Tisztelt Doktornő!

40 éves vagyok, a férjem 27. Tavaly augusztusban hazasodtunk össze, van egy másfél éves kisfiúnk.
Eleinte minden jó volt, aztán sokszor osszevesztunk aprosagokon. És a férjem csak raktarozta magában, gyűlt neki és nem beszélt róla. Most multheten szerdán este közölte h el költözik a szüleihez mert ő már ezt így nem bírja tovább, és h ő már nem szerelmes nem is tudja akarja e még ezt egyáltalán. Időt kért. Járt közben haza a kisfiunkhoz, és mi is beszélgettünk. Tudtam h hibáztam én is, és ígértem neki h változtatni fogok, nem lesz annyi veszekedés, de próbáljuk meg újra, mert én nagyon szeretem és nem akarom elvesziteni. Vasárnap reggel közölte h hazajon. Nagyon örültem neki. Kérdeztem h akkor hogy lesz ezek után. Azt mondta próbáljuk meg. Eltelt 2 nap és én úgy éreztem egyre jobban alakulunk. Nagyon jókat tudtunk beszélgetni, jó hangulatban de csak semleges témáról. Ha kettőnkről volt szó már teljesen más volt, láttam h nem akar róla beszélni. Viszont hazakoltozese után is időt kért még és nem engedte h kozeledjek felé, meg sem erinthettem. Nekem ez nagyon furcsa volt. Nem értettem h ha már egyszer úgy döntött h próbáljuk meg újra akkor miért ez a távolság és miért kér még időt? Mire? Kérdeztem tőle h nincs esetleg egy 3ik fél a dologban? Mert úgy érthető lenne számomra a viselkedese, de azt mondta nincs. Kedden este rakerdeztem ismét h biztos h nincs e vki más is. Láttam rajta h valamit nem mondd el, valami nyomja a lelket. Nehezen aztán annyit mondott szerelmes vagyok. Van egy kocsmank ahova ő minden este át megy, és ott a pultos nő,Adri. Én éreztem egyből h ő az. Azt mondta szereti de adri nem viszonozza nem akar tőle semmit. Tudja h nem lesz ebből semmi de ő már engem sem akar. Ismét elkoltozott. Továbbra is haza szokott jönni, mindennap jön. De velem nagyon közönyös, szinte semmibe vesz. Tegnap a szemembe mondta h megcsalt volna, megtette volna ha adri is akarta volna. Rettenetesen fáj ez az egész. Nagyon megalazonak érzem, de továbbra is szeretem és vissza szeretném kapni. Senki nem ismer rá, a családja, a szülei, a barátai.. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Én magam részéről nem gondolom hogy annyira nagy lenne a szerelem, inkább csak rossz volt neki már itthon és menekül. Megigerte régen h soha nem fog megcsalni nem tudna olyan gerinctelen lenni velem. Hittem neki, és most nekem nagyon nehéz ezt megelnem. Doktornő! Van rá bármi esélyem h észhez tér, és visszajon hozzánk? Mit tehetek? Kérem segítsen!

Jelenleg 10.osztályos gimnazista vagyok. Az előző párkapcsolatom több oldalról is zavaros volt… Kezdeti nehézség volt rögtön az, hogy nem hetero párkapcsolatról beszélünk, de mivel szerettük egymást, nem igazán foglalkoztunk a negatív hatásokkal a környezetünktől és hamar ők is hozzászoktak. De nagyobb probléma volt, hogy nem igazán kezeltük jól az ezzel járó felelősséget. Nem értünk még meg eléggé egy kapcsolathoz,legalábbis egymáshoz semmiképp. Sajnos a szakításunk sem volt zökkenőmentes. Nem közös megegyezés volt. Ő úgy érezte, én nem veszem elég komolyan a kapcsolatot, és nem törődöm vele eleget,ezért a szakítás mellett döntött, én pedig sérelmeztem, hogy akkor hozta fel ezt, mikor már nagy volt a baj, és nem beszélt velem előbb a problémáiról.
Nekem a szakítás óta (5 hónap) lett új párkapcsolatom, ami kicsivel több, mint 1 hónapja jól működik. A volt barátnőm szintén megismert valakit, aki sajnos nagyon erősen átejtette. A barátaival nem beszél róla, magában tartja, de én látom rajta, hogy nincs jól lelkileg. 1,5 évig voltunk együtt, és ezalatt elég jól megismertem, pontosan tudom, hogy mi zajlik le benne, egyetlen pillantásából. És ráadásul egy blog felületen ahol követjük egymást folyamatosan kapok ehhez a megérzésemhez visszacsatolást. Nagyon szeretnék neki segíteni, mert bármi is történt, fontos nekem.
Mivel osztálytársak vagyunk, és azóta is egymás mellett ülünk, minimális kommunikáció van közöttünk, de a feszültség folyamatos.
Ami még érdekes, hogy amikor egy helyen vagyunk, sűrűn előfordul, hogy felém néz, amit nyilván úgy veszek észre, hogy én hasonlóan őt keresem a tekintetemmel, és ilyenkor hosszú szemkontaktusok vannak köztünk. Nem látok bele ezekbe semmit, de mégis érzem, hogy nagyobb a jelentősége, mintha ugyanezt valaki mással tenném.

Mielőtt megismertük egymást, ő nagyon rossz állapotban volt lelkileg, de szépen lassan kijött ebből a gödörből. Most újra ugyanott van, sőt talán mélyebben. A barátaink folyamatosan arra kérnek, hogy beszéljek vele, de nehezen tudom ezt kivitelezni, mert kicsit tartok tőle, hogy újra fellángolna valami köztünk. Ha igazán őszinte akarok lenni, biztos vagyok benne, hogy így lenne, és jelenleg én, mivel párkapcsolatban vagyok, a tűzzel játszanék.
De ennek ellenére, mint ahogy már írtam, szeretnék az ex barátnőmnek segíteni.
Mivel jelenleg iskolába nem mehetünk, ezért személyesen nem is találkozunk egy darabig, írásban pedig a szakítás óta nem beszéltünk, ezért nehéznek értem a helyzetet. Tegnap mégis egy fals indokkal ráírtam, csak hogy tudjam, hogy reagál. Rögtön megnézte, és rögtön válaszolt is, de végül nem vittem pár mondatnál tovább a beszélgetést, mert nem akartam hirtelen rárombolni, és annak ellenére, hogy rögtön válaszolt, éreztem azt, hogy bezárkózik. Nem tudom, hogy fél vagy inkább csak kellemetlenül érzi magát, de érzem és teljesen meg is értem a szakadékot kettőnk között.
A legnagyobb kérdés bennem, hogy ennek ellenére , van-e értelme a büszkeségemet félretéve írásban próbálni egy kicsit közelebb kerülni hozzá? Ha más nem legalább csak azért, hogy a saját lelkiismeretem nyugodt legyen.
A választ előre is köszönöm, és elnézést, ha történet valamelyik része esetleg kissé zavaros, vagy nem a megfelelő sorrendben írtam le az eseményeket!

Kedves pszichológus!

Segítséget szeretnék kérni. A párom a kaszinók függője lett. Rengeteg pénzt ott hagy, odáig fajul a dolog, hogy kölcsönkér barátaitól. 25 éves, együtt él a szüleivel, nem kell még magát fenntartja, viszont dolgozik egy jól fizető állásban. Nem tudja, hogy én tudok ezekről a dolgairól, de segíteni szeretnék neki. Introvertált személyiség és mindennemű segítségnyújtást, az élet bármely részéről támadásként vesz. Nem mondja el a privát dolgait, több helyre későn érkezik, és sokszor a kaszinózás ügyes-bajos dolgai állnak a háttérben.

28 éves nő vagyok, a párom 37 éves férfi. 2 éve vagyunk együtt, ebből fél éve házasok, nemrégiben pedig babánk is született. A probléma sajnos az, hogy nagyon keveset szeretkezünk. A kapcsolatunk elején még gyakoribbak voltak az együttlétek, volt napi 1-2 alkalom is, majd 2-3 naponta, végül 1-2 hetente egy alkalom, de volt olyan is, hogy majdnem három hét kimaradt. Mióta babánk született (9 hete) , még nem is próbálkoztunk. Egyébként, ezt leszámítva minden rendben van, sokat nevetünk, mindig mondogatja, hogy szép vagyok, meg szokott lépni apróságokkal. Amikor intim együttlétre kerül sor, akkor élvezi, de többször utalt rá, hogy mindent azért tesz, hogy én elégedett legyek. ( Mintha neki nem is számítana a szex). Megcsalás szerintem biztosan kizárható, de furcsa, hogy egy fiatal férfinek ennyi elég. Egy évekkel ezelőtti komoly kapcsolatának a végén a hölgy egy jó barátjával jött össze a háta mögött. Nem tudom, hogy ez számít-e valamit.

Üdvözlöm,
Mit tehetnék, ha van egy 14 éves lányom. Már elköltöztünk a családi házból, de anyám, még mindig úgy gondolja, hogy Ő sokkal jobban tudja nevelni a gyermeket, mint én. Mert nem ugyanazt az elvet valljuk gyermeknevelés terén. Minden hívja telefonon, ahol ellátja tanáccsal, mit kell csinálni, hogy csináljon bármit, kinek, mit mondjon. Rám ne hallgasson, mert az nem jó. Már kezdek begolyózni, a gyerek persze teljesen elpártolt tőlem. Hazudozik. Az anyám is úgy beszél vele, hogy “el ne mondd senkinek”, “anyádnak ne mondd, mert balhé lesz”. Ha kimegy hozzájuk, soha nem jön haza időben, mert húzzák az időt, hogy minél később induljon haza. A hátam mögött beszélgetnek, úgy hogy ne is tudjak róla. Azt tervezik, hogy majd Ő egyedül haza költözik, nélkülem, és anyám mg adja is alá a lovat, hogy majd mikor kell elindulnia a vonathoz reggelente. Anyámnak nincs munkahelye, nincs barátja. Csak a családtagjaival tartja a kapcsolatot.Nem tudom, hogy tudnám megállítani ezt az ámokfutást. Lassan ott tartok, hogy én magam csomagolom be a bőröndjét, és menjen isten hírével, mert én ezt az állandó háborút nem bírom már lelkileg. Köszönöm

Üdvözlöm
W. Zolinak hívnak, 38 éves
Boldog gyerekkorom nem volt, Apu alkoholista volt, anyuval tönkretették az életüket, így az enyémet is. 14 évesen volt egy súlyos balesetem de csoda képpen teljesen felépültem. Szakmám, végzettségem is van. Sok kapcsolataim voltak, mindig komoly kapcsolatra vágytam. 38 évesen egyedül albérletbe lakok. Havi fizetésből élek. Már a jövőmet elképzelni annyira nem tudom. Már csak társat keresek, esküvőt gyereket elképzelni sem tudok. De nagyon nehéz ebbe a mai világba. Pénz, hatalom, külső, szex, még az egó, semmi más. Tudok főzni, mosni, még minden otthoni munkára alkalmas vagyok, ezért nekem nő nem kell. Voltam pszichológusnál, családterapeutánál, személyiség fejlesztésen és sehol nem találtak bennem problémát. Alkoholt sem iszok, cigiről is leszoktam, függőségek sincsen. Társkeresés interneten botrányos, akár férfit, akár nőt nézve. Mit tudok magammal csinálni hogy el tudjak valamit képzelni a jövőmről és boldog legyek? Családi minta miatt sokminden nem érdekel de rengeteg könyvet olvasok meg lekötnek a pszichológiai előadások is, előadásokra is szoktam járni, mag a könyveit is szoktam olvasni. (Most a Párkapcsolat klinikát olvasom) Igaz, ezzel is fejlődők de a mai világba ezzel sem érek semmit. Tudok nagyon szeretni meg segíteni de a szerelmet nem ismerem. Kisebb városba lakok de a ismeretségi köröm is kevés. Pedig szeretek emberekkel lenni meg segíteni. Ami a férfiakat érdekli pl autók, foci, szex….., engem nem köt le, meg mindenhova kerékpárral jarok, vagy ez szégyen? Szerintem nem. Büszke vagyok arra amit eddig elértem a baleset után, nem mindenki élte volna ez túl a helyembe. Úgy gondolom önismeretem is nagy. Hogy mi lesz velem, jövőmmel, fogalmam sincsen. Valakitől egy kisebb lökés kéne de nincs kitől. Köszönöm a választ.

Üdvözlet,

Szerintem normális értékrendem van, de vannak olyan dolgok, amiket szerintem nem jól/ nem a helyén kezelek. A legfontosabb kérdésem az lenne, hogy érdemes e elmennem pszichológushuz, vagy ilyen “aránylag semmis témákkal” ne terheljem a szakorvosokat? Számomra egyértelmű, hogy van mit kibeszelnem, csak annyit nem tudok, hogy olyan szinten van e bajom ami már “baj”?:)

Bántalmazznak

Jó napot ! Párom elmondása szerint másfél éve van hogy nem emlékszik pl á pontbol elindul és b pontba érkezese között mi volt, hol vol másfél óráig ami normál esetben 15 percig tart csupán ! Elsőnek szorakozás alkalmával vette észre mikor 1 2 pohár italt elfogyasztott de már józan álapotban is előfordul ! Véleményét szeretném kérni 45 éves a párom volt 3 év gyogyszeres kezelese mert nem tudta feldolgozni édesanya halálát 27 éves korában !

Segítséget szeretnék kérni illetve tanácsot hogy hogyan tudnám megoldani azt hogy időben el tudjak aludni,mert sajnos nem tudok időben elaludni és nem tudok rendszeresen iskolába járni és így rengeteg hiányzásom van legjobban egy telefonszámnak örülnék és úgy konkrétan és jobban érteném a tanácsokat mert ha szakmai nyelven kapom azt nem teljesen értem ha ez megoldható

Jo napot kivanok, majdnem egy eve kapcsolatban vagyok egy 40 eves novel akivel borzalmasan szerelmesek vagyunk egymasba, de van egy elobbi hazassagbol valo gyereke akit nem birok el fogadni es rengeteget veszekszunk miatta, nagyon zavar az is hogy az ex-ferje alig van a gyerekkel es 90%ban a baratnom kell vele legyen. Mar szamtalanszor akartam szakitani vele emiatt de sajnos mindig vissza huzott a szivem hozza, pedig utalom a gyermeket sajnos.A baratnom el fogad minden hibammal mindenben segit es latszik rajta hogy imad engem, nagyon szeretetre melto szemely. A gyerek 7 eves, ugy erzem nincs 10-12 evem meg varni amig ki repul a csaladi feszekbol, de meg orulok ettol a fura helyzettol. Vajon mit tegyek?

Gyomorgörcs feszültség rossz közérzet szorongás

Jónapot!Párommal egy jól működő szexuális életünk van,de….mostanában panaszkodik hogy az előjáték utáni együttlétet nem kivánja,neki elég az előjáték.Engem ez zavar,mert nem tudim hogy velem ,vagy vele van a baj.Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelt Cím!

Segítségét szeretném kérni, barátnőmmel, illetve a családommal kapcsolatban.

Barátnőmmel január 1-jén holtan találtunk az édesanyjára. A tragédia utáni időkben nálunk lakott, apukája messze dolgozik a lakóhelyünktől, csak hétvégente jár haza a közeli faluba. A temetés január közepén volt, előtte és utána is egy darabig egész jól viselte a párom a történteket.

Azonban február elején hirtelen rátört a gyász, és teljesen kifordult magából, átköltözött apukájához, ahova nekem kellett eddig minden csütörtök este átmennem (BGE-re jár a barátnőm, mindketten csütörtökönként végzünk) és a hétvégék nagy részét nála töltöttem. Az utóbbi pár hétben sikerült megbeszélnem vele, hogy legyünk néha nálunk is, mert nem tudok a családommal lenni hétvégén. Február óta gyakran van rosszul,főleg esténként, hiányzik neki az anyukája, és ilyenkor nem tudok vele semmit sem csinálni, hogy jobb legyen.

Elkezdett járni egy pszichológushoz Pesten, ilyen gyászfeldolgozós szakemberhez, heti egyszeri rendszerességgel. Amióta ehhez az orvoshoz jár, hétről hétre egyre rosszabb a helyzet. Olyan dolgokat mondott a kezelések hatására, hogy nem akar élni többé, meg olyat mondott neki az orvos, hogy azért nincs étvágya, mert az anyukája sem tud többé már enni és, hogy ez természetes, nem kell erőltetni a kajálást(barátnőmnek egy fél éve gondjai vannak az étkezéssel is, van, hogy napokig alig eszik, míg Pesten van).

Anyukám erre azt válaszolta neki, hogy ez milyen orvos, hogy ez nem normális szakember, mivel még jobban elveszi a kedvét az élettől, meg attól, hogy egyen, mivel enni kell, létszükséglet. Barátnőm erre megsértődött, azóta nem beszél anyukámmal,csak hétvégén mikor itt van nálunk és muszáj.

Anyukámék nagyon megharagudtak rá, nemcsak emiatt az eset miatt, hanem azért is, ahogy bánik velem. Egyedül már csak velem hajlandó beszélni, mindenkitől elfordul, csak akkor keresi az embereket, ha szüksége van rájuk. Anyukám szerint engem is kihasznál, és ugrálta, és azt akarja, hogy szakítsak vele.

Ezen a héten már én is besokaltam,hogy mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy neki jó, ahogy ő szeretné. Hétközben többször is veszekedtem vele emiatt, kértem, hogy legyen rám tekintettel jobban. Erre ő azt válaszolta, hogy nem tud, mert nincs jól, anyukája hiánya miatt. Kértem, hogy próbálja meg összekapni magát, mert ez így mem állapot. Megígérte, hogy megpróbálja, és jobban figyel rám.

Anyukámék szerint jobbat érdemelnék nála, meg csak kihasznál,illetve a lelki betegsége tönkretesz engem. Nem engedik most, hogy találkozzak vele hétvégén, meg kellett neki írnom, hogy szeretnék itthon lenni a családommal és pihenni.

Részint egyet értek azzal, hogy kell egy kis különlét, de nem szeretném elhagyni,mert szeretem, és hiszek abban, hogy meg tudnám beszélni vele a dolgokat. Elhatároztam, hogy holnap átmegyek hozzá a tiltás ellenére is, még akkor is, ha ő sem szeretné. Ugyanakkor nem tudom, hogy tudnám összeegyeztetni ezzel a családi békét. Szeretném, ha a barátnőm összekapná magát, és, hogy rendbe jöjjön minden. Ugyanakkor az kevés, ha csak én küzdök ezért.

Nagyon szeretem Őt, és tudom, hogy ő is szeret, de egymagamnak nagyon nehéz rendbehozni mindent. Lehet van némi ellentmondás abban amit írtam most itt a végén, mivel azt írtam, hogy meg tudjuk beszélni, de nem tudom, hogy valósulhatna meg a béke, rend, nyugalom, amiben szeretek élni.

Nyugodt ember vagyok, afféle koravén nyugdíjas, szeretem a nyugalmat, a békét és a szeretetet a családomban, környezetemben. Hiszen azt sokszor segítettem a barátnőmnek,és sokszor számíthatott rám bármiben, viszont mostanra már teljesen besokaltam abba, ami folyik, hogy mindig van valami, hogy minden héten egyre rosszabb vele lenni.

Elhiszem, hogy a gyász az egy hosszú folyamat, akár egy év is, ugyanakkor szeretném, ha nem csak erről szólna az életünk, és hogy egy kicsit jobban figyeljen rám a barátnőm, hogy valtoztasson a viselkedésén. És szeretném, ha a szüleimmel is rendezné a dolgokat, hogy minden olyan legyen mint régen volt.
Ön szerint ez meg tud valósulni a közel jövőben? Mit tanácsol,mit kellene cselekednem ebben a helyzetben?

Elnézést, hogy egy kicsit hosszabbra sikeredett a sztori, illetve, ha valamit nem helyesen, vagy kissé értelmetlenül írtam. Tudom, hogy a helyzet megoldásához nem elég ez a levelezés,ugyanakkor bízom benne, hátha tudna valamilyen utat mutatni. Hozzá kell tennem azt is, hogy a problémák sokkalta mélyebbről, korábbról gyökerezik, de ennyi mindent egy levélben nem lehet megbeszélni

Köszönöm, ha a végigolvassa a gondjaimat, illetve a válaszát, tanácsait, előre is, hálásan köszönöm!

Üdvözlettel:
Ákos

Tisztelt Cím.önok szerint egy hâzassâgba mennyire fér bele hogy a férjem mâssal beszélget messengeren a hàtam mögött .többszőr râjottem és szovà tettem . Magam is belâtom hogy túlzottan féltékeny vagyok de nekem a hâzassâgbs ez nem fér bele.