Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jónapot Kívánok!
Idén október elején váratlanul elhunyt egy 24 éves lány. Egy családtag volt. Én 5 éves voltam, amikor megszületett. Amikor gyerekek voltunk, nagyon sokat játszottunk együtt. Minden születésnapon, karácsonykor találkoztunk a családjával is és a nála 6 évvel fiatalabb kisöccsével. Alkalmanként szilvesztereztünk is együtt. Évről-évre egyre nagyobbak lettünk. Kezdtük élni mindannyian a saját életünket. A magunk útját jártuk. Még nem töltöttem be a 21. évemet, 2011 karácsonyán találkoztunk utoljára. A lány akiről beszélni fogok, akkor már 15,5 éves volt. A halála előtt nem találkoztunk 8,5 évvel ezelőtt (még a szüleivel sem). Facebookon ismerősök voltunk. Időnként láttam a közzé tett képeit, eseményeit. Nem tudom, hogy követette-e a profilomat. Idén októberben elmentem a párommal egy fürdőbe. Az öltözőben hívott az anyám, hogy meghalt a lány. Elájult. Még a mentők sem tudtak már rajta segíteni. Ez engem teljesen megdöbbentett. Fel se fogtam, fel se tudtam dolgozni. Eljött a temetésének a napja. Lelkileg még jobban megviselt. Nem csak engem, hanem mindenkit, aki ismerte a 24 éves lányt. Nem is emlékszem, hogy mikor sírtam 10 évvel ezelőtt, de azóta nem tudok tovább lépni. Nem tudom elengedni a múltat. Időnként eltörik bennem a mécses. Feltörnek bennem az emlékeim. Olyan, mintha elfelejtettük volna egymást örökre, és majdnem 9 év esett volna ki az életemből. Előtte még 1 nappal még éltem a saját életemet. Néha úgyérzem, hogy bűntudatom van, hogy nem fordítottam rá időt az ismételt takálkozóra. Úgy voltam vele, ha egyszer újra eljön a mi időnk, újra összefutunk. Ez váratlanul jött. Számomra, mindig is fontos az emlék, ami végig kísért az életem során. Mindenkivel, nem csak az elhunyt lánnyal volt. Azt felfedeztem magamban, amikor elmegyek dolgozni, akkor túltudom tenni magam, illetve a társaság is segíti elfeledni az érzelmeimet. Közeledik a szeretett ünnepe, és megszólalnak a karácsonyi zenék. Nem bírom megállni, hogy ne könnyezzen a szemem. Olyan munkahelyen dolgozok, ahol időként betesznek ilyen zenét is. Nem is várom már soha többé a karácsonyt, ha tudom, hogy ez lesz velem életem végéig. Ez az egyik ok, amikor eltörik bennem a mécses. A másik, kerülnöm kell a családi veszekedést, meg a konfliktust. Félre kell vonulnom. Ez is kiváltja belőlem. Erről nem beszélhetek senkivel, mert attól félek mindenki dilisnek fog tartani az elmondottak alapján, hogy olyaskit gyászolok, akivel csak gyerekként találkoztunk utoljára és elkerültük egymást. Akkor meg a saját szüleimet nem fogom már megsiratni, ha ne adj isten ők is el fognak menni? A másik. Kedvesem meg azt gondolja, hogy ez olyan, mintha az exbarátnőmet siratám meg. Én inkább olyaskit, akivel gyerekkori jó játszótársak voltunk. Ő is tudja, milyen érzés. Gyerekként neki is volt ilyen hasonló. Mindannyian úgy voltunk vele, hogy a lány tovább fog élni, mint én. Mégis fordult a kocka. Szeretnék ez ellen tenni, de sohasem felejthetem el egy rég látott szerettünket. Itt a karácsony. Ilyenkor a megváltozás útjába nem érdemes elindulni, mert a szeretett ünnepe felszakíthatja a sebeket. Úgyérzem csak januártól lesz értelme, valami változáson átesnem pozitív irányába. A családom nem tud az egészről, úgyhogy ezt titokban kell tartanom.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne szakemberrel átbeszélnie, hogy ennek a gyermekkori ismerősnek/családtagnak a halála hogyan is köthető az Önben lévő elérzékenyüléssel, a feltörő sírással, vajon mit is sirathat pontosan ekkor, mit vonatkoztathat saját magára ebből az eseményből.
Igény esetén pszichológusaink is szívesen segítenének Önnek!
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó Liliálandó félelem van benem mindig ojan érzédem van hogy követ valaki
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne kivizsgáltatnia, hogy a folytonos követés érzés vajon milyen problémából eredhet (pl. agyi eredetű). A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban a szükséges vizsgálatokat el tudják végezni, keresse fel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNem vagyok biztos magamban,
Üdvözlöm!
Életem 3 legszebb évét éltem meg a számomra tökéletes férfival, akiröl végül kiderúlt, hogy végig hazudott és megcsalt. Teljes mértékben összetörtem lelkileg, és azóta képtelen vagyok olyan érzésekre, mint vágy, szerelem, a szex iránti érdeklődés. Szó szerint senkiben nem bízok, és nem tudom elképzelni, hogy én még valaha párkapcsolatot alakítsak ki. Látom, ami a neten megy, hallom az ismeröseimtől, hogy mindenki megcsal mindenkit, és ezt én nem tudom elfogadni. Mondhatnám úgy is, hogy kihalt belőlem minden érzelem, ami azelőtt 10000 fokon égett. Azóta közel 3 év eltelt, és még mindig ugyanezt érzem, vagyis hogy semmit nem érzek. Gondolom, hogy ez nem természetes dolog, mert én egyáltalán nem ilyen voltam, sőt, pont az ellenkezője. Nemrég találkoztam az exemmel, és csak kíváncsiságból megcsókoltam, hogy érzek-e valamit, fellobban-e az a bizonyos láng, amo vele a legforróbb és legszebb volt, amit valaha átéltem, de az ég egyadta világon semmit nem jelentett az a csók, sőt, mégcsak nem is esett jól. Ö ismét szeretne tőlem valamit, de én elvböl nem lennék már vele, de mással sem. Az lenne a kérdésem, hogy ez nálam betegség lett, vagy olyan mértékben sérült a lelkem, hogy nem bír begyógyulni? Kérem, hogy az e-mail címem ne legyen nyilvános, mert azt nagyon nem szeretném. Köszönöm, ha válaszával segít.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön még nem tudta teljesen feldolgozni a volt párkapcsolatában átélteket. Érdemes lenne szakembert felkeresnie, s átbeszélnie a sérelmeit, a bizalom-bizalmatlansággal való viszonyát, a szerelemről és párkapcsolatáról alkotott elképzeléseit és tapasztalatait. Igény esetén munkacsoportunk választott pszichológusa is szívesen segítene Önnek négyszemközti konzultáció keretén belül.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm
Olyan kérdéssel fordulok önhöz hogy a párom állítása szerint én emailba időpontot kértem egy örömlánynál! Én ilyet nem tettem! Valaki feltörte a fiókomat és a nevembe írt amit a párom nem hisz el! Most azt a választ várja tőlem hogy mondjam el neki az igazat hogy én kértem időpontot! Most nem tudom hogy hazudjak neki hogy igen kértem vagy tagadjak! Azt mondta párom hogy ha nem mondom el annak következményei lesznek! Ha elmondom akkor látja hogy őszinte vagyok! Nem tudom mit csináljak! Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel
Péter
Kedves Péter,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy ha nincs mit beismernie, akkor miért is tenné. Mivel visszaélés történt a leveleivel, érdemes lenne utánajárni, hogy ki lehetett az elkövető az elküldött levél IP címe alapján, vagy a szükséges lépéseket megtenni (pl. feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen,a postafiókba történő illetéktelen behatolás a magántitok megsértésének, illetve számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekménynek számít tudomásom szerint, s büntetni lehet az elkövetőt).
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Pár éve szülés közben meghalt a babánk. Azóta nem élünk nemi életet és nagyon sokszor azon kattog az agyunk hogy meg fogunk halni… Nem tudunk kikapcsolni és élvezni az életet. Terápiára nem tudom elrángatni :(. Mit tudnék tenni hogy javuljon ez a helyzet?
Köszönettel! Emili
Kedves Emili,
Köszönjük levelét!
Nagy szomorúság érte Önöket néhány évvel ezelőtt, amivel valószínűleg nem tudtak megbirkózni még. Ebben a helyzetben én mindenképpen szakember segítségét javasolnám, hogy vegyék igénybe, hogy a gyászfolyamaton végig tudhassanak jutni. Érdemes lenne átbeszélni a párjával, hogy ő miért is ódzkodik a terápiától. Online formában is lehet párterápiás foglalkozásokon részt venni (Pergel-Száraz Cintia családterapeuta kolléganőm online is dolgozik). Amennyiben ő véglegesen sem akar terápiába menni, Önnek javasolnám az egyéni terápiát.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Válaszadó!
Feleségem az elmúlt néhány év alatt jelentősen megváltozott. Régebben család-centrikus, pozitív gondolkodású, szeretetteljes nő volt.
Az idők múlásával mogorva, undok, kötekedő személlyé vált. A személyiség változását kíséri a tolerancia hiánya, valamint az is , hogy mindenáron hibát keres a másik félben. Ő maga hibáját nem ismeri el, kilép a konfliktusból úgy, hogy a másik felet okolja olykor kreált vádakkal is.
Érzelmi zsarolás és játszmák fűszerezik a cselekedeteit.
Addig partner a beszélgetésben, amíg rá nézve kedvező.
Konfliktusmegoldása csak a másik hibáztatása, saját felelősségvállalás nélkül.
Sokszor próbáltam a problémák megoldását feltárással beszélgetéssel, megértéssel megoldani, de mindig a szokásos visszatámadásba ütköztem.
Javaslatát szeretném kérni, hogy milyen módon lehet az ilyen jellegű problémát megoldani, ugyanis már más megoldást nem látok, csak a válást.
Köszönöm válaszát.
Kedves Pál!
Levele alapján érthető a frusztrációja. Valóban nehéz lehet a kommunikáció, ha ez rendszeresen egymás hibáztatásába torkollik. A kialakult párkapcsolati helyzetet párterápiás munkával lehetne orvosolni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő,
2 hete történt vele, hogy pánik roham tört rám. Első esetben “nem tudtam nyelni”. Azon a héten még 2x tört rám, akkor a pulzosom emelkedett, vert a víz stb.
Amióta ezek történtek, egyszerűen úgy érzem nem vagyok önmagam. Mindig is egy ösztönös életvidám embernek tartottam magam, azóta viszont szörnyen görcsös vagyok és mindig attól rettegek, hogy mikor jön a következő rokam. Teljesen kétéségbe vagyok esve, monitorozom magam, állkapcsom görcsben van és neha olyan érzésem van, mint aki nincs képben. Csinálom a dolgom, de mintha rutinból csinálnék mindent.
Mit tudnék tenni, hogy újra önmagam legyek?
Válaszát előre is köszönöm,
Myra
Kedves Myra!
Levele alapján azt gondolom, hogy az ijesztő tüneteket érdemes valóban komolyan venni és felkeresnie háziorvosát, illetve pszichoterápiás munkába fogni. A pánikbetegség pszichoterápia segítségével jól kezelhető. Ha igényli, hogy egy pszichológussal négyszemközti keretek között beszélhesse át a helyzetét, weboldalunkon is tud foglalni időpontot online konzultációra.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
Arra szeretnék választ kapni,hogy hogyan tudnám kezelni azt az érzést,mikor a “társam,barátom”….egyszerüen eltitkol még a létezémet is eltitkolja,mások előtt.
Erre most jöttem rá tapasztalásból és lelkileg megvisel, mert nem érzem magam egy eltitkolható személyiségnek.
Megköszöném,ha valamiféle módszert javasolna.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne őszintén beszélnie a társával, hogy mit érez, mire jött rá a tapasztalataiból, egy konstruktív párbeszéddel fény derülhetne az okokra, s a változtatás féltételeire.
Javaslom, hogy beszéljen vele erről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA feleségem három hete bejelentette, hogy nem bír már velem együtt élni, mert boldogtalan, és engem is annak lát. Beszéltünk, majd hallva az én álláspontomat, elbizonytalanodott és azt mondta, hogy átgondolja a dolgot. Azóta viszont nullára csökkent a szexuális életünk, és semmi fizikai kontaktust nem mutat felém, ellenben többet kommunikálunk és ő vidámabb. Én úgy két hete egyre erősödő pánikot érzek eluralkodni magamon, keveset alszom, alig eszek, fáradt és halk vagyok, az összes hobbimat abbahagytam, és állandóan a nélküle és a gyerekek nélküli élettől rettegek.
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet valóban nyomasztónak hat. Mindenképp javaslom, hogy ha többet beszélgetnek, akkor fontos leülniük és átbeszélniük a kapcsolatuk helyzetét is. Segíthet ha tisztábban látjuk, hogy mi is történik, vagy a másik fél mit gondol, érez. A folyamatos bizonytalanságban tartás még inkább mérgezi majd a kapcsolatot, és egyre nagyobb szorongással tölti majd el Önt. Mondja el őszintén feleségének, hogy mitől fél, és hogy miket érez. Beszéljék meg, hogy hogyan tudják fenntartani a kapcsolatukat, és hogy mindkettten mit tudnak tenni azért, hogy továbbra is együtt maradjanak konfliktusok nélkül.
Covidos voltam. Meggyogyultam.soktünet.bezàrtság .nembirtam.most gyors sziverés fèlelelem .tünetetek ujraprodukálása.
Kedves Kérdező!
Amennyiben a felsorolt tüneteket ismét fokozottan érzi, javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust személyes keretek között, hogy ismételten tudjanak egy folyamatot elkezdeni.
Jó napot!
Nagy kérdéssel fordulnék önhöz!
Barátnőm roma(cigány) származásu lány.
18 éves vagyok.
És édesanyam ugymondva “tilt” tőle.
Nem tudom mit csináljak,mar lassan egy éve leszünk együtt!
Bele vagyok bolondulva ebbe az egészbe.
És döntésképtelen vagyok.
Pedig normalis környezetüek nem lopnak,nem csalnak.
Mint egy magyar ember olyanok.
Nagyon normális a családja is.
Kérem segítsen ebbe mert nem bírom már tovább!
Én nagyon szeretem ezt a lányt és nem akarok nélküle élni.
Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nehéz Ön számára ez a helyzet. A szülei még nagy hatással vannak az életére, de szeretne egyre inkább önálló döntéseket hozni. Úgy vélem, ha szerelmes és az értékeik is összeillenek, akkor a származás nem igazán hat majd az érzéseikre. Közösen beszéljék meg a lánnyal, hogy mit éreznek és gondolnak a helyzetről, és hogy milyen megoldás lehetséges, amivel se Önöknek se a szüleiknek nem okoznak fájdalmat. Próbálják megmutatni, hogy összeillenek, és a szüleiben élő kétségeket, félelmeket talán könnyebben eltudják oszlatni, ha bevonják őket legalább egy beszélgetésbe.
Jó napot!
Nem tudom, hogy kezdjek neki, talán csak röviden elmondom mi aggaszt. Nagyon félek az elvesztéstől. A családtagjaim elvesztésétől. Szinte minden éjszaka arra gondolok, hogy anyukám, apukám, vagy a testvéreim vagy bármelyik közeli családtagom meghal, vagy valamilyen fájdalomban kell szenvedniük vagy elrabolják és soha többé nem látom őket. És annyira felzaklatom saját magam, hogy kevesebben kezd el verni a szívem és nagyon melegem lesz. Szerencsére nem kellett átelnem soha a gyász folyamatát, nem vesztettem el senkit a családtagjaim közül. Talán azért gondolok erre sokat mert a barátaim közül már mindenki átelte ezt sajnos és félek, hogy belőlem mit váltana ki. A családom összes tagja egészséges, a nagyszüleim is. Nem tudom mit kezdjek a gondolataimmal. Néha sírásig folyamodik az egész gondolatmenetem. Mit tehetnék azért, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek? A választ előre is nagyon köszönöm.
Kedves Petra!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megbeszélnie ezeket a gondolatokat egy megbízható, Önhöz közel álló felnőttel. Ha félelme ettől sem csillapodik, keressen fel pszichológust, aki segíthet mélyebben átgondolni az összefüggéseket.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Mostanában semmi nem alakul jól. Nem érzem magam biztonságban és szeretet hiányom van. 2hete hogy párommal szakítottunk nagyon kibuktam. Próbálok pozitív lenni, megoldani a problémát. Alkalmazkodni a helyzethez. Újra építeni a kapcsolatot. Közben nagyon kibuktam lelkileg de nem akarom feladni. Azt érzem meghaltam belülről,nem tudok aludni, enni, és stresszes vagyok rettentően. Azt érzem nagyon nagy nyomás van rajtam. Közben próbáltam, terelni a gondolataim, allasinterjurol mentem allansinterjura. Most vizsgáztam pénzügyi ügyintézőként. Számvitel vizsga nem sikerült. A munkahely ahova azt hittem felvesznek vissza utasítottak. Minden allasinerjurol. Itthon légkör is elég stresszes. Azt érzem magamra vagyok hagyva nincs segítség és lelkileg kivagyok. Itthonról sajnos sehova nem tudok menni barátaim nem nagyon vannak. Azt érzem besokaltam és nem bírom tovább.
Mit tegyek? Mi az a dolog ami előre vinne? Mit tegyek, hogy ne fájjon és legyek újra pozitív és magabiztos?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Egy párkapcsolat lezárása valóban nehéz feladat, és ilyenkor minden a feje tetejére áll körülöttünk. Sok minden megváltozik, és ezekhez alkalmazkodni kihívást jelent sok esetben. A munka hangsúlya jó dolog, de arra is figyelni kell, hogy ez ne legyen túlzott, hiszen olyankor minden plusz csalódás többszörösen érint minket. A párkapcsolati helyzetekről nagyon sok hasznos cikkünk elérhető itt a honlapon. Javaslom, hogy nyugodtan olvassa végig őket.
Munka terén a legfontosabb, hogy tapasztalja meg saját értékeit. Vizsgálja meg, hogy miben is jó igazán, és az állásinterjúkon ezekre fektessen nagyobb hangsúlyt. A mostani járványhelyzetben nem könnyű munkát találni, de lesz olyan cég, amely alkalmazni fogja.
Ahhoz, hogy újra pozitívan érezze önmagát, válasszon olyan tevékenységeket, amelyek feltöltik, amelyekben hasznosnak és produktívnak érzi magát.
Tisztelt Pszichológus!
Van egy 11 éves leány unokánk, aki augusztus óta nem látogat sem minket, sem az apját, aki 5 éve külön él, másik párkapcsolatban. Az apjával veszett össze, de sajnos én is ott voltam, és bele szóltam az apja mellett, így rám is megharagudott. Váláskor a Fiam meg a menyem megegyeztek, hogy minden héten szombat, vasárnap a fiamnál, pénteken nálunk 4-fél 8-ig van a kislány, ez szerződésbe be van írva. A vita a fiam, és a lány között amiatt volt, hogy valamilyen városi programra nem kocsival akarta vinni, hanem menjenek gyalog, mert az iskolában sokat ül úgyis. A lány mondta, hogy anyuék(az új párjával)ilyet nem csinálnak, mindig kocsival viszik. Az anyja azt mondja: “Az ő döntése megy-e a lány az apjához, meg a nagyszülökhöz.” Valójában nevelési elvek ütköznek, ami miatt a konfliktus van. Helyes-e, hogy az anyja ráhagyja, ha nem megy látogatni. Ha az iskolába nem menne azt is ráhagyná? Önök szerint mit lehet tenni? Csak azért, hogy látogasson minket mindent meg kell engedni egy 11 évesnek?
Üdvözlettel Szekeres Mihály
Tisztelt Kérdező! Nagyon sajnálom, hogy a nevelési elvek ütköznek és emiatt ki tud alakulni egy játszma helyzet a két család között. Ha a szerződésbe be van írva a láthatás, akkor ahhoz tartani kell magukat, az édesanyának is, jogilag legalábbis mindenképpen fontos betartani az előírt kereteket. Lehet erről beszélgetni, hogy mi volt a konfliktus és hogy miért érezte a kislány azt, hogy az apának, nagyszülőknek is ugyanúgy kell viselkedniük, ugyanazokkal a szabályokkal, mint az édesanya. Lehet arról közösen gondolkozni, hogyan lehet egy 11 éves kislányt motiválni a sétára, esetleg hogyan tudják megértetni vele, hogy az jó, egészséges és örömteli tud lenni, felkelteni a kíváncsiságát, érdeklődését, hogy megélje, nem akarnak neki rosszat. Talán nem tetszett neki az ötlet és talán önök is hibáztak, hogy veszekedés lett belőle, hiszen valószínűleg felnőttként el lehetett volna érni, hogy örömmel menjen sétálni végül, és ne érezze úgy magát, hogy belekényszerítik valamibe, ami ellen jogosan lép fel. A Faber: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvet szoktam ajánlani ahhoz, hogy jobban megértsék egymást a szülők, nagyszülők – unokák a kapcsolataikban.
Bízom benne, hogy sikerül megtalálniuk újra a közös hangot és sok örömteli pillanatot okozni egymás életében a jövőben is. Üdvözlettel
