Jó napot
Szeretnék elválni a ferjemtol van 2 gyermekünk az egyik 6 a másik 3 éves
Ők az apukajukkal szeretnének maradni
A probléma viszont hogy jelenleg is külföldön élünk és ha elvalnank én hazakoltoznek Magyarországra
Viszont hogyan és mikor lathatnam a gyerekeiket? Nekik jó hogy ha az apjukkal maradnak? Nem szeretnek lemondani róluk viszont őket külföldre köti minden
Meg csak nem is magyar állampolgárok
Nem tudom kitevő legyek
Teljesen lelkibeteg lettem

Csak aszt szeretném kérdezni hogy én agyhartya gyuladáson vagyoktul és együt élek az új páromal már 10 éve mert elváltam
És ere a 10 évre nem emlékszek és vanak ojanroszul léteim hogy
Ojan mintha valaki közeledne eszt belül érzem utana meg képeket látok de mingyar észre veszi a párom és átölell és
Akor átmegy rajtam nagyin rosz érzés ojan mint ha valami fog történi ne haragugyék hogy zavartam van ere a feledékenységre valami
Gyógymód elöre is köszönöm Gábor

Tisztelt Doktornő !

Azzal fordulnek onnhoz hogy megint kijott ez a panik betegsegem es egyre nehezebben viselem..lassan 4-5 eve ezzel szenvedem… Nap mint nap… 🙁 Ilyenkor mikor osz van surubben jon ram.. este lefekves elott mindig nyom a mellasom legszomjam van olyan semmi eletkedvem.. Van mikor napkozben is kijon rajtam ugyan legszomj kegyetlen remeges izzad a tenyerem stb.. lassan megint 2 hete 0,5 -os xanaxot szedem de annak a felet, nem nagyon szeretnem szedni mert egesznap olyan tompanak nyomotnak erzem magam.. Legyen szives segiteni nekem hogy hogyan kezeljem ezt a problemat vagy mit szedjek az xanak helyett.. Voltam mar vele orvosnal, pszihologusnal de senkise vett komolyan mindig azt mondjak hogy elmullik .. igen elmullik ha beveszem a gyogyszert es kiut…. Koszonettel. Adam

Üdvözlöm!Nem is tudom hol kezdjem, tavaly nyáron derült ki,hogy a párom akivel 15 éve együtt vagyunk meg csalt külön voltunk 6 hónapig én a sok ideg miatt kaptam egy kisebb strokot szív beteg lettem,mert össze költözött a nővel,egy kis idő elteltével írt hívott,hogy nem boldog nem bírja kikészíti a nő,januárban vissza költöztem hozzá annak reményében, hogy újra boldogok lehetünk de sajnos írogatnak egymással amit észre vettem és nem hagytam szó nélkül,bele vagyok betegedve folyton nézem mikor van a viberen ami szerintem már beteges!Mit tegyek Doktor nő?Előre is köszönöm a válaszát!Maradok Tisztelettel:Seres Ilona

A párommal 3,5 éve vagyunk együtt nagyon nagy a szerelem és az összhang. 2 éve kiköltöztünk Németországba egy fél évre, akkor hagytam abba a fogamzásgátlót ugyanis csökkent a libidom. Azóta nem kívánom a szexet vele. Nagyon ritkán vagyunk olyan értelemben együtt, de egy percét se élvezem. Képtelen vagyok elképzelni nélküle az életem és ő sem szeretne tovább lépni, így viszont egyikünknek sem jó. Nem tudom mi tévő legyek?

Céltalanság,alvászavar,félelmek és szorongás,indulatkezelési problémák,játékszenvedély, lehangoltság, levertség, párkapcsolati problémák, szexuális zavarok, önbizalomhiány ezek mind mind jellemzők drága páromra és nemelyik rám is.
Nagyon szeretném ha kapnánk segítséget…
Tényleg fogalmam sincs már, hogy mihez kezdjek… Szeretném helyre hozni a kapcsolatomat párommal, de segítség nélkül úgy érzem már semmi esély rá. Sokszor probáltam már megbeszélni vele a problémáinkat, de minden erőfeszítésem hiábavaló és haszontalan… Pár napig tart csak az öröm és boldogság és ismét elkezdődik a szomorúság, napról napra úgy érzem menthetetlen… Minden erőmmel azon vagyok,hogy segítsek neki és boldog legyen… De tényleg iszonyatosan komolyan úgy érzem pszichiáter segítségére van már szükség , minden lehetséges “gyógymódot” avagy terápiát már kiprobáltam rajta… Jóga, meditáció, művészetterápia, önismereti videók és még sorolhatnám kérem… Nagyon szépen segítsenek… Én ehhez már kevés vagyok. Előre is köszönöm..

Mészáros Martin 20 éves.
Pleva Kitti 19 éves.
Lassan 8 hónapos kapcsolat.
Együtt élünk jelenleg Angliában, munka miatt. Egyébként édesanyámnál, lassan a költözést tervezzük saját lakásba, de ameddig ilyen tényezők állnak fent úgy érzem nem mükődne.

Kedves szakértő!
Marika vagyok 32 éves. Évekkel ezelőtt pánikbetegséget állapítottak meg nálam 1 évig gyógyszert is szedtem rá mert elviselhetetlen pánikrohamaim voltak. De szerencsére nagy nehezen ki tudtam gyógyulni belőle. Most viszont úgy érzem hogy kiujultak nálam ezek a rosszullétek. Kb 2 hete kezdődött ez az egész nagyon rosszul lettem ugyanazt éreztem mint évekkel ezelőtt. Nem kaptam levegőt elkezdett gyorsan verni a szivem ájulás érzés kerülgetett halál félelmeim voltak. Azt hittem ez csak egy múló egyszeri rosszullét de sajnos azóta minden nap jönnek rám pánikrohamok. Tegnap is nagyon rosszul éreztem magam még a kezeim is zsibbadtak és csak kapkodtam a levegő után.
Az lenne a kérdésem hogy a pánikrohamok mitől alakulhatnak ki? Mivel nekem nagyon stresszes az életem és sokat idegeskedek nagyon sok lelki eredetű problémám van. Nem lehet hogy ezek az élethelyzetek váltják ki belőlem a rohamokat? hogy lehet ez gyógyítani? Gyógyszeres kezelésen kívül van más megoldás is?? Én nem birok így létezni hogy minden nap rosszullétek gyötörnek. Bevallom az igazat gyógyszert nem akarok szedni. Van más lehetőség is?

Olyan problémával fordulok önhöz, hogy vannak olyan időszakok amik teljesen kiesnek. Ezekre az időszakokra abszolút nem emlékszem, ezzel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni öntől. Ez mentális vagy fizikális probléma lehet?

Jó estét!Azzal a problémával fordulok önhöz hogy az abortuszom óta nem igazán érzek vágyat hogy szeretkezzek és orgazmusom sincs azóta. Mi ennek az oka

1 nötem fell

Az érdekelne hogy a párommal 15 éve vagyunk együtt az utóbbi időben észre vettem hogy ja sírok semmilyen reakcióit nem váltok ki nála ez mennyire normális? Arra gondolok hogy én egy idegent is megsajnalok megkerdezem mi bántja stb. Meghalt apuka és sokat sírok megbsem ölel… Semmi sose teljesen mindegy hogy miért sírok meg sem kérdezni… ☹️ 😔

Üdvözlöm,

Barátságon belüli konfliktusról van szó. Már korábban is volt pár furcsasága a barátnőmnek, pl. ha nem értem rá éppen, amikor találkozni akart, mert mással beszéltem már meg valamit, akkor megsértődött. Azzal jött, hogy biztos fontosabb nekem a másik személy és ő értem bármilyen programot lemondana (azt mondta, hogy még az esküvőjét is képes lenne…) Mikor nem volt senkije, állandóan csak panaszkodott, hogy biztos az alakja miatt van és hozzá egy férfi sem vonzódik, folyamatosan meggondolatlan kalandokba vagy kapcsolatokba ment bele, amik után sajnáltatta magát, hogy őt soha senki nem fogja szeretni, 100 ilyen szenvedős sztoriját kellett már végighallgatnom, pl. képes volt Ausztriába utazni egy fiúért, akit csak netről ismert, vele volt 3 napot, majd miután a srác mondta, hogy ennek így nincs jövője, vagy fél évig nekem kellett összeszednem őt a padlóról. Emellett kettős mércét is alkalmazott már velem kapcsolatban, előfordult, hogy sok dolgom volt és csak 1-2 nap múlva írtam neki, ő meg csinált olyat is, hogy vagy 2 hétig nem reagált semmire, mondván, hogy depressziós és el akart vonulni, azt persze tiszteletben kellett tartanom, de ha én később írtam vissza, akkor már jött azzal, hogy miért “tünedezek” így el, elhanyagolom őt, nem vagyok eléggé akítv messengeren stb.
Mindezek ellenére rengeteg pozitívumot is kaptam tőle, de a legutóbbi húzása óta azt érzem, kezd sok lenni. Röviden a lényeg, hogy életemben először komoly kapcsolatom van, szerelmes lettem, amit személyesen akartam neki elmesélni. De közben valahogy felmerült neten is a téma (ő kérdezett rá, mi a helyzet velem ezen a téren), így megírtam neki röviden, hogy van valaki és hogy majd kifejtem, ha találkozunk, mert eredetileg is élőben akartam. Mikor rájött, hogy utólag tudta meg (szerinte kötelező lett volna rögtön megírnom neki, mert ő is mindig egyből leírta, ha összejött valakivel), iszonyúan megsértődött, hogy titkaim vannak előtte, szerinte ez nem méltó és nem illik a barátságunkhoz és mennyire megbántottam ezzel, mindenképp tisztázzuk élőben. Hiába írtam le neki, hogy ez nem ellene szól, egyszerűen csak komoly témákat személyesen beszélnék meg, és most épp úgy jött ki, hogy egy ideig nem találkoztunk (a vírus első hulláma idején, a kijárási korlátozás miatt). Csak azt hajtogatta, hogy nem ezt várta volna el tőlem és hogy biztos el fogom őt hanyagolni a fiú miatt. Mindezt annyiból szűrte le, hogy nem online akartam neki elmesélni meg egyszer-kétszer lassabban vagy kevesebbet írtam neki. Már elsőre is erősen támadónak és jogtalannak éreztem (a magánéletemről szerintem akkor és úgy beszélek, ahogy én szeretnék, ennek semmi köze a barátságunkhoz), de úgy voltam vele, hogy ha őt ez bántja akkor jó, beszéljük meg. Megbeszéltünk egy időpontot, de sajnos aznap nagyon elkezdett fájni a bölcsességfogam, ami most nő, így megírtam neki még 3 órával a tervezett találkozó előtt (tehát szerintem még időben, nem 10 perccel előtte), hogy ma nem fog menni mégsem, sajnálom, hogy variálok. Erre mindössze egy lájk jelet volt képes küldeni. Nem írt semmit, hogy elindult-e már vagy odament a helyszínre vagy most mi van pontosan. Ennek már 3 hónapja, azóta nem írt semmit és én sem neki. Őszintén szólva nem érzem azt, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem egy olyan dologért, ami a személyiségem része, ő kényszerített bele ebbe a szituációba, hogy nekem bűnbánóan tisztáznom kéne ezt a helyzetet. Az egészre feltette a pontot ezzel a lájk jel küldéssel, ami annyira nevetséges és gyerekes.
Nagyon fáj, hogy nem tud örülni a boldogságomnak, hanem azzal van elfoglalva, hogy mikor és hogyan tudta meg a hírt és szerinte nem így kellett volna meg hogy ő másképp csinálta. De én nem ő vagyok, nekem bezzeg tiszteletben kell tartanom az ő személyiségét, fogadjam el, hogy őt ez bántja, de neki eszébe se jut, hogy én más személyiség vagyok. Ő mindig írogatta a kis kalandjait messengeren, ilyen külföldi csávóval találkozik, olyan tinder randija lesz… Én megtisztelem annyira ezt az egész témát (nagyon jól tudja, milyen érzékeny vagyok ezzel kapcsolatban és hogy alakult a magánéletem), hogy nem így állok hozzá és nem az interneten beszélek a (kezdődő) kapcsolatomról vagy hogy beleszerettem valakibe. A többi barátnőmnek is személyesen meséltem el a jó hírt, mindenkinek úgy akartam, hogy akkor mondom, amikor lesz lehetőségünk találkozni. Senkinek semmi baja nem volt ezzel, sőt, örültek, hogy élőben meséltem és senkit nem érdekelt, hogy csak később mondtam. Nagyon össze vagyok zavarodva, mert egyrészt sok jó élményem van ezzel a barátnőmmel, sokat segített is, mellettem volt stb., de ez a reakció akkor sem normális a részéről. Mit kéne tennem? Nem tudom meghazudtolni önmagam és bocsánatot kérni. Nem nekem kéne keresnem őt, de úgy érzem, ő már sosem fog. Ráadásul az már rég rossz, ha ő eldöntötte, hogy szerinte “nem fér bele egy 10 éves barátságba a titkolózás és a nem elmondás, ez nem méltó hozzá”. Lehetséges, hogy ez kellett ahhoz, hogy felismerjem, mérgező barátságban volt részem? Van értelme folytatni ezt egyáltalán? Az elengedés lenne a megoldás vagy vegyek erőt magamon és keressem én?

Kedves Pszichológus!
Terapeutához járok,önértékelési és párkapcsolati problémák miatt. Mindig megbeszéljük, hogy éppen milyen probléa foglalkoztat,hogy érzem magam a párommal. A szexről is szoktunk beszélni, ha éppen azzal van probléma (az utóbbi időben a hiányával). Hálás vagyok a pszichológusomnak, hogy meghallgat és próbál segíteni. Amikor rossz passzban vagyok, gondolatban sokszor megyek hozzá a rendelőbe. Az a baj, hogy most már nem csak arra vágyom, hogy gondolatban legyek vele,és érzelmileg erősítsen meg szavakkal és támogatással. Hanem már szexuális fantáziám is volt vele. A képzeletemben átéltem vele azt, amit a párommal kellene. Eddig semmilyen problémámról nem szégyelltem vele beszélni, de ez most más. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Elkellene mondanom neki?

üdvölzöm! Megint én vagyok. Tehát ön úgy gondolja, hogy mindezek pusztán a kamaszkori hormonváltozásnak voltak betudhatók:
– önvagdosás (mélyen, többször varni kellett)
– intenzív hangulathullámzások
– túlpörgött idegrendszer, asszociációk mindenről, hiperérzékenység
– súlyos szorongás
– dühkontroll problémák, például üvegajtó rugdosása
– olyan rohamok, hogy például ledobtam magam a földre és sikítottam, bömböltem
– egyéb elmebeteg megnyilvánulások
– folyamatos és elkeseredett keresése valaminek amivel azonosulni tudok
– bármi amit olvastam vagy a tévében láttam olyan mértékű hatással volt rám, hogy disszociatív módon felvettem a jellemzőit, azonossá váltam azzal amit láttam, vagy olvastam.

Bipoláris depressziót és a borderline-t állapítottak meg nálam akkoriban, azóta viszont már nagyon sok év eltelt – felnőttem – és az egésznek szinte nyoma sincs.
Tényleg válhat ennyire elmebeteg viselkedésűvé egy kamaszlány, illetve egy fiatal, pusztán a hormonális változás és egyéb érési folyamatok miatt?

Üdvözlöm! Szeretnék választ kapni múltbéli dolgaimra, mert van amit nem értek. Kb 13-22 éves korom között nagyon súlyos problémáim voltak. Kontroll problémáim voltak, nem tudtam kontrollálni a hangulatváltozásaimat, érzelmeimet, dühömet. Olyan voltam, mint akinek túlműködik az idegrendszere. Ezek nem csak kisebb mértékű “kamaszos” dolgok voltak, mert sajnos brutális dolgaim voltak – vagdosás (mélyen), gyógyszeres “visszaélések”, nem normális viselkedés. Volt olyan rohamom nem egyszer, hogy levágtam magam a földre és csak bömböltem. Volt, hogy a tejüveg ajtót rúgtam szét. Pszichiáter bipoláris depressziót állapított meg nálam, illetve később borderline személyiségzavart. Tele voltam szorongással, és mindenre (környezeti ingerekre is) érzékeny voltam. Elképesztően könnyen azonosultam bármivel amit az interneten olvastam vagy amit a tévében láttam. Mindenről és folyamatos jelleggel asszociációim voltak. Szóval a lényeg az, hogy egy nagyon komoly, elmebeteg időszak volt… Viszont képzelje el 29 éves vagyok és az egésznek nyoma sincs. 22 évesen mérséklődni látszott, majd 25 éves koromtól teljesen normális, jó életet élek. Persze érzékeny és érzelmes személy vagyok, de ennyi. Visszagondolok a kamasz koromra és csodálkozok magamon. Nem tudom ezt a dolgot hova tenni. Hangulatjavító gyógyszert sosem szedtem, most sem szedek. Nem értem, hogy lehetséges az, hogy ha valakit olyan betegségekkel diagnosztizálna, mint a bipoláris, vagy a borderline az hogy múlhat el csak úgy?? Vagy akkor ezek szerint mégsem voltak ilyen betegségeim és más a magyarázat a fiatalkori énemre? El tudja ezt nekem magyarázni? Köszönöm szépen