A Tourette-szindróma jellemzői és pszichológiai hatásai

A Tourette-szindróma jellemzői és pszichológiai hatásai

Mi a Tourette-szidróma?

A Tourette-szindróma (röviden TS) egy gyermekkorban kezdődő, krónikus motoros és vokális tickel járó zavar. Eredetét tekintve a neurológiai betegségek közé soroljuk, de kialakulásának pontos mechanizmusa még máig is ismeretlen. Annyi már bizonyos, hogy szervi elváltozás okozza, nem pedig pszichés zavar. A modern, képalkotó berendezések segítéségével végzett legújabb tudományos vizsgálatok az agy egyes területeinek (bazális ganglionok és az agykéreg) funkcionális elváltozását mutatják ki. Emellett pedig a különböző agyban megtalálható ingerületátvivő anyagok (pl. dopamin, szerotonin) között lévő egyensúly zavara is igazolható.

Mi a tic?

A tic egy hirtelen jelentkező, gyors és ismétlődő, nem ritmusos mozgás vagy hangadás, mely a személy akarata ellenére jelentkezik. Két fő fajtáját tudjuk elkülöníteni: a motoros és a vokális tic-et.

Motoros tic: enyhe formában rövid, szabálytalan izomrángásokat vagy izomösszehúzódásokat észlelhetünk, jellemzően az arcon és a fejen (grimaszolás, fejrángatás, hunyorgás), a vállakban és a karokban (vállhúzás, karok mozdítása, ujjakkal való babrálás), de előfordulhat a törzsön és az alsó végtagokban is. Ezek legtöbbször alig észrevehetők, vagy az idegesség jelének betudhatók. Komplex formában már nagymozgásos tünetekről beszélhetünk pl. ugrálás, szökdécselés, guggolás, karkörzés, furcsa törzsmozdulatok, melyek a környezet számára ijesztők, vagy bizarrok lehetnek. Komplex motoros tünetnek tekintik a sztereotíp önsértő magatartásokat (pl. bőrkapirgálás, hajtépés, ütögetés, stb.), az echopraxiát (mások viselkedésének/mozgásának utánzása) és a copropraxiát (obszcén gesztusok akaratlan mutatása) is.

Vokális tic: egyszerű vokális tic alatt a hangok vagy zajok önkénytelen kibocsátását értjük (pl. torokköszörülés, szipogás, köhögés, morgás, köpködés, kiabálás, stb.), míg a komplex vokális tic-ek esetén állathangok kiadását, szavak vagy kontextustól függetleni ismétlését, coprolaliát (akaratlan káromkodás), palilaliat (saját beszéd utolsó szavának vagy szótagjának ismételgetése) és echolaliát (más beszédének ismétlése) figyelhetünk meg.

A felsorolt tic-ek számos kombinációban előfordulhatnak.

A tic-ek fontos, és közös jellemzője, hogy nem szándékos cselekvések, így akarattal nem abbahagyhatók, azonban bizonyos mértékben irányíthatók vagy elnyomhatók egy kis időre (percekre, esetleg néhány órára). A tic-ek formájukban, helyükben, intenzitásukban, gyakoriságukban és erősségükben nagyon változékonynak, lefolyásuk pedig hullámzó. Emiatt előfordulhat, hogy egyes tic-ek idővel elmaradnak, s újak lépnek a helyükbe.

A legtöbb esetben a stressz, feszültség, aggodalom, vagy fáradtság erősíti a tic-ek megjelenését és gyakoriságát, addig a feladatra való koncentráció csökkentheti azokat. Alvás közben nem, vagy csak igen kis mértékben fordulnak elő tic-ek.

Tourette-szindróma diagnosztikája:

A TS diagnózisát általában egy neurológus, pszichiáter vagy gyermekpszichiáter, gyermekorvos állítja fel egy részletes fejlődéstörténet és klinikai vizsgálatok alapján. A DSM-5 (Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikus kézikönyve) alapján az alábbi tüneteknek kell jelen lennie a diagnózis bizonyosságához:

  • többféle motoros és egy vagy több vokális tic megjelenése valamikor a betegség során (de nem szükséges egyidejű fennállásuk)
    • a tic-ek gyakorisága erősödhet, enyhülhet, de az első megjelenésüktől számítva több mint 1 éve fennállnak
    • 18 éves kor előtt megjelenik
    • a zavart nem egy szer (pl. kokain) közvetlen élettani hatása vagy más egészségi állapot (pl. Huntington kór) okozza

(Kiegészítő információ lehet, hogy a ticek anatómiai elhelyezkedése, száma, gyakorisága, komplexitása, típusa, súlyossága folyamatosan változik, s naponta több alkalommal is megjelennek.)

Társuló tünetek:

A tic-ek mellett gyakran megfigyelhetünk egyéb társuló tüneteket is, mint például a kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket (pl. rendezgetés, számolás, érintés, rituális cselekedetek). Gyakran társul még hiperaktivitás és figyelemzavar (pl. tanulási nehézségek, gyermekkorban nehéz fegyelmezhetőség, túlmozgás), impulzuskontroll zavar (mely általában önmagukra irányul fizikális formában, míg a környezetre nézve inkább szóbeli indulatosságot és konfliktuskeresést jelent). A különböző vizsgálatok felnőtt korú Tourett-szindrómás személyeket vizsgálva intellektuális különbséget nem találtak az egészséges kortársakhoz képest, sőt a TS felnőttek sokszor mutattak művészi érdeklődést és megnövekedett kreativitást.

Pszichológiai vonatkozás:

A TS esetében sokszor kiemelik, hogy pszichoterápiás beavatkozás csak a diagnózis felállítása után ajánlott, hiszen a fent említett társuló tünetek miatt gyakran viselkedés-, figyelem-, vagy hiperaktív zavarral kezelik a gyermekeket. A diagnózis hivatalos felállítása után azonban a farmakoterápia mellett erősen ajánlott a pszichológusi segítség igénybe vétele. A Tourette-szindrómás személy (legyen az gyermek, vagy felnőtt) jelentős nehézségekkel küzdhet az önelfogadás és önértékelés terén. Az osztálytársak, a munkatársak, a környezet gyakran kritizálhatja őket furcsának tartott viselkedésjegyeik miatt, s könnyen válhatnak emiatt kiközösítés áldozatává. Nehezebben találnak barátokat, társat, de a tic-ek sokszor kihathatnak a munkakeresésre és a magánélet egyéb területeire is. Emiatt gyakran megjelenhet depresszív irányú hangulati eltolódás és szorongásos tünetek. További szupporció lehet szükséges a tünetek és a betegség gyógyíthatatlanságának elfogadásában, illetve  farmakoterápiával való együttműködés elfogadásában, mely járhat különböző mellékhatásokkal (pl. koncentrációs zavarok, alvászavarok, kedvetlenség, fáradtság).

Relaxációs gyakorlatokkal pedig a fent említett, tic-ekre negatív hatással lévő stressz és feszültség mértéke csökkenthető. Pszichológus segítségével a személy elsajátíthat imaginációs-, progresszív relaxációs technikákat, autogén tréninget, vagy mindfullness alapú gyakorlatokat, melyek segítséget nyújthatnak számára a mindennapi stresszsorok adaptív kezelésére.

A blogbejegyzést Gór Dóra pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra. 

Sajátélményű beszámolót a témában ide kattintva olvashat.

Gór Dóra

Felhasznált irodalom:

  • Vadaskert Alapítvány – A Tourette-szindróma és a tic-zavarok diagnosztikus és terápiás protokollja
  • Tárnok Zsanett (szerk.) (2018) Tic-Taktika — A Tourette-szindrómáról, MeRSZ, Akadémiai Kiadó
  • DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz, Oriold és társai, Budapest, 2014
  • http://tourette.hu