Miért nehéz belekezdenem abba, amit meg akarok tenni?

Miért nehéz belekezdenem abba, amit meg akarok tenni?

Elsőként, hogy tudjunk a halogató viselkedésmódról és az azzal járó személyiségről beszélni szükség van arra , hogy megpróbáljuk definiálni ezt a fogalmat. Mivel egy elég frissnek nevezhető jelenségkörről van szó, így egységes definíció nem létezik a halogatásról. Ahány publikációt, vagy kutatást, bemutatást elolvasunk, annyi féle megfogalmazásban láthatjuk a fogalmat.

Mi az a halogatás?

A viselkedést legelsőként Eric Depreeuw nevezte el procrastination-nak, azaz halogatásnak, amely szót röviden és egyszerűen elhalasztásnak, vagy holnapra halasztásnak lehetne még fordítani. Innentől azonban sokféle elképzelés született hogy miként tekintsünk a halogató magatartásra. Lay, aki az egyik legismertebb ezen a területen úgy fogalmazta meg hogy a halogatás egyfajta tendencia arra, hogy a feladatok elkezdését, vagy befejezését időben eltoljuk. Úgy vélte, a halogatás nem csupán egy jelenség, hanem egy személyiségvonás ami az életünk több területére is kihat. Egy másik megfogalmazásban, nem elég az hogy magát a feladatok kezdését vagy befejezését elhalasztjuk, az is szükséges a halogatáshoz hogy ez a halasztás számunkra kényelmetlen és kellemetlen időpontig tartson. Mivel a halogatás miatt esetlegesen távoli jutalmakról lemaradunk, így egy nézőpont szerint a halogatás tekinthető egy involvált időleges engedménynek. Ez azért fontos, mert ennek eredményeképp az elkésett vagy elhalasztott jutalmak szubjektív értékét csökkenteni tudja az egyén és ezáltal nem okoz kellemetlen érzéseket.

A halogatást értelmezhetjük úgy is mint egyfajta „holnap szindróma”. Ez azt jelenti, hogy a jelenség mögött az az érzés húzódik hogy holnap majd jobb lesz, ezzel az érzéssel tudják elhalasztani teendőiket és így más kevésbé fontos feladatokkal foglalkoznak. Azonban mikor a holnap eljön és el kellene végezniük a halogatott dolgokat, ez a gondolkodásmód ismét „bekapcsol”, így egyfajta ördögi körként jelenik meg a halogatás.

Hol a legjellemzőbb a halogatás?

Milgram úgy véli hogy a halogatás csupán azokban az országokban vizsgálandó, ahol megfelelő technikai fejlettség található, és a határidők betartása lényegessé vált. Elképzelése szerint a technikai fejlődés teszi lehetővé a halogató magatartást a határidőkkel járó feszültség pedig előidézi a nyomást, így a halogatás egy modern betegségnek tekinthető. Joseph Ferrari szintén úttörőnek nyilvánítható a halasztás témakörében. Az ő véleménye alapján, csupán az tekinthető halogatónak, aki az élete több részében is mutatja a halogató viselkedést. Csupán az, hogy bizonyos fenyegető helyzetek előtt, vagy bbizonyos cselekvéseknél halogatunk, nem jelenti azt hogy halogatók vagyunk.

Mi tud motiválni?

A munkamotivációs modellek legfontosabb alapelve, hogy a motiváció hogyan tudja fokozni a teljesítményt, és a vele járó elégedettséget. Az emberek hogyan cselekednek aktívan annak érdekében hogy teljesítményükkel elégedettek legyenek, és hogy eredményt hozzanak létre. A munkamotivációk tehát főképp arról szólnak, hogy az egyén hogyan próbál meg tenni valamit célja és teljesítménye érdekében. Ritkán szól arról egy motivációs elmélet, hogy miképp ne tegyünk semmit az eredményeinkért és céljainkért. Takács szerint azonban a halogatás jelensége ebbe a kategóriába tartozik. Kifejtése alapján a halogatás illusztrálja azt, miként nem tesznek az emberek semmit.

Definíciója alapján a halogatás mutatja, hogy az emberek motiváltak lehetnek a semmittevésre, arra hogy ne cselekedjenek és ne próbáljanak meg eredményt elérni. Van Eerde szintén megfogalmaz hasonlókat, a halogatás szerinte elősegíti azt, hogy ne cselekedjük azt, amit tennünk kellene. Takács úgy véli, nem hogy megoldani nem akarja ilyenkor a feladatot az egyén, még csak meg sem közelíti azt.

Saját meglátásom alapján, a nem cselekvés és a halogatás nem teljesen mosható egybe. Természetesen azt kijelenthetjük, hogy a lustaság nem összeegyeztethető a halasztással, hiszen a lustaság esetében az egyén nem érez semmilyen késztetést arra, hogy cselekedjen. A halogató egyén valóban nem cselekszik, és nem kívánja megoldani a feladatokat. Azonban érdemes megnézni hogy mi ennek az oka. Gyakran a halogató személy a szükséges feladatok, és célok helyett, egy kevésbé magas prioritású feladattal foglalkozik. A halogató személy cselekszik, csupán nem azt, amit az adott fontosság megkövetelne. Eszerint a halogató személy figyelmét  irreleváns és lényegtelen külső ingerek könnyedén el tudják vonni, ezek lekötik a kapacitásait. A prioritás és az időgazdálkodás problémái nagyon gyakran jellemzőek a halogatókra, erről a továbbiakban bővebben fogok majd írni.

Az eddigieket figyelembe véve, a saját megfogalmazásomban a halogatás úgy definiálható, mint az egyén azon viselkedés módja, hogy elsődleges prioritást élvező feladatai és kötelességei helyett valami kevésbé releváns elfoglaltságot végezzen, amely elvonja figyelmét és energiáit az elsődleges feladatairól. Amelyeket így későbbre halaszt. Természetesen ez egy megfogalmazás a sok közül, a halogatás mint majd később láthatjuk nem írható körül ilyen egyszerűen, hiszen komplexebb folyamat amit több aspektusból is megközelíthetünk.

Melyik agyterületek felelősek a halogató magatartásért?

Érdemes a halogatást megfogalmazni biológiai szempontból is, hiszen erre is végeztek már kutatásokat. Próbálták meghatározni, hogy agyunk mely területe lehet felelős a halogató magatartás meglétéért, vagy épp hiányáért. A kutatások a prefrontális kéreghez tartják a legközelebb állónak a viselkedést. Mivel a halogatás szorosan kapcsolódik az impulzivitáshoz, ezen terület pedig egyfajta ügyvezető funkciókért felelős agyterület. Ilyen funkciók az impulzus kontroll, a figyelem és a tervezés.

Milyen okai lehetnek a halogató magatartásnak?

Most tekintsünk végig pár okot, amelyek általánosságban okozhatják a halogató magatartást. Elsőként is kézenfekvő a válasz, hogy az adott cselekvés nem fontos az egyénnek. HalogatásTermészetesen itt egy szubjektív megítélésről beszélünk, hiszen önmagában a halasztás pont hogy a fontos munkák elodázásáról szól. Jelen esetben azonban a személy úgy érzi, nem az a munka a legfontosabb, amit végre kell hajtania. Szorosan kapcsolódva az előzőhöz az érdeklődés hiánya a következő ok. Amennyiben a halogató nem érdeklődik az adott feladat iránt, nem érez elég motiváltságot arra hogy azt megcsinálja. Viszont mi történik abban az esetben ha a személy fontosnak is tartja, és érdeklődik is az elsődleges feladata iránt? Ilyenkor a halogatás egyik oka lehet a perfekcionizmus, mely folyamatról a későbbiekben bővebben is beszámolok. Itt röviden arról van szó, hogy a tökéletes megoldásra való törekvés nem engedi, hogy befejezze az egyén a feladatát. A perfekcionizmus velejárója, hogy aggódunk vajon megfelelően végeztük e el a dolgunkat, félünk a többi ember megítélésétől és ez akár szorongást is kiválthat. Csakúgy mint a kiégés egyik alapköve a halogató magatartást is befolyásolja és előidézheti a kétértelműség. Ilyenkor nem kapunk megfelelő tájékoztatást arról, hogy pontosan mi is a munkánk, vagy azt milyen minőségben kell elvégeznünk, milyen értékelésre számíthatunk. Ez előbbi előidézheti a következő általános okot. A félelem attól, hogy hibákat követünk el, kételkedni kezdünk magunkban. Tovább ezen a területen maradva, nem csupán a hibáktól tarthatunk, úgy is vélhetjük hogy nem vagyunk képesek megoldani egy feladatot. Nem rendelkezünk megfelelő képességekkel és készségekkel, így belevágni sem merünk, nem hogy befejezni időben. Van olyan szituáció is, amikor másoknak tulajdonítjuk a mi halogatásunkat. Úgy véljük az elvárások túl nagyok irányunkba és negatívan hathat az is, ha a lehetséges hibázásokat előrevetítik számunkra. Megjelenhet okként az is ha úgy véljük a feladat elhatalmasodott, ha olyan érzés jelenik meg hogy maga alá temettek a teendőink. Ilyenkor a túlvállalás is szerepelhet indokként. Annyi feladatot vállalunk el, hogy azt képtelenség lenne megfelelően határidőre elvégezni. Ez esetben lehet szándékos túlvállalás és pusztán az is előfordul hogy nem vagyunk képesek nemet mondani.

Kikre jellemző leginkább a halogatás?

Az általános áttekintéshez végül végig nézzük meg a halogatást két változó függvényében. Ez a nem és a kor. A nemek tekintetében a férfiakat szokták előtérbe hozni a halogatás tekintetében. A legtöbb szakirodalom alapján a férfiak jóval halogatóbb magatartást mutatnak, mint a nők. Ezt a férfiak tulajdonságaihoz kötik. A férfiak impulzívabbak és az önkontroll és az önszabályzás kevésbé meghatározó náluk mint a nőknél. A nőket tekintik inkább rendezettebbeknek és szervezettebbeknek. Takács úgy véli a kutatások alapján a férfiak nem csupán halogatóbbak, hanem krónikusan halogatók. A kutatási előzmények alapján a férfi halogatók még akkor is többségben vannak a női társaiknál, ha a vizsgált mintában amúgy kisebb arányban képviselik magukat. Ez azonban a saját szakirodalmi olvasmányaim alapján nem ilyen egyértelmű. Úgy vélem, inkább tendencia szerűen magasabb a halogatás a férfiak esetén, de semmiképp nem általánosan kijelenthető módon. Magyar kutatási eredmények alapján a férfiak nem voltak halogatóbbak a nőknél.

A legtöbb kutatás során kimutatható volt, hogy a kor előre haladásával a halogatás csökkent. Amennyiben a halogatást egy szokásnak tekintjük, akkor az idő előre haladásával – ha nem tesz ellene az egyén – ez a szokás berögződik. A kor előre menetelével így nem eltűnik a halogató magatartás, hanem megerősödik. Hiszen ha maradunk annál hogy ez a jelenség egy szokás akkor azt nehéz leküzdeni, nehéz levetkőzni. Van Eerde úgy véli a kor előre haladtával a halogatás mértéke azért csökken, mert kognitív képességeink változnak. Tehát ahogy kognitív képességeink fejlődnek folyamatosan, így a halogató idővel nagyobb valószínűséggel befogja látni hogy nem érdemes a fontos feladatok megoldását halasztani, mert bár rövid távon egy kecsegtetőbb feladat több jutalommal jár, a halasztással a hosszabb távú veszteség megnövekszik.

A blogbejegyzést Balogh Ádám írta, akihez az alábbi linken tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.Balogh Ádám

Ajánlott irodalom:

Czeizel E. (1994): Az érték – még mindig – bennünk van. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Takács I. (2010): A halogatás jellemzői a felsőoktatásban. A halogató magatartás és a személyiség jellemzőinek vizsgálata a felsőoktatásban. Budapest.
Takács I. (2010): The reasons of overextended studies: Relationship between temperament, character and procrastination, R periodica polytechnic, Social and Management Sciences, 18, 51-61.

 

Ön szerint a halogató magatartásnak mi lehet a hátterében?