Jó estét érdeklődni szeretnék ,àllapotom utàn hogy mitől lehet ez az érzés ami egy hónapban legalább 2 hétig eltart àllandō feszűlt vagyok és haragszom magamra pedig szedem a gyogyszert a medozepám 2szer felét meg a szertralin 1negyedet este és mégis olyan lehangolt vagyok de utàna megint eltunik 2 3 hétig de utána megint visszatér nagyon sokan azt mondtàk hogy a menstruàcio miadt
Van de màr nem tudom elöször felét szedtem a szertralinbol de mostmàr csak negyedét őrulok hogy sikerült csökkenteni. Nem tudom hogy esetleg a pajzsmirigy is közbe jött nem csinàltak még nàlam ilyen vizsgàlatot. Egyébként nagyon nehéz megfelelési vàgyam is van. És olyan emberekkel foglalkozom akik szóra sem méltatták lehet hogy én is hibàztam sok mindenbe de nem tudom hogy tegyem jovà. Előre is köszönöm.

Üdv! Azért kérnék segítséget öntől, mert sajnos a hetekben nagymamám elhúnyt és nem tudom feldolgozni, de már kezdtem elfogadni a helyzetet. A napokban volt a temetése sajnos ez engem negatív érzéssel hatott rám, a pap búcsú beszédje viszont valamennyie segített. De a temetés óta egyszerűen nem tudom elfelejteni mindig felkavarodnak az emlékek,és tudom hogy nincs többé nagyon rossz érzés számomra, minden egyes nap imátkozom hálát adok hogy velem lehetett, és remélem fentről vigyázz rám, Tudna pár tanáccsal ellátni hogy hogy tudnám elengedni ezt az egészet? Vagy legalább hogy enyhülne a dolog? Barátaim jelenleg nincsenek, és nics olyan ember akinek nyíltan beszéljek erről. Válaszát előre is köszönöm!

Lehetséges az hogy táplálkozási zavarom van?
Napi háromszor eszek. reggelim általában egy piritós ebédem egy pizzatekercs vagy egy pékáru vacsorám pedig melegszendvics bár néha kihagyom az ebédet. 15 éves lány vagyok 172 cm és 48 kg még így is kövérnek érzem magam hiába mondja a családom hogy túl vékony vagyok. A bevitt kalóriákat testedzéssel próbálom eltávolítani. A napokban pedig arra lettem figyelmes hogy hullik a hajam

Tisztelt Pszichológus!
A problémám az, hogy egy munkatársammal egymásba szerettünk, de mindketten párkapcsolatban élünk. Nem szeretnénk ezen változtatni. Viszont nagyon jól összehangolódtunk, mindenről tudunk beszélgetni és testileg is vonzuk egymást. Két hete majdnem eljutottunk a szexuális együttlétig, de kollégám visszalépett, hogy ezt nem tehetjük meg. Akkor ő volt józanabb, aztán másnaptól pedig én. Mondtam, hogy jó, hogy nem tettük meg és nem is szabad soha. Maradjon inkább a barátság és a beszélgetés. Sajnos ő azóta megváltozott és ebben már nincs benne. Azt mondta, hogy szeretne engem mindennel együtt. De a beszélgetésnek nem látja értelmét. Azóta a munkahelyen nem is szól hozzám egy szót sem. Mérgesen és távolságtartóan néz rám. Tudok valamit tenni, hogy ez változzon vagy csak az idő fog ezen segíteni? Kicsit a kollégák is észrevették, mert korábban nagyon jóban voltunk. Köszönöm

Kedves Virág!

Nem gondolnám ennyire túl ezt de jelenleg valamiért mindent sokkal nehezebben élek meg. A párommal több mint 5 éve vagyunk együtt és lassan 3 éve élünk egy fedél alatt. nagyon jól kijövünk egymással ritkák a vitatkozások. Sosem voltam egy féltékeny típus de mióta megcsappant az önbizalmam azóta valamiért kialakult ez bennem. Sosem gondolnám, hogy megcsal és tényleg 100%ig bízok benne de egyszerűen valamiért nem tudom túl tenni magam ezen és állandóan hülyébbnél hülyébb gondolatok jönnek. Sosem rejtegeti előlem a telefonját vagy a gépét, igazából kb mindig nyíltan használja előttem a messengerét is. Volt, hogy meg is kért, hogy nézzek meg valamit benne. Többször láttam, hogy van egy bizonyos lány akivel beszélt csak a nevet ilyen esetekben. Majd egy nap rákérdeztem, hogy ő a volt barátnője? (női megérzés) mondta, hogy igen de “diákszerelem” volt 10 éve történt. Szülinapokon, karácsonykor szoktak csak írni egymásnak. Le is zártuk a beszélgetést megköszöntem, hogy elmondta azt mondta ha bármi van inkább kérdezzem meg mielőtt elkezdek komplikálni. A kérdésem, hogy mit kéne tennem, hogy az agyam ne gondolja túl a helyzetet? és végre lezárhassam magamban ezt a történetet.. Az agyam egyik része tudja, hogy nincs gond a másik viszont állandóan elméleteket gyárt.

Tiszteletem! Az a problémám, hogy másfél év után elküldtek a munkahelyemről recepciósként dolgoztam. Otthon anyukám rám azt mondja, hogy biztos a munkám nem felel meg ő igazából mindig így áll hozzám. Én mondtam, hogy leépítés volt de hiába mondtam. Magam alatt is vagyok emiatt, mert már én is kezdem magamról elhinni, hogy értéktelen vagyok. Próbálok munkát nézni csak nehezen jön össze. De az otthoni lenézés már nagyon kezd lehangolni és mindig azt mondják, hogy a másik ember csak külömb. Hogy kéne az ilyet kezelnem?

Szeretnék meggyógyulni de egyszerűen nem megy. Eddig magamnak is féltem bevallani hogy segítségre van szükségem de nem akarom ezt folytatni tovább.Ebben szeretném az önök segítségét kérni

Szép napot! Úgy érzem az életem céltalan és kilátástalan.. Folyamatos halálvágyam van.. Úgy érzem senki nem ért meg és nem is akar megerteni.. Próbálok változtatni mindig de 100%ban kudarc lesz belőle legyen szó bármiről.. Nem tudom mi tevő lehetnék

Mamám egy éve halt meg. Azóta éheztetem magam. Semmi sem jó. Nem tudok semminek örülni.

Egy ideje valamiért nem tudom megmondani az okát mert nem történt semmi komoly dolog folyamatosan szorongásérzést érzek, félelmet aggódást ingerült vagyok. Ez kihatással van mindenre az életemben. Nem szeretek egyedül maradni mert akkor mindent túl gondolok és nem szeretném elrontani a párkapcsolatom sem a túlgondolással sem a munkám, családi kapcsolataim. Nehezen alszom el mintha idegességrohamok jönnének rám forgolódok nem tudok egy helybe maradni. Én csak azt szeretném ha végre véget érne ez a rémálom mert nagyon nehezen viselem és nem tudom mit tehetnék. Bármi történik az utóbbi időszakban rögtön a legrosszabb jut eszembe túl gondolom és saját magamat stresszelem. Mit tehetnék?

Jó Napot!
Olyan gondom lenne, hogy nem rég jöttem össze egy lánnyal, akit borzasztóan szeretek. A legnagyobb gondom a bizalom. Nehezen fogadom el a tényt, hogy a legjobb haverja egy fiú. Albérletben lakik Budapesten ezzel a sráccal, mert mind2en egyetemre járnak. Ez a tudat, hogy vele van egy lakásban és a távolság ami köztünk van (180km) teljesen legyengít már fizikailag is… Folyamatosan görcsben van a gyomrom és másra sem tudok gondolni csak arra, hogy velem legyen már végre… Jöjjön már az a fránya hétvége. A munkahelyi hozzá állásomra és a munka morálomra is rá megy ez az egész dolog…Egyépként is egy negatív ember vagyok, mivel sok jó nem történik velem… Előre is köszönöm a lelkesítő választ.

Tisztelt Cím!

Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy adjanak tanácsot, hogy mit tegyek.
Társkereső oldalon ismerkedtem meg a szóban forgó pasival. Lassan egy éve lesz, hogy levelezek és videón beszélgettek vele. .
Azt mondja szeret engem, hogy imád engem, hogy nem gondolta hogy újra szerelmes lesz valakibe. Nagyon sok mindent meg tudunk vele beszélni, és mindig pozitívan áll hozzá a dolgokhoz. Többször mondta, hogy nem egyszeri kapcsolatot akar , hanem egész életre szólót, hogy össze akar költözni velem. Megmutatta videón keresztül a lakását is. Ezerszer mondta már, hogy nagyon szeret, csak egy baj van, hogy még személyesen egyszer sem találkozott velem. Már többször mondtam neki, hogy találkozzunk végre míndig megigérte, hogy jó de amikor elérkezik a találkozás napja, neki mindig közbe jön valami. Azt mondta már többször is, hogy neki nincs barátnője, elvált és egyedül él.
Mindig azt mondja, hogy én vagyok az egyetlen barátnője, nincs más nő az életében.
Most legutóbb december 20 – án találkoztunk volna, de azt mondta, hogy elfelejtette és hogy nézem el neki, azóta már szinte könyörögve kért bocsánatot tőlem, hogy adjak neki még egy esélyt. Tudja, hogy szerelmes vagyok belé és úgy érzem ezt használja ki, mondtam is neki többször ezt.
Mindig azt mondja, hogy szeretne velem mindent megélni amit a sorstól még kaphat, valamint hogy a gyerekeimmet is elfogadja. Tehát minden szempontból, jó lenne nekem, mint pasi, de nem akar találkozni velem személyesen, mindig azt mondja, hogy engem akar, de nem jön el. Egyszer azt mondta fél találkozni velem, mert hogy majd élőben nem fog tetszeni nekem, de mondtam neki ettől nem kell félnie és adja meg nekem azt a lehetőséget, hogy én dönthessem el, hogy tényleg bejön-e nekem vagy sem.
Az lenne a kérdésem, hogy mit csináljak vele, mert egyre jobban kezdem azt hinni, hogy ebből az egészből sajnos nem lesz semmi. A távolság nem lenne akadály, mert elég közel lakik hozzám. Mindig azt mondta, hogy majd előtte szól, hogy mikor akar végre találkozni velem. Múltkor még a telefonszámom is elkérte, mert hogy telefont cserélt és nem tudja a számom, aztán megcsörgetett és azt mondta rövidesen jelentkezik, hogy mikor jönne. Azt is mondta, hogy vonattal jönne mert már nem szeret vezetni, hosszú éveken át kamionsofőr volt. Kérdeztem pár napja, hogy mik a tervei a jövőre nézve és azt mondta, hogy az első az lenne, hogy szeretne mielőbb személyesen találkozni velem és szeretne pár napot nálam eltölteni és, hogy már nem megy vissza kamionozni, mert már belefáradt.
Csak éppen azt nem tudom, hogy mikor gondolta hogy eljön és hogy tényleg el is fog jönni, mert sajnos már nem igazán tudom elhinni, mert annyiszor közbejött már neki valami vagy valaki. Mindig azt mondta, hogy én vagyok a legfontosabb neki és már szinte ezerszer mondta, hogy nem játszik velem, hogy komolyan gondolja velem, de valamiért mégsem jön el, azt nem hajlandó elárulni, hogy miért nem jön. Már lassan ott tartok, hogy akkor sem fogom elhinni, hogyha tényleg eljönn. Sajnos nem tudom, hogy mit tegyek? Szeretnék végre boldog lenni vagy vele vagy mással, de így hogy randizak mással,ha nem tudom mit akar velem, egyre jobban azt érzem hogy fogy a türelmem, mert hiába várom nem jön. .
Mindig azt mondta, hogy ha végre eljön minden kérdésemre választ kapok. Sokszor érzem azt, hogy ragaszkodik hozzám, de fél velem találkozni és nem árulja el, hogy miért. Már többször hallottam és láttam, amikor mással telefonált és dicsért nekik engem és azt mondta nekik, hogy nagyon szeret engem és hogy szeretne mielőbb találkozni velem, mert még nem láttuk egymást személyesen. Ezt nem értem, hogy miért nem jön el sosem.
Kérem adjanak tanácsot, hogy mi tévő legyek vele.

szeretném kérdezni hogy a tialera okohat e nagyfokú izzadast és feszultseget 1 hete szedem

Tisztelt Doktornő!
Egyből a közepébe is vágnék. Nem értem az exem viselkedését, és nem igazán tudom, hogy álljak ehhez.
Az előzmény nagy vonalakban egy több, mint 3 évig húzódó se veled, se nélküled jellegű felállás. Ebből volt kb fél év normális kapcsolatként, de többnyire ez a huzavona ment. Nála voltak a gondok, meg persze nálam is, hogy ezt hagytam. Elköteleződéssel kapcsolatos problémák a tiniként kihagyott lehetőségeket kompenzálva – ezzel indult. Végül nem akart elveszíteni, így összejöttünk hivatalosan, de nem volt az igazi, sokáig kényelmetlen volt neki pl megfogni a kezem az utcán. Több ilyen dolgot leküzdöttünk, de mégse éreztem úgy, hogy lehetne vele tervezni. Tudom, hogy bármit megtenne értem, de mély elköteleződést, amit nőként várhat az ember a párjától, továbbra sem láttam a részéről. Szakítottam, de a kapcsolat nem szakadt meg, jóban maradtunk, és ismét közelebb kerültünk egymáshoz.. A végén viszont, úgy 4 hónapja arculcsapásként hatott, mikor a képembe vágta nagyon szelíden, hogy ő sosem szeretett (szerelemmel), és talán azért nem működött, mert tudat alatt nem tetszem neki. Szerintem nem gondolta, hogy ezzel így megbánt majd, de én itt összetörtem, és kalap-kabát, teljesen megszakítottam a kapcsolatot vele. Hónapokig szinte nem is beszéltünk, akkor is csak a legszükségesebbekre hagyatkozva.
Nekem 2 napig tartott a sírós gyász, meg még aztán 1-2 hét a gondolkodós időszak, de végül elengedtem, nem akartam már válaszokat, vagy megváltoztatni őt, mint korábban oly sokszor. Már csak boldog akartam lenni. Elvoltam a dolgaimmal, randizgattam is. De senki nem fogott meg. A sérelmeket feldolgoztam, nagyjából elengedtem, tehát haragot, szomorúságot, stb. nem érzek miattuk. Tudok az egészre tárgyilagosan nézni. De a 3 év alatt sok olyan megjegyzést kaptam a külsőmre, amik azért hagytak nyomot. Exem ugyanis mindig a hibákat látta.
Szóval egész jól elvoltam egyedül, próbáltam az önbizalmam visszaépíteni, és valahogy nemrég ismét beszélgetni kezdtünk. Persze nálam megtették a hatásukat a pasimentes hónapok, több is lett ebből. De érzelmileg nem érzem magam belebonyolódva. Jó a társasága, mióta ismerem, ő a legjobb barátom, de magamban azt lezártam, hogy kapcsolatra ő alkalmatlan. Velem legalábbis.
Erre most jött neki több mérföldkő, megvette az első kocsiját, és életében először elköltözött a napokban a szüleitől. Gondolom ennek a hatására, de megzakkant. Hogy úgy érzi, szeretné újrakezdeni velem, mert eddig nem tudott értékelni… És senki mással nem volt olyan, mint velem, meg én vagyok a legjobb dolog az életében. Azt hiszem, most jutott el a tudatáig, hogy akkor mit is veszített. Rengeteget sírt is ma itt mellettem. Hogy mennyire bántja, ahogy viselkedett velem. Pedig ő aztán nem egy érzékeny fajta.
Félek én már ezekben bízni. Plusz, a külsőmet jelenleg se fogadja el 100%-ban. Amiket mond, mind úgy hatnak, mintha inkább csak a belső dolgok miatt akarna velem lenni. Furcsa ez így, mert a kémiával sose volt gond kettőnk között ennek ellenére. Viszont olyan emberrel szeretnék lenni, aki külsőre is őszintén tud dicsérni, és büszke rá, hogy én vagyok mellette. Aki nem elérhetetlen insta ‘bomba’ nőt vár, hanem engem is tud értékelni. Vajon ő képes lenne erre valaha?

Férjem szüleivel és testvérével többször volt konfliktusom mert állandóan sajnáltatják magukat valamiért ráakaszkodnak a férjemre a próblémáikkal amiket ők kreálnak valamint állandóan anyagi problémáik vannak (új kocsi, telefon kell) amit a férjem old meg ezt teljesen kihasználják. Mindezeket persze nekem nem mondja el csak félrevonul telefonálni, írogatnak állandóan egymásnak azt kitörli. Ha elmegyünk vhová lefényképezi a fejét és küldi anyjának ha csinál otthon vmit pl főz akkor azt is küldi képben anyjának. Mi lehet ennek a nagy kötődésnek az oka? Nem nyomozom de néha belenézek a teleonjába akkor látom amíg ki nem törli…mert érzem a viselkedésén, hogy fura.
Ha mondom férjemnek akkor megsértődik és nem szól hozzám és támad, hogy én csak képzelődöm.