen szabályozni az érzelmeit, és szeretne ezen változtatni, foglaljon időpontot szakemberünkhöz online pszichoterápiás konzultációra.