Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Másfél évig jártam terápiára és sokszor nagyon hiányzik a pszichológusom. Körülbelül egy hónappal a terápia lezárása után megláttam őt egy kávézó teraszán, nagyon megörültem neki és nem tudtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá. Beszélni szerettem volna vele kicsit, de ő erre nem nagyon volt hajlandó. Azt mondta, hogy ez zaklatás és ha legközelebb a szabadidejében zavarom, akkor meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket. Nagyon szomorúan és csalódottan távoztam, mert a terápia alatt sosem mutatkozott ilyennek, mindig kedves és megértő volt. Azt szeretném kérdezni, hogy normális volt-e ez a heves reakció a volt pszichológusomtól? Én azt hittem ő is örülni fog nekem, hogy lát engem, és majd megkérdezi, hogy vagyok, mi van velem. Úgy érzem teljesen a lelkembe tiport, sosem gondoltam volna, hogy valaha így fog viselkedni velem.
Kedves Kérdező, a terápiás szerződésükben előfordulhat, hogy nem tértek ki arra, hogy mi történik akkor, ha a terápiás téren kívül találkoznak. Általánosságban a lezárt terápia esetében már nem feltétlenül vannak erre vonatkozó előírások, de talán érdemes lenne erről beszélniük, hogy önben mi zajlott, milyen feltételezések voltak önben, hogy a terapeuta a terápiás helyzeten kívül az aktuális (élet)helyzetében hogyan fog reagálni ebben a szituációban, és hogy erre vonatkozóan milyen szabályt tudnak meghatározni. Tudni érdemes, hogy a terápiás kapcsolat nem egy baráti kapcsolat. Elképzelhető, hogy a terapeutája nem tudta úgy kezelni az adott szituációt, ahogyan ön elvárta volna. Azonban ő is ember, neki is van magánélete, jobb és rosszabb napjai, határai, amit érdemes tiszteletben tartani. Bízom benne, hogy egy utólagos konzultációval sikerül megbeszélniük és tisztázni a terápiás kereteket, szabályokat az ilyen esetekre vonatkozóan is. Üdvözlettel
Ahogy bejelöltem, koncentrációs nehézségek, és irigység, szomorúság, ombizalomhiany
Kedves Kérdező, sajnálom, hogy ilyen nehézségekkel találkozik jelenleg az életében. A koncentrációs nehézségek és szomorúság mögött húzódhat sok minden, amit orvossal és szakpszichológussal is érdemes kivizsgálni. Továbbá az önbizalomhiány is olyan terület, amivel érdemes lenne alaposabban foglalkoznia. Esetleg valamilyen fiatalok számára tartott önismereti csoport vagy az iskolapszichológus segítségével szakmai segítséget keresni. A szakmai csoportunkban dolgozó klinikai szakpszichológusokhoz foglalhatók online időpontok vagy fiatal korának megfelelően a Kék Vonal ingyenesen hívható telefonszáma és ingyenes chat lehetősége is segíthet megtalálni az önnek legmegfelelőbb segítségnyújtási lehetőséget. Üdvözlettel
Sajnos töbszöri probléma feltárás és szakítáa után keresem a megoldást hogy muk azok a problémák magatartási zavarok amik a párkapcsolati gondokhoz vezetnek.
Nárcisztikus vagy egyéb viselkedés zavarral küzdök e?
Kedves Szilárd!
Köszönjük a levelét!
A párkapcsolati sikertelenségek hátterében sok probléma megbújhat, melyek feltárása mindenképpen egyéni terápiát és önismereti folyamatot igényel. Ha szeretne dolgozni ezzel, akkor én is és kollégáim is állunk rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok.Lilla vagyok, 6 éven át fogyasztottam többféle tudatmódosító szereket. 2 hónapot elvonón töltöttem.Azt hittem rendben vagyok, de mostanában nagyon magányosan, szomorúan és feszülten érzem magam, hogy új életet kezdhessek, le kellett zárnom a múltamat. Nincsenek barátaim, nincs senkim akivel tudnák beszélgetni vagy eljárni valahova, hogy élvezhessem az új életemet. Előtte diagnosztizáltak nálam paranoiát, kezdődő schizofrénia, hallucinációm volt a drogok miatt, jelenleg gyógyszerekkel vagyok kezelve. Szeretném a tanácsát kérni, mit tegyek. Legyen szíves válaszolni, nagyon sokat jelentene. Válaszát előre köszönöm
Kedves Lilla!
Sajnálom, nehéz lehet most önnek, hiszen magányosnak érzi magát.
Hallott már a Narcotics Anonymus (NA)-ról? A Névtelen Drogfüggők csoportja az ország sok pontján működik. Önnek azért ajánlom különösen, mert ott olyan emberekkel találkozhat, akik nagyon hasonló problémákkal küzdenek, pontosan érteni fogják azt, amiről ön beszél. Ajánlom, hogy keresse fel az önhöz legközelebb eső gyűlésüket. A honlapjukon minden információt megtalál.
http://nahungary.hu/
Üdv.
Tisztlet Cím!
36 éves nő vagyok.2014 -ben kezdődött a kényszerképzetes pànikbetegségem.Azt làttam félàlombam, hogy késsel bàntani fogom az akkor 7 éves kislànyomat.Soha nem bàntottam amugy.1 évig antidepresszànst szedtem néha pszichológushoz jártam.Most sokkal jobb.Néha előfordulnak pánikrohamok,de kezelhető.Nekem az a legrosszabb,hogy mindig félàlomba törnek ràm rossz gondolatok.Attól félek,hogy majd hallucinàlni fogok ,vagy megbolondulok.Kb.3 hónapja kezdődött, hogy csillapíthatalan düh jön rám.Minden ok nélkül.Vagyis nem tudom mi okból.Tegnap éjjel nagyon rosszul aludtam,mikor teljesen felkeltem akkor megint éreztem,hogy majd szétvet a düh,szinte vissza kell fognom magam,mert annyira mérges vagyok.De,hogy kire ,mire nem tudom.A kislànyom néha velem alszik.Soha nemnzavar,csak ilyenkor annyira megilyedek nehogy kàrt tegyek benne.Meg a vàrosba is mikor sétàlok attól rettegek mikor tör ki belőlem,és esetleg bàntok valakit,vagy lejàratom magam mertelvesztem akontrollt,és nekiàllok üvölteni vagy hasonló.Ön szerint mitől lehet?Van okom félni attól hogy valakibe kàrt teszek,vagy megbolondulok?Jelenleg Valeriana relaxot szedek csak.De alapjàraton elég.Vàlaszàt előre is köszönöm
Kedves Anita!
Megértem, hogy rendkívül ijesztő lehet annak a gondolata, hogy valakiben kárt tehet, pláne ha a kislányáról van szó. Említette, hogy korábban antidepresszánst szedett, valamint pszichológushoz is járt. Amennyiben úgy érzi, hogy ezek a tünetek felerősödtek, mindenképpen érdemes lenne újra fel keresnie a szakembereket, akikkel korábban kapcsolatban volt. Leveléből ugyanis az nem derült ki, hogy a gyógyszerszedést az orvos javaslatára függesztette-e fel pl. Ugyanakkor a félálomban megjelenő gondolattöredékek, képek, bár sokszor félelmetesek tudnak lenni, nem tekinthetőek valódi hallucinátoros élményeknek, ezek fel-felbukkanása önmagában még nem kóros. Mindenesetre amennyiben Ön ilyen mértékben szenved ezektől, illetve retteg indulataitól, fontos lenne, hogy meg tudja osztani ennek a terhét valakivel, illetve, hogy kiderüljön, miből is fakadnak ezek valójában.
Üdvözlettel:
Túri Márta
September 10en volt egy balesetem biciklivel mentem es hatulrol egy utest ereztem a balkarommal nagyon megijedtrm leugrottam a biciklirol hogy el ne esek eltort a kezem megmutotek azota sirogorcseim vannak napot tobszor vernyomazingadozasom orulok hogy elek de megis sirok
Kedves Erzsébet!
Teljesen természetes, hogy egy váratlan baleset, melyben ráadásul még sérülést is szenvedett, megviselte. Egy ilyen esemény talán éppen azért hagy ilyen mély nyomot az emlékezetünkben, mert nem számítottunk rá, egészen addig éltük a megszokott, biztonságos életünket, majd hirtelen azzal kell szembesülnünk, hogy ez a biztonság-érzet, és talán még saját testi épségünk is milyen törékeny is tud valójában lenni. Egy pillanat alatt meginoghat a világ kszámíthatóságába vetett hitünk. Sokszor ez a kellemetlen emléknyom egy idő után magától elhalványul, de van, hogy segítségre van szükségünk ahhoz, hogy biztonság-érzetünket helyreállíthassuk. Természetesen az sem zárható ki, hogy a sírógörcsök nem kizárólag a balesettel állnak összefüggésben. Mindenesetre amennyiben ilyen mértékű szenvedést okoznak Önnek, valamint gátolják a mindennapi funkcionálásban is, mindenképpen azt javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert, akár online felületünkön is.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Jó Napot! 🌺Én megszeretném kérdezni ha egy párkapcsolatban ami hosszútávú és ott a férfi szex chat-el nőkkel stb. ugye és nem tudom hogy megbeszélték e a feleségével. És a kérdésem hogy ez milyen hatással van a kapcsolatára vagy van e ennek következménye? Illetve ettől még minden rendben van és normális és szereti a feleségét stb? 🙂 Előre is köszönöm ☺
Kedves Eugénia!
Nem pontosan értem, hogy Ön milyen “minőségben” érintett ebben a problémában. Maga a probléma/kérdés szerintem eléggé összetett ahhoz, hogy egy egyértelmű választ lehessen adni, illetve minden kapcsolatban mást és mást jelezhet egy ilyen jelenség, véleményem szerint kontextusából kiragadva nem lehet megérteni. Mindenesetre vélhetően valamilyen hiányt jelezhet ebben az esetben is, melyre a pár két tagja csakis közösen tudná megtalálni a megoldást.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Jó napot kívánok!
Mindig fontos volt számomra a környezet és a természet védelme, azonban mostanában egyre inkább foglalkoztat az, hogyan lehetne megmenteni a Földet a pusztulástól. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy valamilyen “mentális problémára” utalhat-e az, ha előtérbe helyezem a bolygónk sorsát az emberiség vagy akár a saját jövőmmel szemben. Mivel óriási problémát jelent a túlnépesedés, ezért gyakran eszembe jut, hogy talán nem is kéne védekezi (jelen helyzetben) a koronavírus járvánnyal szemben. Tisztában vagyok azzal, hogy így sokkal többen meghallhatnak (akár én is, mivel viszonylag gyenge az immunrendszerem), és nem valami humánus a felfogásom, de de valahogy sokkal nagyobb jelentőséggel bír számomra az, ha a Föld megmenekül az emberiség pusztító keze alól. Érdekesnek tartom, hogy egy olyan dolog miatt áldoznék fel mindent (de legalábbis sok mindent) amihez maximum még hetven évig lesz bármilyen közöm, utána már úgy sem tudok semmit tenni és nem is lesz rám hatással sem a pozitív, sem a negatív változása. Mégis késztetést érzek arra, hogy minden elérhető eszközzel lassítsam a pusztulás folyamatát (ami több kevesebb sikerrel működik). De nyilvánvalóan ez nem elég, és radikálisabb lépések kellenek.
Ön szerint mi lehet ennek az oka, hogy ilyen erősen foglalkoztat a Föld sorsa, és nem rettent el a gondolta a drasztikusabb lépéseknek sem? (Családi háttérből nem hiszem, hogy adódhat, mivel a családom nem szentel túl nagy figyelmet a környezet- és természetvédelemnek.)
Kedves Krisztina!
Érdeklődéssel olvastam levelét, talán valóban nem túl gyakori, hogy 18 évesen valaki ennyire elhivatottan törekedjen a bolygó megmentésére, ugyanakkor ez egy valóban nemes célkitűzés. Más kérdés persze valóban, hogy mit is érthet vajon a “radikálisabb lépések” alatt. Mindenesetre az az érzésem, mintha talán saját indulataitól, esetleges késztetéseitől ijedt volna meg. Vannak bizonyos késztetéseink, mozgatórugóink, melyek talán nem annyira nyilvánvalóak, egyértelműek, kicsit nehezebb hozzájuk férni, megérteni őket. Ebben segíthet a pszichoterápia. Ha valóban szeretné ezeket jobban megérteni, illetve szenved annak a gondolatától, hogy az emberek sorsa kevésbé érinti meg, érdemes belekezdeni egy ilyen folyamatba, akár online felületünkön keresztül is tud időpontot foglalni valamelyik szakembernél.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Kedves Dóra!
Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kijutni abból a helyzetből, amiben jelenleg is vagyok. A másik ok pedig az, hogy nem igazán tudom, hogy mi történik velem.
Olyan érzés, mintha depresszióm lenne, talán az is, de nem vagyok benne biztos, hogy ez az lenne-e.
Tavaly szeptember óta kezdődött el, rengeteg alkalommal próbáltam kijutni ebből, de valahogyan minden alkalommal visszaesek. Olyan, mintha egy tornádóban lennék.
Tegnap előtt sikerült végre elmondani valakinek a gondomat.
Leírni nem tudom, hogy mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy ezt elmeséljem az édesanyámnak. Nagyon jó vele a kapcsolatom, de ezt nagyon féltem elmondani neki, mert féltem, hogy milyen reakciót kapok.
Megvigasztalt engem, láttam rajta, hogy segíteni szeretne, de az a baj, hogy szerintem nem értett meg engem.
Nem hibáztatom őt ez miatt, csak így még jobban nem tudom, hogy mit kéne tennem. Ő szerinte ez csak a kamaszkorral jár együtt.
És itt van a legnagyobb baj.
Az, hogy nem mondtam el neki egyetlenegy dolgot. Még pedig azt, hogy több alkalommal is gondoltam már az öngyilkosságra. Megkérdezte tőlem, hogy fordult meg már a fejemben, de azt mondtam, hogy NEM, mert féltem. Nagyon, de nagyon féltem.
Egy kicsit jobb lett ez a beszélgetés után, mert végre elmondhattam valakinek, főleg, hogy az édesanyámról van szó, ugyanakkor az öngyilkosság gondolata nem enyhült a fejemben.
Nem tudom, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy újra boldog legyek.
Szerető családban élek és szinte mindenem megvan, valahogy mégsem tudok boldog lenni. Nagy önbizalomhiányban szendvedek, kényszerbeteg vagyok és sokszor előjön a szociális fóbiám.
Kissé nehezen írtam meg ezt a levelet, mert fogalmam sem volt, hol is kezdhetném, de már nagyon szerettem volna segítséget kérni.
Az egyik részem már nagyon meg akar halni, de a másik részem még élni szeretne.
Jázmin
Kedves Jázmin!
Köszönöm szépen a bizalmát, nem kis bátorság kellhet ahhoz, hogy ilyen súlyos gondolatokat ki tudjon az ember mondani. Én is azt gondolom, hogy ez már önmagában egy nagy lépés, hiszen azt jelzi, hogy képes szembenézni a problémákkal, illetve nyitott a segítségkérésre. Nagyon fontos, hogy a mindennapi életben is legyen egy bizalmasunk, akivel megoszthatjuk gondjainkat, akire tudunk támaszkodni. Ugyanakkor azt is megértem, hogy vannak bizonyos dolgok, melyeket akár még az Édesanyjának sem tud kimondani. Mivel azonban alapvetően bizalmas és szeretetteljes a kapcsolatuk, biztos vagyok benne, hogy Ő mindenképpen segíteni szeretne Önnek, az aggodalma pedig teljesen érthető és természetes reakció lenne, ha szembesülne az öngyilkossági gondolatokkal. Mindenképpen fontos lenne szerintem, ha tudna egy szakemberrel beszélni, akár az iskolában, ha van iskolapszichológus, akkor javasolnám, hogy Őt keresse fel, vagy ha nincs, akkor az Édesanyjának jelezze, hogy vannak bizonyos gondolatai, melyeket talán könnyebb lenne először egy kívülállóval megosztania, de semmiképpen ne maradjon egyedül ezekkel!
Üdvözlettel:
Túri Márta
Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom hol kezdjek neki…
Folyamatos veszekedés, lelki terror, gúny… ez jellemzi a mindennapokat. Férjnél vagyok és egy 11 éves fiam van.
Azt hiszem hogy a férjem nárcisztikus személyiség. Nem szeretném ha a gyermekem ebben a világban nőne fel, és neki is ilyen élete legyen. Mit tegyek, hogy kezeljem ezt?
Soha semmi nem jó, bármit teszek, arra mindenképp van egy reakció hogy miért nem felel meg, irányítani akar, mindig azt kell tenni amit ő mond, mert különben baj lesz. Már az otthonon kívül sem moderáljá magát, itt is szégyenbe hoz, olykor elfutnék hogy nem is ismerem ezt az embert. Már otthon is becsukja az ablakokat, ha ordítani készül, mert már szóltam neki hogy ezt az összes szomszéd hallja… A kisgyerekkel is ugyanezt csinálja, de aztán magához édesgeti, én meg “ki vagyok zárva” ismét, a ROSSZ szerepébe, aki mindent tönkretesz, aki miatt ő beteg – karikás a szeme – aki miatt el kell válni… Nincs kivétel, hétköznap, hétvége, névnap, születésnap, karácsony.. Mindegy milyen nap van. Pár éve ez még csak hétvégén volt jellemző. Mintha nem viselné el hogy családja van. Csak egyedül lenne, amit körülötte tenni kell az meglegyen, aztán ti menjetek el itthonról hogy pihenni tudjak.. Mennyi hétvégén hallom ezt. Egy ház felújításban vagyunk épp és azt is nekem kell intézni, minden iparossal nekem kell beszélni, aztán legutóbb mikor pár pohár után nem tetszett neki a gáz bekötése, és te 8-kor még a szerelőt is felhívta, fenyegette, örülök hogy egyáltalán befejezte a munkát. Szerinte én nem csinálok semmit… Ugyanúgy teljes állásban dolgozom mint ő, igaz kevesebbet keresek, a háztartásban nem túl segítőkész, az építkezést is én intézem egyedül.. A piszkos munka mind rám marad és még én vagyok a semmirekellő nulla.
Több hangfelvételt is készítettem már a kötekedései során. Megalázó ahogy beszél velünk. Aztán mindig azt mondja hogy amit mond az nem számít, csak az amit tesz! Mert ő eltart minket.. Ez a nagy férfiasság. Ezt nem szeretném ha a fiam ilyen lenne, mert egész életében boldogtalan lenne. Mostanában ő is kezd ellenkezni, nem fogad szót, visszabeszél, acsarkodik, nem jó, ez, nem jó az. A minta ami előtte van sajnos nem jó.
Most hogy elkezdted írni, még naphosszat folytathatnám, de talán ez elég. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. Elmenjek, maradjak, hogy kezelem?
Azt tudom hogy ezt már nem bírom sokáig így.
Mit tanácsol?
Köszönettel,
Kedves Emőke!
Őszintén szólva nehéz volt olvasni a sorait, úgy érzem, hogy rendkívül tehetetlennek érzi magát ebben a helyzetben, mintha sarokba lenne szorítva, hogy “menjen vagy maradjon-e?”. Ugyanakkor úgy érzékelem, mintha a probléma régebb óta állna már fenn, csak Ön talán mostanára telítődött igazán. Nyilvánvalóan még inkább megnehezíti a helyzet értékelését, hogy van egy közös gyermekük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes szem előtt tartania azt, hogy egy aszimmetrikus kapcsolat, ahol a verbális bántalmazás már mindennapossá vált, rendkívül mérgező tud lenni, mind Ön, mind pedig gyermekük számára, illetve minden embert megillet a tisztelet mint alapvető emberi jog. Amennyiben ezt próbálta már jelezni a férjének, de a jelzések “nem érnek célba”, érdemes szakember segítségét igénybe venniük, akár egy párterapeuta személyében, akár egyéni terápia keretein belül, mivel egy rendkívül nagy horderejű döntésről van szó. Ezért azt tanácsolnám Önnek, hogy bátran merjen segítségét kérni, akár a mi online felületünkön keresztül is valamelyik szakembertől.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Jó estét, 16 éves lány vagyok, október 13án leszünk a barátommal 1 éve együtt. De mostanában rengeteg vitánk van… Mindig mindent szépen meg tudunk beszélni, de ezt az egy dolgot nagyon nehezen, amivel kapcsolatban úgy gondoltam pszichológus segítséget szeretném kérni. Mikor elkezdtünk járni az úgy történt hogy kb. 1 hónapot beszélgettünk mindennap, jártunk együtt sok felé, bulizni, ebédre stb. Október 13án egy messenger üzenetben kérdeztem meg tőle, hogy mi ez ami köztünk van, mivel úgy viselkedtünk mint akik együtt vannak, de nem beszéltük meg hogy mi is ez pontosan, akkor azt írta hogy próbáljunk meg valamit de ne legyen rögtön az elején komoly. Ebbe bele is egyeztem, heti 1 Max 2er talalkozgattunk kb az első hónapig, utánna minnél többet. Tudni kell hogy volt/van neki egy nagyon jó lány barátnője akivel kb 2 évig legjobb barátok voltak. És mikor együtt voltunk heti 1er talalkozgattak, mentek moziba, jégkorcsolyázni, Shoppingolni, kávézni stb. Az elején őszintén nem is zavart hogy ők jóba voltak, örültem is neki hogy van egy ilyen barátnője, és vártam hogy megismerjem. Mindig írta a barátom hogy a lány meg szeretne ismerni, de sose hozta össze a találkát, ami engem addig nem is zavart. Utánna egyszer pont a lányról volt szó, és mesélte nekem a barátom hogy a lány akart vele lenni, de ő nemet mondott neki mivel ő csak barátként tekintett rá. Na itt már nemvolt mindegy a barátságuk… Kb fél éve voltunk akkor együtt a barátommal amikor az unokatestvéremmel sétáltam az utcán és osszefutottunk velük, a barátom szépen köszönt nekem, de a lány nagyon nehezen jött oda bemutatkozni, úgy kellet neki mondani “gyere már hogy végre megismerjétek egymást” és azis olyan kellemetlen volt, nem éreztem hogy a lány örülne annak hogy meg Kell hogy ismerjen. Kijelentem hogy azután se lett össze hozva semmiféle találka… Amikor láttam a lányt az utcán kedvesen oda köszöntem, de ő nagyon flegmán köszönt vissza, ami nekem megint nagyon fura volt..
Amikor mondtam a barátomnak azt mondta csak be képzelem nem igy van… a nyáron kb 2 hónapig nem is beszéltek egymással, nem mentek sehova se, aminek én szívem mélyén valamiért örültem is. És egyszer amikor elmentem kb 1 hete a barátomhoz lattam hogy kapott üzenetet a lánytól, akkor nagyon mérges lettem. Amikor megkérdezte a barátom mi a baj, meg mondtam neki, hogy szerintem a lány meg mindig többet érez iránta, és hogy zavar hogy barátkoznak, meg ha tudom hogy ő nem akarna semmit se a lánytól. Mondta hogy nem beszéltek 2 hónapig es most írt neki a lány hogy menjen el a szülinapjára. De végül nem ment el, és mondta hogy miattam nem mert tudja hogy zavar,es hogy ideges leszek ettől. (kihagytam hogy régebben mikor még nem volt velem a barátom, a lánynak volt barátja, de ők akkor már jóba voltak, és ő nem a barátját hívta el a legjobb barátnője esküvőjére párnak hanem a barátomat, az esküvő meg pont idén kelett volna hogy legyen, ebben az a furcsa higy barátja volt de nem azt hívta el párnak, és idén amikor lett volna az esküvő, már együtt voltunk a barátommal megkerdezte megint tőle hogy el e megy vele párnak, persze nemet mondott, de nekem ez akkoris durva volt)
Hát folytatom hogy mi történt, ma szerda van és kaptam egy olyan üzenetet a barátomtól, hogy tudom hogy nem szereted de elmegy a lánnyal városba egy kávéra, nem is kell mondanom milyen mérges lettem… Lehet picit tulreagáltam, de úgy gondolom sok másik lány ilyent el se tűrne Hogy a barátja más lánnyal megy kávézni… Persze megis mondtam neki, hogy nem értem miért kell így viselkednie ha tudja hogy zavar…
És miért ment el vele… És itt jött az hogy neki a lány fontos mint barát. És lehet nem kelett volna de mérgemben azt írtam neki hogy “ha vele barátkozol engem felejts el”
Most veszekedünk, nemvolt időnk eloben találkozni ma, mire ön válaszol valószínű már találkozni fogunk, és megbeszéljük. De azért érdekelne a véleménye erről, mit kéne tennem, hagyjam hogy barátkozzanak, de engem nagyon zavar mostmár… Vagy tényleg nemtudok okos lenni ebben a helyzetben… Köszönöm előre is.
Kedves Karina!
Egy párkapcsolatban nagyon sokféle érzéssel “találkozhatunk”, és valahol teljesen természetes velejárója ennek az is, hogy időnként féltékenységet is érzünk, hiszen szeretnénk, ha bizonyos kiváltságok, privilégiumok csak minket illetnének. Véleményem szerint fontos lenne, ha esetleg először meg tudná magában fogalmazni, hogy melyek is lennének azok a kiváltságok, amelyekre egy kapcsolatban vágyik, így talán könnyebben tudná a barátja tudomására hozni ezt anélkül, hogy minden ilyen kezdeményezés veszekedésbe torkollana, illetve szerencsés lenne, ha közösen ki tudnák jelölni a kapcsolatuk kereteit.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Keresnék egy ojan szakít aki foglalkozik feledékenységel
Kedves levélíró,
Neuropszichológiai szakpszichológus felkeresése lenne javasolt. Sajnos munkatársaink között nincs ilyen végzettségű pszichológus. A googlebe írja be, hogy ad-e ki a lakóhelyéhez közel ilyen végzettségű szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot.
Zoltánnak hívnak, 30 éves vagyok.
Nagyon nagy problémám van, és segítséget szeretnék kérni mert úgy érzem egyedül nem tudok megbirkózni ezzel a feladattal.
Már gyerek korom óta lobbanékony vagyok, de mostanra már olyan szinten el uralkodott rajtam az agresszió, hogy nincsenek barátaim, nincsen párkapcsolatom, konkrétan semmim nincs….
1 munkahelyen max 1 hónapot vagy 2 hónapot tudok eltölteni ,az agresszió végett ,mindíg valamin felhúzom úgy magam, hogy csapkodok, ami a közelemben vam azt vagy összetöröm, vagy eldobom. Már nagyon elegem van ebből, szeretnék végre normális éltet élni mint minden másik ember, de sajnos nem megy, évek óta küzdök de sajnos sikertelenül 🙁
Azért is fordulok ide segítségért, hátha végre most sikerül valami ötlet.
Kedves Zoltán,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne egy alaposabb kivizsgálásra elmennie, hogy vajon milyen fokú agresszió kezelési problémával küzd, van-e lelki betegsége. Ezek alapján lehetne terápiát javasolni Önnek. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna vizsgálatot és kezelési javaslatot kérni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok! Szeretném elmondani mi történt, és hogyan érzem most magam.
Kicsivel több mint fél éve történt,a munkahelyemen.Egy “férfi”kollégám több évig zaklatott, elsősorban magam próbáltam leállítani a zaklatást,mikor ez nem ment a főnökségnek szóltam. Ők se értek el eredményt. Egy Február végi napon reggelizni mentem volna. Ő az öltőző ajtónál állt ami az étkező vel van szembe egy szűk folyosón.
Elkapta a karom.hiába ütöttem rugtam ahogy tudtam és kiabáltam nem volt senki a közelben aki hallja berántott az öltözőbe onnan a wc-be a wc-ben a csempének szorítva lehúzta a nadrágom,és…. Nem tudom tovább folytatni képtelen vagyok rá.
Az elmúlt hetekben szinte minden nap előttem van ami tőrtént. Olyan mintha ott lennék érzem a fájdalmat a szagát a hangját látom mit tesz velem ugyan az a félelem minden nap. Nem élem túl sose lesz vége. Bár “csak”percekig tartott abban a pillanatban nekem órák nak tűnt.
Köszönöm a lehetőséget hogy leírhatattam így arc és név nélkül kicsit könnyebbnek érzem írni/beszélni róla nem tudok bízni senkiben.Félek hogy hülyének néznének. Gyerek koromban ha voltak érzéseim akkor mindig. Hülye voltam,és gondolom ez nem így van de ez maradt meg bennem.Képtelennek érzem magam arra hogy beszéljek. I’ll. Nagyon nehezen számon rá magam.
Kedves Levélíró,
Köszönjük, hogy megosztotta történetét.
Nagyon sajnálatos, hogy erőszakoskodás megtörténhetett Önnel, főleg a munkahelyén, ahol kért a vezetőségtől is segítséget. Javasolt lenne pszichológussal és ügyvéddel is beszélnie. A pszichológus szakember tudná Önt támogatni abban, hogy feldolgozza az átélt traumát, az ügyvéd pedig segítene a jogi lépések megtételében. Munkacsoportunk is szívesen segítene igény esetén Önnek!
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSokszor napokig,hetekig bezárkózom, nem keresem az emberek társaságát.Ha mégis rá visz a kényszer,hogy ki kell mozdulnom elkezdek remegni.Még a férjemnek sem tudok beszélni a problémáimról,nem tudom magam kifejezni szavakkal.Túlsúllyal is küzdök ,ami az egyik oka lehet ennek az önbizalom hiánynak,a másik,nem tudom megemészteni,elfogadni,hogy nem lehet gyerekünk.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne beszélni problémáiról szakemberrel, akár online terápiában. Nagyon jó, hogy gondolkodik az okokon, s szeretne változtatni a mostani állapotán. Igény esetén munkacsoportunk is segítene Önnek!
Javaslom az alábbi blogbejegyzésünk elolvasását:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
