Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm.
Úgy érzem szükségem van segítségre!
Úgy kezdödött az egész hogy édes anyámnak el tört a lába depressziós lett és be fordult magába és teljesen le épült, most én ápolom.
El költöztünk Tolnamegyéből, Zalamegyébe és egyre rosszabb lett minden.
A nővérem és a párja vették egy házat és ide költöztünk mivel ök külföldön élnek.
A nővérem párjának a családja lelki terrorba tart engem félek minden egyes naptól hogy most mért fognak belém kötni.
Meg aláznak sokszor és belém gázolnak ok nélkül.
Próbáltam pozitívan gondolkozni hogy be vonzam a jót de egyszerűen itt ijen körülmények között nem megy.
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik nagyon nehéz helyzetben van, sok fronton érik negatív impulzusok. Egy szerettünk ápolása egyébként is nagyon megterhelő, és emellett egy költözéssel járó változás, illetve a testvére felé való kiszolgáltatottság, nem lehet könnyű. Mivel úgy érzi sokszor megalázzák, és belegázolnak a lelkébe, fontos lehet határokat felállítani a kapcsolatukban. Amennyiben úgy érzi, hogy testvére és párja nyitott arra, hogy beszéljenek a kialakult helyzetről, érdemes lehet kommunikálni feléjük, hogy a viselkedésük milyen hatással van Önre. Amennyiben úgy érzi egyedül nehéz meghúznia a határait, javaslom, hogy keressen fel pszichológust egyéni konzultáció formájában, aki segíthet ebben.
Arról számol be, hogy édesanyja depressziós lett, de arról nem ír, hogy ő kap-e ezzel kapcsolatban szakmai segítséget. Fontos lenne, hogy ő jobban legyen, így talán az Ön válláról is lekerülhetne valamennyi teher. Javaslom, hogy keressék fel a háziorvost, aki tovább irányíthatja a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba, ahol szakmai segítséget kaphat az édesanyja.
Addig is javasolnék egy könyvet, amelyet forgatva, akár önállóan is szembeszállhat a negatív gondolatokkal, megküzdhet a körülményekkel. A könyv:
Jó napot kívánok! Szeretném kérdezni, hogy hogyan engedjem el azt a, személyt akit nagyon szeretek? Depressziós vagyok amiért ő csak kihasznál és lelkemet bántja és addig vagyok jó neki míg energiát nyer belőlem.. És utána hirtelen eldob mint egy szememet. Köszönöm előre is válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Önismereti munka során lehetne felderíteni az elengedési probléma hátterét. Amennyiben szeretné, munkacsoportunkból is választhat szakembert segítségül ehhez.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Cipralex atarax egyszerre szedéséről azt írja betegtájékoztató nem lehet szedni egyszerre. Doktornő tegnap írta fel, ma nincs rendelés nem tudom megkérdezni tőle. Azért fordultam Önökhöz. Tudja hogy cipralexet is szedem. Ön véleményére is kíváncsi lennék miért nem szedhető egyszerre?
Kedves Kérdező,
Sajnos pszichiáter szakorvos vagy gyógyszerész kollégánk nincs, aki meg tudná a gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseit válaszolni. Kérdezze meg a kezelőorvosát vagy esetleg a háziorvosát.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Az a gond hogy élettársam nemrégibe elhagyott és minden nap vele álmodom ezért kerestem fel önöket mert az álmomba vidsza tér énhozzam és hogy ujra eggyüt leszek vele.
Ezügyben minden ilyen álomra emlékszem e mellet minden aproság végett föl riadok es utána vissza alszom és ugyan ugy fojtatodik az álmom és ez oránként 1 szer meg történik
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Ebben az esetben, akkor az Önnel történt dolgok idézhetik elő az elalvási és az átalvási nehézségeket és a furcsa, vágyteljesítő álmokat. Ha úgy érzi, hogy a szakítást nehezen tudja egyedül feldolgozni, akkor kérje szakember segítségét. Ezt megteheti akár oldalunkon is, TB támogatott módon pedig a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv!
Lakatos Norbert vagyok és az elmult 3-4 napban elég furcsa alászavarom /álmaim vannak ez ügyben keresem fel önt/önöket.
Tisztelettel :
Lakatos Norbert
Kedves Norbert!
Köszönjük a levelét!
Alvásunkat nagyon sok tényező befolyásolhatja. Például a környezetünkben lévő történések, a velünk zajló dolgok, időjárási tényezők, a Hold állása. Emiatt és a rövid időtartam miatt úgy gondolom, hogy nem beszélhetünk még zavarról, de a nehezített alvás miatt ajánlom Önnek, hogy próbálja megváltoztatni az elalvási szokásait (például próbáljon előbb vagy később lekefüdni, előtte fél órával már nem nézni televíziót, telefont, stb.)
Ha a probléma több héten keresztül is fennállna, akkor mindenképp kérje szakember segítségét!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tiszteletem! Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy cipralexet szedek, de tegnap még írták fel mellé ataraxot. Viszont azt olvastam hogy együtt a kettőt nem szabad szedni. Ez igaz? Köszönöm válaszát
Kedves Andrea!
Köszönjük a levelét!
Gyógyszeres kérdésben mindenképpen keresse fel kezelőorvosát, háziorvosát, vagy a gyógyszert felíró orvost, aki tájékoztathatja Önt a szedési protokollról. Emellett a szorongás és pánik oldására a gyógyszeres kezelésen felül kipróbálhat más technikákat is, például relaxációt. Ehhez oldalunkon több segítséget és információt is találhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot! Az a helyzet, hogy nagyon rosszul érzem magam, folyamatosan aggódalmak, kétségek gyötörnek, feszült vagyok, nagyon nem érzem magam jól a bőrömbe.. Mióta a pszichiàterem szabadságra ment csak rosszabb lett a helyzet, nagyon nehéz, hogy most nem tudok neki üzenni, kommunikálni. Mással igazán, nem tudok beszélni az aggódalmaimról. Sajnos a baráti kapcsolataim olyanok, hogy csak arra vagyok jó, hogy nekik segítsek, dehogy velem mivan, az nem nagyon érdekli senki. Itthon sajnos nem olyan a kapcsolatom a szüleimmel, illetve itthon is rengeteg a feszültség, és a gond. Hát jó mégis van egy valaki akinek megtudok nyílni és meghallgat, és az a barátom (párkapcsolati), Ő mindig próbál nekem segíteni, viszont az aggódalmaim erre a kapcsolatomra is kiterjednek, és többszöt is volt ebből surlódás, amin próbálok változtatni. De nagyon aggódom attól, hogy próblémásnak tart, és nem szeretném azt se ha esetleg az én marhaságaum miatt lenne ennek a kapcsolatnak vége, sőt. Egyáltalán nem szeretném hogy vége legyen, és nagyon aggódom. Lassan 6 éve vagyok Vele együtt. Illetve ami még az őrületekbe szokott kergetni, és rengeteget aggódom most az a tovább tanulás, 19 éves vagyok most leszek végzős a gimibe, és nagyoj aggódom több okból is, és rengeteget agyalaok ezen. Illetve mind8g van egy csomó egyéb dolog miktöl aggódn8 szoktam, és egyből kétségbe essek. (A kinézetem, álmaim, szeretetek stb. )
Nem akarok tovább írni, mert ígyis félek, hogy túl hosszú lesz. Remélem elolvasták, és tudnak nekem valamit mondani. Hogy mit tegyek? Azt érzem, hogy napról napra csak rosszabbúl vagyok, és a pszichiáteremmel csak jövőhéten tudok beszélni. A gondolataimat nem tudom elterelni és lefoglalni magam más dolgokkal, csak az aggódalmak..
Előre is köszönöm ; Niki
Kedves Niki!
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy a aggasztónak érzi az állapotát és kétségbeesetten várja a pszichiáterével való újabb találkozást.
Örömmel olvasom, hogy van bizalmi kapcsolata és a párjának meg tud nyílni, így biztatnám arra, hogy közösen próbáljanak örömkeltő tevékenységeket, programokat szervezni, sokat lenni a szabadban, sportolni, ha van erre lehetőség. Ezáltal növelheti szervezete boldogság-hormonjait ami jobb kedvre deríti, mérsékelheti a negatív gondolatai, el tud terelődni a figyelme addig, amíg folytatni tudja a kezelést és megoldódnak a problémái.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm..Nincs au a hely es idő hogy itt leirjam…folyamatosan öngyilkos gondolataim vannak minden esemenyről tárgyrol az jut eszembe megoldhato e hogy sikerül e biztosra…au ok folyamatos…nem kizarhato. Mehetek e önkent pszihiatriara?
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük levelét!
Sürgösen vegye fel a kapcsolatot egy pszichiáter szakorvossal, hogy a minél hamarabb elkezdődjön a kezelése.
Vagy hívja a lelki elsősegély telefonszámot:
Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes)
116-123
Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdvözlettel,
Kedves szakértő én olyan problémával küzdök hogy nemtudok enni olyan félelem van bennem hogy azt képzelem be az agyamba hogy nehezen vagy nemtudom le nyelni az ételt lassan 4 hónapja levest és tejbe grizt eszek és most jutottam el arra szintre hogy próbálkozok nem gondolok rá hogy nem bírom le nyelni nem fogok még fulladni de nagyon nehezen megy pánik tör rám elkezdek remegni vagy hevesebben verni a szívem de ez ritkábban fordul elő lehet ez szülés utáni depresszió is voltam már így sajnos csak az más pdomelma volt de azt le küzdöttem ezt most valahogy nem megy még mondom őszintén nem szeretnék ezzel orvoshoz fordulni mert ez rajtam múlna de sajnos nem tudom mit tegyek gyermekeim és magam miatt szeretnék helyre jönni nagyon sokat fogytam 4 hónap alatt ahogy nem étkezés rendes ételt köszönöm előre is a választ tisztelettel Rácz Patrícia
Kedves Patrícia!
Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy nehéz egy ilyen döntést meghozni mégis minél előbb érdemes lenne egy pszichiáter szakorvos és egy pszichológus segítségét kérni az ügyben. Azért lenne erre minél hamarabb szükség, hiszen ez az állapot az egészségi állapotát és a pszichés egyensúlyát is jelentősen veszélyezteti.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm Önöket!
Először is hálásan köszönöm azoknak, akik biztosítják a lehetőséget arra, hogy ezeket a kérdéseket szakembereknek feltehessük.
Egy olyan problémával fordulok Önhöz/Önök höz, hogy a 4 éves párkapcsolatomban 2 éve elveszett au intimitás, 2 éve nem voltunk együtt. Úgy gondolom, alaphangon egy szoros kötelék van közöttünk, mert a kapcsoltunk előtt 10 éve barátok voltunk. De ez a jelenlegi helyzet teljesen a szakítás szélére sodort minket. Teljesen kétségbe vagyok esve. Azt hiszem, a tehetetlenség az, ami a legfájdalmasabb ebben a helyzetben. Ötletem sincs, mihez kezdjek. Azt viszont tudom és érzem,hogy elengedni nem szeretném egyelőre “kettőnket”.
Arra szeretnék kérdést kapni, hogy van arra valamilyen módszer, terápia, ami kimondottan a szexualitással, intimitással kapcsolatos problémákat segít megoldani? Tudnának esetleg valamilyen “praktikát”, módszer ajánlati, amivel ki tudjuk billenteni magunkat ebből az állapotból?
Válaszukat hálásan köszönöm.
Üdvözlettel
Erika
Kedves Erika!
Sok pár életében megfigyelhető, hogy a szexualitás rövid idő alatt kikopik a hétköznapokból. Ez a „dead bedroom”, vagyis a „halott hálószobák” jelenség. Minél tovább áll fenn ez az állapot, annál frusztrálóbbá válik, és annál több időt vesz igénybe a harmonikus szexuális élet visszaállítása.
Egy hosszú távú kapcsolatban a kiegyensúlyozott szexuális élet legfontosabb feltételei:
– Mindenekelőtt kell két ember, akik szeretik egymást.
– Kell, hogy mindkét embernek a nemi hormon szintje, valamint a hormonok aránya megfelelő legyen, ami előfeltétele a szexuális vágynak.
– Szükség van még a kapcsolaton belüli szexuális energiákra, szexuális fantáziára és szexuális impulzusokra is, amit képesek vagyunk a párunkkal egymás között működtetni.
Ha mégis egy olyan kapcsolatban él, amelyben nincs szex, viszont lenne rá igénye, akkor két lehetőség van: vagy közös erővel, segítséget kérve változtatni, vagy, ha a másik fél nem partner ebben, akkor a kapcsolat megszakítása marad a másik alternatíva.
Ilyen probléma esetén a következő kérdéseket mindenképpen érdemes végiggondolni:
– Beszélt már arról a párjának, hogy Önnek így nem teljes az élete?
– Úgy érzi, hogy meghallgatásra találtak a szavai?
– A párja is elmesélte az ő nehézségeit? Létrejött Önök között egy párbeszéd?
– Partner volt abban, hogy változzon a helyzet? Esetleg érzéketlenül viszonyult ahhoz, hogy Ön elmondta a problémákat?
Az egészséges intimitásra a nyitott, tiszteletteljes, őszinte és direkt párkapcsolati kommunikáció jellemző, ahol a felek vállalhatják sérülékenységüket, nehéz érzéseiket, gondolataikat, mert társuk elfogadó, empatikus módon fogadja azokat. Amikor a párkapcsolatban az elhidegülés már tapintható, a legfontosabb lépés az érzések kifejezésének megtanulása, a párkapcsolati kommunikáció egészséges mederbe terelése.
Bármi oka is legyen az eltávolodásuknak, tudatos odafigyeléssel és együttes „munkával” képesek eljutni egy mindkét fél számára élvezetes és kielégítő kapcsolatig. Olykor ehhez szükség van egy külső támaszra, aki szaktudásával segít megtalálni azt az utat, ami közelebb visz. Amennyiben mindketten a közös szexuális élet visszaállítása mellett döntenek, akkor érdemes mielőbb külső segítséget kérni. Nem érdemes sokáig várakozni, hiszen minél több ideje nincs szex a kapcsolatban, annál több türelem és idő szükséges ahhoz, hogy visszatérjen.
A párterápia abban tud segíteni, hogy előhozza a rejtve maradt igényeket, problémákat. Ezek megbeszéléséhez pedig olyan körülményeket biztosít, ahol az elszenvedett sérelmek felhánytorgatása helyett a megoldás megkeresése válik fontossá.
Üdvözlettel,
Jó napot!
Egyből a lényegre térnék,azért fordulok önökhöz,mert édesanyám a mamám által szinte mindennapjait rettegésben tölti. Mamámnak elég gyakori dühkitörései vannak,egyfolytásban minket hibáztat mindenért,emleges választ nem fogad el,csak neki lehet igaza,a családot manipulálja,édesanyám ellen fordítva,anyám ebből a stressz helyzetből kifolyolag több betegséggel is küzd,szinte már lányának sem tekinti,úgy beszél vele mint egy kutyával és csa addig van rá szüksége,míg meg nem csinálja amit kér tőle,utánna megint folytatja a terrorizálást.Ő akar uralkodni a házban,mindenről tudni akar és addig zsarolja a másik félt míg meg nem szerzi a szükséges információkat.Ha, nem tud édesanyámra hatni akkor álbeteget játszik és eljátssza a “hattyú halálát”,sokszor sikerrel és elüldöz mellőle mindenkit. Ez már egészen odáig fajult,hogy már a házban sem érezzük jól magunkat folyton azon rettegünk,hogy mikor kezd rá megint. Mit lehet ilyenkor tenni?
Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Eszter!
Ez egy nagyon nehéz és komplex probléma, aminek a megoldásához vagy akár csak a megoldási javaslatához is sokkal több információra lenne szüksége:
– Hány éves a nagymama és hány éves az anyuka?
-Időse-e a nagymama és lehet-e ez egy kezdődő demencia jele?
– Mindig ez volt jellemző a kapcsolatukra, vagy ha nem, akkor mióta ilyen a viszony?
– Milyen a kapcsolat a többi családtaggal?
Ezekről a kérdésekről érdemes lenne az édesanyjának egy pszichológussal konzultálni, hogy hol és hogyan érdemes beavatkozni.
Üdvözlettel,
Kedves Szakerto!
Konfliktusom a lanyommal van.Kamaszkoraig nagyon jo volt a kapcsolatunk. Ezt kovetoen a mai napig a konfliktus jellemzi kapcsolatunkat. Mivel en egy fizikai,mentalis abuzust naponta gyakorlo anya lanya vagyok ezert a gyerekeinket a liberalis megengedo legkor jegyeben neveltuk fel.Meleg megengedo csalad voltunk.Egyenrangu felkent kezeltuk a gyerekeket. A lanyomnal sajnos a felelossegvallalas a mai napig nem fejlodott ki .Nehezen birkozik meg a mindennapi elet gondjaival.Mi kulfoldon elunk ,anyagilag segitjuk a gyerekeket,de o folyamatosan duhos ram,amiert nem segitem a gyereknevelessel kapcsolatban pl. Amennyit csak lehet hazamegyek,egyutt toltom az idot az unokammal aki 6eves. Emiatt neheztel,mert szerinte a hazimunkaban is szuksege van segitsegre.Harmasban nem tudunk idot tolteni,mert minden szavamat cselekedetemet biralja.Sajnos a gyerek elott is vitat general.A csepp a poharban az volt,amikor azt mondta az unokam elott,hogy nincs bennem szeretet.Mar probalkoztunk mediacioval,amit en kezdemenyeztem,ahol a mediator szerint le kellene valnia rolam. Tudom,hogy ez egy transzgeneracios problema.A legfajobb amikor azt latom,hogy ugy banik az unokammal,ahogyan az anyam velem.Atadtam vmit ugy,hogy a szoges ellentet kepviseltem az egesz anyasagommal,minden cselekvesemmel,erzesemmel.Soha nem mantraztam az ostoba mondatokat,”Amig az en kenyeremet eszed…stb”,es o megis mondja a gyerekenek.Tehetetlen,ketsegbeesett,remenytelen vagyok. Mit tegyek??
Koszonom,hogy elolvasta.
Tisztelt Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával.
Megértem, hogy kétségbeesett és hogy reménytelennek érzi a helyzetét, hiszen ahogy írja, sokat tett és tesz a mai napig a lányáért. Jó lenne ha sor kerülhetne egy őszinte, mély beszélgetésre a lányával, ahol támadások nélkül, higgadtan tudnák átbeszélni a sérelmeiket és közösen feloldani ezeket. Ha ez megtörténhetne, úgy gondolom, lehetne egy felhőtlen anya-lánya viszony Önök között újra, úgy ahogy volt az korábban.
Ha szeretné problémáját részletesebben átbeszélni, vegye fel a kapcsolatot egy pszichológussal négyszemközti beszélgetésre.
Üdv,
Tisztelt Hölgyem/Uram
A következő próblèmàval fordulnèk önhöz! Kb 12 éve visszatérő depresszioval èlek! Ha van cèl, kihivàs minden rendbe! Amit egyszerűen nem tudok kezelni, a heves érzelmi kötőrèseim akàr pozitiv, akàr negativ irànyba! Hirtelen reagàlok túl minden pillanatnyi értelmeitől vezèrelve! Előbb irok/ mondok utànna gondolkodok! Ez át túd menni heves dühvel irt mondott dolgok felè! Amivel nagyon sok embert sikerül megbàntanom! Hozzàteszem szemèlyisègem alap jàratonbis temperamentumos, dominàns szókimondó! A kèrdèsem mit javasol ezeket a szèlsősèges dolgokat kezelni tudjam? Elèg az önkontról nagy levegő gondolkozz èsvutânna tiszta fejjel cselekedj vagy gyógyszeres megoldàst javasol? Frontin 0,25mg ès Yarocen 15mg időszakossan lelki àllapotom szerint szedek! Köszönöm előre is megtisztelő vàlaszàt!
Tisztelettel: Zalàn
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom a gyógyszeres terápia mellett mindenképpen érdemes lenne pszichológiai vagy pszichoterápiás segítséget is kérnie például a területileg illetékes mentálhigiénés gondozóban, ahol a gyógyszereit is időszakosan kiírják, és feltárnia ezt a problémáját, mivel nyilvánvalóan nagyon megnehezíti az életét ez az állapot. A munkacsoportokban minden esetben dolgoznak pszichológusok is. Pszichoterápia során személyre szabottan sajátíthatna el olyan akár relaxációs, akár egyéb -pl. sématerápiás- technikákat, amelyek segítségével jobban hozzáférhetővé válnának az érzései saját maga számára is, hogy még éppen idejében felismerhesse, ha olyan szituációban találja magát, amire rendszerint dühkitöréssel reagálna. Ezek helyett pedig egy adaptívabb, higadtabb módon tudna az adott helyzetekben viselkedni. Nem probléma a temperamentumos, szókimondó jellem, a pszichoterápia sem az ember jellegét cseréli ki -nem is célja-, csak megtaníthatja jobban alkalmazkodni, hozzáférni a saját lelki problémáihoz, félelmeihez, azokhoz a visszatérő, ismétlődő mintázatokhoz, melyek a dühösség háterrében állhatnak, és megtaníthatja kezelni azokat, főleg, ha azok már szenvedésnyomással is járnak az ön számára.
Remélem mielőbb sikerül elérhető megoldást találnia, hogy a mindennapjait kevesebb feszültséggel tudja megélni!
üdvözlettel:
Felek emberek kozott oszinten beszelgetni. Van hogy meg se szolalok csak ha konkretan kerdeznek valamit es azt is letudom egy mondatos valasszal, pedig legbelul nagyon el akarnak meselni dolgokat es nagyon szivessen hozzaszolnek a temahoz de felek kitudja mit fognak gondolni, hulyenek neznek majd…
Ez miatt nem voltak alapsuliban sosem barataim, 8evig ugyan aza az osztalyom volt es meg mindig nem merek beszelgetni veluk.
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ez a csökkentértékűség érzés honnan ered? Mitől fél, miért gondolja, hogy az ön gondolatai értéktelenebbek lennének, mint a másokéi? Vannak esetleg olyan korábbi élményei, akár iskolai élmények, vagy otthoniak, amik ezt a belső félelmet táplálják? Ha van olyan bizalmas barát, vagy közeli rokon, szülő, aki támogató önnel, akiben meg mer bízni, érdemes lenne megosztania vele ezeket a félelmeket, lehetséges, hogy ők is átéltek már hasonlót és el tudnák mesélni, ők hogyan küzdöttek meg vele. Pszichológus, vagy iskolapszichológus (ha van) is sokat tudna segíteni önnek abban, hogy fel merje vállalni önmagát, a gondolatait, hogy nyitottabb módon közelíthessen a külvilághoz, szülei, vagy tanárai tudnak segíteni, hogy hogyan jutna ilyen ellátáshoz az ön környezetében. Ezen a honlapon : http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/ és ezen https://sos116-123.hu/ további speciálisan fiataloknak is elérhető ingyenes, lelki elsősegéllyel foglalkozó szolgáltatásokat talál, ahol módja van átbeszélnie a problémáját. Bátran merjen bízni!
üdvözlettel
Jó napot kívánok!
Örülnék, ha egy pszichológus elolvasná a történetemet és véleményt mondana. Megpróbálom röviden összefoglalni.
7 évvel ezelőtt költöztünk egy ikerházba, a tő szomszéddal meghagytuk a kiskaput, hogy bármikor átmehessünk egymáshoz. Én úgy próbáltam viselkedni velük, mintha a szüleim lettek volna. (itt hibáztam, tudom). Ők is próbálták fenntartani ezt a látszatot.
5 évig napi szinten többször átmentem, persze soha nem üres kézzel. Bármit csináltam, mindenből vittem át.
Amikor a férjem külföldön dolgozott, megkértem a nőt, hogy ha hazafele jön a munkából, nem e venné ki a kislányomat az óvodából? Ő persze, szívesen kivette! Vagyis nekem akkor az úgy tűnt.
Persze én cserébe, túl hálás akartam lenni, bármit kaptam faluról a szüleimtől vagy anyósoméktól (akik hatvan kilométerre laknak tőlem) mindent megosztottam vele/velük.(65 évesek voltak, a gyerekeik messzebb laknak). Olyan is volt, hogy saját magamtól is odaadtam, mert neki kellett.
Amikor a kertből hazahoztam a uborkát, és nekem már nem volt rá szükségem, megkérdeztem tőle, hogy nem e akarja berakni?, szívesen neki adom. Mondta, hogy hát nem kell! Majd másik nap, azt mondta, hogy hát neki kellene az az uborka, ha be is raknám neki. Én persze, be is raktam! Így kezdődött az, hogy minden évben, kb 4-5 évig az ő kamráját is megpakoltam, természetesen, soha még egy kiló cukrot sem adott érte, igaz nem is kértem. Befőztem neki mindent, paradicsomot, lekvárokat, savanyúságokat, mindent, amit magunknak is raktam. Ő pedig mosolyogva adta a gyerekeinek, mintha ő rakta volna. Az összes tésztát ünnepekre én készítettem neki, hogy ha jön a családja, akkor ne bolti tésztát egyenek, mert ő soha életében egy tésztát nem sütött, mert ő nem tud.
Van egy titkárnőjük, aki utálja őket, de a szemükbe mutatja a jót, mert hát tőlük kapja a fizetést.
Ő lassan szépen felnyitotta a szemem, hogy mit is csinálok, hogy én tartom őket.
Kezdtem érezni, hogy ki vagyok használva, és annak, hogy jó párszor hazahozta a gyerekemet az óvodából én a százszorosát vissza fizettem már.
Kezdtem észrevenni, hogy amíg én a szüleimnek akarom őket tekinteni, addig ő, visszaél a szeretetemmel és ő bizony csak cselédnek néz! Egyszer amikor dühös volt, mert egyre kevesebbet mentem és vittem, ki is mondta, hogy ha már nem vagyok a bejárónője, muszáj főzzön. Mert nagyon sokat megspórolt azon, hogy én a maradékot is átvittem, mindig úgy főztem, hogy nekik is jutott. Legalább heti 4szer nem kellett még főzzön se, mert jó volt nekik a mi maradékunk.
Amikor kezdtem észrevenni, hogy ez nekem már teher, hogy őket is tartom és csak kihasznál, (mert tett rá utalást, hogy nekik már rég nem csináltam derelyét) kezdett érzelmileg zsarolni, ha már egy nap nem mentem át, mert fáradt voltam, kezdte mondani, hogy ezt érdemeljük, hogy ránk sem nézel, mi lesz velük, akkor már halhatnak meg. Persze ők ketten 4szer annyiból élnek, mi mint 4en. De ki is mondta nem egyszer, hogy milyen jól spórol rajtunk, hiszen nekem minden ingyen van a kertben.
Ilyen apró jelzésekből kezdtem rájönni, hogy a titkárnőnek igaza van és ez tényleg kihasznál.
Tudtam, hogy itt most már drasztikusan véget kell vetnem az átjárásnak, mert ebből nem tudok megszabadulni, mert érzelmileg zsarolt, mindig próbált lelkiismeret-furdalást okozni, hogy én rossz vagyok, nem jól nevelem a gyerekeket sem, mert reggelit készítek nekik és nem a bolti vett dolgokkal akarom őket táplálni. Úgy éreztem, hogy próbál rossz útra terelni !
Nem mondtam én neki semmi, csak egyszerűen nem mentem, csak vagy 5ször az elmúlt egy évben.
Persze, ha még most is átmentem vittem valamit. Ők úgy tudták, hogy a titkárnőjük miatt nem megyek, részben igaz, mert ő nyitotta fel a szemem, de ő továbbra is kétszínűsködik nekik és e miatt én már vele is csak köszönő viszonyban vagyok, mert nem tetszik, hogy kétszínű, de valahol érthető, mert tőlük kapja a fizetést.
De a valódi ok, az, hogy belefáradtam abba, hogy a cselédjük legyek, ingyen és bérmentve, ők pedig kacagjanak rajtam családostól, hogy milyen buta vagyok.
Két nappal ezelőtt vendégeim voltak és sütöttem bejglit. Gondoltam viszek át nekik egy tányérral, hogy ne legyek már olyan rossz, hiszen biztosan érezték az illatát és eddig, egy egy adagot sütöttem nekik is mindig, most legalább egy kicsi kóstolót vigyek át.
Vittem mellé 2 darab főtt kukoricát is. Jött velem a majdnem 11 éves lányom is. Ahelyett, hogy örült volna, hogy átmegyünk, elkezdte mondani, hogy számolta a napokat, hogy mikor voltunk utoljára és neki állt a lányomnak, hogy ezt érdemeljük tőled is, hogy ránk sem nézel, hányszor hazahoztalak az óvodából. A lányomnak könnybe szaladt a szeme, köpni nyelni nem tudtunk egyikünk sem. Olyan gyomorgörcsöm lett nekem is. Hazajöttünk és mondta a lányom, hogy olyan rosszul esett neki, amit a szomszéd mondott, próbáltam őt nyugtatni, de magam sem tudom, mi a helyes megoldás. Csak azt tudom, hogy már nem akarok senki cselédje lenni.
Tisztelt Kérdező!
Sajnos nagyon nehéz élethelyzetben van, átérzem a nehézségét, terheit. Azt tanácsolnám, hogy a férjével közösen – róla nem írt semmit- beszéljék át a helyzetet, hiszen közösen vannak benne. Az ő segítségével, közösen családként, ha erre módja van, valamilyen módon jó volna tiszta vizet önteni a pohárba, a szomszédokkal is tisztázni a helyzetet, valójában ki milyen viszonyt vár el a másiktól és miért cserébe? Szükséges- a kiskapu a kert végében? Kinek az igénye ez a továbbiakban? Ha ez nehezére esik, úgy érzi nehezen képviseli a saját álláspontját, nehezére esik az önérvényesítés, egy pár alkalmas pszichológiai tanácsadás hasznos lenne, ahol ezt a helyzetet és benne az ön szerepét helyzetét tisztázni tudnák, lelki támogatást nyerhetne és megerősödhetne a folyamatban.
Remélem sikerül minél előbb rendezni a helyzetet. üdvözlettel:
