Jó napot kívánok!
Körülbelül fél éve alvászavarom van.
És valószinű depresszióval küzdök.
Szeretnék segítséget kérni hogyan gyógyulhatok meg?

9év után összeköltöztünk a barátommal mondjatom életem szerelmével aki megrögzött aglegény volt.Nagyon féltem az egésztől.A covid miatt ragadtunk nálla mert édesanyámat nagyon féltettem.Édesapja beteg lett azóta ingerlékeny amit megértek.Leoltó üzembe érzem magam.Hogy mondjam a fiamnak meg ,hogy elköltözünk tòlle?Ez sem sikerült?Félek mert nem akarok rossz példát mutatni neki!Sokat veszekszünk mert pl.a házasságot se akar közös vagyont se?Én a családomat hagytam el miatta!Tudni kell ,hogy egyébként nagyon okos ember két vállalkozást visz egyedül.De nekem szeretet kell.Imádja a munkályát és mindég elénk helyezi.

kémiából nem vagyok valami jó. Anyával sokat veszekszünk emiatt pedig én tényleg igyekszem megtanulni. Ma anyukám azt mondta h nem segít többet és csak minimálisan kommunikálhatunk és elvont mindent amit szeretek. Tudna valami tanácsot adni? Válaszát előre is köszönöm

Az erőszak amit éveken át elszenvedtem, nem fizikai volt, hanem lelki. A férjem állandóan azzal vádolt évek óta, hogy megcsalom. 19 évig voltunk együtt, de soha nem tettem meg. Ennek ellenére folyamatosan vádaskodott. Az elején sírtam miatta, aztán kinevettem érte,aztán végül kikészültem idegileg. Olyan mélyre süllyedt már, hogy állandóan kémkedett utánam, átkutatta a táskámat, telefonomat, email fiókomat. Végül felhívta az altala szeretőmnek vélt férfi feleségét. Azt mondta neki, hogy tudjon róla viszonyom van a férjével és jöjjön be a munkahelyemre és verjen meg engem. Aztán olyanokat kiabált rám, hogy én mindenkivel osszefekszek, aki utamba kerül. Nem -bírtam tovább és a 17 éves fiammal elhagytuk. A gyerekem is elszenvedte ezt, hiszen mindent észrevett, látott hallott. Azt mondta, hogy megkönnyebbült, mert látta higy nem jobb, sőt egyre rosszabb a helyzet. Teljesen bezárkózott magába. Ráadásul tinédzser, aki most amúgy is nehéz korszakát éli. Milyen terápia lenne szükséges a javuláshoz mindkettőink részére? Válaszukat köszönöm előre is.

Szeretném kérni a segítségét. Hajhullásom miatt úgy érzem nem akarok élni . Félek kopasz leszek. Kopaszon pedig képtelen lennék élni. Nem vagyok boldog. Jó párkapcsolatom van gyönyőrű két gyermekem. De nem tudok ez miatt boldog lenni. Felemészt a tudat az hogy megkopaszodom. Párom előtt próbálom magam tartani. De nem bírom. Ez a hajhullás megkeseríti az életem 😭😪😪😪 Nem tudok kikapcsolódni.

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Szakmai tanácsát szeretném kérni Édesanyám ügyében. Nem is tudom, hol kezdjem a történetet. Igazából visszagondolva gyerekkorom óta voltak Édesanyámnak pszichés problémái. Az interneten olvasgatva a „tünetei” illenek a paranoid személyiségzavarra, de ennek megítéléséhez nincsen végzettségem, így az Ön megerősítését kérném. A fő problémák azzal kezdődtek, hogy hűtlenséggel vádolta Édesapámat, sokszor tettlegességig is fajult a vádaskodás a részéről, majd 2008-ban el is hagyta a családunkat. Azóta az állapota súlyosan romlott. 2013-ban elbocsátották a munkahelyéről, ahol az elbocsátással egyidejűleg beutalták a pszichiátriára. A pszichiátriai osztályon volt 1 hónapon keresztül vizsgálatok alatt, azonban sem az elbocsátás körülményeiről, sem a pszichiátriai osztályon végzett vizsgálatok eredményeiről nincsenek információink. Mindkettő esetről abszurd hazugságokkal beszél pl.: nem kapott zárójelentést a kórházban, illetve azért utalták be vizsgálatokra, mert a „munkahelyén fel akart mondani és nem hitték el, hogy miért akarna felmondani, ezért utalták be a pszichiátriára”. Azóta sajnos az állapota elviselhetetlenné vált. Folyamatosan támad, illetve rögeszméje, hogy az egész világ azért létezik, hogy neki keresztbe tegyen, illetve, hogy a testvérei, illetve egy régi ismerőse (aki állítása szerint szerelmes volt belé) megfigyelteti, lehallgatják, kamerán figyeltetik stb… Állapotának köszönhetően állást sem kap, bár állítása szerint, azt is csak azért nem, mert a testvérei elintézik, hogy ne kapjon. Amennyiben mégis felveszik valahova, próbaidő alatt elbocsátják, mivel ott is előhozakodik a téveszméivel és vádaskodásaival. Többszöri rendőrségi ügy is kapcsolódik hozzá, állítása szerint „meglopták”, kiszúrják a biciklijének a kerekét a zárt kertben belül… Sajnos rengeteg történetet tudnék mesélni, úgy gondolom, hogy ezek is elegendőek, hogy átlátható legyen a probléma. A fő kérdésem az lenne, hogy mit lehet tenni családtagként? Sajnos minden családi eseményt jelenetrendezéssel koronáz meg, illetve ha közeledünk hozzá az a baj, rögtön támad, hogy biztos azért csináljuk, hogy kémkedjünk, ha nem keressük viszont lelkiismeret furdalásunk van, mivel az Édesanyánk, és tudjuk, hogy nem tehet róla, de mégis nagyon megnehezíti így az életünket. Sajnos jelenleg egyedül él, munkája nincsen, de igazából nem is nagyon akar dolgozni, pénzkereseti forrása a plazmaadás, de az sajnos igen kevés. Próbáljuk támogatni, de nem tudjuk. Illetve aggódunk, hogy így nyugdíja sem lesz sok, jelenleg 59 éves, körülbelül 20 év ledolgozott munkaéve van eddig, illetve 12 évig volt gyesen. Mindezek mellett azután is szeretnék érdeklődni, hogy örökölhető-e az állapota?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm.

Komoly kapcsolatban egy idő után elkezd zavarni frusztrálni idegesíteni a csók, a sztori ott kezdődik, hogy még az első komoly kapcsolatomnál, pár hónap után a nagyon hosszú csókok pl szex közbeni zavartak és próbáltam kerülni rövidebbre fogni, ekkor még nem foglalkoztam különösebben vele.

Azóta volt több alkalmi partnerem és rövidebb kapcsolatom, és ott soha nem volt ilyen gond, viszont hosszú idő után ismét lett egy komoly kapcsolatom eddig minden rendben volt, teljes a boldogság kezd kialakulni a szerelem de sajnos 2 hónap után felütötte a fejét a régi több évvel ezelőtti probléma.

Hosszabb ideig tartó csókolózások, (1-2 percnél hosszabb) ami főleg szex közben van. Egyszerűen ilyenkor olyat kezdek érezni, hogy frusztrál zavar, felingerel a csók, úgymond agressziót is érzek, de ezt semmilyen formában és soha nem fejezem ki csupán érzem, és erről beszéltem a párommal, megértő teljes mértékben, de néha észreveszi, azt hittem már rég elmúlt hisz évek óta nem volt ilyen jópár partner után se, el is felejtettem, viszont most ez rettentően zavar, és mikor elkezdem érezni már az felidegesít hogy kezd előjönni és nem akarom a páromat ezzel zavarni. Ilyenkor általában pár perc beszélgetés nyugalom után helyre áll a rend és nincs gond a csókkal szóval van olyan alkalom mikor ez a dolog egyáltalán nincs jelen.

Ez a gond általában szex előtt szex közben de leginkább szex után jön elő.

Ilyenkor úgy érzem a csókokkal mintha bele másznának az aurámba mintha “erőszakolnának” és egyáltalán nem “akarja” a testem.

Viszont alapvetően nekem nincs bajom vele, nem undorodom tőle, számomra is a szeretet érzelmi kötődés kifejező eszköze, semmi ilyesmi gondom nincs, rossz tapasztalatom sincs vele ami okozhatná ezt.

Előre is köszönöm a választ,

El akarom hagyni a baratomat attól bestreszelek

Jo napot!Azert irtam onnek.h lelki ismeret furdalasom van h megmondtam az orvosomnak.h mit erzek iranta.Maga szerint hulye voltam. Kérem, hívjon fel.

Üdvözlöm!2 éve vagyok elvállt és van egy 6 éves gyerekem az előző házasságomból.Az új párommal 1 éve vagyunk együtt és az a problémám h féltékeny a gyerekre,teljesen próbál elszigetelni tőle és ha a gyerekkel foglalkozom ő erre nagyon aggresszivan reagál,duzzog és fetűnően kinyilvánitja a nem tetszését pedig a kislányom bagyon szereti őt. Velem viszont nagyon szépen bánik.Soha sehová nem jön velünk a gyerek és a nap 90%-át a párommal töltöm. Teljesen elvagyok keseredve és nemtudom h mitt tegyek. Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot, annyit gondolkoztam,meg-e írjam ezt az üzenetet, végül nekifogtam.
22 éves vagyok, 2 gyermekes családanya. Napokban jutottam el odáig, hogy rájöjjek a viselkedésem nem normalis.
Gyerekkoromban egyszerű dühnek, fokozott agressziónak tudtam be, esetleg némi öngyűlöletnek, mikor mérgemben fejbe vágtam magam, volt, hogy ököllel. Kezem harapdáltam, mikor egész kicsi voltam megrágtam mérgemben az asztalt. Ha valami miatt dühös voltam, bántottam magam. Valahol mintha mindig csengett volna a fejemben, hogy “mennyire utállak”. Ettől még dühösebb lettem, sokszor olyan érzés volt, hogy komolyabban tudnék ilyenkor bántani valakit.
Ezzel eddig nagynehezen tudtam együtt élni, de akármennyire is szégyenlem, a napokban majdnem az egyik kislányom látta kárát. Amint észbe kaptam, hogy majdnem bántottam őt, szinte a földre zuhantam és órákon át sírtam. Szerencsém volt, hogy férjem itthon volt. Soha nem bántanám a lányom,egyikőjüket sem,és rá se merek gondolni, mi lett volna, ha nem sikerül kontrollálni ott magam.
Kérem, adjon egy tanácsot merre induljak, mert nem akarom így élni tovább az életem, meg kell változnom a lányaimért.
Merre induljak? Mi a gond velem? Vajon komoly lehet a baj?
Előre is köszönöm.

42anyuka vagyok

Tisztelt Dr. A következő lenne a problémám!
Van egy párom 35éves az édesanyjával él aki 61éves, Édesanyja nagyon sok nehéz helyzeten át ment, több gyermeket elveszített, 3gyermeke nem tartja vele a kapcsolatot, egyik férje öngyilkos lett a második férje a karjai közt halt meg és még sorolhatnám! Ebből kifolyolag annyira félti a párom hogy senkit nem akar a közelébe engedi nehogy őt is csalódásérje! Egy szinte ez teljesen normális de ő már tulzásba viszi, nem lehet vele semmiről beszélgetni mert mindig az elmúlt 40évet hajszolja! Naponta szedi a nyugtatót és mellette alkoholt fogyaszt! Én külső szemmel látom hogy segítségre van szüksége! Ön mit tanácsol mit tudnánk tenni hogy végre a jelenbe éljen és minket is hagyjon élni?

T.Doktorúr/Doktornő!
Férjemmel 15 éve vagyunk házasok, 2 gyerekünk is van. A problémánk, hogy amióta együtt vagyunk, szinte csak én kezdeményezem a szexuális együttléteket. És ez így volt az elején is. A szeretkezések vagy előre “megbeszélt” helyzetben történnek, pl. mikor gyerekmentes randi napjaink vannak, általában 3 hetente 1x, ahol “közösen” kezdeményezünk, vagy ha spontán lenne rá igényem, akkor mindig csak én. Neki általában ilyenje nincs. Ha együtt vagyunk, az mindig mindkettőnknek jó és minőségi, erről (is) többször is beszéltünk, szóval magával az aktussal teljesen elégedettek vagyunk, mindig ugyanazt akarjuk, mindkettőnknek mindig van orgazmusa, feltöltődunk tőle stb. Néha előfordul, hogy potencia gondjai vannak, de ez inkább csak 20%-ban, általában aktív az első pillanattól kezdve. Mindezek ellenére olyan, mintha nem érdekelné, és el is tudná hagyni az életéből. Ha már van, akkor nagyon jó, meg nem bánja, ennek látható jelei is vannak, de ha rajta múlna, úgy érzem az se lenne baj, ha nem lenne. Voltunk szexuálterápián is, de azon kívül, hogy egy pár hónapig csüngtünk egymáson, mint a tinik, más nem történt, és minden folytatódott később ugyanúgy. A terápián nem lett ilyen kimondva, hogy vele valószínű valami nem stimmel, ott inkább az igényeket próbálták egymás felé hangolni, és egy kellemes kompromisszumot létrehozni, ami ideig óráig működött is, de az alapvető problémát nem oldotta meg. Ott azt mondta, neki kisebb a libidója, de azért van igénye heti 1 szexre, a gyakorlat egyáltalán nem ezt mutatja, és míg ott nem mondott ilyet, nekem utólag “bevallotta”, hogy valóban nem érti miért, de látja ő is, hogy nem kezdeményez és ritkán jut eszébe. Szeretjük egymást, szeretnénk ezt megoldani, mint annyi minden mást is az életünkben, de nagyon félek a probléma áthidalhatatlanságától. Most azt mondta, megvizsgáltatja magát, van e szervi oka. Utána egyéni terápia javasolt, ha nincs? Azt is sokszor kiveséztük már, valami gond van e velem, nem kíván e annyira, mással jobb lenne e stb. De azt mondja, szó sincs róla, és én is úgy érzem, ez nem befolyásoló tényező, annak ellenére, hogy ettől folyton (akarva akaratlanul is)csorbul az önbizalmam.

Szép estét!
Éppen az előbb töltöttem ki tesztjüket az érzelmi intelligencia cím szó alatt. Javasolta hogy önismereti probléma miatt beszéljek pszichológussal vagy kezdjek el csoportos terápiát. Ezért írok most önnek hogy ebben kérjem segítségét. Önbizalom és önismereti problémán hogyan lehetne segíteni. (az önbizalom hiány kicsi korom óta jelen van sok mindent próbáltam de hasztalanúl)