Mit érdemes tudni a hazugságról?

Szerző: Szabó Lili | Sze 29,2020 | Blog | hazugság, okok, személyiségzavar, típusok

Mai blogbejegyzésünkben a hazugságról írunk. Részletezzük a hazugság formáit, típusait, természetét, előfordulási adatait, felismerési lehetőségeit.

Milyen jellemzői vannak a hazugságnak?

A hazugság célja a másik meggyőzése egy meg nem történt esemény vonatkozásában vagy olyan nézet, emóció kapcsán, amely nem a közlőé. Legalább két személy közreműködését feltételezi: a hazudozóét és a hazugság címzettjéért. Feladata egy fiktív állapot színlelése, és a valódi elrejtése.

A hazugságnak két formája van: az elhallgatás és a meghamisítás. Az elhallgatás esetén a hazug nem a teljes igazságot mondja el, a hazugság nem verbális jeleit mutatja, hiszen valamit rejteget a másik elől. A meghamisítás során téves verbális és nem verbális információt közöl a hazug. Mind az előadott eseményekre, mind a tényleges emóciókra vonatkozva beszélhetünk megtévesztésről.

A hazugságnak három fő típusát különböztetjük meg

Hazudhat valaki egy ténnyel kapcsolatban (ténybeli hazugság), például azt állítja valaki, hogy elvégzett egy feladatot, miközben nem hajtotta végre.
Állíthat valótlanságot egy emócióval kapcsolatban, amikor azt mondja, hogy valamilyen érzés vagy állapot hatalmasodott el rajta, ám eközben egészen másképp érez.
Hazudhat valaki egy véleménnyel kapcsolatban, azt állíthatja, hogy egy adott feladat nagyon kellemes dolog, holott valójában unalmasnak tartja.

A hazugság természetét indítékai határozzák meg, kétféle indíték létezik: az önérdek és a másik ember érdeke. Lehet önzetlenül hazudni, nehogy a másik nyugtalankodjon, vagy megijedjen valamitől, az ilyen hazugságok a címzett érdekében történnek. Vannak másfajta gyakori hazugságok, amelyek ártalmatlanok, s a címzettre nézve nincs komolyabb következményük. Az ártóbb szándékú hazugságok akár a megfogalmazóra akár a címzettre nézve súlyosabb, vagy végzetesebb következménnyel járhatnak (pl. ártatlan ember elítélése).

Ki hazudik? Kinek? Hogyan? Miért?

Amerikai kutatások alapján nincs különbség a két nem között a hazugságok számát tekintve, azonban a hazugságok természetét nézve találtak különbséget a kutatók. A nők gyakrabban hazudnak önzetlenül, a férfiak hazugságára pedig az önzés jellemző. Életkort tekintve a kísérletek bebizonyították, hogy már a 3 évesnél kisebb gyerekek is képesek „valódi” hazugságok kitalálására, amelyek segítik a büntetés elkerülését. 5 éves kortól kezdve pedig hajlamosak a gyerekek arra, hogy becsapják a körülöttük lévő személyeseket, hogy elhallgassák a rosszaságaikat. Minél idősebb valaki, annál inkább képes valódi lelkiállapota elrejtésére és egy fikció kitalálására. 9 évesek akár egy olyan érzelem összes tünetét is ki tudják mutatni, amelyet nem is éreznek.

Kutatásokból az is kiderült, hogy idegeneknek gyakrabban hazudunk, mint szeretteinknek. Bizonyos bensőséges helyzetek kedveznek a hazugságnak, például a kezdődő szerelem. Ha két ember között kölcsönös vonzódás alakul ki, akkor minden tőlük tehetőt megtesznek azért, hogy a lehető legkedvezőbb színben mutatkozzanak: rendezettebb külsővel, sikerek eltúlzásával, kudarcok, tévedések elhallgatásával, készséges, szolgálatkész viselkedéssel lépnek fel a találkozások alkalmával. A párkapcsolatok kezdetén minden harmadik interakció hazugságnak minősül, de többségük banális, komolytalan füllentés, később, az együttélés során már ez a szám csökken, minden tizedik interakció során kerülhet sor hazugságra.

Az alkalmak számát számszerűsítve a tanulmányok átlagosan napi másfél- kettő hazugságról számolnak be az embereknél. A hazugságok alapjából véve önzésből születnek, csupán 25 százalékát vezérli önzetlen szándék. Az előbbiben azok az ártalmatlan hazugságok találhatóak, amelyek az ember hasznára vannak. Többféle indíték húzódhat meg mögötte: önmaguk szimpatikus bemutatása, valamilyen büntetés elkerülése, előnyhöz jutás, vagy éppen konfliktus elkerülése végett. Önzetlen hazugságokból semmi haszna nem származik az illetőnek, általában valaki mást véd meg vele, a társadalmi béke fenntartása a célja.

Nem egyformán tudják palástolni a viselkedésüket az emberek a hazugságok során. Vannak, akik eleve reménytelen hazudozók, akik emóciójukat túl erősen élik át, és igen sebezhetővé válnak, amikor hazudnak, kevésbé magabiztosak. A jól hazudozók sikeresen meg tudnak téveszteni bárkit, de másként viselkednek mikor hazudnak, s másként, mikor igazat mondanak, amelyet csak aprólékos megfigyelés során lehet felfedni. A tökéletesen hazudók a hazugságok során sikeresen uralják a viselkedésüket, becslések szerint az emberek 15 százaléka rendelkezik ezzel a képességgel. Annyira jól uralják emóciójukat, hogy tetszés szerint hívják elő érzelmeiket, és semmi jel nem utal arra, hogy nem lennének őszinték.

Milyen tulajdonságok kedveznek a hazugság elhitetéséhez?

Néhány tulajdonságot említünk, amely segíti a meggyőzést. Aki meggyőz, annak megbízhatónak, a területén szakértőnek, jól informálhatónak, és őszintének kell tűnnie. Feladatát megkönnyíti, ha vonzerővel rendelkezik, azaz ha szimpatikus, magával ragadó, és el tudja érni, hogy a másik valamilyen módon azonosuljon vele. Több kutatás bebizonyította, hogy a kellemes külsejű embereket automatikusan olyan tulajdonságokkal ruháznak fel, mint a becsületesség, intelligencia, nagylelkűség. Vannak olyan személyek, akik társaik jóindulatát könnyebben nyerik el, mivel azonnal őszinte, becsületes benyomást keltenek. A címzettel hasonlóságot mutató személyeknek (pl. öltözködés, vélemény) is könnyebben hisznek, mivel rokonszenvesnek tűnhetnek. A jó kifejezőkészségű emberek a szavahihetőség tekintetében előnyt élveznek, amikor gyanúba keverednek, egy pillanat alatt eloszlatják a beszélgetőpartnerük bizalmatlanságát. Ha a hazudó félnek sikerül elhitetnie, hogy kompetens a témát illetően, a róla keletkezett kedvező első nyomás felerősödik.

Hogyan ismerhető fel a hazug?

Ha jól ismert (közelebbi) személyről van szó, akkor érdemes részletesebben megfigyelni az illetőt, hogy hazugságának van-e testi megnyilvánulása (pl. elvörösödött nyak, vagy arc). Az ismeretség fokozza a helyes felismerés hatékonyságát, hiszen többféle helyzetben megfigyelhető az illető viselkedése, így lesz az összehasonlításnak alapja. A nem verbális jeleket nézve az arc hazudik a legjobban, mikrojelek kibocsájtásával bizonyos érzelmeket fejez ki, amelyek nem odaillőek. Sajnos ezeket a kevésbé gyakorlottak nem ismerik fel. A hanghordozás vagy a test (kar, láb) mozgásainak megfigyelésével eredményesebben lehet felismerni a hazugságot (pl. remegő hang vagy túl sok/kevés mozgatása az adott testrésznek). Ha hazugságra utaló jelet lát a címzett, érdemes gyanakodnia, de ezt nem szabad elárulni. Ilyen helyzetben javasolt kérdéseket feltenni a hazudónak, aki tudja, hogy mindent meg kell tennie, hogy verbálisan ne árulja el önmagát, és hogy ne mondjon ellent önmagának. A hazug nem mindig lát előre, és nem mindig van felkészülve mindenre, így belegabalyodhat a saját történetében. Továbbá kérhető, hogy ismételje el a hazug az előzőkben mondottakat, amely során nehézségbe ütközhet a pontos visszaemlékezéskor a korábban mondottakra. Ebben az esetben azt a stratégiát is választhatja a hazug, hogy beszéde egyre sekélyesebbé, szűkszavúvá válik, mondatai szokatlanul rövidek lesznek, és csak kevés részletre fog kitérni. Fontos óvatosnak lenni, javasolt kerülni a vallatás látszatát, mivel az dühöt válthat ki a másik félből.