A coming-out (előbújás) és az erre adott reakciók pszichológiai vetülete

A coming-out (előbújás) és az erre adott reakciók pszichológiai vetülete

Az LMBTQIA közösség megismerésére szánt előző cikk folytatásaként szeretnénk beszélni azokról a pszichés nehézségekről is, melyet a közösség tagjai átélnek, míg saját magukat elfogadják, s míg a környezetük is megbarátkozik velük. A coming-out a szakirodalomban előbújást jelent, s azt a folyamatot fedi, mely során a személy a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientációját felfedi mások előtt. Ez általában a személy közvetlen környezete (például barátok, család, munkatársak), majd a tágabb
társadalmi réteg is, melynek aktív résztvevője. Az előbújás egy jelentős lépés egy LMBTQIA személy számára, de az eddig elvezető út is hosszú és rögös. Most ennek az útnak az állomásait és nehézségeit fogjuk áttekinteni.


Az LMBTQIA identitás kialakulása

Szenzitizációs szakasz, ahol a személy azt érzi, hogy más, mint a többiek. Itt legtöbbször még nem tudatosul az LMBTQIA identitás egyik aspektusa sem, tehát a személy nem tudja, hogy homoszexuális, biszexuális, stb., csak a másságát éli meg. Ez a szakasz jelentkezhet már egész korán, serdülőkor előtt is (körülbelül 10 éves korban), de megjelenhet később is.

Identitáskonfúzió szakaszában az egyénben már felmerül a heteroszexuális orientációtól eltérő szexualitás milyensége is. (“Lehet, hogy esetleg meleg vagyok, vagy biszex?”). Az erre adott reakció általában az elszigetelődés, lehangoltság, a társas kapcsolatok beszűkülése és a szexualitást hordozó helyzetek elkerülése (például mások előtt soha nem osztja meg ki tetszik neki, kilép az ilyen helyzetekből).
Az identitástolerálás és elfogadás időszakában a személy próbál kapcsolatot teremteni LMBTQIA személyekkel és közösségekkel, szerelmi vagy szexuális kapcsolatokat létesít, kipróbálja magát ilyen helyzetekben. Ebben a szakaszban gyakori az ún. double-life, amikor a személy már kialakította a saját LMBTQIA identitását és szokásait, de a saját maga el nem fogadása miatt fenntartja korábbi élete több részét is. Ebből a konfliktusból indulhat gyakran az előbújás folyamata, amikor a személy már nem bírja a kettős élet terhét.
Az első szakasztól idáig akár évek is eltelhetnek anélkül, hogy az egyén ezt bárkivel is megosztaná. A személy először tudattalan, majd tudatos jelzéseket, bizonyítékokat hagy a környezete számára, melyet az detektál, vagy sem. A környezet ezekre az ingerekre lehet vak, de legtöbbször
inkább nem szeretnék észre venni, nem szeretnének ezzel foglalkozni.

Amikor felvállalhatóvá válik a másság

Az identitáselköteleződés szakaszában a személy már nyíltan vállalja szexuális orientációját, s próbál ennek megfelelő életmódot kialakítani. Az LMBTQIA közösséghez való tartozás a személyben felerősödik, sok esetben a stigma ellen harcol a saját létjogosultságáért.

Az identitásszintézis az LMBTQIA identitás kialakulásának végső szakasza, s egyben célja is, ahol az egyén a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientációjának megfelelő életet él, szóba kerülhet a gyermekvállalás és az azonos nemű családmodell kialakítása, de ez már többé nem olyan központi jelentőségű, mint eddig, csupán az identitás egy fontos és integrált részeként jelenik meg.

Mikor érdemes lelki segítséget igénybe venni?

A pszichológiai segítség a fent felsorolt szakaszok mindegyikében támogathatja a személyt a pszichés nehézségekkel való megbirkózás útján, az önelfogadásban, és az előbújás mikéntjében, azonban soha nem lehet célja a korai elméletek elvárása, miszerint az LMBTQIA közösség tagjainak reparációra és a heteroszexualitásra való nevelésre van szüksége.

Az LMBTQIA személyek először általában a barátokat és a családokat avatják be titkaikba, ahol a reakciók elég eltérők lehetnek. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy – főként a család – a Kübles-Ross által leírt gyászfolyamat lépésein mennek ilyenkor keresztül. Elsőként sokk,
bűntudat, tagadás és harag jelenhet me
g, ahol a család gyakran magát okolja az LMBTQIA identitás kialakulásáért, féltik a családtagjukat az esetleges bántásoktól, támadásoktól, s attól, hogy nem élhet majd teljes életet, s sokszor megfogalmazódik a vérvonal megszakadásának
aggálya is. A családtól további negatív reakció lehet az is, hogy végeláthatatlanul faggatóznak, vagy megpróbálják az érintettet lebeszélni. Az érettebb és strukturáltabb családok esetében egy idő után megindul a feldolgozás és elfogadás szakasza, ahol óvatosan kérdeznek, érdeklődnek, esetleg utána olvasnak a témában.
Az elfogadás része az is, hogy a család a kérdések révén egyre közelebb kerül a személyhez, s próbál osztozni feszültségein és szorongásain, melyek az LMBTQIA identitás kialakulása és az előbújás során jelentkeztek. A család pozitív esetben itt már sokkal elfogadóbb, elkezdenek nyitni a külvilág felé is, elmondják másoknak, s próbálják megismerni a személy partnerét/partnereit is.

Hogyan reagál a környezet? Mi segíthet nekik?


Sajnos olyan is előfordul, hogy a család a neveltetésük vagy vallásukból fakadóan elakad a sokk és tagadás fázisában, s nem tud onnan tovább lépni. Ennek következménye lehet a kapcsolat megszakadása, vagy az egyén kitagadása.

A cikk előző részében említettük az LMBTQIA személyek lehetőségeit segítségkérés terén, ezért most a család lehetőségeit tekintenénk át. Egyre több irodalmi mű, film vagy sorozat foglalkozik ezzel a témával, s ad segítő kezet a családnak abban, hogy az LMBTQIA tagjukról egy teljesen új, reális képet tudjanak kialakítani, elfogadva őt ezzel. (Például a Háttértársaság által készített LMBTQI a gyerekem! c. dokumentumfilm, André Aciman
Szólíts a neveden c. filmje, Tom Hooper A dán lány c. filmje, Garrard Conley Eltörölt fiú c. könyve, stb.).
A pszichológiai és pszichiátria is egyre többet foglalkozik az előbújás
pszichológiai vonatkozásaival és a reakciókkal, ezért több tudományos írás is rendelkezésre áll az érdeklődők számára. (Például Fairchild, Hayward (2002) Most, hogy tudod. Útmutató meleg és leszbikus fiatalok szüleinek c. írás, vagy a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának írásai és kutatásai). Emellett a családoknak lehetőségük van önsegítő csoportok
felkeresésére is, ahol hasonló helyzetben lévő családokkal oszthatják meg tapasztalataikat, aggályaikat, s lehetnek túl együtt a nehézségeken, hogy hatékonyan segíthessék LMBTQIA tagjukat.

Felhasznált irodalom


dr. RitterAndrea (2014) Melegek — Ismeretlen ismerősök a 21. században, Corvina Kiadó,
Budapest
dr. Ritter Andrea (2020) El(ő)bújás – Egy meleg férfi útja az önelfogadásig, HVG Könyvek,
Budapest

A blogbejegyzést Gór Dóra pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra. 

Gór Dóra Pszichológus