Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! Pár napja írtam, hogy a gyerekem elalvás előtt dúdol és dobol a lábával. Kifejteném bővebben. Kérdésre válaszolva nem a dúdolás zavaró, hanem a dobolás, amit úgy kell elképzelni, hogy ritmusra amit dúdol arra dobol a lábával, de úgy hogy az egész gyerek szinte pattog az ágyon(jó rúgós matracunk van). A beszéddel pedig az a helyzet, hogy csak gajdol tehát érteni nem lehet. De ez is időszakos. Voltak érthető szavak amiket már mondott, de ezek csak egyszer fordulnak elő (véletlenül) egyébként kiválóan megérteti magát másképp. Még annyi hogy intonál, egész mondatokat is ismétel vagy mond magában zárt szájjal. Talán így sikerült érthetőbben leirom a problémát. Várom válaszát ismét, előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönöm újabb levelét, és a benne leírt részleteket! A leírtak alapján fontos kérdések merülnek fel. A gyermek milyen helyzetekben tudja megértetni magát, és milyen helyzetekben mondható, hogy csak intonál. továbbá a dobogás mennyire jelenthet számára feszültség csökkentést. Önök hogyan és miként fejezik ki számára azt, hogy ez a tevékenység nem annyira megfelelő az adott szituációba. Azt javaslom, hogy a részletesebb átbeszélés érdekében fontos lenne egy szülő konzultáció egy pszichológussal, és akár a gyermekkel közösen is.
Üdvözlöm!
Minden egyetemi tanulmányaim alatt kezdődött,legalábbis ami a tüneteket illeti.A gyermekkorom nem volt egyszerű,szüleim válása,édesanyám túl aggódó személyisége stb…Egyetem alatt többször rám jött a pánikroham.Főként este,erős szívdobogás,izzadás,zsibbadás,remegés stb.Halálfélelmem is többször volt.Hipochonder vagyok,szerintem ez vezetett el a pánikhoz.1 éven keresztül rettegtem az estéktől..szinte minden este rám jött.Aztán elkezdtem sportolni,lett egy jó kapcsolatom,boldog voltam,rendet tettem a fejemben,és a rosszullétek elmúltak.Most sajnos megint előjött a hipochondria,amitől féltem utána jártam,minden rendben van.Volt 2 hetem ami nagyon erős stresszel járt,aggódással,fèlelemmel az egészségemet illetően.Megoldódott a helyzet,viszont most a pánik enyhe tüneteit érzem.Szorít a mellkasom,ès szívdobogás érzésem is van.Az lenne a kèrdèsem hogy a 2 heti aggódás,rettegés előidézhette a pánikot?Most már az egészségemet illetően megnyugodtam….ilyenkor aki hajlamos rá eléri a pánik ha megnyugodott?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Amennyiben korábbi időszakban rendszeres volt a pánikroham, akor sajnos előfordulhat, hogy visszatér hasonló tünet az élete során. Ha sikerült ismét feltárni az előidéző okokat, akkor úgy vélem a tünetek csökkenése egy megnyugtató visszajelzés tud lenni ilyenkor.
Azonban ha egy komolyabb stresszes időszak bekövetkezik, akkor enyhébb tünetek megjelenhetnek. Itt az nagyon fontos, hogy eltudja különíteni a korábbiaktól. Ezeket a tüneteket a megterhelő stressz okozta, nem pedig ugyanaz ami a korábbi rohamokat. Fontos látnia, hogy mi miatt alakulnak ki hasonló tünetek.
Kedves Ádám!
Munkahelyemen amikor kapok egy feladatot, begörcsölök. Próbálom átgondolni,hogy mit kell csinálnom, értelmezni a kérdést, problémát, de mintha teljesen vak lennék és nem forog az agyam. Múltkor is kaptam egy feladatot, amelyre a megoldást korábban már megtaláltam, de most egyrészt nem jutott eszembe- ez is piszokul bánt, hogy már egyszer megcsináltam, most meg nem tudom megcsinálni, mert nem emlékszem-másrészt, amikor kaptam egy kis segítséget, hogy hol nézzek utána a kérdésnek, nem találtam meg a választ. Ott volt előttem egy hosszú dokumentum és egyszerűen mintha nem láttam volna,összemosódott az egész,nem fogtam fel a szöveget. Sürgetve is éreztem magam és jól szerettem volna teljesíteni, de nem ment. Nem egyszeri eset, máskor is begörcsölök. Első normális munkahelyem, de sajnos szociális fóbiás is vagyok. Félek, hogy elveszítem a munkámat. Korábban sokáig voltam munka nélkül, ezt az állást is nehezen szereztem meg. Félek, hogy kirúgnak és nem találok másikat. Ugyanakkor azon is elgondolkodtam, hogy ez az irány-e a jó vagy váltani kellene. Sajnos máshoz nem értek, bár ehhez sem, amit most csinálok. Egy dolog van, amiben ügyesnek érzem magam, de abból nem lehet megélni, nagyon messze is van attól, amit most csinálok. Csalódást okozok magamnak, a szüleimnek, a kollégáimnak. A barátaimmal nem merek találkozni, mert mindig érdeklődnek, hogy milyen a munka, de én nem szeretnék beszélni arról, hogy állandóan rosszul érzem magam, illetve borzasztó kisebbségi érzésem van, mert ők házasok és gyerekeik vannak. Nekem sajnos nincs barátom, nagyon régóta egyedül vagyok, mert nagyon félénk vagyok, nem vagyok megelégedve a külsőmmel és nem hiszem, hogy kellek valakinek. Amit korábban elképzeltem, hogy ennyi idős koromra elérem, abból annyi valósult meg, hogy diplomát szereztem, de erre sem vagyok büszke, mert sokat csúsztam. Olyan szakmában dolgozom, ahol állandóan tanulni kellene, mert ami ma még aktuális, az holnapra elavul. Nincs annyi időm, hogy megtanuljam az új dolgokat, közben elvégezzem a napi feladatokat, de az elvárás persze ott van, részemről is, meg a munkatársak részéről is, hogy naprakész legyek. Nem mondhatom, hogy majd utánanézek, mert az elvárás az, hogy ott , akkor tudjam. Egész életemben megfelelési kényszerem volt, emellett gyakran kisebbségi érzésem is. Állandóan nálam okosabb emberekkel voltam körülvéve, akikkel próbáltam tartania lépést, de mivel nem vagyok okos és lassan tanulok, ezért hiába voltam szorgalmas, az okosabbak, gyorsabbak és tapasztaltabbak lehagytak. Jártam korábban pszichoterápiába, de jelenleg anyagi lehetőségeim nem engedik meg. Gyógyteákat iszom, meditálni is szoktam, hogy elviselhetőbbek legyenek a mindennapok, de ezek csak percekre segítenek. Alvászavarom van,valószínű szorongás miatt, mert szervi problémát nem találtak. Ön szerint mit tudok tenni? Köszönöm szépen, hogy elolvasta.
Üdv
Kedves Kérdező!
Rengeteg benyomás éri Önt mindennap, amelyekkel folyamatosan küzdenie szükséges. A munkahelyi elvárások, a sikertelenség érzése, és a kapcsolati problémák. ezek együtt nagyon kimerítőek, de ahogyan kiveszem a szavaiból Ön folyamatosan igyekszik helytállni. Ez arra utal, hogy egy nagyon erős személyisége van. Nagyon kevés pozitívumot sorolt fel önmagáról, pedig ahogy olvasom a levelét sok jó tulajdonság szembetűnő. Ezekre fontos hangsúlyt fektetnie! Bár azt írta, hogy anyagi okok miatt pszichológushoz nincs lehetősége járni, egy önismereti munkát hasznos lenne elkezdenie. Ezt akár csoportos formában is végezheti. Lényeges látnia, hogy honnan tud erőt meríteni, és megtalálni azokat a dolgokat, amelyekre büszke az életét tekintve. Próbáljon meg kialakítani egy rendszert a napjaiban. Egy rutint a munkája, és a szabadideje eltöltésére. A relaxáció hasznos dolog, ehhez akár anyagokat is talál a honlapunkon.
Üdvözlöm!
Gyermekemmel kapcsolatban szeretnék segítséget kérni.15 éves gimnazista egy másik városba tanul,sajnos nem tud vissza illeszkedni a jelenléti oktatásba.Nem akar járni hiába mondom neki,hogy már csak ennyi meg ennyi idő van nem érdekli.Azt mondja,hogy a suliba minden rendben van elfáradt.Nagyon sok a számonkérés már az első héten is volt.Mondtam neki,hogy nem érdekel,hogy ha ront valamennyit csak húzzuk már ki a végéig.Másik suliba nem akar járni legalább is azt mondja.Teljesen tanácstalanok vagyunk az apjával.Engedjek neki?Bem tudom,hogy mi lenne a jó megoldás.
Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Ez a jelenlegi szituáció nagyon megkavarta a kamaszok viselkedését. Nehezen tudnak alkalmazkodni a kialakult problémákhoz, hiszen teljesen új számukra, ahogyan szülőként nekünk is az. Mindenképp azt javaslom üljenek le vele beszélgetni, hogy miért fontos ha elkezdi újra az iskolát. Ez a rövid idő valóban nagyon nehéz, hiszen alig volt ideje megismerkedni a helyzettel, és sok számonkérés is nehezíti jelenleg a tanulmányokat. Azonban ha most nem próbál belerázódni, ezen a rövid időn át, akkor a szeptemberi kezdés még nehezebbé válik számára. Ezen most könnyíthet ha eljár az iskolába. Ráadásképp most szabadabban tud a barátaival időt eltölteni.
Üdvözlöm!
26 éves nő vagyok. Gyerekkorom óta küzdök hipochondriaval. Vannak jobb időszakok (akar évek). Mióta covidos voltam ez az egész nagyon durván vissza jött. Minden kis testi tünet után szorongok. A tüneteim mindennaposak. Több vizsgálaton voltam már. Neurológiai, angiológiai, háziorvosi. Már ha vitamint kell szednem is azt nézem milyen mellékhatásokat okozhat. Ha beütöm magam is attól félek hogy lebenulok. 2 hónapja voltam covidos. A létező összes tünet végig ment már rajtam azóta. Általában megkeresem a legfélelmetesebb betegségeket és abban Elek hetekig. Amíg nem jön egy új tünet ami felváltja az adott betegséget egy másik szörnyűséggel.
Mit javasol? Nem szeretnék antidepresszánst szedni életem végéig. Kis ideig sem. Gyereket szeretnék az éven és minel előbb megszabadulni ettől a rettegestől.
Segítsen kérem.
Üdvözlettel
Alexandra
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
Leveléből nem derül ki, hogy a hosszú ideje tartó szorongás miatt járt-e már szakembernél. A gyógyszerrel kapcsolatos aggályai érthetőek, de súlyos hipochondria esetén általában ajánlott egy időszakos gyógyszeres terápia. Ennek a megítéléséhez azonban mindenképpen érdemes pszichiáterhez fordulnia. A gyógyszeres terápia mellett pedig elengedhetetlennek tartom egy pszichológussal való közös munka elkezdését. Hipochondria esetén tudásom szerint az analízis, a hipnoterápia és a kognitív viselkedésterápia is elég hatékony, ezért ilyen irányú terapeuta felkeresését ajánlom Önnek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm,
Pár éve nagypapám halála utáni napokban egy erős pánikroham tört rám, el is küldtek pszichológushoz viszont nem mentem el, mert utána elmúlt és gondoltam semmi gond nem lehet már.Pár héttel visszamenőleg viszont hirtelen rám tört egy stresszelő érzés, pont készültem a buszra, de egyszerűen féltem felszállni rá.. azóta szinte majdnem minden nap érzem ezt tömegközlekedési járművön vagy autóban, annyira hogy volt hogy többször is meg kellett állnunk emiatt útközben. Igazából nem értem az okát, stresszesebbnek is érzem is magam, fáradékonyabb vagyok, levertebb sokszor, hasam folyamatosan fel van puffadva, savam se a legjobb mindig,szaporán ver a szívem párszor, kiszárad a szám.. Szóval nem tudom a fejemben van e a probléma vagy a testemben. Elkezdtem jogazni, hogy csökkentsem a stresszt, kicsit segít,es a napokban elmegyek egy orvoshoz is. Maga szerint pánikroham lehet esetleg a dolog hátterében? Mit javasolna?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Kedves Dóra!
Levelében valóban utal egy-két olyan tünetre, amely lehet a pánikroham tünete is, de így látatlanban nehéz lenne eldönteni, hogy valóban teljesülnek-e a pánikzavar kritériumai, vagy valamilyen egyéb szorongásos reakció, zavar áll-e a háttérben. Mindenesetre én is azt gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie egy pszichiáter szakorvost, aki segít mind a diagnózis felállításában, mind pedig az esetleges kezelés megválasztásában is.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó napot! Szeretném megkérdezni hogy tegnap voltam Pszichológusnál pánikbetegség szorongás miatt, kaptam egy gyógyszert Escitilt. Én tegnap reggel vettem be, de viszont elálmosodok tőle ezért az gond lenne ha ma pedig este venném be? Vagy ugyanabban az időben kell bevenni mindig?
Kedves Szilvia!
Ennek a kérdésnek a megválaszolása mindenképpen pszichiáter szakorvos kompetenciája. A legszerencsésebb az lenne, ha kezelőorvosával venné fel ez ügyben a kapcsolatot!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Üdvözletem! Szamos Cintia vagyok.
Elég szorongó, ismeretlen közegben eleinte visszahúzódó személy vagyok.
Nem igazán tudom hogyan fogalmazzak jelenleg, de megpróbálom.
Pár éve ki próbáltam a marihuánát. Be pánikoltam. Mostanáig nem csináltam, viszont nemrég újra megpróbáltam. Jó volt, lassan kezdtem és keveset. Semmi baj nem történt.
Utána múlt héten adtam még egy alkalmat, ami nem úgy történt ahogyan kellett volna. Túl sok volt. Be pánikoltam teljesen, hánytam, azt hittem,hogy meghalok, stb.. ami ilyen tüneteket produkál ugye..
Nem szeretném többet újra csinálni.
Viszont azóta naponta többször szédülök, ájulás kerülget. Itthon is. De főleg városban, boltokban, munkahelyen. Nem tudok szinte olvasni, oda figyelni sem mivel szédülök közben és össze folynak a betűk vagy a számok. Nagyon nehezen tudom értelmezni a mondatokat. Ettől az érzéstől nagyon félek amikor jön, nagyon nehéz kontrollálni. Nem tudom mi lehet a baj, vagy lelkileg mi történt velem. Folyamatosan félek, hogy mikor jön újra elő. Nagyon nehéz gondolatot is váltsak. De biztos vagyok abban, hogy a szer miatt történt ez. Nem tudom, hogy mitévő legyek, vagy hogyan próbáljam rendbe tenni ezt magamban.
Kedves Cintia!
Mindenképpen azt javasolnám Önnek, hogy pszichiáter szakorvost keressen fel a fenti tünetekkel! A legegyszerűbb talán a lakhelyéhez legközelebb eső, területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresése lenne.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Szép jó napot kívánok. Hollo Csilla vagyok és külföldön élek 32 éves párommal. Több mint 4 év mióta együtt vagyunk. Páromnak véleményem szerint duh kezelési problémái vannak. Egyedüli gyerek, apa anya nagyon sokat dolgoztak hogy mindent megadjanak neki. Ezáltal nagyon sokat volt egyedül (állítás szerint volt hogy egész nap nem látta a szüleit. Reggelente Egyedül ment iskolába mikor haza jött is egyedül volt este is egyedül.)Nem nagyon szeret a gyerek korától beszélni, annyit tudok hogy apa alkoholista volt, verte néha az anyukáját es öt is. Mikor már nagyobb volt szembeszallt vele. Sokat veszekedtek a szulei(o azt mondja ez a baj, hogy nagyon sokat veszekedtek a szülei és ezért ha hangos szót hall, gondolom beugrik neki vagy nem is tudom.) Az én édesapám is alkoholista volt és bántotta édesanyámat, kemény gyermekkorom volt, este mezítláb menekultunk a 2 tesveremmel és édesanyámma, és ez csak egy emlék a sok közül. Nálunk is voltak nagy balhek, rendőrség és minden. De én mégsem értem ezt. Szerintem itt más is van a dologban. Vagy tényleg ennyire másak vagyunk mi emberek? Nagyon talpraesett és megel a jég hátán is. Nagyon intelligens, jól nevelt. De ha egy hangos szó is feluti a fejét o “átváltozik” lehet az csak egy hangos szóváltás vagy egy vita. Teljesen eldurran az agya. Agresszív és hatalmas düht látok rajta. Elofirdul hogy ebbe abba beleut.engem sosem bantott(ma imosszekaptunk mert már feszült volt, megfogta a grabancom veszekedés kozben majd rántott kettőt rajtam,mondván csak akarta h ne menjek el) Ilyet még sosem csinált.
Elég morgos fajta, ha mondható így. Mint egy vén hazsartos bácsi. (én így fogadtam el és így szeretem) Bár vannak nekem is nehezebb napjaim és akkor nem mindig bírom tolerálni az ő házsártosságát. Ma azt mondta hogy kurva anyad (ilyet még sosem mondott) én meg ha az anyukámat valaki a szájára veszi, az az egy amit nem hagyok szó nélkül. És még volt a szikra. Hatalmas veszekedés, mérgemben felmentem az emeletre hogy osszepakolok. Jött hogy ne menjek. Meg hogy ne csinlajam hisz egy kis butasagon kaptunk össze. Én mondtam neki hogy de akkor sem beszélünk így a másikkal. Majd mondta hogy ő vonat elé ugrik o mar ezt nem bírja, tudom nagyon jól hogy gyengéd az idegei… Majd lefekudt az ágyba, osszekuprodott és remegett. Odafekudtem mellé. Mert tudtam, hogy ez már nem a vitankrol szól.. Itt nagyobb probléma van. Édesapja 5 éve hogy meghalt. (kigyulladt a házuk, elektorom meghibásodás egy töltő végett. Apukája bent aludt. Ki akart jönni de a füst… Parom talált rá az ajtóban. Nem igazán voltak jóban szerintem. Amiket el el mesél én úgy veszem ki. De mégis biztos hogy nagy traumát hagyott benne ez is. Én abszolút megértem, és nagyon toleráns vagyok. De nem lehet így élni az életet, hogy ne legyen soha az hogy ne kapjunk össze.Ha már feszültséget érez a hamgomban(lehet az bármi, egy rossz nap vagy a főnököm idegesített fel vagy bármi.) ha én nem kedvesen, nyugodtan szólok hozzá azt ő támadásnak veszi. Kérem irjon pár gondolatot, mert fogalmam sincs, hogy mi tevő legyek.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Leveléből látszik, hogy nagyon szeretne párján segíteni, de mintha eszköztelennek érezné magát. Ha valaki érzelmileg elzárkózó, valóban nehéz dolgunk van, hiszen akaratán kívül senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy beszéljen számára nehéz, fájdalmas érzésekről. Ugyanakkor egy terápiás kapcsolatban sokszor könnyebb ezeket megosztani egy olyan személlyel, aki egy neutrális légkörben ugyan, de mégis empatikus hozzáállással hallgat meg minket, illetve kérdéseivel, meglátásaival próbál segíteni a probléma gyökerének feltárásában. Egy párkapcsolatban ez a hozzáállás nyilvánvalóan nem tud megvalósulni, mivel mindkét fél érzelmileg involválódik. Éppen ezért azt javasolnám Önnek, hogy mondja el párjának, hogy szeretne neki segíteni, de jelenleg eszköztelennek, tehetetlennek érzi magát, és amennyiben nyitott rá, javasolja neki, hogy keressen fel egy szakembert. Amennyiben kifejezetten a párkapcsolatukban szeretne változást elérni, természetesen párterápiában is érdemes lenne gondolkodniuk.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Doktornő/Doktorúr!
A volt párommal a szakításunk óta eltelt több, mint két év. 2020 szeptemberében újra találkoztunk, mivel ugyanarra az egyetemre felvételizett, ahova én járok. Elkezdett újra alakulgatni valami, de be kellett vallanom magamnak, hogy ő már nem azaz ember, akivel én kapcsolatban szeretnék élni. Ha lehet így mondani, akkor szétnőttünk.
2020 novembere óta nem láttam, mert a vírus miatt kiköltöztettek minket a kollégiumból, 1 hónapja nem is írtunk üzenetet egymásnak.
Jóval mielőtt találkoztunk szeptemberben, elkezdtem írni egy könyvet, ami már sok ideje a fejemben volt. Amit a könyvben eddig leírtam, az szeptembertől megtörtént az exemmel is. Szinte ugyanúgy. Nem tudom folytatni a könyvet, nem tudok rengeteg zenét hallgatni, vagy a szexre gondolni anélkül, hogy ő eszembe nem jutna. Mivel megtörténtek ugyanazok vele, mint a könyvben, ezért nem tudok elvonatkoztatni, hogy nem ő a könyvben szereplő főszereplő (a karaktert már azelőtt kitaláltam nagyjából mielőtt megismertem). A történet fontos számomra, szeretném folytatni, de így képtelen vagyok.
Az exemmel nem akarom tartani a kapcsolatot, mérgezőek vagyunk egymás számára.
Tudom, az én problémám eltörpül másoké mellett, de el szeretném felejteni végre őt.
Köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Rózsa!
Köszönöm bizalmát! Mivel több mint két éve már megtörtént a szakítás, és még mindig komoly nehézségei vannak az elengedéssel, azt gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amit szerencsésebb lenne szakember segítségével körbejárnia. Egy terápia során ugyanis sok esetben derül fény arra, hogy azok a sérelmeink, melyekről úgy gondoljuk, hogy pl. csak egy adott párkapcsolatban éltünk meg, valójában valamilyen korábbi sérülésünket, elakadásunkat jelzik. Hosszú távon pedig ezek feloldása jelentheti a megoldást arra is, hogy az aktuális, számunkra mérgező kapcsolatot el tudjuk engedni.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Furcsa egyaltalan irni ide, de nem tudok Mar mit kezdeni a helyzettel. Sok ember van, aki szeret. Sok ember van akit szeretek. DE Meg is, amikor olyan allapotban vagyok, ezt nem latom. Gyulolom magam. Napokig az agybol nem tudok felkelni. Utana pedig Gyulolom magam. Mert dolgoznom kene. Mert nem irok senkinek. Nem beszelek senkivel. DE egyszeruen keptelen vagyok ra. Es nem ertem, hogy miert. Es ez nevetsegesen hangzik, es igy leirva Meg semminek, csak picsogasnak, de ez megis tonkreteszi az eletem. Amikor Meg olyan allapotban vagyok, ami kb. Az eletem 20%a akkor Meg normalisan tudok elni, es nem tudom mit csinaljak
Kedves Írisz!
Köszönöm bizalmát! Leveléből az derül ki, hogy határozottan szenved hangulatának változékonyságától, és attól talán különösen, hogy sok esetben nem is igazán érti, hogy minek a függvénye a változás. Éppen ezért mindenképpen azt tanácsolnám, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki segít eldönteni, hogy ezek az állapotok indokolttá teszik-e esetleg a gyógyszeres kezelést, vagy esetleg egy pszichoterápiás folyamat elkezdése jelenthetné a megoldást hosszú távon a problémára.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Dóra!
Párommal 1 éve vagyunk együtt, de az első perctől fogva sajnos problémánk van a szexxel. Ő 40 éves, én 27. Már a legelső együttlétkor is merevedési gondjai voltak, ami azóta is tart. Járt urológusnál, ahol kizárták a szervi problémát. Eleinte magát hibáztatta, de ez mostanra megváltozott, mert elkezdte rám hárítani a dolgot. Mindig kitalál valami újat, amit szerinte rosszul csinálok. Pl. nincs ritmus érzékem, görcsös a kezem … a legújabb gondja, h szerinte a vaginám feljebb van a kelleténél (ezen már csak nevetni tudtam). Semmilyen formában nem tudom kielegiteni őt …
Mielőtt össze jöttünk, állítása szerint 2 évig nem volt nővel. Olyan, mintha annyira hozzá szokott volna a saját kezéhez, hogy máshogy már nem megy neki. Ezenkívül körül is van metélve, ami szintén nehezíti a dolgot, mert a makkja konkrétan érzéketlen.
Sosem kezdeményez, sosem érzem azt h kívánna. És engem sem elégít ki, csak max heti egyszer kézzel. Semmi intimitás nincs a szexben, kb. mintha egy feladat lenne.
Azt mondja, hogy neki nincs is akkora igénye a szexre, mint nekem. Nyilván a korkülünbségből is adòdik ez, de azért mégsem 70 éves, hogy ennyire ne érdekelje…
Vannak jobb időszakok, amikor jól működik minden, de az 1 év alatt sajnos nem sokszor fordult ez elő. Nem tudom, hogy mitől függ.
Maga a kapcsolatunk ezen kívül tökéletes. Ő 1,5 évig kitartóan várt rám, nagyon szerelmes és én is. Jobb társat nem is kìvánhatnék. Ezért is szeretnék valamilyen megoldást a szexuális problémánkra. Kezdek bele fáradni.
Köszönöm a segítséget.
Kedves Fanni!
Elmondásából az derül ki, hogy a szexuális problémát leszámítva kapcsolatuk alapvetően működőképes és harmonikus.
Feltételezem, hogy párját legalább annyira zavarhatja ez a probléma, mint Önt, ezért ha mindketten motiváltak a változásra és a munkára, mindenképpen érdemes lenne felkeresniük egy párterapeutát, hogy ketten együtt jussanak közelebb mind az okok feltárásához, mind pedig a megoldás megtalálásához!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
3 éve mentem nyugdíjba. 2 éve alvászavarban szenvedek.Az elején még csak rosszúl aludtam, de az elmúlt időszak maga a pokol. Szinte mindent kipróbáltam, szedtem Mirapexint a nyugtalanlábszindrómámra, de egy idő után már attól sem tudtam aludni. A házasságom rendben van, nem dohányzom, sokat mozgok, jógázok,meditálok, lehetőség szerint egészségesen étkezem. Ennek ellenére nagyon nehezen alszom el, bá korán ,10 körűl lefekszem. Van, hogy csak 2-3 körűl tudok elaludni és igen felületes az alvásom. Nem nézek TV-vét, csak olvasok ,esetleg meditálok. Sajnos az sem segít.Félek,hogy az egészségemnek árt ez a kevés alvás. Van, hogy nagyon fáradt, kedvetlen vagyok, úgy érzem , hogy 2-3 óránál többet nem aludtam. De olyan is van, hogy szintén alig alszom és még is friss és energikus vagyok. Nem tudom,hogy ez a korral járó dolog e,és ebben a korban ez a természetes, de néha megijedek ,hogy ez még sem természetes. Voltam már alváscentrumban, de nem sokat segített. Szeretnék újra nyugodtan, mélyen aludni!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Megértem, hogy rendkívül nyomasztó lehet ez az évek óta fennálló probléma, ugyanis az alvászavar valóban kihatással van az élet minden területére. Leveléből kiderül, hogy sok mindennel próbálkozott már, de semmi nem hozott ezidáig tartós megoldást. Én mégis azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki kompetens annak eldöntésében, hogy szükség lenne-e esetleg valamilyen gyógyszer felírására, illetve hogy szükség lehet-e esetleg pszichoterápiára. A pszichoterápia abban segítene elsősorban, hogy megértse a probléma mélyebb gyökerét.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
A parom folyton sms-ezik, noket hivogat akik masik kontinensen elnek.sokszor munka utan se siet haza hanem ezzel tolti az idejet.kb 150 nöi nevet lattam a telefonjaba es az elmult 2 hétbe 5 szor lattam hogy irnak neki, hivják.az uzeneteket nem birtam megnezni mert igy is ki vagyok keszulve.Ami megorjit hogy kozbe meg folyton mondja hogy szeret meg hogy milyen jo minden koztunk.a szex is.7eve vagyunk egyutt,ezzel nem birok tovabbelni amitol megorulok hogy hogyan lehet ilyen ketszinu hogy a szemembe a tokeleteset mutatja,a hatam mogott meg igy megalaz.par eve is volt ilyen gond akkor csak interneten csetelt akkor megmondtam neki hogy elhagyom mert ez nem fer bele nekem es tudja hogy kikeszitett.utana nem volt ilyen gond de bocsanatot sohasem kert. Nem tudom osszeegyeztetni amit nekem mutat meg amit csinal a hatam mogott.en sosem voltam rossz hozza,a szexet is en tobbszor kezdemenyezem vele.akkor miert van erre szuksege hogy ilyen nokkel beszelgessen akik meztelenul hirdetik magukat az interneten?meg prostitualtak.kérem segitsen megerteni miert van ez a két szemelyisege.koszonom valaszat!
Kedves Katalin!
Köszönöm bizalmát! Teljesen érthető, hogy megalázva érzi magát ebben a valóban méltatlan helyzetben. Arra a felvetésére, hogy mindazok ellenére, amiket felsorolt, férje miért érzi szükségét annak, hogy más nők szexuális szolgáltatásait vegye igénybe, sajnos nem fogok tudni én sem egyértelmű választ adni. Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy Önt mi akadályozza vajon abban, hogy változtasson ezen az élethelyzeten, azaz mi tarthatja ebben a méltatlan helyzetben? Sokszor egyedül nehéz választ találni ezekre a kérdésekre, ezért azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy szakembert, aki segíthet ebben.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Márta Dóra!
Fiatalabb (17-18 éves) korom óta küzdök ezzel a problémával, szegény családi környezetben nőttem fel és mindig szükségem volt valami pluszra, hogy az anyagi helyzetemen javítsak, így kezdtem el sportfogadással “foglalkozni”. Gyakran játszottam az élvezetért, de leginkább azért, hogy megengedhessek magamnak olyan dolgokat, amikre nem lenne pénzem és hiába tudtam, hogy ez veszélyes, az évek során egyre mélyebbre csúsztam ebben a spirálban. Sajnos az utóbbi időben (1-2 év) ez egyre rosszabb, rendszeresen kapom magam hazugságon, kölcsönökön, elcsúszom a befizetendő számláimmal – és gyakran próbálom ezt újra a sportfogadással kiegyenlíteni. Nem tudom, hogy hogyan tudnék erről beszélni a családommal, a barátaimmal, sőt korábban ha (más témában) jártam pszichológusnál, neki sem említettem ezt. Olyan mintha egy álarc mögött élnék, ami tönkreteszi a kapcsolataimat, feszült vagyok, távolságtartó, nem beszélek a problémámról – amikor persze jön egy “nyerő széria”, akkor ez megszűnik, elhiszem, hogy visszazökkenhetek, sőt, megoldhatom az anyagi és egyéb problémáim, pedig belül tudom, hogy ez nem járható út. Nem tartom magam butának, de nem tudom, hogy az “extra bevételek” nélkül (ami hosszú távon, nettósítva biztosan extra kiadás), hogyan tudnám egyenesbe hozni magam.
Válaszát előre is köszönöm,
KD
Kedves Kérdező!
Köszönöm bizalmát! Leveléből az derül ki, hogy 7-8 éve küzd már a játékszenvedéllyel. Ahogyan említettem, járt már pszichológusnál, de vele sem tudott őszinte lenni. Mindenképpen azt tartanám az első és legfontosabb lépésnek, -amennyiben valóban megérett az elhatározás Önben a változásra-, hogy keressen fel újra egy szakembert, akivel egy bizalomteli, biztonságos kapcsolatban hosszú évek után végre őszintén tudna beszélni a problémáról, illetve egy terápiás folyamat keretein belül fel tudnák tárni a probléma mélyebb gyökereit. A játékszenvedély hosszú távon valóban nagyon veszélyes és romboló tud lenni, és egyedül nagyon nehéz megbirkózni vele.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
