Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Anyagi biztonságban és harmonikus kapcsolatban éltem a férjemmel és a 9 éves kisfiunkkal egyetlen ok volt ami miatt elváltunk hogy minden nap szeretkezni akart ami nekem sok volt.Megismerkedtem egy másik férfival aki pont azért tetszett meg nekem mert nem szexet akart azóta eltelt 3 év van egy közös kislányunk most lesz 1 éves de nem tudom ezzel a férfival elképzelni az életemet mivel hiányzik az anyagi biztonság.A volt férjem leadta a fizetését és az én dolgom az volt hogy ellássam a családot főzzek mossak takarítsak és engem ez boldoggá tett én mindezt örömmel tettem.És most mindez hiányzik nekem azzal hogy a mostani párom nem adja le a fizetését én annyira egyedül érzem magam mintha nem lenne társam nincs kivel jövőt épitenem ezért döntöttem úgy hogy inkább egyedül vagyok a gyerekekkel.Ön szerint bennem van a hiba? Nekem kellene valamin változtatnom? Hogy tudnám leküzdeni ezt az érzést?
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett probléma bizonyára nagyon mélyen érinti Önt, hiszen írja is, hogy a hibát saját magában keresi, úgy érzi, lehetséges, hogy változtatnia kell. Az anyagi biztonság valóban egy nagy horderejű igény bármely párkapcsolatban. Természetes, hogy Önnek az előző kapcsolatában működő rendszer biztonságot, kiszámíthatóságot nyújtott. Amennyiben mostani párjával a kapcsolatuk egyéb területei megfelelően működnek, mindketten közösen szeretnék építeni jövőjüket, úgy érdemes lehet az anyagi kérdésekkel kapcsolatosan egy hosszabb beszélgetést kezdeményeznie párjával. Fontos lehet úgy nyitnia a beszélgetést, hogy Önnek milyen sokat jelentene érzelmileg, kapcsolatukra nézve milyen pozitív hozadékkal lenne ez a változás, melyet Ön szeretne bevezetni. Érdemes lehet akár egy kompromisszumos megoldásban is gondolkodni (például közös kassza bevezetése, melyhez való hozzájárulás részarányosan történik mindkét fél esetében). Amennyiben úgy érzi, a beszélgetés ellenére sem haladnak a megoldás felé, párkapcsolati tanácsadás, esetleg párterápiára történő jelentkezés lehet indokolt.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv,Szeretnék beszélni valakivel a problémáimról.Nem tudom kivel megbeszélni szüleimmel nem tudnám meg beszélni barátaimat eltaszittotam magamtól.
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik nagyon szeretne valakivel nehézségeiről beszélni, támogatást kapni, de szülei nem jöhetnek szóba, a barátai pedig nem elérhetőek. Mivel problémái természetéről nem ír, úgy tűnik abban szeretne segítséget kérni, hogy kihez fordulhat.
Első körben szeretném javasolni, hogy amennyiben iskolába jár, akkor keresse fel az iskolapszichológust. Tőle szakmai és érzelmi támogatást kaphat, amely segíthet a problémával való megküzdésben.
Emellett vagy ettől függetlenül, a Kék Vonal Alapítványnál, mind telefonos, mind chat-es lelkisegély elérhető, ahol név nélkül is beszélhet problémáiról.
Ezen kívül talán ha úgy érzi problémáit nem tudja megbeszélni szüleivel, az szóba jöhet, hogy annyit jelezhet feléjük, hogy lelki problémái vannak, amelyhez szakmai segítséget szeretne kérni, így lehetősége lenne pszichológushoz eljutni.
Bízom benne, hogy minél előbb megtalálja azt a lehetőséget, ahol könnyíthet a lelkén!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm! A barátnőm szünetet kért egy majdnem 10 hónapos kapcsolatunknál. Már lassan egy hónapja furcsa volt a kapcsolatunk vagyis amikor együtt töltöttük az időt olyanok voltunk mint kettő barát. Ritkán csókolt meg és szex is már régen volt. Ráadásul az iskola miatt is csak heti egyszer tudtunk találkozni és együtt aludni. Ma mondta hogy szeret és hogy nem akar elveszíteni és szerinte van még remény a kapcsolatunkra nézve viszont neki kell egy kis szünet. Nem mondta hogy mennyi ideig. Ő olyan személy akinek néha kell a magány pár napra és most túl van terhelve a suli miatt meg hogy hétvégén velem is van. Viszont én pont hogy igénylem mindig hogy vele legyek mert én nem szeretek egyedül lenni. Én nagyon szeretem és ezt ő is tudja. Mindig ki fejezem az érzéseim iránta viszont ő kissé nehezebben. Félek nagyon hogy ebből a szünetből szakítás lesz viszont én nem akarom elveszíteni.. ön szerint most mit tegyek vagy ilyen helyzetben mit lehet tenni? Félek nagyon, úgy érzem hogy ő a nagy Ő.
Kedves Levélíró!
Leveléből látszik, hogy nagyon szereti a barátnőjét, nehéz lehet most ez a bizonytalan állapot, a szünet. Úgy tűnik barátnője és Ön között a kommunikáció jól működik, érti, hogy miért van szüksége barátnőjének a szünetre. Nagyon nehéz amikor egy párkapcsolatban párunk és saját szükségleteink nem egy irányba mutatnak. Érdemes végiggondolnia, hogy az Ön számára megélhető-e, elfogadható-e az, hogy most szünetet tartanak. Ehhez fontos megvizsgálnia saját érzéseit, akár ki is hangosíthatja barátnője felé, hogy Önnek miért nehéz ez a szünet időszak és mitől tart. Azt írja barátnője is szereti és szeretné megmenteni a kapcsolatukat, talán elindulhat egy párbeszéd arról, hogy mindkettejük igényeihez közeledjenek. Javaslom, hogy gondolja végig, hogy mi az ami segítene Önnek átvészelni ez a bizonytalan időszakot (pl.: megbeszélhetik, hogy szünetet tartanak, de ritkábban mint eddig találkoznak, rendszeresen beszélnek telefonon, stb…). Emellett ez az időszak nem csak barátnőjének adhat feltöltődést, hanem Ön is használhatja arra, hogy saját érzéseivel foglalkozzon, egyéb tevékenységire fordítson időt. Akár egy hobbi űzése, vagy barátokkal, családdal töltött idő (azt írja nem szeret egyedül lenni) sokat segíthet. Abból is épülhet, ha érzéseiről nem csak barátnőjével, hanem barátaival, szüleivel, testvérével beszélget – ez lehetőséget ad arra, hogy új perspektívát kaphasson és érzelmi feszültségét csökkentse.
Kitartást kívánok ebben a bizonytalan helyzetben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm. Páromat meg kérdeztem miért nem mutatja meg a beszélgetést a (régi ismerőse) nővel. Valasza az volt nincs tikolni valom. Eből lett egy nagyobb komfliktus és végül meg mutatta. Kiderült héköznap beszéltek telefonon és hétvégén is mikor ő dolgozott és a nő írta neki hivhatsz. Kb. 2-3 alkalommal beszéltek egymás követő nap. Amiről nem tudtam. És el mondta már több alkalommal meg hívta magukhoz vendégségbe. Kb. 1évben 1x. De nem ment el hozzajuk. Ugy érzem el fáradtam. És nem volt semmi tikolni való dolog ő még is minden telefonhívast el titkolt. Nem kaptam választ csak annyit ,hogy közösségi oldaról le szedte az eljegységünket és egyedülálló-t tett ki. Kérdőre vontam .De nem kaptam választ. Viszont nem ment el . Mai napon egyáltalán nem keresett telefonon. Ön szerint mit tegyek ?
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik párja és Ön között a kommunikáció elakadt. Keveset ír arról, hogy a párkapcsolatuk milyen az aktuális konfliktus helyzeten kívül, de úgy fogalmaz úgy érzi elfáradt. Érdemes lehet végiggondolni, hogy mitől érzi magát elfáradva párkapcsolatában, melyek azok az igényei, szükségletei, melyek falakban ütköznek és, hogy van-e lehetőség ezen javítani a párkapcsolatában. Fontos lenne, hogy párja nézőpontját is megérthesse, de most úgy tűnik ő kevésbé nyitott a kommunikációra. Az a javaslatom, hogy hagyjon egy kis időt párjának, amíg végig gondolhatja, hogy miként élte meg ezt a konfliktus helyzetet. Ez idő alatt Ön is végiggondolhatja, hogy mire vágyik, mit szeretne párkapcsolatában. Néhány nap alatt az érzések feszültsége alább hagyhat, így amikor leülnek megbeszélni problémájukat, higgadtabban, és racionálisabban tudnak beszélgetni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktor Úr.!
Nem a saját problémám amiről szeretnék tanácsot kérni.
Van egy 26 éves fiú unokám aki nem dolgozik és iskolába sem járt egy jó képességű fiú az egyetemet is otthagyta 1 év után.
Az az élete hogy éjszaka internetezik talán játszik valamit. Nem tudom mivel nem velünk él. Soha nem élt velünk egy barátság gyümölcse Ő. Az apa is labilis munkaszempotjábol. Sokat nem törödött a fiával mivel nem is láthatta. 10 éves korig.
Én mint nagymama aggódok érte. Se munka se iskola csak otthon.. Sehova nem megy nincs barát barátnő.
Azt szeretném kérni hogy mit lehetne tenni hogy kimozditsuk ebből a besavanyodott életből.Nem beszélve arról hogy a család anyagilag egyre lejebb csúszik. Otthon sem csinál semmit. Már közel 110kg.úgy szeretném ebből valahogy kisegiteni.. Mit tegyek? Mi legyen az első lépés?
Köszönöm szépen ha válaszol.
Kedves Levélíró!
Leveléből látszik, hogy megviseli a helyzet, szeretne valamit tenni az unokájáért, de úgy tűnik nem tudja hol kezdje. Abból amit ír az unokája eddigi életéről, úgy tűnik, hogy sok nehézséggel kellett megküzdenie és most mind az élet iskolai, munkahelyi területén, mind a szociális életében elakadt. Nagyon jó, hogy Ön ilyen odafigyeléssel és odafordulással észrevette, hogy szüksége lenne az unokájának segítségre! Lévén, hogy unokája felnőtt ember, első lépésként a vele való kommunikációt javaslom! Jó alapot adhat, ha aggodó, szerető érézései mentén elmondja unokájának, hogy aggódik érte, vieslkedésének hatásait megosztja vele és megpróbálja felderíteni, hogy unokája hogy érzi magát a kialakult élethelyzetben. Amennyiben a párbeszéd elindul és unokája rá tud kapcsolódni aggodalmaira, érdemes arra biztatni, hogy növelje aktivitását, sőt kérjen segítséget. Amennyiben unokája nyitott a segítségre, fel kellene keresni a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol pszichiáter és pszichológus kollégák tudnak segíteni az unokájának, de magán úton is bátran felkereshet pszichológust egyéni konzultáció keretein belül! Emellett akár a többi családtagot is érdemes lehet bevonni a helyzet megbeszélésébe, hiszen úgy tűnik, nem Ön az egyedüli, akire hatással van unokája életvitele.
Bízom benne, hogy közösen rá tudnak lépni arra az útra, amelyen rendeződik a helyzet!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves szakember(ek)!
Státusz: egyetemi hallgató
Mbti: valószínűleg ENFJ
A probléma felmerülése a következőből adódik: Tetszik egy lány, viszont valamiért párszor elbizonytalanodom, hogy akarnék-e járni vele.
Volt már egy párom (4 évig, és már lezártam őt.), akivel nem illettünk össze, viszont a rózsaszín köd időszakban biztos voltam benne, hogy járnék vele.
A kapcsolatban nem beszéltük meg a problémákat, hanem csak stresszeltünk. Szánalmasnak éreztem magam és a stressz miatt a szexben sem tudtam “teljesíteni”. Kapcsolat mellet olyan társaságban voltam, ahol azt éreztem, hogy nem vagyok fontos, csak ha kell nekik valami.
Azóta szuper közösségbe kerültem és jelentősen nőtt az önbizalmam is: simán kiállok nyilvánosság elé, volt vállalkozásom, nagyon proaktív vagyok stb.
Mégis az új lánynál akaratlanul eszembe jut, hogy egy idő után szakítanánk, valszeg mert negatív lennék, nem teljesítenék jól stb.
Mit tegyek ez ellen?illetve természetes ez, vagy nem is tetszik annyira valszeg?
Tisztelt Kérdező!
Önismereti rövidterápiát javasolnék önnek, ahol pszichológus segítségével, konzultáció, pszichoterápiás tanácsadás során a szakemberrel közösen feltérképezhetnék az alapvető érzelemregulációs stratégiáit, azokat a speciális triggereket, körülményeket, amelyek akár korábbi nehéz, kellemetlen emlékeket aktiválva – megzavarják az érzelemszabályozást, ezáltal a kapcsolati, párkapcsolati működéseit.
A folyamat során pozitívabb énképet alakíthatna ki, elégedettebbé válhatna saját magával és képes lehetne elengedni azokat a félelmeket és szorongásokat, amelyek korábbi kudarcaiból fakadnak – jelen esetben a korábbi szexális teljesítményben tapasztalt negatív élmények- , illetve amik a kibontakozásának útjába álltak. Valójában lehet valaki közösségi ember, sikeres vállalkozó akár úgy is, hogy mellette a párkapcsolatok, magánélet terén bizonytalan, sikertelen. Mivel azonban jelenleg ez frusztrálja magát legjobban, érdemes lenne segítséget kérni és rendbetenni ezt a helyzetet, főleg, mert nagyon fiatal még ahhoz, hogy konzerválódjon ez az állapot. Mindamellett lehet, hogy nem ez a lány lesz az “igazi”, de az is elképzelhető, hogy a csalódásoktól való félelmében csak lebeszélni szeretné magát róla önnyugtatásképp.
üdvözlettel:
Tudom, megint problémás vagyok, hogy a neten keresek segítséget, holott járok rendesen terápiára, de félek, hogy hamarosan vége lesz és egyedül maradok a kis nehézségeimmel.:/
Kicsit több mint fél éve vagyok felépülőben az anorexiából, testileg határozottan erősödtem (tudom, igen, egy 45-6 kilós malac lettem…), valamit lelkileg is. A sport, amiben mér hosszú ideje megtalálom magamat, nagyon szeretem, ez az életem értelme. De valahogy sokszor mégis rámjön a szorongás. Hiába nem diétázok, nem akarok már annyira tudatosan fogyni, minden nap legalább egy falási rohamom van, amivel nagyon nehezen bírkózok meg. Hiába érzem magam jól, mindig elrontom. És tudom, hogy el fogok így hízni. Barátaim nincsenek, az órákon nehezen tudok figyelni. Sokszor fáj a fejem, hasam, izzad a tenyerem, kapar a torkom, vagy nem is tudom. De a legrosszabb, az alvás. Szörnyen megy. Illetve döntésképtelen vagyok. A szüleim támogatóak, de nem akarom őket terhelni. Bármi tanácsot elfogadok, de köszönöm, h írhattam
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
A terapia befejezésével és a problémákkal való önmagára maradás okozta félelmekkel sokan küzdenek, akik terápiába járnak. Érdemes ezt mindenképen megosztania a terapeutájával, hiszen ezekkel a tartalmakkal is lehet dolgozni. Beszéljen vele az Ön által leírt nehézségekről, aggodalmakról, félelmekről, hiszen a közös munkájukban mindezek feloldhatóak lennének, ha a felszínre kerülnének.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Cím!
Majdnem 3 évig voltam szeretői pozícióban egy kapcsolatban.A férfit 11 éve ismerem, sokáig barátok voltunk, amikor kapcsolatom lett eközben, akkor egy ideig nem beszéltünk. A szakításom után ehhez a férfihez mentem vigasztalásért, és a barátságból viszony lett. Én beleszerettem, és ő is, de csak hónapokkal később mondta el hogy barátnője van. Ennek ellenére folytattam vele, minden problémáját velem beszélte meg, és valóban velem jobban működött a szex is, ez tényleg igaz. Röviden a viszonyunk nemrég inogni kezdett, mert ki akartam tálalni (meg akarta kérni a barátnő kezét), de nem gondoltam komolyan, ő viszont félelmében színt vallott a barátnőnek. Az igazat teljesen eltorzítva adta elő, én voltam a zsaroló, ő rég el akart hagyni, stb, csak kényszer volt, csak szex, semmi több, a barátnő meg is írta nekem mekkora kurva vagyok.Kérdésem: elmondjam a barátnőnek az igazat mi hogyan történt? Úgy érzem rettentően nagy szükségem van rá.Ők együtt maradtak én meg emésztem magam.
Tisztelt Kérdező!
Ebben az esetben úgy gondolom érdemes lenne aszerint cselekednie, hogy az önbecsülése, az önérzete megmaradjon ebben a helyzetben, hogy később ne tudja ezt magának felróni. Érdemes lenne elgondolkodnia, jelenleg mik a domináns érzései? Kihasználták-e? Érdemes lenne-e ezek után tovább folytatnia ezt a kapcsolatot, őszinte érzésekkel tudna -e továbbra is benne lenni? Vagy csak azért folytatná, mert ez a “megszoktott” , mert a korábbi csalódás, szakítás során is “ez volt a mentsvár”? Továbbá javasolnám, hogy érdemes lenne pszichológussal is konzultálnia, hogy ebből a krízisből épülve,töltekezve tudjon kijönni és a jövőben őszinte, bizalmi, játszmáktól mentes párkapcsolatot tudjon kialakítani.
üdvözlettel:
6 éve vagyunk együtt a párommal. Jól kijövünk, nincs konfliktus, ő a legjobb barátom is egyben. Egyetlen probléma, hogy nem látjuk egymást túl gyakran, inkább hétvégente. Fél éve új munkahelyen vagyok, ahol elkezdtem vonzódni egy munkatársamhoz, és ő is hozzám. Nem ismerjük egymást még nagyon, másik osztályon dolgozik, viszont volt egy műszak ahol nagyon elvoltunk és éreztük egymás között azt a bizonyos szikrát. Neki nincs párja, én viszont félek eldobni a biztos kapcsolatomat egy újért, semmi garancia nincs rá, hogy ugyanígy működne az is, csak gyakrabban találkoznánk. Nem tudom mit tegyek, maradjak a mostani biztos kapcsolatomban, vagy kockáztassak-e., Munkatársam iránt erősebb vonzalmat érzek, talán mert izgalmas az ismeretlen, de a párom mellett úgy érzem hosszú távra biztos helyem van. Hogyan döntésem el, hogy az érzéseimre vagy az eszemre hallgassak?
Kedves Andrea!
Köszönjük a levelét!
A stabilitás és biztonság alapvető fontosságú összevető egy jó párkapcsolatban, azonban ez nem minden esetben elegendő. Írása alapján az érzelmek itt már alább hagytak, melyen a kevés találkozás sem segít. Érdemes feltennie magának a kérdést, hogy 6 év alatt fejlődött-e a kapcsolatuk, van-e lehetőség tovább lépni (pl. összeköltözés), illetve mennyire érzi jól magát ebben a kapcsoatban? Ezek a kérdések a másik partnerjelölttől függetlenül megválaszolhatók, hiszen, ha nem érzi jól magát jelen kapcsolatában, akkor akár az egyedüllét is választható, mint opció.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jelenleg végzős gimnazista vagyok. Emiatt és a vírus helyzet miatt most különösen nagy a hajtás. Még alig telt el egy hónap és én már most teljesen kimerült vagyok,de eleget teszek a kötelességeknek,gyakorlatilag szinte semmi mással nincs időm foglalkozni csak az iskolai teendőkkel. Viszont érzem magamon,hogy hosszú távon ennek nem lesz jó kimenetele. Folyamatos nyomasztó érzés van bennem,szinte állandóan gyomoridegem van,egyszerűen nem tudok felengedni. Ha próbálok kikapcsolódni azonnal eszembe jut,hogy mi mást csinálhatnék helyette és,hogy ez csak időpazarlás. Ez mindenre ráteszi a bélyegét,amit csinálok. Feszültségek jönnek elő a családi kapcsolataimban,a barátaimmal szemben,a párommal szemben és kezelni is nagyon nehezen tudom ezeket a szituációkat,ettől pedig csak még nehezebbé válik elviselni a terhelést,mert már ők sem tudnak segíteni feloldódni. Tudom,hogy muszáj lenne kikapcsolódnom,de egyszerűen nem megy,állandó feszültség van bennem.
Kedves Eliza!
Köszönjük a levelét!
Az elmúlt másfél év nagyon sokak számára volt nehéz és megterhelő, és sajnos a vírushelyzet alól való fellélegzés sem hozott mindenki életében enyhülést. Azt nagyon jól tudta azonosítani, hogy egy óriási stresszel járó feszített tempó nem tartható fent hosszú távon, és a májusig tartó időszak már ide sorolható. Annak érdekében, hogy frusztrációja csökkeni tudjon, és hatékonyabban tudjon tanulni, készülni, elsősorban ajánlom relaxációs technikák elsajátítását, melyek a mindennapi stresszhelyzetek oldásában tudnak segíteni. Ehhez youtube csatornánkon is talál segítséget, de egyéb anyagok is fellelhetőek az interneten ezzel kapcsolatban. Emellett érdemes lenne napirendet készítenie, ahol megpróbálja előre eltervezni a napokat, heteket, beiktatva a tennivalókat, pihenőidőt, sportot és szórakozást egyaránt. Csak a tennivalók és a kötelező dolgok megoldása hosszútávon nem lehet hatékony, hiszen az energia raktárai le fognak merülni, s ha ezeket nem tudja kellőképp visszatölteni, akkor a teljesítési rendszer össze fog borulni. A napirend tartásához pedig további motivációt adhat rövid és hosszú távú célok kitűzése, illetve jutalmak bevezetése. Jutalmazza magát, ha sikerül elérnie egy Ön által kitűzött kisebb célt, s határozzon meg nagyobbakat is, például, hogy mit szeretne kezdeni az érettségi után, hogy tudja egy-egy nehezebb pillanatban, hogy miért is csinálja ezt.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm! Nagyon stresszelem magam és nem tudom mit tegyek. Párom mindig kiváncsi mi van a telefonomba. De meg nézheti mert nincs benne semmi. Viszont ő nem teszi le a telefont sehova mindig nála van. El mondta nekem ,hogy pár napja fel hívta egy régi nő ismerőse és beszéltek üziben is. 3 nap elteltével mondta el. Nem mutatta meg az üzit. Közölte velem nem szeretné ha rá írnék a nőre vagy a szüleivel ha beszélek el mondanám ,hogy beszélnek egymással. Nem értem egyszerűen nem jövők rá. Családja van a nőnek is. Miért titok ? Miért nem mutatja meg nekem az üzit ? Miért munka közben telefonaltak. És miért ne írhatnék ennek a nőnek ? (Nem is állt szándékomban ) Mit tegyek várjak még hátha gyanús lesz még valami? Vagy mi lehet itt ?
Kedves Jutka!
Köszönjük a levelét!
Egy párkapcsolat alapja a bizalom, mely az írása alapján lehet, hogy megkérdőjelezhető az Önök kapcsolatában. A párja próbálja ellenőrizni, számon kérni Önt, mely alapvetően sem tükröz bizalmat, de ennek a fordítottja sem működik, hiszen nem válaszol az Ön kérdéseire. Érdemes lenne kommunikálniuk a bizalom kérdéséről, megtudni, hogy vajon a párja mire számít, mit talál a telefonjában, illetve elmondani neki, hogy a jelen helyzet Önt eléggé aggasztja és bántja.
Illetve ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkeinket a témában:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves pszichológus!
Agorafóbiám van,nem merek egyedül kímenni az utcára. 3 vagy 4 éve már itthon vagyok nem tudok dolgozni eljárni és pénzt keresni. A párom tart el és apukám segít. Én sosem szerettem ha eltarranak. Eltávolodtak az emberek tőlem ez miatt. A csalad, barát. Már csak a páromra számíthatok, meg apukám segít pénzzel. Városban élünk én meg mindig is utátam városban lakni. Nem szeretem a nyüzsgést, a zajt. Aki barátnőnek mondja magát csak akkor keres ha panaszkodni akar, én meg mindig meghallgatom. Visszafele már nincs így. A párom a haverhaival a gyerekeivel mindehova elmegy, velem nem mert nekem mindig azt mondja, hogy nincs pénz. 1 fizetésből 2 embernek nehéz megélni. Jó lenne ha már kapnák választ, mert én már írtam maguknak kb. 1 hónapja.
Üdvözlettel: Kitti
Kedves Kitti!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján agórafóbiája elérte azt a súlyossággot, hogy nagy mértékben akadályozza a mindennapokban, munkában és pszichés jóllétben. Emiatt mindenképpen ajánlanám pszichiáter és pszichológus mielőbbi felkeresését, mert a szociális elszigetelődés akár súlyosabb következményekkel is járhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Már meg kerdeztem tőle ,hogy miért csinálja ezt .A válasz az ,hogy viccel csak nem kell mindenen meg sértődni. Nekem egyáltalán nem vicces és nem is tetszik ez a stilus. Nem lehet vele beszélni mert akkor is csak nevet meg hülyeség tul gondolod. Pedig sosem bántanálak téged. Csak az a helyzet az exem is mindig ezt mondta aztán még is meg tette. Hogy kezeljem ezeket a beszolasit ,ön szerint vagy mit tegyek ? Lépjek fel határozottan vele szembe ? De ezen csak nevet. Vagy nem szól hozzám egy ideig. Hogy tudnám megértetni vele ,hogy ezek nem vicces mondatok egyálatalán amiket nekem mond. 30éves már neki nem kene így viselkedni . Ön szerint mi lehet az oka ha egyik pillanatról a másikra át fordul egy férfi negatív íranyba és ugy mond egy háziasszonynak( cselédnek néz engem nem a párjának.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön kijelölhet egy határt a párja számára, hogy mit tart elfogadhatónak s mit tart bántónak Ön. Ha ezeket ő nem tartja tiszteletben, akkor Önnek javasolt elgondolkodnia, hogy mi miatt tudna benne maradni a kapcsolatban, tud-e kompromisszumokat kötni vele.
Üdvözlettel:
Szabó LiliHa egy könyv kicsit ferdén van az asztalon már zavar és kényszert érzek hogy megigazítsam tehát, hogy párhuzamos legyen az asztal szélével. És ez bármilyen tárgyal. Az ikolában a padon mindent elrendek szépen, semmi ne érjen a másik tárgyoz. Vagy este laptopokat telepítettem és kényszert éreztem hogy be kell fejeznem ezért haj al 4-ig voltam fent mert addig nem nyugodtamamíg kész nincs. Ez régebben nem volt így ezeket most vettem észre.
Amik mostanában történtek velem nem gondolom hogy befojásolná a történteket de leírom. Annak a lány barátomnak akit 15 éve ismerek bevallottam hogy tetszik, de ő nem viszonozta és erre egy hétre összejött egy régi haverommal. És azóta ilyen chilles és szomorú zenéket hallgatok amire lehet vibeolni. Ami még fontos hogy kicsi vagyok de nagy darab. És zavar. Próbálkoztam lefogyni de 1 hétig birtam. Pedig tényleg nagyon zavar.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a stressz és a kudarc érzése válthatja ki a tüneteit, amely arról is árulkodhat, hogy nem tud megfelelően stresszt/konfliktust kezelni. Érdemes lenne akár iskolapszichológussal beszélnie, akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, s segítséget kérnie.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
Tanácsát szeretném kérni az alábbi helyzettel kapcsolatban.Az évekig jó barátnőm viselkedésében, akivel legmélyebb lelki titkaimat osztottam meg, nyomasztó változások jelentek meg.A közös spirituális érdeklődésünk kapcsolt minket össze, egyébként származásunk, iskolázottságunk tekintetében nagyon különbözünk. Ő egy egyszerű vidéki, jelentős túlsúllyal küzdő (evéskényszeres, húsevő), kapcsolataiban boldogtalan lány. Állítása szerint, előttem nem voltak komoly, bensőséges barátságai. Kölcsönösen inspiráltuk, támogattuk egymást, kit-kit a saját gyengesége szerint. Azt tudtam mindig, hogy felnéz rám, de mostanáig nyomát sem éreztem benne féltékenységnek. Hirtelen agresszív lett és mintha a bőrömbe akarna bújni. Átvette a szokásaimat, kijelentéseimet. Kezdi kisajátítani a barátaimat, másolva a szerepemet. Attól ijesztő, hogy nem csak idegenek előtt, hanem előttem, a szemembe is. Pld.:”ő vegetáriánus”. Mintha meghasadt volna a tudata. Milyen szem.zavar ez? Mit tegyek? Köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a barátnőjét nem sikerült eléggé kiismernie. Az, hogy Önt idealizálta a barátnője, valószínű hozzájárulhatott ahhoz, hogy elkezdett féltékeny lenni Önre, s utánozza Önt. Sajnos nem tudom, hogy mi lehet a barátnője problémája, ehhez őt kellene külön megvizsgálni.
Érdemes lenne őszintén beszélnie Vele az érzéseimről, hogy mi minden változott benne, miért viselkedik így, talán így közelebb kerül a megoldáshoz.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
