Jó estét kívánok!Azzal a problémávál fordulnék Önhöz hogy:most lesz egy éve hogy vége lett a 3 éves párkapcsolatomnak.Mennyaszony voltam.A volt párom 6 évvel fiatalabb.Eljegyzés után éltünk is együtt pár hónapot.De eljöttem mert nem jöttem ki az édesanyjával(akit zavart a korom)és próbált minél többször belém kötni.Ami köztünk is sok vitát szült.Amivel egyre nehezebben küzdöttünk meg.Miútán hazatértem még utána is tartottuk a kapcsolatot meg járt hozzám de éreztem hogy ez a fiú titokba jár hozzám úgy hogy a szülők nem tudják.Mert mindig kevés ideig maradt.Szakítás után lett egy barátnője majdnem egy éve együtt vannak.Voltam már szerelmes de így még nem éreztem senki után senkivel.Mikor vele voltam mindig olyan nyugalmat éreztem olyan érzésem volt hogy nem tud senki ártani nekem mert ő ott van és megvéd nem kell félnem semmitől.Lelkileg nagyon egyeztünk.És igy a szakítás után meg azt érzem hogy olyan mintha hiányozna a “karom”.Alig tudok aludni.Mikor sikerül aludni akkor is azt álmodom hogy újra együtt vagyunk.És mikor felkelek mindig ő az első gondolatom még akkor is ha egy este alatt 20x kelek fel.Lelkileg nagyon szükségem van rá.Nagyon hiányzik is.Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm !
Ivett vagyok egy olyan problémával fordulok önhöz amin nem tudok magamnak segiteni a viselkedésemel kapcsolatos nagyon hamar felidegeskedem mindenen nagyon csunyán viselkedem is ezt arra értem hogy kiabálok tárgyakat csapkodok sehogy nem tudom kontrolálni az indulataimat de ez nem mindennapos és nem is magam idegesitem fel párom.
Páromal 2 év 3 honapja vagyunk együtt és nem mondanám boldog kapcsolatnak mert nem becsül meg ahogy kellene és nem kapom meg a szeretetet sem tőle probaltam vele eről beszelni de ő mindig ezt válaszolja ilyen viselkedésel hogy szeresen engem na kérdezném öntől csak én vagyok a hibás hogy ez a kapcsolat nem müködik? Elmondom gyorsan amit csinal velem es én ugy viselkedem
Akarhol együtt vagyunk és jön egy hölgy ugy meg bámulja mint ha ott se lennék es ha ezt mondom kiröhög, a munkahelyeről ha haza ér az első mikor beszelgetünk a hölgyek mien csinosak ki tetszik neki stb és nem érdekli hogy ez nekem faj vagy idegesit én pedig minden félenek levagyok jarva csunyanak csinatlanak nincs köztünk már ugy semi mint a fiatalok közt szokot mondjuk ő 31 én 24 de akor is ha szeretne nem lenne ilyen nem csokol meg nem ölel át vagy egy puszi szexuálisan nem akar velem lenni ha együtt vagyunk nem muködik leáll neki és ezert is engem hibaztat nem vagyok csunya egyáltalan es kövér sem magamat kinzom mi lehet a baj téleg ilyen rossz vagyok ha meg szeretném csokolni vagy kerem től a válasza nincs kedve vagy fáradt, velem nem akar le feküdni de pornozni tudd kielégiti magát előttem ami kikeszit hogy másal lenne de velem nem ,volt nőit mondja nekem mien volt velük a szexuális együtt lént hogy élvezte stb stb és még sorolhatnám ez mi ha nem meg alázás és akor mikor mar be telik nalam a pohar és kiakadok hogy mindent verek ami kezem közé jön és kiabalok a hülyeségert csinalom vagy jokedvemből és ez igy megy 2 éve és már nem birom kivagyok a lelkem darabokban van folyton sirok mindenen meg sertödök minden faj annyira vagyom a szeretere annyiszor elmondam hogy legyen csak egy kicsit jo hozzam és nem leszek rossz! De kérdem én melyik nő türné el ezt csendben ?
Előre is köszönöm a válaszát
Ivett

Kedves Cintia!
A problémám a következő:
Volt egy álmom a pszichológusommal. Álmomban tegeződtem vele, barátilag hülyéskedtünk, viccelődtünk. Sajnos az álom óta már nem csak mint segítőmre gondolok rá. Megjelenik az erotikus fantáziámban is.
9 hónapja ismerem. Korombeli, hamar megtalálta velem a közös hangot. Jó szakember, sokat fejlődött az önismeretem a segítségével. Mindig számíthattam rá, ha valami lelki problémám adódott. Nagyon hamar elkezdtem hozzá kötődni. De az álom óta, még erősebbek lettek az érzéseim iránta. Túl sokat gondolok rá. Félek neki beszélni erről, mert mi van ha ezek után húz közénk egy falat. Mindig támogató és elfogadó volt, de nem tudom hogyan fogja kezelni ezt a helyzetet.
De tudom, hogy magamnak és a kapcsolatunknak is ártok, ha nem beszélek neki ezekről az érzésekről. Ön mit tanácsol? Köszönöm a válaszát.
Virág

Hirtelen a semmiből pánikroham jön rám. Lever a víz,halálfélelem kerít hatalmába. A vérnyomásom ingadozik és általában a pulzusszámom is megemelkedik. Rendszeresen ideges vagyok, apró cseplő dolgokon is tudok idegeskedni. Mit tanácsol, mivel tudom enyhíteni a tüneteket?

56 eves vagyok, munkanelkuli, tobb vegzettseggel rendelkezem. Ma voltam egy allasinterjun, 4 oras takaritoi allast ajanlottak, de valami miatt onnan is elutasitast kaptam. Mi lehet a szemelyisegemmel, hogy nem talalok allast??

Tisztelt uram vagy hölgyem!
A szüleink évek óta marják egymást voltam már szakembernél aki azt a tanácsot adta, hogy ez nem az én felelősségem. De látom, hogy nincs jo hatással egyik szülőre sem, sem a csaladra ez az egész. Édesanyámon látom, hogy egyre jobban bezárkózik, szeretnék beszélni vele de nem tudom, hogy vehetném rá, hogy megnyíljon és leadja magáról a streszt ami részben a mi (a gyerekei) állapotunk miatt is csak nőtt rajta. Az egész család megviselt és már kb 10 éve nem érünk el semmit azzal a nagy elengedéssel. Mit tehetnék? A kapcsolatunk elég jó, az én problémaimat mindig meghallgatja de a sajátját nem adja ki senkinek. Félek h csak rosszabb lesz. Hogyan segíthetnék ÉN rajta?

Üdv.Megismertem a munkahelyemen egy férfit.több hé, napi 0-24 órás netes mély beszélgetés és 2 randi után megtörtént a szex is,ami után nagyon letört.hogy mindig ez van.ha barátnője lesz,8 éve egyedülálló csak a munkába temetkezik (elvált van egy 10 éves lánya)..eszébe jutott a lánya hogy most is vele kellene lenni..heti szinten van láthatása két hetente teljes hétvégék,nem értettem…gyorsan haza hozott.hogyan tudnám a helyzetet kezelni amikor elkezdett jelenteni nekem ez a férfi valamit,már nem nagyon válaszol az üzeneteimre..vagy csak 1-1 fél mondatban.Köszönöm a választ.

1 éves kapcsolatban élünk, mindegyikünk nagyon sok rosszat élt meg az előző kapcsolatában míg én felül tudok kerekedni a multon a párom nem.Ezáltal sok olyan dolgot amit én teszek, mondok hozzá hasonlítja a régi kapcsolatához miközben én amit teszek nem abból a célból teszem, mint amit ő gondol.Mivel nagyon sok rosszat élt meg (9év) igy ezáltal az érzelmeit sem nyilványítja ki ugy ahogy kell vagy ellök mag@tól és még csak észre sem veszi. A kérdés az lenne hogy hogyan tudnám kiccibálni az “érzelmi sivárgásból, kiégésből” őt? És ezáltal olyanná tenni a szerelmi életünket ahogy annak lennie kell, és ne érezze azt hogy feszélyezve van.

Nem tudok semmilyen közösségbe beilleszkedni.

Rettegek attól hogy netán valami olyasmit csinálok, ami miatt kinevetnek, vagy kiközösitenek. 1-2 éve egy barátomat kiközösitette az osztálya és pokollá váltak a napjai. Én voltam a lelki támasza és én tartottam benne a lelket amikor depressziós gondolatai támadtak, és azóta félek az önmegnyilványitás minden formájától. Kisebb közösségekben (max. 5 személyes csoport) még úgy-ahogy elvagyok, de nagyobb csoportok esetén félek megszólalni is.

A családi állapotommal és a szerény baráti körömmel minden rendben, az iskolában jók az eredményeim és úgy-ahogy normális életet élek; ez a bizonytalanság, az önmagamba vetett hit hiánya, az önmegvalósítástól való rettegés aggaszt.

Üdvözlöm! Én 21 éves lány vagyok. Nagyon stresszes vagyok, könnyen felhúzom magam, sajnos a párommal is gyakran vitázunk. Semmi nem segít, nyugtatót nem akarok szedni. Nagyon félek, hogy megcsal, elhagy emiatt. Sajnos az eddigi kapcsolatom kudarc volt, megcsaltak, átvertek. Mit tehetnék, hogy elmúljon ez stressz, düh, amely bennem van? Nagyon szorongok mindenen, nagyon szeretnék végre nyugodt és boldog lenni.

Kedves Cintia!
Igen, tudom, hogy az lenne a legideálisabb, ha felkeresnék egy szakemebert, csak sajnos jelenleg anyagilag nem engedhetem meg magamnak.
Köszönöm, hogy válaszolt.

Üdvözlettel, Vica

Kedves Pszichológus!
A segítségét szeretném kérni. A döntésemet már meghoztam, mégis olyan bizonytalan vagyok és lekiismeret furdalásom van, mert úgy érzem, hogy nem tettem meg mindent és úgy érzem nem is akarok már tenni ezért a kapcsolatért… 15 éve voltunk együtt, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok tovább élni a párommal. Egyszer már szakítottunk, azt ő kezdeményezte, de fél év után megpróbáltuk újra. Ez 7 éve történt. Én akkor már nem tudtam úgy visszahelyezkedni a kapcsolatba, mint előtte, valami eltört bennem. Ez egy nehéz időszakban (a munkahelyemen nagyon sok stressz ért) történt. Akkor Ő szakított, de tudtam én is, hogy nem vagyunk rendben, nagyon sokat veszekedtünk és nagyon kevés olyan pillanat volt, ami ezt ellensúlyozta volna. Akkor ő kezdeményezte a békülést is. Most azzal kezdődött a különválásunk, hogy rosszul éreztem magamat mellette, ha úgy érezte, hogy hibázom, akkor azzal büntetett, hogy nem szólt hozzám, nem volt hajlandó kibékülni velem. Volt, hogy ez 3 napig tartott. Azt hiszem ez volt az egyik mélypont, ha ő hibázott, akkor másra, leginkább rám kente. Még olyan dolgokat is, hogy tolatás közben nekifarolt egy másik autónak, mert pl. én hátul ültem és nem húztam el a fejemet és miattam nem látott… Ha elmentünk valahova mindig türelmetlenkedett, vagy mindig volt valami, amin felidegesítette magát és ettől én kényelmetlenül éreztem magamat. Ha beszélgettünk nagyon sokszor nem érdekelte amit mondtam neki, ezt sokszor el is mondta, vagy csak annyit mondott, hogy butaságokat beszélek. Ha elmondtam, hogy ez nekem mennyire rosszul esik, nem nagyon foglalkozott vele, nem is változtatott rajta. Igazából akkor éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, amikor velem már csak úgy lett volna hajlandó elmenni ebédelni is, ha én lefoglalom a helyet, viszont a haverjával minden este eljártak edzeni, amikor itthon volt telefonon beszélgetett a családjával, a haverjával, vagy aludt és úgy éreztem rám már csak szexuálisan van szüksége. Szinte már nem is beszélgettünk, vagy nevettünk együtt. Ekkor átköltöztem a nappaliba (mire erre a döntésre jutottam, nagyon sok átsírt éjszakán és rengeteg szomorúságon mentem keresztül) , amit persze nem értett, de elmondatm neki, hogy miért teszem. Akkor sem változtatott rajta. Tovább folytatta ezeket az eljárkálásokat és nem is nagyon tudtam vele megbeszélni semmit, mert ha kérdeztem, vagy elmondtam neki amit én érzek nem alakult ki belőle beszélgetés. Hallgatott, vagy sírt. Viszont elengedni sem akar. Mert én szerettem volna eladni a lakást, de ő fél attól, hogy újra kezdje az életét 40 évesen albérletben, legalábbis én ezt érzem és azt mondta is, hogy sajnálná eladni, mert akkor nem maradna semmije. 1 éve élünk így, mert volt egy nagyon beteg kutyánk, akit egyedül egyikünk sem tudott volna ellátni. Meghalt, így most én szeretnék tovább lépni, de egyszerűen nem nagyon tudok vele mit kezdeni, mert nem tudom hogyan fogjak hozzá. Építőleg nem nagyon szól hozzá a témához, ha én felhozom, ő pedig utána napokig szomorú lesz és engem ez még mindig bánt. Én is félek a jövőtől anyagilag és érzelmileg is. 34 éves vagyok. Soha nem éltem egyedül és félek én is mindent újrakezdeni.Egy olyan családból származom, ahonnan nem nagyon tudok segítséget kérni, kiskoromban verbálisan bántalmaztak, de őt is féltem, mert most érkezett meg arra a pontra, amikor befordult. Szinte sehova sem megy, egész nap a tv-t nézi. Lehetek annyira önző, hogy a saját érdekeimet nézem és bízom abban, hogy ő is megtalálja azt, ahogy, akivel boldog lehet? Tudom, hogy én is nagyon sok dolgot elrontottam, biztos, hogy sokszor voltam a saját problémáimmal elfoglalva és sokszor vágtam a fejéhez mindenfélét, ha veszekedtünk, de már nem tudok rá szerelemmel tekinteni, nem érzem úgy, hogy újra tudnánk kezdeni. Bár az is igaz, hogy ezzel kapcsolatban nem is érkezett tőle igény felém, csak annyi, hogy fél, hogy ez a megoldás túl véglegesnek tűnik. Nem is vágyom már rá, csak szeretem, mint barátot és felelősséget érzek iránta.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel, Vica

Arra lennék kiváncsi hogy, eddigi életemben sokszor vissza tér egy folytonos magány érzés, hiába vannak barátaim, pasim, anyukám, apukám valami miatt időnként nagyon sokszor nagyon sok ideig magányosnak érzem magam, társaságban is. Nem értem mitöl van bennem valami ür. És azt szeretném kérdezni hogy ez normális e?

Azt szeretném kérdezni hogy miért van az hogy a párom, napi szinten pornót néz.

Tisztelt Doktor Ur/No

A ferjemmel 13 eve vagyunk egyutt.(45 eves) Van 2 gyermekunk es az utobbi 6 honapban szepen lassan befordult magaba a ferjem. Elelejeben eltavolodtunk egymastol majd azt vettem eszre hogy mar alig beszelget velunk. Jelenleg mar a nappaliban alszik ejszaka.Hiaba probalok kozeledni/beszelgetni vele hogy mondja el mi a baj de csak azt hallom hogy jelenleg nem erdekli semmi es nagyon jol elvan igy. Kukfoldon elunk es mar azt vettem eszre hogy az otthoni csaladtagjaival sem igazan beszel telefonon. Elvittem vervetelre kivizsgaltatni hogy minden rendben van e de makk egeszseges. Mar azt is mondta hogy o megerti hogy ez nem jo igy nekem es leget elkellene mennie mashova lakni de ez is csak azert hogy nekem jobb kegyen mert o elvan igy is ahogy most vagyunk. Mar unja mikor ezt a temat felhozom szoba!Beszelegetos terapiara semmikepp nem akar elmenni szoval teljesen talancstalan vagyok. Csak azt veszem eszre hogy hullik szet a csalad es tehetetlen vagyok. Minden remenyek onokben van..
Tisztelettel: Ildiko