Tisztelt Dr Nő!

A problémàm az összetett ezért soroltam az egyéb kategóriàba.
26 éves vagyok 5 éve érettségiztem, azóta itthon vagyok, mert úgy érzem semmi sem érdekel és nincs célja az életemnek. 1 éve volt egy mélypontom amiből nagyjából sikerült kimàsznom. Ez a mélypont àllandó idegeskedéssel, agorafóbiával, pánikrohamokkal jàrt akàr éjszaka is. 2020 januàrjában jobban lettem, de kiderült az egyik cicàmról, hogy halàlos beteg, akkor megint kicsit vissza estem, 3 hétre rà meghalt a cica. Akkor màjusba altatni kellett a màsik cicàm mert lebénult(ezt a mai napig nem tudom megemészteni)
Nyàron semmi bajom nem volt, màr mentem utcára is, nem szedtem semmi gyógynövényes nyugtatót sem. Most megint érzem, hogy pàr napja megint kezd elhatalmasodni rajtam az idegeskedés, a pánik és a szorongàs kiegészítve egy kis hipohondriàval.
2 napja azt figyeltem meg, ja nem vagyok otthon, mert mondjuk a boltba vagyok vagy nagyinàl akkor semmi bajom nincs, nem fàj semmim sem, hànyingerem sincs, de ha otthon vagyok akkor egyből jön a szorongàs és az idegeskedés meg a hipohondria és hànyinger. Nem tudom, hogy mit csinàljak. Baràtaim nincsenek, szüleimmel nem lehet beszélni, mert azt mondjàk, hogy hisztérika vagyok és ezzel el van intézve, nagyjàból egésznap ülök az àgyamon és a telefonom nyomkodom, mert céltalan minden. Anyukàm azt mondja tanuljak valamit, de nem érdekel semmi sem. Önbizalmam sincs, mert az is szépen talános iskolában majd középiskolàban leromboltàk a diszkalkuliàm miatt.
A tanácsàt szeretném kérni, hogy pszochológusi kezelés mellé még mit javasol? Legalább hogy legyen önbizalmam egy kicsivel több.

Szeretek hobbi szinteneséket meg mini történeteket írni és takarítani zenére ami nekem egy fajta teràpia jellegű, de úgy érzem ez màr nem elég.

Köszönöm a vàlaszàt

Tisztelettel

Zsófi

Én csak arra lennék kíváncsi hogy szeretet egyeltalán a pasim. Jártam vele 3 hónapot de végül szakítottunk mert azt mondta féltékeny vagyok de szerintem azért is mert nem feküdtem levele és 1 év után megint össze jöttünk de akkor se feküdtem levele 1 hónapot jártunk végül szépen lelépet és ujkapcsolatot kezded szerinte én voltam a hibás mert nem feküdtem levele? Szerinte mennyi időnek kell eltelnie hány hónapnak kB hogy szeretkezek a pasimal? Nem szeretném ha azt gondolnák rólam hogy könnyű verü vagyok
🙄

Üdvözlöm!
Egy barátomnak szeretnék segíteni, aki azt mesélte, hogy nagyon szerelmes volt egy lányba, hosszú évekig tartó kapcsolatban (kezdetben titkolózva, bújkálva, majd egymást felvállalva). A lány elhagyta váratlanul. Úgy hiszem nem kapott megfelelő magyarázatot és fizikailag is tünetei voltak (rosszullétek), mikor ez megtörtént. Most évek múlva, több kapcsolat után is úgy érzi nem tud szeretni, és ettől szenved. Hogy tudnék neki segíteni? Köszönöm!

A barátnőmmel együtt maszturbaltunk, és átszakítottam a szűzhártyájat. Valamilyen módon teherbe tudott esni akkor?

merevedési zavaraim vannak. sok gyógyszeren amit szedek rajta van, hogy merevedési zavart okoz.
Ha maszturbálok fel tudom állítani.
De ha a feleségemmel szeretkezni akarok, aki 20 évvel fiatalabb és nagyon szép, minden vágyam meg van hozzá, csak épp merevedésem nincs.
Üdvözlettel
Imre

Üdvözlöm!
Kicsit félek 16 évesen írni, mert nem minden napi lehet, de szeretnék meggyógyulni ebből az örökös félelemtől. Nehezemre esik egyedül végigmenni a városon, egyedül elmenni a boltba, és ismeretlenekkel elbeszélgetni. Az életem miatt amit szeretnék ezen változtatnom kell. Nagyon megköszönném ha válaszolna!!

Tisztelt Doktornő!

Kérdésem nem magamra, hanem volt barátnőmre vonatkozik, akivel van egy közös 6 és fél éves kislányunk. Kislányunkat ő neveli, én külön élő szülőként bíróság által szabályozott módon jogosult lennék kapcsolattartásra.

Az anyuka egy vélt bántalmazásra hivatkozva 3 és fél éve akadályozza egyre fokozódó mértékben a kapcsolattartást. Kezdetben még meg lehetett vele beszélni a találkozásokat, de most már az azóta közösen kért és bíróság által elrendelt ún. felügyelt kapcsolattartást is teljesen megtagadja. Vádjaiból annak ellenére nem enged, hogy rendőrségi eljárás során is kiderült, hogy nincs igaza, kislányunkat három pszichológus szakértő is megvizsgálta, és kizárta az abúzust.

Az édesanya a közben a gyámhivatal által elrendelt védelembe vételi eljárás során sem működik együtt sem a hatósággal, sem a gyermekvédelmi központtal. Viselkedése irracionális, gyanakvó, bírósági és gyermekjóléti központba benyújtott beadványaiban és panaszaiban a valóság és képzelet keveredik, soha meg nem történt epizódokra emlékszik tényként, és azt hiszi, hogy mindenki ellene van.

Mivel más esélyt nem látok a gyermekemmel való kapcsolatom megőrzésére, ezért már szülői felügyeleti jogi per is folyamatban van köztem és az édesanya között, amelynek során kirendelt igazságügyi pszichológus és elmeorvos szakértő az anyáról kevert típusú, nárcisztikus-paranoid-hisztrionikus személyiségzavart állapított meg, és a gyermeknevelésre alkalmatlannak találta. A anya személyisége kialakulatlan, éretlen, távolodást mutat a valóságtól, saját gyermekével a kapcsolata felületes és patologikus, teátrális elemekkel átszőtt, nem veszi figyelembe a gyermek érdekeit sem, ezért a kislányunkat nálam történő elhelyezés esetén (engem a szakértő átlagosan alkalmasnak talált) az anyának csak felügyelt kapcsolattartást javasol, tekintve, hogy állapotában javulás nem várható. Szerencsére kislányom állapotát kielégítőnek találta a szakértő, és véleménye szerint az anya elidegenítő nevelését még lehetséges kompenzálni.

A kérdésem az, hogy ilyen típusú személyiségtől mi várható a jövőben? Abban az esetben, ha a bíróság rám ruházza át a felügyeleti jogot, és kislányom hozzám kerül, akkor súlyosbodhat-e egy ilyen személyiségzavarral rendelkező ember állapota? Válhat-e olyan mértékben instabillá, amely már túlmutat a személyiségzavarnak nevezett tünetcsoporton?

Aggodalmamat az is táplálja, hogy volt már példa arra, hogy az anya nemcsak verbális, hanem fizikai agressziót is alkalmazott, amikor célját nem volt képes más módon elérni, és idős édesanyámnak támadt neki nyilvános helyen, amelynek könnyebb testi sérülés lett a következménye.

Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel:
Dániel

Üdvözlőm! Tanácsot szeretnék kérni Öntöl.

Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni.

Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok.

A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. )

Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe.

Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaszinón, pókeren, kaparós sorsjegyen.

Nincsenek barátai, a testvérével sem tartja a kapcsolatot. Elváltam az alkoholista apukájától, aki 10 éve meghalt, de a lányom még mindenért engem és az édesapját hibáztatja.

A tanácsáért fordulok, mert nem bírom ép ésszel felfogni, hogy jó nevelést kapott, s úgy érzem, 3-4 évvel ezelöttig azért volt közöttünk egy normálishoz megközelítö kapcsolatunk. Legalábbis úgy érzem.

Kérdésem, hogy

ezek után, hogy mindíg megbánt, kinyomja a telefont, sorban megalázkodok neki, a 19-én lévő születésnapján felhívjam őt? Mit csináljak?

Nagyon köszönöm előre is a válaszát!

Üdvözlettel

Gabi

Jo estet kivanok.
A ferjemnek vannak problemai de ez az en eletemre is kihatassal van.
Evanak hivnak 33 eves vagyok 9eve elek Nemetorszagban testnevelo tanarkent dolgozom 3 eve.En rendben vagyok, de gatlasaim vannak h meddig fogom birni a ferjem mellet/meddig varjak meg a javulasra.
Kb.7eve ismerem A ferjem es 5 eve vagyunk hazasok, gyermekeink meg nincsenek. Nagyon szeretnek mar de nem tudom h a ferjem kepes e normalis szerepet betölteni a jövőben a gyereknevelesben.A nyaron terhes voltam de a 12heten kiderult h az Embrio nem fejlodik tovabb es muteti uton eltavolitottak.
A ferjem 39eves gepbeallito,kb 2eve elvesztette a munkahelyet a stressz tul nagy volt, mikor klinikara kerult 6hetre, elbocsajtottak a munkahelyerol.Depressziot (közepes szintut)es burn outot allapitottak nala meg.Kezeles hasznosnak tunt de mikor hetvegere hazajott szinte egybol az alkohol fogyasztasra gondolt, nem ivott sokat de ez engem zavart.Korabban is iszogatott, munkahelyen elvesztese elott mar szinte minden napossa valt.Fiatal koraban drogot is fogyasztott, nem tudom milyen mertekben. Mindenki mondogatta nekem h keressek arra utalo jeleket/papirokat itthon h fogyaszt e.Nem kerestem mert ugy hiszem h ha hazudik nekem akkor maganak is hazudik es nem vagyok egy nyomozo. Ugy hiszem h nem vesz magahoz ilyeneket rendszeresen talan 1-2szer egy evben de nem vagyok benne biztos.Egy hivo csaladbol szarmazik es az Istenhez valo kapcsolatat is gyakorlja. Sztem neki vissza kellene teljesen Istenhez talalni az segitene neki nagyon sokat.
Tehat a kezeles vegezetevel 2honapot itthon volt csak fekudt nem tudott nekem segiteni itthon semmiben nem lelte örömet(hatfajasa volt hasmenese egesz nap fekudt/aludt megis faradt volt).
Hobbija sajnos szinte nincs mindig elhatarozza h sportol mozog de aztan kicsit vmit csinal de vhogy ujra visszaesik.
Korabban is szinte mindent egyedul csinaltam ferfi munkakat is es külföldi lettemre papirmunka is ram harult. Mai napig igy van. Ferjem mindig mondja h segit, nem sok valosul meg belole sajnos.Probalom neki nem a szemere hanyni de neha azert kijon belolem.
Tehat a klinika utan otthon volt majd 2 honap utan Napiklinikara jart kb 2 honapig(itthon aludt de reggelente delutanig eljart oda).
Aztan ujra itthon volt honapokig (ezido alatt az allamtol kapott penz eleg volt es en is dolgoztam-tehat anyagi gondjaink nem voltak, es most sincsenek).
2020 tavaszatol szeretett volna ujra dolgozni,a covid sajnos a helyzetet nem könnyitette meg.
Kb 2hete dolgozik egy cegnel, tetszik neki nyugodt munka nem pont az amit eddig csinalt de hasonlo es lelkesen jart is.
Tegnap azonban delutan elment itthonrol es nem jött haza.Telefont nem veszi fel nem jelez.Kesobb elmondasa szerint ott csak jatszik es sztem alkoholt is fogyaszt aztan meg ott alszik. Ilyen sajnos sokszor elo fordul mar a hazassag elott is volt ilyen, de munkahelyere mindig eljart. Tudom h hol van vmelyik baratjanal aki egyedul allo ferfi drog problemakkal es gyogyszereket is szed meg üzletel veluk de azert cegnel dolgozik..Elmentem mar többször is oda ahol lakik sajnos csengo nincs es tetoterben lakik nem tudom elerni oket.
Mikor igy”eltunik”eleinte haragszom ra, ha 2-3ejjel nem jön haza addigra elmulik a haragom de igy is szörnyu nekem ez az idoszak.De belefaradtam h ejjel 33 evesen a ferjemet keresem.
Antidepresszanst szed kis mennyiseget de a libidoja ezaltal 0-ra csökkent.
Csaladom es csaladja tud ezekrol a dolgokrol ok mindig azt mondjak h imadkozunk ertetek..
Van h belelovallja magat auto temakba.Akkor itthon ejjel is kepes a telefont nyomkodni alkatreszek utan, nem tudja hol a hatar. Eddig alvaszavarokkal küzdott de h most 2hete dolgozik ezek elmultak,szerencsere. Bar kitudja h most ha nem megy par napig gondolom nem fogjak kerni h ott dolgozzon… Beszelunk ezekrol sokat, probalom segiteni, szeretem csak nagyon labilis. Es mint mondtam gyerekeket akarok/akarunk.
Attol is felek h nem tudok epeszuen gondolkozni mert mar sokszor mondtak az ismerosok h hagyjam el de akkor ha hazater napokig, hetekig(2-3hetig)minden jo.Szuleinek meselek ezekrol a problemakrol mert ok tudjak ismerik, regebbrm ifju koraban is volt vele sok baj. 2.gyerek es összesen 8-an voltak gyerekek.
Pszichologushoz is jarhatott volna de nem volt hajlando telefonon idopontot kerni, mindig tolja maga elott a problemakat/teendoket. Tudja h ez nem jo,de nehezen tesz ellene.
Esetleg tudna nekem tanacsot adni es h meddig varjak ki mellette. Tudom h hülye kerdes.. Nem is hiszem h eltudnam hagyni mert ugy erzem h ketten megtudjuk ezt oldani valahogy..Csak a csaladtervezes nyomaszt felek h kicsuszok az idobol..
Tisztelett Eva

Üdvözlöm, szük 1 éve új fönököt kaptunk, aki a szomszéd országban él és onnan irányította a mi cégünket is. Elsö találkozásunk alkalmával éreztem, hogy megakadt a szeme rajtam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentöséget. Idövel egyre többet dolgoztunk együtt, föleg telefonon és levélben tartottuk a kapcsolatot, munkaügyeket beszéltünk meg, de sokszor feltünöen dicsérte a munkámat, érdeklöddött hogy vagyok én és a családom, de egyáltalán nem volt tolakodó és én csak elkönyveltem magamban mennyire udvarias és kedves, de nem különösebben érdekelt.
pár hónap után egy meetingen találkoztunk újra, ahol olyan zavarbaejtöen üdvözölt, ami a kollégáknak is feltünt. a meeting alatt hosszú percekig néztünk egymás szemébe, ö elpirult és akkor vált számomra világossá, hogy nekem is nagyon szimpatikus és tetszik. éreztem a kölcsönös vonzalmat.
sajnos ezután 2 héttel teljesen váratlanul kirúgták, levélben minden jót kivántam neki, de azóta is folyamatosan ö jár az eszemben, szeretnék vele kapcsolatban maradni.
hogyan adhatom a tudtára, hogy nekem ö nagyon tetszik és szeretném megismerni ? Ö 59 éves elvált, én 47 vagyok szintén elvált, igaz ö nem tudja, hogy nekem nincs férjem. Lehet ilyen esetben “kezdeményezni” ? vagy neki kellene jelentkeznie ? mivel a munkáját elveszítette nagyon nehéz idöszakot él át, nem tudom, hogyan közelíthetnék hozzá. Válaszát köszönöm

Teljesen egyedül érzem magam. Nincsenek barátaim.Régebben csak ritkán éreztem egyedül magam ,de most már egyre gyakrabban. Hiába vannak a munkahelyen körülöttem emberek ,de nem igazán beszélek senkivel. Nagyon bizalmatlan vagyok ,ezért azt érzem senkivel nem tudok beszélni.Mindennap stresszelek ,de nem tudom igazán ,hogy miért.Aludni is alig bírok. Azt érzem,hogy kezd nagyon megviselni a magányosság.

Jo reggelt kivanok!
2 honapja szultem meg a kisfiam es most 1 honapja vettem eszre hogy furcsan erzem magam nem.jarok tarsasagban ossze vissza gondolotaim vannak hogy pl meg bolondulok .. szeretnem a segitseget kerni

Szép napot kívánok doktor úr/nő!
Az lenne a panaszom, hogy tele vagyok lelki fájdalommal. Nagyot csökkent az önbizalmam , mar félek beszélgetni es találkozni másokkal.
En 19 éves vagyok es 20 evvel idősebb férfival élek, mivel idős, ezért nem tartom a családommal annyira a kapcsolatot, es ez mar 2 éve így van, igy nem beszélünk annyit, mint régebben. Mivel nagyon szerettem es ő is engem, eltavolodtam a családtól, es onnantól kezdve sok minden megváltozott, bele is betegedtem szerintem hogy szeretjük egymást, de mégse lehetünk egymásé. Sokat szenvedtem es ő is. 2 eve vele élek, es az anyukájával, szorongások érnek, nemtudom hogy ez fóbia e, de valahogy kifejezhetetlen ez a fájdalom. Sokszor jön elő, néha nem. Pl : szeretem a barátomat nagyon es az anyukáját is, ők is engem. Nagyon jo a viszonyunk, es talán ez fáj, hogy a családom nem tud róla, hogy ilyen jó emberekkel élek, az jár a fejemben (hogy bárcsak ők is megismernék, itt lennének velünk néha) sokszor olyan jól bánnak velem itt, hogy ki sem használom, meg sem élem a helyzetet csak szorongok hogy ez rossz, mert a családom nem is tud erről az egészről. Es ez fáj. Tudjuk a barátommal hogy egyszer el kell engednunk egymást, mert idős, sokszor megprobaltuk, de nem ment, így úgy élünk, hogy alig nyúlunk egymáshoz, nem sokat vagyunk mar együtt, es idővel talán így könnyebb lesz elengedni egymást. Most a legrosszabb helyzet az, hogy hanyagoltam sokszor a barátokat, családot, es már nem merek senkivel se beszélni, nem akarok magamról beszélni, mert félek valamitől. Talán lelkiismeret furdalasom van. Mert régebben sokat titkoloztunk.
Es előjottek nálam ilyen szörnyű tünetek, pl : ha mosogatok, vagy takarítok FÉLEK mások előtt csinálni. Ha a szeretteim (hiába szeretteim) ha pl belepnek az ajtón, mae rögtön megijedek. Pedig nem csináltam/csinálok semmi rosszat…
Azaz félek mások előtt cselekedni.
Sokszor magamba vagyok fordulva es ezeket nem merem senkinek se elmondani. Mar negatív gondolkodásban élek. Sokszor azt mondják (légy már pozitív)! Valószínű, hogy társaságra, barátokra lenne szükségem? Lehet ez is benne van,hogy alapból úgy születtem, hogy beszéd hibám van. Sokszor nemtudom kifejezni magam, kicsit dadogok, nehezen mennek a szavak es e miatt szörnyen érzem magam, sokszor csak nem szolalok meg, mert nem megy. Pl tömegben ha beszélgetünk, sokszor nem vagyok nyílt, baj van a lelkemmel, a beszéd hibámmal, sokszor arra gondolok hogy minek beszéljek magamról, ha úgyse akarnak Tudni rólam?! Bár en mindig mindenkit meghallgatok, es adok tanácsot is. Nemtudom hogy ez is bele számít e, de több éve össze vissza jön a menstruációm, vettem fogamzás gátlót, 1 éve, azóta kb Rendben jön, de nem az igazi.
Folyton szorongok. Egyik nővérem is felhiv néha, hogy miujsag velem, de en félek, nem merek neki semmit se mondani, inkább témát váltok,es akkor felveszem az álarcot mintha minden rendben lenne, közben belül sír a lelkem. Pedig ő kedves megértő.
Szeretem a barátom, de miért van az, hogy amikor beszélgetünk csak úgy, akkor szégyenlős vagyok es szorongok, nem bírom, nem tudom felfogni, hogy miről beszélünk. Nemtudok mellette se mások előtt figyelni, koncentrálni. (de ezt nem mondom nekik) csak magamba tartom. Pedig nem vagyok buta, tudom magamról es mások is, hogy okos vagyok, mert ha pl tanulok, egyedül megy, de ha valaki segít akkor már nem megy, mert félek előtte megérteni a tanulást.
Rendesen étkezem, vitaminokat es teákat iszom, nemtudom mi lehet a baj. Kérem segítsen! Elmeseltem mar mas pszichologusnak, de nem tudott segíteni. Mit tegyek? Ha bármilyen kérdése van, válaszolok, csak segítsen! Köszönöm szépen válaszát!

Jó napot kívánok Marika vagyok pánikbeteg és agorafóbiás. 1 hónappal ezelőtt felírta nekem a pszichiáter az Escitil nevü antidepresszánst csak egy a baj hogy én nem merem elkezdeni szedni mert félek a mellékhatásoktól.így is minden nap rosszul vagyok szinte megállás nélkül jönnek rám a pánikrohamok van mikor gyengébb van mikor erősebb. De már nincs egy olyan napom hogy jól érezzem magam. Én soha nem voltam a gyógyszerek híve nem akarok rászokni de úgy érzem hogy rajtam már csak az segíthet. Néha néha beveszek egy 0,25 ös Frontint de csak akkor ha nagyon rosszul vagyok. Sajnos a nyugtató se nagyon segít csak bekábit de a rosszullétek nem mulnak el tőle. Nem tudom már mit csináljak de nem bírok így létezni egy pokol az életem minden nap csak szenvedek. Sokat olvastam erről az Escitil gyógyszerről van akinek bevált van akinek nem. És nem tudom eldönteni hogy elkezdjem szedni vagy ne. A félelem sokkal erősebb nálam. Mit tanácsolnak nekem? Próbáljam meg elkezdeni szedni?

Jó napot kívánok!

9 éve vagyunk házasok a férjemmel, 12 éve vagyunk együtt.Kb.2 éve vettem észre, hogy nem hordja a jegygyűrűjét.Kiderült,hogy anyagi okok miatt beadta a zálog házba.Én egyszer ki is váltottam, majd ő ismét beadta. Innentől kezdve én sem voltam hajlandó hordani az enyémet.Betettem a szekrénybe, egyszer csak észrevettem, hogy nincs meg a gyűrűm. Megkérdeztem a férjem, hogy beadta-e azt is. Esküdözött az anyja és a kislányunk életére, hogy ő ilyet nem csinálna.Hát én azért csak bementem a zaciba és kiderült, hogy ott van.Megkérdeztem miért csinálta, azt mondta kellett neki a pénz. Én ezek után úgy érzem,nem szeretném vele együtt folytatni az életemet még akkor sem, ha a gyerekünk nagyon szereti az apját.Bármennyire is akarnám ezt nem tudom megbocsájtani neki. Kíváncsi lennék mit mond erre egy szakember?