Kedves Doktornő!

9 éves kisfiam van. Mostanában az iskolában csak a panaszt hallom.
Tanácsot kérnék, hogy mit tegyek ilyen esetben: nem dolgozik órán, többi gyereket zavarja a tanulásban órán, vissza beszél, én úgy gondolom viselkedési probléma. Folyamatosan azt mondja magáról, hogy ő buta. Pedig mondhatom, hogy nem buta. Már említés tett, hogy nem szeretne oda az iskolába járni. Én itthon nagyon sokat foglalkozok vele, mondhatom, hogy ennél többet nem lehet.

Kérem, mit lehet ilyen esetben tenni?

Válaszát várva!

Enikő vagyok 26 éves az első szulesem 2017-ben volt azóta érzek halál félelmet minden nap. Alig kapok levegőt ilyenkor, aludni is nagy nehezen tudok. Folyamatosan fáradékonyság vagyok nappal. Mit tehetek ez ellen?

Üdvözlöm!

28 éves férfi vagyok, évek óta prosztata gyulladásom van, amit sikertelenül kezelnek. Több fórumon körülnéztem, ebből a betegségből még a világon senki nem gyógyult meg. A tüneteim alapján hamarosan prosztata műtétem lesz. Ennek a hozadéka impotencia és vizelet visszatartási problémák. Barátnőm nincs, a műtét után már nem is lehet, impotens férfit senki nem akarna 28 évesen. Ilyen esetben van még értelme az életnek? Egyedül, betegen megöregedni feleség és gyerek nélkül rokkantan? Bárhonnan vizsgálom, zsákutca van előttem. Van kiút innen, vagy nem marad más mint feladni mindent végleg? Köszönöm válaszát.

Igyekszem tömören leirni a problémámat. Több sokéves párkapcsolaton túl azt gondolom, hogy vmi nem stimmel velem, mert nem érzem azt , hogy igen, vele szeretném leélni az életemet. Rendszerint 2-3 év után közömbössé válok, elmúlik a vágy,néha nőgyógyászati panaszok is fellépnek. Azt érzem, hogy képtelen vagyok a szerelem megélésére. 2 éve költöztem el a szüleimtől külön, azelött igényem sem volt rá. 3.5 éves koromban váratlanul rokonokhoz kerültem 1 hónapra, mivel édesanyámnak hirtelen kórházban kellett maradnia öcsém születése elött.Ezalatt egyszer sem találkoztunk. Emlékszem a reményvesztettségre, elkeseredettségre, hogy kiment a talaj a lábam alól,a biztonságérzet elvesztésére. Utána anya elbeszélése szerint nem ismertem meg őt. Elképzelhető, hogy erre vezethető vissza, hogy nehezen váltam/válok le és esetleg társfüggő vagyok? Milyen megoldást javasol? Pszichológushoz /pszichiáterhez forduljak? Előre is köszönöm a választ!

Amikor szexröl olvasok, mindig elkezdem valamiért borzalmasan érezni magam. Például hogy így kell, más így csinálja, mennyire élvezetes stb.
17 éves vagyok és szűz, de már volt lehetőségem elveszteni. Tudom, hogy nem ciki szűznek lenni, de ettől függetlenül borzalmasan érzem magam. Mi lehet a hátterében? Lehet hogy tudat alatt még az előző kapcsolatombol arra gondolok, hogy a most már exem szexelt az exével. Miért érzem rosszul magam? Esetleg valami érzelmi traumám történhetett ezzel kapcsolatban, vagy csak az érzékenysegem miatt érzek így?

Üdvözletem!

Segítséget szeretnék kérni, hogy vagy én vagyok bolond, hogy ezt már egyáltalán nem bírom, vagy tényleg nem normális az, hogy a felnőtt 35 éves férjem naponta vagy 10x és napról napra többször telefonál, videochatel a szüleivel. Akár mi eszébe jut, rögtön hivja anyucit megbeszélni, vagy apuci videohivassal őt nem törődve a fiacskája magánéletével, lehet az este 10 után vagy reggel 8kor. Ha nem válaszol a férjem rögtön, akkor apuci számon kéri mit csinált, hol volt, hogy nem vette fel. És megjegyzem, ez olyan napokon is így van, amikor találkozott a szüleivel és hazajön.. És nem érti min akadok ki… Vagy ez tényleg rendben van, csak én túlzom el? Bolond lennék? Mert annak néz, hogy nekem ez nem természetes.. Ma például voltunk meglátogatni a szüleit. Utána az enyéimet. Mikor az enyémektől jöttünk haza, már azt bejelentette nekik. Én csak azóta annyit kommunikáltam az anyukámmal, hogy rendben hazaértünk. Ő már azalatt videocsetelt velük. Aztán fél óra múlva már külön az anyukájával beszélt telefonon vagy fél órát. Aztán apuci megint hívott videóval.. Már az ágyban voltunk.. Kimentem lefürdeni, mire visszajöttem, megint anyucival beszélt. Kiakadtam. Nem értette min, és még neki áll feljebb, kiment a szobából, hogy én nem vagyok normális.. Tényleg bennem a hiba? Köszönöm a választ előre is, remélem érthetően fogalmaztam így félig megbolondulva 🙂 minden jót és főleg sok egészséget kívánok!
Tímea

Kedves Pszichológus!
A párommal (30) picivel több mint fél éve vagyunk együtt. A kapcsolat legelején már a házasság, gyermekvállalás is, mint téma szóbajött, vele el tudnám képzelni. De elbizonytalanodtam abban, hogy hozzá költözzek Miskolc mellé, mivel ez azzal is jár, hogy át kell jelentkeznem a szegedi egyetemről, amit a szüeim egyáltalán nem támogatnak. A párom bátjya egy léhűtő,igénytelen, céltalan ember, aki a párom házában él. Májusban elköltözik ez már biztos, de én folyamatosan csak azt hallgatom, hogy a páromnak és így nekem is mennyi szenvedést okoz, ami nagyon megterhelő. Egyre többet veszekszünk a párommal, félek neki elmondani a problémáimat, mert nem akarom még jobban terhelni, de ha nem mondom el, akkor meg az neki okoz gondot és ebből is vita van. Teljesen bizonytalan vagyok. Ha átjelentkezem és szétmegyünk,akkor mi lesz? Nem tudom visszacsináni. Megígértem, hogy oda fogok költözni, de ha a szüleim meglátják a házát, akkor nem fogják jó szemmel nézni, mivel a ház kezdetleges, felújításra vár. Emellett a párom már szeretne gyermeket, de én majd csak az egyetem után és ez a gondolat is szorongással tölt el. Mi van akkor, ha 2 év múlva meggondolom magam és én utazni szeretnék, vagy karriert építeni. Ő egyfolytában azt hajtogatja nekem, hogy ő fiatal apuka akart volna lenni, ez a mondat szintén frusztrál. Kérem segítsen, hogy a fejemben a zavar legalább egy kicsit enyhüljön.
Előre is köszönöm: Kata

5hónapos kapcsolatban voltam egy 62éves nős férfival rossz házassága van összeköltözés T terveztük tavasszal ő válik de 3hete prosztata daganatot diagnosztizáltak nála és úgy döntött szakít velem.Még mindig szeret én is őt.Mit tudnék tenni,hogy visszajön jön hozzám?

Fogalmam sincs, hogy mi is igaz, vagy hogy mi nem, és valószínűleg azt se tudom, hogy bárki komolyan venne, de talán egyetlen kérdésemre választ tudnak adni.

Motiválatlannak és gyengének érzem magam a velem történtek miatt. Képtelen vagyok megbízni másokban, sőt, gyakran úgy érzem, hogy ha bármilyen kapcsolatba lépnék valakivel, annak az lesz a vége, hogy megtámadnak. Nem az a tipikus üldözési mánia, hanem inkább kritikák, néma ítélkezés, és ismeretlen eredetű félelem. Nem tudom miért, de félek az emberektől, és éppen ezért nem is szeretek túl sokat emberek között lenni.
Ha van valami, ami miatt kapcsolatba kell lépnem velük(munka, család, orvos, vásárlás), akkor az esetek 90%-ban úgy érzem, hogy valami miatt elítélnek, és talán meg is támadnak.
Néha azt se tudom, ki vagyok, vagy hogy mi is történik velem. Néha azt se tudom, képes vagyok e érezni bármit is. Néha azt se tudom, mi az a boldogság. Néha soha semmi sem képes hatni rám. Gyakran a legkisebb bukások/hibák is szörnyen le tudnak rombolni. Bármi.
Tudom, hogy nem lenne képes elfogadni a családom, mert sose értenének meg. Mindegyiküknek megvan a maga saját képe rólam, és azt hiszik, igazuk van. Azt hiszik, tudják, ki is vagyok, és tudják, mi kell nekem.
Elmondhatnám, hogy mennyire tévednek, de sose figyeltek rám, akkor meg miért tennék most?? Nem tudják, és nem törődnek vele, és azt állítanák, hogy csak megjátszom magam. Mindegyiküknek megvan a maga válasza az ilyen dolgokra, felsorolni ezeket felesleges.
Tele vagyok negativitással, és menekülni akarok.
Néha azt se tudom, mi a helyes döntés.
Néha saját magamat hibáztatom, és még azért is marcangolni kezdem magam, mert az állapotom miatt nem teszek semmit.
Lassacskán úgy érzem, hogy minden, amit teszek, az helytelen. Időnként gyűlölöm magam, és nem tudom, miért.
Röviden és tömören ennyi.

Tudom, hogy itt nem tudnak konkrét segítséget adni, de ez a stressz lassan kikészít, és fogalmam sincs, mit kellene tegyek.

Jó estét! Szeretném kikérni a tanácsát. Kisgyerekkorom óta hangulatingadozással küzdök, ami megkeseríti a mindennapjaimat. Régebben (3 éve) vagdostam magam, így pszichiáterhez jàrtam és a Fevarin gyógyszert szedtem. Mára ez elmúlt, mostmâr dohányzom egy ideje, amit abba hagyok, ha minden jó. Adoptált vagyok, sokszor szenvedtem lelkiekben az miatt, hogy van 2 testvérem és nem ismerhetem őket, pedig 6 éves koromtól mondtam a nevelőszüleimnek, hogy addig nem leszek boldog, amíg nem lesz testvérem. Sokáig egy játékbabát a testvéremkènt kezeltem. 5 éves koromig pelenkát hordtam és 10 éves koromig cumisüvegből ittam a kakaót. Nagyon hajlamos vagyok a függőségekre. A biológiai anyám öngyikos akart lenni, mikor terhes volt velem és dohányzott a terhesség alatt. Másfél éve van egy pàrom, és sokszor éreztem, hogy nem szeret, több szeretetet igényelek, mint egy átlagember, ezzel leterhelem őt. Mostanság teljesen padlóra tud tenni az a tudat, hogy nem állunk jól anyagilag, hogy pénzt kell keresnem, hogy bekéne fejezni a házat (nincs még kerítésünk), ez teljesen tönkretesz, felemészt. Kevés barátom van. Szombaton éjjel vesztettem el a mamámat, hasnyálmirigy daganata volt, ami àtment a màjára és elvérzett. Végig ott voltam, az utolsó lehelleténél is, reszkettem, amikor meghalt. 29 óra alatt 2 órát aludtam. Azt érzem mégis jól vagyok(mint eddig, tehát nem jól, de nem is romlott semmi) mintha nem is szerettem volna, nem sìrok, nem gyászolok, mintha sokkban lennék és nem tudnám felfogni, hogy elment, ennyi, kész, vége. Félek, hogy ez egyszer csak eljut az agyamig és lecsap râm. Nagy leterhelés van rajtam az anyagiak miatt, az miatt, hogy én ápoltam a mamàm, takarítottam, mostam, főztem itthon, hogy azt érzem a pàrom nem szeret. Példâul ma telefonáltunk ès megszakadt, mert lemerült a telefonja, felrakta töltőre, de nem képes visszakapcsolni, nem siet hozzám, hogy felhívjon. Az ilyen apróságok is letesznek lelkileg. Vagy megkaptam, hogy laposabb a fenekem és tornázhatnék, ez volt a hab a tortán fél èvig depressziós voltam. Tudom elég zavaros, amit leírtam, de nem tudom kinek mondjam el, csak kijött. Könyörgöm válaszoljon minél hamarabb, mert azt érzem megőrülök!! Mindenhol jól teljesítek, kitűnő vagyok az iskolában, itthon is megteszem a MAXIMUMOT mégis olyan, mintha nem felelnék sehol sem meg, mintha mindenki ellenne nélkülem, nem vagyok fontos az èletükhez. Segítsen, kèrem..

Üdvözlöm

Egy munkahelyi problémával fordulnék önhöz. Talán nem tűnik fontosnak, de mégis aggasztónak találom. Irodai környezetről beszélünk, és többen vagyunk egy légtérben. Az egyik koleg a kakukktojás. A probléma az lenne hogy a beszéde olyan, mintha egész nap egy csecsemőhöz beszélne. Az az gügyög, gagyog, nyávogó hangon beszél, másokhoz, és sok esetben magában, de hangosan. Mindha a gondolatai is hangosak lennének. Van egy kis termetű kutyája, akit magával hoz minden nap, és főképpen hozzá beszél így. Úgy kezeli, olyan a viszonya hozzá mintha ember lenne, teljes mértékben “gyerekként” kezeli, nem kutyaként beszél hozzá, nem utasítja, beszélget vele, és érvel neki. Hozzáteszem a kutya teljesen zavarodott és tanulatlan emiatt. A lényeg hogy egész nap összezérva ez borzasztóan megterhelő mindannyiunknak. Kérdésem az lenne, hogyan kezelhetnénk az állapotot, hogy ne legyen roszabb egyik oldalnak sem.
köszönöm

Fekete Tamás

Szép estét!
Tanácstalan vagyok. Kérem mondja el véleményét, tanácsát.
26 éves nő vagyok (felismerhetőség miatt moderálva).
Szexuális téren teljesen kielégítő a kapcsolat, noha mostanában érzelmileg nem a legjobb. Sokat vitatkozunk munkahelyi stressz miatt. Jegyben járunk, vele tervezem a gyermekvállalást illetve az komplett életem.
Viszont van egy személyes “titkom” amelyről sajnos nem tudok a párommal nyíltan beszélni ugyanis nagyon konzervatív és minden ilyen jellegű dolgot mélyen elutasít.
Tizenéves korom óta ki szeretném próbálni a szexet egy nővel. Jelenleg a párommal külön élünk sajnos a munka miatt(kényszer helyzet amelyet nem akartunk).
Amikor maszturbálok rendszerint leszbikus pornót nézek, sokkal jobban lázba hoz mint a “hagyományos”.
Adódott egy lehetőségem kipróbálni a velem egyneművel való szexet, csak “igen”-t kell mondanom és megtörténik a hölggyel aki nagyon korrekt és megbízható. (Ő nem tudja hogy van párom.)
Hajt a vágy és a kíváncsiság hogy milyen lehet orálisan kielégíteni egy nőt. Vagy akár a nemi szerveinket egymáshoz érinteni. Teljes lázba hoz.
Viszont másrészt a páromat abszolut nem szeretném elveszíteni. A hölggyel egyetlen alkalom lenne. (Hogy lehuzhassam a bakancslistámról a tapasztalást, másként életem végéig ott lesz bennem a kérdőjel.)
Érzelmileg nagyon is kötődöm a páromhoz, viszont szexuális mondhatni “tárgyilagos” vonzalmat érzek a női nemi szervek iránt.
Őn szerint mit tegyek? Mi a tanácsa?

Kérem a fentieket diszkréten kezelje, erről soha senkinek nem beszéltem semmilyen formában.

Szép napot!:)

A a napokban a kapcsolatom bizonyztalan. Esélyes hogy vége lesz akármilyen nehéz ide leírnom. Egyszerűen nem tudok rajta túllépni. Folyamatosan fáj a hasam fejem magyarán testileg is érzem és nem tudom erről elterelni a gondolataim sem.
Ezen az oldalon lévő kötődési stílus kérdőívet is kitöltöttem ahol a fent megnevezett betegség jött ki eredményül. Rettenetesen félek attól hogy elveszítem, az előző kapcsolati kudarcok miatt erre tettem fel mindent. És nem bírok ettől elszakadni mégha csak is szünetet tartunk. Nem egyhelyen élünk így a talakozás, mivel mindketten tanulunk nem egyszerű megoldani. A hölgy albérletben lakik, lényegében önállóbb mint én. Anyagiak szempontjából nem tehetem meg hogy fent éljek, itthon élek még.

Soha nem volt barátnőm, se kamaszkoromban sem semmikor. Soha nem kaptam ölelést sem lánytól. Sajnos neten próbálkoztam hosszú éveken át de lehetetlen és már feladtam. Már 28 éves vagyok és 19 éves korom óta próbálkozok. Az idő meg az évek kincs. Mivel nagyon visszahuzodó vagyok meg nem vagyok bőbeszédű de eddig mindig szülőkkel mentem kirándulni vagy akárhová vagy egyedül mentem. De olyan jó lenne valakivel moziba elmenni meg közös élményeket szerezni vagy akármi mást. És nincs senki. Volt egy internetes lány akivel sokat beszélgettem, virgáot is küldtem neki régebben de annak elenére hogy sokat beszélgettem vele nem lett még találkozás sem belőle. Én kedves vagyok meg jószívű vagyok általában az emberekkel már-már túlzoan is és ezért sokan átvertek meg kihasználtak. Mi lesz 30 leszek vagy így tulajdonképpen van értelme élni? Mindenkinek van barátnője még tinédzserkorban is sokkaknak van én pedig még oda sem jutottam el hooy puszit adjon egy lány vagy a kezét fogjam vagy akármi. ÉS ez egyre rosszabb lesz nem lett jobb a fiatal éveim mennek el és még csak önálló életet sem tudok élni, például sokan csak párkapcsolatban tudnak saját lakáshoz jutni. Ezáltal meg a személyiségem eltorzult teljesen.
Sajnos társaságom sem volt soha se beszélgetőtárssaim mai napig és ez ráment az egészségemre. . Sajnos ettől depressziós lettem de egyre nehezebben bírom.

Kedves Dr, Dr Nö! Elnézést így zavarom Önt privátban, de nagyon aggódom a barátom , volt barátom miatt . Nem zavarnám Önt így itt de félek valami butaságot fog tenni. A lényeg kapcsolatban álltunk ami szép és jó volt , még rá nem jött az exe akivel közös üzletük van és emiatt a kapcsolatukat megszüntetni nem lehet. Az exe a barátomat folyamatosan zaklatta fenyegette . Sőt engem is, és emiatt a barátom azt mondta hogy tartsunk szünetet . Nem szeretne hogy az exe megtudja vagyok neki én mert 2 éve szakított vele, de azóta is folyamatosan kerleli kezdjek elölről . De viszont anyagilag az üzleti életben nagyon függ tőle ! Az ex több áll facebookrol SIM kártyákrol zaklatta fél említette a barátomat es emiatt fokozatosan a barátom beszűkült nem reagál semmiféle üzemetemre. Semmi reagálás ha segíteni akarok neki. Persze ez engem több alkalommal is feldühített és írtam fejezzük be. De arra sem kaptam semmi reagálást . 2 hete tudtam vele beszélni akkor annyit monitort amit nem értettem . Senkire nem reagálok meg rád sem. Senkivel nem beszélek meg veled sem. Ha szépet irok nem reagál . Szeretnek neki segíteni de tanácstalan vagyok! Több alkalommal kertem legalább annyit tegyen meg hívjon fel zarjon le de erre sem reagál . Sajnos alkoholista de azon kívül kedves okos tisztelettudó udvarias volt mindig meg ez a zaklatás el nem kezdődött . Mit tudnék tenni érte ? Felek nehogy butaságot tegyen mert szokott vadászni és ugye ehez hozza tartozik van puskaja! Előre is köszönöm ha megtisztel valaszaval.