Tisztelt Pszichológus!
Kicsit zavarodottan írom ezt a pár sort. Eddig is tudtam, hogy valami baj van velem, de most ismertem be magamnak igazán. Félek az egyedülléttől, és elvárom, hogy a másik fél adjon nekem rengeteg szeretetet, viszont én nem tudom úgy viszonozni számára, amit nem értek miért van. Tudom, hogy ez a probléma, de nem bírok vagy nem tudok változtatni egyszerűen. Hiába szeretnék. Mostanában hirtelen hangulatváltozásaim vannak, ami hatására hirtelen sértődök. Pedig megérdemlem mindazokat a bántásokat, amiket kapok a barátomtól, hiszen van benne igazság. Nem tudom mi lehet az oka annak, hogy én képtelen vagyok kimutatni úgy az érzéseimet, mint mások. Nem csak a mostani barátomnál van ez. Pedig tényleg úgy érzem, hogy szeretem a barátomat. Rengeteg dologra gondoltam már, hogy mi lehet a háttérben, de úgy éreztem mostmár megkérdezek erről egy pszichológust. Sajnos nincs lehetőségem elmenni pszichológushoz. Ebben a válaszban bízok.

Elhagytam a páromat de szeretném vissza kapni illetve a gyerekeimet

Jó estét kívánok!

Kamilla vagyok 17- éves, lassan a 18-adik életévemet töltöm.

Nem is tudom hogy fogalmazzam a problémámat,nagyon összeszedetlen vagyok elnézést , igen én is tisztában vagyok azzal,hogy fiatal vagyok és iskolába kell járnom, ezzel nincs probléma lassan elvégzem. Igazából ami miatt felkerestem ezt az oldalt, az az hogy van nekem egy párom (barátom) pár hónap múlva 2 – éve hogy az életem része.Nagyon jól meg vagyunk, mind a ketten nagyon vonzódunk és kötődünk egymáshoz ,meg is kérte a kezem, néha vannak kisebb viták de azt le rendezzük 5 perc alatt . Számomra az a legnagyobb szív fájdalom ,hogy körülbelül 1 évig könyörgött kisbabánk lehessen , nagyon akarta minden nap el mondta vagy tízszer hogy szeretne. Én is nagyon szerettem volna de nem valtam be neki, csak mikor a terhességi teszt negatív lett szívem szakadt meg.
De viszont most nagyot fordult a kocka , azt mondogatja nem szeretne fiatal ,ugyan is egyidős velem , ez körül belül 3-4 hónapja megy, mai nap azt mondta nekem gondolkozott és hogy védekezzünk ,mert nem szeretné “be ugorjon egy emberke” . Nekem ez a világon a legnagyobb fájdalom! Minden embertől azt hallom fiatalok vagyunk még, éljük az életünket, de viszont én nem szeretek bulizni sem , emberek közé járni sem , én kisbabát szeretnék! És igen tudom mivel jár! Mennyi költségbe van , és mennyit kell törődni vele , ott lenni mellette,felkelni hozzá éjszaka! Igen persze tudom! Unoka nővéreim gyermekei heteket voltak nálam 8-9 hónaposan is! Anyagi helyzetre kitérve az is megvan! Házunk igaz még nincs, de szüleimnek/szüleinek is van több elhelyezkedéshez tökéletes házaik. Én nagyon készen állok rá lelkileg is, erőben is, úgy gondolom páromnak teli beszélték a fejét. Más szakember véleményét szeretném meg hallgatni, hogy mitévő legyek?

Eléggé összeszedetlen voltam elnézést!

Üdv :Vaga Kamilla

Szorongóan kötődő típus vagyok, ezért a társkeresésem sikertelen. Szinte mindig ugyanazokat a köröket futom. A kérdésem az lenne, hogy milyen módszerrel tudok ezen változtatni? Tudom, hogy nagy valószínűséggel gyermekkoromból ered és hogy tudat alatti, de tudna -e olyan módszert javasolni, amivel ezt a “hibás” mintát ki tudom iktatni az életemből?

Köszönöm

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!

Lassan 4 hónapja küzdök visszatérő émelygéssel, melyek sokszor fajulnak erős hányingerré, hányás nem történik. Lelki eredetűnek hittem, mivel elég stresszes élethelyzetben voltam ekkor. A stressz forrása 2-3 hónapja megszűnt, a tünetek viszont felerősödtek, mostanra szorongással is párosulnak, hőhullámok jelentkeznek, indokolatlan félelemérzés jön elő, semmivel sem tudom elvonni róla a figyelmem. Mostanra a napi dolgaimat sem tudom mindig megcsinálni, olyan erős a szorongás. Tudna valamit javasolni, milyen irányba induljak a probléma megoldása érdekében?
Köszönettel: Anna

Üdvözlöm!
20 éves vagyok, a barátnőm 19.
Olyan problémával küzdök, hogy nem tudom elfogadni, feldolgozni, megemészteni, hogy a lányt aki szeretek, előttem mással volt. (Senkivel nem feküdt le, abban én vagyok az első.) Viszont mást csókolt (többet is), másnak fogta a kezét, más simogatta stb…
Igazából a kérdésem annyi lenne, hogy hogy lépjek ezen túl (pl, hogy más szája hozzáért az övéhez), hogy dolgozzam ezt fel, hogy ne jusson mindig eszembe?
+egy kérdés: ez valami betegség?

Nagyon köszönöm a választ!
-egy szerelmes

Tisztelt Doktornő!
Jelenlegi párkapcsolatomban olyat tapasztaltam, amit eddig még soha. Most pedig nem tudom, hogyan dolgozzam fel a dolgot. Vagy egyáltalán mehet-e így tovább a kapcsolatunk, van-e értelme. De a leginkább az zavar, hogy ez engem elbizonytalanított a saját nőiességemben.
Úgy érzem, nem kíván a párom. Neki elmondása alapján heti 1 alkalom is elég. Régebben többet kívánta, most a munkára fogja, amivel tény hogy sokkal többet foglalkozik. De azok az 1-1 alkalmak se olyanok már… 2-ből 1x el se tud menni. 10p után elfárad, nincs kedve tovább. Aztán nap közben elintézi magának. Ha be is fejezzük, legtöbbször úgy tud csak elmenni ha én kézzel segítek. Rám is tett már sokszor ilyen-olyan megjegyzéseket, még ha nem is bántó jelleggel, de pl mikor ezeket szóbahoztam, volt hogy megmondta, hogy lehet jobban beindítaná őt, ha “ilyenebb-olyanabb” lennék, nem részletezném. Mind külsőség. Aminek sose fogok megfelelni. Nem, nem én változtam, túlzás nélkül az elmúlt években szinte semmit nem változtam külsőre. És eddig kívánt, most meg már nem. Kezdeményeztem is sokszor, ruha stb.. igyekeztem bevetni dolgokat, de azt a tüzet már nem látom rajta.
Hogyan építsem vissza az önbizalmam? Lehetséges ez ebben a kapcsolatban, vagy inkább hagyjam már ezt az egészet, és egyedül gyógyulgassak? Az az igazság, hogy a nőiességemen túl kicsit úgy érzem, megkérdőjeleződött a saját szerethetőségem is. Talán azért nem kíván, mert már nem szeret. Nem tudja szeretni a testem, kevés vagyok neki. Másokhoz sincs kedvem, félnék megmutatni magam. Felismerem a folyamatot, érzem, hogy gátlások épülnek fel bennem, és szeretnék ennek véget vetni.
Köszönöm a segítséget!

Jó napot! Kérdésem az lenne, hogy már lassan 2 éve egész nap, olyan szorítást érzek a torkomnal, nyákot érzek a torkomban, ha szűkebb pulóvert veszek még rosszabb! Már voltam gegesznel, házi orvosnál írt fel frontint és nolpazat de semmit nem segített. Próbáltam már minden természetes dolgot, de sajnos semmi se segít, és nagyon félek hogy valami komolyabb bajom van. Ön szerint mi lehet ez? Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
22 éves vagyok a férjemmel 3 éve élunk együtt, azzal a kérdéssel fordulok Őnhöz, hogy ugy érzem hogy a férjem nem mutatja ki irántam azt hogy szeret, már probálkoztam mindennel de sajnos nem sikerült.
3 éve vagyunk egyutt de sajnos még soha sem jött és ölelt volna meg magátol még soha sem csokolt meg magátol csak ha esetleg olyan alkalom van pl. Karacsony szuletesnap vagy ehhez hasonlok.. soha nem lepett meg még engem nem érdeklödik irántam nem beszélgetunk csak ha én nem probalkozok, és igen én mindig megyek puszilgatom ölelgetem de sajnos igy sem jo.
A szexualis eletunk ugyan ilyen.. még soha sem éreztem azt a vágyat rajta h tényleg akar tényleg kiván.. Néha ugy érzem hogy azért szexelünk mert tudja hogy ha nem akkor veszekudnk, probaltam már szépen meg beszélni hogy mi miért van. Probálkoztam már veszekedésel sőt több alkaloommal mar elis hagytam őt. De aztan mindig annyit könyörög hovy vissza megyek hozzá. Ugy erzem magam mint ha nem is nő lennék.
És amikor felhozom neki ezt a témát hogy miért nem csokol vagy puszil csak ugy meg vagy miért nem ölel át vagy miért nem kapok csak ugy egy csokit virágot vagy egyéb dolgokat tölle, akkor mindig ugyan az a válasza hogy meg változik minden más lessz.. de bele fáradtam már
Van egy 1 éves kisfiunk. És sajnos nem tudom a következő lépést.. Én nagyon szeretem de fogalmam sincs hogy mit csináljak.

48 éves vagyok egyedül álló. súlyos problémám van párválasztás és kapcsoltaba lépés területén. Problémám van az intimitássál a bizalommal a szexualitással. szinte minden kapcsolatombó negativ élményben részesültem és televagyok reteggéssel amiket akárhogy is próbálok nemsikerül legyőznöm. Úgytünik hogy legyőztem elindulok, majd egy idő mulva beigazolódnak a félretett félelmeim visszatörnek a régi negativ tapasztalataim hogy már megint stb. Félek szeretni és elfog a pánik ha már csak elkezd bizseregni..ignorálom stb….

Jó napot!
Szeretnék kérni tanácsot, online chateléses formában terepiás modón, vagy tanácsadás modón.

Kedves Doktornő!

Van egy különös tapasztalatom, amit nem igazán értek meg és kíváncsi lennék a véleményére.
Volt egy férfi, aki udvarolt nekem. Alapvetően kicsit neurotikus, félénk beállítottságú volt. Sokat keresett, programokat csinált, hogy találkozzunk. Igazából mindent ő kezdeményezett. Telefonon is és online is beszélgettünk emellett. Nem mondta ki soha nyíltan, hogy szeretne, csak elszólásként. Nagyon izgult a közelemben. Félt, hogy meggondolom magam vele kapcsolatban. Már az ismeretségünk elején szeretett volna kapcsolatot velem, de én féltem ettől, mert bizalmatlan vagyok a férfiak felé, és mert mondta, hogy nincs benne rózsaszín köd irántam. Ezzel összezavart, mert nem így viselkedett. Ezek miatt azt mondtam neki, hogy én nekem több idő kell, hogy a kapcsolati státuszt felvegyük. Ezt rettegve fogadta, de azt mondta megérti. Ezt követően jött egy randi és eléggé hidegen, lekezelően viselkedett velem. Majd amikor haza mentünk, elmondta, hogy kiábrándult és igazából nem érez kémiát a külsőm iránt. Mérges lettem, hogy ezt pont ilyenkor kellett közölnie, végképp összezavart. És még ekkor is kapaszkodott belém, hogy időt kér. Ebbe nem mentem bele. Még keresett ezek után is, de végül úgy döntöttem teljesen megszakítom a kapcsolatot. És igazából ez az, amit nem értek. Hogy tud valaki hónapokig ostromolni egy nőt fizikai vonzalom nélkül? Elfogadom, ha valaki nem vonzódik hozzám, de azt nem, hogy az nem érez fizikai vonzalmat, aki kitartóan próbálkozik, már úgy, hogy pár találkozás után a “járásra” gondolt. Ön szerint ez lehetséges egy férfinál? Vagyis lehet fizikai vonzódás nélkül udvarolni valakinek huzamosabb ideig? Ismerősök szerint igazából csak így akart visszavágni a csalódása miatt. Ön mit gondol erről? Köszönöm!

Jó napot!Az lenne a problémám,hogy mostanában rengeteg kattogást,pattogást hallok de nem tudom meghatározni hogy honnan…. Mostanában semennyire nem tudok aludni vagy háromszor felébredek….Próbáltam inni nyugtató teát hátha tudok aludni,hát nem használt.
Nagyon zavar,hogy egész nap fáradt vagyok,mindig tudnék aludni napközben,ha eszem hányingerem van,mozogni sincs nagyon erőm.Ez mi?

Jó napot!
Amióta eszemet tudom, jelen van az életemben az “álmodozás”. Ez gyakorlatilag azt takarja, hogy létezik a fejemben egy teljesen más verzióm, teljesen más barátokkal, eseményekkel, stb. Az utóbbi 2 évben ez egyre inkább felerősödött, nem csak elalvás előtt fűzök ilyen történeteket, hanem nap közben is azon kapom magam, hogy ebben a “más világban élek”. Ez egyre jobban zavar, akármilyen új helyzetbe kerülök, rögtön az az első gondolatom, hogy beépítem ezt a “világomba”. Ez mennyire normális?
ELőre köszönöm a válaszát!

Jónapot kívánok! Lerövidítve az a problémám hogy nem tudok sírni pedig úgy érzem ha tudnèk sírni utána megkönnyebülnèk. A lelki problémám hátterèben egy lány áll akivel sajnos bizonyos okok miatt nem lehettünk együtt, ezért elég hamar szétváltak útjaink, csakhogy én annyira beleszerettem, hogy a mai napig ugyanúgy érzek iránta csak már könnyebb elfognom a dolgokat és ezért is jól esne néha egy kiadós sírás de valamiért nem megy, mert úgy érzem szánalmas lenne egy olyan miatt sírni aki hagyott elmenni. Mit tanácsolna, hogyan tudnám magam ,,megsiratni”?