Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szexualis egyuttletem volt egy nalam 23 evvel fiatalabb ferfival,aki elmondasa szerint biszexualis.Harom evvel ezelott egy tarskereso oldalon ismerkedtunk meg.Online tartottuk egymassal a kapcsolatot.2 hete talalkoztunk es vele toltottem egy ejszakat.Nekem meg eletemben nem volt ilyen figyelmes odaado szexualis partnerem!Fergetegesen jol sikerult az elso es egyetlen egyuttletunk!Sajnos mar par nap mulva egy ferfivel volt.Amikor megtudtam osszetortem.Zokogtam nem aludtam nem ettem,fizikai fajdalmat ereztem.Probalok nem gondolni ra de keptelenseg.Minden percben ra gondolok.O viszont megszakitott velem mindenfele kapcsolatot.Nem erdekel semmi es senki csak sirdogalok.
20 eve ozvegy vagyok .Van egy lanyom de o mar kulon el tolem. Nem szabad lett volna ennyi idosen belemennem ebbe a szamara kalandba ? Mert most azt erzem hogy nem tudok igy tovabb elni.Talan soha nem.mulik el a fajdalom amiert neki en semmit sem jelentettem.
Kedves Éva!
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy érzem, hogy az Ön részéröl ez a kapcsolódás ismerkedés, találkozás nem csak a szexualitásról szólt, hanem érzelmek is belekerültek, melyek nehézzé teszik az elengedést és elfelejtést. Alapvetően az egy éjszakás kalandok az egyén megítélése alá esnek (szeretné-e, belefér-e, erkölcsileg elfogható-e), emiatt egyénileg ítélhető meg, hogy ez hiba-e vagy sem, azonban, ha az egyik fél többet érez, akkor érdemes lehet ezt elkerülni, hiszen abból minden esetben konfliktus és sérülések lesznek. Az Ön esetében ez a sérülés most olyan mértékű lehet, mintha egy szakítás történt volna, melyet el kell gyászolni. Ha úgy érzi, hogy ez a gyász egyedül nehezen megy, elakad benne, akkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!
Van egy kis gond amivel nem tudom mit kellene kezdenem. Reggelente mikor suliba megyek és már a metró felé tartok elkezdek túl gyorsan lélegezni, remegni, általában zenét hallgatok, de ilyenkor mindig lehalkítom, mert félek hogy túl hangosan veszem a levegőt. És ez körülbelül addog tart míg beérek a suliba. Hazafelé nem. Pontosan nem emlékszem, de azt mondanám, hogy ebben az évben kezdődött ez. Tudna esetleg valamit mondani mitől lehet vagy hogy hogyan tudnám magam lenyugtatni ilyenkor?
Kedves Kira!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne megvizsgálnia, milyen érzések és gondolatok foglalkoztatják, amikor iskolába megy, meddig tartanak ezek a tünetek, minek hatására enyhülnek.
Javaslom, hogy keresse fel az iskolapszichológust, akivel négyszemközt beszélgethet ezekről.
Addig is javaslom az alábbi blogcikket illetve az alábbi videót:
Üdvözlettel,
Hello. Félek az e.bereközzé menni csak más társaságába merek elmenni a boltba is!
Kedves Béci!
Köszönjük levelét.
Tünetei erős szorongásból eredhetnek,ezért fontos megtalálnia ezek kialakulásának okát és kezelését. Ajánlom, hogy keressen fel egy szakembert aki segíthet a problémája megoldásában.
Javaslom, nézze meg az alábbi videót a szorongásról.
Üdvözlettel,
Szép napot!
Vannak időszakaszaim, amikor nagyon lehangolt, szomorú és ingerlékeny vagyok. Ilyenkor sokszor ha kicsit is megbántanak, akik fontosak nekem, akár milyen apró dologgal nagyon bunkó leszek és bántom őket érzelmileg, amin persze eszem magam, hogy hogy viselkedhettem így. Sajnos a helyzet az hogy a bántó dolgokat főleg én gondolom bele legtöbbször ezekben a helyzetekben. Ilyenkor félek is hogy elhagynak, vagy már nem szeretnék, ezért látok bele dolgokat apróságokba. Máskor viszont nagyon pozitív vagyok és viszek másokat is előre meg tervezem a jövőt meg pozitív a jővőképem, viszont mostanában egyre gyakrabban van rossz kedvem és elég ingerlékeny vagyok, amivel nem tudok mit kezdeni és nem akarom a körülöttem elő fontos emberek életét ezzel megkeseríteni. Szerencsére elég jól kezelik általában. Főleg a legjobb barátnőm és nem tudom, hogy kezeljem ezt. Főleg, hogy általában a probléma csak a fejemben van. Tudom, hogy hülyeség, de egyre jobban nyomaszt.
Kedves Maya!
Köszönjük, hogy írt nekünk.
Nem gondolom, hogy “hülyeség “ (Önt idézem), ahogyan érez, ugyanis fontos lenne megértenie ezen negatív érzések megjelenésének, az Ön érzékenységének, ingerlékenységének az okát.
Javaslom, hogy keressen fel egy szakembert négyszemközti beszélgetésre, hiszen a hangulatingadozások, az elhagyatottság érzés megjelenésének hátterében is állhatnak régi fájdalmak, sérelmek, fontos, hogy ezeket feldolgozza.
Üdv,
Kedves Zsuzsanna!
1,5 éves unokámnak ha nemet mondunk agresszívan dobál mindent, ideges lesz és néhány napja a fejét veri a falba vagy kemény tárgyakhoz. Kicsit aggódom…mi lehet vele a probléma? Nem leszidjuk ilyenkor, hanem az anyukája is és én is magunkhoz öleljük. Ilyenkor megnyugszik. Ad ez a viselkedési probléma aggodalomra okot? Vajon helyesen kezeljük ezt a nem mindennapi viselkedést? Nem túl kicsi ő még ehhez?
Anyával, apával szerető családban él. Sokat van vele foglalkozva. Lányom óvónői végzetségének köszönhetően rengeteget foglalkozik a kicsivel. Nincs minden ráhagyva, nincs minden neki megengedve. Talán itt van a probléma? De a nemleges választ is meg kell neki tanulni kezelni.
Köszönöm előre is válaszát!
Üdvözlettel: egy aggódó nagymama
Kedves aggódó nagymama!
Ezek az agresszív megnyilvánulások amelyekről a levelében ír, ebben a korban még normálisak és elfogadhatóak, hiszen 1.5 évesen még nincs kialakulva a megfelelő szintű kommunikáció az érzelmek kifejezésére, még akadályozott az önállóság érvényesítése. A dühkitörések 1-5 éves kor között a leggyakoribbak, 4-5 éves kor után kezd kialakulni az önfegyelem, az önkontroll, azonban meg utána is lehetnek olyan helyzetek amikor a kisgyerek nem képes az önuralomra.
Azonban helyes ha a gyerek már egész korán megtanulja az elutasítást, a “nem”-et, az is jó, ha megéli ezeket a negatív érzéseit. Ugyankkor helyesen teszik, hogy határokat szabnak számára illetve, hogy próbálják megnyugtatni, mellette vannak. Az is fontos, hogy ne büntessék őt ezekért a érzelmi megnyilvánulásokért.
Bővebben az alábbi cikkben olvashat az indulatok kezeléséről:
Üdv,
Udvozletem!parkapcsolati szakitasom miatt par honapja edesanyammal elek.nagyon sokszor veszekszunk….leginkabb azon,hogy en sokaig eltem veluk,a parom elott,mert az apam alkoholista volt,[mar meghalt]es sokat kibalt sokszor akarta anyamat megverni,es en vedtem meg.35 eves voltam amikor el koltoztem mert mar nem birtam.most h ismet egyutt elunk…amyam engem tart hibasnak,a sok szenvedesert amit apam okozott neki,mert idezem”az volt a szisztemaja,hogy ki provokalja apamat,hogy meg verje,es az lett volna az ok,hogy el tudja hagyni”.en vagyok az oka az o rossz eletenek.csak azt szeretnem tudni ,hogy normalis e anyam gondolkodasa,mert en azt hittem degitek ha kozejuk allok es megvedem anyamat. a szakitasom miatt en nagyon rossz szakaszaban vagyok az eletemnek,es ide jottem hozza,azt hittem meg tudok itt nyugodni,de sokszor magam alatt vagyok ,sirok,o pedig ordit velem,h es cinikus megjegyzeseket tesz ami most nagyon nem hianyzik.azt mondja azert mert o aggodik.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az édesanyja és az Ön között fennálló konfliktusokat érdemes lenne családterápiás ülésen átbeszélniük családterapeuta szakemberrel. A konfliktusok rendezése hozhatna egy kiegyensúlyozottabb kommunikációs helyzetet Önök között, s könnyebb lenne az együttélés is mindezek hatására.
Üdvözlettel:
Szabó LiliHello van egy fiú a kit nagyon szeretlek de ő nem viszonoza mit tegyek
De ő nem figyel fel rám és minden es minden este sírok érte
Kedves Kérdező,
Érdemes lenne az iskolapszichológussal beszélgetnie a problémáról, a segítő beszélgetés sokat segíthetne az elengedésben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
4 éve tartó se veled, se nélküled kapcsolatom véget ért, vagyis nem egészen, egyszerűen nem keressük egymást. Se én, se a párom. Nem vesztünk össze, nem bántottam meg.
Eltávolodásunk oka szerintem az, hogy rossz társaságba került. Az apja halála miatt érzett gyászt se igazán tudja feldolgozni, alkoholproblémái vannak, illetve az a gyanúm, hogy újra drogozik. Egy ittas és kábítószeres pillanatában rossz színben tüntetett fel a barátok előtt, hazugságot állít rólam, a női mivoltomon ejtett csorbát.
Azt szeretném kérdezni, hogy mi lehet ennek az oka? Nyilván elég kevés információ áll rendelkezésére a válaszhoz. De lehet, hogy a sértettség beszél belőle, amiért nem keresem? Vagy őszintén mondta? Vagy csak a kábítószer “beszélt” belőle?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos nagyon nehéz egy függőséggel küzdő személy cselekedeteit megmagyarázni, s a leírt információ is kevés ahhoz, hogy bármilyen okot lehessen feltételezni a viselkedésére (amiért mások előtt csorbítja az Ön hírnevét). Érdemes lenne Önnek végiggondolnia, hogy milyen előnye és hátránya van ennek a kapcsolatnak, miért nehéz a végleges elszakadás, szokott-e Ön ismerkedni más férfiakkal amikor nem keresik egymást?
Üdvözlettel:
Szabó LiliGyermekem 9éves speciális nevelést igényel.
Vidéken járt iskolába de Pestre vissza költöztünk ide jár most iskolába.
Az osztályfönök folyton panaszkodik hogy gyermekem bekakil. Meg h senki nem akar mellé ülni ezért. Mikor vidékre járt iskolába ott kb 2 szer fordult elő. De mióta a mostaniba jár szinte minden héten van ilyen. Sőt van hogy elég zaklatottan jön ki a suliból. Mikor szová tettem az osztályfönöknek h szerintem a suliban lesz valami és h ez a gyereknél pszihés lesz egyből jött azzal a gyerek jól érzi magát bent. Itthon is előfordul de nem folyamatosan. Sőt volt pisisen kakisan engedték őt haza. Ezt azzal indokolták nem engedi a gyermek kiszedni.
Ön mire tippel milehet?
Mit javasol mit tegyek?
Tisztelt Kérdező!
Először kérném, ha van iskolapszichológus véleményét, hogy foglalkozzon gyermekükkel, illetve ha van rá mód, üljön be tanítási órára hospitálni, kísérje végig a kisgyermek napját. Illetve kérnék egyéni szülői konzultációt, fogadóórát, ahol a gyermekkel az iskolában foglalkozó tanároktól/ szakemberektől részletesen megkérdezném, “nem csak futtában” hogy mit tapasztalnak, illetve hogyan tudnák kölcsönösen segíteni az ön gyermekét. (pl. kakisan pisisen ne engedjék haza, méltósággal kezeljék a gyermeket, diszkréten öltöztessék át stb.) Emellett érdemes lenne a házi gyermekorvossal is konzultálni, hogy van -e organikus, testi oka a panasznak, ha minden ilyen irányú vizsgálat negatív, akkor pedig gyermekpszichológus segítségét is igénybe venném, akár a helyi pedagógiai szakszolgálatban.
Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon a helyzetük
üdvözlettel:
Szép napot!
Édesanyám nem szeretne rendes pszichológushoz vinni, ezért írok inkább ide.
Vannak időszakok, amikor semmihez sincs motivációm, borzalmas a kedvem, reménytelennek és haszontalannak érzem a létezésem, még csak arra sincs energiám, hogy kimenjek pisilni, vagy egyek. Nem kelek ki az ágyból napokig és van hogy a fürdést is kihagyom… Rosszul hangzik tudom, de egyszerűen nem megy.
A következő időszakban meg hirtelen rámjön valami, és elkezdem összetakarítani a dolgokat, sütök, rajzolok, mindenféle haj és bőrápolást csinálok, mintha muszáj lenne. kicsit mániákus érzésű ilyenkor ez a takarítási és tisztálkodási “roham”.
Egyébként elég nagy mértékben van szorongásom, már évek óta, de ez az egész csak 2-3 éve “jött ki”.
Ezek mellett folyamatosan mindentől ideges leszek, akár indokolatlanul is rámjönnem dührohamok, és ez sajnos a családomon csattan.
Ezek miatt elég nagy bűntudat gyötör, aludni sem mindig tudok, de nem tudok rajtuk változtatni.
Bármilyen segítségnek nagyon örülök!
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik, hogy hangulatának változásai és erős szorongása, jelentősen megnehezíti a mindennapjait. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy édesanyjától segítséget kért, a leírtak alapján indokolt lenne pszichológus segítségét kérnie! Mivel édesanyja ebben nem partner, próbálja meg az iskolapszichológust felkeresni – életkorából fakadóan felkeresheti szülői beleegyezés nélkül is, és a pszichológus tudna egyeztetni édesanyjával és talán ha jobban értené a problémát, lenne lehetősége egyéni terápiára. Ezen kívül javaslom, hogy próbálja meg hangulati változásai minél pontosabban nyomon követni, figyelje meg, hogy milyen tevékenységektől érzi magát jobban és mely tevékenységektől nem. Ha ezeket megtalálta, próbáljon minél többet foglalkozni azokkal a dolgokkal, melyek pozitív irányban hatnak. Szorongásával kapcsolatban érdemes lenne valamilyen relaxációs technikát gyakorolni. Akár valamilyen meditációs technika, vagy az autogén tréning, légzéstechnikák is hasznosak lehetnek. Ha rákeres, számos gyakorlat, videó elérhető, de például Netflixen a Headspce című sorozatot is érdemes lenne megnéznie.
Illetve ajánlok egy könyvet, amely segítségével önállóan is dolgozhat nehézségein:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Dennis_Greenberger_PhD_Christine_A_Pad&type=22&id=314018&gclid=CjwKCAiAvriMBhAuEiwA8Cs5lbvrNwGSh5nb_7o6c3LzCQU7CnO3JF8swIzGUi6gWJRH8JS-eKSWbRoCsTMQAvD_BwE
Maróti Eszter
Üdvözlöm
Fiam 12 èves. Nagyobb testvère úgy látta este, h magához nyúlt, úgy!!
Telefonjában több rákeresèst találtam,,,, kislány maszturbàl, szexre kènyszerítès, papa sex, sex mostohatestvérrel, stb.
Nem mondtam neki, h láttam.
Nagyon óvatosan kezdtem a beszèlgetèst, mègsem mondd semmit. Kèrtem többször legyen őszínte, segíteni szeretnèk ès fèltem, mègis semmi. Mindig is nehezen mondta el ami bántotta őt.
Mit tegyek? Mivel tudom elèrni, h őszínte legyen???
Várom mielőbbi vàlaszát!
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik fia természetes módon érdeklődik a szexualitás iránt, önkielégítést végez. Leveléből azt látom, hogy úgy látja valamilyen probléma áll fenn és fiának segítségre lenne szüksége. A leírtak alapján számomra nem egyértelmű, hogy mit lát problémának: magát az érdeklődést, vagy azt, hogy testvére előtt végezte az önkielégítést, esetleg a keresések tartalma? Fontos lenne végiggondolnia, hogy mi az, amit problémának lát. Esetleg azt szeretné, ha fia mesélne Önnek arról, mi zajlik benne, szeretné, ha a szexualitással kapcsolatban megosztaná Önnel érzéseit, gondolatait? Egy kamasz fiúnak ez kifejezetten nehéz lehet, ráadásul édesanyjával talán még inkább, hiszen az ellenkező nemű. Fia szexualitása jelenleg alakul, ismerkediik a testével, a vággyal, szexuális fantáziákkal. Nem biztos, hogy az őszinteség hiányát jelzi, hogy fia nem osztja meg gondolatait, érzéseit a témával kapcsolatban. A szexualitást sok tabu, zavar, egyes családokban, kultúrákban szégyen lengi körül. Ahhoz, hogy egy kamasz gyermek úgy érezze beszélhet ilyesmiről olyan elfogadó, biztonságos, támogató légkört kell neki teremteni, ahol úgy érzi szabadon mesélhet. Segíthet, ha teljesen indirekt módon közelíti meg a témát: pl szexualitás vagy kamaszkori érzések, férfivá válás kérdéskörével foglalkozó filmet, sorozatot néznek, amiről később beszélgethetnek egymással. Ez jó lehetőséget teremt arra, hogy megmutassa elfogadó és nyitott a témában, mégsem “saját bőrét viszi vásárra” először a fia. Ezt megtapasztalva, sorozathoz, filmhez kapcsolódva jobban megoszthatja saját érzéseit, gondolatait. Azt is fontos figyelembe venni, hogy talán saját magának is újdonság most minden, és azért nem osztja meg érzéseit, godnolatait, mert még nem tudja őket megfogalmazni. Adjon neki időt. Ha úgy érzi akutabb segítségre van szüksége, akkor van lehetőségük az iskolapszichológu segítségét kérni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Szakember!
Azért fordulok segítségért, mert van egy dolog amit kilátástalannak érzek.
Esti tagozatos iskolába járok, viszont stresszelek attól, hogy bekell járnom. Úgy érzem kirekesztett vagyok. Egyedül érzem magam az iskolában, nem beszélgetek senkivel sem, a kezdeményezés nekem pedig nem megy. Nagyon visszahúzódó személyiség vagyok, de ha beszélgetésbe kerülök, akkor próbálok nyitott lenni. Nem rég elkértem a tananyagot a Facebook-os csoportunkba, 30 emberből(közöttük a tanáraim is)egyetlen egy ember sem reagált rá. Majd rá pár napra látta egy osztálytársam hogy senki nem küldte el(feltételezem), így ő elküldte a tanagyagokat. Ez a dolog jobban rontott a helyzeten, méginkább kirekesztettnek éreztem magam. Olyan kis faluban van az iskola, ami elég veszélyes lányként. Busszal járok haza, így este egyedül kell várnom.
Mivel nem szeretek bejárni, és a tananyagok is így nehézkesen jutnak hozzám, viszont szeretnék leérettségizni, nem tudom hogyan változtassak, mit tegyek!?
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nagyon nehéz lehet Önnek jelenleg. A társas kapcsolatok kialakításában, fenntartásában mutatkozó problémák, visszahúzódó magatartás valószínűleg régebb óta fennálló jelenségek az Ön esetében. A kirekesztettség érzésének elkerülése érdekében javaslom, hogy lehetőség szerint keressen olyan tevékenységet, melyet kedvel, hobbiként tekint rá és emberek között, rendszeres formában is folytatható. Legyen ez akár egy sporttevékenység, akár tanulmányi szakkör, nyelvismeret fejlesztése vagy egyéb, Önt érdeklő dolog. Érdemes lehet olyan osztálytársakkal, ismerősökkel akár az online térben is kapcsolatot kezdeményeznie, akikkel szimpatizál, felfedezni vél valamilyen közös vonást. Amennyiben problémái nem enyhülnek, érdemes lehet szakembert felkeresni, pszichés ellátást igényelni a lakóhelyén illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál vagy Családsegítő-és Gyermekjóléti Központnál, esetleg online formában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szia! Szerintem skizofrén vagyok de nem vagyok benne biztos hogyan tudnam esetleg ezt észrevenni magamon? Nem szeretnek felkeresni szemelyesen pszichologust. Valaszat elore is koszonom!
Tisztelt Kérdező!
A betegség sajátja és jellemzője az érzékcsalódások, esetleges hanghallások, furcsa tévképzetek megléte. Öndiagnózist azonban ennél a kórképnél felállítani szinte lehetetlen és el is zárkóznék tőle, hogy ezt javasoljam, a diagnózis felállítása pszichiáteri kompetencia, nem pszichológusi. Csak bíztatni tudom, hogy jelentkezzen a legközelebbi TB alapon elérhető területileg illetékes mentálhigiénés/ pszichiátriai járóbeteg szakellátásban, ahol relatíve gyorsan egy pszichiáter szakorvos választ tud adni a kétségeire. A szakrendelés nem beutaló köteles, telefonon is tud időpontot kérni.
Krízisben hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is az oldalon)
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Elég komoly szorongást és letargiát élek meg a napokban. Nagyon régóta a szeretteim elvesztésétől félek, szabályosan rettegek. Van mikor egész jól megvagyok, máskor meg meg tudnék őrülni. Nem mellesleg még én is nehezítem a helyzetem.
Kényszeresen eksüdözöm magamban, hogy nem csinálom ezt meg azt különben korán elveszítem a szeretteim utána meg bűntudatom lesz, ha nem tartom be, hogy ugye nem miattam lesz valakinek valami baja? Már csak azért is mert elég babonás vagyok és Istenben is eléggé hiszek.
Természetesen keresni fogok személyesen is egy pszichológust/pszichiátert mert gyakran vannak pánikrohamaim, álmatlan éjszakáim, több napig csak bőgök, nem keveset fogytam a családom is aggódik értem és ez így nekem sem élet, hogy korlátozom magam és szorongok. Egyenlőre szeretnék csak egy biztató választ kapni, hogy nem fog semmi baj történni miattam.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Amihez abszolút tudok kapcsolódni, és én is javasolom, hogy keressen személyes pszichiáteri segítséget mielőbb. A pánikrohamok, szorongás, kényszergondolatok mivel jelenleg már teljesen eluralták a mindennapjait esetleges átmeneti szorongásoldó gyógyszer beállítását teszik szükségessé. Ez lenne az első lépés. Ezután a gyógyszer mellett pszichológus, pszichoterapeuta segítségével átbeszélhetőek lennének azok a problémák, amelyek még fenn állnak az ön esetében, és támogatást kaphatna. TB alapon a területileg illetékes mentálhigiénés/ pszichiátriai járóbeteg szakellátásban tud jelentkezni, itt minden egy helyen van. A szakrendelés nem beutaló köteles, telefonon is tud időpontot kérni.
Mindezekből van kiút, csak ne féljen mihamarabb cselekedni, ezzel a problémával nincs egyedül, ne tartsa vissza a szégyenérzet!
Krízisben hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is az oldalon)
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Nő/Úr!
2021. Oktober 10.en született meg a masodik kisfiam. Az első 3 és fél éves. Olyan problémánk lenne hogy a nagyobbik viselkedése szinte tarthatatlan már. A kistestvére felé nincs semmi negatív tette vagy szava őt nem bántja úgymond viszont engem az anyukáját már sokszot az őrületbe kerget. Szorongok és félek ha egyedül maradok a két gyerekkel és ez már nem normális. Nem boldogságot erzek hanem gyomorideget. Az első kisfiammal nagyon szoros a kapcsolatunk nagyon figyelúnk ra minden percben hogy ne érezze magát mellőzve mindenki a kegyeit lesi. Úgy érzem emiatt át esett a ló túl oldalára. Zsarol, minden mozzanatom irányítani akarja. Ha nem teszem meg amit kér akkor azt mondja sír , nem szeret stb… Szófagadatlan és egésznap csak ellenkezik és vitatkozik velem pedig tényleg a kicsit csak megetetem altatom tisztaba teszem es egesznap csak a nagyra figyelek. Nem tudom hogy viselkedjek már vele engedjek neki vagy mostmar húzzak egy határt ha sír is utana? Köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy keressenek családterápiás segítséget, amennyiben elérhető, személyes formában, ha nem, online konzultációra is van lehetőség. Fontos lenne, hogy maguk a férjével mint szülőpár megerősödjenek és közösen szabják meg a határokat, illetve közösen fektessék le a családjuk szabályait,amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Leveléből azt sejtem, hogy a gyermeknevelés jórészt a maga reszortja, viszont ha a gyermekekről való gondoskodásba a férje is -akár valamilyen más minőségben, pl. fürdetés, vagy napi egy séta apával közös stb.- kapcsolódik be, a maga feszültségei is csökkennének. A legtöbb anya bűntudatot érez, hogy a következő gyermekek születésével az idősebbektől veszi el a figyelmet. Erre a bűntudatra sokszor ráéreznek az idősebbek, és egyre többet és többet akarnak. Minden gyermek születésével átrendeződik viszont az addigi családi struktúra, amihez a család minden tagjának alkalmazkodnia kell. Ha a kistestvérről való gondoskodást sikerül természetesen és örömtelien kezelni, akkor a nagyobbak is annak fogják venni. Az új egyensúly beállta viszont önökön múlik, hogy milyen lesz. Ne feledje, maga és a férje a “főnök”, ha ezt szeretetteljesen tudják képviselni, akkor azzal a gyermekről is lekerül egyfajta stressz, feszültség teher, és már “nem lesz fontos” számára a kirívó magatartás. Kitartást kívánok, ez valóban egy nehéz időszak.
üdvözlettel:
