Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
8 éves keresztfiam és 10 éves keresztlányom szülei között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, otthon a gyerekek előtt folyamatos a veszekedés, állandósult a feszültség, a szülők külön alszanak (az anya a gyerekek közé kérte be magát). A nagyszülők stabil pont voltak az életükben, mindennapos volt a kapcsolat, de anyai döntésre az utóbbi időben velük sem találkozhatnak. Anyai ráhatást kapnak folyamatosan, miszerint apjuk nem szereti öket, persze ez teljesen alaptalan. Új férfi is képbe került. A kisfiú viselkedése ez idő alatt folyamatosan romlik, mentális állapota hétről hétre rosszabb. Agresszív, csúnyán beszél, nem tisztel senkit, rosszul tanul, állandóan feszült, ideges. Ezt az iskolákban is jelezték de ők nem tudják az otthoni problémákat így segíteni sem tudnak. Hogyan kezelhetem ezt a helyzetet én, mint keresztszülő? Legyek elnézőbb a gyerekkel szemben vagy az sem jó megoldás? Mit tehetek a mentális egészsége javulása érdekében? A szülőkre sajnos nem számíthatok ez ügyben.
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik igencsak meg van kötve a keze. A legideálisabb megoldás az lenne, hogy ha család- és párterápia keretein belül lehetőség lenne a szülők közötti konfliktusok normlaizálására, és ezáltal a gyermekekre gyakorolt hatás megértésére és megváltoztatására. A soraiból azt veszem ki, hogy ez egy elrugaszkodott elképzelés, azonban érdemes lehet ezt a szülők fülébe “duruzsolni”, hátha célba ér valamilyen formában.
Fontos lenne, hogy megértéssel és elfogadással, közben a kereteket megőrizve forduljon a kisfiú felé. Nyugodtan fejezze ki felé, hogy úgy látja, mostanában változott, nem úgy érzi magát, ahogyan korábban. Kifejezheti, hogy ez aggodalommal tölti el, hiszenm nagyon szereti és fontos neki. Adhat keresztfiának egy biztonságos pontot, ahová fordulhat, ahol megoszthatja érzéseit, gondolatait a kialakult helyzettel kapcsolatban. Akár segíthet neki abban, hogy érzéseit validálja (“érthető, hogy így érzed”, “teljesen rendben van, hogy most feszült, és mérges vagy”). Azonban fontos lépés, hogy az érzelmek validálása, kiegészüljön azzal, hogy alternatívát kínál például a frusztráció és düh kifejezésére. Úgy tűnik most a külvilág számára problémás módon tudja kifejezni ezeket, és Ön segíthet valamilyen más kifejezései módot találni: akár sport, vagy párnába kiabálás, egy papír összefirkálása dühösen, stb. Emellett, akár a szülőket olyan irányból is megközelítheti, hogy ha ők maguk nem hajlandóak családterápián résztvenni, esetleg a gyerekeket az iskolapszichológushoz irányíthatnák, hogy mentális támogatást kapjanak, ebben a nehéz élethelyzetben.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Borzaszto dolgokra jöttem rá a parommal kapcsolatban.Kulfoldon élünk,rajta kivül nincs senkim.se rokon,barát sehol.El akarom hagyni,itt ki sem birnam hanem visszamennék Magyarországra inkább.A gondom hogy nagyon rettegek az ujrakezdéstöl teljesen egyedül vagyok.A nullarol kellene kezdenem mindent.anyagilag sem állok jol,albérletre is sok pénz kéne otthon,és munka is nem tudom lenne e.Sajnos nem vagyok tulképzett ezert csak a minimalberböl kellene megélnem.Nagyon kivagyok lelkileg is es még a szakitast is tul kell élnem mert nem maradhatok vele,nagyon megalazott.pedig szeretem. De nagyon szorongok az ujrakezdéstöl,félek hogy lelkileg is ugy megtörök hogy dolgozni sem birnék,és utcára kerülök. A parom miatt amit tett mar fizikailag is rosszul vagyok annyira megvisel.Regen amugy panikbeteg is voltam agorafobiaval. Talan az a legnagyobb felelmem hogy visszaesek ha egyedul maradok,meg a valtozas miatt.hogy kuzdjem le a felelmem hogy meg merjem tenni ezt a lépést ?kérem segitsen.Köszönöm!
Kedves Levélíró!
Úgy tűnik nagyon nehéz lépés előtt áll, de látom, hogy az elhatározása már megszületett. Ijesztő lehet arra gondolni, hogy egyedül induljon el egy új úton. Abból, amit ír úgy látom, hogy fontos lenne Önnek, hogy legyenek olyan személyek az életében, akikben megbízhat, akikben lelki támaszra lel, ezért amennyiben van rá lehetősége javaslom, hogy próbáljon meg párján kívül mással is kapcsolatot kialakítani. Akár egy régi barát újra felkeresése, akár egy teljesen új barát szerzése (pl.: a bumble nevű applikációnak van barátkereső funkciója is) jó ötlet lehet. Ezen kívül a bizonytalanság, és a változások okozta szorongás és félelem ellen a legjobb módszer a tervezés! Javaslom, hogy tételesen gondolja végig, milyen akadályok kerülhetnek az útjába és próbáljon meg valamilyen megoldási alternatívát kitalálni. Amennyiben a megélhetéssel kapcsolatban vannak aggodalmai, akkor egy szociális munkás is segíthet eligazodni a magyarországi lehetőségek között, segíthet megtalálni az Ön számára elérhető támogatásokat is. Amennyiben pánikbetegsége visszatérne, kérhet segítséget pszichiátriai szakrendelésen, ahol mind gyógyszeres, mind pszichoterápiás seítséget tudnak adni Önnek. Az is segíthet, ha felidézi azokat a korábbi eseményeket az életéből, amelyek során sikerült valamit megvalósítania, így önbizalmat nyerhet sikereiből, a következő lépés megtételéhez.
Sok sikert, és kitartást kívánok Önnek!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktornő!
A párom egy éve dolgozik ezen a munkahelyen.Fél éve megismertem egy kollégát,ez a férfi hozta-vitte dolgozni.Ez ellen nem is volt kifogásom.De volt egy céges buli,ahol a férfi csókkal próbálkozott,sikertelenül,és szerelmet vallott páromnak.Ezt én csak 1.5 hónap után tudtam meg.Nem a párom mondta el,nekem kellett kihúzni belőle mert láttam rajta,hogy vmi baj van.Miután elmondta,kértem ne bonyolódjon ebbe bele.Sajnos nem tudta megtenni.Megcsalás nem volt!De 3 hete elmondtam neki,hogy úgy érzem nem tudja elfelejteni,és hogy a szívében ő van,nem én.Azt mondtam,ha ez nem változik nem akarok így vele lenni.Erre azt mondta,jól látom.Megingott,nem tudja mi fogta meg a férfiban.És fájt neki mikor azt mondtam így nem akarom folytatni,de azt mondta igazam van.Azt mondta eltudja felejteni!De idő kell neki.Van egy 4 éves kislányunk,úgy gondolom csak a kislány miatt maradna velem.Nem beszélünk erről a dologról,hogy tudjon felejteni párom.Sikerülhet ha mellette vagyok?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy párterápiás keretek között kellene beszélni a problémáról, a kapcsolat rendbehozataláról. Érdemes lenne beszélnie a párjával erről a lehetőségről, szakember segítségével fel lehetne dolgozni a másik férfi iránti vonzalom okait, a kapcsolatuk gyenge pontjait meg lehetne erősíteni. Sok szakember, párterapeuta online is rendel már, ha a vírushelyzet miatt nem akarnának személyes terápiában részt venni.
Kolléganőim közül Dr. Szabó Zsuzsanna is vállal párokat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgy ismerősöm tanácsára szeretnék rákérdezni.
“Sőt igazából figyelheted is a tudatod módosulásának mikéntjét, hogy hogyan változik, mi változik, hogyan formálódnak gátlások, stb.
És ezeket a mintákat, változásokat be is lehet építeni az alap tudatállapotodba és akkor ott is meg lesz.” Ugye a kedves kollega tanácsa, hogy alkohol hatása alatt tartson önvizsgálatot, amit majd késöbb hasznosíthat önfejlesztésre. Mennyire tekinthetem ismeretekre alapozottnak vagy hitelesnek amit leírt a tanácsban?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján sajnos nehéz állást foglalni, hogy mennyire alapos a leírt kiragadott tanács, hiszen a szövegkörnyezetet, a terápiás célt, a kórtörténetet sem ismerem. Bennem felmerül kérdésként, hogy alkohol befolyása alatt mennyire tud önvizsgálatot tartani a kliens (pl. ez függ hogy miben állapodnak meg, hogy 1 pohár sör elfogyasztása után, alkohol betegek vajon tudják-e tartani a kiszabott mértéket, nem lépik-e túl).
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Pár napja már írtam azzal kapcsolatban hogy a párom szünetet kért tőlem. Nem beszélünk 3 napja és ma láttam hogy Instagrammon le törölte a közös képeinket.. nagyon fáj ez az egész dolog. Iszonyatosan hiányzik és üresnek érzem magam nélküle és elveszettnek. Nem akarok rá írni 2 hétnél hamarabb. Viszont szinte minden nap sírok miatta.. nem tudom mit tegyek mert ha próbálom lefoglalni magam akkor is csak ő jár az eszembe és szomorú leszek.
Ön szerint ha így alakultak a dolgok van még remény a kapcsolat számára? Illetve mit tegyek hogy ne érezzem ezt a fájdalmat ? Tehetetlennek érzem magam
Kedves Kérdező!
Teljesen érthető, hogy most ezek az érzések kavarognak Önben. Nyugodtan engedje meg magának, hogy szomorú legyen, teljesen érthető és rendben van, hogy sír miatta. Talán érdemes lehet “ingerkontrollt” bevezetnie, ami alatt azt értem, hogy nem nézi meg párja oldalait a különböző közösségi média felületein. így lehetősége lenne saját álláspontját végiggondolni, anélkül, hogy párja alternatív kommunikációs csatornáit értelmezné. Javaslom, hogy próbálja megkérdezni magától, hogy mire van szüksége ebben az állapotában és gondolja végig, hogy hogyan lenne ez elérhető. Jól esne, ha valaki megvigasztalná? Akkor forudljon olyna emberhez, aki meg tudja vigasztalni, esetleg próbálja saját magának megadni ezt az élményt. Jól esne csak hagyni, hogy potyogjanak a könnyei? Akkor kuckózzon be egy forró teával jó zenével, és engedje, meg magának, hogy érezze az érzéseit. Legyen elnéző magával szemben, tudom, hogy most nehéz és nagoyn szeretne szabadulni a rossz érzésektől, de a megélésüktől várhatja az enyhülésüket. A kapcsolat jövőjére vonatkozan nagyon nehéz lenne jóslatot tenni, és talán nem is érdemes. A legfontosabb, hogy Ön tudja mit érez, mit szeretne, mit vár az adott helyzetben, párkapcsolatban hiszen ez a feltétele annak, hogy amikor újra beszélnek majd egymással, tudja, hogy Ön milyen álláspontot szeretne képviselni.
Kitartást kívánok!
Üdvözletel,
Maróti Eszter
Írok önnek a párkapcsolatunkól is. Nagyon jó volt mindent meg beszéltünk .Nem volt vita. Aztán el kezdett panaszkodni a családjának rolam és én nem tudtam rola. Ezáltal már nem kedvelnek gyülölnek inkább és ennek hangot is adnak. Ez tikos telefon beszélgetés nagy port kavart. A Nő el mondta nekem ez nem volt titok a párja is tudott róla. Nem érti nekem miért nem mondta el az enyém. Be jött a képbe egy családtagja akit fel hívtam pedig nem vagyunk jóba és ki derúlt mint már sokszor a párom rólam beszél nekik olyan dolgokat amiért haragszanak rám nekem meg róluk. És már többször ki derült fele volt igaz amit állított. Mikor szembesítjük vele. Kitérő válaszokat ad. És képes bármelyőnknek hazudni ,hogy magát mentse. Ön szerint miért van ez? Szeret ő egyáltalán engem ?
Köszönöm a további információkat! Úgy tűnik, egy darabig jól működött Önök között a kommunikáció, de ez valami miatt megváltozott. Érdemes lehet végiggondolni, hogy mikor kezdődött a változás, milyen események történtek abban az időszakban és végiggondolni, hogy vajon mivel lehet összefüggésben. Sajnos úgy tűnik párjának nehéz felvállalnia valódi érzéseit, gondolatait, így “titkok” keletkeztek mind a párkapcsolatukban, mind úgy tűnik párja egyéb társas kapcsolataiban. Tulajdonképpen saját maga fogalmazza meg, hogy Ön miként látja: “Képes bármelyikőnknek hazudni, hogy magát mentse.” . Elképzelhető, hogy valamilyen következménytől tart a párja, esetleg úgy gondolja, hogy nem mondhatja el másoknak, amit valójában érez, de ezek mind spekulációk. Az, hogy valójában mi az, ami miatt úgy gondolja párja, hogy Önnek és családjának is mást kommunikál, azt sajnos csak a párja fogja tudni megmondani, éppúgy ahogy az érzéseit is csak párja fogja tudni hitelesen megfogalmazni. Ennek fényében az lenne a legjobb, ha valamilyen módon el tudna indulni a kommunikáció Önök között, hogy tisztázódjon a helyzet.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Segítségét szeretném kérni, hogy rájöjjek mi a gond velem.
Fiatal felnőtt vagyok, van egy jól fizető munkám, párom akit nagyon szeretek, kedves családom, szerető barátaim, elégedett vagyok magammal, rendszeresen sportolok, egészségesen eszem stb. mégsem vagyok boldog. Lassan 9 hónapja fennáll az, hogy időnként teljesen elvesztem a motivációm, iszonyatosan negatívan látok mindent és mindenkit, dühös leszek és sírni akarok. Robotikusan végzem a feladataim miközben arra gondolok, hogy már soha nem leszek boldog. Ez az elmúlt két hónapban annyira súlyosodott ez, hogy heti szinten többször gondolok az öngyilkosságra, 2-3 naponta minden kiváltó ok nélkül rám jön ez a negatív hangulat, ami nagyon nagy fájdalommal jár, csak imádkozom, hogy legyen már vége… Alapból egy pozitív személyiség voltam, nincsenek múltbéli sérelmeim, traumáim amelyeket nem tudtam volna feldolgozni, bármit csinálok nem múlik el ez az érzés, ez az állapot, ami mintha csak egyre rosszabbodna. Kérem segítsen.
Kedves Akilina!
Köszönjük a levelét!
Múltbeli sérelmek, traumák vagy nagyobb életesemények nélkül is érezhetjük úgy, hogy motiválatlanok, kedvtelenek, esetleg depressziósak vagyunk. A tévhitekkel szemben ezeket az érzéseket nem csak intenzív történések válthatják ki. Érdemes ilyenkor a kisebb dolgokra, munkahelyre, párkapcsolatra, családi kapcsolatokra, konfliktusokra is gondolni, hiszen ezek is erősen befolyásolhatják a mindennapokat, a gondolatokat és érzéseket. Érdemes lenne ezeket egy szakember segítségével megvizsgálni, főleg amiatt, hogy egyedül nem sikerült megtalálni ezekre a választ, ami még elkeseredettebbé tette. Emellett életkorából adódóan a kapunyitási pánik jelensége is eszembe jutott, melyről bővebben az alábbi cikkünkben olvashat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szerintem a legnagyobb probléma a kapcsolatunkban az, hogy nem kommunikálunk eleget.
Én nagyon szeretem őt, és igyekszem javítani rajta, de nem tudom hogyan tegyem. Van, hogy akár mennyire szeretnék feldobni egy témát, egyszerűen nem jön semmi.
Másrészt mindig azt tapasztalom, hogy bármiről is panaszkodom neki, letud néhány szóval, ahelyett, hogy ellátna tanácsokkal vagy csak véleményt formálna. Ezzel ellentétben én minden bajával foglakozom.
Már 4.éve vagyunk együtt, és az elején nem tapasztaltam semmi hasonlót.
Ráadásul mostanában munkája miatt hetente 3 napra pestre utazik a kollégáival, és úgy érzem neki ez az élet kell. Ilyen közegben érzi jól magát. Velem általában csak fekszik, pihen. Sajnos köztünk óriási az anyagi különbség, ami szintén nagyon bánt engem. Nem tudom ezeken hogyan tudnék javítani, de sokat stresszelem magam ezen. Előre köszönöm a segítséget!
Tisztelt Kérdező!
Valóban nehéz helyzetben van, és teljesen érthető, hogy önnek is szüksége lenne arra, hogy érezze a társa támogatását, figyelmét, odaadását. Ebben a helyzetben, amennyiben a közeljövőben sem talál alkalmat arra, hogy ezeket az aggodalmait őszintén kifejezhesse, és erre kielégítő választ kapjon, viselkedésváltoztatást tapasztaljon, érdemes lenne párterapeuta segítségét kérniük, hogy mindketten elégedettek legyen a kapcsolatukban, és a kapcsolatuk alakulását illetően.
Az, hogy önnel szeret feküdni és pihenni, alapetően nem feltétlenül rossz, ez jelezheti azt is, hogy önnel tud megnyugodni, ellazulni. Az viszont abszolút érthető, hogy önnek aktívabb közös időtöltésre is szüksége lenne, több közös élményszerzésre. Javasolom, hogy próbálja ezt is jelezni a párja felé, vagy akár szervezzen olyan közös időtöltést, amit a kapcsolatuk elején szívesen csináltak együtt.
üdvözlettel:
Tisztelt szakértő!
5 évesen a nyaram nagy részét a nagymamámmal töltöttem. Majd az egyik éjszaka felnéztem az ágyamból és az ablakból nézett egy férfi. Soha addig nem fogott el olyas fajta félelem. Egyből rohantam a mamámhoz, aki igyekezett megnyugtatni. Másnap kiderült, az a férfi betört a szomszéd házba is. Akkoriban nem mertem esténként elaludni, mert mindig a betörés illetve a férfi arca volt a fejemben. Később ez a fajta félelem csökkent, de minden nap a betöréssel álmodtam. Az utóbbi 1 évben ez a fajta félelem újra előjött. Szinte minden nap azzal álmodok, hogy megöl álmomban és ezért már nem is tudok normálisan aludni. Amikor pedig megáll egy autó a ház előtt vagy csak beszélgetni hallok embereket az utcán egyből a legrosszabbra gondolok. Mit tudnék tenni, hogy végre megszabaduljak ettől a 14 éve tartó félelemtől?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
Javaslom, hogy keressen mielőbb pszichológusi, pszichoterápiás segítséget, akár TB alapon is elérhető, a területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban, vagy járóbeteg szakellátásban, ahol terápiával átdolgozható lenne ez a probléma, hogy mielőbb oldódhasson ez a régóta tartó szorongása.Vagy az illetékes pedagógiai szakszolgálatnál is jelentkezhet, ha jelenleg még köznevelésben vesz részt.
üdvözlettel:
Üdvözlöm. Előre is köszönöm a segìtsèget ha bàrmiben közelebb vinne a megoldàshoz. A problémàm az, hogy a pàrommal 2 ès fèl ève együtt vagyunk ès szeretnèm tudni milyen lelki vagy bàrmilyen oka van annak, hogy egy fèrfi annak ellenère hogy tudja a baràtnője hűsèges ès semmi rosszat nem tett neki mègis nagyon csùnyàn beszèl vele. Időnkènt előjön belőle hogy vàdol azzal milyen könnyen kaphatò nő lehettem règen.finoman fogalmazva. Ő sokszor hazudott nekem, màs nőkkel volt elfoglalva de ha lebukott ès Szòlni mertem érte akkor megütött, volt hogy kissè megvert. Valami nagyon nincsen rendben vele. Mièrt bànt egy fèrfi olyan nőt akiről tudja hogy nem èrdemli meg? Közben pedig nem akar elveszìteni. Kèrem ha bàrmilyen magyaràzatot kaphatnèk annak nagyon örülnèk.Előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
A párkapcsolaton belüli verbális és fizikai aggresszió, bántalmazás súlyos probléma, minden formája elítélendő és nem megengedhető. Ajánlom önnek a Nők a Nőkért együtt az erőszak ellen Egyesület weboldalát, ahol segítséget és támogatást találhat az ön által megfogalmazott problémában.
Ahogy az egyesület honlapján olvasható “Függetlenül attól, hogy mit csinált az erőszak célpontja, mi hisszük, hogy nem hibáztatható az ellene elkövetett erőszakért. A felelősség mindig az elkövetőt terheli. A nők gyakran hibáztatják magukat, mivel az állam és a társadalom (a családon, az oktatáson és a nemi szocializáción keresztül) jóváhagyja a nők elleni párkapcsolati erőszakot, és ehhez nőket hibáztató ideológiákat is felkínál, terjeszt.” Úgy érzem jelenleg nem magyarázatot és mentségül szolgáló indokot kellene keresni a párja bántó viselkedésére, hanem legelőször önnek lenne szüksége lelki és kézzelfogaható támogatásra a helyzete át- és újraértékelésére, hogy rájöjjön mi tartja magukat össze, ha ilyesmiket kell elszenvednie, akár pszichológus, családsegítő, vagy épp a NANE segítségével. Talán ennek az első lépése volt a levele megírása is.
üdvözlettel:
Üdvözlöm doktornő! Nagyon szépen köszönöm a választ nem teszek semmi olyasmit a babával amit meg kellene bánnom a szorongásomra értettem. Igen van segitségem jár hozzánk a védö is.
Tisztelt Kérdező! Kedves Krisztina!
Ezek nagyon jó hírek, ez esetben egy pár alkalmas pszichológiai konzultáció lehetne a segítségére, hogy feltárva a háttérben meghúzódó problémákat érzéseket, szorongása oldódjon, jobban tudjon alkalmazkodni a megváltozott élethelyzetéhez, és az örömök mellett az ebből a megváltozott élethelyzetből adódó veszteségek is átkeretezhetőek legyenek.
üdvözlettel:
Üdvözlöm. Párommal most történt az első nagy összeveszésünk.Ez az eslő ,hogy napokota nem beszélünk csak ami nagyon szükséges. Semmibe vesz szinte.Nekem nagyon fáj és nem tudom ezt feldolgozni ugy érzem elveszíthetem . Eddig csak a családja vagy az én családom miatt volt konfliktusunk. Azt mondta elege van a veszekedésből .Jelenleg én nem dolgozom most sikerül el mennem. Tul sokat voltam otthon és szinte egésznap telefonáltunk.Mikor haza ért már nem volt miről beszélnünk. Ugy gondolom jobb lesz ha dolgozom és csak otthon tudunk beszélgetni mint az elején kávé melett el meséltük a napunkat. Nem mond semmit .Csak elege van a vitaból és nem ez az első. Csak nem rolunk szolt eddig. Nem fogad el a csaladja és ezen ment a vita sokszor. De el költöztünk. Minden jó volt. Ön szerint mit tegyek ? Ugy érzem hagynom kell. Nekem van ingatlanom ebben lakunk. De nem akar el költözni. Idő megoldja. Csak nehéz látni minden nap és nem szól hozzám .
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával.
Megértem,hogy fáj Önnek a barátja bezárkózása, hiszen ha jól értem, ezt a konfliktust sem sikerült átbeszélni és megoldást találni rá.
Leveléből az derül ki, hogy több olyan probléma van ami akadályozza a boldog együttélést és ezek folyamatosan előjönnek. Ezért javaslom, hogy mélyen, őszintén beszéljék át azokat a konfliktusokat, amelyek újra és újra visszaköszönnek, merjék egymásnak megfogalmazni, hogy melyiküknek milyen párkapcsolati igénye lenne, mitől lehetne jobb a kapcsolatuk. Akár egy olyan “randi” közepette ahogy régen kávéztak együtt.
Ahhoz, hogy harmonikusan tudjanak együttműködni egymással, fontos, hogy elsősorban önmagukkal tudjanak jóban lenni, legyen egyenrangúság a kapcsolatukban (ezért is örülök, hogy újra el kezd dolgozni).
Bővebben olvashat az alábbi blog cikkben párkapcsolati problémákról.
Üdv,
Üdvözlöm önökez! Valaki tudna segíteni nekem?
Pár hete kezdtem udvarolni egy lánynak, minden jól működött, viszont amióta elmondtam neki az érzéseimet azóta semmire nem reagál. Hiába kérdezem tőle hogy mit érez, mi a baj semmire nem reagál úgy érzem mint ha félne valamitől! Most tegyek tudnán tanácsot adni?
Üdvözlettel: Vörös Patrik
Kedves Patrik!
Köszönjük a levelét!
Az udvarlási fázisban kifejezett érzelmek gyakran megijeszthetik a másik felet, vagy kihátrálhatnak amiatt is, mert rájönnek, hogy ők ezt nem tudják viszonozni, vagy más fajta kapcsolódást keresnek. Ha a lány semmilyen módon nem reagál a megkereséseire, akkor érdemes neki időt adni, nem keresni, s ha szeretné viszonozni az Ön érzéseit, akkor újra kapcsolatba tudnak majd lépni. Ha nem, akkor el kell fogadni az ő érzéseit és akaratát, és el kell engedni őt.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Szakember!
Extrém szégyenlősség miatt korábban is nagyon megviselt minden vizsgàlat, ahol félmeztelenül vagy meztelenül kellett lenni. Sokszor hetekig rosszul voltam utána.
Pszichiáterem (terapeuta is) azt mondta, h az újabb és újabb vizsgálatoktól csökkenni fog a rosszullét.
Ehelyett fokozódott. PTSD alakult ki. Azóta is újraélem a vizsgálatokat.
Volt olyan vizsgálat, ami emlékezetkiesést okozott és olyan is ami zavart állapotot. Kétszer adagoltam túl vizsgálat után gyógyszert, alvásba/kómába szerettem volna menekülni az emlékektől.
Később már olyan vizsgálatokat sem tudtam elviselni, ami korábban nem okozott gondot.
A terapeután által javasolt technikák és a gyógyszetek nekem nem elég hatékonyakak. Ne gondoljak rá elòtte, közben és flashbacknél másra figyeljek.
Milyen egyéb terápiás lehetőség van erre a problémára?
Traumafeldolgozás merült fel, de tartok tőle, hogy az csak a korábbi vizsgálatok feldolgozását segíti, az újak utána is traumatizálni fognak.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján nem derült ki számomra, hogy mi miatt kellett ilyen sokszor átélnie ilyesfajta vizsgálatokat folyamatosan, de láthatóan az ingerelárasztásos módszer az Ön esetében nem működött. Trauma esetén sokkal hatékonyabb lehet hipnózis vagy EMDR terápia, melyek segíthetnék a korábbi rossz élmények feldolgozását, emellett érdemes lehetne azon is dolgozni terapeutával, hogy vajon mi miatt alakulhatott ki Önben ez a félelem, hiszen ennem megfejtésével, megdolgozásával elkerülhető lenne az újabb traumák átélése.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv!
A betegségem még nincs diagnosztizálva.
A tuneteim:
-pánik
-depresszió
-szorongás
-halucinació
-evés és alvászavar.
Kezeltek már több helyen is ,
Fekudtem már korházban .
A gyógyszereket önszántamból letettem.
Most orvosi segítséget keresek ,de több helyen elutasítottak.
Így most csalódott vagyok,és reményvesztett ..
Már dolgozni se tudok.
A környezetem elutasít és lenéz
Mit tegyek?
Tisztelt Kérdező!
Javasolom, hogy mielőbb keresse fel a területileg illetékes mentálhigiénés gondozót, vagy a területileg illetékes pszichiátriai ambulanciát (0-24 órában elérhető) illetve érdemes lenne háziorvosától is segítséget kérnie, (ha például nem tudja pontosan hová kéne mennie) aki szintén azonnal tudja önt fogadni, és segíteni. Az ön esetében kiemelt fontosságú, hogy személyesen kérjen és kapjon segítséget (nem online) ahol beállítható lehetne olyan gyógyszer is, amelyet a mellékhatások miatt sem kellene elhagynia. Kérem keressen a családja, ismerősei körében olyan az ön számára megbízható személyt, akire támaszkodhat, esetleg kíséri magát. Figyeljen a pozitív visszajelzésekre is. Akut esetben krízishelyzetben hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) 0-24 órában elérhető segélyvonalait Segélyszámaik: 116-123 (0-24h), 06 80 810-600
E-mail: sos116123@gmail.com (erre 72 órán belül válaszolnak) Skype elérhetőségük pedig Hétfőtől péntekig: 17-01 óráig hívható. bővebben: https://sos116-123.hu/
üdvözlettel:
