Szép napot kívánok.

A páromról lenne szó. 36 éves…. 4 éve élünk együtt. Tegnap nagyon csúnyán összevesztünk és sajnos egy kés is előkerült az edényszárítóról. A veszekedés közben a kezembe akarta rakni a kést, hogy öljem meg mert ő ezt nem bírja tovább és nélkülem nem tud élni. Eszem ágában sincs elhagyni. Hetek óta alvászavara van. Maximum egy két órát alszik. Sajnos egyre többet fogyaszt alkoholt. Konkrétan sört. Rövid italt nem iszik. Kértem többször hogy ne igyon… Mindíg megígéri, hogy nem iszik többet. De ez sajnos csak ígéret. De ez a tegnapi nagyon nyugtalanító…. Zokogott és engem kért hogy öljem meg. Hogyan tudnék segíteni neki? Kérem segítsen.
Köszönettel Barbara

Barátomal nagyon ősszevesztem és megbántam hogy megbántottam és ezt akarom neki bizonyitani de nem tudom hogy hogyan😔

Hónapot. 9 év után úgy érzem hogy nem szeretem a férjemet és beleszerettem a 22 éves munkatarsamba. Sex már évek óta nincs a férjemmel és külön is alszunk már 1 éve. Úgy érzem hogy ki akarok szállni ebbol a kapcsolatbol és újra élni akarok. Randizni szeretnék, érezni szeretném hogy no vagyok megint. Hogy úgy nézzenek rám megint és éritsenek meg hogy no vagyok. Esetleg ez valami kapuzarasi pánik lenne? Köszönöm a választ is előre.

Tisztelt Cím! 18 éves vagyok. 2 éve elhunyt a keresztapukam, akivel sajnos nem olyan volt a kapcsolatunk mint szerettem volna. Ennek ellenére nagyon megviselt a helyzet. Mai napig nem tudok úgy beszélni róla h ne konnyezzek be de magát a tényt már elfogadtam. Korábban vallásos voltam, mindig imadkoztam és ez megnyugtatott de az eset óta nem hiszek már. És hiába imádkozom nem nyugszom meg. Akkor mérhetetlen haragot éreztem és szomorúságot és ezt fizikai úton vezettem le. Utána voltak jobb és rosszabb időszakok. 11 osztályban minden remek volt a barátaimmal és családommal is jól megvoltunk azt hittem vége ennek a fura érzésnek de nem így lett. Sőt!
11 nyarán a legjobb barátom szó nélkül,, dobott,, és egy másik osztalytarsunk legjobb barátja lett 3 ev barátság után. Már több mint fél év telt el szeptember óta. Szeptember első pár hetében minden nap sírva aludtam el. Olyan mérhetetlen magányt éreztem mint meg soha, ez az érzés augusztus végén kezdődött újból el,mikor rajöttem, hogy nemsokára iskola. Azota senkiben nem merek bízni. Pedig korábban szinte bárkinek megnyiltam. Van 2 barátom akiket azóta ismertem meg és mindig megprobalok segíteni a problémájuk ha van de én nem tudok elmondani nekik semmilyen személyes dolgot mert félek h megint megtörténik. A magam és mások elleni haragom néha csak úgy feltör és dühös vagyok a világra minden idegesít máskor meg ezerrel pörgök és jó kedvem van és ez váltakozik. Ha egy kisebb veszekedés van a szüleimmel vagy testvérem el vagy valami felidegesit, akkor vagdosom magam vagy gyufaval megegetem. Ezt még keresztapa halál után próbáltam először. Azóta a felkaromon a talpamon a terdemen a combhajlatomnal és olyan helyeken próbáltam ahol nem látszik. Mi lehet ez? Csak egy kis hullámvölgy az iskolai stressz miatt?

Tisztelt Hölgyem / Uram !

24 éves egyetemista vagyok és az elmúlt időszakban nagyon nehezen megy az egyetemi lét .hatalmas stresszt okoz már az is ha bemegyek az épületbe. Átlag vizsga időszakos tanulós napon 2-3 xanaxal míg volt vizsgám amit csak 24 óra alatt 6 beszedésével tudtam ép ésszel teljesíteni .ez a stressz kihat a családomra és pár kapcsolatomra is . Úgy értem nem tudok sehol seb észlelni róla és kiengedni mert mindenki csak tanácsokat és üres elzárkózó frázisokkal válaszol rá . Közben más területeken is meg kell felelnem ami szintén nem könnyű . Kérdésem az lenne egy ilyen helyzetben milyen szakterületen dolgozó pszichológust keresések fel ? Mert úgy érzem összetett a probléma .van benne párkapcsolati probléma , önértékelesi és stressz kezelési hiba is .
Válaszukat előre is köszönöm !

Kedves Doktornő/Doktorúr!

Párkapcsolati problémával szeretnék Önhöz fordulni. 29 éves nő vagyok és iszonyat nehezen találok magamnak párt már egy jó ideje. Szinte minden héten eljárok randikra, főleg netes társkereséssel próbálkozom, a férfiak többsége nagyon vonzónak tart és általában szeretnék a folytatást. Én szinte minden egyes randinál (már évek óta) valami kivetni valót találtam a másikban és nem éreztem, hogy újból szeretnék találkozni. Ha tovább is ment a dolog leginkább barátságnak könyveltem el, nem igazán éreztem erősebb vonzalmat. Szeretnék egy komoly kapcsolatot de valahogy mégis nehezem tudom magam elképzelni/rászánni, hogy egy romantikus viszonyba belemenjek. Kényelmetlenül kezdem magam érezni amikor egy férfi elkezd hozzám közledni, a legtöbb esetben olyan érzésem van hogy „idegen” számomra a másik ember. Ilyenkor nem tudom hogy velem van a gond, vagy egyszerűen csak nem illünk össze, nem a megfelelő emberrel hozott éppen össze a sors… Szeretem ha egy férfi kezdeményez, ha ő irányítja a dolgokat, tudok vonzódni hozzájuk csak sokszor iszonyat zavarba vagyok elöttük mint egy „kislány” ezért is sokszor a kormbeli férfiakkal próbálkozok, elöttük nem érzem magam annyira zavarba. Egy időben arra is gondoltam, hogy a másik nemhez vonzódom, ha már érzelmileg a férfikahoz ilyen nehezen megy, de magát a szexet viszont kívánom velük, így nem hiszem hogy ez lenne a probléma. Még tini koromban volt egy hosszabb kapcsolatom, utána főleg fél éves-1 éves rövidebb kapcsolatok. Nagyon szeretném megtalálni az igazit vagy leaglábbis szerelmes lenni. Szeretném magamban megfejteni, hogy miért lettem ennyire kritikus velük szemben és vajon magammal lehet-e valami gondom elsősorban ami miatt nem igazán vagy csak nagyon nehezen tudok szeretni, a másoktól jövő szeretet/vonzalmat kezelni.

Jo napot kivanok! Eloszor szeretnek ontol segitseget kerni meg nem fordulok helyi szakemberhez! 32 ,eves egyedulallo anya vagyok 1 eve nevelem a gyermekeim egyedul onallo talpra estt vagyok az elmult idoben pedig ugy erzem mar segitsegre van szuksegem almatlansag etvagytalansaghangulat ingadozas jellemzi a napjaim amit a gyerekek nem vesznek eszre mert folytom magamba a gondjaim a mi a mindennapjainkal jar par napja vagy hete nem tudom pontosan eszre vettem hogy a hangosabb zaj (beszelgetesek )irratalnak videok amik eroszakosabbak az atlagnal ki hatnak egesz napra sot az almaimban is mint kis koromban ujra felek a sotetben ha el is alszom sokszor ugy kelek fel mintha vki lenne a lakasban erzekeny vagyok sokszor olyan erzesem van mint ha ebren almodnek es memoriam is sokat romlott sokszor beszelnek hozzam es nem tudok figyelni konnyebben el sirom magam foleg ha a 3 gyonyoru lanyom latom ha egy kozegbe vagyok veluk teljesen mas vagyok feltoltenek !eleg sokat faj a fejem zsibbad a kezem es fejfajasaim lataszzavar hany inger koveti ugy erzem kezdem lelkileg es fizikailag is fel adni faradni kerem a segitseget mi lehet a problema soha ilyen gondom nem volt

Kedves Orsolya Veronika!
Egy barátnőmnek szeretnèk segíteni, de nem tudom már mit tehetnèk. 7 ève èl együtt fèrjèvel,egy ève beleszeretett valaki másba, de nem hagyta el a fèrjèt miatta, mert a pènzt ès a biztonságot választotta inkább. Fèrje ultimátumot adott neki, ha nem szül gyereket elhagyja. Ő bevállalta, most van egy 3 hónapos kisfiúk, de nem tudja szeretni gyermekèt sem. Ellátja, de csak kötelessègből. Minden más fontosabb neki a gyermekènèl. Nem tudom hogy segíthetnèk neki ebből az állapotból kibillenni.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Veronika!

A kisfiam 3,5 éves. Nyáron költöztünk egy új lakásba. Sajnos az ingatlan nagyon áthallásos, este zavaró, üert áthallatszanak a szomszéd lépéshangjai. A tetőről hallatszik vissza a zaj, olyan mimtha dübögnének. A kisfiam a költözés után többször ébredt éjszaka, most már végigalussza az éjszakát, azonban nagyon nehezen tudom elaltatni mind délben mind este. Jelzi is, hogy fél. Van hogy egy altstás másfél óra, húzza az időt. Ezt a félelmével indokolja. Tudom, hogy ez részben életkori sajátosság is, de azt gondolom, hogy ez túlzott félelem. Próbáljuk mesével, misztikummal oldani ezt, de mivel mindig akkor van a legnagyobb dübörgés amikor ő aludna és a szomszéd nem együttműködő, sokszor nem hat semmi. Kérdésem, hogy emiatt a folyamatos félelem, feszültség miatt, ami ha hosszú távon fennáll, lehet-e bármilyen káros következmény a gyermekemre nézve?
Egyéb tünete nincs, azt még fontos elmondanom, hogy kiskorától érzékeny a zajokra.

Felmerült már a költözés lehetősége is, előtte azonban szererném kikérninaz ön tanácsát is ezzel kapcsolatban.

Köszönöm!
Katalin

Üdvözlöm olyan problémám lenne nekem elkezdtük az ovit akkor nyáron sikerült szobatisztának lennie a kicsinek aki már 4 éves , beszokás nehéz volt mert szorongott mert nem vagyok vele egész délelött.Még az elején az oviba is elment mosdóra segitséggel,de utána változott valami a wc re rá se néz ,bilire se csak a pelus mikor kell szól és utána bugyi van rajta .Oviba délelött nem megy pisilni tartogatja ,csak mikor hazaérünk akkor szól ,hogy kell pelus .Szólok neki menjünk wc re ott kellene ,nem akar már próbáltam ráültetni de sajnos igy se ment ,eröszakkal nem megy .Valamit el kell engedniük ilyenkor azt mondják ,tanácsot szeretnék kérni másnál mit tanácsoltak .Oviba szeret járni csak jó lenne ha önmagától már szeretne elmenni a mosdóra és leszoknánk a pelusról.
Köszönettel
Mónika

Tisztelt orsolya szeretnek beszelni onnel szexel kapcsolatban felelmeim szorongasaim vannak ha meg csak szexrol is van szo megundorodtam a ferfiaktol mer 5 evel ezelott eroszaknak lettem aldozata most lannyal vagyok szeretnem ha segitene koszonom

Tisztelt Cím!

Az interneten olvasgatva találtam Önökre.
Szükségem lenne a segítségükre.
Egy 9 hónapos húzós időszak után , nagyon megterhelődött az idegrendszerem és nagyon nehezen tudok közlekedni . Folyton egyensúlyzavartól , szédüléstől szenvedek.
Persze ez a probléma nem most kezdődött, hanem nagyon rég , de eddig tudtam saját magam kezelgetni, kontrollálni.
Most már egyre nehezebben boldogulok, ájulás érzetem van az utcán tömegben bárhol ami nem az autó vagy a lakásom.
Ez így nem mehet, mert még aktív dolgozó vagyok minden nap nehézséget okoz a közlekedés gyalogosan.
Nagyon el vagyok keseredve emiatt , pénzem nincs sajnos arra hogy szakemberhez forduljak, viszont tarthatatlan ez az állapot.
Egyedül élek, nincs akire számítsak , szeretnék jobban lenni .
Ebben kérném a segítségüket , mit tehetnék a jobb magabiztosabb teljesebb életért?
Vizsgálatokon túl vagyok mindenhová küldtek már, de azon kívül , hogy a fejemben találtak egy 14 mm nagyságú meningeómát nem mondtak semmi olyasmit amivel jobban érezhetném magam. A jó indulatú daganat 2 éve lett felfedezve a fejemben , voltam már ellenőrzésen akkor nem mutatott növekedést, most is elmegyek azért változott e valamit a legutolsó kontroll óta.
Már olyan szinten vagyok amikor érzem ezt a bizonytalanságot, hogy szorongok , pánikba esem emiatt.
Legszívesebben ki sem mozdulnék , ha tehetném.
Viszont tudom, hogy szembe kell menni a problémákkal, és le kell küzdeni, de nagyon nehéz és rég óta küzdök ezzel a betegséggel.

Amennyiben lehetséges kérném a segítségüket.

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!

A mai napon eléggé összeroskadtam lelkileg.
Hamarosan 5 hónapos lesz a kislányunk és minden percét imádom az anyaságnak, viszont mégsem vagyok boldog.
Nem, mert a párkapcsolatunk a Pici Édesapjával romokban hever.
Én igyekeztem sokáig nem szóvá tenni a sérelmeim, de mindennek van határa.
Tudni illik, hogy Apuka évek óta nem vállal rendes, bejelentett órát. Óraadóként dolgozik kb heti 10 órát. Már a kapcsolatunk virágzásakor is bántott ez engem, de mindig bedőltem az ígéreteinek. Hol közelebbi, hol pedig távolabbi célkitűzése volt a rendes munkavállalás. De mindig volt egy piti kis kifogás, hogy miért nem teljesült a munkavállalása. Legyen akár csak a lakásfestés vagy bútorozás.
És így született meg a kislányunk akinek minden szükségletét abból a pénzből fedeztük amit én kerestem, én kaptam… mert kaptunk egy szép összeget az ő szüleitől is, de az valahogy elment és semmit nem tud felmutatni, hogy mire.
Én végig stresszelem magam, hogy ez így nem oké, mivel nekem egyrecsak kevesebb pénzt fognak utalni, míg újra munkába nem állok, de ha neki ezt szóba hozom akkor mindig az van, hogy én telhetetlen vagyok, mert ő mindent megcsinál és hogy mi mennyivel jobb helyzetben vagyunk, mert van lakása és van hol élnünk.
Tény, hogy szerencsések vagyunk ebből a szempontból, hogy nem kell albérletet fizetni, de kérdem én, valóban telhetetlen vagyok?
Telhetetlen, azért mert jobb sorsot akarok a gyerekemnek mint egy 4. Emeleti panellakásban felnőni. És telhetetlen vagyok mert nincs korlátlan keret a kártyámon és tudom, hogy nem is fog növekedni már az egyenlegem, mert ha az eddigi fizetésemmel ketten úgy éltünk, hogy egy keveset tudtam félrerakni, akkor ezek után, kevesebből még egy gyereket is nevelni, hogy fogunk?
Tényleg telhetetlen vagyok, azért mert szeretnék anyagilag biztonságban lenni és nem azon stresszelni, hogy mi lesz 1 év múlva, hogy fogunk mindent megvenni a gyerekünknek?
Én nem szeretnék napról napra élni…nem is szeretnék fényűző pompát, csak a minimumot, hogy ne kenyéren es UHT tejen éljunk, és hogy el tudjunk menni minden évben esetleg nyaralni pár napra, akár csak kempingezni, és …telhetetlenség ez?

Ebből gyökeredzik a másik, érzelmileg mélyebb dolog. A bizalom.
Már annyiszor de annyiszor ígérte, hogy keres munkát, hogy már nem tudok hinni neki, nem tudok bízni benne.
Már csak legyintek egyet magamban, és sírok amikor nem lát…
Jogos lehet a kérdés, hogy miért akkor.
Mert ha előtte sírom el magam miközben elmondom neki, hogy mi bánt, akkor azt válaszolja, hogy mondjam el normálisan mert az ilyen beszédet (sírás közben vagy adott esetben ingerülten) ő nem érti és egyik fülén be másikon ki.
És már nem is kommunikálunk éppen ezért talán. Mert én nem tudom már magamban tartani az évek alatt felgyűlt dühömet ő pedig így nem hajlandó meghallgatni.
Le szoktuk írni egymásnak a gondunkat, mert azt mondja, úgy könnyebb higgadtnak maradni…
És ez tenyleg igaz is…DE… nem tölt el nyugalommal, hogy én leírom, majd kapok rá egy annyi választ, hogy hosszú, majd elolvasom később, vagy még annyit se, és választ sosem kapok. A problémáim, amit leírok, gyakorlatilag mindegy lenne, ha le sem írnám, mert nem foglalkozik vele. Nem olvassa el… vagy csak napokkal később, akkor már nem aktuális és már amúgyis “a múlté”-az ő meglátása szerint.
Én bennem pedig marad a düh, a magány, a frusztráció egy kapcsolatban amiben úgy érzem egyedül maradtam.
Ma gyakorlatilag úgy telt el a nap, mintha idegenek lennénk. Én a gyerekkel voltam, vigyáztam, hogy ne hangoskodjon nagyon, mert Apa,- ahelyett ugye, hogy dolgozna- alszik egészen délutánig. Majd mikor felébredt, nem csak hogy hozzám nem volt egy szava sem, de még a gyerekéhez sem.
Voltunk egymás mellett mint az idegenek. Hiába kérdeztem meg, hogy mi a baja, a válasz az volt, hogy semmi. Majd egy órával a megszokott előtt elment, miközben látta, hogy én is épp készülök levinni a gyereket, és tároló híján a lakásban tartjuk a babakocsit is, ami lift nélkül nekem 2 súlyos kör, mire leérünk. De nem jutott eszébe, hogy segítsen, rámnézett és annyit mondott, hogy “csá”, és kiment.
Zokogtam… egyszerűen nem tudtam mást. Nem beszél velem. Mostmár a kislánya sem érdekli és így akarna ő még mégegy gyereket… vagy kettőt.
Kérdem én, miből? És hova? A 49nm-es panelba?
Nem tudom…párszor már feljött a párterápia gondolata, de őszintén szólva nem tudom, hogy tudna-e ezen még segíteni.
Bennragadtam egy kapcsolatban, ami nem a megfelelő mederben halad és mostmár felelősek vagyunk egy kis emberéletért is.
Tanácstalan vagyok es kétségbeesett.

Tisztelt Pszichológus!

Párommal minden rendben volt szexualitás terén, mindaddig amíg nekem 3 éjszakán keresztül visszatérő rossz álmom volt – aktus közben lelankad vagy nem is merevedik meg a szerszámom. Azóta nagyon rástresszelek, és nem tudom ezt az álmot elengedni a mindennapjaimban, és amikor oda kerül a sor, nem tudom élvezni, mert az jár a fejembe, mi van ha nem sikerül és ezzel a férfi mivoltomtól elesek. Párommal többször megbeszéltük, igazából ezt a feszültséget szeretném elengedni, vagyis ezt a rossz gondolatot, hogy olyan dolog nem sikerülhet, ami korábban remekül működött.
Köszönöm segítségét!
Márton 24f

Jó estét.
Lassan 2 hete erős szívdobogás érzésem van magas pulzussal. Voltam vele 17én sűrgösségin ott kaptam infúziót, szopogatos gyógyszert majd haza engedtek, nem találták szervi bajt. Fel irtak napi fél Bisoprolot ratiopharm 5mg . Így gyógyszerrel 103/58 pulzus 68. Viszont így is olyan érzés van a mellkasomba mintha ideges lennék. Fáradt és álmos vagyok. Kedvem sincs semmihez.. Ver a víz. És nagyon megijedek.. 29 án megjött a menzesz is. Holnap 23án megyek vérvételre nézik a pajzsmirigyet. De a házi orvos kardiologiára nem akar elkuldeni mert azt mondja h biztos nem szervi baj.
Köszönettel: Andrea